Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

1978. október 5. • PETŐFI NÉPE • 5 A tankötelezettség: közügy Irodalmi folyóirataink októ­berben talán a megszokottnál is változatosabb tartalommal lát­tak napvilágot. Ezúttal két fővá­rosi orgánum legújabb számára igyekszünk felhívni a figyelmet, néhány sor erejéig. Elgondolkoztató képversek A Kontáréban első pillanatban azok a képversek tűnnek az ol­vasó szemébe, amelyek nyilván sokakat elgondolkoztatnak majd lapozgatás közben. Tandori De­zső, Péntek Imre, Páskándi Gé­za és mások müvei mellett a Kecskeméten élő Pintér Lajos is jelentkezett e nem éppen gya­kori műfajban. A Fórum rovat­ban viszont Szilágyi János teszi közzé a művelődéstörténeti szempontból értékes, becses Ré- vái-doikumentumoikat. S hogy másik megyénkben példát is említsünk a lap legfrissebb szá­mából: a kiskunhalasi születésű Berki Viola festőművész alkotá­sainak reprodukcióit láthatják a folyóirat hasábjain az olvasók. \ Vallomások eltávozott írótársakról Az Űj Írás című irodalmi, mű­vészeti és kritikai folyóirat októ­beri száméiban többen is a már örökre eltávozott írótársakra emlékeznek. Közli a lap Csák Gyula Búcsú Féja Gézától című írását, amelyben a fiatalabb pá­lyatárs elfogult szeretettel szól arról az íróról, aki „Megérdemli, hogy megőrződjék mindannyi ónk jó emlékezetében”. A szerző alá­húzza azt a tényt, hogy Féja nemcsak írónak volt jelentős, hanem mint szerkesztő, iroda­lomszervező és agitátor is so­kat „verekedett” hosszú életé­ben. Ábrándok és démonok a címe annak az írásnak, amelyben Szabó Ede mondja el gondolata­it, véleményét a magyar iroda­lom egyik örökéletű klasszikusá­ról: Krúdy Gyuláról. Többek között azt hangsúlyozza, hogy az írásnak e 'megszállottja és kü­lönös képességű művésze a nyelv muzsikáját használta fel alkotásai eszközéül. Egy tragikus sorsú romániai magyar költő életútjáról, Szilá­gyi Domokos pályájáról mond­ja el vallomását a lap hasábjain Szakolczay Lajos, a kecskeméti Forrásból is régóta ismert kriti­kus. Hangsúlyozza, hogy e kivé­teles képességű allkotó „vérében hordta a történelmi tudást”. Ró­la, aki az azóta híressé lett er­délyi „Forrás-nemzedék” egyik kitűnősége volt kezdettől fogva, vall a szerző, rokonszenvesen el­fogult cikkében. V. M. Egy ország iskolarendszerének hatékony­ságát annak alapján állapíthatjuk meg, hogy a tanköteles fiatalok hány százaléka, meny­nyi idő alatt és milyen eredménnyel végzi el az egyetemes emberi műveltség alapjait lerakó, úgynevezett alapozó iskolát. Joggal Gondoljuk csak meg, hogy a tanulók abban az életkorban — 6 és 14 éves koruk között — jár­nak ebbe az iskolatípusba, amikor az ember formálhatósága, értelmi befogadóképessége, szelle/ni gaz­dagodásra való készsége a legna­gyobb. Ezért nem közömbös szá­munkra, hogy ez alatt a nyolc év alatt milyen mértékű művelt­séghez jutnak a tanulók, illetve hányán fejezik be eredményesen általános iskolai tanulmányaikat. Általános Iskoláink három év­tizedes fennállásuk alatt — di­csekvés nélkül mondhatjuk — nemzetközileg is figyelemreméltó eredményeket értek el. A hat- tizenhárom éves gyerekeknek 97 —98 százalékát évek óta ott talál­juk az általános iskolában vagy valamelyik gyógypedagógiai in­tézményben. Mégsincs okunk a/, elégedettségre, mert a hiányzó két százalék évente 19—20 ezer gye­reket jelent, vagyis ennyien eles­nek az iskolai nevelés és oktatás lehetőségeitől, ennek következté­ben minden bizonnyal szegényebb lesz személyiségük, göröngyösebb az életútjuk. Sokan még ma is azt hiszik, hogy a tankötelezettség végrehaj­tása egyszerű jogi kérdés, amely­nek a megoldása kizárólag a ta­nácsokra és az iskolákra tartozik. — A szülőket példásan meg kell büntetni — mondják —, ha gyer­meküket nem íratják be pz isko­lába. arra pedig a pedagógusok ügyeljenek, hogy egyetlen tanuló se maradjon ki onnan. Mondanunk sem kell. hogv ko­rántsem ennyire egyszerű a hely­zet. Hiszen a, lemorzsolódó vagy az iskolába be sem kerülő gye­rekek zöme a társadalom peri­fériájára szorult család fia. lá­nya. Iskoláztatásukat számos gond nehezíti. Például: bármennyire hihetetlennek látszik: az országos népességnyilvántartásban sem szerepel, hogy a hatéves gyerekek között mekkora a cigány fiatalok aránya, pedig az oktatási irányí­tás számára ez fontos adat lenne. Miként az is — ami már az ok­tatási főhatóság hatáskörébe tar­tozik —, hogv akik egy adott idő­pontban hiánvoznak a tanulói nyilvántartásból, azok miért nem járnak iskolába. Az általános iskolában a le­morzsolódó tanulók aránya sem kevés, tizenhat éves korig mint­egy 10 százalék, ennek ellenére a tankötelezettségi törvény vég­szögezte le az 1972-es oktatási párthatározat, hogy a magyar közoktatás továbbfejlesztésé­ben alapvetően fontos feladatok hárulnak az általános iskolára. Népünk közműveltsége elsősorban az általános iskolán áll vagy bu­kik. • Pásztor Zoltán felvétele. rehajtásának legfontosabb állo­mása az .iskolakezdet. Hiába mondja ki az oktatási berkekben sokszor idézett 1961-es III. tör­vény, hogy „tankötelezettségének kezdetén minden gyermeket álta­lános iskolába kell beíratni”, s egy 1973-as törvényerejű rendelet szerint ennek elmulasztásakor a szülő vagy a gyerek gondviselője ellen szabálysértés miatt felje­lentést kell tenni, sok fiatal még­sem kerül be az iskolába. Hogy mi az oka ennek? A ta­nácsi dolgozók tudják a legjob­ban, hogy számos cigánycsalád esetében a szabálysértési eljárás egyszerűen nem érvényesíthető, illetőleg nincsen foganatja. Hi­szen arra is van példa, hogy a kóborló életmódot folytató cigá­nyok — gyerekeikkel együtt — semmiféle nyilvántartásban sem szerepelnek. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a tankötelezettségi gondok nem mindegyike kapcsolatos a cigánykérdéssel. A hatéveseknek ugyanis egy másik csoportja azért hiányzik az iskolából, mert ké- pezhetetlen, vagy értelmi fogya­tékos. A tavalyi tanévben mint­egy négyszáz gyereket „iskola­éretlennek” minősítettek a komp­lex iskolaérettségi vizsgálatokon. E bonyolult kérdéskör elemzésé­től terjedelmi okok miatt ha el is tekintünk, egy bíráló észrevételt mégsem hallgathatunk el: ma még jó pár iskolában túl gyorsan és könnyű szívvel lemondanak egy- egy lassú fejlődésű, de ép értel­mű gyerekről. Igaz, hogy ez a lemondás nem a gyerek végleges „száműzése” az iskolából, mert nyolcéves korára — tehát kétéves késéssel — szin­te valamennyi gyerek bejut az általános iskolába vagy valame­lyik kisegítő intézménybe. A kér­dés összetettségére vall, hogy a bejutástól még hosszú és nehéz út vezet az iskola elvégzéséig. Társadalmi fejlődésünk mai szakaszán a tankötelezettségi tör­vény eredményes végrehajtása nemcsak pedagógiai feladat, ha­nem égetően fontos politikai kér­dés is. Vagyis Közügy, melynek megoldásához mindenekelőtt a társadalom szoros együttműködé­sére van szükség. D. K. I. A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKÁBÓL Szőkefalvi-Nagy Béla Richard Strauss-dalokat hall­gatunk, Szőkefalvi-Nagy Katalin előadásában. Erősítve egy sza­bályt: matematika és zene össze­tartozó fogalmak. A jelen eset­ben érthető a zene iránti érdek­lődés, ám matematikusókkal be­szélgetve, ez a tétel mindig elő­térbe kerül. Énthető, ha a két­szeres Kossuth-dljas professzort erről faggatom. A matematika iránti szenvedélyének, vonzódá­sának forrását kutatom minde­nekelőtt. — Édesapám, Szőkefalvi-Nagy Gyula, a szegedi tanárképző fő­iskola matematika professzora volt. A matematika iránti érzé­kemet én tehát hazulról hoztam. Családunk 1929-<ben került Sze­gedre, ezt megelőzően Kolozsvá­rott éltünk. Ott végeztem 16 éves koromig iskoláimat is, de már Szegeden, az akkori Klauzál Gá­bor reálgimnáziumban érettsé­giztem. — Ha jól tudom, édesapja is a Magyar Tudományos Akadé­mia tagja volt. — Igen, tagja volt- az Akadé­miának, 1939-ig a főiskola mate­matika professzora is volt, majd az egyetem geometriai tanszékét vezette, 1953-ban bekövetkezett haláláig. Számos jelentős mate­matikai művet írt. ,A geometriai szerkesztések elmélete” című könyve és „Differenciálgeomet­ria” című jegyzete napjainkban is használatos. Az utóbbi rövide­sen könyv alakban is megjelenik. — önt kezdettől fogva érde- ' kelte a matematika? — Fiatal koromban elsősorban a biológia, a kémia és a fizika érdekelt. Nagy igyekezettel ta­nultam nyelveket is. Középiskolás korom vége felé, és részben az egyetemen is, különösen a fizika és a kvantummechanika izgatott. Ennek az akkoriban kifejlődött forradalmian új fizikai elmélet­nek a tanulmányozása útján ju­tottam el a matematika modern fejezeteivel való megismerkedés­hez is. Még egyetemista korom­ban írott első dolgozatom német fizikái folyóiratban látott napvi­lágot. Ebben bizonyos fizikai kér­désekkel összefüggő matematikai problémákat oldottam meg. A matematikával véglegesen egy másik, még szintén hallgató ko­romban, írt dolgozatom jegyzett el, amelyben az úgynevezett Hil- bert-itérbeli operátorokra vonat­kozó matematikai kérdésekkel foglalkoztam. Professzorom, Riesz Frigyes, aki ennék a kérdéskör­nek és általában a modern ma­tematikának egyi'k legnagyobb szaktekintélye volt, dolgozatomat tetszéssel fogadta. Elismerő sza­vai egész további pályafutásomat meghatározták. Riesz professzor­nak később munkatársa lettem. Kilencévi tanárképző főiskolai működésem után, 1948-ban let­tem a szegedi egyetem rendes ta­nára, de a Magyar Tudományos Akadémia már 1945-ben tagjává választott. — Eddig hány tudományos műve jelent meg? — Hozzávetőlegesen 180 dolgo­zatom látott napvilágot Az ope­rátorok úgynevezett spektrálel- méletéről írott első, német nyel­vű könyvem 1942-ben jelent meg. A következő, Riesz Frigyessel kö­zösen írt könyvem, az „Előadá­sok a funkcionálanalízisről”, 1950-ben jelent meg először, és nagy nemzetközi sikert aratott. Kiadására Szegeden került sor franciául, majd kiadták németül, oroszul, angolul, kínaiul és japá­nul. Érdeklődéssel forgatom a mű különböző nyelvű változatait, köztük a legutoljára megjelent japán kiadást. Szőkefalvi-Nagy Béla is újfent belelapoz a köny­vekbe. Dicséri a nyomdai mun­kát, az esztétikus tördelést. Köz­ben a Richard Strauss-dalok is véget érnek. A családra terelő­dik a szó. Az öt lányra és a fiú­ra. Majd a hat unokára, a sok apró kis „örömre”. Amikor hét­köznapjairól kérdezem, mosolyog­va mondja: — Koncentrálás, pon­tosság. Munkám és hivatásom szere tete. — ön fontos szerepet tölt be többek között a Hazafias Nép­front Csongrád megyei bizott­ságában. — A Hazafias Népfront bizott­ságának alelnöke vagyok. Mun­kám során az egyetem és a Sze­gedi Akadémiai Bizottság közötti kapcsolat, valamint a népfront célkitűzéseinek összehangolása a célom. Jóllehet, sokoldalú mun­kám miatt meglehetősen ndhéza vállalt feladat ellátása, ám min­denképpen hasznos és fontos. — Visszatérve munkásságára, kérem, szóljon az ezeket el­ismerő állami kitüntetéseiről. — Két ízben kaptam Kossuth- díjat. Először 1950-ben, a Hilbert- térre és a Fourier-sorokra vonat­kozó kutatásaimért, majd 1953- ban, a Riesz Frigyessel közösen írt munkába foglalt eredmé­nyeimért, ezen kívül két alka­lommal kaptam meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, egy ízben pedig az Oktatásügy Kivá­ló Dolgozója kitüntetést, — Haár Alfréd és Riesz Fri­gyes a szegedi matematikai is­kola megalapítói voltak, ön is aktív tagja ennek az isko­lának. Hogyan foglalná össze erről véleményét? — A szegedi matematikai isko­la világszerte ismert. Ez elsősor­ban a kiváló elődöknek köszön­hető, akik közé Kerékjártó Bélát, Rédei Lászlót, Kalmár Lászlót is odasorolhatjuk. De a jelenlegi „gárda” is méltán folytatja az ő munkájukat. Matematikus kollé­gáim közül ketten, Tandori Ká­roly és Leindler László, szintén tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. De a többi kollé­gák és fiatalabb .tanítványaim között is szép számmal vannak olyanok, akiknek munkásságát nemzetközileg is számon tartják és elismerésben részesítik. — Professzor úr, a Szegedi Akadémiai Bizottságot is ve­zeti. Mit jelent ez az ön szá­mára? — 1970 óta vagyok a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke. E tisztségemben szívesen foglalko­zom a város és a Dél-Ailföld tu­dományos életének különböző problémáival, valamint komplex tudományszervezési és -irányítá­si feladatokkal. 25 éve az Akadé­mia matematikai bizottságának is betöltőm elnöki, tisztét. A felsza­badulás óta szerkesztője vagyok az Acta Scientiarum Mathema- ticarum tudományos lapnak, amely 1922 óta jelenik meg Sze­geden. Nemzetközi folyóirat. Legújabb számában amerikai, kanadai, cseh, román, Kuvaitban dolgozó arab matematikus írása is olvasható. Hadd említsem meg, mint érdekességet, hogy nemrég két matematikus — egy román, egy amerikai kínai — egymástól függetlenül oldott meg egy ak­tuális problémát, és dolgozatai­kat megjelentetés végett mind­ketten a mi folyóiratunkhoz küldték meg. Egyeztetnem kellett a véleményeket a megjelenés ér­dekében. Végül is a román ma­tematikus dolgozata mellett dön­töttünk, mivel az ő megoldása általánosabb érvényű. Főszerkesz­tője vagyok a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája és a Magyar Tudományos Akadémia közös gondozásában megjelenő „Analy­sis Mathematica” folyóiratnak is, amelyet itt szerkesztünk Szege­den. Tudományos munkásságom elismeréséül a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája 1971-ben tagjává választott. De tiszteletbe­li tagja vagyok a finn és az ír akadémiának. Dlszdoktora a drez­dai és a turkui egyetemnek is. A jeles matematikus munkás­ságát méltatva, szólnom kell még egyetemi jegyzeteiről, legújabb könyvéről, amelyet jCiprián Foias román matematikussal írt, és ar­ról az egyetemi tankönyvről, amely eddig hat kiadást ért meg, de mindig „hiánycikk”. Valós függvények és függvénysorok. Szőkefalvi-Nagy Béla, aki már eddig is továbbfejlesztette a sze­gedi matematikai Iskolát, mun­kássága újabb elismeréséül, ha­zánk felszabadulása alkalmából, Állami Díj kitüntetésben része­sült. P. Z. MUNKAHELYI MŰVELŐDÉS UH Örömök és gondok A megszokottnál jóval kevesebb időbe került, míg a kecskeméti ZÖLDÉRT Vállalatnál folyó közművelődési tevékenység fontosabb eseményeiröl-gondjairól általános képet kaptam Jakubek Ferencné- nek, a közművelődési bizottság elnökének segítségével, aki a legap­róbb részletekre vonatkozó információkat is azonnal mondta, anélkül, hogy régebbi kimutatásokat vagy az üggyel közvetlenül foglalkozó munkatársakat hivott volna segítségül. Nyilván része van ebben an­nak is, hogy Jákubekné a válla­lat adminisztrációs részlegének a vezetője, s így szinte minden fon­tosabb adat „átfut” a kezén. S hogy a legtöbb résztevékenységet ő nemcsak az ügyiratokból, ha­nem a közvetlen tapasztalatból is ismeri. Amikor a .színházlátoga­tásról beszéltünk, kiderült példá­ul, hogy nemrégiben vásároltak százhatvan bérletet. Amikor pe­dig a dolgozók üdülése került szóba, megtudtam, hogy éppen a napokban segített egy négy gyer­mekes család ingyenes üdülésé­nek lebonyolításában. □ □ □ Fölvethetné bárki, hogy termé­szetes jelenség az ilyesmi egy olyan Vállalatnál, amelynek ezer- hatszáz dolgozója kilenc kiren­deltségen dolgozik. (Kecskemét­től Bajáig, Tiszakécskétől Duna- vecséig, szétszórva.) És ráadásul az alkalmazottak mintegy két­harmada nő. Egyik tanfolyam a másikat éri a vállalatnál, jóllehet a dolgozók — a bolti eladók, a felvásárlók, a karbantartó szakemberek — ki­lencven százaléka .szakképzett. Tavaly mintegy húszán végezték el az üzletvezetőit, s az idén a hűtőgépkezelői tanfolyamra is sokan jelentkeztek. A mérlegké­pes könyvelőire öten járnak. Tí­zen most szereznek általános is­kolai végbizonyítványt, a marxis­ta középiskolába több mint hú­szán járnak. A szakszervezet ál­tal indított politikai oktatásban pedig százhetvenen vesznek részt. A különböző oktatási formá­ban tanulókat még lehetne so­rolni. Ám helyette egy olyan je­lenségre irányítanánk a figyel­met, ami példamutató: a veze­tők nemcsak támogatják a tanu­lókat, de magúk is élen járnak az önképzésben. Nevükkel ugyan­úgy lehet találkozni a folyamat- szervező tanfolyam résztvevői kö­zött, mint a marxista egyetem hallgatóinak sorában. Némelyi­kük neve pedig nem is egy név­sorban szerepel. Mellesleg Jaku­bek Ferencné is ez utóbbiak közé tartozik. □ □ □ Szinte magától értetődik, hogy az önképzésben aktív vezetők nagy súlyt helyeznek a munkahe­lyi művelődésre, s ezt a fontos pozitívumot a ZÖLDÉRT Válla­lat vezetőitől sem lehet elvitat­ni: a szociális-kultúrál is alap évi egymillió forintját hasznosan köl­tik el. Saját óvodát tartanak fenn például, amiben egy huszonkét- ezer forintos MINIMAT-készü- lék fejleszti az apróságok értel­mi képességeit, s szintén tízezrek­be kerülő tornafelszerelés áll ren­delkezésükre, a sok elmés játék­ról nem is beszélve. Évente több • Jakubek Ferencné. száz könyvet vásárolnak a vál­lalatnál működő letéti könyvtá­rak részére, s mintegy kétszázöt­ven dolgozó kedvezményes —sőt részben ingyenes — üdültetéséről gondoskodnak. S hogy egy különösen aktuális eseménnyel folytassam: az éven­te megrendezésre kerülő KPVDSZ Kulturális Napok egy hónapig tartó rendezvénysorozata is pél­damutatóan gazdag. Ez idő alatt a dolgozók megtekinthetik Bozsó János festőművész és Dugár Já­nos iparművész kiállítását, a Vas­virág Bábegyüttes műsorát, és kirándulások keretében megis­merkedhetnek az Országházzal, a budai várral, a bajái Türr Ist­ván Múzeum értékeivel, Dunave- cse látnivalóival, valamint talál­kozhatnak egy szovjet katonai alakulat művészbarát katonáival és Szabó Magda írónővel. Sorolhatnám a programokat — de végre fel kell hívnom vala­mire a figyelmet: a „megtekint­hetik” a „találkozhatnak” szavak mellé nem sorakozik fel sajnos kellő súllyal a „részt vettek”, „be­mutattak” szavak. — Az egyéb művelődést egyetlen — anyanyel­vi — vetélkedő, s a dolgozók — szabad időben készített — kézi­munkáiból rendezett kiállítás képviseli. Ennél az ezerhatszáz embert képviselő vállalatnál — sajnos ez nem egyedi jelenség —, öntevékeny művészeti csoport nem működik. A fentiek arra en­gednek következtetni, hogy a vál­lalatnál — legalább is ami a munkahelyi művelődés kérdéseit illeti — a könnyebb megoldások irányába terelődnek a dolgok: in­kább megvalósulnak a csupán pénz kiutalásával elintézhető fel­adatok, mint azok, amelyek a dol­gozók szélesebb körű öntevékeny­ségéhez kötöttek. Ami egyúttal jelzi a feladatokat, a további ten­nivalókat is, természetesen nem­csak a közművelődési bizottság számára. Káposztás János • Az óvodások, akik inindent megkapnak. (Straszer András felvételei) Az Odera menti Frankfurt jubileuma Az Odera menti Frankfurt, az NDK jelentős megyeszékhelye ez évben ünnepli fennállásának 725. évfordulóját. A várost 1253-ban alapították az Odera nagyforgalmú kereske­delmi útjainak kereszteződésében. Frankfurt 1318-ban a Hanza-szö- vétség tagja lett. A következő századokban áruvásárai tették híressé, majd a porosz fennható­ság idején mint garnizon vált hírhedtté. A második világhábo­rúban katonai erődítmény, a há­ború végére a város 70 százalé­ka megsemmisült. Az" Odera-Neisse határ mentén fekvő, jelenleg 75 ezer lakosú Frankfurtot 1945 után újjáépí­tették. A városban 1953-ban el­készült az Oderát átívelő Ba- rátság-hid, amely Frankfurt központját köti össze a lengyel Slubovicé-val. A város fontos szerepet játszik a KGST-orszá- gok külkereskedelmi áruszállitá- sában. A kereskedő- és iparváros az NDK kulturális életének egyik központja. Frankfurtban született Heinrich von Kleist, akinek em­lékére irodalmi múzeumot létei sítettek. A zenei élet is eleven, a frankfurti hangversenysorozatok a Bach-kultusz hű őrzői. (BU- DAPRESS—PANORAMA) Folyóiratszemle

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom