Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
Jómagam harminc éve vagyok KISZÖV-vezető, 1945 óta folyamatos a munkaviszonyom, ötvennyolc évesen a párt bizalmából dolgozom vezető beosztásban. A párt segítségével hetven szövetkezetei alakítottunk a megyében. Jó visszatekinteni ezekre az évtizedekre. Harminc évvel ezelőtt csak az akaratunk volt. Ma? A szövetkezeti ipar lépést tudott tartani; a megye szocialista iparának évi húszmilliárdos termeléséből hárommilliárd forint értékűt a szövetkezeti ipar ad. És nagyszerű érzés látni a nemzedékváltást, a sok, nagyon tehetséges fiatal vezetőt, akik megállják a helyüket. Csak a saját vonalunkon is: amikor kezdtük szervezni a szövetkezeteket, any- nyira emlékszem rá, pöttömnyi, szeplős gyerek volt az illető, ma meg a helyét kiválóan megálló vezető, aki az anyjával együtt kapta meg a kormánykitüntetést ... Gyakran gondolok arra, hogy nem voltak hiábavalóak az elődök megpróbáltatásai, hatvanéves pártunk megannyi küzdelme, harca. Érdemes volt!... kor pedig a begyűjtés megszűnt, a Baromfiipari Országos Vállalat termelési vezetője lett. Erről a helyről már szélesebb körben látta a baromfiipar helyzetét. Sok mindent tanult, más szemüvegen látott, szíve azonban visszahúzta a közvetlen termeléshez. Éppen ezért megörült annak, amikor 1959-ben a törökszentmiklósi gyár igazgatójává nevezték ki. Hat esztendőt töltött a jásakun városban. A gazdasági életben a gyors változások kora lejárt. Csizmadia István életében is nyugodtabb korszak következett. Vezetési stílusa' egyre érettebbé, csiszoltabbá vált. Már nem újabb fordulatot, inkább komolyabb feladatot jelentett számára, amikor 1965- ben kinevezték az ország — egyben Közép-Európa — legnagyobb ilyen jellegű üzeme, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatójává. Éppen egy nagyszabású rekonstrukció kellős közepén vette át az irányítást. S hogy milyen sikerrel, azt bizonyítja: a kecskeméti vállalat az azóta eltelt tizennégy év alatt 13 kitüntetést kapott. A BOV kétszer kapta meg a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját, és ebben a kecskemétieknek döntő szerepük volt. Háromszor nyerte el a kecskeméti cég a Szakma Kiváló Vállalata címet, nyolcszor a Szocialista munka gyára, illetve az Élüzem kitüntetést. Csizmadia Istvánt elsősorban az eléggé rögös életút faragta biztos kezű vezetővé. Negyvenkét éve van a szakmában, ebből 28 éve elsőszámú vezetői poszton. Mindemellett ő maga is képezte magát. A közgazdasági technikumot még Mezőtúron elvégezte. Politikai ismereteit Kecskeméten, a Marxista—Leninista Esti Egyetemen gyarapította. 1966 óta tagja a városi párt-vég- rehajtóbizottságnaik. Szakmai és társadalmi tevékenységét többször elismerték. Tíz esetben Kiváló munkáért jelvényt, vagy Oklevelet kapott, van ifjúsági érdemérme, honvédelmi érdemérme, egy ízben az élelmiszeripar, egyszer pedig a külkereskedelem adományozott részére kiváló dolgozó kitüntetésit, s tulajdonosa a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatának. Csizmadia István egy korosztály képviselője. Egy olyan nemzedéké, amely 1945-ben, a nagy társadalmi változások időszakában ifjan hittel, lelkesedéssel — menet közben szerzett szakmai és politikai tudással — vállalkozott arra, hogy helytáll a történelem viharában. Pályamunkásként kezdte Szabics István élete és pályafutása hasonlatos nemzedéke sok más tagjáéhoz. — Debrecenben születtem, 1922- ben. Az apám kéthoildas szegényparaszt volt. Tizenkettedik évemben jártam, amikor egyetlen testvéremmel elveszítettük az édesanyánkat. Ekkor már utána voltam hat eleminek, amelyet végig kitűnő bizonyítványnyal végeztem. Tizennégy éves koromtól nyaranta a vasúthoz szegődtem pályatisztító fiúnak. Hosszabb, de nem egész esztendőre szóló munkát csak később adtak. Pályamunkás lettem, de télire mindig elbocsátottak, hogy ne kelljen véglegesíteni. A nagy szerencsének számító véglegesítést akkor értem el, amikor a szeretfalva—dédai vasútvonalnál dolgoztam. Ott egy idő után bevitték az irodára, mert közben Marosvásárhelyen hozzákezdtem a négy polgárihoz. Sublenonek nevezték a vasúti hivatali segédeket, akik közt csoportvezetői „rangra” emelkedtem. Ezerfcileneszáznegyvenhárom őszén Dédáról vonultam be katonának. A fölszabadulás évében kerültem hadifogságba. Asztra- hányiban vasutat építettünk, és antifasiszta szemináriumot hallgattunk. Ott szereztem meg azokat a politikai és ideológiai ismereteket, amelyekből új világnézet formálódott bennem. Hazatérve újra a vasútnál helyezkedtem el, pályamunikásnak. A dolgozók iskolájában -befejeztem á négy polgárit. Ekkor 1 a karcai pályuttí esteti ? 'sáaká.szon dolgoztam. Az idő tájt kezdték megteremteni a lehetőséget, hogy a tehetségesebb munkások magasabb képzettséget szerezhessenek. Engem is kiválasztottak és egyéves előkészítő tanfolyamra küldtek. Aki azt sikeresen elvégezte, fölvették a műszaki főiskolára, amely egy év múlva egyetemmé alakult át. Nekem is sikerült. Megszereztem — a .munka mellett, mert közben Budapestre helyezlek — esti tagozaton az út-, vasút- és alagútépítő szakmérnöki diplomát. A józsefvárosi pályafenntartási főnökségnél kaptam szakmérnöki állást. A pártba 1952-ben léptem be. Persze azért már előbb is kaptam pá rtmegb í za tások a t. Egy év múlva alapszervezeti titkárrá választottak a főnökségen. ötvennégyben, a fölszabadulás utáni első nagy dunai árvíz idején megbíztak a komáromi védelem irányításával. Az ottani ténykedésemért kaptam az első kormánykitüntetéseket: a Munka Érdemérmet és az Árvízvédelmi Emlékérmet. Még ez év őszén a pártközpont vasúti politikai főosztályára kerültem. Feladatul a termelés pártellenőrzését adták. A funkcióm kissé meghatározatlan jogkört biztosított, ezért nem szerettem meg. Visszakértem magam a szakterületemre. így jöttem 1955-ben Kecskemétre, a csomóponti pályafenntartási főnökségre vezető mérnöknek. Ezt a feladató^ láttam el ezenkilencszázhetveninégy nyaráig, amikor kineveztek a főnökség vezetőjévé. Az ezen a főnökségen ledolgozott több mint két évtized alatt " néhányszor próbára tett az élet. Az ellenforradalom alatt azzal fenyegettek, hogy fölrobbantják a lakásom. A „munkástanács” követelte, hogy távozzam a főnökségről. Maradtam, a fenyegetések dacára. Az ellenforradalom leverése után hozzáláttam, hogy újjászervezzem a csomóponton a párt- szervezetet. Magam mellé vettem néhány elvtársat és létrehoztunk egy húsz-huszonkét tagú csoportot, magot. Részt vettem a megyei párt-intézőbizottság munkájában is. Tagjává választottak a kecskeméti városi párt-végrehajtóbizottságnak. Tizenhat-tizennyolc órákat dolgoztam akkoriban. Eljutottam a hetedik párt- kongresszusra, s mint kommunista, a legszebb emlékeim közt őrzöm a jeles esemény napjait, Az ellenforradalmat követő párt- munkámért egyébként kitüntettek a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával. A későbbiekben a csomóponti pártbizottság szervezőtitkáraként dolgoztam. Amikor a bizottság helyébe a területünk ki- sebbedésével üzemi pártvezetőség lépett, titkárrá választottak. Ezt a tisztséget a főnöki kinevezésemig töltöttem be. A csomóponton kívüli tisztségeim közül máig csak a megyei pártbizottság mellett működő fegyelmi bizottsági tagságomat tartottam meg. Az erőm java részét lekötik a gazdasági vezetői tennivalók. A városban patronáló tevékenységet folytatok még. Ehhez elvégeztem a marxista—leninista esti egyetemet és a szakosítót. Az egyéb kitüntetéseimet kérdezi? Egy másik dunai árvíz alkalmával a Baján teljesített szolgálatomért újabb Árvízvédelmi Emlékérmet kaptam. _ A Kiváló Vasutas címmel kétszer tüntettek ki. A számos kiváló dolgozó jelvényen és oklevélen tívül őrzök kitüntetésit az MHSZ-től is. Bocsásson meg, most mennem kell, kilenckor el kell kísérjek így műszaki vonatot. Ma kapja meg a tagkönyvét Tulajdonképpen könnyű helyzetük volt a hajdani hős- eposz-szerzők- nek. Homérosz egyetlen állandó jelzővel „elintézhette” Nauszikát, hókarú nak nevezve. A pha- ják király lányáról ennyit kell tudni és kész. Mármost milyen állandó jelző illik Szabó Mártonnéra, a Habselyem Kötöttáru kecskeméti gyárának diszpécserére ? Szépmosolyú? Az, de ezzel vajmi kevéssé tudunk róla valamivel is többet, mint eddig. Gondban vagyunk akkor isi, ha szép sorban felsoroljuk a húszegynéhány éves fiatalasszony különféle — munkán kívüli — funkcióját, vállalását, jellemzőjét. Nos, Tériké — ahogyan munkatársai szólítják — párttag, KISZ-tag, törzsgárda- tag, HNF városi nőbizottsági tag, brigádtag, üzemi, könyvibizományos, s nem biztos, hogy valamit nem felejtettünk ki: fél óra alatt egyenként hozta szóba az említetteket ... — Tíz éve betanított munkásként kezdtem — emlékezik a kezdetre. — öt esztendeig voltam varrónő, aztán a termelési osztályra kerültem, üzemírnoknak, — Csak úgy odakerült? — Á! — telepszik arcára jellegzetes mosolya. — Ekkor jártam a középfokú ruhaipari technikumba. Két műszak mellett kicsit nehéz volt, de sikerült... Harmadikos voltam1, amikor a gyártás-előkészítő csoporthoz osztottak be. Később termelési összekötő és gépdiszpécser lettem, majd pedig kelmediszpécser. — Ezek szerint szerteágazó kapcsolatokat alakított ki... .— Másképp ezt a munkát nem lehet csinálni. A gyáregység egész kelméjét én igénylem a központtól, majd ezt a szabászatra diszponálom — például — szín, méret, mennyiség szerint. Együtt kell dolgozzam a gyártás-előkészítőkkel, tudnom illik, melyik gépre milyen anyagot adhatok, melyik tasa'ktípus a legszebb a kész árunak. Sokat járok a raktárba, összenézem a kelméket a csipkékkel — unatkozni itt nem lehet. — Tíz éve van itt. Van-e olyan, akit nem iámer a gyárban? — Nincs, de jól is néznék ki, ha tíz év alatt nem ismertem volna meg a gyáriakat. Tulajdonképpen KISZ-tag is ezért lettem, a közösség miatt. Amikor az ember leült reggel a gép mellé, délután meg elment haza, nemigen volt lehetősége, hogy megismerje a többi fiatalt. Aztán én is 'bekapcsolódtam a mozgalmi életbe, remek kiubdélutánokra, kirándulásokra, vetélkedőkre emlékszem vissza szívesen. Sokáig „egyszerű” tag voltam, aztán agit-pro- posnak választottak meg: mozgékony típus vagyok, talán ezért Aztán a KISZ-bizottságnak is tagja lettem, termelési felelősként dolgoztam. — S nemrégen jelentkezett a pártba. — Elvégeztem a marxista—leninista esti 'középiskolát s már addig is, de ennék utána még jobban kezdett érdekelni a politika. Nemcsak maguk az események, de azok háttere, mozgatórugója is. Lassan megérett bennem az elhatározás: kérem a fölvételemet Tudom, ilyenkor azt szokás kérdezni: miért... Mit mondják, nehezen tudnék rá válaszolni, és azt hiszem, hogy azt kell nézni, mit csinál az ember, s nem arra figyelni, mit mond. Én nem vagyok kifejezetten a Szávák embere. Az első pártföladatomat már teljesítettem: a fegyveres erők napjáról tartottam megemlékezést. A továbbiakban a párt és a KISZ közti „összekötő” tisztje az enyém. — Mit tart a legfontosabbnak leendő pártmunkájában? — Becsületesen helyt akarok állni, ha megbíznak valamivel, igyekszem megcsinálni; hiszen azért bíznák meg, mert megbíznak bennem... Szabó Mártonná ma, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulóján, az ünnepi taggyűlésen veszi át párttagkönyvét. A portrékat írta: Perny Irén,' Nagy Ottó, A. Tóth Sándor és Ballai József. szavakkal köszöntötték a múzeumot, a KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. Kedves és megindító a gyerekek őszinte ragaszkodása. Jólesik látnli, hogy sokan jönnek, az ország legtávolabbi részéből is idehozza őket a tisztelet és az érdeklődés. Kiskunhalasról, Kiskunfélegyházáról is érkeztek úttörők. Csillogó szemmel, ünneplő szívvel vonulnak el azoknak a képei előtt, akik a Kommunisták Magyarországi Pártjának megteremtésével már a jövő, vagyis a magunk és gyerekeink boldogulásának útját is egyengették. Vadas Zsuzsa A Feri bácsi fia Orosháza egy nagy falu volt a háború előtt. Lakóinak jó része földmunkás, kubikos. Csizmadia Ferfenc is ezek közé tartozott, napszámba járt, nyáron részesarató volt. Mindenféle munkaalkalmat megragadott, hiszen négy éhes gyerekszájat kellett betömnie. Nem véletlen, hogy a politikára érzékenyen reagált, az osztálylharcban sok társánál tovább jutott, s a negyvenes évek elején bekapcsolódott az illegális mozgalomba. Azt azonban, hogy kommunista, a családja is csak a felszabadulás után tudta meg. Iskoláztatni természetesen nem tudta gyermekeit. Fia, István is korán abbahagyni kényszerült a tanulást, s amikor a hatodik elemit elvégezte, gyerekfejjel beállt segédmunkásnak a baromfi- feldolgozó üzembe. Ez 1937-ben volt. Mindent csinált, amit csak rábíztak. Dolgozott a hizlaldában, a vágásnál, a csomagolásnál. Apja 1945-ben a községi párt- szervezet egyik alapító tagja volt. Ekkor már sokait beszélt a családi körben arról, hogyan végezték az illegális pártmunkát. István mindig nagy figyelemmel hallgatta és hamarosan kérte ő is felvételét a Kommunisták Magyarországi pártjába. S hogy méltó legyen apjához, politikai munkára jelentkezett. Az üzemben szorgalmasan dolgozott, ezért csoportvezetővé léptették elő. A pártban pedig a politikai tevékenységére .fiigyeitek fel. Nemhiába, a Feri bácsi fia — mondogatták. — így azután az államosításkor már számon tartották őt, s kinevezték egy debreceni baromfi-feldolgozó telepre vezetőnek. •Csizmadia István nagy lelkesedéssel, akarással látott munkához. A gondokat mindig az üzem kommunistáival beszélte meg. Megoldásra váró problémákból pedig akkortájt volt éppen elég. Már egészen jól mentek a dolgok, amikor ismét a pártbizottságra hívták, s azt mondták, hogy Mezőtúron lenne rá szükség. Vállalta és ott lett telepvezető. Az események gyorsan peregtek életében. Talán túl gyorsan is. 1950-ben kinevezték a Budafoki Baromfifeldolgozó Vállalat élére igazgatónak, majd áthelyezték Győrbe igazgatóhelyettesnek. Erejét megfeszítve tanult és sajátította el a magasabb vezetői beosztás betöltéséhez szükséges tudnivalókat. Hamarosan ismét igazgató lett a Tolna megyei Tej-, Baromfi-, Tojásbegyűjtő Vállalatnál. Amii a párt zászlaja alatt
