Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-14 / 268. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 268. szám Ára: 90 fillér 1978. november 14. kedd Összehívták a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülését Az előzetes megállapodásnak megfelelően 1978. november végén Moszkvában tartják meg a Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó testületének soron következő ülését. (MTI) Befejeződtek a magyar-japán külügyminiszteri tárgyalások GAZDASÁGOSABBÁ TEHETŐ A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Két-három héttel hamarabb érik a vetemény és a gyümölcs Hivatalos magyarországi látoga­tását befejezve, Szonoda Szunao hétfőn Budapestről Csehszlovákiá­ba utazott. A japán külügyminisz­tert a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes és Házi Vencel búcsúztat­ta. Jelen volt Shinichi Sugihara és dr. Václav Moravec, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. Szonoda Szunao, Japán külügy­minisztere Púja Frigyesnek, a Ma­gyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására novem­ber 11. és 13. között hivatalos lá­togatást tett Magyarországon. A japán külügyminisztert fogadta Losonczi Pál, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnö­ke és Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke. A külügyminiszte­rek hivatalos tárgyalásaikon meg­vizsgálták a kétoldalú kapcsola­tok továbbfejlesztésének lehetősé­geit, és megvitatták a kölcsönö­sen érdeklődésre számot tartó idő­szerű nemzetközi politikai és gaz­dasági kérdéseket. Szonoda Szu­nao Japánba teendő hivatalos lá­togatásra hívta meg Púja Frigyest, aki a meghívást örömmel elfo­gadta. (MTI) PRÁGA A csehszlovák fővárosiban még a délután folyamán megkezdőd­ték Szonoda és Qhnoupek tárgya­lásai. A külügyimlTKiszterék érté­kelitek a cseh.szlovák—japán kap­csolatok jelenlegi színvonalát" és további bővítésük lehetőségeiit. A találkozón jegyzéket cserélitek a két ország műszáki-(tudományos együttműködési megállapodásra vonatkozóan, amelynek megkötése kedvező feltételeket (teremt a kapcsolatok szélesítéséhez e terü­leten is. Kora este Szonoda találkozott Alois Indiáival, a CSKP KB El­nökségének tagjával, a csehszlo­vák parlament elnökével. (MTI) Elég egyhangú az étrend a csa­ládi konyhákon, s kevés kivétellel az állami és a szövetkezeti ven­déglátó hálózatban is. Ennek nem­csak a zöldségfélék szerény kíná­lata és magas ára az oka, hanem a kényelmesség. Ismert dolog, hogy a kertészkedő gazdaságok 1977-ben, de más években is, a jószágaikkal etették meg száz ton­naszámra a főzőtököt, az ubor­kát, a káposztát, mert a bőséges termés miatt a kereskedelem még a fogyasztásra alkalmas minősé­gű árut sem tudta mindet átven­ni és értékesíteni. A közétkeztetésben, a vállalati konyhákon, a vendéglátó helyeken a sokféleképpen elkészített húsok mellett a leggyakrabban a kifőtt tészta, a rizs, esetleg a sóban, víz­ben főtt burgonya szerepel az ét­lapon. Nagy ritkán egy kis zöld­borsó, zöldbab, de legtöbbször ezek száraz változata májustól decem­berig. Ha egész éven át folyamatosan, és mindenki számára elfogadható áron lehet majd vásárolni kerti veteményt, akkor talán Bács-Kis- kun megyében is megváltoznak a táplálkozási szokások. A zöldség-, gyümölcskereskedelem a szerző­déses kapcsolatok erősítésével évek óta törekszik a friss kerté­szeti termékek mennyiségének, választékának a növelésére. Még­is a zöldségfélék kínálata az esz­tendő nagyobbik felében elég sze­rény, hiszen elsősorban a szabad­földi kertészetek termékeire van utalva. Az egyik megoldás a hajtatá- sos zöldségtermesztés a fűtött, vagy fűtelen fólia alatt. Ez a módszer azonban a jelenlegi fel­szerelések magas beruházási és fenntartási költsége miatt, nem terjed a kellő ütemben. Tiszakécs- ke kivételével, a megyében másutt nem tudták eddig meghonosítani a hajtatásos termesztésben a ter­málvízfűtést sem, jóllehet ez csökkenthetné az ágazati költsé­get. A szénhidrogén-kutatás köz­ben feltárt hőforrások túlnyomó többségének a vize ugyanis ala­csony hőmérsékletű, alig éri el az 55—60 Celsius-fokot. A né­hány termálkút, amelynek leg­alább 85—90 Celsius-fokos vize Rácok Dusnokon 3. oldal Tiszteletpéldány Fékon ingek Szabadszállásról 3. oldal Nyelvőr Sport 4. oldal 5. oldal 6—7. oldal Oktatás és társadalom Az országgyűlés legutóbbi, őszi ülésszakán az oktatási mi­niszter beszámolója nyomán ismét a közvélemény érdeklő­désének homlokterébe kerül­tek az általános iskolák. Az 1972-es évi és az azt követően született oktatáspolitikai párt- határozatok meghozták a várt eredményt: a társadalmi köz- gondolkodásba sok szálon és szervesen beépült mindaz, ami az oktatással összefügg. Egy­re inkább világossá válik mindenki számára, hogy a gazdasági élet hatékonysága, a termelés műszaki színvona­la, vagy a foglalkoztatás kér­dései milyen szoros kapcsolat­ban állnak a gyermekintéz­mények számával, felszerelt­ségével, a pedagógusok ered­ményes munkájával; az okta­tásügy egész rendszerével. Az országgyűlésen elhangzott felszólalások éppen ezt az ösz- szetett gondolkodás- és látás­módot tükrözték. A szót kért képviselők mindegyike, még ha részletkérdésekről beszélt is, az oktatás a társadalom egészével való bonyolult ösz- szefüggéseinek tudatában szólt. A miniszter expozéjában részletesen taglalta a tanköte­lezettségi törvény végrehajtá­sának kérdéseit. Mint ismere­tes, Magyarországon az utóbbi évek nem csekély érőfeszíté­sei ellenére is még mindig je­lentős számú fiatal nem vég- ' zi eí az alapműveltséget adó általános iskolát. Száz tizen­négy éves gyermek közül 18, ugyanennyi 16 éves közül pe­dig 7 nem kap nyolcadikos bizonyítványt. Ez az arány Bács-Kiskun megyében még kedvezőtlenebb; tizenkilenc, illetve tíz százalék. Évről évre tehát az iparban és a mező- gazdaságban is, nem kevés számban kezdenek el dolgoz­ni olyan fiatalok, akik a szük­séges alapismeretek hiányá­ban szakmákat nem tudnak elsajátítani. Az egyre bonyo­lultabb, korszerű és drága gé­pek, termelési berendezések, azok az eszközök tehát, ame­lyek az ország kenyerét ter­melik sokfelé csak részben ki­használva és kevéssé hatéko­nyan működnek. Az ok; nin­csen elég jól képzett szakem­ber. Az általános iskolát el nem végzettek kedvezőtlen arányát előidéző jelenségben közreját­szó okok sokfélék és bonyolul­tak. Egy bizonyos: tévednek azok, akik azt hiszik, hogy az iskolák önmagukban képesek a probléma megoldására. Hi­szen mi sem lenne egysze­rűbb annál az elhatározásnál, hogy a pedagógusok szüntes­sék meg a buktatást, az év­ismétlést, és legyen akármi­lyen előmenetelű a tanuló, ta­nári segédlettel, vagy anélkül, de hagyják, hogy eljusson a nyolcadikig, és megkapja az általános iskola elvégzését ta­núsító bizonyítványt. Ezzel azonban a kérdés csu­pán „statisztikailag” oldódna meg. A valóság — az ipar és a mezőgazdaság — azonban nem papírokat; bizonyítvá­nyokat vagy diplomákat lo­bogtató embereket igényel, hanem olyanokat, akik értik és használni is tudják azt a tudásanyagot, amelyet iskolá­ban elsajátítottak. Az alapok hiányában pedig — jó szán­dék ide vagy oda — hiába próbálkozik bárki még a leg­egyszerűbbnek tűnő szakma elsajátításával is, hiszen már messze távolodtunk attól a kortól, amikor az inasoknak csak reszelniük vagy kalapál­niuk kellett és a fejükre nem volt szükség. Az oktatás minőségéből te­hát engedni nem lehet. A hu­mán- és a reáltárgyak mini­mális ismerete hiányában sen­kit nem szabad általános is­kolát végzettnek nyilvánítani. Akkor tehát? Marad a ne­hezebb megoldás: rákénysze­ríteni a gyerekeket részint a tanulásra, részint pedig az is­kolába járásra. És különösen ez utóbbit illetően tehet sokat a társadalom. Üzemek szocia­lista brigádjai és a különbö­ző szervek szemmel tudják tartani azokat a családokat, amelyekben a rendezetlen kö­rülmények meggátolják a gye­rekek tanulását és még idejé­ben segíteni tudják a nehéz­séggel küszködöket. Ilyen kezdeményezésekről már sokfelé hallani, de hasz­nos lenne számukat szaporí­tani. Köztudott dolog, hogy jó né­hány éve már elfogytak ha­zánkban a munkaerő-tartalé­kok, s ipar és mezőgazdaság új szakembereket csak a fia­talok, a gyerekek soraiból várhat. Így van ez Bács-Kis­kun megyében is. Ezért kell jobban, a jelenlegieknél hatá­sosabban segíteni az iskolákat, hogy egyetlen jobbra érdemes tanuló se huUjon ki idő előtt és megszerezhesse a továbbta­nuláshoz, a szakmák elsajátí­tásához nélkülözhetetlen alap- műveltséget. P. M. • A kertészeti főiskolai kar kecskemét-kisfái tan- üzemében áttelelő salátafajtát palántáznak ágya­sokba. • A szakmai bemutató résztvevői a kecskeméti MEZÖGÉP-nél gyártott síkfólia-fektctő gépet ta­nulmányozzák. (Tóth Sándor felvételei) van, a megye településeitől, vala­mint az úthálózattól távol esik, nehezen megközelíthető. Haszno­sításuk, az egyéb körülményektől eltekintve, főként ezért nem gaz­daságos. Nem is akadt rá eddig vállalkozó szövetkezet vagy álla­mi gazdaság. A tiszakécskei ter- málkutak használata, a víz ala­csony hőmérséklete miatt, külö­nösen hideg teleken, csak akkor biztonságos, ha olaj- vagy szén- tüzelésű berendezéssel is fűtik a fóliasátrakat, üvegházakat a szö­vetkezetek. Kecskeméten a Kertészeti Egye­tem Kertészeti Főiskolai Karán évekkel ezelőtt kidolgozott, fólia- fektetéses zöldségtermesztési el­járás viszont a másik megoldás, ami gazdaságosabbá teszi, az ága­zatot a nagyüzemi és a háztáji kertészetben egyaránt. A váznél­küli fóliatakaró alatt nevelt sa­láta, káposzta, karalábé, paprika az eddigi kísérletek és termeszté­si gyakorlat szerint, két-három héttel korábban szedésre érett, ál­talában nagyobb termést adott, amelyet itthon a termelők, fo­gyasztók számára egyaránt kedve­zőbb áron lehetett értékesíteni, külföldre úgyszintén előnyös fel­tételekkel szállítani. Somogybán, Tolnában, a Dunántúl, a Tiszántúl más helyén évek óta nagy terü­leten, sikerrel bevezetett, váznélr kuli fóliás korai zöldségtermesz­tési módszer, itthon alig talált visszhangra. A megyében mind­össze huszonnyolc termelő alkal­mazta az idén ezt az eljárást 200 hektáron. A viszonylag olcsó zöldségter­mesztési módszer bevezetésére, megfelelő minőségű, nem fagyzu­gos helyen fekvő talaj, sík terület bőven található. A kertészkedést értő és jó eredménnyel folytató személyek, gazdaságok pedig még nagyobb számban. Bizonyára az új módszer elterjesztésének módja nem volt kielégítő. A kecskeméti városi pártbizottság és a tanács, a ZÖLDÉRT-vállalat, a Kerté­szeti Főiskolai Kar szakemberei­nek közreműködésével éppen azért szervezett szakmai tanácsko­zást, hogy Kecskemét nagyüzemi és háztáji termelői a főiskolai kar tanüzemében gazdaságosan alkal­mazott eljárást megismerhessék. A főiskola kisfái telepén rpegte- kintett gyakorlati bemutató után, Dobos László, a Kertészeti Főis­kolai Kar adjunktusa ismertette a tanácskozás résztvevőivel az oktatási intézmény kísérleteit, a váznélküli fóliás korai zöldség- termesztés több évi eredményeit. Masir József, a ZÖLDÉRT főosz­tályvezetője pedig a hajtatott zöldségfélék termesztésének támo­gatásáról, értékesítési lehetőségei­ről tájékoztatta a nagyüzemek szakembereit, valamint a jelenle­vő háztáji és kistermelőket. A kecskeméti MEZŐGÉP gyárt­ja azt a munkagépet, amely a pa­lántával beültetett ágyásokon vé­gigfekteti a síkfóliát. A szaksze­rűen kilyuggatott műanyag taka­ró alatt a növény jól fejlődik, kel­lő nedvességhez, fényhez, levegő­höz juthat és az időjárás viszon­(Folytatás a 2. oldalon.) BIZTONSÁGOS TERMELÉS — NÖVEKVŐ EREDMÉNYEK Év vége előtt a MEZŐGÉP-nél Alig másfél hónap van hátra ebből az esz­tendőből, s az üzemek, vállalatok többsége már képes az előzetes mérleg elkészítésére. Csatári Lajos, a kecskeméti MEZŐGÉP Vál­lalat igazgatója bizakodva várja az év végét. — Hosszú idő óta ez az első olyan esztendőnk — mondta —, amelyikben biztonságosan, jól szervezve a munkákat, meg tud­juk valósítani célkitűzéseinket. Végre sikerült kialakítani válla­latunk profilját, ami lehetővé te­szi termékeink megfelelőbb gyár­táselőkészítését. Jelentősen javult az anyagellátás, emelkedett a munka termelékenysége. Megkö­zelítően azonos létszámmal a múlt évben 1179 millió forint volt az árbevételünk, az idén pedig elér­jük az 1325 millió forintot. Tavaly a szocialista államokba 128, a tő­kés országokba 43 millió forint értékű termékünk került. Ezek a számok is növekednek, 185 millió forint a szocialista, míg 64 millió forint a tőkés exportunk idei vár­ható árbevétele. Néhány év óta gyártjuk a sze- mestermény-tároló berendezése­ket. Hazánkban már mintegy 100 általunk készített tárolót Használ­nak a mezőgazdasági nagyüzemek. Egy év óta tőkés megrendelése­ket is kielégítünk. Iránnal tavaly óta 2 millió dolláros szerződésünk • A kísérleti műhely dolgo­zója Lapéta József lakatos, a II. Rákóczi Ferenc szocia­lista brigád tagja a leg­újabb típusú Class koHi- bájnfülkét sze­reli. (Opauszky László felvételei) van, amit december végéig telje­sítünk. Tárgyalások folynak újabb iráni megrendelésekről, s bízunk abban, hogy jövőre hozzáfogha­tunk a 64 millió dolláros szerző­dés teljesítéséhez. Emellett Algé­ria, Egyiptom és más országok is érdeklődnek a terményszárítók iránt. Néhány talajművelő gép gyár­• Mészáros Mihályné, a Munká­csy Mihály szocialista brigád tagja szállítás előtt ellenőrzi, il­letve javítja a talajművelő gépek festési hibáit. • A továbbfejlesztett zöldségle­mosó berendezés összeállításán dolgozik Egyed László lakatos, aki szintén a II. Rákóczi Ferenc brigád tagja. tásával is foglalkozunk, melyek iránt egyre nagyobb a kereslet. A tervek szerint ezekből évente mintegy 300—400 millió forint ér­tékűt gyártunk. A közkedvelt Class-Dominátor kombájnok kon­dicionált vezetőfülkéit is mi ké­szítjük — évente több ezer dara­bot. Jelenleg tárgyalásokat foly­tatunk az olasz Fiat és az ame­rikai Heston céggel, s ha megbe­széléseink sikerrel járnak, hosszú időn át lesz munkájuk a fülke­gyártóknak. Mint ismeretes, négy évvel ez­előtt kezdtük meg a konzervipari berendezések gyártását. Nálunk készül a konzervgyárak részére a zöldborsó és uborka feldolgozásá­hoz szükséges teljes gépsor. Ugyancsak mi gyártjuk az úgy­nevezett lévonalakhoz a mosó, töl­tő, záró, sterilező és csomagoló gépeket. Ezeket a berendezéseket egyébként a műszaki igényeknek megfelelően továbbfejlesztettük. Műszaki gárdánk minden elisme­rést megérdemel, mert az általuk korszerűsített gépeink több kiál­lításon nemcsak, hogy jelentős si­kert arattak, hanem díjat is nyer­tek. A keresletre jellemző, hogy az idén 90, jövőre 150, 1980-ban pedig már 220 millió forint érté­kű konzervipari berendezést gyár­tunk. Egyébként a tervek szerint 1983—84-től évente 600 millió fo­rint értékű berendezés kerül tő­lünk a hazai és külföldi konzerv­gyárakba. O. L,

Next

/
Oldalképek
Tartalom