Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

1978. november 31. • PETŐFI NÉPE • 9 TOVÁBBKÉPZÉS, TUDOMÁNYOS MUNKA A kiskunhalasi kórház fiataljainak parlamentjéről A kiskunhalasi Semmelweis kórház fiataljainak ifjúsági par­lamentjéről beszélgettünk dr. Makay László igazgató főorvos­sal, Jerémiás Attilával, az intéz­mény párttiflkárávaJ, Újvári Sán­dorral, aki a pénzügyi osztály vezetője, s jelen volt dr. Kellner Barnabás, a parlament levezető elnöki tisztségét betöltő fiatal or­vos is. S miután a fiatal intéz­mény ifjú dolgozóiinak másod­szor megrendezett fórumát érté­keltük, lehetőség nyílt az össze­hasonlításra. Egyező vélemény­ként hangzott el, hogy a mosta­ni parlament rendkívül jól sike­rült, s ebben a legnagyobb sze­repet az játszotta, hogy nem ál­talánosságokban kerültek szóba a problémák, a gondok; sőt_ az őszinte vitában megteremtődött az a legjobb értelemben vett parlamentáris légkör. — Nagyon fontosnak tartot­tam, hogy a felkészülés körülte-» kimtő legyen — kezdte az érté­kelést dr. Makay László —, s en­nek érdekében a két évvel eze­lőtti parlament célkitűzései nék megvalósításáról, a megoldatlan feladatok őszinte feltárásával az ülés valamennyi résztvevőjét elő­re tájékoztattuk. Lényeges az is, hogy az ifjúság tanácskozása ne váljék panasznappá, ahol min­denki egyéni sérelmeit sorolja. Az egészségügy kerüljön a kö­zéppontba, a munka megjavítá­sát célozza a tanácskozás. Ez az orientálás helyesnek bizonyult, a hozzászólások mindegyike azt a tenndafcarást jelenítette meg, amellyel a fiatalok mind na­gyobb szerepet kívánnak vállal­ni az intézmény munkájában. Ezek között is talán a legfonto­sabb, hogy fiatal orvosok tudo­mányos aktivitását fokozzuk, be­vonjuk őket a kórházi gyógyító- munka-kísérletekbe, beválasztott képviselőjük az intézet tudomá­nyos bizottságának munkájában részt véve koordinálja a fiatal szakemberek munkálkodását. A felszólalások foglalkoztak a belső helyettesítési díjak, (az át­meneti bérmegtakarításból eredő pénz) felosztásának kérdésével is, amelynek 75 százalékát oszt­ják szét a munkahely döntése alapján a helyettesítőknek, a fennmaradó részt pedig az előre nem látható problémák megol­dására, illetve a jutalmazásokra tartják fenn. Miért kellett az or- vosszállás kialakításának bizo­nyos költségeit is ebből a pénz­ből fedezni? — hangzott az egyik kérdés. Az orvosszálló bővítésé­nek míndannyiunk érdekében ál­ló befejezése tette szükségessé ezt a lépést, hiszen, nem várhat­tunk arra, hogy majd, valamikor elkészül... Szóba került az ifjúsági ‘klub építésének terve is, melyhez ma még csak a jószándék, egy ke­vés pénz és a felajánlott társa­dalmi munka az indulási alap. Még ebben az évben hozzákez­denek azonban, a park egyik el­dugott részén létesítenek klubot, hogy, az működésével a betegek nyugalmát se zavarja. A sportolási igények gyéreb­bek a felkínált lehetőséghez ké­pest, a tornaterem felszerelését rendszeresen használhatnák az intézmény dolgozói is — hangoz­tatták a fiatalok. A kórház ezernél több dolgo­zója közül harmincötüknek nincs megnyugtatóan megoldva a la­káshelyzete. Számuk ugyan ke­vés, de azoknak, akiknek nincs otthonuk, ez égető gond. A kór­ház belépésekor 40 lakás egysze­ri bérlőkijelöttési jogát kaptuk, ez azonban a folyamatosan je­lentkező igények kielégítésére nem elégséges. Ezért is kell a garzon, illetve az orvos- és nő­vérszállás helyeit növelni. Vég­leges megoldás azonban csak a következő tervidőszak célcsopor­tos lakásépítésétől várható — foglalta össze az elhangzott kér­déseket és válaszokat dr. Makay László. — A bérrendezés után, jó mun­kahelyi hangulatban tarthattuk az (ifjúsági parlamentet, ezt nem árt megjegyezni — szólt Üjvári Sándor osztályvezető. Összegezve elmondhatom, hogy mi fiatalok sem a készet várjuk. Az (intéz­mény vezetése tért és lehetőséget ad kezdeményezéseink megvalósí­tásához, de helyettünk senki sem oldja meg a feladatokat, önálló­ságot kaptunk, ám nem hagynak magiunkra. De baj lenne, ha 1980-ra is ugyanezek körül a gondok körül topognánk . .. — A másodorvosi kar tagjai öt éven belül kerültek ide. többsé­gükben friss diplomával. Az egyetemi tudományos diákköri munkájuk még lendületet ad a folytatáshoz, melynek számos módja van. Jó lenne ezt a tett- rekész,séget megtartani, kamatoz­tatni. Ugyanez áll az egészség- ügyi szakdolgozók továbbképzésé­re is, magasabb minősítést adja­nak, ne a színtentartást szolgál­ják a tanfolyamok. Csak így van értelme a továbbképzésnek — magyarázza Jerémiás Attila. Mindezek megvalósulásával a fiatalok erejükhöz, tehetségükhöz mérten járulhatnak az intézeti feladatok megvalósításához. — Egyet még hadd jegyezzek meg — veszi vissza a szót dr.' Makay László. A parlamenten szinte két mondat sem hangzott el arról a nagy munkáról, ame­lyet a fiataljaink végeznek a ta­nyavilág 0—14 korú lakóinak gyermekgyógyászati szűrésében. Nem kapott külön hangsúlyt az sem, hogy az intézmény KISZ- szervezete dicsérő oklevelet ér­demelt ki munkájával. A kívül­álló azt vélhetné: csupa-csupa problémával küszködünk. Holott helyesnek tartom azt a szemlé­letet, vagy szokást: arról beszé­lünk, amin tudunk javítani, ahol előre lehet lépni. Remélem, hogy a parlament uítán egy évvel, ha újra sor ke­rül a változások felmérésére, a most felmerülő gondok javaré­szét már a „megoldottuk” rovat­ba könyvelhetjük. Ehhez az in­tézmény vezetősége minden se­gítséget megad a fiataloknak, hogy kórházunk gyógyító mun­kájának hírnevét tovább öregbít­hessük. N. M. Irodalmi estek előadóművészekkel Soha ennyi irodalmi estet nem hirdettek, mint mostanában, soha ennyi író nem ka­pott felkérő levelet, soha nem működött ennyi előadóművész. Meglepő és elgondol­koztató a növekvő érdeklődés. Kiváltója el­sősorban a magyar irodalom növekvő tekin­télye, magyarázható a magasabb általános műveltséggel Valódi és áligények A televízió és a rádió is ked­vet csinált irodalmi műsorok szervezéséhez, javította a befo­gadás körülményeit. Mia már na­gyítóval kell keresnünk olyan embert, aki legalább egyszer nem látott vagy hallott zenés irodal­mi összeállítást. Ilyenre is el­mennek az embereik, ha jó az előkészítés, ha a rendezők szív­beli ügye, mert azért hírelésére ritkán elég egy falragasz, mint a táncdal- vagy magyarnóta-éne- kesek előadásaira. Bevallható, hogy egyes irodal­mi műsorok nem mindig valós igények termékei. Mind több klubot, szervezetet, könyvtárat szorít a havi program, mind több akar produkálni, bizonyíta­ni. Teljesíteni kell a szocialista brigádok felajánlásait, jönnek a különféle ünnepi heteik, évfor­dulók, mindegyik valamilyen mű­sort kíván. Sohase legyen ennél fejfájdí- tóbb gondunk. A közelmúltban három, céltudatosan előkészített, különféle jellegű rendezvény győzött meg arról, hogy elke­rülhetők a divat ártalmai, ve­szélyei. Ezernél több bérlő Kecskeméten Viszonylag csekély propagan­dával ezernél több bérletet adott el a Megyei Művelődési Központ az Irodalmi Pódium sorozatra. Meglepő érdeklődés! összeállítói ügyesen vegyítették a műsort, minden korosztály kap valamit. Az idősebbek viszontláthatják a színpadon, filmen mostanában keveset szereplő kedvenceiket, jeles előadók képviselik az ügye­letes, fiatalabb sztárokat. Abban a reményben ülnek be sokan a nézőtérre, hogy áttekintést kap­nak híres életművekről, beava­tottakká válnak, ha odafigyelnek a házigazda és a vendég színpadi csevegésére. A zsúfolt széksorok látványa lelkesíti az előadókat így adot­tak a jó hangulat, a siker felté­telei. A taps föilhangolja a mű­vészt, a jó teljesítmény a közön­séget. Így volt ez Tolnay Klári estjén, feltehetően így lesz a so­rozat további rendezvényein is. A Nádihegedű Félegyházán A kiskunfélegyházi Móra Fe­renc Művelődési Háznak nincs annyi pénze, hogy Kossuth-díja­sokat szerződtessen, drága mű­sorokat vásároljon. A nehezebb utat választották. Kevéssé is­mert előadóknak, közösségéknek teremtenek fórumot. Emlékeze­tes sikert aratott például Teszá- rik László, újra meghívták Mohai Gábort. Figyelnék az irodalmi évfordulókra, ezt tanúsítja egye­bek között a Nádihegedű című műsor ősbemutatója. Ezzel kez­dődött tulajdonképpen a Móra Ferenc-emlékév rendezvénysoro­zata. A művélődési központ dolgo­zóinak köszönhető, hogy klubsze­rű, hangulatos környezet fogadta a művészeket, a nézőket. Saját maguk átrendezték a rideg nagy­termet, mert tudják, hogy mi­lyen közegben érvényesül igazán a szép szó, jut lélektől lélekig az Írói mondanivaló, teremtődik kapcsolat előadó és a nézőtér között. Arról igazán nem tehet­nek, hogy a vártnál kevesebben mentek el a Móra-idézésre, de akik ott voltak, elvitték a műsor jó hírét, legközelebb többen lesz­nek. A félegyházi származású író gazdag hagyatékából az életmű főbb állomásait jelző írásokat kötötte csokorba a Nádihegedű. Már a cím is jelzi, hogy hiá­nyoznak az elmélyültebb, súlyo­sabb novelláik', cikkek, de így is hiteles Móra-lkép bontakozik ki a műsorból. Létay Klára előadó- művész a Daru utcától indult és a Hiszek az emberben vallomás­sal zárta a célszerű szegény em- börök énekesét bemutató össze­állítást. Népi irodalmi összeállítás Kiskőrös Dicséretesen figyelembe vette a várható közönségiiigényt, re­mélt nézőik felkészültségét. Fő­iként falvakban, klubokban, is­kolákban mutatják be a Nádi- hegedűt, Mórától semmit vagy keveset olvasottak számára. A kedvcsinálás, a megkedvelte- tés fontos követelményének min­taszerűen eleget tettek. Az előadóművésznő majd mindegyik szemelvényhez megta­lálta a kellő tónust, talán a vi­dámabb írások tolmácsolását éreztük helyemként szürkének. A közreműködő Békefy Sarolta énekművész, Fasang Zoltán fu­vola- és Mosóczi Miklós gitár­művész magyar népdalok, Ko- dáiy-művek ihletett megszólalta­tásával szépen keretezte Létay Klára prózai műsorát. És ha már itt tartunk, szólnunk kell az úgynevezett hakni brigádokról. Ez a közösség is ebbe a kate­góriáiba tartozik. Míg mások tel­jes tiszteletdíjért fél-műsort ad­nak — mert olykor három mű­sort is fölvállalnak egy estére — ők csökkentett gázsiért utaznak vidékre, járják a kisebb falva­kat, terjesztik a magyar kultúrát. Legutóbb „Jere hozzám vacsorá­ra ...” népi irodalmi összeállítás-' sál „maszekoltaik” Kiskőrösön és környékén a vendéglátók legna­gyobb megelégedésére. Bessenyei Lajosmizsén A lajosmizsei Ódry Árpád Mű­velődési Ház sem dúskál pénz­ben. Csak olyan műsort vállal­hatnak, amelynek bevételei nagy­jából fedezik a kiadásokat. Az Üj Tükör Klub segítségével hív­hatták meg Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas kiváló művészt. Persze csak a jól mű­ködő Oj Tükör Klubok részesül­hetnek ilyen támogatásiban. A lajosmiizsei ezek közé tartozik. Szívesen vállalta az önálló estet. Maradt még üres hely a nézőté­ren, de azért volt érdeklődő szép számmal. A jelenlevőik közül so­kan most tudták meg, hogy mi­lyen kiváló beszélgető partner a Madách Színház művésze, mi­lyen felelősséggel szól hivatásá­ról, a mai színház feladatairól. Sohasem lehet a színpad bretli, ahol ennek tekintik, elveszti lét­jogosultságát, hangoztatta. A má­sodik részben főiként Ady-verse- ket tolmácsolt. A színpadra lép­ve pillanatok alatt megfeledke­zett fáradtságáról, a szokatlan körülményekről, óriási ambícióval dolgozott Méltán jutalmazta hosszas, hálás taps. Heltai Nándor Területileg idegenben, Tolná­ban járunk, a szoknyák repülő fodrai, a házak büszke formái, a szövőszékek serény kattogása — Szeremlét idézik. A népművészet és a régi szokások hasonlósága is jelzi a rokonságot, a sárközi falvak és megyénk déli részé­nek ősi magyar települései kö­zött. Szeremlét is a Duna mo­csarai mentették meg a törökök pusztításától, Sárköz is ennek köszönheti virágzását, évszázados védettségét. Gazdagságról mesélnek a fél utcasort betöltő decsi házak, a paraszti mód és a polgári ízlés keveredéséről a régi berendezé­sek. A menyasszonyok hozomá­nyából éppúgy nem hiányozha­tott a maguk szőtte, halálnak való lepedő, mint a polgári jólé­tet jelképező tölcséres gramofon. A Sárközi Táj ház minden da­rabja üzenetet hordoz a régi élet­módról. Szúnyoghálós ágy, cifra tányé­rok, kézzel festett bútorok, csi­beszemes cserépkályha díszítik a tisztaszobát, amelyet csak kéz­fogók, lakodalmak, halottas to­rok alkalmával használtak. A tá­nyérokat. csempéket más vidé­kekről hozatták, Lyon-ból vásá­rolták a borotvált selymet ruhá­ra, a rávató füttert Csehszlová­kiából szerezték be az élelmes kereskedők. Mesélik, hogy a sár­közi asszonyok öltöztetése egy seregre való kisiparosnak, bol­tosnak adott munkát. Az idős asszonyoknak ma is felcsillan a szemük, amikor ar­ról beszélnek, hogy menyecske- korukban gyalog jártak a szek­szárdi piacra, de „a Napra le­hetett nézni, rájuk nem". Csil­logtak-villoíitaik. egy ló vagy te­hén ára volt rajtuk. Tehették. A lótartás, a szőlő szépen jövedel­mezett és az öregek éberen őr­ködték arra, hogy a vagyon ne hulljon szét. Föld házasodott a földdel, és a vagyont védelmező családi törvények egy gyereknél többet nem engedélyeztek. A fösvénység jól megfért a pa­zarlással, ahogy a jólét az igény­telenséggel. Magas házakat épí­tették, tágas, nagy helyiségekkel, de tisztálkodásra elég volt egy sarok a füstös konyhában. Taka­rékosan bántak a vízzel. A fa- teknőbe kantából öntötték a hi­deg vizet, ecetes korsóból a me­leget. Francia selyemben pará­déztak, a lenitörülköző viszont, durva volt, mint a pokróc. Mindez ma már érdekesség, emlék a múltból. A régi decsi házakba bevitték a fürdőszobát, a falat színes csempék borítják a földtől a mennyezetig. Bele- káprázik a szeme, aki nézi. Vil­lanytűzhelyen főznek az asszo­• Kbben a szép, könyöklős tornácú régi házban kapott otthont a Sárközi Tájmúzeum. • A legkisebb táncost kifárasztotta a szereplés. Édesanyja hátán tá­vozik sikere színhelyéről. nyak, mosógépen mosnak, a ko­csiszínben autók parkolnak. A fellendülő idegenforgalom, vala­mint a szekszárdi művelődési ház hozzáértő támogatása, ha­gyománymentő igyekezete jótéko­nyan hatott a népművészet to­vábbélésére. A kétévenként meg­rendezett, hetedhét országra szó­ló decsi lakodalmak éppúgy szétvlszik Sárköz hírét, mint a Háziipari Szövetkezet világhír­névnek örvendő szőttesei. Az ilyen látványos, nagy tö­megeket mozgósító rendezvények nemcsak arra jók, hogy felkelt­sék a külföldiek érdeklődését, hanem a helybeliek ragaszkodá­sát is felébresztik saját hagyo­mányaikhoz. Amíg Szerem1.-» halódik a szövés, itt ez ad ke­nyeret a fiatalasszonyoknak. Volt olyan nap, hogy 8—10 autóbusa hozta a turistákat a faluba és egy percig sem unatkoztak. Meg­nézték a táj házat, jóféle töltött • káposztát ettek a sárközi b a ­rokkal berendezett vendéglőbe-:, utána a decsi népi táncosok :r ,- sorában gyönyörködtek. Valóban szebb lenne a szom­széd kertje, mint a miénk? Job­ban gazdálkodik vele. Nálu ja Kalocsa játssza a főszerepet és ez ellen nem is lehet • kifogó«; senkinek. De mellette bőven vol­na még mit felkarolnunk. Vadas Zsuzsa • A borotvált selyemben páváskodó menyecskék viseletével már csak a Tájházban lehet megismer­kedni. • Gyöngyöspártában, repülő szoknyákban játt. tc régen a lányok. Most a táncosok öltik magukra, amikor vendégek érkeznek. A HÍDBAN OLVASTUK Hogyan kell írni a gyermekeknek? „Mint három-, öt-, hétéves gyermeket hányszor, de hányszor elfogott a rettegés! A nyomasztó vég­telen éjszakák! Az érthetetlen rémület! A remény­telen szeretet! A fájdalomig fokozódó vágyakozá­sok! A simogató gyengédség! A határtalan féle­lem! Az adakozási vágy és az ajándék utáni só­várgás! ...— írja Taras Kermauner a „Gyermek- irodalom" című tanulmányában, — amellyel a Hid legutóbbi, októberi számában találkozhat az olvasó. S ezeket a sorokat olvasva egyet kell érteni a szerzőnek azokkal a kritikai megjegyzéseivel, ame­lyeket a szlovén gyermekirodalom elemzése kap­csán vetett papírra. Egyetérthetünk például azzal hogy amíg a fel­nőttekhez szóló költészet áttörte az egyház és a különböző ideológiai hatalmak által megszabott szűk korlátokat, s mindenről énekel, ami a szivét nyomja, nem rettenve vissza egyetlen témától sem, — Iaddig a gyermekköltészet még mindig a salát, maga által kijelölt határok között mozog, moralizál, a szűk témaköre pedig arról tanúskodik, hogy tudat alatt még mindig gátlásai vannak: n?m mer a hagyományoktól elszakadni. Érdekes, de jo­gosnak tűnő kifogás: igen kevés versben je?- - meg a szenvedés — mintha a világ csupán idiiiMl állna... Mintha a gyermek kizárólag családi ié'.'.y volna, akit fejjel lefelé a családi érzések, a csa­ládi hovatartozás árjába nyomtak. Mintha a csa­ládon kívül, egyetlen világa a természet volna (az állatok és a növények világa), — mintha egy ál­latkertben vagy üvegházban élne. „... szlovén költők különböző helyzetekben mutatják be a gyer­meket, de minden helyzetben csakis gyermek ma­rad, gyermekien, sőt: gyermetegen viselkedik ... Valóban ilyen gyermek-e a gyermek?" — teszi fel a kérdést a szerző, s a tanulmány tovább szében meggyőző érvek sorával bizonyítja: nem. A folyóiratban — amelyben még több írás is foglalkozik a gyermekirodalommal — számos köl­tő (többek között Fehér Ferenc, Fehér Kálmán, Ladik Katalin, Tolnai Ottó és Úrbán János) gyer­mekverseit közük. K. J. Barangolás a szomszéd kertjében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom