Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-28 / 255. szám

• V . OFI NÉPE • 1978. október 28. Egyenjogúság és megbecsülés „A Magyar Népköztársaság a terü­letén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anya­nyelven való oktatást, saját kul­túrája megőrzését és ápolását. (A Magyar Népköztársaság alkotmányából.) (2.) Az ország, a megye fejlő­dése, előrehaladása megteremtet­te annak a lehetőségét, hogy nagy figyelmet fordítsunk a nemzeti­ségek oktatási és kulturális szük­ségleteinek kielégítésére is. Ezen a területen különösen lemérhető a marxista—leni nistta nemzetiségi politika alapelveinek érvényesü­lése. A nemzetiségi létet és tudatot meghatározó nemzetiségi nyelv Is­merete és használatai elengedhe­tetlen feltétele annlaik, hogy meg­felelő kulturális élet alakulhasson ki, hogy ápolni tudják a hagyo­mányokat, s a gyakorlatban is hasznosítsák nyelvismeretüket. A nyelvismeret kialakításának leg­fontosabb területe az óvodai és általános iskolai nemzetiségi nyelvoktatás. Megyénkben a nemzetiségi nyelvoktatás fejlesztése érdekében számos intézkedés történt, s en­nek eredményeként számszerűleg és minőségileg is javult az okta­tás helyzete. Már óvodás kortól Szinte valamennyi nemzetiségiek által lakott községben bevezették az óvodai nyelvoktatást. A részt­vevők száma 1972-höz képest több minit megháromszorozódott és jelenleg meghaladja az ezer főt. Fontos feladata az óvodai nyelvoktatásnak, hogy pótolja a hiányos ismereteket, s alapot ad­jon az általános iskolai nyelvok­tatáshoz. Jelenleg két német és három szerb-horvát nemzetiségi tanítási nyelvű általános iskola működik a megyében. A nemzetiségi nyel­veket egyébként 24 iskolában ok­tatják, 11 helyen német, ugyan­csak 11-ben szerb-horvát, két is­kolában pedig szlovák nyelvok­tatás folyik. A tanulólétszám a nemzetiségi tanítási nyelvű isko­lákban meghaladja a háromszázat, az utóbbi iskoláikban pedig meg­közelíti a háromezer-négyszáz főt. A létszám a német nyelvet oktató iskolákban a legmagasabb, vala­mivel több mint Kétezer fő, de a szerb-horvát nyelven tanulók száma is meghaladja aiz ezret, míg szlovákul mintegy háromszázan tanulnak. A továbbtanuló nemzetiségi fia­talok számára a nyelvoktatást is szolgálja a bajai Frankel Leó né­met nyelvű gimnázium. Ezenkívül tagozatos formában tanulják a nyelvet a III. Béla Gimnázium­ban és a bácsalmási Hunyadi Já­nos Gimnáziumban. A bajai né­met nyelvű középiskola 1976-ban kapott új épületet, így megnőttek a felvételi lehetőségek, a körzeti beiskolázást segíti a Baján épült új kollégium is. Sok segítséget ad a nemzertiségi anyanyelvű pedagógusok tovább­képzéséhez a Bajai Tanítóképző Főiskola. Megszervezték a német nemzetiségi nevelők kétéves alap­fokú nyelvtanfolyamát. Német és szerb-horvát tanítóképzés folyik, s a levelező Oktatásiban jelenleg is 22 tanító, tanár szerez nemzetisé­gi nyelvoktató képesítést. A kecs­keméti óvónőképzőben szerb-hor­vát nyelvű óvónőképzés is van. A nemzetiségi nyelvoktatás te­rületén működő pedagógusok szá­ma megfelel a jelenlegi igények­nek, bár a nem eléggé egységes képesítés esetenként befolyásolja a tanítás színvonalát. A művelődés lehetőségei * Kedvezőek a feltételek a nem­zetiségek sajátos kultúrájának megőrzéséhez, ápolásához és fej­lesztéséhez. Az utóbbi években jelentősen bővültek a nemzetiségi lakosság iskolán kívüli művelődé­sének szervezeti keretei és alkal­mai. A közművelődés fejlesztésében nagy szerepe van a bajai és pécsi alapkönyvtáraknak, melyek leté­ti ellátással, nemzetiségi író—ol­vasó találkozók szervezésével, könyvkiállítások rendezésével is segítik az anyanyelv ápolását. Az alapkönyvtáraknak kihelyezett részlegei működnek Baján, illetve a nemzetiségi községekben. Fontos szerepük van a közmű­velődést és az anyanyelv ápolását segítő nemzetiségi kluboknak. El­ismerésre méltó például a kiskő­rösi szlovák klub, mely sokolda­lúságával tűnik ki. Ä nemesnád­udvari német nyelvű irodalmi színpad és ifjúsági táncklub is jól működik. A művelődési házak ke­retei között tevékenykednek a helytörténeti honismereti körök, melyek például Csávoiyon. Her­cegszántón, Nemesnádudvaran, Hartán, Hajóson, Kiskőrösön ér­tékes nemzetiségi anyaggal ren­delkeznek, s ezt tovább gyara- pi'tiák. Egyre szervezettebb a nemzeti­ségi anyanyelven folyó tudomá­nyos ismeretterjesztés. Nyelvtan- folyamokat is indítanak a felnőtt lakosság résziére, főleg az irodalmi nyelv megismerésére. A nemzetiségi községek műve­lődési házainak 'keretében működ­nek a nemzetiségi tánccsoportok, az egyre bővülő szereplési, fellé­pési lehetőség nagy mértékben emeli az együttesek művészi szín­vonalát. Jelentős szerepe van a külföl­di anyanyelvi területtel kialakult kapcsolatoknak. Gyakran utaznak különböző csoportok Jugoszláviá­ba; az NDK-ba és Csehszlovákiá­ba. E kapcsolatok egyre tartalma­sabbak, gazdagabbak. Formalitás nélkül A nemzetiségek gazdasági, po­litikai, társadalmi, kulturális egyenjogúságának megvalósításá­ban sok kézzel fogható eredmény született Bács-Kiskunban is. A nemzetiségi politika, melyet az al­kotmányban is lefektetett jogokon kívül pártunk és az állami szer­vek több fontos határozata is ki­fejez, szilárd elvi alapokon nyug­szik. A szocialista összefogás egyik tartópilléreként segíti hazánk szo­cialista építését, s hozzájárul a szomszédos országokkal való ba­ráti kapcsolatok fejlesztéséhez, a szocialista országok nemzetközi összefogásának erősítéséhez. S nem azért, mert most a kong­resszusok, a nyilvánosság előtti számadások következnek, de to­vábbra is nagy figyelmet kíván ennek az elvi politikának a vég­rehajtása, érvényesítése. A tényleges egyenjogúság és megbecsülés követelményének ér­vényre juttatásában nem eléged­hetünk meg az egyenlőség formá­lis biztosításával. Nem csupán a feltételek megteremtéséről van szó, hanem sokkal többről. Ha szükséges — mint az élet más te­rületén is — az igények felkelté­se is e feladatok közé tartozik, hiszen a kisebbségi helyzetből ere­dően számolni kell még eseten­ként visszahúzódással, tartózko­dással is. A bizalom erősítése, s a ■nemzetiségi tudat, az önbecsülés révén az anyanyelv, a hagyomá­nyok ápolása, a társadalmi és közéletben való részvétel fejlesz­tése által szövődhet egységbe va­lamennyi itt élő állampolgár mun­kája. A kongresszusokon részt vevő küldöttek felszólalásai, megnyilat­kozásai bizonyára igazolják majd az eddigi munka eredményeit, s megszabják a további tennivaló­kat is, a sajátosságoknak megfe­lelően, melyek a közös úton, a 'közös célok érdekében várnak ránk. T. P. Érdemes odafigyelni! FIGYELEMRE MÉLTÓ pályá­zati felhívást közölt a MÉM hi­vatalos lapja, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 22. száma. Ez a felhívás ugyanis a beruházá­soknál mutatkozó, sajnálatos mó­don mindig újra és újra felmerü­lő gondok megoldásához kér építő javaslatokat. Már a címe is so­katmondó: „Pályázati felhívás a tervezők, a kivitelezők és a be­ruházók érdekazonosságának megteremtését célzó javaslatok kidolgozására.” Közelebbről .nézve a témát, a költségtakarékos beru­házások érdekében olyan javasla­tokat várnak a pályázat kiírói, melyek nemcsak a már említett érdekazonosságot segítik megte­remteni, hanem a típustervek al­kalmazását is elősegítik. A pályázat célja egyértelmű és világos — az eddigi tapasztalatok összegyűjtésével és összegezésével konkrét javaslatokat kell tenni a központi intézkedések kidolgozásá­hoz. Vagyis nem a már ismert, sok­szor általános megállapítások kel­lenek, hanem a javaslatokat meg­felelő számítási módszerekkel el­látva kell összeállítani. Joggal számítanak a pályázat kiírói, vagyis a MÉM. a PM, az MNB. az OT, az OAÁH. az ÉVM és a MŰM konkrét tényeken alapuló javaslatokra. Hiszen az érdekazo­nosság megteremtésére már vol­tak helyi kezdeményezések és kezdeti eredmények is. A LÉNYEG a rendelkezésre ál­ló erőforrások hatékonyabb ki­használása. Ennek érdekében a mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti és faipari beruházásokat nemcsak időben, hanem az eddi­ginél jobban kell előkészíteni. Ugyanis a más-más tervezői, ki­vitelezői és beruházói érdekek gyakran olyan műszaki és gazda­sági kompromisszumhoz vezettek, melynek hatására hosszabb lett a 'kivitelezési idő, megdrágult a be­ruházás és ráadásul még az üze­melés feltételei is romlottak. A pályázattal azt szeretnék elősegí­teni, hogy a beruházási mechaniz­mus fejlesztésével az érdekeltsé­gek mindinkább közelítsenek egy­máshoz, s a közös érdekeltség á 'költségiakarékcs, gazdaságos be­ruházásban nyilvánuljon meg. A JELIGÉS pályázatokat ez év végéig kell a MÉM Mezőgazdasá­gi Főosztályához ajánlott postai küldeményként) eljuftaftrii'.' A ju­talmak is vonzóak: I. díj: 20 000 Ft; II. díj: 15 000 Ft; III. díj: 10 000 Ft. Vagyis összegükben is bizonyítják a pályázat jelentősé­gét, s valóban gondosan elemző, alapos munkára ösztönöznek. A cukorrépa útja A cukorrépa-termesztést úgy szokták jellemezni, mint a gaz­dálkodás intenzitásának a fokmé­rőjét. Természetesen megkívánja a gondos talajművelést, a meg­felelő tápanyag-visszapótlást, a növényápolást. A kultúrrépa első alakja a le­veles répa volt, amelyet Elő- Ázsiában főzeléknek termesztet­téit Időszámításunk ellőtt mint­egy ezer évvel alakult ki a gyö­keréért termesztett répa, ugyan­csak Elő-Ázsiában. Innen került NyugatnEurópába a XIII—XIV. században. Több kutató szerint a cukorrépa a kis-ázsiai eredetű gyökérrépa és a nyugat-európai leveles répa természetes kereszte­ződéséből származik, amely mai állapotáig a cukortartalom foko­zására irányuló kiválogatás alap­ján jutott el. A mai cukorrépa közvetlen őse a fehér sziléziai répa, amely 5—7 százalék cukrot tartalmazott, en­nek azonban legfeljebb csak a fe­lét tudták kinyerni. 1856-ban már 14 százallék cukrot tartalma­zott. Európában a középkor elejéig csak a mézet használták édesítő­szernek. Az Indiából származó cu­kornád termesztése a Földközi­tenger vidékén alakult ki. Ko­lumbusz második amerikai útja alkal'T-'vail vitt magával cukor­nád-dugványokat, amelyek Közép­• Cukorrépahegyek várják a fel­dolgozást a cukorgyárban. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS.) Amerikában kiváló termést adtak. Európában az első cukorfinomítót Angliában létesítették. Magyaror­szágon Mária Terézia 1750-ben adott engedélyt Fiúméban cukor­finomító létesítésére. A nádcukor azonban ebben az időben Európában a nép számára elérhetetlenül drága volt. Más növényt kellett keresni, amelyből szintién lehet cukrot előállítani. 1747-ben fedezte fel Marggraf né­met vegyész, hogy a répában „igazi”, tökéletes cukor található.. 1802-ben létesült Sziléziában az első gyár, amelyben répacukrot állítottak elő. Nagy lendületet adott a répacukorgyártásnak a napóleoni időkben a kontinentális zár. 1835-ben már több mint 400 cukorgyár működött Európában. Magyarországra 1790 körül Tesse- dik Sámuel hozta be az első ré­pamagot, és ő készített először édes szörpöt a répából. 1830-ban létesült az első cukorgyár Nagy- födémesen. A cukor ma nélkülözhetetlen néptáplálék. A termesztése telje­sen gépesítetté vált, a nemesítők egyre növelik cukortartalmát, a gyárak pedig egyre nagyobb ha­tásfokkal vonják ki belőle a cuk­rot. Hidrogéntermelés - fénnyel Mind ez ideig nincs olyan el­járás, amellyel olcsón termelhető hidrogén: különösen a víz elekt- rolitikus bontása túl drága. Ame­rikai kutatók újabban olyan el­járáson dolgoznak, amellyel az elektrolízist ultraibolya fény besu­gárzásával lényegesen megköny- nyítik. E óéira egy platina elektród mellett egy .titán-oxid elektródot ai ka Imaznak, amelyet lézerből ibolyántúli fénnyel besugároznak. A fény aktivizálja a titánoxid elektródot, s ennek következtében aelektrolízis folyamata már 0,2 volt feszültségen megindul, míg szokásos körülmények között eh­hez 1,23 volt szükséges. A kísér­letben azonban a fénynek csupán egy százaléka alakul át kémiai energiává. A kutatók remélik* hogy olyan új elektródanyaigokat találnak, amelyekkel a hatásfok növelhető, és amelyekhez még Ultraibolya fény sem szükséges, hanem közönséges napfénnyel megvilágítva is a kívánt hatást érik el. OTTHONA VAN A KISKUNSÁGI NEMZETI PARKNAK Űjjászületett a Hankovszky-kert Gyerekkoromban sokat játszot­tunk a Han kovszky- kertben. Tudtuk, hogy a környéken tél­utón ott emeli leghamarabb a hó fölé fejecskéjét a hóvirág, és ott található a legillatosalbb ibo­lya* Ma Kecskemét hunyadiváro­si része is megkomolyodott, las­san a felnőttkor kü&zölbére érke­zik Mutatják ezt az épülő új házak, az egyre több betonozott út. Hankovszky Zsigmond 1917- ben tervezett kertjét pedig zöld kerítés öleli körül, betonjárdán lépegethetünk a fák között fe­hérlő házhoz, a Kiskunsági Nem­zeti Park igazgatósági épületé­hez. A fehérfalú házban dr. Tóth Károly, a nemzeti park vezetője kísér körbe és mondja el az épü­let történetét. — Magyarországon második­ként alakult meg a Kiskunsági Nemzeti Park 1975-ben. Termé­szetes igény volt, hogy az ad­minisztratív központ olyan he­lyen legyen, ahonnan a park bár­melyik pontja elérhető. Olyan környezetet akartunk teremteni, amely kifejezi a munkánkat, hogy úgy mondjam, egyénisé­günkre szabott. Ezért Kecskemé­ten olyan helyet kerestünk, ame­lyik megfelel az előbb említett szempontoknak. Itt lakom nem messze, és már régóta fájt a szí­vem a Hankovszky-ligetért, hi­szen még elhanyagoltságában, megrongálva is nagyon szép volt. Az igényünk és az alkalom tehát itt találkozott. Megvásároltuk ezt az egyhektáros területet, és megkezdődött a megvalósítás. Három tervtanulmány készült, ezek közül Farkas Gábor jó ízlésű és még jobb megérzésű fiatalét fogadtuk el. Nincs hagyomány a nemzeti parkok központjának felépítésére, összehasonlítani sem tudtuk mivel, jó és rossz tapasz­talatókból sem tudtunk okulni. Az elképzelésünk az volt, hogy a régi alföldi majorok beépítési rendszerét kövesse, földszintes, három oldalról zárt, egyen nyi­tott épület legyen. Az építési anyagok szintén hagyományosak legyenek, azaz sok fa, tégla, nád. A belső berendezések az uralko­dó színekkel is, a fehérrel, a barnával és a zölddel összhangot teremtsenek a külsővel. A fel­adatainknak az ismeretterjesztés­nek, a laboratóriumi munkáknak, a könyvtárunknak, sőt a vendég­szobáknak és a konyhának is el kellett férnie. A terv elkészült, most jött a még nehezebb kivitelezés, ugyan­is az építkezés nagy része kisipa­ri, kézműipari munka, nagyon kellett keresnünk például nád­verőket. Hosszú lenne felsorolni, milyen vállalatok, szövetkezetek vettek részt az építésben. Gon­dunk még az idő alatt is bőven volt, például az, hogy minden egyes fát, amit meg lehetett menteni, meg akartunk hagyni. A parasztház helyén szerencsére nem volt fa, az épületet „for­gattuk” úgy, hogy ne kelljen pusztítanunk. A gépek miatt a munkálatok idején szabályosan pályába csomagoltuk a fáinkat, így most is élnek, virulnak. A berendezés sem okozott ke­vesebb álmatlan éjszakát, mint az építkezés. A belső egységet Udvardi Lajos belsőépítész ala­kította ki. A fa berendezési tár­gyak és a textília egyedi megren­• A Kiskunsági Nemzeti Park központi épületének bejárata előtt Buda Ferenc Életfája áll. • Az előtérben az üvegvitrinek kitömött madarakat őriznek. (Tóth Sándor felvételei.) delésre készültek. A Kiskunsági Nemzeti Park központi épületé­nek híre sokakat megmozgatott, néprajzosokat, művészeket, akik társadalmi munkában, vagy fel­kérésre segítették. Az összes ke­rámia a kecskeméti stúdióban készült, Probstner János kezét dicséri, a ház előtt álló életfa Buda Ferenc alkotása, a kertben levő ülőpad Nagy Kristófé. A díszítés, szépítés nem fejeződött még be. A terveink? November 7-én szeretnénk átadni hivatalosan is az épületet a szakmai- és nagy­közönségnek, bár már nyár óta itt .Jakunk”. Aztán gondoltunk természetesen szakmai bemuta­tók megrendezésére, de például olyan kamaratárlatokra is, ame­lyek valamilyen módon kapcso­latban vannak a természetvéde­lemmel. Most egy fotókiállítás­nak adtunk helyet, de szeretnénk népi fafaragót, festőt, szíjgyártót, iparművészt, sőt népi hangszer- gyűjteményt is bemutatni. A Kodály Intézethez hasonlóan mi is megnyitjuk a kaput min­den vasárnap. De nem csak vá­runk látogatókat, hanem me­gyünk is előadásokat, filmvetíté­seket tartani. Szeretnénk a ter­mészetet még jobban megszeret­tetni az óvodáskorú gyermekek­kel, s a szociális otthon lakóival, járunk oda is. Én még emlék­szem* valamikor minden tavasz- szal ünnepeltük a madarak és fák napját. Talán ez ma már nem lehetséges, de azt bemutatni, hogy a természetben mire kell vigyázni, hogyan kell okosan szeretni, a mi feladatunk. És en­nek eleget akarunk tenni. Az életfát megcsodálva, a be­tonjárdán lépkedek a zöld kapu felé. Útközben megállók a Han­kovszky Zsigmondnak emelt em­léktábla előtt és gondolkozom. Jó érzés, hogy a fák, madarak régi tavaszi ünnepe helyett most minden nap örülhetek a pusztu­lástól megmentett Hankovszky- kertnek, a kiskunsági nemzeti értékeknek, az ősborókásnak, az állatóknak. Jó lenne valameny- nyiünknek együtt védeni, óvni ezeket, olyan örömmel, lelkese­déssel, mint abban a fehérfalú parasztházban dolgozók teszik. Gál Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom