Petőfi Népe, 1978. december (33. évfolyam, 283-308. szám)

1978-12-16 / 296. szám

1978. december 16. • PETŐFI NÉPE • 3

„A HATÁROZAT KIÁLLTA A GYAKORLAT PRÓBÁJÁT'

Közművelődésünk időszerű kérdéseiről

Interjú Katanics Sándorral

„A művelődés az egyén fejlődésének és közösségi kapcsolatainak nélkülözhetetlen tényezője, közösségteremtő erő. A fejlett szocialista társadalom építése szükségessé teszi az egyes emberek és a közösségek sokoldalú továbbképzését szolgáló közművelődési rendszer szervezeti és eszmei erősítését.” (Az MSZMP programnyilatkozatából.)

Több mint négy esztendő telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága meghozta a szocialista építés egészére nagymértékben kiható közművelődési határozatát. Ezt követően — mint más megyékben, városokban is — a megyei pártbizottság elfogadta a határozat végrehajtásának intézkedési tervét. Az azóta megszavazott közművelődési törvény is e fontos dokumentum szellemében látott napvilágot. Ugyanígy a művelődési viszonyokban, a szellemi életben bekövetkezett jelentős változásokban is szerepet játszott az 1974-es közművelődési határo-Hol tartunk ma?

— Bizonyára elfogadható elsőnek az a kérdés, hogy a megyében meddig jutottunk 1978 végéig I az 1974-es párthatározat végrehajtásában? Másként fogalmazva: hogyan lehet megítélni az ilyen irányú össztevékenységet az ország legnagyobb és sajátos történelmi—társadalmi —gazdasági viszonyok közt fejlődő Imegyéjében? Elégedettek lehetünk ilyen tekintetben, vagy pedig a türelmetlenség hangján kell beszélnünk a kérdésről?

— Nyilván természetesnek tűnik majd, hogy a megyei pártbizottság legutóbbi ülésére hivatkozom, amikor erre a kérdésre válaszolok. Mindenekelőtt azt hangsúlyoznám, hogy talán a szokottnál is elevenebb és gyümölcsözőbb volt a tanácskozás, a vita. Sok hasznos észrevétel, kritikai megjegyzés és javaslat elhangzott. Művelődéspolitikai, közművelődési céljaink megvalósításában ez segítségünkre lesz. Bebizonyosodott, hogy az 1974-es határozat az időarányos végrehajtást tekintve, kiállta a gyakorlat próbáját. Ez bizony nem kis 'dótög!' "A társádiailom 1 ViáTá- ' mennyi rétegére vonatkoztatva állíthatjuk, hogy a művelődési viszonyok javulták, az eredmények megnövekedtek. A korszerűsödő ipari és mezőgazdasági termelés egyrészt ezt megköveteli, másrészt egyben elő is segíti a kulturális fejlődést, a szellemi gazdagodást.

— A munkások száma mindenfelé növekvőben van. Az életforma-változás és a munkahelyi közösségek erősödése ugyancsak a műveltség gyarapítását segíti, természetesen sok egyéb tényezővel legyütt! Szó esett erről az említett tanácskozáson?

— Hogyne; méghozzá hangsúlyozottan. Bács-Kiskun megyében ma már a dolgozóknak több mint a fele munkás. Ez a tény önmagában is .előtérbe kell, hogy helyezze a munkásművelődés ügyét. A jelek szerint ez a megye legtöbb részén így is van. A szakmunkások száma egyenletesen növekszik; részvételük a felnőttoktatásban, a szakmai továbbképzésekben figyelmet érdemel. A tömegpolitikai oktatásban a munkások egynegyede részt vesz; ezt is eredménynek könyvelhetjük el. Egyre-másra alakulnak üzemi klubok, ezáltal is színesedik a munkahelyi művelődés. Ma mára szabad idő értelmes eltöltése tekintetében is pozitív változás van.

A fizikai dolgozóknak körülbelül hatvan százaléka a szabadságát pihenéssel, üdüléssel tölti. Akadályozó tényező azonban, hogy napjainkban még a munkásság nagyobbik része úgynevezett elsőgenerációs, a kisparaszti életformából került a munkások soraiba. Közülük minden negyedik ma is tanyán él még, onnan jár be munkahelyére. Ez a tény. érthetően, a művelődésükre is kihat.

— A megyei pártbizottság december 4-i ülésén kiemelten foglalkozott az ifjúság művelődésével. örvendetes volt azt hallani, hogy a dolgozó fiataloknak legalább a fele aktív társadalmi tevékenységet fejt ki, s ezzel együtt fokozatosan műveltebb, jártasabb lesz a világban. Ugyanakkor meglepő, hogy milyen sok fiatal marad kívül még a kultúra hatókörein.

— Közismert, hogy megkülönböztetett figyelmet kap a munkásfiatalok műveltségének gyarapítása. A KISZ-szervezeteken belül és másutt sokszor láthatunk figyelmet keltő eredményeket. De a negatívumokat sem hallgathatjuk el. A szabad idő kitöltésében a rádiónak, a tévének meg a magnetofonnak van a jelek szerint legnagyobb szerepe. Ezeken belül is inkább a könnyű műfajú műsorok, zeneszámok stb. iránt muzat. Ezt a témát vitatta meg Bács- Kiskunra vonatkoztatva, december 4-én a megyei pártbizottság. A napjainkban oly nélkülözhetetlenül fontos kérdéssel foglalkozó napirendi pont előadója Katanics Sándor, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának titkára volt. Vele beszélgettünk az ülést követő napokban arról, hogy megyénkben négy esztendő elteltével hol tartunk a határozat végrehajtásában, s hogy ezzel kapcsolatban milyen további feladataink vannak, illetve lesznek a jövőben.

tatkozik meg a legnagyobb érdeklődés. A rendszeresen színházba járó fiatalok aránya alacsony: alig éri el az ifjú dolgozók tíz százalékát. A politikai és ideológiai témájú művek olvasottsági szintje is alacsony az ifjúság körében. Ebbe sem szabad egykönynyen beletörődnünk. S bár a tanulóifjúság körében végzett közművelődési tevékenység javuló tendenciát mutat, az oktatási intézmények kulturális kisugárzó hatása meglehetősen gyenge, nem számottevő. Nem szabad emellett a tény mellett szó nélkül elmenni.

— Pedig történtek többféle kísérletek a helyzet javítására. Egyes KISZ-bizottságok és KISZ- alapszervezetek példát mutatnak mostanában a különféle célzatú és formájú kezdeményezésekben.

— Igen, ez így van. Figyelmet érdemelnek már kezdeti eredményeikkel az olvasótáborok, a

„Könyv és ifjúság” mozgalom rendezvényei; s például az a törekvés, hogy a fiatal alkotókat, bevonják a gyakorlati közművelődési munkába. S Ide sorolható az a le nem tagadható eredmény is, hogy egyek helyeken a fiatalok élen járnak a népi hagyományok feltárásában, őrzésében és közkinccsé tételében. Ide sorolhatjuk a nemzetiségi kultúra fellendítésén fáradozóknak egy jelentős részét is.

— Miként lehetne ön szerint tömören összefoglalni a választ arra a kérdésre, hogy hol tartunk a közművelődési határozat megvalósításában?

— Tapasztalható egy folyamatosság. S legalább ennyire érzékelhető a szemléletváltozás. Ez utóbbi főleg abban nyilvánul meg, hogy ma már nem csupán egy szűk rétegű népművelői apparátus érzi feladatának, kötelességének a közművelődési munka végzését. A tanácsi és gazdasági vezetők többsége — ezt nyugodtan elmondhatjuk — érzi már a párthatározatból fakadó feladatok súlyát, valamint azt, hogy a közművelődési törvény alapján a dolgozó emberek rendszeres művelődése, kultúrálódási igényének kielégítése szempontjából személy szerint őrá is nagy feladat hárul. Továbbá összességében — ha nem is a szükségleteknek megfelelő ütemben — javultak a személyi és tárgyi feltételek a folyamatos munka végzéséhez. Az elmondottakhoz még két dolgot tennék hozzá: azt, hogy szélesebb körben éreztetik immár hatásukat megyénkben a szellemi, alkotói műhelyek, s hogy a gazdasági életnek, s a kulturális törekvéseknek az összhangja a régebbinél jobban érezhetővé, láthatóvá vált. A szellemi javak gyarapodása áldásosán hat vissza a termelésre, a szocialista építés sokirányú, szerteágazó munkájára; a fejlődő gazdasági élet viszont segítség lehet — és az is — a művelődési feltételek jobbításában, illetve az erre való törekvésekben.

Milyenek a feltételek?

— Említette, hogy az utóbbi években tovább javultak a személyi és tárgyi feltételek. Mondana rá példákat is. hogy ezek mi mindenben nyilvánulnak meg? Vagyis: vannak-e pozitív és jól látható bizonyítékai, jelei ennek az alapvetően fontos változásnak?

— Látszólag ellentmondásnak tűnő állítás, hogy miközben az egyes városok (Baja, Halas, Félegyháza) szorogantóan égető gondját említjük, és ugyanez mondható el néhány községünkről is, a művelődési otthon jellegű intézményhálózat működési feltételeit összességében nem ítéljük meg rossznak. Egyrészt, mert a régebbi helyzethez viszonyítjuk a mai állapotokat, másrészt pedig, mert szerintünk rossz körülmények között is lehetséges

— Baja jó példa erre — sokoldalú, folyamatos, tervszerű és tartalmas kulturális tevékenység. Többek között az eddigi rejtett tartalékok • felhasználásával, új módszerek kikísérletezésével, az intézmény házon kívüli — területi és munkahelyi — ténykedésének előtérbe helyezésével; és nem utolsósorban az adott helységben előteremthető anyagi eszközök egyöntetű és tervszerű felhasználásával. Ahol a közművelődési munkát végzők keresik és meg is találják a módját a párt-, tanácsi és gazdasági vezetőkkel való naponkénti és gyümölcsöző együttműködésnek, ott a látszólagos és tényleges hátrányos helyzet nem lesz olyan akadályozó tényező, hogy azt az ott élő lakosságnak kelljen megsínylenie. Márpedig — s talán ezt mondani sem kellene

— ez rendkívül fontos kérdés, tényező.

— Köztudottan vannak másfajta intézményhálózatok is, nem csupán a művelődési otthonok, klubkönyvtárak. Nyilván ezeket is számba kell venni, amikor a művelődés alapvető feltételeiről szót ejtünk. Hogyan állunk Bács-Kiskunban ilyen vonatkozásban?

— Ez a kérdés nagyon fontos. Hiszen valamennyi művelődési profilú intézmény és szerv együttes munkája alakítja egy adott város, község szellemi arculatát. A múzeum, művésztelep, lapszerkesztőség vagy irodalmi társaság éppen úgy ide sorolható, mint a TIT-szervezetek, a könyvtárait, vagy éppenséggel a levéltár. Sőt, még a tudományos kutatóintézetek és nem kis részben a közép- és felsőfokú oktatási intézmények is. Nos, adjuk hozzá ezekhez a tömegszervezetek, a szövetkezetek és gazdaságok, üzemek kulturális ténykedéseit, s látjuk: van mire alapozniuk nemes és nagyszerű munkájuk végzése közben a hivatásos népművelőknek; vagy

közkorszerűbb kifejezéssel: a művelődés szakembereinek.

— Említette az alkotóműhelyeket is. Felfogható-e úgy, hogy ezek nem csupán az >egyes művészeti ágak művelőinek a kedvére vannak, hanem egyben a műveltség terjesztésének, az ízlés alakításának, a felgyülemlett ismeretek „szétszórásának",

továbbadásának, vagyis a mai értelemben vett közművelődési törekvéseknek az eszközei, tárházai és bázisai?

— így van. A szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóiratunk, a Forrás, eléggé ismert, tekintélyes orgánuim, s immár évi tizenkét alkalommal jelenhet meg, az olvasók és az alkotók egyforma örömére. Az intézmények és a képzőművészek jobb együttműködését is mutatja, hogy az utóbbi négy évben négyszeresére emelkedett a tárlatok száma. Az ismétlődő tűzzománctábor és a kerámiastúdió alkotóinak a tevékenységét értékes műveiken keresztül egyre inkább megismeri a nagyközönség is. S ha más jellegű, más szerepkörű is a Kodály Zoltárt nevét viselő zenepedagógiai intézet, mégis: jótékonyan hat a város kulturális életére. Van szellemi kisugárzó ereje, ahogyan a MTESZ megyei szervezetének is van például. Mindez, amit erről a kérdésről elmondtam, együttesen azt jelenti, hogy ezek a műhelyek nem valamiféle elzárt, különleges „elefántcsonttornyok”, hanem a lakosság művelődési igényeit kielégítő, az adott település társadalmi életébe beépülő — és azt gazdagító — élő, eleven munkahelyek. Még a levéltár is, a maga látszólagos zártságával is az előbbiekhez sorolható. A színházról azért nem szóltam, mert annak a közismeretes régóta.

művelődési szerepe a leginkább

— A nagyszerű eredmények mellett a ténylegesen meglevő, s újra és újra jelentkező gondokról sem feledkezhetünk meg. Mi a véleménye erről?

— A megyei pártbizottság ülésén sok szó esett erről; és a beszámoló is részletesen foglalkozott vele. A jövő év elején sorra kerülő megyei kommunista aktíva, gondolom, még tovább szaporítja ezeknek a számát. Talán közhelynek hat, de elmondom, mert így van: ahol dolgoznak, ott gond is akad mindig. Ugyanis a körülmények, feltételek, eredmények és gondok szoros összefüggésben, • kölcsönhatásban vannak egymással. Erről a témáról talán a legnehezebb röviden beszélni; hiszen annyiféle gond van, ahány működési terület, ahány intézmény, műfaj stb. Legfeljebb nagyjából jelezni lehet a sürgető tennivalókat; azokat a dolgokat, melyeken minél előbb változtatni kellene.

— Kérem, említsen meg néhányat azok közül a gondok közül, amelyre éppen ön hívta fel a figyelmet a megyei pártbizottság ülésének vitájában.

— Egyik legfőbb gond a személyi és anyagi — működési — feltételek javítása. Nem titok, hogy több pénz kellene. Am az sem, hogy a meglevő lehetőségeket — többek között a pénzösszegeket — sem használják ki eléggé. Az viszont már közhelyszámba megy, hogy a társadalom szinte valamennyi rétegében élnek olyanok, akik, ha van is miben válogatniuk, ha gazdag is a kínálat, nagy is a választék, nem igénylik a művelődést. Ez sem kis gond. Mint ahogyan az sem, hogy egyesek hajlamosak a számok bűvöletében élni, s csupán ezek alapján megítélni közművelődésünk egészének eredményeit. Az ilyen egyoldalú szemlélet mellett elsikkad a tartalom, az érték, s az igazi hatás. Továbbá az értelmiséget sem sikerült még eddig megfelelő mértékben, hathatósan bekapcsolni a közművelődésbe. Ezzel összefüggésben ugyanez mondható el a felsőfokú intézményeinkről is. Pedig figyelmet érdemlő tartalékainkat lehetne mozgósítani, ha ilyen vonatkozásban lényeges változás következne bé a gyakorlatban. •*•••*'•

— Végezetül, miben látják a párthatározat végrehajtásából eredő legfőbb teendőket az elkövetkező időszakban. Megemlítene-e most néhány olyan fontos feladatot, amelyről a közművelődés szakembereinek nem szabad megfeledkezniük?

— Úgy gondolom, hogy a soron következő feladatokat ki-ki a maga munkálkodási területén megtalálhatja a megyei pártbizottság legutóbbi ülésének anyagában. A közművelődési törvény, a tudománypolitikai irányelvek, s a művészetpolitikánkkal kapcsolatos állásfoglalás más egyéb pártdokumentumokkal és kormányhatározatokkal, miniszteri rendeletekkel együtt nemcsak „fogódzkodót”, ötleteket ádhat, hanem a közművelődési szférák egészének átfogását és értését is lehetővé teheti. Természetesen csak akkor, ha a művelődésben dolgozók ismerik ezeket. Mindenekelőtt az 1974-es közművelődési határozatot és a XI. kongresszus ide vonatkozó anyagát.

— Ez tehát azt jelenti, hogy nem árt időnként újra és újra elővenni, tanulmányozni az alapvető dokumentumokat...

— Feltétlenül. Hiszen enélkül valamennyi holt anyaggá, élettelen papírrá válna. A határozatnak igazi életet és rangot csakis — annak alapos ismeretében — a végrehajtás adhat.

— Köszönöm a beszélgetést.

Varga Mihály

Bűz Ferenc az öntapadórímke-gyártó gép mellett.

• A Petőfi Nyomda 90-féle, zömmel heti, havi folyóiratot készít. Nagy gondja a cégnek, hogy kevés a szedő szakembere. KépUnkön Oláh Olga, Adamik Mihályné, Széchenyi Irén, és Hideg Árpádni könyvkötők éjszakai műszakban.

Év vége előtt a nyomdában

— Idei árbevételi tervünk 326 millió forint, amit előre láthatóan 3—4 százalékkal teljesítünk túl, vagyis elérjük a 335—340 millió forintot. — mondotta Ablaka István, a Petőfi Nyomda igazgatója. —

Mindez mégsem jelenti azt, hogy nem lesz nálunk év végi hajrá. Időnként kénytelenek vagyunk kiegészítő éjszakai műszakot is tartani. Nem szívesen tesszük, mert nagy figyelmet igénylő munkákról van szó, amelyeknél elsőrendű szempont a minőség.

Viszonylagos lemaradásunk elsősorban a könyvgyártásnál van. Részben azért, mert sok korrektúra késve érkezik vissza, másrészt pedig a fényszedő kooperáció akadozik időnként. Az utóbbira vonatkozóan, annyit, hogy velünk együtt hét vállalat fényszedő központot hozott Jetre Budapesten, ahonnan olykor-olykor nem a beütemezett határidőre kapjuk vissza a kiszedett anyagot.

Emiatt azután a késés pótlására éjszakai műszakra is szükség van.

Az idén 200-féle könyvet készítünk, mintegy 600 tonna mennyiségben. A keményfedelű könyvek kötéséhez nincs automatizált gépiink, kézi munkával végezzük azokat a műveleteket S miután a jó minőségű és határidőre való szállításért oklevelet és pénzjutalmat is kaptunk már, jó hírnevünkre is vigyáznunk kell.

Ezenkívül az egyre növekvő igények miatt évek óta három műszakban dolgozik az öntapadó

• Éjfél után ugyanúgy csillog az arany, mint nappal. Kiváltképpen, ha magasfényű aranyozási eljárással dolgoznak, mint Borsodi Ilona és Dudás Zoltánné a két heidelbergi aranyozóprésgéppel.

címke, valamint a laprészlegünk, időközönként pedig két aranyozóprésgépünk. Természetesen ahol csak mód nyílik rá — a napilapot készítő részleg kivételével — a minimumra kívánjuk csökkenteni az éjszakai műszakok számát.

Erre a munka még gondosabb szervezésével, a kooperáció javításával törekszik a nyomda gazdasági és műszaki vezetésé. Az öntapadócímke-gyártásnál lesz ez a legnehezebb, mert bár az idén is új gépekkel növeltük a gyártókapacitást, mégis sok szombati és vasárnapi műszakot kellett tartani. Fontos, a népgazdaságnak importot megtakarító tevékenységünk ez. és egyre több megrendelést kapunk — mondotta végül Ablaka István.

N. O.

• A kötészeten Farkas Sándor, Szabó Ferencné és Szabó II. Erzsébet dolgozik az év végi éjszakai hajrában. (Pásztor Zoltán felvételei.)

A SZÖVETKEZETI IPAR A LAKOSSÁG ELLÁTÁSÁÉRT

Tovább csökkent a hiánycikkek száma

A belkereskedelem azt várja az ipari szövetkezetektől, hogy mindazokból a tömegcikkekből, amelyeket a nagyipar nem, vagy nem gazdaságosan gyárt, « importjukra sincs lehetőség, megfelelő mennyiségben és választékban elégítsék ki a lakosság igényeit — hangsúlyozta Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter Rév (Lajossal, az OKISZ ellnökévét folytatott megbeszélésén, amelyen a lakosság mind jobb ellátása érdekében az ipari szövetkezetek és a Jkeresikedeilem kapcsolatának továbbfejlesztéséről tárgyaltak. Áttekintették az áruellátás helyzetét, megvizsgálták, hogy milyen tényezők akadályozzák a kínálat bővítésének lehetőségeit, s megállapodtak néhány, a termékszerkezet átalakítása során keletkező hiányok megakadályozását, illetve pótlását szolgáló, közös intézkedésben.

Az ipari szövetkezetek 13—14 miLljárd forint értékű áruval járulnák hozzá a lakosság ellátásához, ez az összes belkereskedelmi forgalom 5 százalékát, ezen belül a kereskedelem iparcikk-beszerzésének több, mint 15 százalékát teszi ki. A kereskedelem (egyes termékekből — például szövött csecsemőruházat, gyermekkocsi, papucs, füstcső, egyes kéziszerszámok, golyóstoll — a lakosság ellátását a jövőben teljes egészében a szövetkezeti iparra alapozza. A szövetkezetek más termékei — bútor, ruházati cikkek — kiegészítve az állami

nagyipar termelését, a kínálatot színesítik, bővítik, s elsősorban az OKISZ-hoz tartozó termelőktől várják — főleg a vas-műszaki kereskedelemben — a hiánycikkek csőikkémtését. Az együttműködés eredményeként, a szövetkezetek segítségével az idén újabb 28-féle tömegcikk — köztük kalapács és fogó, lakatretesz, kerítés, paradicsompaszírozó, csatornatartóvas, állványos ruhaszárító, seprűnyél, húsvágódeszka, gépkocsi-csomagtartó — hiányjellege megszűnt,

A Belkereskedelmi Minisztérium sok területen azonban javítandónak tartja a kereskedelem és a szövetkezetek' kapcsolatait, a szövetkezetek ellátási tevékenységét.

A minisztérium állásfoglalása szerint ármegállapításokból származó gazdaságtalanság, főleg az amúgy iá olcsó apró cikkeknél r.em lehet akadálya a kereslet kielégítésének, ezért támogatja a termelői érdekeltséget árrendezési javaslatokkal; elfogadja a minőséggel összhangban levő indokolt áremeléseket.

A kereskedelem szükség esetén alapanyagokkal is segíti a szövetkezetek árutermelését, s vállalkozott arra is, hogy — ahol az áruellátás másképpen nem oldható meg — kisebb összegű vállalati források átadásával hozzájárul a részére szükséges árualapok megteremtéséhez.

Az ipari szövetkezetek egyébként lövőre az ideinél 13—15 százalékkal több fogyasztási cikket térveznek gyártani a kereskedelemnek. (MTI)