Petőfi Népe, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
3 1978. november 2. • PETŐFI PíE'"7 Ülést tartott a Bács-Kiskun megyei Tanács Vágó Iván, a megyei tanács ipari osztályának vezetője az elmaradások csökkentésének lehetőségeiről beszélt, a komplex ipari fejlesztés szemszögéből tekintve át a megye helyzetét. Gádor József megyei tanácstag Kecskemét város településfejlesztési eredményeiről és gondjairól szólt, hangsúlyozva, hogy semmiféle írásos, vagy szóbeli előterjesztés nem tudja visszaadni azt a hihetetlenül nagy munkát, amit a tanácsok az elmúlt időszakban végeztek a lakosság támogatásával, a feladatok teljesítése érdekében. Dr. Király László, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője az ágazat gondjaival foglalkozott részletesen. Kincses Ferenc megyei tanácstag elmondta, hogy Baja városban is minden eddiginél nagyobb figyelemmel végezték ezt a munkát, tudva, hogy a közvélemény mindennapos figyelme kíséri a tanácsok ezirányú tevékenységét. Szólott a város ilyen irányú eredményeiről és gondjairól is. Jelen voltaik az ülésen a minisztériumok képviselői is. Közülük Szabó Gyula, a Közlekedés- és Positaügyi Minisztérium osztályvezetője a megyében megvalósuló vasúti és útépítési munkák helyzetéről, a tömegközlekedés várható kilátásairól, dr. Kovács Frigyes, a Nehézipari Minisztérium osztályvezetője pedig a megyében működő nehézipari üzemek tevékenységéről és fejlesztési kilátásairól, a megye energiaellátásáról, a halasi gázmező megnyitásával kapcsolatos együttműködésről szólott. Vietnami küldöttség érkezett Moszkvába Brezsnyev, Koszigin, az SZKP és a szovjet kormány más vezetői köszöntötték szerdán délután a Vnukovói repülőtéren a Vietnami Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségét, amely az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa meghívására érkezett hivatalos baráti látogatásra a szovjet fővárosba. Á küldöttséget Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára és Pham Van Dong, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke vezeti. A vietnami és szovjet zászlókkal díszített repülőtéren a vendégek fogadására megjelent Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter, Dimitrij Usztyinov honvédelmi miniszter, ott volt a Központi Bizottság, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány sok más tagja. A küldöttség tiszteletére a repülőtéren felsorakozott a moszkvai helyőrség díszalakulata. A két ország himnuszának elhangzása után a párt- és kormány- küldöttség vezetői Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin kíséretében elvonultak a katonák sorfala előtt, majd köszöntötték a fogadásukra megjelenteket. A moszkvai dolgozók nagy lelkesedéssel üdvözölték a hős vietnami nép képviselőit. (MTI) Horváth István felszólalása A megye V. ötéves területfejlesztési tervének időarányos teljesítéséről és a további feladatokról szóló tanácsi előterjesztés vitájában felszólalt Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára is. Mint elmondotta, az írásos előterjesztés és szóbeli kiegészítés segítségével, valamint a bemutatott képekkel is megjelenített dokumentumok által, képletesen szólva és teljes valóságában is, igen színes anyag áll a megfei tanács tagjainak rendelkezésére, hogy képet alkothassanak a megye két év és tíz hónap alatt elért eredményeiről. Ezt a bemutatott érdekes, alapos tájékoztató anyagot egészítették ki a változatos és érdemi, kritikus megjegyzést sem nélkülöző felszólalások is. Az itt elhangzottak és a kapott tájékoztatás alapján is a megye lakosságának kérdése nyilván az lesz: vajon a megye vezető testületének tagjai az itt tárgyalt tervek elkészítése és jóváhagyása idején, a párt és a tanácsi testületiben milyen terveket fogadtak el. Mennyire volt reális és megalapozott Bács-Kiskun megye fejlődését és előrehaladási ütemét magában foglaló tervezőmunka? Kérdésként vetődik fel az is, hogy a megvalósítás érdekében eddig kifejtett tevékenység hogyan minősíthető, s hogyan haladjunk tovább. Az itt elkészített számvetés alapján képet alkothatunk mindezekről és választ adhatunk a feltett kérdésekre. Milyen ez a válasz? Elmondhatjuk, hogy a mai tanácsülésnek, a jelenlevő tanácstagoknak, a megye egész lakosságának is megnyugvásul szolgálhat a beterjesztett jelentés az itt elkészített mérleg, s a bennük megtalálható, belőlük világosan kiolvasható nagy felelősség. Mint a megyei pártbizottság első titkára felszólalásában hangsúlyozta, nagyon lényeges, hogy a valóságot ne keverjük össze a vágyainkkal, helyzetünket ne lássuk se jobbnak, se rosszabbnak a valóságosnál. Erre intenek és figyelmeztetnek bennünket annak a pártnak a tapasztalatai, amelynek a megalakulását a közeli 60. évforduló alkalmával valamennyien ünnepelni fogjuk. A párt politikájának mindig alapelve volt ez a realitás. Azt valljuk, hogy az életről úgy vélekedjünk, amilyen. Ha az elért sikerek, eredmények nem is érik el mindig vágyainkat, de látnunk kell a megtett utat, az előrehaladást, és céljainkat. S ha ezt nézzük, világosan fel kell ismernünk, hogy ennek az útnak a fő vonala itt a megyében, az országban, de sok tekintetben még a világban is olyan, amilyennek mi szeretnénk, s amit korábbi harcaink, küzdelmeink során elképzeltünk. S ennek alapvető lényege, hogy biztosítva van itt hazánkban, a szocializmust építő országokban és a világnak már nagyon sok más pontján is az emberi haladás és munka alapvető feltétele: a béke. A béke, amely a mi szocialista építő munkánknak is nélkülözhetetlen alapja. Ennek kivívásában, megtartásában a Magyar Népköztársaság külpolitikájának is jelentős szerepe van. Tudatában vagyunk annak, hogy a világban még nem kis befolyásuk van azoknak az erőknek, amelyek a fegyverkezési hajsza fokozásán, az ellenségeskedés elmélyítésén, a helyi háborúk kirobbantásán fáradoznak. De tudatában vagyunk annak is, hogy ha azok az erők, amelyeken a béke alapvető pillérei nyugosznak, továbbra is együtt haladnak, együtt munkálkodnak, _s minden reményünk megalapozott abban, hogy bizakodjunk. Bár az enyhülési folyamat, amit a hetvenes évek elején jobbnak láttunk, lelassult, bizonyos fokig meg is torpant, s a világ helyzete a nemzetek együttműködését illetően igen változó és bonyolult, nincs okunk, hogy félretegyük korábbi reményeinket. A szocialista országok és haladó ereik mindent megtesznek azért, hogy érvényesítsék befolyásukat, és jelenlétük. részvételük nélkül ma már a nemzetközt politikában nem lehet dönteni. Ami az ország belpolitikai helyzetét illeti, erről az utóbbi időben elég sok szó esett, s ezekből az országos megnyilat- kozásokb ól, áll ásfogtalásokb ól világosan kiolvasható, hogy hazánk belpolitikája, gazdasági, társadalmi előrehaladása — az ismert külső nehézségiek ellenére is — szilárd, érvényesül a párt vezető szerepe, s megvalósul a szocialista demokratizmus fejlesztésével lépést tartó társadalmunkban kialakult osztályszövetség és együttműködés. Ebben a nagy munkában, a szocializmus céljainak elérésében együtt vesznek részt az ország különböző társadalmi rétegei. A magyar értelmiség túlnyomó többsége, melynek szerepe csak növekedni fog, elfogadja, támogatja a szocialista építő munka magyar- országi gyakorlatát, amely figyelembe veszi a nemzetközi követelményeket és hazai sajátosságokat. örvendetes az egyházak és az állam kapcsolatának pozitív fejlődése, amelynek eredményeként megszűnt az a. fajta konfliktus, amelybe a hivő emberek kerültek korábban, amikor úgy vélték, hogy a vallási előírások akadályozzák őket a társadalmi, a közéletben, a szocializmus építésében való aktív részvételben. Az említetteknek is bizonyára része Van abban, hogy az or'szágépítő^ munkában kialakult közérzet kedvezőnek mondható és a pártunk politikája iránti bizalom tovább erősödött. Az ország gazdasági helyzete a sok gond ellenére is — mondhatjuk — szilárd, célkitűzéseink megvalósulnak. Az ország nemzeti jövedelme és a termelés terveink szerint alakul. A terveket megközelítően teljesültek a lakosság életszínvonalára vonatkozó elképzelések is. Ugyanakkor vannak kedvezőtlen és nemkívánatos tendenciák, melyek ellen küzdöttünk, az eddigi erőfeszítések azonban nem hoztak kielégítő eredményt. Ilyen kedvezőtlen jelenség a beruházások megvalósulásának elhúzódása, a hatékonyság elégtelensége, a költségvetés egyensúlyi helyzetével nem mindig arányban levő teljesítése. Ennek az egyensúlynak a megteremtése érdekében hozott határozatok nem voltak elég hatásosak. Az ország külkereskedelmében is kedvezőtlenebb a helyzet, mint ahogyan azt vártuk. Nagyobb mértékben romlott az export—import cserearány, összességében azt mondhatjuk, hogy az ország lakossága többet használt fel, mint amit megtermelt. Ezeket csak külföldi hitelekből lehetett kielégíteni. Ez ugyan nem olyan mértékű, hogy netán megrendítené a gazdaságot, de a tendencia rossz, ennek más irányt kell adni, az egyensúlyi helyzetet meg kell teremetni. A IV. ötéves tervben megszabott célok helyesek voltak, úgy is mondhatnánk, hogy a stratégia jónak bizonyult, de az eddigi gyakorlat és végrehajtás módozatain változtatni kell. És ez nem egyszerű dolog. A gazdasági élet terheit a tőkés világ (inflációval, munka- nélküliséggel) áthárította a lakosságra. A mi népünk — társadalmunk, rendszerünk alapvető lényegéből fakadóan — nem érzékelte azt a terhet, ami a hazai népgazdaságra hárul a külső világban végbemenő folyamatok következtében. Nekünk ezt a külső hatást másképpen kell lefékezni. Az viszont érthető és nyilvánvaló, hogy visszafogottabb fejlesztésre lesz szükség, s arra is szükség van, hogy ott érezzék meg ezt a visszafogottságot, ahol a munka és a produktum nem éri el azokat a követelményeket, amelyeket a világgazdaság a termékek értékesítésénél megkövetel tőlünk. Az is nyilvánvaló, hogy a gazdaság számára nem nagyobb, hanem szűkebb lehetőségek kínálkoznak az elkövetkező esztendőkben. A továbbiakban a megyei párt- bizottság első titkára a megye gazdaságának helyzetéről, a tervekkel kapcsolatos elképzelésekről, a megvalósulás körülményeiről és lehetőségeiről szólott. Arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb gondot kell fordítani a termékek minőségére, a bennük képviselt munka értékére. Olyan termékekre van szükség iparban és mező- gazdaságban egyaránt, amit el lehet adni, amit külföldön is megvesznek tőlünk, s az sem mindegy, hogy milyen ezeknek a ráfordítása, eszközigénye. A megye lakosságának szorgalmára építve, a kezdeményezőkészséget is fejlesztve számítunk arra, hogy bár mérsékeltebb növekedéssel, de a megye ipara eléri majd a terv célkitűzéseit, s a mezőgazdaság biztosítani tudja azt, amit az ország tőle elvár. A lakosság életszínvonala az ország lehetőségeivel összhangban, terveinkkel egyezően, az ország lakosságának életszínvonalát némileg meghaladva javult eddig is, amit tartani szeretnénk. Végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy javítani kell a tervező munkát, a tények jobb ismeretében, az országos elképzelésekhez igazodva, azt is figyelembe véve lépni előre. Számítunk arra is, hogy a megye a települési helyzetének megfelelően kapja meg az országos támogatást. Ha azzal a tárgyszerűséggel képviseljük a tervek végrehajtását, ahogyan a tanácsi testület tette, akkor a megye a jövőben is előrehalad és bizakodásunk forrásai nem csökkenhetnek — fejezte be a megyei tanácsi testület előtt elhangzott felszólalását Horváth István, a megyei párt- bizottság első titkára. A vita tanulságait dr. Gajdócsi István összegezte, aki befejezésül köszönetét mondott a megye la-, kosságának, mindazoknak, akik a településfej lesztéssel összefüggő munkában részt vettek, az eddig kifejtett tevékenységükért. A megyei tanács ezt követően a beszámolót, a határozat-tervezetet a kiegészítésekkel együtt elfogadta, határozattá emelte. A tanácstörvény Dr. Árvay Árpád, a megyei tanács vb titkára a tanácstörvény végrehajtásáról, a további feladatokról szóló minisztertanácsi határozatról tájékoztatta a tanácsülés résztvevőit. Tavasszal a Minisztertanács foglalkozott a tanácstörvény végrehajtásának tapasztalataival, s megállapította, hogy a törvény rendelkezései beváltak, jól szolgálják azokat a társadalmi, politikai célokát, amelyeket a párt- és a központi szervek a megalkotásakor meghátároztiak. Szükséges viszont az eddiginél több intézkedésit tenni a törvény jobb megvalósítása érdekében. Ezék az intézkedések a tanácsi testületek munkáját, a bizottságok tevékenységét és az apparátus működését érintik. Az intézkedések alapján a tanácstagokat az eddigieknél fokozottabban be tkell vonni a testületi anyagok előkészítésébe, az apparátus munkájának és a határozatok végrehajtásának megszervezésébe és ellenőrzésébe. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a tanácsi önkormányzat a korábbiaknál nagyobb önállóságot, öntevékenységet, felelősséget és testületi jogkört jelent. A tanácsok nagyobb önállóságot kaptak egyebek között a terveik megállapításában, fejlesztési és költségvetési eszközeik felhasznávégrehajtásáról állapítási joga a városi és a fenntartó községi tanácsokat illeti. A felvetett kérdést jogosnak tartva, dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese a városi tanácsok és a járási hivatalok elnökeitől körlevélben kérte az ügyeleti díjak felülvizsgáflialtát. Ennek, illetve az interpelláció hatására Jánoshalmán az ügyeleti díj kérdése megoldódott. Udvarhelyi Istvánná megyei tanácstag a Kiskunhalas—Imréhegy —Kecelt összekötő kövesüt ügyében interpellált. Az írásos válaszból kiderül, bogy az út korszerűsítése az V. ötéves terv előirányzatai között nem szerepel, viszont a KPM Közúti Igazgatósága az út" szélesítését, megerősítését a fenntartási keretből 1980— 81-ig elvégzi. Az idén, illetve jövőre csak a nagyobb kátyúk megszüntetését és a padkarendezési munkát tudják vállalni. A megyei tanácsülés az interpellációkra adott válaszokat elfogadta. A tanácsülésen Kiss Jeremiás megyei tanácstag a dumapataji nevelőotthon bővítésével, dr. Jene yné Páti Nagy Sarolta megyei tanácstag a gimnáziumi gépjárművezető-képzéssel kapcsolatban nvújtott be írásban interpellációt. LEONYID BREZSNYEV ÉS KALEVI SORSA ÜZENETVÁLTÁSA A Szocialista Internacionálé egyetért a Szovjetunió leszerelési törekvéseivel MOSZKVA A Szocialista Internacionálé és a Szovjetunió 'között egyetértés mutatkozik az internacionálé leszerelési törekvéseinek hasznosságát illetően. Ez tűnik ki Kalevi Sorsa és Leonyid Brezsnyev üzenetváltásából, amelynek tartalmát szerdán hozta nyilvánosságra a TASZSZ szovjet hírügynökség. A Szocialista Internacionálé létrehozott egy leszerelési munkacsoportéit 'és a szervezetnek a kanadai Vancouverben november 3—5. között megtartandó kongresszusán is a leszerelés lesz az egyik legfőbb 'téma — írta Leonyid Brezsnyevlhez intézett üzenetében Kiailevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, Finnország miniszterelnöke, a Szocialista Internacionálé leszerelési munkacsoportjának elnöke. Az SZKP főtitkárához eljuttatott üzenetben Sorsa kifejtette: a munkacsoport nagyra értékelné, ha lehetőséget kapna arra, hogy tevékenységéről Tájékoztathassa a szovjet vezetőket és megismerkedik a leszerelés 'kérdéseiben elfoglalt álláspontjukkal. A finn politikus azt kérte, hogy erre a véleménycserére 1979 első felében kerülhessen sor. Válaszában Leonyid Brezsnyev hasznosnak mondta a munkacsoport létrehozását, mivel ez azt mulatja, hogy a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a leszerelés, korunk egyik legfontosabb kérdése iránt. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Brezsnyev —, hogy a nemzetközi munkás- mozgalomban részt vevő pártok, a hozzájuk kapasolódó tömegszer- vezetek, valamint azok a politikusok, akik ezeket az erőket képviselik, jelentősen előmozdíthatják a leszerelést és a fegyverkezési hajsza megfékezését. A -Szovjetunió továbbra is megtesz mindent annák érdekében, hogy csökkentse, majd megszüntesse a fegyverkezési versenyt, megvalósítsa az általános és teljes leszerelést. Ezzel összefüggésben Leonyid Brezsnyev megerősítette a Szovjetuniónak azt a már ismert álláspontját, hogy fejleszteni! kívánja az együttműködést a Szocialista Internacionáléval és a hozzá tartozó páritOkikal aiz enyhülésért és a leszerelését vívott küzdelemben. A szovjet vezető felajánlotta, sogy a Kalevi Sorsa által javasolt időpontban Moszkvában tartsanak találkozót a Szocialista Internacionálé leszerelési munkacsoportjának 'képviselőivel. (TASZSZ) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Felmentés, kinevezés 1 Az Elnöki Tanács dr. Csendes Károly legfőbb ügyészhelyettest érdemei elismerésével — nyugállományba vonulása miatt — felmentette tisztségéből, ezzel egyidejűleg dr. Nyírj Sándort legfőbb ügyészhelyettessé kinevezte. Szerdán az Országház Munkácsy-termében Nyíri Sándor letette a hivatali esküt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt. Az eskütételnél jelen volt Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője és dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész. Az Elnöki Tanács nyugállományba vonulása alkalmából dr. Csendes Károlynak, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést dr. Szíjártó Károly nyújtotta át, jelen volt Rácz Sándor. (MTI! Gazdasági kapcsolat a tőkés országokkal lásában. Az apparátus előkészítő munkája mind szakmai, mind társadalompolitikai szempontból lényegesen javult. Munkájuk során egyebek között nagy szükség van arra, hogy egy-egy döntéshozatal előtt javaslatokat tegyenek a testületnek, illetve a döntés előkészítése során felmerült vitás kérdésekről tájékoztatást adjanak. A törvényi céloknak megfelelően működnek a végrehajtó bizottságok. A jövőben erősíteni kell a felügyeleti vizsgálatok koordinációját, meg kell szüntetni a tanács és a végrehajtó bizottság munkakapcsolatában, illetve konkrét munkájában meglevő indokolatlan párhuzamosságot. A tanácsi bizottságok véleményező, javaslattevő funkciója jól érvényesül, emellett azonban fokozni kell az ellenőrző és koordináló szerepüket, A szóbeli tájékoztatót a megyei tanácsülés elfogadta. ♦ A legutóbbi tanácsülésen Har- math Lajosné megyei tanácstag a hajósi nevelőotthon felújításának támogatása ügyében interpellált. Mint az a művelődésügyi Osztályvezető írásbeli válaszából kiderült, kötelezték a nevelőotthonok gazdasági irányításával megbízott vezetőt az úgynevezett előméreti költségvetés és kivitelezői nyilatkozat beszerzésére, « miután e dokumentum elkészül, 1979—80- b3io a fedezeteit megteremtik. Ugyancsak az ezt megelőző megyei tanácsülésen dr. Jenevné Páti Nagy Sarolta a bentlakásos intézményekben az éiszlakai ügyeletek díjával kapcsolatban interpellált. A művelődésügyi osztály- vezetőiének írásos válasza szerint az éjszakai ügyelet díjának megSzellemesnek szánt megállapítást közöltek az amerikai lapok. Egy ottani politikus kijelentette: „Régi mondás szerint a háború komolyabb dolog, semhogy az ezzel kapcsolatos döntéseket valaha is a katonákra bízták volna; ennek megfelelően a nemzetközi politika is fontosabb ügy annál, hogy az üzletemberekre hagynák”. Valóban világszerte a hivatalos politikusok kezében futnak össze a külkapcsolatok szálai. Ezzel napirendre is térhetnénk a kijelentés, fölött, mégis több figyelmet érdemel, ha utánanézünk, miért hangzott el és miért éppen most. Semmi kétség: megfogalmazója az új, merevebb amerikai vonal képviselője, s azokat az amerikai üzletembereket kívánja rendreuta- sítani, akik helytelenítik a Szovjetunióval szemben alkalmazott kereskedelmi, pénzügyi korlátozásokat és általában elítélik a kelet—nyugati viszony lehűlését. Melyek is a nyugati üzletemberek megfontolásai? Eladási vagy vásárlási lehetőségeket látnak a szocialista országokban, piacot keresnek és találnak azokban, hasznot akarnak, nyereséget. Így válik és vált sok kisebb vállalat, éppúgy mint számos nemzetközi hírű óriás, tartós partnerünkké. És melyek a szocialista államok megfontolásai? Részben hasonlóak: eladni akarunk és vásárolni, mi is hosszú távra keresünk partnereket. Nálunk azonban az üzleti szándékok tágabb keretekre épülnek. Ezek: az ország gazdasági erősödése, fejlesztése s még tovább — a nemzetközi együttműködés rendszerének építése. Ezek közül nem egy már ütközik azoknak a politikai erőknek a szándékával, akik az enyhülést túl gyorsnak tartják, nem, vagy esetleg másképpen akarják. Közéjük tartozik az idézett amerikai politikus is: félti bizonyos üzletemberektől a nemzetközi kapcsolatoknak azt a behatárolt rendszerét, amelyet ő tart kívánatosnak. Aggódik, hogy ezek az amerikai, angol, nyugatnémet gyárosok, bankárok „túlságosan’’ a szocialista országok malmára hajtják a vizet. Való igaz: mindenütt a politikai döntéseké az elsőség. Gondoljunk a hetvenes évek elejére, az enyhülés fellendülésére, a helsinki záróokmány részletes gazdasági fejezeteire: az az elhatározás, hogy pontot tesznek a hidegháború végére, megsokszorozta a gazdasági kapcsolatokat. Vagyis az üzleti érdekek érvényesülése bizonyos körülmények között a nemzetközi együttműködést és az enyhülést szolgálja. Ez a kor egyik — tömegméretekben új — nagyon fontos jelensége. Foglalkoztak-e valaha is nálunk magas állami szinten a magyar—ausztrál gazdasági kapcsolatokkal? Hosszú ideig nem. Aztán Budapesten nemrégiben mégis megtörtént, s ez akár jelképesnek is tekinthető: mind kisebb lesz a' világ. Földrajzilag ugyan nem kerülnek közelebb egymáshoz az országok, de érdekeik igen. Nemrég jelentették be egy chicagói tanácskozáson, hogy — először a két ország történetében — miniszterhelyettesi szinten magyar—amerikai gazdasági vegyesbizottságot állítanak fel. Száz és száz ilyen tényt lehetne még fölsorolni (nemcsak magyar vonatkozásban) annak jeleként, hogy mégiscsak érvényesülnek a józan üzleti érdekék. Magyarország és más szocialista államok soha nem tagadták: szükségük van a legmagasabb színvonalat képviselő külföldi gépekre, .gyártási eljárásokra, másrészt maguk is keresnek piacokat. De a nyugati üzleti törekvéseket sem csak a vállalkozók haszonvágya fűti. John Fram, az amerikai ZM •korporáció egyik vezetője mondta a Pravda tudósítójának: „Nyilvánvaló, hogy az exporthitel nyújtása magában az Egyesült Államokban is ösztönzi a foglalkoztatottságot.” Változtassuk meg tehát a cikk elején idézett mondást: a nemzetközi politika olyan fontos ügy, hogy még mindig hasznosabb számára a jó üzletember, mint egy rossz politikus. T. I.
