Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-18 / 272. szám
N VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 272. szám Ára í 90 fillér 1978. november 18. szombat Ma kezdődik a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének kongresszusa Ma Budapesten megkezdődik a Magyarországi Délszlávok De- mokrajtílkus Szövetségének VIII. ‘kongresszusa. E fontos eseményre, csakúgy minit a Bács-Kiskun megyében élő német és szlovák nemzetiségiek a saját országos fórumaikra, a délszláv nemzetiségi lakosság ds régóta készült. Szeptemberben a megyei és a helyi inépfronitbizottságük rendezésében a bajai, bácsalmási, má- tótelkei, csiikériai, tompái, kele- biaii, fcatymári, garai, bácsszent- györgyi, vaskúti, bátyai, csávolyi, felsőszentiiváni, bácsbokodi. dus- noki, hercegszántói nemzetiségi- dk kü'ldöttválasztó gyűléseket tartattak. Gyűléseiken a délszláv ajkú állampolgárok képviselői értékelték a legutóbbi kongresszusuk óta végzett munkájukat, nemzetiségi pólitiikánlk megvalósulását, a szocialista kultúra vívmányainak terjesztését, valamint, azoikat a módszereket, esziközöket, amelyek lehetővé tették anyanyelvűk további ápolását, hagyományuk őrzését. A fórumokon ezit követően megválasztották a küldötteket, ákiilk a ma kezdődő kongresszus munkájában rész,t vesznek: Bajáról Gergics János, Csilics Sándor, Ráics János, Osztrogo- nácz József. Bácsalmásról Markulin Márk, Albert Antalné, Gáláról Sibalin Ferenc, Bajai Mátyásáé, Vaskútról Zority István. Csávolyról Mándity István, Ku- batov Katalin, Kormányos Gá- borné. Bácsbolkodrál Jánics Istvánná. Felsőszentivániról lvity Miklós. Katymárról Dujmov Má- tyásné, Alaga István. Dusnokról Hódován József, Péjó Vince. Má- tételkéről Piukovics Pálné. Csiké- riáról Vizin Katalin, Vízin Gergely. Tompáról Ispánovics Márton. Hercegszántóról Gyurity Marin, Vélin Marin, Jelasity Bránkó. Bátyáról Mikó Józsefné, Decsák József. A kongresszuson mint országos választmányi tag vesz részt: Bajáról dr. Fekete Bertalan, Ákos Antalné, Jarmaczki István. Bátyáról Jelencsity Miklós. Katy- máirról Mándity Ljubinkó. Bács- bokodról Pestality József. Dus- mékról Góhér Miklósné. Hercegszántóról Szabovlyev István. Fel- siőszentivánról Bundity Eugénia. Bácsalmásról Prikidánovics Ádám. Csilkériáról Retek Pál, Garáról Zegnál Márk. Kecskemét zöldségeskamrája Háromszáz vagon burgonya a katonatelepi tárházban A zöldség, gyümölcs tárolása évente vissza-visszatérő gond. A mind nagyobb mennyiségű áru minőségét megóvni, csomagolni csak korszerű, gépesített tárolókban lehet. Tudva ezt, a Bács-Kis- kun megyei ZÖLDÉRT Vállalat bővíti raktárkapacitását. Kecs- kemét-Katonatelepen, Jánoshalmán, illetve Dunavecsén került sor ilyen munkákra. A vállalat katonatelepi burgonyatárháza a megyében elsőként készült el, ma közepes befogadóképességűnek, felszereltségű- nek számít. A Kecskemét lakosságának szánt zöldségmennyiséget halmozzák fel, osztályozzák, csomagolják itt. Eddig 300 vagonnyi burgonya érkezett, aminek nagy részét a szomszédos kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezettől kapták. Még mintegy 20—30 vagon krumplit szállítanak ide a termelők, amit már most is folyamatosan válogatnak és csomagolnak 25—40 kilogrammos zsákokba a telep dolgozói. A város ellátása mellett Budapestre is szállítanak majd Katonatelepről burgonyát. A helyet már előkészítették a tárházban dolgozók a káposztaféléknek, a petrezselyemnek, a karalábénak és a zellernek, sárgarépából pedig több mint 10 vagonnyit tárolnak. A katonatelepi tárházban az idén újabb tárolási móddal próbálkoznak, az úgynevezett kishalmos rendszerrel. Emellett a gépesítés sem másodrendű szempont, hiszen a tárházban egy férfi évente 100 vagon árut kell, hogy megmozgasson. G. E. • A burgonyát 25—40 kilogrammos zsákokban hozzák forgalomba. (Tóth Sándor felvétele.) NYILATKOZAT ALÁÍRÁSÁVAL FEJEZŐDTEK BE A MAGYAR-FRANCIA TÁRGYALÁSOK Kádár János hazaérkezett Párizsból Kádár Jánossal együtt indultak vissza Budapestre kíséretének tagjai. A Ferihegyi repülőtéren Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára — a Politikai Bizottság tagjai —, s számos vezető személyiség fogadta. (MTI) PÁRIZS Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja és Valéry Giscard d’Estaing, a Francia Közr társaság elnöke pénteken délelőtt az Elysée-palotában folytatta szerdán megkezdődött négyszemközti eszmecseréjét. Ezt követően Púja Frigyes külügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Veress Péter, a Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete, illetve Louis de Guiringaud külügyminiszter, Jean-Francois Deniau külkereskedelmi miniszter, Jean Francois- Poncet, a Köztársasági Elnöki Hivatal főtitkára, Raymond Bres- sier, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete is bekapcsolódott Kádár János és Valéry Giscard d’Estaing oldalán a tárgyalásokba. Az eszmecsere befejeztével Kádár János és Valéry Giscard d’Estaing az Elysée-palota télikert-termében aláírta a háromnapos „csúcstalálkozó” eredményeit rögzítő magyar—francia nyilatkozatot. (A dokumentumot a 2. oldalon ismertetjük.) Kádár János délelőtt a Crillon Szállóban sajtóértekezletet tartott, melyet Bányász Rezső, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője nyitott meg, majd az MSZÜ4P KB első titkára rövid bevezető nyilatkozatot tett. — Örömmel állapíthatom meg — mondotta a többi között —, hogy az utóbbi években, kölcsönös megelégedésünkre, kapcsolataink tartalma gazdagodott. Reméljük, hogy ez a jövőben is folytatódni fog. — Szeretnénk, ha Franciaországnak nagyobb része lenne külgazdasági kapcsolatainkban. — A Francia Köztársaság tisztelt elnökével jó légkörben tárgyaltunk minderről, s a nemzetközi élet legégetőbb kérdéseiről is. Ez természetes, mivel mindkét ország elkötelezte magát a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikája mellett. Ez indított bennünket arra, hogy aktívan vegyük ki részünket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítéséből és munkálataiból. Harminchárom más ország vezetőjével együtt aláírtuk Helsinkiben a záróokmányt, amelynek maradéktalan végrehajtásáért síkraszállunk. A bevezető nyilatkozat után Kádár János válaszolt az újságírók kérdéseire. Pénteken délután 16 óra 30 perckor Párizs Orly repülőteréről hazaindult Kádár János és kísérete. Kádár János, Raymond Barre miniszterelnök kíséretében, ellépett a köztársasági gárda díszegysége előtt. Felhangzott a magyar himnusz, majd a Marseillaise. A francia miniszterelnök és felesége egészen a különgép lépcsőiéig kísérte az MSZMP KB első titkárát és feleségét. • Kádár János és Valery Giscard d’Estaing aláírja a magyar- francia nyilatkozatot. (Telefoto — UPI — MTI — KS.) Az egészségügy és a munkavédelem helyzetéről és a fejlesztési feladatokról tárgyalt pénteki ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ülésen megjeleni Kornidesz Mihály, az MSZMP KB Osztályvezetője is. Az ország lakosságának egészségi állapotáról, az egészségügyi szolgáltatást ellátó mintegy kétszázezer dolgozó — közöttük 25 ezer orvos — erőfeszítéseinek eredményeiről és gondjairól előterjesztett írásos jelentéshez • dr. Schulteisz Emil egészségügyi miniszter és Duschek Lajosné, a SZOT titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Mindketten utaltak arra, hogy a szocialista egészségügy alapelveinek megfelelően javult az ellátás, dinamikusan fejlődött a járóbeteg-ellátás, folytatódott az anya-, csecsemő- és gyermek- ellátás szervezetének kiépítése, az üzemegészségügyi hálózat felélesztése. Különösen nagy eredmény, hogy az utóbbi 3—4 évben a csecsemőhalandóság 35-ről 26 ezrelékre csökkent. Nem kevésbé fontos, hogy a népbetegségek visszaszorításával, a munkafeltételek és a lakáskörülmények fejlesztésévei, u közegészségügyi beruházások növelésével összességében javult a lakosság egészségi állapota. Ugyanakkor feszültségek, aránytalanságok alakultak ki a járó- és fekvőbeteg-ellátásban, a szakrendelések körében, az orvosok elosztásában, a területi ellátás színvonalában is. Nagy erőfeszítéseket kell tenni, széles körű összefogást kell kibontakoztatni azért, hogy az V. ötéves tervben előirányzott gyógyintézeti beruházásoknál keletkezett lemaradásokat pótolni lehessen a tervidőszak végéig. Az üzemegészségügyi hálózat fejlesztésében mind nagyobb figyelmet kell fordítani az egészségügyi ártalmak és foglalkozási betegségek megelőzésére. Sürgős feladat a csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitációjának fejlesztése. A szakszervezetek célszerűnek tartanák egy komplex rendelkezés kidolgozását, amely szerint szorosabb kapcsolat teremthető az orvosi és a foglalkozásbeli rehabilitációban. A SZOT elnökségének Írásos jelentése és Sólyom Ferencnek, a SZOT titkárának szóbeli kiegészítése alapján áttekintették a munkavédelem helyzetét és megtárgyalták a fejlesztési feladatokat. Megállapították, hogy az utóbbi egy évtizedben javultak a munkafeltételek, fejlődött a munkavédelem, s ennek eredményeként csökkent az üzemi balesetek és a foglalkozási megbetegedések száma, de a feladatok jelenleg sem kisebbek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A zajártalom következtében jelenleg a legtömegesebben ható és a leggyorsabb ütemű növekedést mutató foglalkozási megbetegedés a halláskárosodás. Nagyobb figyelmet kell fordítani a szalagszerű munka egyhangúságából eredő idegfáradtság megelőzésére is. így kedvező, hogy pihenésképpen a múlt évben már csaknem 1500 üzemrész 116 ezer dolgozója vett részt a munkahelyi testnevelésben. A Szakszervezetek Országos Tanácsa határozatot hozott a munkavédelem fejlesztéséről. Indokolt a munkavédelmi előírások korszerűsítése is, hogy ezzel megkönnyítsék az irányítást, a végrehajtást és az ellenőrzést. (MTI) Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága holnap kibővített ünnepi ülést tart a KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. (MTI) Magyar—francia nyilatkozat z, oldal Űj tanácstag Jakabszálláson 3. oldal Pártmegbízatása: könyvterjesztés i. oldal Rádió- és tv-műsor 5. oldal Az egészségügyi és munkavédelmi fejlesztés feladatairól tárgyalt a Szakszervezetek Országos Tanácsa Törzsgárda Sokan mondják: ha majd azok, akik ma 25—30 éve törzs- gárdatagok, a S0-as, 90-es évek fordulóján nyugdíjba mennek, a törzsgárdák létszáma egy- csapásra összezsugorodik. E jóslat, érezhetően az utóbbi években elszaporodott vándormadarakat „becsüli túl”. Arra gondolva, hogy a 60-as évtized végén, s az azóta munkába állók — a fiatalok, az új korosztályok — már kevésbé tudnak hűségesek maradni a gyárhoz. Akik aggódnak a törzsgárdák jövőbeni nagyságáért, valószínűleg eltúlozzák kissé helyi, egyedi tapasztalataikat. Az igazság az, hogy az első komolyabb felmérések a 70-es évek közepén azonnal kimutatták (csak ennek nem ment olyan harsányan híre, mint a fluktuáció növekedésének), hogy a notórius munkahely- változtatók nagyjából mindig ugyanazok: ez a kör pár tízezer embert számlál. Táboruk persze a 60-as évek végétől megnövekedett, s kezdetben ugrásszerűen nőtt, de nem azért, mert hirtelen több ezer embernek romlott a munkaerkölcse, hanem elsősorban azért, mert több lett a munkahely, nagyobb a foglalkoztatottak száma, kibontakozott a munkaerőhiány és így tovább. A vándormadarak mellett a törzsgárdák létszáma az utóbbi években már újra emelkedett, az időközben meghozott munkajogi, szociálpolitikai intézkedések, s a vállalatok nagy részének magatartás-változása következtében is. Az persze igaz, hogy a fiatalok könnyebben cserélnek munkahelyet. Csakhogy amióta világ a világ, ez így van. Csak Magyarországon még sohasem volt ilyen helyzete a fiataloknak, mint most, tehát, hogy a „könnyebben mozdulásuk” mellé a lehetőségük is létezik a cserére, a jobb munkahely l megkeresésére: mert sok a gyár, s mert ennek kedveznek a demokratikus' közállapotok is. Ez azonban lényegében egészséges folyamat. Egy-egy gyár szempontjából persze esetleg nem, de a népgazdaság szemszögéből nincs kivetnivaló abban, ha bárki végül is ott dolgozik, ahol valóban jól érzi magát. Így ugyanis az is valószínűbb, hogy jobban fog dolgozni, s az is, hogy elöbb- utóbb a törzsgárdák létszámát is gyarapítja. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy miután a fiatalok egy része több gyárat is megpróbált, a végén 2—3—5 év múlva csak megállapodik ott, ahol. számára a legmegfelelőbbnek tűnik a környezet, szakmailag, emberileg egyaránt. Egyszóval valóságos, igazi jelzés nincs arra, hogy a munkások és alkalmazottak hűségét a vállalatukhoz a jövőt illetően szerényebbnek kellene ítélni. Sőt: felmerült már az a gondolat, hogy a törzs- gárdatagság vonzó rangja nem gátolja-ie majd a munkaerő szükséges dtáramlását a stagnáló vállalattól, ágazatból a fejlődőbe. Mert ezen viszont segíteni kelteng. Végtére is fontosabb a hűség a munkához, mint esetleg egy tartósan rosszul gazdálkodó vállalathoz. A törzsgárdát a világ minden részében megbecsülik, a nagy tőkés cégeknél is. Évfordulóikról megemlékeznek, jutalmat, erkölcsi elismerést kapnak a hűségükért. A törzsgárda, különösen 10—15 év után minden vállalatnál a munkások, alkalmazottak legértékesebb csoportját képezik, éppen az adott vállalat szempontjából. A törzsgárdatagok 10—15 év után már nemcsak általában gyakorlott, beérett szakemberek, hanem éppen az adott vállalatnál szükséges szakmai ismeretek, fogások és szokások legjobb tudói, tehát, akik már specializálódtak a vállalatra. Helyismerettel rendelkezve és a vállalat törekvéseivel azonosulva ők a kulcsemberek. Velük lehet igazán közösen vezetni a gyárat. A jó hatásfokú munka legszilárdabb alapját képezhetik, ha így tekintenek rájuk, s nemcsak az ünnepeken foglalkoznak velük, s azért, mert így illik, s mert odafigyel rájuk a szakszervezet is. Megbecsülésük valamennyi vállalat elsőszámú gazdasági érdeke: azokra támaszkodni ugyanis a halaszthatatlan és nem könnyű korszerűsítési, szervezési programokban, akik a vállalatnál eltöltött évtizedekkel már egyértelműen bebizonyították, hogy ragaszkodnak a gyárukhoz. Így válhat a hűség is — miként a szaktudás, az akarat, a fegyelem vagy a rátermettség — a hatékonyság forrásává. G. F.
