Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

fc. * Foktő 2600 lakosú kisközség. Közel van hozzá a Duna, és alig néhány kilométernyi távolságban Kalocsa. A Duna és Kalocsa. Mindkettő fontos szerepet játszik a község életében. Sokan hajósnak mennék és fél életüket — vagy az egészet — a vízen, a Dunán töltik. Másaknak, a mezőgazdaságban dolgozóknak pedig a munkáját segíti a víz közelsége, mert a forró, aszályos nyári napokon könnyebben tud­ják öntözni a paprikaföldeket. 'Kalocsához, a városhoz szoros szálak fűzik a falut, hisz nemrégi­ben Foktőből város környéki köz­ség lett. Foktő ellátottsága a közepesnél jobbnak mondható — tudtam meg dr. Szabó Istvántól, a kalocsai Városi Tanács vb-titkárától, még mielőtt kimentem volna a köz­ségbe. — A házakban ivóvíz, az utcák zöme kövezett, szilárd bur­kolatú, eső idején sem kell a sár­ban taposni. Van körzeti orvo­suk, védőnőjük, no meg egész­ségházuk is. Az idősek az öregek napközi otthonába, a kisgyerekek óvodába járhatnak. A faluban művelődési házat és könyvtárat is találunk. Az emberek egy ré­sze Kalocsán dolgozik, mások a helybeli tsz-ben. A művelődési ház - zárva A község központjában minden együtt van. Tanácsháza, tsz-iro- da, művelődési ház, iskola. A művelődési házat zárva találom. Az ablakon át látom, hogy a nagy­terem üres, a székek a fal mel­lett sorakoznak. — Az iskolában tanít a kultúr- ház-igazgató — szól egy idős néni az udvar túlsó feléből. Az iskola nincs messze, így hát megkeresem. — Beteg — mondja Farkas László, az iskola vezetője. — Egyébként nálunk tanít, így mi különösen érezzük la hiányát! Nincs helyettese sem az iskolá­ban, sem a művelődési házban. Vártuk, hogy meggyógyul, de ez még sokáig eltart. Igyekszünk va­lamit tenni, hogy a művelődési ház ne álljon üresen. Mi — már­mint az iskola — használjuk is a nagytermet, ott tartjuk az ün­nepségeinket és a testnevelési órákat. — Milyen programokat rendez­nek a művelődési házban,, amikor nyitva van? — Működik nálunk ifjúsági klub, barkács- és hímzőszakkör. Jönnek együttesek Kalocsáról, és előadókat hívunk Pestről. De a kulturális életet elsősorban az is­kolai szakkörök jelentik. Fiatal­jaink többnyire Kalocsára jár­nak szórakozni. — Mit csinálnak az idősebb foktőiek? — Dolgos nép az itteni. Nem­csak a munkáhelyükön, hanem a háztájiban is sokat dolgoznak. Másra alig-ialig marad idejük. Legfeljebb otthon nézik a tévét. Tavaly a dolgozók iskoláját sem sikerült megszervezni, mert nem volt elég jelentkező. Ha legalább nyolcán összejönnek, már bein­dult volna a csoport. Kalocsa-Meszes Ez volt régen a hajóállomás neve. Ma azonban már nincs itt személykikötő, és nincs az a ló- vasút sem, amely hajdanán a városba vitte a hajóval érkező­ket. A kikötőben — nevezzük an­nak — éppen ott találjuk a fok­tői tsz kavicsszállító uszályát, a „Béke I”-t. A közeli sziget felső végénél szedik a sódert, és itt te­szik partra. Elég régi felszerelés­sel dolgoznak: egy trágyamarko­lóból átalakított, megerősített ra­kodógép emeli ki a kavicsot az uszály belsejéből, és önti az első szállítószalagra, majd másik ket­tő segítségével jut ki a sóder a partra. — Nem túl jövedelmező a ki­termelés, de szükség van erre a havi 5 ezer köbméterre is — mondja a vezető, Vörös Tibor. Még Makóról, Orosházáról is jön­nek ide kavicsért. Egy kis befek­tetéssel sokkal gazdaságosabbá lehetne tenni a kavicskotrást. Ta­lán meglesz a pénz hozzá ... Addig azonban maradnak a régi uszályok. De a kormányos fiatal. Csikós András, a foktői hajós elődök kormányos utóda. Az uszály kis kabinjában beszélge­tünk, amely nem luxusberende­zésű ugyan, de minden megtalál­ható benne. Ágy, asztal, szék, szekrények, kályha — mindez szorosan a hajófenékhez rögzítve. — Szeretni kell a vizet! Nem is jó szó ez, hogy kell, attól függ, kinek milyen huzalma van hozzá. Én két hónapot dolgoztam szá­razföldön, de nem tudtam meg­szokni. Visszajöttem a vízre. Pe- dig néha veszélyes hely ez — fü- rödtern már én is karácsonykor, rám is fagyott a ruha, mire föl­értem az uszályra. Az ilyen víz­be pottyanások miatt nem sza­bad bekötni a cipőfűzőt, mert a vízben le kell rúgni a bakancsot, különben könnyen baj történhet. Nyugdíjas uszálykormányos A cím Holler Ferenc bácsié, aki több mint ötven éve került a hajózáshoz, és nemrégiben —egy Ids betegség miatt — hagyta csak abba a mesterséget. Ma a ház körül dolgozgat, a jószágot látja el, felesége pedig a kertet ápolja. A hajóséletről beszélgetünk. Nem kell nagyon kapacitálni, szívesen mesél. — Apám után lettem hajós. Az eredeti szakmám a villanyszerelés, de azokban az időkben nem le­hetett munkát kapni. Én sem ta­láltam állást, pedig Pesten min­den gyárat végigjártam. Minde­nütt ugyanaz a tábla: „Munkás- felvétel nincs.” Otthon nem akar­tam a jó szakmámmal 80 fillér napszámért a földeken dolgozni, Egy évig alkalmi munkán vol­tam, végül 1932-ben elhelyezked­tem az osztrák „Dunagőz” hajó­zási vállalatnál. Az apám helyé­re mentem dolgozni, irigyeltek is érte az otthoniak. — Először a gőzhajózásnál, ké­sőbb a vonalhajózásnál kaptam munkát, uszálykormányos lettem. Az uszályon szép lakásunk volt, minden kényelemmel, így oda­vittem a feleségemet is. Amíg nem jártak iskolába, a gyerekek is velünk voltak. Végigjártuk a Du­nát számtalanszor, és 1941—43-ig még a tengeren is hajóztam, de ott nem éreztem jól magam. Visszavágytam a Dunára. — A felszabadulás után itthon dolgoztam, 1956-tól visszamentem a régi céghez, a Dunagőzhöz, és újra a Dunán lehettem. Vittem a mamát is magammal, ott éltünk megint a hajón. Most pedig, amióta nyugdíjas vagyok, itthon, Foktőn lakunk. A keresetünkből házat vettünk, berendeztük, szép nyugdíjat kapunk, békés, nyu­godt öregségünk van. Élünk, elé­gedetten. Váczi Tamás 1978. november 26. # PETŐIí NI t ix. magyar bekekongresszus Milliók felelőssége # Ebben az évben a világ legszélesebb társadal­mi mozgalma, a békemozgalom zászlóbontásának 30. évfordulójára emlékezünk. A békemozgalom ki­bontakozására jelentős hatást gyakorolt a II. világ­háború megrendítő emléke, az a felismerés, hogy a háborút emberek csinálják, tehát az emberek meg is akadályozhatják mert létezik egy szilárd bázis, a szocialista világrendszer. Az 1978. december 1—2-re összehívott IX. Magyar Békekongresszus mindennek tudatában tanácskozik majd, s végzi felelős munkáját. A béke az élet, a társadalmi haladás létfeltétele, amelyet védeni, építeni legszentebb kötelessége mindenkinek, aki felelősséget érez a saját, a csa­ládja, hazája és az emberiség sorsáért. Napjainkban is ez a felelősség tükröződik azoknak a százmilli­óknak az állásfoglalásaiban, akik határozottan kö­vetelik : a fegyverkezési verseny megállítását, a ne- utromfegyiver és más tömegpusztító fegyverek betil­tását a világ válsággócainak fölszámolását és szo­lidaritásukkal segítik a szabadságért, független­ségért, emberi jogaikért küzdő népeket az egész vi­lágon. A IX. Magyar Békekongresszus minden bizonnyal felméri az elmúlt öt esztendő munkáját, a megtett út tapasztalatait, hiányosságait és kijelöli felada­tainkat a hazai és a nemzetközi tevékenységben egyaránt. Az utóbbi időben az imperializmus jelen­tős erői fokozott erőfeszítéseket tettek a politikai enyhülés lelassítására, az országok közötti biza­lom, a kölcsönös előnyök alapján történő együtt­működés megzavarására. Az enyhülési folyamatot akadályozva hatalmas propagandakampányt foly­tatnák a Szovjetunió, a szocialista világrendszer el­len. • A fegyverkezési verseny további fokozására törekedve, a meglevő rendkívüli nagy mennyiségű pusztító eszköz mellé új tömegpusztító fegyverek, új fegyverrendszerek (például a neutronfegyver, a szárnyasrakéta) kifejlesztésére és rendszerbe állí­tásária tesznek intézkedéseket. Akadályozzák a vál­sággócok felszámolását, mérgezik a politikai lég­kört és támogatják a fasizmus, a fajgyűlölet alap­ján álló rendszereket a Közel-Keleten, Dél-Afriká- barn, Chilében, Latin-Amerika más országaiban. Az, imperialista erők jó támogatóra találtak a kínai vezetőkben-, akik nagyhatalmi soviniszta he­gemóniára törekedve, gazdasági, politikai és kato­nai pravökáiciók egész sorát követik el a hős viet­nami nép éllen, akadályozzák a békés építőmun­kát, veszélyeztetik az ázsiai biztonságot, testvérhá­borút szítanak a különböző népek körében. A társadalmi haladásért, a békéért küzdő erők az elmúlt években az imperialista törekvésekkel szembeni következetes küzdelemben jelentős ered­ményeket értek el. Történelmi jelentőségű győzel­met arattak Indokína népei, az amerikai imperializ­mussal szemben, felszámolták a fasiszta rendsze­réket Európában (Görögország, Portugália, Spa­nyolország), félszabadultak a volt portugál gyarma­tok. Több országban — például — Angolában, Etiópiában, Dél-Jemenben az imperialista támadá­sok ellenére a társadalmi fejlődés nem kapitalista útján; harcolva áldozatos munkával érnék el ered­ményeket. Megnövekedett a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok nemzetközi tekintélye, amely­nek politikai, gazdasági erősítése egységének to- válbbsziilárdítása megfelel ezen országok népei, az egész emberiség létérdekeinek. A békéért, a társa­dalmi haladásért folytatott küzdelemnek a szocia­lista országok jelentik a fő bázisát, mert nálunk ez az állami, politika egyik alapkérdése. • A nemzetközi küzdelemben a haladás erői szá­mítanak ránk, a Magyar Népköztársaságra, bíznak bennünk, meg kell felélnünk a bizalomnak. Bárá­ny i Ferenc költő nagyszerűen fejezte ért ki: „A világ ránk tekintve arra számít Vállalunk gondjából egy hazányit”. A békéért folytatott küzdelem formái országon­ként változnak, tartalmilag azonban a nemzeti bé­kemozgalmak lényegében azonos, vagy hasonló cél­kitűzéseikért küzdenek. Hazánkban a IX. békékongresszusra készülve is megállapíthatjuk, hogy mindenkinek érdemes át­tekinteni az elmúlt öt évben végzett munkáját. Ha általában, országos méretekben vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a ma­gyar nép békében, biztonságban, nyugodt politikai légköriben él és dolgozik. Az elmúlt időszakban a békés építőmunka eredményeként további új gyá­rakat, üzemek egész sorát és lakások százezreit ad­ták át, továbbá számos oktatási', kulturális és szo­ciális intézmény épült fél. Életünk kulturáltabbá* gazdagabbá, teljesebbé válik. Egyre hatékonyabban érvényesül a szocialista demokrácia, erősödik a szocialista nemzeti egység. Hazánkban is nagy ha­tású országos akciók bontakoznak ki a világ válság­gócai felszámolásáért, a vietnami, a chilei, az an­golai, a palesztint az arab nép melletti szolidaritás kifejezésére, milliók támogatták a BVT II. stock­holmi felhívását, a fegyverkezési verseny megállí­tását és a leszerelést követélve tiltakoztak a neut- rontfegyver gyártása és elterjesztése ellen, A kong­resszusi beszámoló erről a feleősségteljes és ered­ményesen végzett munkáról adhat számot. A kongresszus küldöttei a magyar társadalom minden rétegét képviselik a tanácskozáson. A tár­sadalmi és tömegszervezetek, illetve -mozgalmak dotoumentumértékű anyagokat készítettek abból a célból, hogy sajátos feladataikat a továbbiakban is összekapcsolhassák a békéért, a haladásért folyta­tott küzdelemmel. • Meggyőződésünk, hogy népünk az igaz haza­fisáig szellemében teljesíti az MSZMP XI. kong­resszusán, a fejlett szocialista társadalom építésére kidolgozott programból adódó feladatokat; ez fe­lel meg egyéni érdekeiknek és szolgálja a béke vé­delmét is. il Dr. Sütő Gyula az Országos Béketanács titkára wmm 6. A barátság városa Nevezetes dátuim 1961. október 11. Mongolia életében. Ekkor rakták le az ország első szocia­lista városának alapkövét. Egy tőle hetven kilométerre levő hegyiről, aihol évente 2 millió tonna szenet bányásznak, Dar- hannak nevezték el. Am, ha csak azt mondjuk: Barátság Városa, akkor is mindenki tudja, hogy Darhanról van szó. A 17 évvel ezelőtti, alig 1500 lakost számlá­ló kis települést ugyanis szovjet, magyar, lengyel, cseh, német, bolgár, mongol összefogással épí­tették napjainkig 55 ezer lakosú modern várossá. Bariban valóban az internacio­nalista összefogás, segítőkészség nagyszerű példája. A legtöbbet itt is a Szovjetunió nyújtotta. Házgyárat telepített, hőerőművet, . élelmiszer-kombinátot, gabonatá­rolót, iskolákat, kórházakat, ma­gasfeszültségű távvezetéket épí­tett. Csehszlovákia létesítette a cementgyárat, Bulgária a irha- bundagyárat, Lengyelország a szilikáttégla-gyárait, Magyaror­szág pedig a húskombinátot. Az új, modern iparral rendelkező város ma már egész Mongólia termelési értékének 16 százalé­kát adja. A szénbányászat 50, a cukorgyártás 95 százaléka össz­pontosul itt. A mongolok elsősorban a város­építésiben jeleskedtek. Évi át­lagban 50 millió tugrik értékű építkezést végezték. Messze föl­dön híresek a darhaini építőmun­kások, sok közöttük a kitüntetett dolgozó. Szerte az országban is­merik Tegszsáv brigád vezetőt, a Szocialista Munka Hőset, aki méltán érdemelte ki, hogy kép­viselőnek válasszák meg a Nagy Népi Hurálba. Brigádja egymaga 2,5 millió tugrik értékű épületet épít, ami más megyékben a kö­zépszerű vállalatok éves tervének felel meg. S ami még a darhami építők külön becsületére válik, csakis kiváló minőségű munkát végeznek, erről garanoiajegyet is adnak a megrendelőnek. Darhan az ifjúság városa is, mert lakosságának 90 százaléka 35 éven aluli. Közülük a tanulók száma tizenegyezer. Az általános iskolákat most szervezik át nyolcról tíz osztályosra. Ezenkí­vül van műszaki, vízügyi, építő­ipari és egészségügyi (felcserkép­ző) technikuma, építőipari szak­középiskolája, marxista—leninis­ta esti iskolája. A tanintézetekben nagy gondot fordítanak az internacionalista nevelésre. Az iskolák kiválaszta­nak egy-egy szocialista országot, s arról bő információt szereznek be. Kiállításokat rendeznek róla, faliújságaikon megemlékeznek nemzeti ünnepeikről, nevezete­sebb évfordulóikról. Azokban az iskolákban, amelyek hazánkat választották — magyar dalokat, táncokat tanulnak, magyar úttö­rőkkel leveleznek és sűrűn meg­hívnak magyar szakértőket elő­adások tartására. Darhan ezenkí­vül Kaposvárral testvérvárosi kapcsolatot tart fenn. A darhamiak joggal büszkék sportsikereikre. Eddig két birkó­zó világbajnokot adták Mongóliá­nak. Országos bajnokságokon 450 sportolójuk nyert érmet. Labda- rúgócsapatuk négy éven át voLt első ligás bajnok, jégkorongozóik jelenleg is az élen állnak. Három esztendő múlva meg­alapításának 20. évfordulóját ün­nepli a város. Erre máris készü­lődnek. A szocialista brigádok körében természetesen újabb vál­lalások születnek. Mozgalom in­dult, amelynek jelszava: „Ma­gamért és a társadalomért”.-A mumkaverseny eredményei között könyvelhetik el, hogy az idén, az első félévben 3,5 millió tugrik anyag- és energia-megta­karítást értek el a város ipará­ban. Termékeik közül tizenhét megfelelt a legmagasabb nemzet­közi követeliményekniek, ezért aranyérmet nyert. Negyven üzemi klis kollektíva jogosult a minősé­gi brigád cím viselésére. A következő ötéves terv végé­re Darhan 80 ezer lakosú város lesz — tájékoztat a városi párt- bizottság egyik osztályvezetője. — Űj szálloda, szolgáltatóközpont, iskolák, Sportstadion, újabb üze­mek, s évente 2200 család részé­re lakás épül addig. Az idén a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóján a teljesen ultramodern zenei és drámai színházat avatták. Nagy Ottó Következik: A Darhani Húskombinát \SSmm ■fffS; y-5 • Az irhabundagyárban. • A geodéziai intézet épülő központja Darhanban. • A darhani ipari kerület, a cementgyár, a szilikáttégla-gyár. • Befejezés előtt a színház épülete. Foktői pillanatképek Tizenegy nap Mongóliában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom