Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

4 • PETŐFI NÉPE # 1978. november 30. ' Megújhodó fémtárgyak A túlórák ára A régi fegyverek, páncélingek, pajzsok, sisakok stb. restaurálása és a környezeti hatások további pusztításától való megvédése ma már tudományos állapokon nyugvó munka. A 'helyreállítás során nemcsak arra kell gondot fordíta­ni, hogy a tárgyak eredeti for­májukat kapják vissza, hanem arra is, hogy jól érzékeltessék a régi készítők szokásait, kezük, munkaeszközeik nyomát. A res- íurátoroknak a felújítás felada­tán túl a konzerválásról is gon­doskodniuk kell. Régebben az oxi­dálódott fémtárgyak eredeti álla­potának helyreállítása megoldha­tatlan volt. Jobb híján az eltávo­líthatatlan rozsdával együtt szé­fen lelakkozták a fémtárgyakat. Ma a különböző vegvianyagok se- gíségével már feloldható az oxid- réteg és jelentősen fékezhető a további korrózió. A legtöbb fémtárgy már a vi­gyázatlanul hátrahagyott ujjnyom Az elektronikus digitális szá­mítógépben a számokat „diszk­rét”, vagyis egymástól jól elkülö­níthető jelek, jelsorozatok képvi­selik. A gép egyrészt a központi egységből áll, másrészt a közpon­ti egység kiegészítő berendezései­ből, az ón. perifériás berendezé­sekből, A központi egység szol­gál a tulajdonképpeni lényegi működésre, vagyis a program végrehajtására. Egyes perifériák azokat az információkat (progra­mokat és adatokat) gyűjtik ösz- sze. amelyeket a számítógép köz­ponti egységének fel kell dolgoz­nia, vagy azokat halmozzák fel. amelyek a számítógép működésé­nek, a program feldolgozásának az eredményéképpen keletkeztek. Ezek a tárak. Más perifériák nemcsak tárolják ezeket az ada­tokat. hanem sokféle — adatát- alákító, adattovábbító, adatren­dező — műveletet is elvégezhet­nek rajtuk, illetve velük. A központi egységnek három fő része van: a tár (memória, és emlékező egység), a számoló-lo­gikai mű és vezérlőmű. A me­mória. az emlékező egység arra szolgál, hogy tárolja mind a programot, mind azokat az ada­tokat, amelyeken a programot végre kell hajtani, továbbá azo­kat az adatokat is. amelyek ,.menet közben” a program mű­veleteinek a végrehajtása során állnak elő. és „ideiglenes" jelle­gűek. Magukat a számolási és logikai műveleteket az aritmeti­kai egység végzi el. A vezérlő- egység biztosítja az egész gép összehangolt működését: gondos­kodik arról, hogy a programban közölt utasításokat megfelelő sor­rendben hajtsa vegre az aritmeti­kai egység, hogy az emlékező egység mindig a program éppen soron levő utasítását, illetve azo­kat az adatokat bocsássa rendel­kezésre, amelyeken ezt az utasi­A francia óceánkutatás csúcs­szervének rendelésére 1000 bar nyomásig alkalmas kísérleti szi­mulátorkamrát építettek. A be­rendezés segítségével olyan at­moszférikus nyomási és hőmér­sékleti értékeket tudnak előállí­tani, amelyek 300—10 000 méteres tengermélységi határok között lépnek fél. Az ember készülődik a nagyobb vízmélységek meghódítására. Ezen a téren azonban az ilyen mélységben uralkodó viszonyokra nemcsak az embert kell rélKé- szíteni, de olyan anyagokat kell előállítani, amelyek ellenállnák a víznyomásnak, a hőmérsékletnek, az áramlási viszonyoknak stb. A helyén észrevétlenül rozsdásodni kezd. A kiállítótermek sok fény­forrása, s a zárt vitrinekben, rak­tárhelyiségekben lecsapódó pára is megteszi a magáét. Manapság azonban egy újabb keletű kárte­vő is felbukkant: a környezet­szennyeződés. A takarításkor ki­nyitott ablakokon belopakodó füst, korom alattomos munkába kezd, különösen a füstgázok kén­tartalma végez nagy pusztítást. A mind gyakoribb hamisítások felderítése is a régi gyártásmó­dokat jól ismerő restaurátorok feladata. Már az anyag nem meg­felelő vastagsága és fogása is áru­ló jel lehet a szakember számá­ra. De előfordult már olyan eset is. amikor a hamisító a techni­ka mai eszközeivel készítette el a forrasztásokat, nem gondolván arra. hogy a régi mesterek fa­szénnel forrasztottak és a hasz­nált szájfúvó nyomainak ott kell lenniük a tárgy belső falán. • Mágneslemezes memóriák*- zetta. tást végre keli hajtani, az arit­metikai egység viszont küldje vissza a memóriának a számolási és logikai műveletek végrehajtá­sa eredményeként kapott adato­kat, a memória pedig a megfele­lő „címen” tárolja azokat. A számítógép működéséhez a szükséges adatokat különböző berendezéseken, mágnesszalago­kon, -lemezen, -dobon, vagy -kártyán tárolják, amelyek ha­sonló elven működnek, mint a magnetofonszalag. A mágnesle­mezes tár a gramofonlemezhez hasonló, de nincsenek rajta a hangbarázdák, ehelyett mágnese­zett és mágnesezetlen pozíció­kat tartalmaznak. tavaly óta működő kísérleti szi­mulátorban az anyagokat vizsgál­ják, a meghatározott tengermély­ségekre jellemző hőmérsékleti és nyomásviszonyok között. Víz alatti szerkezetek, építmé­nyek, keszonok, konténerek kerül­nek vizsgálatra. A legutóbb pél­dául egy víz alatti dinamikai horgonyszerkezetnek a jelzőbe­rendezéseit vizsgálták a különbö­ző mélység és hőmérséklet függ­vényében. Egy másik vizsgálat során azt mérték, hogy víz alatti geofizikái mérőműszerek, szeiz­mográfok tartályai milyen igény- bevételnek vannak kitéve külön­böző mélységekben. Szőlőtelepítés a páhi Petőfi Tsz-ben Befejeződött a szüret a páhi Petőfi. Tsz-ben, amely a mostoha időjárás ellenére gondos növény- ápolással szép termést takarított be. Tavaly hektáronként 39 má­zsa szőlő termett, az idén 81,33 mázsa lett az átlagtermés. Ennek egy részét a Középmagyarorszá­gi Pincegazdaságnál; adta el. A kék szőlőfajtákat pedig, mint a Kiskőrösi Állami Gazdaság sző­lő- és bortermelési rendszerének tagja, ennek keretében értékesí­tette. A szőlőszürettel azonban nem fejeződött be a munka, hiszen a páhi Petőfi Tsz-nek az V. ötéves terv időszakában 109 hektár nagy­üzemi szőlőt kell telenitenie. A vállalt kötelezettség teljesítése ,ió ütemben halad, ez év nyarán mór megtörtént a terület előkészítése a telepítéshez, és november 20-án az 1978-as évre előirányzott 45 hektáron megkezdődött a gyöke­resvessző ültetése. összefogott a tagság erre a nagy munkára. A Petőfi Tsz fia­tal és idősebb munkaképes tag­jai derekasan részt vesznek, s ez a garancia arra, hogy a tervnek megfelelően ez év december 15-ig mind a 45 hektáron befejeződ­jön az idei telepítés. Balázs István, a páhi Petőfi Tsz dolgozója Változatos állatvilág Bár Bulgária nem nagy ország, állatvilága rendkívül gazdag és változatos; faunájában mind a közép-európai, mind az ázsiai és Földközi-tengeri állatfajok meg­találhatók. Eddig 13 és fél ezer állatfajt azonosítottak itt. szá­muk a becslések szerint 30—40 ezerre tehető. A bolgár zoológusok régóta fá­radoznak azon, hogy ezt az állat­világot rendszerezzék és kutatá­saikról számot adjanak. A negy­venes években Ivan Bures, az akadémiai zoológiái intézet ve­zetője kezdeményezésére kezdték meg a bolgár zoológiái lexikon írását. A „Bulgária faunája” cí­mű mű három kötete jelent meg az elhatározást követő években, a következőkre azonban — külön­böző kutatási okokból — 1976-ig nem került sor. A negyedik után 1978-ban három — az ötödik, ha­todik és hetedik — kötet kiadá­sa várható. 1980-ig a teljes, 156 kötetesre tervezett sorozat nyom­dába kerül. A nagy munkában a szófiai zoológiái intézet munkatársain kívül a plovdivi egyetem kutatói és több más kutatóintézet mun­katársai is részt vesznek. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) • Fábián Endre. ....... Jobban is sikerülhetett vol­na , Kicsit le vagyunk törve .., Csak legalább tíz ponttal lett volna több...!” — vágnak egy­más szavába a csapattagok, a kecskeméti Petőfi Nyomda fiatal­jai. A Megyei Művelődési Köz­pontban a közelmúltban rende­zett országos nyomdász szakmai— politikai vetélkedőn — harminc­hat induló csapat közül — a ha­todik helyezést érték el. H ogyan értékelik önmagukat, a döntőn elért helyezést, a felké­szülésre szánt munkát, energiát? Milyen fogadtatásra talált a ver­senyen élért hatodik helyezés, a munkahelyi közösségben? Er­ről beszélgetünk a csapat tagjai­val. — Hogyan készültek a verseny­re? — Átnéztük az ajánlott irodal­mat. Pontosabban: annak egy ré­széi. mert ennyi idő alatt szinte lehetetlenség „átrágni” magunkat ilyen anyagmennyiségen. — A/, úton összetorlódtak a jár­művek. Baleset — érkezett el a hír onnan elölről. A busz össze­nyomott egy kis Polski Fiatat, ezért állunk. Csakhamar megjött a rendőrség, megkezdődött a már szokásos procedúra a mérősza­laggal, a szondával, a fényképe­zőgéppel. Mindennapos történet A busz vezetője jó ötvenes ősz- hajó férfi szomorúan diktálja az adatokat. Nem. nem ivott. Jogo­sítványa menetlevele, rendben. Az utóbbi három évben nem volt még koccanása sem. „Fáradt va­gyuk. alhadnagy elvtárs!" — tárja szét a kezét a buszsofőr, és ez nem panaszkodásul hang­zik. Inkább megállapításul. Az alhadnagy bólint- s korrektül feltett kérdései mögül kitűnik: együttérez az ..elkövetö'-vel. Hét év után — szó szerint — meg­tölt. a buszvezető balesetmentes sorozata, s bár kétségtelenül megszegte a KRESZ szabályait — nem tanúsított kellő figyel­met —. az az összetört kisautó aligha csak neki róható fel. A menetlevele, válaszai elárulják: túlórázik. A rendőr elmegy, a sor megindul, a buszvezető, a már kiürült járművel óvatosan a garázs felé veszi az útját. Az apró. mindennapos történet eszembe juttatja a túlórák ügyét. Köztudott, hogy a munkaerő­gondokkal küzdő közlekedési vállalatok — a rendkívül szigo­rú szabályok dacára — néha kénytelenek igénybevenni ezt a módszert is, hogy feladataiknak egyáltalán megfelelni tudjanak. A sofőrök volán mellett töltött órái egyre gyakrabban túllépik azt a határt, amely fölött már lazul a koncentrálóképesség, a figyelem, s a több évtizedes ru­tin, a jó szakmai felkészültség sem képes már megmenteni a pofőrt a balesettől. Sajnos, csak a vizsgálat után derül ki: a túl­óráztatás gyakorlata, a túlhajtott- ság nagymértékben okozója volt a kárnak, nem egyszer a (tragé­diáknak. Csak papíron ? De senki se higgye, hogy ez, a sajátosan hozzánktapadt gya­korlat kizárólag a közlekedésre jellemző. A közelmúltbeli orszá­gos munkavédelmi tájékoztatóból vált ismeretessé, hogy az elmúlt évben, sőt 1978 eddig eltelt hó­napjaiban, nem változott a hely­zet — a vállalatok, üzemek rend­szeresen túlóráztatják dolgozói- kait. Hovatovább merő fikció lesz néhány helyen a rövidített mun­kaidő, a 44 órás munkaihét is. A könnyűiparban, építőiparban .gyakorlatilag az ötvenónás mun­kahét sem ritka negyedévek, fél­évek „előestéjén”. A Központi Statisztikai Hivatal havi jelenté­sei arról árulkodnak, hogy az iparban, a közlekedésiben dolgo­zók 40 százaléka rendszeresen túlórázik! Ez persze csak a hivatalosan is túlórának elkönyvelt többleteket foglalja össze, ám ki tudná pon­• Liptai István. mondja Fábián Endre. — Végig kellett volna olvasni például a Magyar Grafika című folyóirat elmúlt tíz évi számait... Hasznosnak és jónak bizonyult a csapat szakmai „felállása”: Fá­bián Endre nyomdász üzemmér­nök, Liptai István, szakmája sze­rint kemigráíus, jelenleg az of­szet formakészítő üzem helyettes vezetője, Nagy Sándor kéziszedő, a Könnyűipari Műszaki Főiskola harmadéves hallgatója, Hámori Zoltán korrektor, magyar—törté­nelem szakos tanár, és Zöldi Ko­vács László gépmester. — Hogyan tudták hasznosítani a szakmáknak ezt a sokféleségét a felkészülés és a verseny során? — Arra törekedtünk, hogy mi­nél sokoldalúbb legyen a csapa­tunk — veszf át a szót Z. Kovács László, az „öreg", ö már 1966 óta dolgozik a Petőfi Nyomdánál, törzsgárdatag. — A felkészülés­nél arányosan osztottuk el a fel­adatokat, kinek-kinek szakmája szerint. tosun meghatározni, hogy való­jában mennyi is a túlórák meny- nyisége? Ha munkaerőhiányról nyilvánosságra hozott adatokat figyelembe vesszük, akkor becs­lések szerint a negyven százalék­hoz legalább még 15—20 száza­lékot hozzá kell adni. Ez pedig elképesztően magas arányt mu­tat — s így valóban igaznak látszik a megállapítás: egy-egy vállalatnál csakugyan papíron, lé­tezik már a rövidített munka­idő. Erre enged következtetni egyébként az is, hogy a túlóráz­tatás olyannyira beépült a mun- kaerőgazdálkodásba, hogy ma már olyan bérezési rendszereket is alkalmaznak az üzemek, ame­lyek elfedik a túlóráztatás té­nyét. kijátszva a túióraszabályq- kat. Ami egyébként nagy mű­vészet ma már — éppen az el­lenőrzés gyengesége, vagy „meg­értő volta” miatt. Mert amikor az asztalra kerülnek az érvek: „Megengedhetjük azt, hogy né­hány száz fekete túlóra árán elvesszen a prémium, ne telje­süljön egy átadási határidő?!” — hangzik el a kérdés. S a vá­lasz legtöbbször nyilván az érin­tettek egyetértése abban: nem. S a túlórát megszervezik, a szük­séges pénzt előteremtik: vállal­kozó mindig akad. Ha nem, ak­kor egyszerűen elrendelik a túl­óráztatást. Hogy mennyire sú­lyos mindennek a helyzetnek a következménye, erre — a már említett szakszervezeti fölmérés is utal azzal, hogy összefüggést állapjt meg az 1978. év eleji ag­gasztóan megszaporodott súlyos és halálos balesetek száma és a túlóráztatás gyakorlata között. Figyelmet érdemel Az év vége előtti „ráhajtás” napjainkban kivált tapasztalható jelenség, azonban nem csupán a megnövekedett balesetek, a sú­lyos tragédiák miatt érdemel na­gyobb figyelmet, (Bár önmagá­ban ez is elég lenne arra, hogy végre alaposabban megvizsgálják, föltárják okait.) Legalábbis ilyen súllyal esik latba az a közismert tény, hogy a túlórák száma aközr- ben növekszik, hogy a rendes munkaidőben eltöltött idő — üzemektől, iparágaktól függően ma sem haladja meg a hat-hét órát naponta. Vannak olyan munkahelyek, ahol a különféle igazolt éá igazolatlan távolmara­dások miatt a munkára könyvelt idő személyenként mindössze öt és fél óra. S még hol vagyunk a munkahelyen eltöltött idő hasz­nos kitöltésétől?! Hiszen szintén országos fölmérések igazolják, hogy a munkahelyen csupán a munkaidő átlagosan 70 százalé­kát használják ki munkára, ér­tékképzésre. Ezzel összefüggésben szemlélve azt, hogy a túlórázta­tás ma gazdaságunk hétköznapi eszköze — ugyancsak elgondol­koztató dolog. Csökken a teljesítmény De maradjunk egy kicsit a túlórák felhasználásánál: a vizs­gálatok bizonyították, hogy ezek • Nagy Sándor. — Egyébként a vetélkedő fo­lyamán talán Lacinak volt a legtöbb feladata — szólt közbe valaki, — Ugyan, a csapatmunka volt a lényeg! Belemelegszenek a vitába. — Az első félidőig mi vezet­tünk ... Akkor kellett volna le­zárni a versenyt... Miért ma­radtunk le? ... — A fogadtatás? Volt, aki ránkpirított, szinte le­szidott a hatodik hely miatt. Volt, aki gratulált... Persze nem ér­tékelhették reálisan, hiszen vi­szonylag kevesen látták, hallgat­ták a versenyt... Azt az izgalmat át kell élni... Sokan nem vették figyelembe, hogy nem a döntőbe jutott tizenkettőből, hanem vé­gűi is harminchat induló csapat­ból lettünk hatodikak. Azért jobb is lehetett volna!... Nézd: mi egy középüzem vagyunk, viszonylag kevés szakemberrel. Ne a nagy, országos nyomdákhoz hason­lítsd ... — És a versenyélmény? Sze­75—77 százalékát a termelési feladatokra, 13—15 százalékát karbantartásra, 7 százalékát anyagmozgatásra, a fennmaradó részt egyéb feladatokra alkal­mazzák. S a papíron legalábbis kimutatják, hogy a plusz időben mit sikerült megoldani, hogyan pótolták a rendes műszakokban keletkezett elmaradást stb. Tény, sokszor kézzelfogható az, ered­mény, de az is: a túlórázás na­gyon drága és egyáltalán nem termelékeny, nem hatásos esz­köz. Ergonómiai vizsgálatok tudo­mányosan dokumentálták, hogy az ember biológiai ritmusa sú­lyosan károsodik a normális ütöm megbontásával, következés­képpen a teljesítmény rendkívü­li mértékben lecsökken. Gyakor­lati példák igazolták, hogy az ember sehol nem képes napi 10 —12 órás. azonos intenzitással végzett munkára. Ha ugyanis a rendszeresen tizenkét órát fog­lalkoztatott ember munkaidejét 9 órára mérséklik, akkor telje­sítménye úgy megnövekszik, mintha 12 órát dolgozna... Mindehhez vegyük figyelembe: a túlórákat általában jóval nagyobb összegékel fizetik ki, mint a „rendes” műszakok óráit. Magas órabérért alacsonyabb teljesít­ményt kap a munkáltató — s ez aligha ösztönző a rendes műsza­kok idején végzett hatékony ter­melésre. Itt bezárul a kör, csupán a rend kedvéért is megfogalmazan­dó a kérdés: akkor miért? Miért rendelik el, szervezik növekvő számban a túlórákat országszer­te? A válasz talán közhelyszerű — ám mélységesen igaz. Az ok a könnyebb megoldás keresése a kínzó munkaerőgondok gyógyítá­sára. Hiányzik ennyi ember — a hiányzók számát sz.orozz.uk meg napi 7.5 órával és megkapjuk, hogy hány túlórát kell kiírni... Szigorúbban számolni Csakhogy az. élet egyre kevés­bé tűri az. efféle leegyszerűsíté­seket, a pusztán mennyiségek­kel való számolást. Még akkor is, hogy a vállalatok felső és közép irányítói — tisztelet a ki­vételnek — nem tudják. vagy nem akarják alkalmazni a fel - $őbt> „matematikát ^..j^pdgs”. műszakokban elvesző, re.ilő mun­kaórák föltalálását munkaszer­vezéssel. korszerű technika, tech­nológia kialakításával, akár az ésszerűbb, és fegyelmezettebb mu nkaerő- ga zdálk od á ssa 1. Ped i g ideje volna már — a túlórák ügyében is — szigorúbban szá- moLni — és elszámoltatni. Ez.ze! nem csupán a gazdaság nyerne, hanem maga a dolgozó ember is. aki látszólagos napi anyagi elő­nyei ellenére változatlanul abban érdekelt; hogy a kor színvonalán éljen — ne agyonhajtottan, ha­nem hatékonyan dolgozzon é* pihenjen, M. I • Hámori Zoltán. • Zöldi Kovács László. (Konecsnl Ferenc felvételei) retnének-e még egyszer részt ven­ni egy ilyen vetélkedőn? összenevetnek. Számolgatják, ki az, aki addigra „kinő" a kor­ból: harmincon túli lesz. Végül Fábián Endre szólal rneg vala- mennyiük nevében: — Ha rendeznek még egy ilyen versenyt, biztos szívesen me­gyünk. Csakhogy akkorra már tapasztalatunk is lesz hozzá. P. E. • Egy regi katonai felszerelésekből álló kis házi múzeumot látha­tunk, amelyben a gyűjtő maga restaurál. (Fotó: APN—KS) A számítógép memóriája Kísérleti szimulátorkamra Öten a Petőfi Nyomdából

Next

/
Oldalképek
Tartalom