Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-17 / 271. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1978. november 17. Kapcsolataink gyümölcsözően fejlődnek Giscard d’Estaing és Kádár János pohárköszöntője Szerdán este a francia köztársasági elnök és felesége díszvacsorát adott Kádár János és felesége tiszteletére az Elysée-palo- tában. A vacsorán Valéry Giscard d’Estaing pohárköszöntőjében szólt a két ország történelmi múltjáról, majd így folytatta: „Franciaország és Magyarország egyaránt mélységesen ragaszkodik nemzeti sajátosságaihoz, és hagyományosan a külvilág felé fordul. A függetlenségnek és a nyitásnak e kettős hivatása nem teljesíthető a hidegháború fojtogató légkörében, vagy az ideológiai összecsapásban. E kettős célkitűzés kiteljesedéséhez olyan Európára van szükség, ahol az államok megszabadulnak a bizalmatlanságtól és a félelemtől, ahol a nemzetek — kölcsönösen tiszteletben tartva egymás szuverenitását — kölcsönösen megbecsülik egymást. Ez az enyhülés politikájának értelme. Franciaország állhatatosan folytatja ezt a politikát, immár több mint tíz éve és az ön látogatásában is e politika újabb, örvendetes megnyilvánulását üdvözölhetjük.” Ezután az enyhülés és leszerelés fontosságát hangsúlyozta és javasolta helsinki partnereinek, hogy hívjanak össze európai leszerelési értekezletet. — Az enyhülés nem csupán egyfajta légkört jelent, hanem lényegi tartalmat is. Ez pedig csakis az államok közötti kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében valósulhat meg. Méltán nyugtázhatjuk megelégedéssel, hogy immár több esztendeje Franciaország és Magyar- ország között kitűnő kapcsolatok vannak. Nézeteink széles körben megegyeznek, s arra számítunk, hogy ez kifejezésre is jut majd a látogatás alkalmából aláírásra kerülő közös nyilatkozatban — mondotta. A feladatok között kiemelte: „Kapcsolatainkat és együttműködésünket olyan szorossá és sokrétűvé tegyük, ami megfelel kormányaink szándékának és országaink lehetőségeinek. Találkozónk így válik majd valóban jelentőssé, s nem csupán országaink történetének egyik eseménye lesz, hanem új korszakot nyit közös jövőnknek azon az útján, amely párhuzamosan halad az enyhülés és az európai béke jövőjének út- jával.” Kádár János válaszában hangsúlyozta: „Örömmel teszek eleget megbízatásomnak, amikor átadom önnek, a Francia Köztársaság vezetőinek és a francia népnek a Magyar Népköztársaság vezető testületéinek, s népének baráti üdvözletét, jókívánságait.” Ezután a két ország történelmi múltjáról beszélt, majd így folytatta: „Mai nemzedékünknek megvan a lehetősége rá, s mi mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy a magyar—francia kapcsolatok a jövőben harmonikusak és barátiak legyenek. Kapcsolataink az utóbbi időben gyümölcsözően fejlődnek. Miniszterelnökeink, kormánytagjaink találkozói már eddig is alkalmat adtak a fontos kérdések megbeszélésére, előre lendítették kétoldalú együttműködésünket. Megfelelően demonstrálják a különböző társadalmi rendszerű és más szövetségű rendszerekhez tartozó országok békés egymás mellett élését, eredményes együttműködését. A kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági együttműködésünk fejlődése örvendetes, de kereskedelmi, ipari, pénzügyi, műszaki-tudományos kapcsolatainkban még nagyon sok a kihasználatlan lehetőség. Készek vagyunk arra, hogy Franciaországnak az eddiginél nagyobb helyet biztosítsunk a Magyar Népköztársaság külgazdasági kapcsolataiban. Ehhez az szükségesj hogy meggyorsuljon az akadályok felszámolása. Csak így tudjuk elérni azt a célt, amit Barre miniszterelnök úr Budapesten vázolt, hogy rövid időn belül kétszeresére növeljük árucsereforgalmunkat.” A kulturális együttműködésről szólva Kádár János hangsúlyozta: — Kormányzati eszközökkel és más módon is segítjük, hogy a magyar társadalom legszélesebb rétegei hozzáférhessenek a francia kultúra értékeihez. A helsinki megállapodások szellemének felelne meg, népeink barátságát erősítené, ha franciák is nagyobb lehetőséget kapnának a magyar kulturális és tudományos élet eredményeinek jobb megismerésére. Bizakodással nyugtázzuk, hogy a francia kormány kifejezte készségét ennek elősegítésére. A nemzetközi kérdésekről szólva megállapította, hogy Francia- ország és Magyaroszág álláspontja több fontos kérdésben egybeesik, vagy közel áll. egymáshoz. Végezetül hangsúlyozta: „Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülés, konkrét leszerelési intézkedések kövessék. Mélységesen érdekeltek vagyunk a katonai szembenállás csökkentésére irányuló tárgyalások sikerében.” események sorokban BUDAPEST ______________________ A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságáinak meghíváséira november 13—16. között Budapesten tartózkodott Csehszlovákia Kommunista Pántja Központi Bizottságának párt- mu rakás-küldöttsége Josef Hra- decky-natk, a KB osztály vezető- helyettesének vezetésével. A küldöttséget, amely a tömegtájékoztatás pártirányirtásának kérdéseit tanulmányozta, fogadta Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője.' BELGRAD Tito elnök meghívására csütör- tök délelőtt kétnapos jugoszláviai látogatásra Belgrádiba érkezett Nicolae Ceausescu, a román KP főtitkára, államfő. Röviddel ezután megkezdődtek a két elnök tárgyalásai . a jugoszláv—román kapcsolatok további fejlesztéséről, s a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. (MTI) LIMA _____________________ Aildo Moro emlékére érmeket adtak ki a perui éremgyűjtők. A Vörös Brigádok által meggyilkolt olasz kereszténydemokrata vezető emlékére kibocsátott első éremsoro7iat ezer példányiban! került a közönség elé; az első példányt Eleonora Chiravelli; Moro özvegye kapta. (IPS) SAN JÓSÉ A Costa Ricáéi belügyminiszter parancsot adott ki hogy az ország rendőrsége nyisson tüzet, ha Somoza diktátor katonái újból megpróbálnának betörni az országba. A micaraguai inemzeti gárda ismétlődő határprovokációi miatt Costa Rica az ENSZ-hez folyamodott segítségért. Mint ismeretes;, az országnak — alkotmánya értelmében — nincs hadserege. (TASZSZ) MADRID Csütörtökön reggel madridi lakásának kapuja előtt két 20 év körüli fiatalember közvetlen közelről pisztoly lövésekkel megölte Juan Francisco Mateu Canovest, a spanyol legfelsőbb bíróság tanácselnökét, aki a francoista időkben az úgynevezett közrend- védelmi bíróság egyik legfőbb bírója volt. A merénylők elmenekülitek. (MTI) Elö&zör Kurt Nier lépett a makrofönhöz. Az NDK kormánya nevében üdvözölte a most megkötött megállapodásokat, megegyezéseket és szabályozásokat. Rámutatott: azoknak nemcsak közlekedéspolitikai és pénzügyi, hanem általános politikai jelentőségük is van: „haladást jelentenek az NDK és az NSZK kapcsolataiban”. Az NDK külügyminiszter-helyettes szavait Günter Gaus., az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetője — itizenhat- szor találkoztak a tárgyalópartnerek, amíg létrejött a megállapodás — hasonló szellemben viszonozta. Ö az NSZK kormánya nevében köszöntötte a megegyezéseket. Kijelentette: azok továbbá lépést jelentenek a két .német áEam közöti normális, jószomszédi kapcsolatok kialakításában. A levélváltások, jegyzőkönyvi kiegészítések, nyilatkozatok, amelyeknek formájában ez a nemzetközi jogi szerződés két szuverén, egymástól független állam között létrejöíbt, jelzik ugyan, hogy még vannak maradványai az alap- szerződés előtti nyugatnémet felfogásnak, de az eredmény azt mutatja: a kölcsönös jószándék és előnyök elvének tiszteletiben tartása sakkal többet nyom á latban, mint a jogi felfogások különbözősége. Ebből indult ki a Német Demokratikus Köztársaság kormánya, amikor 1974 decemberében javaslatokat nyújtott át az NSZK kormányának és a nyugat-berliimi szenátusnak. Ezek egy részéből már 1975 decemberében megállapodások születtek, amelyeknek előnyeit azóta mindkét állam lakossága élvezi. Viszonylag rövid idő alatt sikerült tető alá hozni ,a mostani bonyolult „csomagtervet”. Bonyolultságát egyszerűsítette, hogy az NDK javaslat eleve mindkét fél érdekeinek tiszteletben tartásából Indult ki. Olyan előnyöket ajánlott fel az NSZK kormányának és a nyugait-benliini szenátusnak, mindenekelőtt a tranzitforgalom megjavításában, ami egyszerre szolgálja' a kormány, a lakosság és a gazdaság érdekeit. öt esztendő múlva a Nyugat- Beriln és Hamburg között közlekedő gépkocsiknak, kamionoknak nem kell egy zsúfolt és csalk lassú haladást tehetővé tevő országutat t ranzi t út kén t használniuk. Az NDK a már eLké- szüLt Berlin—Rostock autópályának a nyugat-berlini határátkelőiig meghosszabbítandó szakaszához mintegy 115—120 kilométernyi új autópályát épít, amelyet a mostani megállapodások eleve bevontaik az 1971-ben kötött tranzitegyezménybe. A Nyu- gat-Berl'in gazdasága számára rendkívül fontos víziutaikan a közlekedés az NDK területén átvezető víaiuták folyami medrek rendbehozásával és a TeLtow csatorna újbóli megnyitásiával mintegy 24 órával rövidül majd. Természetes, hogy ezeknek a jelentős munkálatoknak az anyagi terheit az NDK egyedül nem vállalhatja. Az NSZK kormánya megfelelő mérlegelés után arányban állóknak fogadta el a 'kapott előnyöket és a kívánt ellenértéket. összesen mintegy másfél milliárd márkáról van szó, amelyeket mér a jövő esztendőtől kezdve, az építkezések előrehaladásával párhuzamosan, megszabott időpontokban folyósítanak. Ezenkívül — a megnövekedett tranzitforgalomnak megfelelően — 1980-tól kezdve az NDK az eddigi évi 400 millió márka tranzit-átalány helyett 525 miillHónyii devizához jut. Ilyen értelemben egy sajátos; ide 'kétségtelenül előnyös exportüzletről van szó, ami a külkereskedelmi egyensúlya érdekében nagy erőfeszítéseket tevő NDK számára fontos tényező. Olyan megállapodásokat írtak ma alá Berlinben, a külügyminisztérium épületében, amelyek két, egymással ellentétes társadalmi rendszerű ország kormányainak józanságáról tanúskodnak. Fontos: az NDK, amely a négyoldalú megállapodás alapján következetesen fellép minden, az NSZK és Nyugat-Berliin „kapcsolatát” szerződésellenesen erősítő törekvés ellen; bizonyította, hogy a megállapodás által biztosított összeköttetéseket szíveseh segíti elő. Kétségtelen, hogy Viilágpoli- tikaii szempontból sem lényegte- ’ len esemény zajlott te csütörtökön az NDK fővárosában. Az enyhülés hívei nyertek’ itt egy fontos csatát. Olyan megállapodásnak lehetünk tanúi, amelyet nemcsak a két érintett kormány köszönt, hanem joggal üdvözölnek mindazok, akik. ugyan közvetlenül nem érdekeltek, de szívükön viselik az európai enyhülés és béke sorsát. P. I. Olasz parlamenti küldöttség az Országházban BERLIN _________________ Berlinben, a Magyar Kultúra. Házában csütörtökön reprezentatív magyar belsőépítészeti és szilikátipari kiállítás nyílt az Ipar- művészeti Főiskola anyagából. (MTI) COLOMBO ______________________ S zerdán este a colomból repülőtér közelében 249 utassal és 13 főnyi személyzettel a fedélzetén lezuhant és kigyulladt az izlandi légitársaság Mekkából Indonéziába tartó, muzulmán zarándokokat szállító „DC—8” típusú repülőgépe. A légfkatasztrófát csupán hatvanan élték túl, 202 személy életét vesztette. A repülőgép súlyos viharba került és egy mocsaras területre zuhant, majd felrobbant. (Reuter. AFP, UPI) Csütörtökön az Orszúgházban megkezdődtek a hivaltalos magyar—olasz parlamenti tárgyalások. A magyar tárgyalócsoportot Darvasi István, az országgyűlés külügyi bizottságának Iti fkára vezeti, az olasz szenátus és képviselőház közös tárgyalócsoportját pedig Carlo Russo. A megbeszélésen áttekintették a nemzetközi élet főbb aktuális kérdéseit, kölcsönösen nagy figyelmet fordítva az európai biztonság és együttműködés helyze- v téré, s értékelték a magyarolasz törvényhozói kapcsolatok alakulását is. A tanácskozást követően Barcs Sándor az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke a Vörös Csillag-szállóban ebédet adpt.t az országgyűlés olasz vendégeinek tiszteletére. Kácz Pál külügyi államtitkár ’fogadta a dr. Carlo Russo vezette oltasz parlamenti küldöttséget. A találkozón — amelyen részt vett dr. Giulio Bilancioni — áttekintették a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlődését. (MTI) Fodor Zoltán felszólalása a haderőcsökkentési tárgyalásokon Szabó Zoltán, az MTI tudósítója jelenti: Csütörtökön Bécsben Tadeusz Strulak nagykövetnek, a lengyel küldöttség vezetőjének elnökletével megtartották a közép-euró- pai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 186. plenáris ülését. A csütörtöki tanácskozás egyedüli felszólalója Fodor Zoltán nagykövet, a magyar delegáció vezetője volt. Fodor Zoltán nagykövet beszédében megállapította: a NATO- országdk küldöttségei nem hajlandóak a kölcsönös komprorhisz- szum útjára lépni. Az egyes kérdésekben eddig létrejött közeledés csaknem teljes egészében a négy szocialista ország kompromisszumra való készségének tudható be. Legfőbb ideje lenne, hogy a létszámadatok kérdésében a nyugati országok a feltételezések helyett áttérjenek a realitás és a konkrét tények talajára, és ezzel hozzájáruljanak a vitatott kérdések tisztázásához. Fodor Zoltán nagykövet végezetül kifejezte reményét, hogy a NATO-országok delegációi tanújelét adják régen esedékes készségüknek a kompromisszumra, és rövid időn bedül' pozitív választ adnak a négy szocialista ország 1978. június 8-i nagy jelentőségű javaslatára. Ez lehetővé tenné — mondotta — hogy az 1979 év végére konkrét eredményeket hozzon a bécsi tárgyalásokon. (MTI) Magyar munkásmozgalmi kiállítás nyílt Moszkvában Ünnepélyes keretek között nyitották meg csütörtökön Moszkvában a központi Forradalmi Múzeumban azt a kiállítást, amelyet a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és szovjet testvérszerve együttesen készített a Kommunisták Magyarországi -Pártja létrejöttének 60. évfordulójára. Szerepel például a bemutatott tárgyak között Kun Béla belépési nyilatkozata az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar tagozatába. Sok emléktárgy idézi fel a magyar internacionalisták emlékét. Külön tárlóban szerepel például egy vászondarabra írt futárigazolvány, amelyet a Magyar Tanácsköztársaság egyik illegális futárának adtak ki: a futár a frontvonalakon át kísérelte meg az átjutást a Vörös Hadsereg csapataihoz. Sok érdekes dokumentumot mutatnak be ismert magyar forradalmárokról, így Zalka Mátéról, a spanyol polgárháború legendás Lukács tábornokáról. Tamara Golubcova kulturális Miniszterhelyettes megnyitó beszédében hangoztatta: ez a kiállítás nemcsak a magyar kommunisták pártja. a nemzetközi munkásmozgalom harci osztaga történetének állít emléket, hanem egyúttal jelképezi azt a megbonthatatlan testvéri barátságot is, amely a magyar és a szovjet népet, a Magyar Szocialista Munkáspártot és a Szovjetunió Kommunista Pártját összeköti SZOVJET-AMERIKAI VISZONY Fegyverkezés vagy leszerelés? A politikai megfigyelők az utóbbi időben már azt fontolgatják Nyugaton: mikor és pontosan hol lesz a következő szovjet—amerikai csúcs, amelyen végre aláírás kerülhet a SALT—II. dokumentumára. Igaz, ia Ivaigy hatvan oldalas okmányban még öt százaléknyi szövegről vitatkoznak a felek, de szovjet és amerikai magas rangú diplomaták és politikusok megnyilatkozásaiból kivehető: ezt az akadályt a hadászati fegyverrendszerek korlátozásának útjából kölcsönös jóindulattal el lehet hárítani. Aligha vitatható, a szovjet— amerikai viszony kulcsproblémáját a leszerelési kérdések jelentik. Méghozzá olyan kérdéscsoportot, amely szoros összefüggésben van a két nagyhatalom bonyolult és kiterjedt kapcsolat- rendszerének többi tényezőjével is. Ebben a sokoldalú és végtele- inül bonyolult rendszerben kiemelt ihelye van a hadászati fegyverek korlátozásának. Ez nem véletlen, hiszen a SALT éppen azokról a pusztító eszközökről szól, amelyek ma már olyan potenciált képviselnek, amely a földi élet teljes megsemmisülésével fenyeget. Ugyanakkor a Szovjetunió és az Egyesült Államok több más témában is tárgyalásokat folytat: így mind a két nagyhatalom résztvevője a bécsi közép-európai csapat- i és fegyverzetcsökkentési megbeszéléseknek, tárgyalnak a kozmikus hadviselés betiltásáról, a fegyvereladások korlátozásáról és az Indiai-óceán biztonságának kérdéseiről E problémák összefüggése nyilvánvaló, s aligha vitatott, a leglényegesebb és legégetőbb ügyek egyike a közép-európai térség biztonságával kapcsolatos. Ismeretes, hogy az idén tavasszal a1 szocialista országok olyan javaslatot; terjesztettek a tanácskozás elé. amely sok elemet) tartalmazott a korábbi nyugati elképzelésekből. A széles kompromisszum elfogadása végre kimozdíthatná a holtpontról az öt éve folvó, s immár 190. üléséhez közeledő megbeszéléseket. A nyugati tárgyalófél azonban nem mutat hajlandóságot a szocialista országokhoz hasonló rugalmas álláspontra Sőt az utóbbi időben egyre több jel arra mutat, hogy a NATO „héjái” a fegyverkezési verseny új, európai menetére készülnek. November 8-án adta hírül a jól értesült Washington Post, hogy a Carter-adminisztráció új középsugarú rakéták gyártására készül. A Pershing—2 olyan több atomrobbanófej hordozására alkalmas fegyver, amely az NSZK területéről szovjet célpontokra lenne irányítható. Ez a lépés tovább bonyolíthatja a bécsi tárgyalásokat és nehezíti esetleg a SALT előrehaladását is — hasonló szerepet játszva, mint az úgynevezett „szárnyasirakéték”. A rakétarendszer előállítására már a következő évben 100 millió dol- iiárt szándékoznak fordítani, s 1982-re akarják a Nyugat-Euró- pában állomásozó amerikai csapatokat ellátni a Pershing—2-vel. Ugyanakkor tovább folytatódik amerikai egységek átszállítása az NSZK északi területeire — legutóbb Iszeptemberben nyitottak meg egy új támaszpontot, s 1000 harckocsival erősítették meg a 7. amerikai hadsereg erőit. Ehhez hozzájárul a nyugatnémet Bundeswehr átszervezése, ami további 3 dandárral növeli a NATO köz.ép-európai csapatait. A fenyegető atlanti lépések közé tartozik a vegyi hadviselés ikoiszerű eszközeinek nyugateurópai telepítése is. Haig tábornok, az európai atlanti erők fő- parancsnoka a legutóbbi hadgyakorlatok alatt elmondott beszédeiben többször utalt erre a lehetőségre. A vegyifegyvereket 'az amerikaiak vietnami agresszív háborújukban tömegesen alkalmazták. jelenleg a Pentagon és a brüsszeli NATO-főparancsnakság Európa sűrűn lakott területeire szándékozik olyan anyagoikat hurcolni, amelyekből már 2 milli- graimmnyi is halálos lehet. Az enyhülés ügyét fenyegeti továbbra is a neutronfegyver kérdése. Ismeretes, hogy Carter elnök engedélyt adott a rendkívül veszedelmes nukleáris fegyver alkatrészeinek gyártására. Az N- bomba Európába telepítésének veszélye tehát nem. múlt el, annak ellenére, hogy nyugat-európai kormányok és az állampolgárok százezrei tiltakoznak a veszedelmes lépés ellen. M. G. Ünnepség a Párttörténeti Intézet megalakulásának 30. évfordulója alkalmából Harminc esztendővel ezelőtt alakult meg a Párttörténeti Intézet elődje, a Magyar Munkás- mozgalmi Intézet. Az évrorduló alkalmából csütörtökön ünnepséget tartottak az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tanácstermében. Zsilák András igazgató- helyettes megnyitó szavai után Vass Henrik, az MSZMP KB tagja, az intézet igazgatója vázolta a három évtized alatt megtett út eredményeit. Ünnepi beszédében a többi között elmondotta: — E harminc esztendő alatt több mint másfélszáz önálló kiadvány, közte 40 moriográtia, 45 tanulmánykötet, s csaknem 600 tanulmány, ezernyi cikk és megszámlálhatatlan kisebb publikáció jelent meg az intézet gondozásában a magyar párt, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom történetéről. E tevékenység egyik kiemelkedő állomása „A magyar forradalmi munkásmozgalom története” szintézisének elkészülte, amely a korábbi kutatások tudományos igényű összegezésén túl a legújabbkori történeti irodalmunk lényeges gazdagítását is elősegítette. Ezt követően Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a párt Központi Bizottsága nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Beszédében kiemelte: — Pártunk vezető szervei nagy figyelemmel kísérik és nagyra értékelik a munkásmozgaloirwlör- téneti kutatómunka eredményeit. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatainak vizsgálata és a tapasztalatok általánosítása nélkülözhetetlen hozzájárulást jelent mind tudományos világnézetünk, a marxista— leninista elmélet továbbfejlesztéséhez, mind pedig a gyakorlati politikai munkához. A továbbiakban az intézet megalakulásának történelmi körűimé nyeiről, s munkájának ideológiai elméleti jelentőségéről, szerepéről szólt. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi két évtizedben a munkásmozgalom történetének művelői jelentős szerepet töltöttek be a különböző antimarxista nézetek elleni ideológiai küzdelemben. — E feladat elvégzését még ma sem tekinthetjük befejezettnek — hangsúlyozta. — A kutatások eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy a nemzet megtartó és vezető ereje korunkban a munkásosztály. Egyben azt is, hogy a marxizmus—leninizmus elméletének alkotó alkalmazásával a párt képes megoldani a szocialista építőmunka bonyolult kérdéseit. Ezután kifejtette: a párttörténet színvonalas kutatásának és oktatásának példaadó ereje, nagy nevelő hatása különösen fontos az ifjúság szempontjából. Hiszen a mai fiataloknak nincsenek a múltról közvetlen emlékeik és tapasztalataik. A politikai képzésben nélkülözhetetlen történelmünk tapasztalatainak felhasználása. Az ünnepségen a Párttörténeti Intézet igazgatója kitüntetéseket nyújtott át. Az Elnöki Tanács az intézet fennállásának 30. évfordulója alkalmából, több évtizedes kiemelkedő szakmai-tudományos tevékenységükért a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Szabó Ágnesnek, az intézet főmunkatársának és Szabó Bálintnak, a Párttörténeti Közlemények felelős szerkesztőjének. Az intézet további két-két munkatársa részesült a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozata kitüntetésben. Hárman kapták meg munkájuk elismeréseként a Szocialista Kultúráért, egy munkatárs pedig a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. (MTI) NAP1 KOMMENTÁR Az enyhülés irányába
