Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1978. november 21.

POLITIKAI KÖNYVNAPOK

t

Egy per - ötven év távlatából

A történelem tanúja

1927 ELEJÉRE a horthysta- rendszer megerősödött. Az uralkodó körök úgy vélték, hogy továbbléphetnek a munkáismozga- 19m visszaszorításában, követhetik az olasz fasizmus ekkor már kiépült totális rendszerét. A rendőri üldözés február végén érzékeny veszteséget okozott a kommunistáknak. Letartóztatták a párt több itthoni vezetőjét. Lefogták Szántó Zoltánt, a KMP Budapesten működő titkárságának tagját. Lőwy Sándort, az ifjúsági szövetség titkárát is. Szántó Zoltán ötven év távlatából emlékezik vissza a perre, a Tények és tanúk sorozat most megjelent újabb kötetében.

A SZERZŐ így vadított magáról a per folyamán: .,Tizennégy éves koromban asztalostanonc lettem, és mint ifjúmunkás részt vettem a szociáldemokrata mozgalomban 1918 novemberében, a kommunista párt megalakulásakor beléptem a pártba. A Tanácsköztársaság idején tagja voltam a VII. kerületi pártszervezet vezetőségének, és beválasztottak a VII. kerületi munkástanácsba, majd amikor a román hadsereg megtámadta Magyarországot, kimentem a frontra, ahol ezredparancsnok lettem.”

A történelem szól ezekről a lapokról. Az ötven év távlata, a tapesztalatok szűrőjén átengedett visszaemlékezés nem halványította el a szerző átélt, dokumentumokkal is alátámasztott emlékeit. A ma olvasójának legendának tűnhet az a bátorság,

határozottság, amellyel a bíróságon indokolták a vádlottak szervezkedésük jogosságát, és vázolták a vádlóknak a jövőt. A korról is szól ez a százoldalas kis kötet. A demokratikus látszatot mindenáron biztosítani akaró „jogállam" támogatóinak hivatali biztonsága az erkölcsi fölény hatására egyik pillanatról a másikra elveszett, amikor érezték a vádlottak nyugodtságát, s talán támogatóiknaik nagy tömegeit is.

BIZONYÍTANI akarták a nemzetközi összeesküvés lényegét. Ezért kerestek bizonyítékokat arra, hpgy az amerikai szenátus tagjai éppúgy támogatta« a magyar munkásmozgalmat, mint a szovjet diplomácia. A nyilvánvaló ostobaság leleplezése ennek az elrettentésre szolgáló pernek mosolyt fakasztó percei voltak. A korabeli börtönviszo- nyokról is hiteles képet kaphatunk. amelyre jellemzőként mondja el a szerző, hogy a fog- házi rendtartás aláírójaként a „Magyar Király Igazságügyi Miniszter volt feltüntetve. A foglyok azonban egy ,.I” betű eltávolításával előszeretettel módosították az aláírást Magyar Királyi gazságügyi MLnls.zter-re”. A vallatásnál a lelki és testi terror, a börtönben a teljes elzártság, a bíróságon a nyakatekert jogi csűrés-csavarás nem félemlítette meg a vádlottalkat. Nyíltságukkal, őszinte — a kor munkásmozgalom hibáit is magán viselő — agitatív véleménynyilvánításukkal olykor vádlókká váltak, a kor vádlójává.

A meg rpóbál tatásak viselésének ellenére sem vallja magát különleges vezetőnek Szántó Zoltán; hanem egynek a sok. közül. Emlékeiből felidézett vádlott-társainak jellemzése bizonyítja, hogy tisztelte másak bátorságát, elvi szilárdságát, s épp úgy tisztelte azok humanista magatartása I. akik enyhíteni akarták — az elvi ellentétek eLlenére is — a politikai foglyok nehéz helyzetét. A visszaemlékezés rövid, de jellemző epizódja annak a missziós nővérnek a segíteni akarása, aki a rendelkezéseket is megszegve támogatta Szántóékat. A szerző emberi nagyságát tovább erősíti, hogy nem kerüli meg egy későbbi emlékét. ..Jó húsz évvel később, 1948-ban, amikor belgrádi követ voltam, levelet kaptam Szőts Melittától, amelyben nagyon szófukaron ismertette saját és nővértársai nehéz helyzetét. Segítségemet kérte. Sajnos, semmit sem lehetett tenni. Szégyelltem magamat.”

EZ A KOMMUNISTA szemlélet. az emberi, politikai bátorság fel-feltűnik. átszövi ezt a memoárkötetet, amely a két világháború közötti időszak egy peréről szól. Olyan perről, amejy jellemző, és nem egyedüli 1919— 45 között. Bizonyítva, hogy a munkásmozgalom a nehéz körülmények között is élt, dolgozott, készítette elő a jövőt, számunkra a jelent.

Komáromi Attila

A mindennapok forradalmisága

tizenéves szakmunkástanulók szemszögéből -Arcukról tanácstalanság. zavar tükröződik. Féllg-meddig még gyerekek, nincs és nem is lehet mindenről kiforrott véleményük. Készen kaptak egy társadalmi helyzetet, ami számukra előnyös. Nem verejtékeztek, nem ’küzdöttek érte. Beleszülettek. Ami nem jeleníti azt. hogy kevesebbet érnek apáik, nagyapáik nemzedékénél. Ezt persze nehéz bizonyítani, tiizenhatévesen. Főleg egy olyan korban, amikor nem a barikádokon kell helytállni, hanem a munkában és a tanulásban.

Börcsök Ibolya női szabónak tanul, a két fiú — Dinnyés Tibor és Gaizer József másodéves autószerelők, a kiskunfélegyházi 608. sz. szakmunkástanuló intézetben. Ruházatuk mentes a hóbortos túiizásoktól, de azért jó farmer, divatos pulóver, dzseki. Természetesnek tartják, hogy a pénzt a szülők adják ruhára és ők döntik el. milyen legyen az öltözék.

Ügy nőttek fel. hogy fogalmuk sincs róla, milyen a nélkülözés, az éhség, a nincstelenség. Elkényeztették őket? Az idő változott meg. Miért tennénk szemrehányást magunknak, hogy a gyerekeink jól tápláltak és nem járnak rongyokban? Másrészt viszont féliő, hogy a,mit készen, ellenszolgáltatás nélkül kapnak a fiatalok, azt nem is becsülik. Vagy mégsem így van? Dinnyés Tibi például dagadó önérzettel számolt be az első keresetéről. A tavalyi vakáció nagy élménye voít, hogy pénzt kapott a munkájáért.

— Azt a pénzt nagyon megbecsültem. Nem úgy. mint az ösztöndíjat. Miért? Mert azért megdolgoztam, ezt meg úgyis adják.

— A tanulásért. Ez sem csekélység.

— Igen, de akkor ás tanulnék, ha nem járnia érte ösztöndíj.

iAz ösztöndíjukat — 259—300

forintot — mind megtarthatják. Zsebpénznek. Ezt a szülők meg is toldják havonta egy százassal. Hogy mibe kerül a teljes ellátásúik. még nem számolták össze. Látják, hogy a szülőktől mi telik és azt elfogadják. Amivel ők járulnak a családi .terhek könnyítéséhez, nem viszonzásként teszik. Természetesnek tartják ezt is.

*

— Háromnaponként felmosom a lakást, hétvégeken kitakarítom a két szobát — közli a tényeket, minden dicsekvés nélkül Dinnyés Tibi. — A szüléim nem követelik meg tőlem, nem is azért teszem, hogy érdemeket szerezzek. Jogcímet arra, hogy kicsikarjak tőlük valamit. Akkor megyek el bevásárolni, vagy akkor segítek apunak kocsit javítani, amikor erre szükségük van. Nekem is jobb. ha könnyíthetek rajtuk.

— Takarítani ritkábban szoktam — vallja be őszintén Gaizer Jóska —, de a bevásárlás az

Gaizer József.

« Bürcsök Ibolya.

• Dinnyés Tibor.

én dolgom. Segítek vizet hordani és apunak a ház körül, vagy amikor valamit épít.

■Ibolya kollégista, csak a hétvégét tölti otthon.

— Ilyenkor kitakarítok, vasárnap édesanyámnak segítek a konyhában. Nagyon szeretek főzni. A ruháinkat Is magunk varrjuk.

A család megóvja őket a nélkülözéstől, de az iskolában azt .is látják, hogy sok helyen .túlzásba viszik a kényeztetést.

— Van olyan is közöttünk, akinek naponta leesik egy százas — mesélik megütközve. — Az ilyen gyerek azt képzeli, hogy ő a „Jani” neki mindent lehet.

Vajon gondoiunk-e rá, amikor fiataljaink fogyatékosságait szóvá tesszük, hogy helyes vagy elítélendő magatartásukban a felnőttek ereje, vagy gyengesége tükröződik vissza? Hogy becsületes életre nem az üres szavak, hanem a példák serkentenek? Milyen példát látnak, mit tapasztalnak leendő szakmunkásaink például a gyakorlati oktatásra kiszemelt munkahelyeken?

— Nálunk a Volánnál komolyabb szakmunka nincs — mondja Tibi. — Ha szét kell szedni egy motort, felviszik Kecskemétre. Ami a szakmámat illeti, csak a tanulmányaimra tudok támaszkodni. A szerelők rendesek hozzám, a főnök se oilyan, hogy félni kelljen tőle. Csak a komoly feladat hiányzik. Ha itt végeztem, Kecskeméten szeretnék elhelyezkedni és a munka mellett a középiskolát is elvégezném.

Jósika szakmailag is elégedett az AFIT-tal.

— Elég változatos munka, sok a fiatal, szeretnék ott maradni. Azt látom, hogy nagyon becsületesen dolgoznak, csák nem gyorsan, ez igaz.

Ibolya jól érzi magát a Habselyem Kötöttárugyár tanműhelyében. Komoly terveket forgat a fejében. Divattervezőnek készül. Előbb megszerzi a szakmunkásbizonyítványt, utána leérettségizik. aztán jöhet a főiskola.

Mindennapi dolgokról beszélgettünk, az ő mindennapi dolgaikról, amelyeket nem lehet távol tartani a miénktől, a felnőttek felelősségétől. Felmerült bennem a kérdés: mit teszünk mi azért, hogy ezek a fiatallok jobban megértsék és magukévá tegyék a társadalmi célkitűzéseket?

őszintén elmondták, hogy sokszor bővebben. részletesebben szeretnék tudni, mi történik .például Kínában, mi zajlik a világpolitikát alakító események hátterében. de hiába böngészik az újságokat. A cikkek szerzői nem az ő nyelvükön írnak, a szakmának akarják bebizonyítani, hogy jártasak a magasabb politikában. Tibi még szótárt is vásárolt, hogy megfejtse az írásokban hemzsegő idegen szakkifejezéseket. E korosztályhoz szóló politikai műsorokkal a tévé is adós.

Ennek tudatában kissé félve kérdem, miben látják a mindennapok fórra dal miságát?

Tibi válaszol elsőnek, egyébként is ő gondolkodik a „iegpo- litikusiabbba.il”, talán mert édesanyja párttitkár, édesapja is párttag

— Nem úgy képzelem el a forradalmiságot ma, hogy az ember olyan, mint a képen a forradalmárok. Nálunk nem ilyen hősiességre van most szükség. Az a lényeg, hogy mi most jól tanuljunk és jó szakmunkás legyen belőlünk. Mellette olyan fellké- szüdfséggel rendelkezzünk, hogy megértsük, mi történik körülöttünk az országban és a világban.

— Tanulni kell. Dolgozni becsületesen — mondja egyszerűen, tömören a másik kettő. — Megbecsülni, hogy békében, biztonságban élhetünk. Azon munkálkodni. hogy ez most már így is maradjon és mindig jobban élhessünk. Az is forradalmiság. ha az ember megérti és teljesíti azt. amit elvárnak tőle. Fontos, hogy szeresse a munkáját és legyen célja az életének.

Saját céljaikat kicsit távolinak érzik, de szívesen beszélnek róla.

Ibolya a divattervezést tűzte maga elé. szép családi életre, gyerekekre, kocsira vágyik. Tibor magasabb szinten kívánja érteni a szakmáját, utána családalapításra gondol. Az elképzelései között lakás és természetesen kocsi is szerepel. Jóska arra törekszik. hogy jó szerélő legyen, összehozzon egy házat, az autót sem tartja elérhetetlennek.

Nem kívánják megrengetni a világot. Ezt megtették helyettük mások. Hősök, munkások, parasztok, katonák és néptanítók, akik egyszer arról álmodtak, hogy eljön majd az idő, amikor a fiaik, unokáik gondtalanul élnek, elérhető közelségben a vágyaikkal. És most valóban eljött ez az idő is. Vadas Zsuzsa

Beszélgetés Kelen Jolánnal

Meghitt és jelképes találkozás színhelye volt Budapesten a Németvölgyi út 5-ös számú ház egyik lakása, amelyben Kelen Jolán, a munkásmozgalom sorsfordulóinak tanúja él, unokájával együtt. Ide csöngetett be nemrég az MSZMP Politikai Főiskola kis küldöttsége a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából időzített látogatásra. A forradalmak tevékeny résztvevőjével találkozhattak a történelmi tanulságokat tudományosan feldolgozó és azokból tanuló nemzedékek képviselői. A hat évtizeddel ezelőtti eseményeket felvillantó beszélgetés irányítója dr. Perlaki Gyuláné, a magyar munkásmozgalom történetével foglalkozó tanszék tanára volt.

Kelen Jolán, mint az Eliramlik az élet című önvallomásos kötetében írja, a Galileikor éjszakába nyúló vitáin ismerkedett meg a szocializmus nagy igazságaival. Most több részlettel is kiegészítette az 1976-ban megjelent könyvét. A kettő ötvözetét adják közre az alábbi sorok.

— Az őszirózsás forradalom győzelme után nagy reményekkel néztünk az 1918-as év további eseményei elé — kezdi a visszaemlékezést jellegzetesen megfontolt szót ű zés el v el. — Azt hittük,^ hogy máiról holnapra új világ .kezdődik. De erről szó sem volt. A világháborús frontról hazatérő _ katonáik nem tudítaik beilleszkedni a tevékeny életbe; hiszen a helyüket másokkal 'töltötték be a gyárakban. Egyre több volt az utcám kolduló hadirokkant, a kopott, tépett katonaruhában kéregető ember. A falvakban elégedetlenség robbant ki. A földéhes parasztság 'nem nézte jó szemmel a meg mi.ndig parancsolgató földesuraikat, akik már el sem rendelték az őszi vetést. Ki fog itt vetni, ha nem tudni, ki arait majd? Az országban nem volt se munka. se élelem. s,e lelkesedés. Agitáltunk, és az agitáció termékeny talajra hullt. A szovjet-orosz nép mutatta meg hogyan kell békét kötni, és merre haladjunk.

— Nem véletlenül terjedt el tehát a jelszó, hogy „cselekedjünk oroszul!” A béke és a társadalmi haladás vágyát foglalta össze ez a két szó. Milyen előzmények után alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja?

— Sokféle terv formálódott azokban a novemberi napokban. Az egyik alkalommal arról beszélgettünk a laikásumikon. hogy tömöríteni kellene a radikális fiatalságot és az „öregéket”, akiken a 25 éven felülieket értettük. Valamiféle Marx-kör is szóbajött, amikor azzal robogott be a szobába Se- idller Ernő (Szabó Ervin s yhiOkaöccse. régi jóbarátunk). hogy mar mines ‘szükség semmiféle körre, hanem kommun,ista pártot Ikell alakítani. Hírül adta: a frontokon, keresztül megérkezett Szovjet- Oroszorsz,ágból Kun Béla és inéhány társa azzal a határozott céllal, hogy Magyarországom is kövessék a .szovjet példáit. Nehéz útjuk volt, hiszen még állt a német front Vöröskeresztes delegáció tagjaiként utaztunk. Kun Béla is vöröskeresztes orvosnak volt álcázva, dr. Sebestyén Emilniék nevezték az úton. A vonaton egy anya kétségbeesetten ment oda hozzá, hogy segítséget kiérjen beteg .gyermekének. Kun Béla látta, hogy lázas ,a kicsi. Szólt, hogy különítsék el és injekciót, javasolt.

— Közeledik november 24-e, annak a napnak az évfordulója, amikor a Keíen-lakásban jöttek össze a pártalapítók.

_ Igen;, de eat megelőzően férjem öccse, Korvin

O

ttó értesített, hogy estii (találkozó lesz a Ritz Szálloda éttermében, ahová az alkalmazott mérnökök vezetöiit híivtálk. im^g Kuni BéLáék. Elhailimozitiu'k kér- désék'kel a (messziről jöttéket., mi pedig az itthoni helyzetről számoltunk be. Néhányam még korainak tartották a pántálapítást, szerintük továbbra is agitálni tellett, vollma. Voltak viszont, akik azt mondták, hogy máris elkéstünk. Utóbb a történelem is dig.azo.lrta, hogy elérkezett az ideje a iszoc iái,dem okba,fákkal szakító, forradalmi párt megalakításának.

— Hogyan történt ez?

— Néhány nap múlva, (november 23-án Korvin Ottó felkeresett miniket. Azt kérte hogy engedjük át háromsizobás lakásunkat az alakuló gyűlésre. Örömmel egyeztünk bele. Abba viszont kevésbé, hogy sem a férjem, sem éri nem lehetünk otthon a párt létrejöttének pillanatában. Mint kiderült, ez Kun Béla határozott kívánsága volt. Bár a mi csatlakozásunk nem lehetett 'kétséges, az oroszországi ikansipinációs gyakorlatra hivatkozott.^ Ki tud, ja, miire lesz még jó egy ilyen lakás a későbbiekben,? — vetette fel. Délután három óraikor kezdtek gyülekezni az, elvtársak. Kisebb csoportokban érkeztek, 'negyedórás időközökben, hogy ne keltsenek feltűnést.

— Mennyien lehettek?

— Körülbelül negyvenen. Kelen Józseffel hamarább hazaérkeztünk, .minit ahogy a vita befejeződött Rögtön meg teli alakítani^ a kommunista pártot, vagy csak egy bizonyos idő után? — ez volt a fő (kérdés. A radikális csoport. Kun. Béláék vezetésével azt .hangoztatta, hogy már most is késő. A vita igen forró hangulatú lehetett, merít utána sokáig (takarítottam a cigerettahamut és a csikkeket.

I

— Tehát az előkészítő munka nem döntötte el a kérdést, és továbbra is ütköztek a vélemények.

— Így történt. A gyűlésen végül kimondták a párt megalakulását. A munka irányítására két központi bizottságot választottuk. A másodiknak az, első letartóztatása esetén kellett volna akcióba lépnie. Majd szerkesztő bizottságot jelöltek ki a Vörös Újság létrehozására. Rögtön az első vezércikk osztálvharcot követelt, vitázva Kunfi Zsigmonddal és vele együtt számos szociáldemokratával, akik azt (hirdették, hogy ez már elavult jelszó. Fel kellett lépni ellenük.

.7vezette. A szerkesztő bizottsági ülésekre engem is meghívtak. Egyik alkalommal felkértek, hogy ismertessem: mi volt Marx és Engels elgondolása a népoktatásiról. Akikor nem sok anyagot találtam a cikkhez. Mégis nagyon megragadtak a munka- iákollávail kapcsolatos gondolatok. Megírtam a cikket és meg is jelenít a- Vörös Újságban.

— Tudjuk jól, hogy Kelen elvtársnő mással is foglalkozott. Még milyen területeket érintett a pártmunkája?

— Az agitáció volt a legfontosabb. A sajtóban, és élőszóban egyaránt. Mihelyt, megalakult a kommunista pánt, a szociáldemokraták harcot kezdtek ellene. Én például az első területben kerültem szembe az egyik szociáldemokrata agitátorral. Javasoltam!, hogy kezdjünk komolyabb vitát a parlamenti demokráciáról, illetve a proletárdiktatúráról. Miután, hiába vártaim,, hogy napirendre tűzik előadásomat, hozzászólásként érveltem a proletárdiktatúra szükségessége mellett. Emlékszem, a munkásképviseletek és munkástanácsok előnyeinek fejtegetése után azzal fejeztem be az előadásom: „Minden hatalmait a szovjeteknek!” Később. 1919. március 18-án a Párizsi Kommünről beszéltem a kerületi pártszervezet ülésének szónokaként. Batsányi János mondatával kezdtem: „Vigyázó szemeteik Párizsra vessétek!” — ami most bizonyára úgy hanigzawék, hagy „„Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek!” Az ünnepélyein Szabó Ervin elnökölt, aki nem sökikail utána a kecskeméti direktórium vezetője lett.

— A Tanácsköztársaság idején ön visszatért az iskolához. Pontosabban az iskolákhoz is. Miért?

— Milyen feladatok szerkesztőségében?

várták a Vörös Üjság

— Mindegy ükünk kapott valamilyen megbízást. Férjem mint mérnök, a szociális termelési rovatot

— A közoktatásügyi népbiztosságban kaptam feladatokat. Mii, szocialista pedagógusok már az első órákban letettük a Közoktatásügyi Népbizottság asztalára azt az új tantervét, amelyet az őszirózsás forradalom győzelme után dolgozott k,i az'Iskolai Reformbizottság. Az elképzelés egészében nagyszabású volt, de bizonyos értelemben előre szaladt, s még napjainkban sem lehetett teljes egészében megvalósítani ezt a koncepciót. Sz.űkebb területem a gyermekintézményeik fejlesztését fogta át. Az országiban másfél millió 6—12 éves lány és fiú egyszerűen nem jár iskolába a körülmények miatt. A Tanácsköztársaság jól tudta, hogy a tankötelezettség első és ,fő feltétele az ingyenesség. Ezért az oktatást minden fokon ingyenessé tette, sőt a főiskolai hallgatóknak még ösztöndíjat .is folyósított. A régi ,igazgatóikat, a maradi tanárokat leváltották. A,z újaikat a tantestület választotta. Sok minden történt e pár hónap alatt, s még több az 1919—1920- as iskolaév előkészítése érdekében.

A gyermekeket az i,<fV|Iában reggeliztettük. Nagy tetszést aratott, amikc,* kijelentettük, hogy ezentúl imádság helyett .reggelivel kezdjük a tanítást. A legnagyobb sikert az először ízlelt csokoládé mellett gömibölyödő fehér zsemlye aratta. A Svábhegyet, — ,a mai Szabadság-hegyeit — gyenge tűdé jű gyermekek üdülőközpontjának szántuk. Az egész hegyet! A Chorin-VilLában hatvan veszélyeztetett gyermek otthonét rendeztük be. De eljött az a bizonyos augusztus elsejl, a Tanácsköztársaság leverésének napja, amikor a rendőrök zavarták ki az „illetékteleneket” a házból.

Csak vacsora után tudtuk meg a szomorú hírt, hogy el kell hagyniuk a házat. Némelyik sírt. mások pediig esküvel fogadták, hogy visszaszerzik az elvesztett paradicsomot. De erre még több mint negyedszázadot kellett várni. S ha már a történelmi évek tanújának -neveztek engem, elmondhatom, hogy sem a Tanácsköztársaság nagy kísérlete, amelyhez a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása nyitotta meg az utait. sem az utána következő harc idehaza és a külföldi emigrációban -— nem volt hiába.

H. F.