Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

1978. november 30. • PETŐFI NÉPE • 5 Szakmunkásképzés Kiskunhalason 2. Nyolcvan szakmunkás százmilliós gépparkra • Az elektrotechnikai szaktanteremben. A KRIMSZKAJA PRAVDA ÍRJA Testvérmegyénk életéből Kiskunhalason, a 618-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben ren­dezett, a munkaerő-utánpótlás kérdéseivel foglalkozó ankéton a városi pártbizottság, a tanács mű­velődésügyi osztálya, illetve az építőipari, és a baromfifeldolgo­zó vállalat, a Ganz-MÁVAG és a Kötöttárugyár, tehát Halas ieg- lentősebb üzemeinek képviselői jelentek meg, hogy megvitassák a jelen és a jövő szakember-ellá­tottságának gondjait. Termelési színvonal és képzés Az eszmecserét Nagy Gyula, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárának igazgatója kezdte meg. Elmond­ta, hogy az iparág az utóbbi évek­ben végrehajtott jelentős korsze­rűsítések következtében többé-ke- vésbé elérte a világszínvonalat. A minőségi követelmények ugrás­szerű fejlődése, az automatizálás alapvető kívánalma viszont az. hogy a feldolgozó gépsorok mel­leti olyan képzett szakmunkások dolgozzanak, akik egyaránt értik az egyes részműveletek fontossá­gát és az egésszel való összefüg­gését. P. M.: Bács-Kisfcun megyében viszont tudomásom szerint jelen­leg nem képeznek baromfifeldol­gozó szakmunkásokat. Nagy Gyula: Ügy van, s első­sorban ennek a következménye az a kedvezőnek egyáltalán nem ítélhető arány, hogy üzemünk nyolcszázötven fizikai dolgozója közül jelenleg csak nyolcvanket- ten végzett szakmunkások. A kép­zést kényszermegoldásként a gyá­ron belül kell megoldanunk. Húsz-negyven fős csoportokban ötszáz órás tanfolyamokat indí­tunk. Ennek az oktatási formának viszont több hátránya van. Pél­dául az, hogy elkezdéséhez há­romévi gyakorlat kötelező. Is­merve a képzetlen segédmunká­sok „vándorlási kedvét” jó volna, ha egy év után már a tanulással is meg tudnánk velük kedveltet- ni munkahelyüket. A másik do­log pedig a közismereti tárgyak minimális óraiszáma. A tanfolya­mok alacsony hatékonyságát egyébként jellemzi az, hogy a Jó ismerősöm bosszúsan nyitja rám az ajtót, le sem ül, már ki­tör belőle a keserűség. — A művésztelepről jöttem. Szomorú, lecsupaszított a kör­nyék. Mi lett a hajdani kedves Műkertből? Még lehangolóbb az alkotóház. Először két fiatalem­berrel találkoztam. Örömmel be­szédbe elegyedtek velem, mert majd megvesztek az unalomtól. A gázszerelő kisiparos alkalmi be­dolgozói, órák óta munkára vár­nak. Nincs cső, már elment vala­ki érte, de ha hozna, sem dolgoz­hatnának, mert a hegesztéshez szükséges oxigén is hiányzik. Las­san cammog ilyen hidegben az idő. Melegednének a konyhában a kétemeletes ház egyetlen elvi­selhető hőmérsékletű zugában, ha nem ott kucorognának a telep al­kalmazottai. Bizony megkérdez­nék tőlük, hogy miért hagyták no­vember közepére, végére a fűtés- szerelést, pedig nem ők tehetnek a késedelemről. □ D □ A gondnok javaslatára végig­jártam az épületet. Ettől ment föl a vérnyomásom. Az egyik mű­teremben a minap bontották meg a frissen festett falat, mert ki­cserélik ^ radiátorokat. A másik­ban egy vezeték kedvéért csúfí­tották el a már-már kész szobát. Az emeleti folyosókon, műter­mekben vízfoltok emlékeztetnek egy nyárvégi zivatarra. A tetőfe­dők megfeledkeztek (?) a meg­bontott felület letakarásáról és pillanatok alatt nyilvánvalóvá vált, hogy jöhetnek újra a festők, ha lesz idejük, ha majd kiszárad­nak a falak. Ügy volt, hogy november ele­jén újra megnyitják a Képzőmű­vészeti Alap 5. sz. művésztelepét, de avatásról január előtt szó se lehet. A szárításhoz, a takarítás­hoz, a berendezkedéshez meleg kellene, de legjobb esetben tíz nap múlva helyezhetik üzembe a fűtőberendezést. (Ha lesz cső, mi- egy/nás, és folyamatosan dolgoz­nak a szerelők ...) résztvevők csaknem 40 százaléka lemorzsolódik. P. M.: Ez tehát nem oldja meg a gyárban a szakmunkás-utánpót­lást. Nagy Gyula: Nem bizony. Nappali tagozatos, szervezett ok­tatásra van szükségünk. Barom­fifeldolgozó szakmunkásokat leg­közelebb Nagykőrösön képeznek, oda pedig alig adják a szülök gyermekeiket. Ez még annak a régi, túlhaladott szemléletnek a következménye, hogy az élelmi­szeriparban nincs szükség jól kép­zett szakmunkásokra. Márpedig ez nem így van. Nálunk a gyár­ban nap mint nap egyre több megoldásra váró probléma vető­dik fel. Így például nincsen szak­emberünk a különböző vezérlőbe­rendezések karbantartására, ki­sebb javítására, és az autamatizá- láshoz értők hiánya olykor jelen­tős termelési nehézségeket okoz. Milliókért felelősek Amikor az automatizálás szóba került, többen is helyeslőén bólo­gattak, s kiegészítették a példá­kat. A városban például nincs magasan képzett irodagép-szerelő műszerész, noha az üzemek több­ségében már gépesítették a teljes könyvelést. Ha egy elektronikus könyvelőgép elromlik, egyszerűen megszakad az adatszolgáltatás láncolata, és a fővárosból kell sürgősen kérni — külön díjazá­sért. „csúszópénzért” lecsábítani — szakembert. Az üzemek egy­szerűen ki vannak szolgáltatva nekik. Kispéter Imre, a városi párt- bizottság titkára számadatokkal is érzékelteti a baromfifeldolgozó vállalat nehézségeit. A gyár 100 millió forintos gépparkja a jelen­legi rekonstrukciót követően 200 milliósra emelkedik, az éves ter­melési érték pedig meghaladja a 730 milliót. Nem kis felelősség nyugszik tehát a dolgozókon. A szakmai színvonal fejlesztéséhez évente 80 szakmunkás alkalma­zására lenne szükség. Ez egy nap­pali, illetve egy átképzés osztál­lyal oldható csak meg. Ha más mód nincs, kihelyezett baromfi- feldolgozó szakmunkásképző osz­tályt kellene szervezni a városban, Amennyiben éhhez az illetékeseit ■ íj iiuyLfjívjuii. ií jJüjülil SíiJÜbU • A beázás mindig kellemetlen, különösen az festés után. Ennyire gazdagok vagyunk, ilyen felelőtlenül sáfárkodunk ja­vainkkal? Várom a cikket! Végighallgattam, mi mást te­hettem volna. Elköszönt, elvihar- zott. □ □ □ Még a kapuig sem érhetett, amikor egy másik barátom ko­pogtatott. O is nehezteléssel kezdte: — Írhatnátok már végre a megszépülő művésztelepről. Ed­dig is szívesen jöttek a nagy ha­gyományú alkotóházba, de ha­marosan sorba állnak a be­utalóért. Nem lesz párja az or­szágban. Az 1909-ben épített te­lepen mindig jók voltak a mun­kafeltételek, csak az életkörül­mények miatt panaszkodtak. An­nak idején egyetlen fürdőszoba készült a tíz műteremhez, ezt használta a személyzet Is. Aggód­tak, ha több testes szobrász, fes­tő került egyszerre a telepre, megteremtik a feltételeket, a be­iskolázás nem lenne gond. A korszerű szakmunkás A beszélgetés során felvetődött az a .probléma is. hogy a fiatal szakmunkásokat az üzemek csak bizonyos idő elteltével tudják tel­jes értékű szakemberként haszno­sítani. Konkrét tudás 'hiányában még jó néhány évig tanulniuk kell. Dr. Forczek Györgynek, a szak­munkásképző intézet igazgatójá­nak véleménye szerint ez termé­szetes jelenség. — A szakmunkásképzés célkitű­zése az. hogy a gyerekekből há­rom év alatt ..mobilizálható” szakembereket neveljünk — ma­gyarázta. — Ez nem jelent sem­miféle ..kész" állapotot, mégha az üzemek ezt is kívánnák. Szá­mukra kényelmesebb lenne, ha nyomban a gép mellé állíthatnák és a - többiekkel azonos értékű, minőségű munkát kaphatnának a frissen végzettektől. Ez egy kényelmes igény. Mi az alapozás­ra törekszünk; azaz, olyan tudás­sal igyekszünk ellátni - a"fiatalé» lieli3 S'ib'bo 8701 fez Jiotívá • A régi és az új... • Műtermi csendélet. 1978. (Straszer András felvételei) mert alig fértek el a tenyérnyi ebédlő-klubszobában. Este nem nagyon dolgozhattak a rossz vi­lágítás miatt, hiába sürgette egyik-másik művészt a vállalt határidő. A Képzőművészeti Alap nem sajnált pénzt, fáradtságot és négy esztendeje elhatározta, hogy egy szárnyépülettel bővíti az alkotó­házat. Kerítettek tervezőket, ki­vitelezőket, bő két év alatt el is készült a toldalék, ötven sze­mélyre főzhetnek a tágas, gépesí­tett konyhában, mindennek yan helye az új raktárakban. Az ebéd­lőt bármely osztályon felüli ven­déglő megirigyelhetné, jól sike­rült a klubszoba is, tavaszra ki­csinosítják a parkot. De ez még semmi! Tavaly nyá­ron elhatározták a régi épület részleges, felújítását. Kijavíttatják a korábban sok gondot okozó te­tőzetet. bővítik, korszerűsítik az úgynevezett vizestömböket (öl új fürdőszobát is kialakítanak), új kát, melyet nemcsak egy gépen, egyetlen művelet ellátásakor ka­matoztathatnak. hanem akkor is, ha korszerűsítik a termelő beren­dezést, vagy változik a gyártási profil. Az sem titok ugyanakkor, hogy csökkent a szakmunkáskép­ző intézeteikben az, elméleti órák száma, s az is közismert tény, hogy nem a kifejezetten jó ké­pességű és tanulni vágyó fiata­lok választják elsősorban a szak­matanulást. Ezzel a gyerekanyag­gal nem könnyű elsajáttíttatni az ipar számára szükséges, egyre bonyolultabbá váló ismeretanya­got. Ezért is alapvető fontosságú az iskolák felszereltség) színvonala. Ma már nem elegendő a szemlél­tető jellegű tanári .kísérlet az el­méleti oktatáshoz. A tanulók csak úgy mélyedhetnék el a tananyag­ban. ha maguk is kézbe veszik az eszközöket és kipróbálják, kita­pasztalják a valóságos folyama­tokat. Ha első. második alkalomra nem sikerül, maguk jönnek rá á megoldásokra, s ez a tudásuk már maradandó lesz. Pavlovits Miklós v MnyuliKív u; i fn-41 M-yi (Folytatjuk.) szivattyúk beállításává! juvujak a vízellátást és -elvezetést, és ki­festetik a hatvan esztendős épü­letet. Novemberben költöztek el a művészek. Azonnal felvonultak a munkát vállaló cégek. Tudod-e, hogy évek óta szerették volna megcsináltatni a tetőzetet, de so­hase találtak kivitelezőt. A hu­szonöt méter magas tornyokra senki se akart fölkapaszkodni, szinte beszerezhetetlennek lát­szottak a kisszegedi hódfarkú cse­repek. Most a városföldi Dó­zsa Tsz építőbrigádja nem hátrált meg a nehézségek elől, a soly­mári téglagyár pedig soron kívül legyártotta a különleges cserepe­ket. Már javában dolgoztak a kő­művesek, famunkások, amikor ki­derült, hogy a régi kazánokra nem köthető rá az új szárny. A Képzőművészeti Alap nem kicsi­nyeskedett, megadta az engedélyt új beszereléséhez, sőt segített is némely fontos tartozék beszerzé­sében. Nagyvonalúságát az is jel­lemzi, hogy később — ha már ennyit költöttünk erre az épület­re felkiáltással — hozzájárultak a fűtőtestek kicseréléséhez. Nem törődve az utólagos igények miatt növekvő költségekkel — ha már ennyit költöttünk! —, korszerűsí­tették a villanyhálózatot, új lám­patestek ontják a fényt. Képzeld, csupán két hónapot csúsznak az átadással, pedig 13 vállalat dolgozott a, felújításon, igaz. jó összhangban. A beázásért vétkes szövetkezet például szó nélkül kifizeti a kárt, a többiek Keresi a vihart Visszatért állandó állomáshe­lyére, a jevpatorijai kikötőbe a „Csajika"; a Fekete-tenger első légpárnás hajója. A rajta végre­hajtott korszerűsítési munkálatok után a „Csajka” jelenleg „érett­ségi vizsgájára” készül a Kla- mitszki-öböl vizein. Az első kí­sérletek szerint több más mu­tató mellett sikerült fokozjii a hajó sebességét. A tervezők, a kísérlet irányí­tói mégsem írják alá még a köz­lekedési életbe bocsátó menet­levelet. A „Csajkának" tanúbi­zonyságot kell tennie gyorsasá­gáról és kiváló állóképességéről; a viharos időjárás körülményei között is. A kísérleti hajó ezért a tengeri vihart keresi. Még egy újdonság A Krím-félsziget régészeti em­lékeit bemutató kiadvány még egy újdonsággal gyarapodott: A Tavríja Kiadó gondozásában megjelent a V. Dombrovszkij— V. Szidorenko szerzőpáros köny­ve Szolhat és Szurb-Hacs cím­mel. Ez a kötet részletesen foglal­kozik a régi. történelmi Krím épí tészeti-régészeti emlékeivel — Uzbek mecsetjeivel, valamint az örmény monostorokkal. Részlete­zi azokat, az eseményeket, ame­lyek a háttérben, húzódtak, sok adalékkal szolgál a városok múltjához, megvilágítja az el­múlt korokban használatos kü­lönböző elnevezéseket: Krím, Szolhat, és Szúrhat vagy Smrgat, A szóban forgó újdonság ti­zenhatodik ebben a sorozatban,, amely nagy népszerűségnek ör­vend az olvasók kőiében. 1971- bera látott .napvilágot az első kö­tet V. Dpacsuk tollából. Lépés az ismeretlenbe címmel. A kez­deti 10—20 ezres ipétdányszám a múlt évben már 50 ezerrel emel­kedett. Az eddigi összpélxtány- szám a nyolc év alatt elérte a 635 ezret, A szovhoz filmstúdiója Megtisztelő kulturális kitünte­tésben részesült nemrég a szim- feroipoli járásban működő F. Dzerzsinszkij szpvhoz amaitőr filmstúdiója. Az öntevékeny csoport 1970- ben jött létre. P. V. Obuhov, az állami gazdaságban dolgozó nép­pedig gyorsan alkalmazkodtak u módosításokhoz. Szólj fotóriporter kollégádnak, siessetek ki a Műkertbe, tudják meg a Petőfi Népe olvasói., hegy mennyire megváltozott a művész­telep. □ □ □ Megfogadtuk a tanácsokat. Láthattuk: mindkét barátom igazat mondott! Bosszankodjunk a hanyagságok, mulasztások miatt mérgelődő is­merősömmel? örüljünk a gyara­podásnak? Marasztaljuk el a ha­nyagokat, vagy felejtsük a rosz- szat, ha a vége jó, minden jó alapon. Hajdanán a híres Barnum cir­kusznak volt egy macskája, ame­lyik egyik szemével a valóságos­nál mindent kisebbnek, a másik­kal nagyobbnak látott. Elnézést a hasonlatért, de valahogyan ilyesféleképpen jártak barátaim is. Egyikük csak a rosszat, má­sikuk csak a jót látta. Mindegyi­küknek igaza van, egyiküknek sincs igaza. □ □ □ Az alkotóház megnyitását tü­relmetlenül váró művészek re­mélhetően mit sem tudnak mind­erről, és majd nagyon hasznosan, kellemesen töltik idejüket az egyik legszebb és legkényelme­sebb alkotóházban. A következ­tetések levonása nem rájuk tar­tozik. Heltal Nándor művelő állt az élére. A stúdió tagjai eddig 22 filmhíradót és 13 szerzői filmet készítettek. Többségük részt vett az ös&z- szövetségi és köztársasági fesz­tiválokon, szép sikert aratva. Az alkotók a legkülönbözőbb foglal­kozási ágakat képviselik. Az ope­ratőrök között például baromfi- tenyésztő, gépkocsivezető. laka­tos, kőműves és több általános iskolai tanuló található. Harmincon aluliaknak Szeva&ztopolban az építők mű­velődési házában új klub alakult, a harminc éven aluliak részvéte­iével. Bár nemrég kezdődtek csak el a szervezett foglalkozások, a klub máris igen népszerű. Több szekciót is létrehoztak, amelyek­ben érdeklődési körüknek meg­felelően találkozhatnak egymás­sal a fiatalok. Most dolgozzák ki a végleges programot, és ver­senyfelhívást .tettek közzé máris a klub jelvényének megtervezé­sére. Minden pénteken este vendég- látóipari helyiség tart nyitva a közösség tagjai számára. Ottho­nos körülmények között beszél­getnek egymással a szamovár és egy-egy pohár tea mellett, mások sakkoznak vagy zenét hallgatnak. Virágok és együttműködés Jaltában', a • Nyikitszki Botani­kus Kert kertészeti és virágter- mesztésl Intézetének tudósai együttműködnek az NDK-beli város, Erfurt és a berlini Hum­boldt Egyetem virág termesztői­vel. A szovjet és német kutatókat egyaránt a virágkultúrák ter­mesztési technológiájának javítá­sa és a fajtaválaszték szélesítése foglalkoztatja. Egyebek között szegfűvel, gerberával, krizan­témmal., freziával, rózsával, tu­lipánnal és gladlolusszal foglal­koznak. Együtt keresik a jövő fajtáit, formáit, és kidolgozzák a vágott virágok megőrzésének lehetőségeit. Emellett nagy figyel­met fordítanak a növényvédelem­re is. Bővül a szakirodalmi pub­likációk és az információk köl­csönös cseréje. A szovjet tudó­sok részt vesznek azoknak a vi- rágtermesztési tankö,nyveknek az összeállításában, amelyek az NDK főiskolái számára készül­nek. H. F. Hétfőtől szombatig A lajosmizsei művelődési házat bizony lassan-lassan kinövi a nagyközség. Okos, tervszerű be­osztással, ködcsömhelyiségek igénybevételével azonban több csoport elfér, mint korábban gondolták. íme: a gyermektánc- csoport hétfőn, a felnőtt a hét első napján és csütörtökön pró­bál. Ugyanezen a két napon jön­nek össze a Rózsa Sándor citera- zenekar tagjai, a Magvető Együt­tes szerdán és szombaton fejlesz­ti tudását, a fúvósok kedden és pénteken kaptak helyiséget, a fu- rulyásoké a tér szerdán és pén­teken. Hétfőn tartanak klubfog­lalkozásokat, a német nyelvtan - folyam időpontja: minden szer­da, a bábpróbáké minden csütör­tök. íme, mennyi kis közösség­nek jut hely, pedig nem szóltam még a kis keramikusokról, a ze­nei óvodáról, a sakkozókról és a birkózókról. Míg el nem felejtem: ritkán üres a vasárnap: elvégre a cso­portok., szakkörök be is akarják néha mutatni, amit hétköznap tanulnak. —I —r Carpentier, a novellista Alejo Carpentier, a 73 évei kubai író nemrégiben megkapta a Cervantes díjat. A hazája ha­tárain túl is jól ismert író a no­vellaírás mestere. A nagy érdeklődésre való te­kintettel újra megjelentetik jó néhány müvét, amelyek közül több már számos kiadást ért meg. Carpentier ma a legolvasottabb kubai író. A „szombati könyvnap" elnevezésű eseménysorozaton ra­jongói hosszú sorokban várják, hogy kedvenc írójuk újonnan megjelent könyvét megvásárol­hassák. Egy-egy ilyen alkalom valódi író—olvasó találkozó, ahol írótársak és olvasók beszélnek értő szeretettel a nagy író élet­művéről. (BUDAPBESS PBENSA LATINA) MÜVÉSZTELEPI KESERGÉSEK ÉS ÖRÖMÖK Könnyebb az építés, mint az átalakítás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom