Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-16 / 270. szám

1978. november 16. • PETŐFI NÉPE • 3 í Olvasói igények Amikor a kiskunhalasi, bajai, kalocsai járás mintegy fél­száz alapszervezeti párttitkára, vezetőségi tagja a pártlap­terjesztés politikai feladatairól tanácskozott, — tapasztalatot cserélt néhány olvasói véleményről, észrevételről. Ez így természetes, hiszen aki az olvasóvá nevelés, meggyőzés fon­tos pártmunkáját végzi, nem mehet el szó nélkül az újság­olvasók, — előfizetők felvetései, kívánságai mellett. Azaz — a pártlapterjesztés hatékonysága, saját agitációjának további sikere érdekében továbbítania érdemes, sőt szükséges azo- keit Az elismerő, méltató, dicsérő megállapítások mellett el­hangzott — igazán nem sok, de figyelembevételre ajánlatos _ olvasói vélemények, jogos óhajok közül az. ismétlődően s zóbajött megjegyzésekre térünk ki ezúttal. Sajtóhibák Kezdjük egy „öreg”, és sajnos, még mindig nehezen kiküszöböl­hető hibával', amire a megyei lap­nak, a Petőfi Népének változat­lanul figyelnie kell: a vissza-visz- szatérő névelírásokról van szó. Ezek adódhatnak nyomdai elsze- désből, de jóval gyakrabban cikk­írói felületességből. Az megint más kérdés, de ép­pen ez is megköveteli a riporteri alaposságot, hogy egy-egy név, beosztás, funkció megjelölésében az informátorok sem mindig egy­ségesek. (Jellemzésül: a szóban forgó munkamegbeszélésen épp az el­nökségben ülő egyik résztvevő nevét említették tévesen, s ha ilyen esetekben csak erre tá­maszkodik az újságíró...?) Való tény azonban, hogy sem­miféle ki- és megmagyarázás nem kisebbítheti, enyhítheti az újságíró felelősségét abban, hogy az általa leadott cikkben — le­gyen az ötsoros hírecske is — pontosan tüntesse fel a neveket, s a hozzájuk tartozó munkaköri, minőségbeli, az állásra, hivatás­beli rangra stb. — vonatkozó megjelöléseket. . . Mert képzeljük el a hatást, amikor az érintett cikk-szereplő akár a nevét, akár tisztségének minősítését elmásítva látja vi­szont az újságban. A helyreiga­zítás egyik részről sem „lélekeme­lő" megoldás. Nagyobb betűből Az úgynevezett praktikussági ol­vasói meglátások részben az új­ságok tartalmi értékét is érintik. Mert amikor sok — „egyszerű emberként” említett — olvasó kívánatosnak tartaná, hogy olyan népszerű „rovatokat”, mint pél­dául a rádió- és tévéműsor (a Népszabadságot hozták fel példá­nak, lévén elsősorban pártlapok­ról szó, de ugyanígy említhetjük a népfront lapját, a Magyar Nem­zetet is) — szedjenek nagyobb betűkből, úgy véljük, jogos ké­rést adunk közre. Miért is „sajnálják” a helyet a nagyobb betűs szedéstől, ami­kor ezek a mindennapi olvasni-, böngésznivalók vannak olyan érdekesek, mint egyik-másik ke­veset mondó hír, amelyet akár ki is hagyhattak volna a lapból. (Vonatkoztathatjuk ezt a „kisbe­tűs” — értsd: apróbetűs — kifo­gást más, közérdeklődésre ha­sonlóképpen számot tartó infor­matív jellegű cikkre is, mint mondjuk a jogszabályok, rendele­tek kivonatai, részletei.) A tar­talmi hatást is befolyásolja, hogy — pláne gyenge nyomás mellett! — szemet erőltetve kell-e vala­mit elolvasni, vagy kellemesen. Értelmezzék is ! Apropó! — jogszabályok, ren­deletek. Amíg arról szólt egyik résztvevő, hogy olyan „klasszi­kusan” parasztemberi igényeket kielégítő újságot, mint a Szabad Föld — sok más tartalmi, szín- vonalbeli érdemén túl — azért szeretnek szocialista brigádtagok is, mert például nem hiányzik belőle a rendszeres jogi tanács­adás, másik hozzászóló ilyen ol­vasói észrevételt hozott fel. A Népszava is közöl rendeletíész- letet, -kivonatot, csak azt hiá­nyolják, hogy azokat nem értel­mezi, nem magyarázza meg. Az olvasó esetenként csak a közölt rendeletrészletre támasz­kodik, azt , lobogtatva hangoztat­ja hivatalos helyen: „Itt van, az újság is így írja”. — Holott a jogszabálynak más összefüggését is ismernie kellene ügye helyes megítéléséhez. Vasárnapi szám Többen beszéltek — a sokfelé nehéz kézbesítési viszonyokra va­ló tekintettel is — a vasárnapi számokról. Volt, aki azt javasolta, hogy a vasárnapi lapszámokat csak a standokon árulják. Mások szerint — szintén a vasárnapi kijuttatá­si gondokra való tekintettel — a pénteki, szombati újságokat kel­lene tartalmasabbá tenni — a va­sárnapi példányokban közölni szokott — irodalmi, művészeti, s egyéb — mellékletek elosztásával. S akkor nem kellene vasárnapi szám. Ugyanígy akadt határozott „vé­dője” a vasárnapi megjelenésnek, mondván, hogy mit szólnánk ah­hoz, ha a vasút felhagyna a va­sárnapi forgalommal, vagy ha csak a presszókat is bezárnák — mert vasárnap van. Akik vállalják a lapkézbesítést, a vasárnapi elfoglaltsággal is szá­molniuk kell. — A vélemények tehát árnyalatokban megoszlot­tak, s az is megvizsgált tény, hogy a hagyományosan kialakult magyar olvasói szokások még a vasárnapi megjelenésekhez iga­zidnak. Ugyancsak az újságkihordási gondokkal összefüggésben (ennek emberi oldalait is többfelől te­kintetbe vették a résztvevők) — el lehet gondolkozni azon a ja­vaslaton, amelyet a színes képes­lapok megjelenésével kapcsolat­ban tett egyikük. Osszák el ezek megjelenését a hét egymás utáni napjaira, hogy ne egyszerre zú­duljon a kijuttatásukkal járó megterhelés a kézbesítőkre. ... Mint látjuk, a pártsajtó-ter- jesztés elvi, politikai kérdéseinek megtárgyalásából nem hagyták ki a pártmunkások az olvasói, lap- kihordói kívánalmak megbeszélé­sét sem. Tóth István LETT MAGYAR ÚJJÁSZÜLETÉS 2. Végzetes csapás a nagytőkére Több százezer budapesti dol­gozó tömegtüntetése adott nyo- matékot a nehézipar kulcsüze­meinek államosítását követő nyi­latkozatnak. Csakhamar a Kis­gazdapárt demokratái, élükön Do­bi Istvánnal, szintén nyilatkozat­ban hangoztatták, hogy egyetérte­nek a munkáspártokkal és a Nemzeti Parasztpárttal. Ilyenfor­mán a Kisgazdapárt reakciós szárnya elszigetelődött, vereséget szenvedett. De a nehéziparért folyó harc ezzel még korántsem fejeződött be. A nagytőkének vissza kellett vonulnia, de miközben az MKP minden erejét a stabilizáció, a fo­rint megteremtésének és megszi­lárdításának feladatai kötötték le. ismét lélegzethez jutott és ellen- támadásba ment át. A támadás kerülő úton indult, a cél az álla­mosítás hitelének lerontása volt. Evégből sorozatos cikkekben az állami szénbányászatot igyekez­tek hamis színben feltüntetni, majd a Kis Újság több vezér­cikkben a demokrácia államosí­tási politikáját rágalmazta. En­nek ellenére a kormány kiküldött a nehézipari üzemekhez vállalat- vezetőket. Novemberben az MKP vezető gazdasági szakembere ki­jelenti, hogy „a nehézipari nagy­üzemek állami kezelésbe vételét soron kívül meg kell oldani”. November 23-án a Miniszterta­nács rendeletet ad ki a Nehéz­ipari Központ megalakításáról, ezzel a nehézipar a Weiss bárók kezéből az állam irányítása alá került. Ismét új fejezete kezdődik ezzel a nehéziparért folyó harcnak. Ha eddig a nehézipar irányításának átvételéért, most az állami keze­lésbe jutott üzemek termelésének emeléséért, a költségek leszorítá­sáért folyik a küzdelem. A ne­hézségeket súlyosbítja, hogy a jobboldali szociáldemokraták sza­botázsát is le kell küzdeni. Sok bajt okoz a deficit is, amely az 1947-es év egyes hónapjaiban egyenesen a stabilizációt veszé­lyezteti. Mindezeket a nehézségeket az MKP céltudatos gazdasági poli­tikája és a mögéje felsorakozó, a termelés érdekeit szívükön viselő nehézipari dolgozók együttes munkája küzdi le. A magyar ne­hézipar termelésének, gazdálko­dásának alakulása 17 hónappal az államosítás után, élő bizonyítékká válik az államosítás ügye mellett. A NIK, e^y héttel az MKP 1947 őszi kormányprogramjában kitű­zött idő előtt, leküzdi a defici­tet, és 1948. április utolsó heté­ben így fordul a kormányhoz: .,1946. decemberében szervezet­ien, megfelelő vezetés nélkül álló, hónapról hónapra deficitet mu­tató, hanyatló vállalatokat vett át az állam. 65 000 fizikai dolgozó termelésének értéke alig haladta meg a havi 67 millió forintot. 1948 márciusában, ugyanazokat az árakat alapul véve, 71 000 fi­zikai munkással a termelés ér-, téke elérte a 166 milliót, maga­san túlszárnyalta a hároméves terv előirányzatát. Termelésünk túlhaladta az 1938-as szintet, és saját szanálási munkatervünkben a vállalatok elé tűzött előirány­zatot is ...” A NIK vezetői a deficitmentes- séget bejelentő sajtóértekezleten azt is elmondják, mi tette ezeket az eredményeket lehetővé: az ál­lamosítással járó előnyök. A po­litikai és gazdasági fejlődéssel, az államosítás kiterjesztésével, a dolgozók mind szélesebb rétegei látják, hogy az országot maguk­nak építik. A profitért való ver­seny helyébe. a gyárak közti együttműködés^ lépett: segítik egymást gyártási tapasztalatok­kal. nyersanyaggal, megosztják a rendeléseket, és mindegyik üzem a maga vonalán fokozottan ren­dezkedik be típusgyártásra. A legfontosabb azonban a dolgozók lelkesedése, növekvő munkaked­ve. munkaversenye. A stabilizáció nemcsak a dol­gozók életszínvonalát emelte fel: „stabilizálta” a tőkéseket is. Fo­kozott élességgel vetődött fel a kérdés: Kinek építjük az orszá­got? A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa ezt felelte: „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!” A kongresszus után következő hónapokat elsősorban a nehéz­ipar állami kezelésbe vétele vet­te igénybe. A bankok állami el­lenőrzése még csak program ma­radt. Antos István pénzügyi ál­lamtitkár, 1947 májusi nyilatko­zata szerint „a bankokra vonat­kozó ellenőrzési szabályok több mint egy fél éve készen vannak, de nem valósultak meg”. Az idő­közben leleplezett összeesküvés megmutatta, hogy a harc végső­kig kiéleződött, és az ellenség semmilyen eszköztől sem riad vissza. Döntő lépésre volt tehát szükség. 1947. május 9-én, a stabilizációt bejelentő gyűlés év­fordulóján az MKP képviselője hangoztatta: „A tizedik hónap­ban levő stabilizáció tapasztalatai azt mutatják, hogy nem lehelj meggyorsítani gazdasági életünk talpraállítását, ha tűrjük a nagy­bankok harácsolását... A három­éves terv, a dolgozók életszínvo­nalának komoly és gyors emelése parancsolóan megköveteli, hogy hitelgazdálkodásunkban is létre­jöjjön végre az elengedhetetlen tervszerűség, amelynek előfeltéte­le a Nemzeti Bank és a három nagybank államosítása.” A magyar nagytőke érezte, hogy ez a lépés végzetes csapást mér rá, legfontosabb pozícióinak egyikétől fosztja meg — és azon­nal megindította a bankok álla­mosítása ellen a politikai harcot. Kőszegi Frigyes Következik: A tömegek ereje elsöpri a reakció mesterkedését. A Margii-híd gyalogos aluljárója 9 Megnyitották a Jászai Mari téri, a margitszigeti és a Frankel Leó úti gyalogos-aluljárókat. A praktikus kialakítású föld alatti átjárók­ban hírlapokat, apróbb cikkeket árusító üzleteket és telefonfülkéket helyeztek el. A teljesen felújított szigeti bejárónál a villamosok is­mét megállnak. A képen: a híd pesti gyalogos-aluljárója. (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS.) Francia irodalom Magyarországon Matematika szülőknek A mai első osztályos gyerekek szülei sokszor állnak értetlenül, miközben csemetéjük füzeteit, matematikai (!) feladatlapjait né­zegetik. Nem értik, mit tanul a kis elsős, nem tudják, hogyan segítsenek neki, ha otthon taná­csért fordul hozzájuk egy-egy feladat megoldása közben. Ezen a „szorult” szülői hely­zeten kívánt segíteni a TIT me­gyei szervezetének matematikai szakosztálya, amikor most kiadott témajavaslatai között az általános iskolások szüleinek is lehetőséget kínált az iskolában tanultak meg­ismerésére és megértésére. A TIT kezdeményezése nyo­mán a művelődésügyi osztályok és a helyi tanácsok támogatásá­val máris új ismeretterjesztő so­rozatok kezdődtek első osztályo­sok szülei részére. Ezeken a fog­lalkozásokon megismerhetik a matematikaoktatás új tantervét, a szemléltető eszközöket és a ta­nító nénik által legcélravezetőbb­nek tartott módszereket. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy az anyukák és apukák szívesen fogadják ezt a segít­séget. |Néhány estén keresztül gyermekeik padjában ülve, ér­deklődve veszik kézbe a logikai készletet, a számolópálcikákat, ök is ismerkednek a halmazok­kal, kombinatorikával, a valószí- nűsegszámitás alapjaival, s olyan feladatokat oldanak meg, ami­lyenekkel általános iskolás ko­rukban még nem találkozhattak. A „matek" így kerül közelebb a szülőkhöz, a szülők az iskolá­hoz, gyakorlatban is igazolva azt az egyre többet hangsúlyozott követelményt, amely a család és az iskola, az oktatás és a közmű­velődés egymáshoz való közele­dését, ' együttes munkálkodását ír­ja elő. I. M. Új bélyeg 1F> A KOMMUNISTÁK MAÖYAflOBSZAG! »HTJA MEGALAKULÁSÁNAK 60 C veo«dulCua MAGYAR POSTA 9 A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Postafőosztály Pos­tavezérigazgatóság november 24- én bocsátja forgalomba az Év­fordulók, események 1978. bé­lyegsorozat keretein belül a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának 60. évfordu­lójáról megemlékező 1,— Ft-os bélyeget. Klasszikus és kortárs szerzők művei, a francia irodalom kivá­ló alkotásai gazdag választékban jutnak el a magyar olvasókhoz,. Az elmúlt évben például fran­ciáiból 162 kiadványt fordítottak magyarra, s ezek mintegy 2,2 millió példányban jütöttaik el a könyvesbo 11 okba. Kulturális életünk jelentős eseményére, a téli könyvvásárra is több francia szerző műve gaz­dagítja a 'kínálatot.. A mai fran­cia költészet idősebb nemzedéké­hez tartozó Jean Rousselot kü­lönösen közel áll a magyar ol- , vasókhoz: a m agyár költészet egyik legjobb francia fordítója. A napjaink költészete sorozatban megjelenő, Kecses viperák című kötete verseiből ad válogatást. A közeli hetekben, bocsátja út­jára az Európa Könyvkiadó Mau- passant-sorozatának első két kö­tetét. Az Egy asszony élete, A szépfiú s a Péter és János című regénye került az első a Mont oriol, az Erős, mint-a halál, va­lamint. Az ember szíve című mű­ve pedig a második könyvbe. Ugyancsak a közeljövőben je­lenik meg a kommunista publi­cista és író André Wurmser vá­Az év végéig még kétszázmil­lió forint értékű játék kerül az üzletekbe — jelentették be a TRI^L Kereskedelmi 'Vállalat sajtótájékoztatóján, amelyen be­számoltak a játék- és sportszer- kereskedelem csúcsforgalmi fel­készüléséről. ­A karácsonyi vásáron — 50 ezer olasz import készülék forgalom- bahozatalával — lekerül a hiánycikklistáról a diavetítő, jíapható lesz az évek óta ugyan­csak hiába keresett „igazi'’ hin­táié, amelyre rá lehet ülni. Len­gyel- és Olaszországból ötezret lógatott karcolatait és elbeszélé­seit közreadó Az elegáns fekete autó című kötet. A jövő esztenidő is számos ér­dekességet tartogat a francia iro­dalom kedvelőinek Magyarorszá­gon. Már lefordították Robert Merle Védett körzet című poli­tikai-fantasztikus regényét, amely egy nyomasztó világ veszélyérzet­tel és megaláztatásokkal téli lég­körét tárja fel, s a‘ ma emberé­hez is, szól. A jövő év első hónapjaiban jut el a magyar olvasókhoz Fran­cois Gachot Budapesti szerelme­sek című regénye. A szerző a magyar—francia kulturális kap­csolatok jelentős személyisége, negyedszázadot töltött el Buda­pesten, ebből több mint két év­tizedet a Horthy-korszaik szem­tanújaként. Műve ennek a vi­gasztalan és forrongó időnek nem egészen egy esztendejét eleveníti meg 1938 novemberé­től 1939 szeptemberéig terjedően. Anatole France Nyársforgató Jakab meséi című kötetének új­bóli kiadását is tervezik jövőre. A jövő év első felében összesen 15 francia szerző műve jelenik meg Magyarországon az Európa Könyvkiadó gondozásában.. (MTI) hoztak be. Az ünnepi játékpiac­ra több újdonság is kerül. Ilyen lesz például a jugoszláv varró­gép, a francia szövőszék, az NDK farmerház, a magyar golyós tár­sasjáték és az Ürkaland társas­játék. Téli sportszerekből a tavalyi­nak csaknem kétszerese kerül forgalomba. Több mint százezer kárfás szánkó és faléces ródli várja a vevőket, s érkezik még a Szovjetunióból kormányozható szánkó, az NDK-ból pedig 12 ezer „bob" is. (MTI) Húsz négyzetméter szégyen, harminc négyzetméter reménység Miért ingerel egyeseket a tisz­taság, a szépség? Miért mocskol­ják némelyek mások örömét? Mi­féle kielégülést ad némelyeknek, ha bekoszolhatnak, lerondithat- nu.k, elcsúfíthatnak valamit? így bizonyítják önmaguknak, hogy nekik mindent szabad, mindent lehet? Képtelenek elviselni, hogy az emberek többsége — szeren­csére — az értékek tiszteletében nőtt föl, megbecsüli a többiek munkáját? Szívesen föltenném ezeket a kérdéseket a kecskeméti Schön- herz Zoltán- téri vízmedencébe sznmetelöknek, ha tudnám, kik hajigálják a műanyag dobozokat, üres borosflaskákat, piszkos pa­pírdarabokat a húsz négyzetmé­teres eleven vízbe. Csilloghatna, tükrözhetné a futó napot, a kör­nyező toronyházakat, fodrozhatná gyenge szellő, ha nem szennyez­né gusztustalan hulladék. Öröme, üdítő foltja lehetne a környéknek, így csúfsága. Temessék be újra, hányják tele földdel, mint néhány esztendeje? Ismerjük el, hogy a garázdák erősebbek a sokaságnál, a Rend­nél? Törődjünk bele a „megvál - toztathatatlanba", és fordítsa el a fejét, akinek nem tetszik a lát­vány? Reménytelen vállalkozás lenne bármilyen próbálkozás, hi­szen háborítatlanul és büntetle­nül pöffes'zkedhetnek autók a parkokban, gyalogosok öt lépés megspórolásáért virágokat tapos­nak. Sohase adhatja föl, akinek iga­za van! Attól még messze va­gyunk, hogy szelíd hattyúkat sza­badon engedjünk parkjaiban, mint azt Kijeidben, Becsben, vagy Kühlungsbornban, a híres fürdő­helyen láttam. Jaj annak, aki bántja a tündöklő fehérségű ál­latokat. Az Aranyhombk előtt azonban már az év nagy részé­ben itt is áttetszőén kéklik a víz, s aligha a járóövezettol elzáró kis kerítésnek köszönhetően! Olyan nyilvánvalóan szép itt ez a medence, olyan nagy a forga­lom, hogy senki sem merészeli be- piszkolni. A Lenin város csak néhány száz méterre van a Széchenyi tértől, errtfelé is dolgos emberek lak­nak. Feltételezéseim szerint a kö­zeli Toronyház étterem vendégei és az autóparkolóban táborozok közül kerülnek ki a szemetelők. Mit tehetünk ellenük, a vízme­dence védelmében? Szigorú büntetések észre térít­hetnék a magukról megfeledke- zőket? Biztos, hogy sokakat el­riasztanának a nyilvánosságra kozott nagy összegű pénzbünte­tések. Persze nehéz a tettenérés, a bizonyítás, körülményes az el­járás. Körülményes, kellemetlen, de szükséges, kár, hogy csak a legritkábban nyúlnak az illeté­kesek ehhez az eszközhöz. Használna a következetesebb pcldaadás. Sűrűn előfordul, hogy építő, ingatlankezelő itáliaiatok napokig, hetekig a parkban, a járdán tárolják a meszet, homo­kot és hosszú ideig ott felejtik a törmeléket, a kidobott kádat. WC-kagylót. Többet tehetnének a parkőrök. És ha már nem tudják a szeme­telést megakadályozni, legalább naponta, kétnaponta tüntessék el az utcaseprők az éktelenkdő hulladékot. Persze a gépesítés óta ez sem olyan egyszerű, hiszen a masina nem nyúlkálhat a vízbe (irtásnak sem kellemes). Még az sem volna baj, ha a közeli isko­la valamelyik osztálya szemmel tartaná a szobrot övező meden­céi. Egyszer talán kis halak úsz­kálnak majd, teknőcök botorkál­nak a medencében? Odaviszik nagymamák unokáikat, meg-meg- állnak a járókelők, hogy a beton­kolosszusok között elgyönyörköd­jenek a természetes elemek, az élő szervezetek húsz négyzetmé­teres oázisában, élvezzék az így keietezett szobor szépségét? Két­ségbe kellene esnem, ha nem bíznék abban, hogy előbb-utóbb mindenki fölismeri közös érde­keinket. Addig is legalább arra vigyáz­zunk, ami már megvan! Heltai Nándor Játékújdonságok karácsonyra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom