Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

1978. október 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Felelősséggel és megbecsültén A párttagok jelentős hányada végzi pártmunkáját a tömegszer­vezetekben és -mozgalmakban. Amikor a felsőbb pártszervek er­re ösztönzik az alapszervezeteket, nem azért teszik, hogy újabb feladatokkal terheljék a párttag­ságot. Abból indulnak ki, hogy a tömegszervezetek pártirányításá­nak fejlesztése a párt vezető sze­repének erősítését szolgálja. ( A meggyőzés eszközével A tömegszerve^etek és -moz­galmak munkája az elmúlt évek­ben egészségesen fejlődött, társa­dalmunk jelentős politikai ténye­zőivé váltak. Tagjaikat a fejlett szocialista társadalom építésére szervezik-nevelik, ugyanakkor képviselik érdekeiket, törvényes jogaikat. A mind élénkebb szer­vezeti élet, a tömegek közötti növekvő tekintélyük szorosan ösz- szefügg azzal, hogy a pártirá­nyítás gyakorlatában, az irányí­tás lenini elvei érvényesülnek. A párt tiszteletben tartja a tö­megszervezetek és -mozgalmak önállóságát, nem utasítja őket, nem szabja meg tennivalóikat, de nem is hagyja őket magukra. Irányításukat elvi, politikai esz­közökkel, a tömegszervezetekben dolgozó párttagok útján valósítja meg Az eddigiekből is kitűnik: a kommunistáknak a meggyőzés eszközével kell érvényt szerezni­ük a párt politikájának. Ennek az alapelvnek még az sem mond ellent, ha néhány pártszervezet hibásan értelmezi a pártirányí­tást, utasítgatja a hatáskörébe tartozó tömegszervezetek vezető­ségeit, megszabja tennivalójukat; néhol azt a .súlyos hibát is elkö­vetik, hogy a tömegszervezetekbe küldött kommunistákat „delegál­ják” a vezetőségekbe. Persze, napjainkban m^r kevés az úgy­nevezett durva politikai hiba, vi­szont kisebb félreértések már gyakrabban előfordulnak. A tömegszervezeti munkával megbízott párttagoknál különös súllyal ?snek latba az emberi tu­lajdonságok. Kiemelkedően fon­tos például a jó politizálókész­ség. Ezzel pedig csakis azok a párttagok rendelkeznek, akik po­litikailag felkészültek, olvasottak, tájékozottak, s főleg: szeretik az embereket. Még pontosabban: nem általában az embereket, hanem az emberek egy-egy rétege — if­júság, nők, munkások, értelmisé­giek — között érzik magukat igazán otthonosnak, az ő gondja­ik, bajaik, sikereik érdeklik őket legjobban. Amikor a pártszerve­zetek vezetői tömegpolitikai mun­kára keresnek* aktivistákat, fel­tétlenül vegyék figyelembe felké­szültségüket, érdeklődési körü­ket. Nem csupán a végzett mun­ka hatékonysága szempontjából fontos ez, hanem figyelembe ve­endő a párttagok szemszögéből is. Ezt nem helyes azzal elintéz­ni: „A párt katonája vagy, oda mész ahova állítanak!” Eredmé­nyes politikai munkát az a párt­tag tud igazán végezni, aki örül megbízatásának, mert belső igé­nyét elégíti ki. Ez a figyelmesség, politikai körültekintés az első lépés a tömegszervezetekben vég­zett munka megbecsülésében. Megítélési problémák Számos párttag azzal utasítja vissza a tömegszervezetekben végzendő munkára való felkérést, hogy „szívesebben dolgoznának a pártban”. „Nem azért lettem párttag, hogy továbbra is tömeg­szervezetekben dolgozzam.” Ezek az elvtársaink a tömegszerveze­tekben végzett munkát nem tart­ják teljes értékű politikai mun­kának. Miért? Véleményem sze­rint a megítéléssel, az elismerés­sel van a baj. Valamikor azzal kezdődhetett, hogy pártszervezete vezetősége elfelejtette megdicsér­ni a több esztendeje jól dolgozó tömegszervezeti aktivistákat, az­tán ez a hibás gyakorlat meggyö­keresedett, mi több polgárjogot nyert. Mi lehetne a megoldás? Nagyobb megbecsülést A pártszervezetek életében a legmagasabb fórum a taggyűlés. Becsüljék meg valamennyi alap­szervezetben a tömegszervezet- bén végzendő munkát azzal is, hogy ezen a fórutnon bízzák meg a párttagokat ezzel a feladattal. Ez egyben azt is feltételezi, hogy beszámoltatásuk is itt történjék. Az alapszervezeti vezetőségek gyakran elkövetik azt a hibát, hogy amikor értékelik egy-egy tömegszervezet, vagy -mozgalom munkáját, nem beszélnek az ott dolgozó párttagok helytállásáról. Nem egyszer csak akkor emlí­tik őket, ha hibát, vagy mulasz­tást követtek el. A tömegszervezeti munkára való pártmegbízatás lehet rövid, vagy hosszú időtartamú. Egyes megbízatások általában hosszú lejáratúak, több évre szólnak. Helyes azonban, ha a pártszerve­zetek vezetőségei figyelemmel kí­sérik, ki mennyi ideig dolgozik egy helyen, ki hogyan érzi magát, szívesen dolgozik-e tovább, vagy belefáradt, s aktivitása csökkent. A személyes megbeszélés alapján jobb, ha idejében változtatnak a pártmegbízatáson. Azt azonban tartsák szem előtt a pártvezető­ségek: a sok évi munka ptáni el­fáradás nem egyenlő a rosszul végzett munkával. Ellenkezőleg, elismerést, kitüntetést, jutalmat érdemelnek a tömegpolitika él­vonalában több évig dolgozó kommunisták. Éppen ezért nem közömbös, hogy egy-egy tömeg­szervezetben, vagy -mozgalomban szám szerint hány kommunista tevékenykedik. Több páfttag kö­zött jobban meg lehet osztani a munkát, nagyobb lehetőségük nyílik a pártvezetőségeknek a megbízatások vonzerejének és hatékonyságának növelésére. M. S. Almaszüret (MTI-fotó— Paál László felvétele — KS.) SOK MÉG A KIHASZNALATLAN LEHETŐSÉG Megnövekedett az idegenforgalom Baján KÉPERNYŐ — Baja? Idegenforgalmi hiva­tal? — Igen. Pálmai József hivatal- vezető. — Bérelnék két faházat a kö­vetkező nyáron a szigeti kem­pingben! — Rendben van! Mikortól, mennyi időre kell? Normál vagy luxus berendezésű faházat kér? Az érdeklődők decemberig még sok hasonló párbeszédet folytat­hatnának, ám január-februártól már csak azt a lehangoló választ kapnák: — Sajnáljuk, de a kö- vekező szezonra minden helyünk foglalt. Az idei tapasztalatokról: a he­lyekről és az idegenforgalmi hi­vatal rendezvényeiről beszélget­tünk Pálmai Józseffel. Ebben az esztendőben jelentősen megnőtt a Bajára érkező turisták száma — tudtuk meg a hivatalvezetőtől. Csaknem másfélszer annyi kül­földi nyaralt az európai színvo­nalú Petőfi-szigeti kempingben, mint legutóbb. Legtöbben az NSZK-ból és az NDK-ból érkez­tek, és gyakran két-három hetet is eltöltöttek Baján. Népszerű a kempingben levő 19 faház, amely 66 személynek nyújt kényelmes szállást. A kilenc luxus-bungaló­ban pedig igazán otthonosan érezheti npagát mindenki, hiszen A Dél-magyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat tájékoztatója szerint munkaruhából 35—40 ezer darab­ra lenne szükség, és az igények­nek csak körülbelül 30 százalékát tudják kielégíteni. A hiányosság ellensúlyozására Vietnamból és Kínából rendeltek nagyobb rneny- nyiséget. A szállítások azonban késnek, s a helyzet változatlan. Mik tartoznak a munkaruha fo­galmába? A köpenyeken kívül a nadrágok, kabátok, pufajkák, tű­zött mellények. A munkavégzés­hez szinte nélkülözhetetlenek. Miért nincs? Egy biztos: nem a kereskedelmen múlik. Alapanyag- vászpn is van, csak éppen a meg- varrására nincs vállalkozó. Hisz egy munkásnadrág „létrehozásá- l hoz” pontról pontra ugyanazt a műveletet kell végrehajtani, mint egy szövetnadrág készítésekor. A kecskeméti Alföld Áruház konfékicióosztályának vezetője, Sohajda Ferencné mondja: az év kilenc hónapjából hét hónapban akadozott a szállítás. Most kivé­telesen „erősek”, s mutatja a több színű női és férfi-mukaköpe- nyeket, nadrágokét... Most érke­zett 300 darab köpeny, de ha a közületek hetvenével-nyolcvaná- val viszik, nem sokáig tart. Hegedűs Ferenctől, az áruház igazgatójától tudtuk meg, hogy az Alföld Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat kezdeményezésére az or­szág tíz legnagyobb szövetkezeti áruházának igazgatója a közel­a zuhanyozótól a kávéfőzőig min­dent megtalál. A sátorverő kem­pingezők elhelyezése nem jelent nehézséget. Szóba kerültek a gondok is. Bővíteni kellene a kempinget, amely az idén kicsinek bizonyult, nem győzte fogadni a sok turis­tát. Hiányzik Baján egy „B” kategóriájú szálloda is. Addig azonban, amíg ezek a feladatok megoldódnak a fizetővendég- szólgálatöt féjllésztik. A Petőfi- szigeten levő új kollégium — a bajai „Hilton” —, a nyári szü­netben turistaszállóvá lép elő, és a belföldi — autós, biciklis, ne­tán evezős — turisták megfelelő szállást kaphatnak. Idén nyílt meg Baján az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda. Terveik között szerepel, hogy jó néhány külföldi csopor­tot hoznak Bajára, akik szintén a diákszállóban laknak majd. Annak, aki az ország déli ré­szét akarja .feltérképezni magá­nak, nagyszerű kiinduló- és vég­állomás Baja. A városból csillag- túraszerű kirándulásokon rövid úton elérhető Szeged, Pécs, Har­kány, sőt még a Balaton is. Mind­erre lehetőséget kínál az idegen- forgalmi hivatal; többször szer­veznek utazást a Szegedi Szabad­téri Játékokra, Siófokra, bemu­múltban Nyíregyházán megbeszé­lést folytatott, melynek célja a kölcsönös informáoión kívül az árubeszerzési lehetőségek feltárá­sa volt. Sikerült 50 ezer négyzet- méter munkaruha-alapanyagra „szert tenni”, s a székesfehérvári Skála Áruház igazgatója vállalta, hogy megkísérli valamely Fejér megyei varróüzemben az anyag „átlényegítését”. Így remélhető, hogy még ebben az esztendőben nagyobb mennyiségű munkaruha áll a vásárlók rendelkezésére. Ha ez sikerül, akkor tailán a megye- székhely ellátását biztosítani tud­ják. De ez még csak egy város... A Szivárvány Áruház eladójá­tól, Horváth Károlynétól a mun­karuhák iránt érdeklődtünk: — A napokban ^kaptunk 200 munkaruhát és 30 férfiköpenyt. A múlt héten női köpeny érkezett. Hiába vagyunk azonban a Bács- Kiskun megyei Ruházati Kereske­delmi Vállalat munkaruha-árusí­tásra kijelölt üzlete, az igények­nek megfelelő mennyiségű áruval nem rendelkezünk. Főleg a válla­latok nagy tételben való ellátása nehézkes. Országos hiánycikk tehát a munkaruha. Ez azonban nem vi­gasz azoknak, akik hiába keresik- vadásszák az üzletekben akár egyesével, akár százasával. Kell, hogy a gondok megszüntetésére a szükséges intézkedések mielőbb rendet teremtsenek ezen a téren, hisz a munkaruházat közszükség­leti cikk. N. M. tátják Baját és környékét. Ám a gemenci hajókiránduláshoz, a vadrezervátum megtekintéséhez már Mohácsról kell drága pénzen hajót bérelni, pedig egy saját ha­jó évente újabb húszezer turis­tát idecsalogatna. Persze nemcsak a hajó úszik a vízben Az eltikkadt turista is strandol egy jót. Csakhogy Baján, a vizek városban nincsen strand. Fürödni lehet ugyan, a víz nagy­szerű, de ez még ném elég a kul­turált vízparti, vízi szórakozás­hoz. A vendégek — magyarok és külföldiek — hiányolják az öltö­zőket, a bérelhető kajakokat (ami korábban volt is), a vízisít, a ví­zibiciklit. Mindezek azonban na­gyon sokba kerülnek, és az ide­genforgalmi hivatal saját zsebből nem tudja a felszereléseket meg­vásárolni. Sajnos nem segít a kölcsönző vállalat sem. A bajai vizekben, a vadregé­nyes táj szépségében rejlő lehető­ségeket még jópáran nem isme­rik. De — és erre utal az idei év rekordforgalma is — az a majd­nem ötezer ember, aki több naint 11 ezer vendégéjszakát töltött Baján, már fölfedezte magának. Kár lenne őket elveszíteni, az ér­tékeinket pedig kiaknázatlanul, parlagon hagyni! V. T. Mozdonymúzeum 0 Naponta több száz érdeklődő tekinti meg Nagycenken a sza­badtéri állandó mozdonykiállítást. Hazánk különböző részeiből hoz­ták a mozdonymatuzsálemeket. A legrégebbi masina, amely a kiállításon látható, az 1900-ban készült szertáros gőzmozdony, amely egykor a Borsodi Bánya- társulat tulajdona volt. (MTI- fotó, Matusz Károly felvétele — KS.) Teréz Zsurzs Éva kedveli a kriti­kus, feszült történelmi helyzetek­ben erős érzelmekkel vívódó hő­söket. Szereplőit a különleges kö­rülmények teszik közfigyelemre méltó emberékké, követelik tő­lük bátorságuk, elszántságluk bi­zonyítását. Élnék csendes hullám- verésű hétköznapjaikat, ha a történelmi vihar nem sodorná őket emberpróbáló, veszélyes vi­zekre. Szinte akaratuk ellenére úgy válnak hősökké, hogy ön­magjuk talán nem is érzik ma­gatartásuk, cselekedeteik rendkí­vüliségét. Éppen ez adja nagyságukat! Azt' teszik, amit egy tisztességes kislánynak (Georgina az Abigél­ben), vagy egy asszonynak (Teréz a vasárnap ilátott hasonló című tévéjátékban) tenni kell. Olyan egyéniségek, hogy tulajdonkép­pen nincs más választásik. A já­ték, a dráma feszültségét, izgal­mát az teremti meg, hogy sze­rénységük, egyszerűségük, tisz­taságuk, méltatlan helyzetük kö­vetkeztében rokonszenves egyéni­ségek miiként nőnek önmaguk fö­lé, sokszorozzák meg erejüket, il­letve megbirkóznak-e a lehetet­lennek látszó feladattal, kimon­dom: küldetésükkel. Csak egy- egy pillanatra ismerik fel, jönnek rá arra, hogy mit vállaltak, mit vesztettek. Ha az előbbi példánál mara­dunk, akkor nyilvánvaló, hogy az úri kislánynak nem volt könnyű megszokott kényelmének a feladása, az igazságtalanságok szótlan elviselése. Teréz, az őszinteség megtestesülése, ala­koskodásra kényszerült férje vé­delmében. A szabadsághős sokat szenvedett felesége évekig szótla­nul tűrte a testi és lelki meg­aláztatást, az ármányt, tartott fenn egy családot, szállt, szembe Európa talán legszervezettebb, legravaszabb és legalattomosabb rendőrségével, dolgozott fáradha­tatlanul. Az ilyen tartós bátor­sághoz még talán nagyobb lelki­erő, hősiesség szükséges, mint az egyszeri helytálláshoz. Orsi Ferenc, a romantikus if­júsági játékok népszerű írója, a látványos csata jelenetek felidé- *r zöje, méltán akart igazságot szol­gáltatni azoknak az asszonyoknak, akiknek hősiessége nélkül a his­tória nagyjai nem cselekedhet- ték volna azt, amit kívánt tőlük a haza. Ezék a „névtelen” asz- szonyok, lányok sem a kortár­sak, sem az utókor hálájára, elis­merésére nem számíthattak. Aligha italáihatott volna a szo­morú magyar történelemben Te- rézénél alkalmasabb sorsot mon­dandójának érzékeltetéséhez. Táncsics híresen híres volt idealizmusáról, „élhetetlenségé­ről”, aligha képzelhető el olyan politikai helyzet, amelyben ez a nagy eszmék bűvölte, a holnap vagy méginkább a, holnapután trombitása tartósan vezető pozí­cióhoz jut. Aligha gondolhatott arra Teréz, hogy a Nélkülözések, az áldozatok majd valahogy, va­lamikor — hatalomban, hírnév­ben — „megtérülnek”. Jól érez­hettük a "Teréz című tévéjáték­ból, hogy effajta praktikus föld- hözragadtság egy pillanatra sem kísértette Táncsics feleségét, el­szántságát, kitartását nem efféle számítások táplálták. A drámát az anyai és a fele­ségi hivatás ütközése jelentette, nem magát, családját féltette. Meddig mehet el a közérdek, a hazaszeretet szolgálata, a termé­szettől belénk oltott parancsok, törvények ellen. örsi Ferenc ügyes, sőt túl ügyes szerzőnek bizonyult. Kitű­nő az alapötlet, ügyesen bonyo­lította a cselekményt, a megte­remtett szituációkban teljesen ki­bontakozhatott volna a kor sok ellentmondása, kirajzolódhattak volna az ilyen vagy olyan maga­tartást motiváló okok. Azonban a már ifjúsági játé­kokban sem helyeselhető eszmé­nyítés, a fekete-fehér ábrázolás, a fordulatok — biztos, ami biz­tos — szájbarágós előkészítése nem vált e bizonyára nagy kö­zönségsikerre számító tévéjáték javára. Zsurzs Éva sem oldotta a figurák egysíkú ábrázolását. Szinte valamennyi szereplőt egy- egy jelzővel bemutathatnánk. Mi­lyen a zsandártiszt? Gonosz! Az angyalcsináló bábaasszony? Al­jas! A vidéki fiú? Fennkölt! És így tovább. A kitűnő színészi teljesítmé­nyek sem szüntethették meg a mű szándéka, lehetőségei és meg­valósításának színvonala közötti eltérést. A budapesti művészeti hetek alkalmából bemutatott Te- rézről sokáig a főszereplő Cso­mós Mari jut az eszünkbe. Be­vallom, nem tudom, hogy mi­lyen asszony volt (alacsony, ma­gas, szép, csúnya, vékony, kövér, szelíd, indulatos) Táncsicsné, a vasárnapi tévéjáték után csak ilyennek tudom elképzelni. A pompás színészválogatás és szí­nészvezetés Zsurzs Évát, a szép fotografálás pedig Lukács Lórán­tot dicséri. Öngól Szívesen felajánlanék egy hú­szast annak, aki megmondaná, hogy mit akart a televízió a „megreformált” Most mutasd meg! társasjátékkal. A tévé ta­lán egyik legszebb játékát csú­folta meg ezzel az ízléstelen, öt- lettelen, erőltetett riporter—szí­nész álvetélkedővel. Humorosnak szánták? Játéknak? Egyik sem volt. Ideje volna figyelmeztetni a Vidám Színpad néhány művé­szét, hogy ami megengedhető esetleg magántársaságban, jobb , híján elsütik a Vidám Színpadon, az semmiképpen sem való a kép­ernyőre. Ezt a rendezőnek, s a szerkesztőnek illene tudni. Re­mélem, hogy máskor ilyet nem mutat meg, illetve nem mutat be a televízió. H. N. Adler-írógépek Dunaújvárosból • A MOM Dunaújvárosi öragyára kooperációban gyártja a frank­furti Adler cég termékeként ismert Írógépek egy részét. A középnagy­ságú mechanikus írógépből az idén huszonötezer-ötszáz darabotgyár­tanak. A képen: Szalagrendszerben szerelik az írógépeket. (MTI-fotó — Hadas János felvétele — KS.) Munkaruha-keresőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom