Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

1978. október 18. • PETŐFI NÉPE • S A tanács és a lakosság párbeszéde Meglehetősen messzire vezetne a fejtegetés, ha most bevezetőként a közvetlen és a közvetett demok­rácia közti különbség taglálásába bocsátkoznánk. Jóllehet, ez a kér­dés nagyon is érzékenyen érinti a helyi közéletet. Am a falugyű­lésekről lévén szó, azok jellegét tekintve, ma már aligha van szükség bővebb magyarázatra. Néhány esztendő elég volt annak felismeréséhez, hogy a községek­ben ez a társadalmi fórum teremt legjobb alkalmat az egész lakos­ság és a tanács közvetlen párbe­szédére. Igaz, a tanács és az állampolgá­rok kapcsolatrendszerében egyéb lehetőségek is kínálkoznak a sze­mélyes találkozásra, mindenek­előtt a tanácstagi beszámolókon, a fogadónapokon, a választói gyű­léseken, ezek azonban általában csak egy kisebb kört — rendsze­rint a választókerületet — érinte­nek vagy egyéni beszélgetésekre korlátozódnak. A törvény szerint tulajdonképpen a tanácsülés is nyilvános, de igencsak ritkán fordul elő, hogy oda valaki a la­kosság köréből „betéved", hi­szen a tanácstagokon és a meghí­vottakon kívül ilyenkor másnak nincs tanácskozási joga. A falu­gyűlések közéleti szerepe, jellege feltétlenül elüt az előbbiekétől. Főleg abban, hogy arra a község — vagy a társközség — vala­mennyi lakosa hivatalos. S habár a teljes részvétel — ha mégakkora terem áll is rendelkezésre — gya­korlatilag szinte kivihetetlen, mégis jó ideje már az egyik leg­látogatottabb helyi közéleti ese­mény. Életteli fórum Mindenképpen e fórumok nö­vekvő vonzerejét jelzi, hogy az elmúlt hét esztendő alatt — az 1971-es tanácstörvény megjelené­sének évétől 1977-ig bezárólag — mintegy 19 ezer falugyűlés meg­tartására került sor szerte az or­szágban, s azokon a községek la­kóinak átlagosan tíz százaléka jelent meg. A statisztika szerint az első években a rendezvények száma még alig hullámzó képet mutatott, az 1976-os kiugró ada­tok pedig szoros összefüggésben álltak a népfrontbizottságok új­raválasztásával. A minden szem­pontból kielégítő helyzet tavaly alakult ki,. amikor 778 nagyköz­ségi és 2233 községi falugyűlés zajlott le. bizonyságául annak, hogy végképp polgárjogot nyert a közéletnek ez az életteli, de­mokratikus fóruma. De talán nem érdektelen az előbbi adatokat másféle szem­pontból is összevetni e rendez­vények jelentőségének igazolásá­ra. A rendelkezések értelmében ugyanis csak a közös tanácsú községekben kötelező a falugyű­lések megtartása és lám — amint azt a számok érzékeltetik — már a nagyközségekben is felismerték ezeknek a széles körű rendezvé­nyeknek a lakossági kapcsolatok­ra gyakorolt kedvező hatását, amit természetesen nem is késle­kednek kiaknázni. „Két fél” vitája De hát, mi teszi oly hasznossá a falugyűlést a tanács, a lakos­ság, az egész település számára? Több vonása is. Néhányat már említettünk, ami pedig a falugyűlések tartal­mi részét illeti, abban két moz­zanat dominál: egyfelől a tanács tájékoztatója saját munkájáról és a község életében alapvető jelentőségű kérdésekről, másfelől a lakosság véleménynyilvánítása az elhangzottakról, illetve egyéb észrevételeinek, panaszainak, ja­vaslatainak szóvátétele. Ahol eze­ket a rendezvényeket az őszinte­ség, a kölcsönös segítőkészség lég­köre és az előbbrelépés határo­zott igénye hatja át, ott sokmin­den tisztázódhat a „két fél” vi­tájában. s számos gyümölcsöző kezdeményezés bontakozhat ki ilyenkor. A fejlesztési tervek szembesítése az igényekkel és a lehetőségekkel, az ügyintézés kritikája, a jószándékú társadal­mi munkavállalás — mind ré­szét képezi — az eredményes falugyűléseknek. Hiszen ilyen alkalmakkor egyetlen kérdés se maradhat meg­válaszolatlanul; vagy még a helyszínen, vagy később írásban, de mindenképpen színt kell val­lania a tanácsnak és a többi szervnek, amelyiknek azt címez­ték, bármiről is érdeklődjenek az állampolgárok. Ezért helyeselhető az a ma már általánosnak mond­ható gyakorlat, hogy a falugyű­léseken a települések gazdasági, kulturális, egészségügyi, kereske­delmi és más szerveinek vezetői is megjelennek. A falugyűlések előkészítése Itt az ősz, s ahogy a földeken fogynak a munkák, és a falvak dolgozóinak, mind több szabad idejük adódik, hamarosan elkez­dődnek a falugyűlések is. Ezt megelőzően azonban a tanácsok­nak és a népfrontbizottságoknak — a két szerv együttműködésé­nek különben ez egyik legjelentő­sebb területe — széles körű és alapos szervező munkál kell vé­gezniük, hogy a lakosság idejében tudomást szerezzen a rendezvé­nyek időpontjáról és teljes prog­ramjáról. A tapasztalatok arra utalnak, hogy célszerűbb előbb a tanácstagi 'beszámolókra sort ke­ríteni, mert így egyrészt az ál­lampolgárok már előzetesen meg­közelítő képet kaphatnak a vá­lasztókerületüket érintő tanácsi tervekről, a folyamatban levő ügyekről, másrészt a rendező szervek is hamarabb szereznek tudomást arról, mi érdekli leg­inkább a lakosságot abban az idő­szakban. Érdemes tehát megkülönbözte­tett gondot fordítani a falugyűlé­sek előkészítésére, mert a tanács és a lakosság párbeszéde minde­nütt jelentős erőforrásokat rejt magában. N. G. 'Fenyőatlasz készül • Az Akadémiai Kiadó fenyő- atlasz kiadását tervezi. Az ötkö­tetes könyv elkészítéséhez a Ter­mészettudományi Múzeum mun­katársai és a Kertészeti Egyetem hallgatói az ország arborétumai­ban gyűjtik a tobozokat és a fe­nyőfaágakat. Ezekért még a har­minc méter magas ősfenyő tete­jére is fel kell mászni a Kámoni Arborétumban (képünk). (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) ' t \ Nyomdászok vetélkedője A Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére országos szakmai-politikai vetélkedőt ren­deznek a nyomdászok. Az elő­döntő első két fordulóját Kecske­méten tartják — szombaton fél 10 órai kezdettel — a Tudomány és Technika Házában. A döntő és az elődöntő győzteseinek több országos és megyei vállalat, va­lamint intézmény — a többi kö-, zött a Kner Nyomda, a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat, a Magyar Könyvkiadók és Terjesztők Egye­sülete, a Móra Könyvkiadó — ajánlott fel pénz- és tárgyjutal­makat. Hasonlóképpen a Köny- nyűipari Minisztérium, a KISZ Központi Bizottság, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a Bács-Kiskun megyei Tanács is. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Iskola az Ursynów negyedben Mint minden nagyvárosban. Varsában is a műemléíkek kel­tik fel a látogatók érdeklődését. A vendégek szívesen nézik meg a Központi Pályaudvart, a nem­zetközi repülőteret, az új lakó­negyedeket — ez is érthető. Az utóbbi időben azonban Varsó gazdagodott még valami vei. Ez a „valami”: egy általános isko­la az Ursynów negyedben ... A sablonostól mindenekelőtt az iskola építészjeti és belsőépítészeti megoldásai térnek el. Az épület megosztott tömege, az iskola funkcióit kiegészítő környező te­rület elrendezése arról vall, hogy itt az oktatás, s mindenek­előtt a nevelés, a tanulók szin­te egész napjának megszervezése eltér a többi iskoláiban szoká­sostól. iAz intézet — á közoktatási reform értelmében — nemcsak a tanulásnál?, hanem a pihenés­nek és a játéknak is helyet biz­tosít, a tanulók napjuk nagyobb részét itt töltik. Ebben az iskolában nincsenek hagyományos padsorok, a terem végében nem áll a megszokott fekete tábla. A kis asztalkákat tetszés szerint el lehet helyezni, s az órákon még a padlón ülni is lehet. Az óra bármely pilla­natban a szabadban is folytat­ható, minden zavar nélkül. Min­den egyes teremből lépcsők ve­zetnek a kertbe. A hagyományos tornatermet felváltotta a „fórum”, amely egyúttal szabad teret biz­tosít az egész iskola közös ren­dezvényeinek, ünnepi gyűlések­• Nem hagyományos tanóra — a szőnyegpadlón ülve. nek, érdekes emberekkel rende­zett találkozóknak stb. Mindenütt sók a szabad hely, a rejtett zug. bőven van alka­lom — pedagógusoknak és tanu­lóknak egyaránt —, hogy érvé­nyesítsék ötlete&ségü'ket a termek berendezésében. A ter­mék formája és nagysága ugyan­is a mozgatható falak révén vál­toztatható. Két osztályra jut egy szoba, ahol a szükséges taneszkö­zöket tartják, s ahol egyénileg is foglalkozni lehet a tanulókkal. Az ursynówi iskola, amelyről már megnyitása előtt hosszú idő­vel cikkeztek, nem cáfolja meg a hozzá fűzött reményeket. Egye­lőre csak az dkoz gondot, hogy a tervezettnél kétszerte magasabb az ide járó tanulók száma. Rö­videsen azonban elkészül két ha­sonló újabb iskola az ursynówi negyedben. • Az ursynówi új iskola — kívülről. Szüret után... Leszedték a szőlő javát, a jakabszállási Népfront Szakszövetkezetben. Díszes utcai felvonulással, szüreti mulatsággal, népzenei programmal ünnepelték az eseményt a község lakói. Több mint három órán ke­resztül a csikósok — szi­laj jakabszállási ifjak — ostorcsattogásától, a népi táncosok énekétől volt hangos a község főutcája. Helytálltak a községi KISZ-alapszervezet fiatal­jai, szervezésben, prog­ramban egyaránt. Farkas Pál vezetésével nagy sike­rű néptáncműsort mutattak be. A jakabszállási műve­lődési ház pompásan fel­díszített nagytermében pe­dig — este hét óra után — a nyitótánccal megkez­dődött a játékos, népszo­kásokat is felelevenítő, ri- dám. szüreti mulatság. P. E. • Ezen a napon hintón járnak a KISZ-esek is. Elöl: Forczek Imre és Bán Edit. • Emelkedett a hangulat: iidvözlik az ut­cán bámészkodókat, az ismerősöket. • Indul a néptánccsoport az állomásról, s énekelve, táncolva vonulnak végig a község főutcáján. Ártatlan bűnösök Ez a levél hét sertés illatát kifogásolta, s már ügyiratként a KÖJÁL-tól érkezett a kecske­méti Városi Tanács V. B. mező­gazdasági osztályához. Nem ritka a hasonló bejelentés az állatokat szabálytalanul tartók ellen. Mi­kor aztán összegyűlik egy „kör­útra” való, Marticsek Béla cso­portvezető útnak indul, hogy helyszíni szemlén győződjön meg a sokszor szenvedélyes hangú le­velek igaz voltáról. Egy útján el­kísértük, s idő is adódott arra, hogy szót ejtsünk a tanácsi ren­deletről, amely az állatok tartá­sának módját és lehetőségét el­rendezi. Illetve rendezné, ha mindenki betartaná. A Bethlen körúti „madaras” bácsit annak okán illettük e név­vel, hogy az udvaron, a lakásban, a mellékhelyiségekben számtalan ketrecben és kalitkában madár­kák százait neveli, azonkívül ga­lambot, csókát, récét — már amit láttunk, ha nem bújt éppen az összegyűlt limlomok alá... A be­jelentés nem a madarak tartását panaszolta, hanem az udvar utcai kerítéséhez közel levő disznóól­ban lakó pocákat. H. Kálmán idős ember, s feltehetően erejét is meghaladja az udvar rendben- tartása, így aztán a felgyűlt trá­gya „illata” ugyancsak messze terjeng. A látottakon meg sem lepődik Marticsek Béla, s magya­rázza: — Hiányzik a zárt gyűjtő, az ól sem tisztítható könnyen. De ha minden meglenne, itt akkor sem lehet sertést tartani, hisz a rendelet kimondja, hogy a város sűrűn lakott belterületén ez tilos. H. Kálmán tudomásul veszi, hogy a disznóknak 30 napon be­lül menni kell. Még szerencse, hogy van hova menekítenie a jó­szágokat. ámbár az is .tény, hogy etetésük, gondozásuk a távolság miatt nehezebb lesz. Idő nincs a madárszemlére, in­dulunk tovább. V. Imréné több­ször ostromolta már levéllel a tanács illetékes osztályát a lakó­társ kutyája miatt. Ahogy belé­pünk a tenyérnyi udvarra, amely több lakás „előcsarnoka”, azon­nal meglátjuk a bűnöst. Ott ver­gődik az ártatlannak tűnő dakszli, láncon. Legutóbb virgoncabb volt, s még a csoportvezetőt sem res­pektálta, elkapta a nadrágját. A padlásföljárón csücsül egy kis­fiú, neki játszótársa, V. Imréné- nek és két gyermekének ellenfél a kutya. Most sem hallunk mást, mint azt, hogy ekkor, meg akkor is elengedték, meg hogy bepisz- kolja az udvart. . . Most azonban Marticsek Béla arról győződött meg. hogy R. Im­réné, a kutya gazdája betartotta a határozatot, láncon az eb. Az ügv „ad acta” kerül. De csak hi­vatalosan. Mert az ellenségeske­dés bizonyára tovább folytató­dik. A két látogatás tapasztalatait önkényesen választottuk, hisz van ezeknél simább és cifrább ügy is, amivel bajlódniuk kell az osz­tály dolgozóinak. — Az állampolgári fegyelme­zetlenség és az emberi „jóindu­lat” húzódik meg rendszerint a bejelentések mögött, — kerekíti tovább a képet dr. Agud Károly osztályvezető. Egy-egy lakót ki­fúrni a semmitől vissza nem riadó lakótárs mindent megmozgat. Ám gondot okoznak azok is, akik bár nem értenek az állattartáshoz, a pénzszerzés reményében olyan körülmények között „gazdálkod­nak”. ami az állatnak is, meg az embernek is elviselhetetlen. Példák sora hangzik el, meg­hallgatni is szörnyű, győzködni, érvelni, s intézkedni sem könnyű. Holott az állattartási rendelet • betartása lés betarttatása mind­annyiunk érdeke. Még akkor is, ha akadnak olyanok, akik föl sem fogják, hogy olyan környezetben képesek élni, ami méltatlan az emberhez. Ha szükséges, akár szankciókkal is, de kényszerítik őket a tisztaságra, a rendre, s ha­tározattal próbálják jó érzésre ébreszteni a magukkal szemben igényteleneket. Ez a szigor mégha az állattar­tási rendelet betartását célozza is, végül is — nevelés. Emberfor­málás. Ha másképp nem megy!... N. M. Támogatás a nagy családoknak A 70-ES ÉVEKBEN hozott szo­ciálpolitikai intézkedések külön­leges támogatást biztosítanak az NDK-ban a sokgyermekeseknek. Ezek közé a négy, vagy több gyermeket nevelő házaspárokat, valamint a legalább három gyer­meket gondozó egyedülálló anyá­kat és apákat sorolják. Az állam számukra — a család anyagi helyzetétől függően — különleges, rendszeresen járó támogatást biz­tosít. Az erre a célra rendelkezés­re álló alapokat a tanácsok oszt­ják el. Csupán 1977-ben 26,5 mil­lió márka lakbér-kiegészítést kap­tak azok a családok, amelyeknek különben nagy anyagi megterhe­lést jelentene a számukra szük­séges nagyobb és komfortosabb lakások bére. A ruházatot, bú­torzat kiegészítésére 69,9 millió márkát folyósítottak a családok­nak. Neubrandenburg városában például a tanács egy Barkast ajándékozott a város legnépesebb, 12 gyermekes családjának, hogy mivel ennyi gyerekkel üdülésre amúgy sincs mód, legalább sű­rűn és nehézségek nélkül kirán­dulhassanak. Ez a család egyéb­ként két összekapcsolt négyszo­bás lakásban él egy új lakóház­ban, s nem fizetnek több lakbért, mint mások egy kétszobás lakás­ért. NÉHÁNY ÉV ÓTA a sokgyer­mekes családok gyermekei in­gyen étkeznek az iskolai vagy óvodai éttermekben. A 297 ezer gyermek az iskolában naponta egy negyed liter tejet Is díjtaja- nul kap. Ez tavaly összesen 54,6 millió márkába került az állam­nak, amelynek nyilvántartásában jelenleg 86 500 négygyermekes és 39 600 öt-, vagy többgyermekes család szerepel. Ezenkívül kü­lönböző .társadalmi szervezetek és vállalatok maguk is igyekeznek hozzájárulni a nagy családok életének megkönnyítéséhez. így például Berlinben a Rewaltex — az ottani Patyolat — havi 16 kilót ingyen mos a sokgyermekeseknek és ezt a kezdeményezést néhány megyében is követték. Másutt a gyerekek nem fizetnek a mozi­jegyekért. A szakszervezetek és az üzemek a nagy családok, il­letve gyermekeik üdültetését nemcsak lehetővé teszik, hanem a legtöbb esetben fizetik is. A szakszervezeti beutalók elosztá­sánál igyekeznek elérni, hogy a sokgyermekes családok minden két évben együtt mehessenek üdülni, gyermekeik számára pe­dig minden évben biztosítsanak helyeket az üzemek nyári gyer­mektáboroztatási akcióiba. Sok helyütt a lakóbizottságok meg­szervezték a gyermekek gondozá­sát, amíg az édesanya gyógyüdü- lésen van. Az orvosi rendelőkben rendszeres megelőző vizsgálatokat végeznek, s megkezdődött a há­ziorvosi rendszer kialakítása is, egyelőre a hét, vagy több gyer­mekes családoknál. Az iskolák­ban a pedagógusok tanítás után segítenek a gyermekeknek. el­lenőrzik a házi feladataikat, hogy a nagyon megterhelt szülőknek erre ne kelljen időt és erőt for- dítaniok. A SZÉLES KÖRŰ támogatás ellenére a sokgyermekes családok száma nem emelkedik. Egyre természetesebb lesz azonban a három gyermek. A születések szá­mának tavalyi örvendetes meg­ugrása után az idén újabb nép­szaporodási gyarapodás várható: az év első felében mintegy 10 ezerrel több új NDK állampolgárt jegyeztek be az anyakönyvekbe, mint 1977. januárjától júniusáig. (pintér) Keresett cikk • A hírneves meisse­ni porcelán hagyo­mányait az egykori mesterek utódai to­vább folytatják. Az 1710-ben alapított manufaktúra ma a Főid 20 országába szállítja termékeit. Képünkön: Wolfgang Schmidt porcelán­szobrász új művét egy papagáj figurá­ját mintázza. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom