Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-15 / 269. szám

1978. november 15. • PETŐFI NÉPE • 3 Év vége előtt a bajai és kecskeméti járás községeiben A kisközségek pénzügye nagyon hasonlít a házi asszo ny o kéhoz. A „konyhapénzt”, vagyis a községi bevételeket nagyon jól be kell osztani, hogy mindenre jusson. Ha a községek egy-agy nagyobb, jelentősebb összegű beruházást terveznek, akkor jó előre taka­rékoskodniuk ikelL Ez egyet je­lent azzal, hogy az egyéb kiadá­sokat esetleg évekig alaposan le- csökkentik. Ilyen feltételek mel­lett hogyan gazdálkodtak, ho­gyan teljesítették idei tervü­ket a kecskeméti és a bajai já­rás községei? Erre a kérdésre kértünk választ a kecskeméti já­rási hivatalban és három Baja környéki községben. Kecskeméten Bacsók Ferencné, a járási hivatal pénz-, terv- és munkaügyi osztályának vezetője elmondtál, hogy a járás községei az időarányoshoz képest túltelje­sítették a bevételeket, de elma­radás mutatkozik a kiadásokban, mégpedig azért, mert az elvégzett munkák számlázására csak ké­sőbb kerül sor. A járásban legfontosabb fel­adat az iskolaépítés, -bővítés. Mindez egyrészt természetszerű­leg következik a közelmúlt fel­adataiból, mert míg korábban a bölcsődéket, óvodáikat kellett bő­víteni, most, hogy a gyerekek fel­nőnek, az iskolák bizonyulnak kicsinek és kevésnek; másrészt fokozatosan megszűnnek a ta­nyai összevont osztályok és he­lyet kell teremteni az ottani ta­nulóknak is. Ezért takarékosko­dik, vagy éppen már építi, bő­víti az iskolát Ágasegyháza, Bu­gac. Jakabszállás, Kerekegyháza. Lajosmizse és Nyárlőrinc. Ehhez kapcsolódik, hogy Tiszakécskén készen áll a 160 személyes di­ákotthon — csak apróbb mun­kálatok folynak —, és a téli szü­net után már az új épületbe köl­töznek be a kollégisták. Szabad- szállás tornateremmel, Lakitelek két napközis tanteremmel gazda­godik. Javul az egészségügyi és szo­ciális ellátás is. Elkészült Sza­badszálláson és Lászlófalván az új gyógyszertár, utóbbi helyen szolgálati lakás is épül. Tiszaal- páron a közelmúltban adták át az öregek napközi otthonát. Komolyabb gond csak Kun­szent mi ki ős on van, ahol az idén Látszólagos ellentmondás, hogy a népi demokrácia útjára lépő Magyarország gazdasági fejlődése a felszabadulás után szinte tisztán tőkés keretek között indult meg. ..Honfoglalás” című cikkében er­ről a következőket írja a Szabad Nép: „Magyarország számára 1945-ben, az újrakezdés pillana­tában csak a polgári termelési rendszer volt az egyetlen járható út... A nép első igénye nem a .rendszer’ volt, hanem az, hogy élni akar, s ehhez bányászatra, közlekedésre, működő iparra volt szüksége.” A kérdés tehát így állott előt­tünk: mondjunk-e le a termelés ugrásszerű emeléséről, sőt az új-' jáépítésről, csak azért, mert ez­zel a profit is ugrásszerűen nő, és nagyrészt a magántőkét építjük újjá?... A Magyar Kommunista Pártnak teljes erővel a termelés, az újjáépítés oldalára kellett áll­nia ...” Az idézett cikkrészletből ki­derül, hogy a gazdasági feladat is valójában politikai volt: politikai harc kérdése volt, mennyire si­kerül az újjáépülő ország gazda­sági életét a nagytőke kezéből a nép tulajdonába átadni. Ezért a gazdasági célokért vívott csaták minden esetben politikai küzdel­mekkel fonódtak össze, amelyek­nek gyakran csak a reakció egy- egy harcba dobott szárnyának teljes megsemmisítése vetett vé­get. Már a Függetlenségi Front első szegedi programjában szerepelt a követelés, hogy a „föld méhének kincseit” a nép tulajdonába kell venni. Nem véletlen, hogy csak ennyi szerepelt a kezdeti prog­ramban az államosításokból. Ab­ban az időszakban, amikor a nem­zeti erőknek a fasizmus elleni tel­jes összefogása volt napirenden, amikor még a nagytőke egyes né­met- és fasisztaellenes csoportjai­val, sőt a nagybirtokos osztály bizonyos képviselőivel is együtt kellett haladnunk, minden széle­sebb körű államosítási javaslat felvetése egyenesen zavartkeltőleg hatott volna. Az 1945-ös választá­sok előtt a Magyar Kommunista Párt ezt, az addig megvalósulat­lan követelést ismét napiren5re tűzte, majd programja nyomán az egész Függetlenségi Front is fel­kellett volna elkezdeni 33 lakás építését. A kivitelező, a kecske­méti ÉPSZER Vállalat már a helyszínen van, a felvonulási épületek állnak is, de a munkát még nem kezdték el. A tervek­ből azt is megtud hat j ük. hogy a lakásoknak jövőre el kell készül­niük — ám ez több mimt két­séges. •Folyik a villamos vezetékháló­zat építése. A 20 450 méter hosz- szú vezeték egy része több köz­ség belterületének közvilágítását javítja, más része a még villany nélküli tanyákba vezeti el az elektromos energiát. Ennek ered­ményéként például 200 szabad- szállási tanyára jut el a villa­mos áram. Az ivóvízellátás , megfelelő, mindössze négy községben hiány­zik a vízvezeték-hálózat, ám itt saját, fúrt kutakból nyerik a vizet. De itt is szükséges, hogy vízvezeték-hál óza tot épi tsenek. Először Izsákon valósul meg, ahol a 48 milliós beruházás ter­vei már elkészültek, s a munka megkezdéséhez csak a vízmű-tár­sulat megalakulása szükséges. □ □ □ A bajai járásban három közsé­get kerestünk fel. Nagybaracskán Pétiké István, a községi tanács vb-titkára ár­iéi számolt be, hogy a község öt évig a fejlesztési alap teljes összegét, azaz évi 240 ezer fo­rintot, a vízmű építésére költi. A készülő új műtárgy nemcsak Nagybaracskát, hanem Bátmonos- torát és Szeremlét is .kiszolgálja és besegít másik két község víz­ellátásába is. A munkákat a Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat végzi, de részt vállalnak belőle a község lakói is. A faluban mintegy 15 kilométeres vezeték épül, és a 24 közkifolyóból, vagy­is utcai kútból jövő év közepé­től folyhat a víz. E nagy munka mellett másra altig-alig jut pénz. Idén néhány utcai lámpa cseréjét, valamint egy rövid útszakasz korszerűsíté­sét végezték el a járási hivatal és a téesz támogatásával, Csávölyon járda és vízvezeték mindenütt van — tájékoztat Szeile György községi vb-ti.tkár. Itt az előtakarékosság az idei fel­vetette a bányák köztulajdonba vételének kérdését: „Államosítani a föld méhének kincseit, valamint az erőműtelepeket, hogy biztosít­suk iparunk számára a legfonto­sabb anyagokat és ezeknek leg­gazdaságosabb felhasználását a nemzet javára ...” Elsősorban természetesen a szénről volt szó, egész iparunk nekilendülésének fő akadálya a szénhiány volt. A reakció, amely akkor még teljes nyíltsággal nem mert színre lépni, tudta, hogy a széntermelés az a gazdasági kulcspozíció, ahonnan aránylag veszélytelenül szabotálhatja az újjáépítést. A termelés, amelyet az éhezve és rongyosan dolgozó bányászok szeptemberig mégis napi 1700 vagonra emeltek, esni kezdett, és novemberben napi 1300 vagonos átlaggal a mély­pontra zuhant. Ráadásul a kiter­melt szén nagy része az üzérek, spekulánsok martaléka lett. „A mai súlyos helyzetben — jelentette ki a kommunista párt — csakis az államosítás segíthet!” Ez annyira nyilvánvaló volt, és a tömegek, elsősorban a Magyar Kommunista Párt mögött felzár­kózó bányamunkásság annyira az államosítás mellett állt, hogy a reakció nem is merte nyíltan fel­venni a harcot és a nemzetgyűlés december 6-án egyhangú határo­zattal elfogadta az MKP-nak a bányák államosításáról benyújtott javaslatát. 1946. január 1-én a szénbányák állami kezelésbe kerültek. A ma­gyar bányászságnak, de az egész magyar demokráciának is feled­hetetlenül dicsőséges napjai kö­vetkeztek ezután. Nagy-Budapest üzemeinek dolgozói felhívásokat intéztek a bányamunkásokhoz: adatszerűén felsorolták, milyen üzemeik tudnának megindulni, milyen iparcikkek gyártását vál­lalhatják, ha szenet kapnának. Nógrádi Sándor elvtárs, akkor iparügyi államtitkár vezetésével megindult a széncsata, kezde­tét vette a széntermelés állandó emelése, amelyet nyomon köve­tett az iparcikkek termelésének növekedése is. Ennek köszönhető, hogy néhány hónap múlva sike­rült biztosítani az inflációt meg­fékező stabilizációhoz szükséges árumennyiséget. adat, a következő évben készülő 100 köbméteres glóbuszra gyűj­tenek. Emellett azonban kiisebb- nagyobb munkák azért folynak. A régi orvosi rendelőből közpon­ti fűtéses bölcsődét ailaikítottak kg elkészült egy 500 méteres kor­szerű útszakasz is. Jelentős a társadalmi munka értéke, amely évi 2 millió forint. Ennek kere­tében végzik a községbeliek a parkosítást — tavasztól őszig 18 ezer tő rózsa virágzik Csávolyon az utcákban, parkokban — épí­tik a töltést, a sportpályát. Sü'kősdön teljes erővel dolgoz­nak a tornaterem építésén, hogy az év végére, az ígért határidőre átadhassák azt. Bolvári Istvánná tanácselnök és Szabados István vb-titkár a beszélgetés során el­mondta hogy nagy társadalmi munkával, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság és a Május 1. Tsz tá­mogatásával, valamint a falube­liek önkéntes vállalásaival sike­rül tartani a, 4 millió forintos beruházási összeget. A tornate­rem végső munkáival és a te­rep rendezésével együtt egy ut­cában vízelvezető rendszert épí­tenek. A faluban nagyon nagy — az országos átlagnál sokkal maga­sabb — az épülő lakások száma. Tavaly 59 ház készült el, de az ötéves átlag is 41, és fokozato­sain emelkedő tendenciát mutat. Ez a nagy lakásépítési kedv há­rom dologgal magyarázható. Egy­részt húsz. évvel ezelőtt lemara­dás volt, az emberek inkább föl­det akartak venni, mintsem há­zat építsenek. Másrészt manap­ság jól keresnek a tsz-jben és az állami gazdaságban, harmadrészt szintén jól jövedelmez a háztá­ji gazdaság, főkénit az állattar­tás és a fűszerpaprika-termesz­tés. Ezek után érthető, hogy idén is meglesz legalább az ötévi át­lag, a 41 új ház. Nemrég készült el az atlétikai pályával is rendelkező sportpá­lya, amihez csak az építőanya­got kellett megvásárolni, min­den mást társadalmi munkában végeztek. Jövőre útfelújítást, az utcai lámpák korszerűsítését, egy na­pi kétezer köbméter vízhozamú új kút építését és a cigány la­kótelep vízhálózatának bővítését tervezik. Váczi Tamás A dolgozókat sújtó pénzromlás 1946 elején követhetetlen iramot vett és az MKP átfogó gazdasági tervet dolgozott ki megállítására. Kétségtelen, hogy az ország szá­mára a legnagyobb veszélyt a nagy nehézipari gyáraink helyze­te jelentette. A gyárak tulajdonosai, vagy azok megbízottai a termelés foko­zása és olcsóbbítása helyett az alacsony termelés mellett igye­keztek nagy hasznukat megkeres­ni és az állam, amely rájuk volt utalva, kénytelen volt hallatlanul magas áraikat megfizetni — a bankóprés igénybevételével. így tehát, az állam számára dolgozó és az állam pénzével újjáépült nagyüzemekből a tőkések óriási hasznot préseltek ki és ráadásul szabotázscselekményekre is alkal­muk nyílott, a termelés növelését is akadályozhatták. Ebben a helyzetben a kommu­nista párt felvetette nehézipari kulcsüzemek államosításának kérdését. 1946. február 16-án, a Sportcsarnokban ismertette ezzel kapcsolatos álláspontját: „Ami a termelés fokozását illeti, nincs serkentőbb valami a munkás szá­mára, mint az államosítás. A Weiss Manfréd, a Rimamurányi ózdi üzeme, a különböző Ganz- gyárak a következő esztendőkben jobbára állami megrendelésre dol­goznak majd, és ezért természetes és helyes, ha ezeket a gyárakat az állam saját kezelésébe veszi át.” A hallgatóság ezt az indítványt lelkes tapsviharral fogadta. A kis­gazdapártban ekkor már egyre nyíltabban fellépő reakció viszont kijelentette, hogy egy tapodtat sem enged tovább az államosítá­sok terén és a közfigyelem eltere­lésére interpellációk pergőtüzével támadta a feladata magaslatán álló demokratikus rendőrséget. A kommunista párt ekkor a népet hívta segítségül. Az ország min­den részét elöntő népmozgalom egybekovácsolta a tevékeny, de­mokrata tömegeket és megterem­tette a Baloldali Blokk pártjait. Ezek és a Szakszervezeti Tanács nyilatkozatban tették magukévá az MKP követelését. A nyilatko­zat kimondja: „A reakciós szabo­tázs letörésére, a termelés foko­zása és jóvátételi kötelezettsé­geink teljesítése érdekében szük­ségesnek tartjuk a magyar nehéz­ipar legfontosabb üzemeinek sür­gős állami kezelésbe vételét...” Kőszegi Frigyes Következik: Végzetes csapás a nagytőkére. Zavartalannak ígérkezik a téli takarmány ellátás Országszerte zavartalan, ki­egyensúlyozott a takarmányfor- gailom, a kistermelők november közepén az állami és a szövet­kezeti bolthálózatban — össze­sen 5300 helyen — könnyen be­szerezhetik az állatok tartásához, felneveléséhez szükséíges abra­kot és a keveréket. Az idei esztendő első. egyelőre még nem hivatalos takarmány­összesítései szerint a Gabona Tröszt vállalatai a tavalyinál 4—5 százalékkal több takarmányt ad­tak el a kistermelőknek. Az or­szágosan értékesített készlet 38— 40 százalékát kapták: a kisterme­lők, akik ily módon biztos takar­mánybázishoz jutottak, A köz­ponti értékesítés nélkül nem is tudták volna felnevelni az ál­lományt. A Gabona Tröszt ellátá­si kötelezettségének megfelelően messzemenően támogatta a ház­táji állattartókat, és így sikerült elérni, hogy — a nyár végi ki­sebb ellátási zavaroktól eltekint­ve — egész évben megfelelő áru­készlettel rendelkeztek a takar­mányboltok. A választék is ked­vezőbben alakult, minit 1977-ben. FOGÁSZATI HÓNAP Megszívlelendő jótanácsok Elég-e, ha rendszeresen ellen­őriztetjük orvossal a fogsorunkat, a szuvasodottakat azonnal bete­metjük, s fogaink ápolását rend­szeresen végezzük? Vélhetnénk, hogy ennyivel min­dent megtettünk annak érdeké­ben, hogy fogaink minél több éven keresztül épségben szolgál­ják egészségünket. Holott ez mind kevés! A legfontosabb a fogak romlá­sának megelőzése, s ennek nyit­ját az étrend helyes megválasz­tásában lelhetjük meg. Tévedünk, ha azt hisszük, a fogakat kímélni kell a rágástól, éppen az ellenke­zője igaz, minél többet kell őket „dolgoztatni”! Sajnos, azonban a rágástól már kisgyermekkortól kezdve mentesítjük magunkat s gyermekeinket is, puha, pépes ételeket fogyasztunk. Régebben jobb fogúak voltak az emberek, rostdúsabb növényi és állati fe­hérjékkel táplálkoztak — többet rágtak. No, meg kevesebb szén­hidrátot fogyasztottak, nem ettek cukorkát, csokoládéval, agyon­cukrozott ételféléket. A pépes ételek nemcsak feleslegesen kí­mélik a fogakat, de rátapadnak azokra, s a szénhidrátban gazdag ételmaradék munkába veszi a fo­gat, hiszen a bomlás folyamán sa­vi végtermékek keletkeznek, ki­kezdik a fogzománcot, utat nyit­nak a fog romlásához. Mit tegyünk tehát? Az étrendünkön változtassunk, iktassunk be rostdúsabb — rág- nivaló — ételeket, együnk sok gyümölcsöt. Vasárnap, amikor otthon főzünk, kínáljuk meg a gyereket sárgarépával — „nyuszi­módra”, nyersen, káposztatorzsá­val — idősebbek még talán emlé­keznek a gyermekkoruk efféle „csemegéire” ... A fogdolgoztató étrenddel kés­leltetjük a fogak romlását, termé­szetesen az étkezések utáni rend­szeres tisztogatást is végezve. Fogászati hónap van. Mindezek azonban nemcsak novemberre, hanem a többi tizenegy hónapra is érvényes jótanácsok. Megszív- lelésük egész szervezetünk egész­ségét óvják. dr. Tajthy Sándor megyei főorvos Micsoda cirkusz! • A Vidám Színpad az idei év­adban műsorára tűzte a „Mi­csoda cirkusz” című politikai ka­baréját. Rendezte: Horváth Ti­vadar. A képen: Kabos László, Verebély Iván. (MTI-fotó: Danis Barna felvétele — KS) LETT MAGYAR ÚJJÁSZÜLETÉS BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Bambuszfüggönyök exportra • A Ha Nam Ninh-i szövetkezet 1978-ban megkétszerezte tavalyi ter­melését. Ennek fő oka, hogy egyre növekvő mennyiségben szállítják külföldre is a Vietnamban igen kedvelt bambuszíüggönyöket. / (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Az Urál folyó halállománya Az. Urál folyó a Ka&zpi-ten- ger medencéjének egyik nagy vízi útja, amely bővelkedik az ér­tékes halfajtákban. Itt fogják például a tokfélék jelentős há­nyadát, itt termelik az ínyencek csemegéjeként sízámontartott fe­kete 'kaviárt, amely mind az or­szághatáron belül, mind pedig külföldön igen nagy keresletnek örvend. A mintegy 2,5 ezer kilométer hosszú folyón igen kedvező fel­tételek alakultak ki a halak gya­rapodásához. A halászat ősidők óta a helyi lakosság alapvető foglalkozása. Az utóbbi tíz évben az ipari •központok fejlődése és a nagy hídirotecmkal létesítmények épí­tése kapcsán nemcsak a Kaszpi- tenger és mellékfolyói á'LLaitvilá­gának megőrzése, hanem szapo­rítása lett a fő feladat, A Volga és az Urál ökológiai állapota a gazdasági szakemberek és a ku­tatók figyelmének középpontjába került. Az ipari objektumoknál. a nagyvárosokban szennyvíztisz­tító állomásokat létesítették. A halállomány újratermelődésével egy sor kutató- és tervezőinté­zet foglalkozik. Évente nagy mennyiségű, mesterségesen ne­velt nővéndék’hala/t engednek a tengerbe, ami kitűnő eredménye­ket hoz. A fehér lazac természe­tes feltételek közötti szaporodá­sát mesterséges környezettel fel­cserélve például a haltenyésztési szakembereknek sikerült jelentős mértékben növelni acz áLlömányt. Sokat tesznek a haltenyésztés fejlesztéséért az Urál folyón is. Megtiltották a nagy téljesítmé- nyű motorokkal járó hajók köz­lekedését és a folyót állandóan járják a ha'lőrök. A tokfélék tenyésztésével fog­lalkozó központi kutatóintézet ural-kaszpi részlegének kísérleti halgazdaságában évente sók száz millió tok, viiza és más ha'liva- dékot nevelnek. Még a Donba és a Kubányba is küldenek innen halikrát. (APN—KS) NDK révkalauzok Luandában 1976 óta kilenc révkalauz ér­kezett az NDK-ból Angola ki­kötőibe, Luandába és Lobitóba, A rostocki hajózási vállalat ki« tűnőén képzett szakemberei 1976- ban angolai kérésre kezdték meg a segítségnyújtást; az ország füg­getlenné válása után a portu­gál révka lauzok a térképeket is magukkal vitték, amikor elhagy­ták az országot. ■ — Amikor megérkeztünk, du­gig volt hajókkal a kikötő kör­nyéke — emlékezik vissza ismét Rostockban Willi Jargow, aki kollégájával, Wolfgang Sürgeliel együtt megkezdte a munkát. — Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy normál!,záljuk a forgalmait. Elő­ször nekünk magunknak kellett tisztába jönnünk a dolgokkal, a „ Ürhajósiskola” A deblini repülőtiszti főiskolát manapság már — amióta az év­folyamelsőként 1964-ben itt vég­zett lengyel repülőtiszt, Miroslav Hermaszewski szovjet társával együtt sikeres űrutazást tett — úgy becézik, hogy „űrhajósisko­la”. Ám a lengyel repülősképzés eredményeit e nagyszerű tényen kívül sok, jóllehet hétköznapinak tűnő, siker is fémjelzi. A J. Krasicki Repülőtiszti Fő­iskola sok ezer fiatal vágyál­maiban szerepel, de csak a leg­rátermettebbek remélhetik, hogy az itt folyó képzésben részt ve­gyenek. S közülük is évente mind­össze százan lesznek sugárhajtá­sú vadászgépek vezetői, a többiek mint helikoptervezetők, szállító­gép-pilóták. navigációs tisztek vízmélységgel és a hajózható út­vonallal. Most már könnyebb dolga van a rév kalauzoknak, akik munká­juk kezdete óta csaknem 50 or­szág 3300 hajóját vezették Luan­dában és Lobi'tóban a kikötés! helyre. Angolai kollégáik segít­ségére is számíthatnak, akiknek kiképzése befejezés előtt áll. A gyarmati időkben a portugálok egyetlen angolai számára sem tették lehetővé, hogy elsajátítsák a révkálauz nehéz szakmáját. Most az NDK szakemberei a forgalmi szól gálát ellátása mel­lett tanfolyam okait is vezetnek, s arra számítanak, hogy néhány éven belül az angolai kereske­delmi hajózás inem szorul már külső segítségre. Deblinben dolgoznak majd, főiskolai tanul­mányaik befejeztével. A leendő pilóták jó előiskolái a repülőklubok, majd a hadsereg légierejében teljesített szolgálat. A főiskolán ezekre az alapokra építve adják meg a specifikus képzést, amelynek munkájában a repülési szakemberek legjobbjain kívül orvosok, pszichológusok, pe­dagógusok, tudósok, szakmérnö­kök, katonai parancsnokok egy­aránt részt vesznek. A főiskolai oklevél magas „ran­got” jelent. Az itt végzők jól kép­zett pilótái, parancsnokai a re­pülésügynek, sokan közülük „mes­teri” címet elért repülők, verse­nyek győztesei. A deblini főisko­lán erre a listára most még egy minősítés kerül: az űrhajósi... (BUDAPRESS — INTERPRESS) 1. „Csakis az államosítás segíthet!”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom