Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

1978. október 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Ok nélkül, egy évben kétszer nemigen számoltat párt-végrehajtóbizottság ülésének napirendjén nem­be pártalapszervezetet az irányító pártszerv. Mi tét- régiben másodszor szerepelt a Fővárosi Faipari és te mégis szükségessé, hogy a Kecel nagyközségi Kiállítás Kivitelező Vállalat helyi üzemegysége? Segíteni csak a bajok ismeretében lehet... Benyó István, a nagyközségi pártbizottság titkára a követke­zőkkel indokolta: Termelési fel­adatainak teljesítése, túlteljesíté­se. munkafegyelme alapján a fa­ipari üzemet évek óta példaadó gazdasági egységként, pártszerve­zetét pedig az egyik legjobb kom­munista közösségként tartják szá­mon. Az idei gazdasági vonat­kozású beszámoltatásakor azon­ban az üzem munkájában vissza­esésre utaló tünetek kerültek fel­színre. Ezért, hogy szükség sze­rint segíthessen, vélte hasznosnak a testület az alapszervezet belső életének, s főleg a termelést szer­vező, irányító munkájának átte­kintését. Az üzemi pártalapszervezet ve­zetőségének az erről szóló írásos beszámolója túl azon, hogy rög­zítette az alapszervezet sok te­kintetben figyelemre méltó moz­galmi adatait, szervezeti műkö­désének mikéntjét, a lényeget jobbára általános megfogalma­zásban burkolta. Ilyenformán: „ ... A pártszervezet kiemelt feladatként kezeli és részt vesz az üzemegység gazdasági életé­ben. Vezetőségi üléseken, tag­gyűléseken a központtól megka­pott tervszámokat megismerik, és részt vesznék azok teljesítésében. Vezetőségi üléseken a gazdasági eredményék megvitatásra kerül­nek és félévenként a taggyűlés elé terjesztjük. Az alapszervezet kommunistái így előre megisme­rik a tervfeladatokat és a végre­hajtás eredményeit. Az ezt kö­vető termelési tanácskozásokon a párttagok előtájékozottsággal bír­nak és így a tanácskozás akti­vitása nő, a célfeladatókra való mozgósításban részt vesznek. A párttagok személyes helytállása gazdasági területen legjobban a szocialista versenymozgalomban tükröződik. A nyolc szocialista brigádban tizenkilenc párttag dolgozik, tehát a taglétszám 80 százaléka...” A továbbiakban még egy be- ' szédes konkrétum bukkant elő: „Több évi jelentős erőfeszítés eredményeként az általános mű­veltség gyarapodása mellett, a szakmai továbbképzésben is ha­ladás történt. Például 1977-ben 35, 1978-ban 23 dolgozó tett szak­munkásvizsgát. Köztük jelentős a párttagok száma. Az idén 15 fes­tő és kárpitos szakmunkás ré­szére tapétás tanfolyamot szer­veztünk ...” Az irányító pártszerv elé ke­rült írásos jelentés tartalmából tehát arra lehetett következtetni, hogy a kiemelt feladatok elvég­zésére összpontosuló erőfeszítés-, sei bár, de rendjén mennek a dolgok az üzemegységben. Gondot legfeljebb a további feladatokat megjelölő határozatok egyike sej­tetett. Ami azonban kimaradt az alap- szervezeti pártvezetőség írásos jelentéséből, előjött a testületi ülésen elhangzott első és a to­vábbi kérdésekre. Palásti Károly alapszervezeti titkár szóbeli ki­egészítésében szakajtóra való problémával ismertette meg a pár t-végreha j tóbizottságöt. Elmondta például, hogy az üzemegység 1977. évi jelentős ter­melési és anyagtákarékossági vál­lalásainak sikeres teljesítésével szemben félő, hogy az idén a jó­val szerényebb törekvéseket sem tudják teljesíteni. Az alapvető feltétel, a munkával való ellátott­ság hiányzik hozzá. Nem utolsó­sorban ez magyarázza, hogy az első félévi tervét is csak 89 szá­zalékra teljesítette az üzemegy­ség. Emiatt kedvezőtlen a mun­kahelyi légkör, s az elégedetlen­séget tovább fokozza, hogy a ke­celi üzem dolgozói a budapesti központba kényszerülnek feljárni munkába. Méghozzá anélkül, hogy ennek indokoltságát a válla­lat vezetői megmagyarázták vol­na. Az ilyen célú termelési ta­nácskozásra eddig — a több idő­pont megjelölése ellenére —, nem került sor. A testületi ülésen sorra-rendre előjöttek az anyavállalat és üzemegysége között feszítő egyéb fogyatékosságok is. Az például, hogy bár forma szerint létezik üzemi négyszög a keceli telepen, ülései rendszertelenek. Jogköre ugyanis nincs, csak végrehajtási kötelezettsége. Javaslata lehet, a döntés azonban már nem aszta­la. És az, hogy a fővárosi válla­latnál órabért, a keceli egységben pedig teljesítmény alapján fizet­nek. Aki órabérben dolgozik, több lazaságot megengedhet ma­gának; ezt látják a Budapestre feljárók, e tapasztalatok nyomán alakult ki a rossz hangulat, lazult meg a munkafegyelem a keceli üzemben. Vagy: a központi vál­lalat túlteljesítette tervét, Récéi­ről pedig a lemaradás ellenére, felrendelik a szakmunkásokat... Szó, ami szó, a nagyközségi párt-végrehajtóbizottság sejtése alaposnak, s a pártalapszervezet termelést szervező, irányító mun­kájáról való beszámoltatása na­gyon is szükségesnek .bizonyult. Egyértelműen kiviláglott ugyanis, hogy hiányzik az összhang, nincs meg a kellő kapcsolat a vállalati központ és a keceli üzemegység között. S ez a párt- és a gazda­sági vezetésre egyaránt vonatko­zik. A testületi ülés vita-összefog­lalójában a nagyközségi pártbi­zottság titkára okkal hangoztat­ta: az üzemi alapszervezet be­számolójának ezúttal a párt belső életével kellett volna foglalkoz­nia. S hogy: mégis a gazdasági problémák kerültek előtérbe, a v két terület elválaszthatatlanságá- ra figyelmeztet. Arra, hogy a gaz­dasági gondok előbb-utóbb politi­kai prdblémákká válhatnak. A vállalati központ és üzem­egysége közötti kedvezőtlen hely­zet megváltoztatása érdekében, döntésének megfelelően, megteszi a közreműködő lépéseket a nagy­községi párt-végrehajt óbizottság. Határozatában, természetesed, megjelölte a helyi üzem politi­kai és gazdasági vezetőinek, egy­szersmind a, pártalapszervezet közösségének legfontosabb fel­adatait is. * A fentiekben közreadott példa legfontosabb tanulsága alighanem az, hogy amikor az irányító párt­szerv beszámoltat, az eredmé­nyek, a gyakorlatban bevált mód­szerek szerény összegezése mel­lett, mindenekelőtt a politikai munka során jelentkező gondok­ra, nehézségekre kíváncsi. Mert segíteni csak a bajok ismeretében lehet. S az iméntiből következik a másik tanulság: a lényeg tag­lalására szorítkozó számadással sok papírmunka takarítható meg. Perny Irén Megszigorítják a takarmányok nyilvántartási fegyelmét Új színház épül Győrött Túlságosan sok abraktakar­mányt használnak fel a gazdasá­gok egy kilogrammnyi hús előál- litására. számos telépen nagy a pazarlás, máshol a műszaki fel­szerelés elavultsága okozza a túl- etetést — ezt állapította meg a MÉM idén tavasszal végzett vizs­gálata, amelynek nyomán azóta egész sor intézkedést tettek a hiz­lalás gazdaságosságának fokozá­sára. Az intézkedések első ered­ményeit, s a tapasztalatokat most ismét elemezték. A vizsgálat nyomán újabb in­tézkedések várhatók, tekintettel arra, hogy néhány területen egyáltalán nem, vagy csak rész­ben sikerült előbbre lépni. A ta­karmányok nyilvántartási fegyel­mét az üzemekben a jövőben megszigorítják, s ebbe a munká­ba bevonják majd a területi tsz- szövetségek revizori csoportjait. Találtak olyan baromfinevelő te­lepet, ahol kezdetleges felszere­léseket alkalmaznak; bebizonyo­sodott, hogy ezekben az üzemek­ben a legnagyobb szakmai hoz­záértéssel sem lehet szavatolni a gazdaságos hizlalást, ezért fon­tolóra veszik, nem lenne-e érde­mes ezeket a baromfitelepeket fel­számolni, s helyettük új, modern létesítményeket építeni. A minisztérium intézkedett: a cukorgyári melaszt a takarmá­nyozásban az eddiginél jobban hasznosítsák. Tudományos kuta­tók rövidesen kidolgozzák majd a melasz értékesítésének, felhasz­nálásának különféle lehetőségeit. Megvizsgálják továbbá a műsza­ki és technikai lehetőségéket a nagy energiatartalmú zsírok és növényolaj ipari anyagok takar­mányozási felhasználására. (MTI) T itokzatos tengerek 1. Víz alatti Mount Everest Manapság szinte állandósul a tengerekkel kapcsolatos konfe­renciák sorozata. Ezeknek a ta­nácskozásoknak a hosszútávú hasznát csak a jövő mutatja meg, egyfajta szerepet azonban máris kétségtelenül betöltenek. Világ­szerte újabb és újabb milliókkal értetik meg, mennyi új problé­mát vet fel, mennyi új lehetősé­get és veszélyt jelent ma az a közeg, amelyről eddig, legalább is ilyen értelemben, viszonylag ke­vés szó esett: a tenger. E konferenciák háttéranyaga­ként a világsajtó, a rádió- és te­levízióállomások nemzetközi há­lózata példátlan mennyiségű in­formációt közöl a világóceánról, a történelmi és technikai fejlődés tengeri vonatkozásairól. Országút és csatatér Ha az óceánok kiapadnának, mintegy 360 millió négyzetkilo­méterrel gyarapodnék a száraz­föld. (A Szovjetunió területe 22,5 millió négyzetkilométer!) Maga­sabb hegyek bukkanának elő, mint a Mount Everest, szilajabb vulkánok, mint az Etna, és mé­lyebb szakadékok, mint a Grand Canyon. A víz nélküli óceán látomása persze képtelenség. Az azonban nem véletlen, hogy mind több publikáció foglalkozik a tenger­rel úgy, hogy annak „lényegét”, a vizet, éppen hogy érinti. Az ember, mind szükségleteit,, mind technikai felkészültségét tekintve, most érkezett el addig, hogy fel akarja kutatni az óceánt, mint egészet, a maga Mount Everest­jeivel, Etnáival és Grand Ca­nyonjaival egyetemben — egészen a ma is felderítetlen titkok töme­gét rejtő tengerfenékig. Kezdet­ben a tenger mindenekelőtt, sőt, szinte kizárólag, halat jelentett az ember számára. Mintegy 3300 esztendeje, a föníciaiak óta lett a nagy víz népeket, országokat, kul­túrákat és civilizációkat összekö­tő országút — és ezzel szinte egy- időben csatatér is. A föníciaiak után görögök, rómaiak, poliné­ziaiak, kínaiak, portugálok, spa­nyolok, franciák, oroszok, ango­lok tágították mai szemmel lélek- vesztőnyi hajóikon az ismert vi­lág határait. Horizontálisan, tehát vízszinte­sen, ma már az ismert világnak, beleértve a földfelület kétharma­dát borító óceánt is, gyakorlati­lag nincsenek határai. Vertiká­lisan, függőlegesen azonban, kü­lönösen a tengerek viszonylatá­ban, csak most tartunk a kezdet kezdetén. Az első nagy tengerjogi konferencia, a caracasi, nem véletlenül ült össze (149 ország ötezer delegátusa ment el Vene­zuelába!) 1974-ben. Az ember a hetvenes évek elején ért meg ar­ra, hogy a világóceán Orpheusa- ként lemerüljön az'igazi alvilág­ba, az örök homály birodalmaSa. A Grotius-alapelv Már az első lépések is valósá­gos kincsesbányát sejtetnek oda­lent. A hatalmas olaj- és ásvány­tartalékok fényében végleg illu­zórikussá vált az úgynevezett Grotius-féle alapelv, amelyet már korábban kikezdett a múló idő. Hugo Grotius holland jogász 1609-ben vetette papírra, azt a mondatot, ami azelőtt is, azóta is a tulajdonképpeni tengerjogalap­ja: „az óceán mindenkié, mert olyan végtelen, hogy nem sajátít­hatja ki senki”. Ugyanez a Grotius, a méretek és arányok szellemes érzékelteté­séül azt is mondta, hogy „inkább a szárazföldet nevezhetnénk a világóceán tartozékának, mint fordítva”. Ma már így ez sem igaz. Nem a méretek és arányok változtak, hanem a szárazföld la­kója, az ember terjesztette ki te­vékenysége határait. A lemerülés megkezdődött... Az Azori-szigeteknél nemzetkö­zi tudóscsapat vallatja négy—öt­ezer méter mélységben a tengert. Köztük van a különlegesen fel­szerelt kutatóhajó, az Alvin le­génysége, amely akkor vált vi­lágszerte ismertté, amikor a spa­nyol partok közelében „elkalló­dott” az amerikai légierő egy hidrogénbombája és azt felkutat­ta. A hajó feladata most az, hogy az Atlanti-óceán középső részé­nek vulkánikusán is aktív mély­tengeri vonulatait tanulmányozza. El Nino rejtélye Jóval délebbre 38 kutatóhajó és 13 repülőgép működött sokáig egy nagyszabású ENSZ-akció ke­retében. A tudósok azt kutatták, hogyan befolyásolják a tropikus tengerek a világ időjárását. NORDPAX-nak (Nort Pacific Experiment, Észak-Csendes-óce- áni Kísérlet) nevezik azt a prog­ramot, amelynek keretében szov­jet és amerikai tudósok tettek máris rendkívül fontos oceanog­ráfiai felfedezéseket. Megállapí­tották például, hogyan függ <3sz- sze az El Nino-nak nevezett, Dél- Amerika partjain időnként sú­lyos következményekkel végig­söprő melegvizű áramlat azzal az ellenáramlattal, amely a Fülöp- szigetektől Közép-Amerikáig érezteti hatását. H. E. (Következik: 2. Kincsek a mély­ben.) V V£*­• Győr kulturális és egyben építészeti újdonsága a november­re elkészülő új színházépület. A korszerű berendezésekkel felsze­relt modern épület színházterme hétszáz néző befogadására alkal­mas. A képen: a színház hom­lokzata. (MTI-fotó: Ruzsonyi Gábor felvétele — KS) Paradicsomszezon • Hatvan környékén — az or­szág legnagyobb paradicsomtermő körzetében — a kedvezőtlen idő­járás miatt kissé megkésve kez­dődhetett meg a paradicsom be­takarítása. Jelenleg több gazda­ságban géppel szedik a paradi­csomot, amit a Hatvani Konzerv­gyár üzemeiben dolgoznak fel. A képen: paradicsomosztályozás a Hatvani Konzervgyár egyik lé­üzemében. (MTI-fotó: Manek Attila felvétele — KS) Nehéz harc és boldog győzelem Nyolcvan éve született Sinkó Ervin H! a élne, ma volna 80 esztendős Sinkó Ervin, a jugoszlá­viai magyar irodalom legkiemelkedőbb alakja. Apa- tinban, egy vegyes lakosságú, magyar-sváb faluban született. Később gimnazistaként Szabadkára került, ahol nyomban részt vesz a szociáldemokrata mozgalomban. A gimnazista az iskoláskönyvek helyett Marxot, Engelst, Kautskyt, Prou- dhont, Szabó Ervint olvassa, kölcsönzi, ismerteti a munká­sokkal. ,,A cselédlányok szakszervezetének megalakításával kezdtem ... A cselédlányok nagyobb része idővel visszamegy falujába és gondoskodni kell róla, hogy a batyujában kis szocializmust is vigyen haza . ..” Az első világháború idején ha­diérettségit tesz, bevonul, a frontra kerül és ezidőiben meg­jelenik első verseskönyve: az Éjszakák és haj raalok címmel. A front összeomlik, a (háború véget ért. Sinkó maga mögött hagyja Bácskát, Budapestre indul, kézi­táskájában versek és naplójegy- zetek, fejében olvasmányélmé­nyei és az odaadó akarat, hogy a küszöbön álló forradalom' te­vékeny eleme legyeh. „A forra­dalom az Budapest volt, s ott­honról félig-meddig szökve, üres zsebekkel, tele szívvel, mindjárt a háború után ott voltam Buda­pesten. Ott az első nap egy, az orosz forradalom óta aktív anti- rnilitarista társaság közepette ta­láltam magam. Az én nagy és boldog csodálkozásomra kiderült, hogy ennek a társaságnak tagjai 1914 óta a kétségbeesésnek, a bűntudatnak, és a tehetetlenség­nek ugyanazokkal az ördögeivel viaskodtak, mint én.” Az őszirózsás forradalom, és a Tanácsiköztársaiság nagy jelentősé­gű történelmi időszakában Révay Józseffel és Hevesi Gyulával ala­pító tagja a KMP hivatalos köz­lönyévé tett Intennacionálénak. Húszéves korában az újpesti pártszervezet titkára, a budapes­ti központi (munkástanács tagja. 1919. május 1-én délután Kecs­kemétre kerül, ahol a tiszai frontáttörés hírére a- vezetők többsége élhagyta helyét, önte­vékenyen újraszervezi a hatalom szerveit, és irányítása alá veszi a város ügyeinek intézését. Ezt a már dokumentált tényt élő szóban először e sorok' szerzőjé­nek mondotta el 1965 májusá­ban, jelezve, hogy ez az első al­kalom, (hogy erről bárki is Kecs­kemét városából érdeklődött volna. Kölcsönösen örültünk a több órás találkozás lehetőségének, amelynek színhelye Újvidék volt, és ahol éppen azért tartózikodott, mert az egyetemen előadásait tartotta. A beszélgetés láthatóan fárasztotta, éppen ezért aziránt érdeklődtem, hogy van-e a bir­tokában leírt feljegyzés az 1919» es eseményekre, a Kecskeméten történtékre vonatkozóan. Mon­dotta, hogy van, hiszen a húszas évek elején feleségének tollba mondta ennék a nagy történeti sorsfordulónak históriáját, ám a kézirat Zágrábban lelhető fel. ígéretet tett, hogy még abban az évben Kecskeméten keresztüli­jőve megkeres, a feljegyzést magával hozza és rendelkezé­semre bocsátja. Sajnos, nem ta­lálkozhattunk (Mongóliában vol­tam), így a kézirat tartalma szá­munkra mindmáig ismeretlen. Kecskeméti szerepléséhez még annyit, hogy kinevezték kor­mányzótanácsi megbízottá, majd annak eleget téve június végén Budapesten más beosztást kapott. A megyeszékhelyen tartózkodásá­nak egy már akkor és azóta is vitatott vonása az, hogy bár elő­ször szálc*>áégből szélsőségbe esett, végül is egyaránt igyeke­zett küzdeni a „balos” túlzások és a liberális engedékenységgel szemben. Kecskeméten nem en­gedi kivégeztetni a szentkirályi eHenforradalmár felkelőket, és később Budapesten a nevezetes júniusi l'udovikás lázadás után a belügyi (népbiztosság politikai osztálya vezetőjének, Korvin Ot­tónak engedélyével statáriális bíróság helyett ,fvilágnézeti ne­veléssel”, amolyan szeminárium­sorozattal. igyekszik jobb belátás­ra késztetni az elfogott fiatalko­rú ludoviikásobat. Eszmei világá­ban továbbra is fellelhető bizo­nyos szélsőség, de gyakorlati te­vékenysége a diktatúra bukásáig töretlen, a végső szolnoki vissza­vonuláskor személyes példával, revolverrel a kezében igyekszik meggátolni a hátrálást. A Tanácsköztársaság leverése után Sinkó Bécsbe menekül, majd a húszas évek közepén Ju­goszláviába települ át. 1931-ben lát hozzá alapvető müvének, az Optimisták című nagy regényé­nek megírásához, amely hazánk­ban is a legismertebb művének számít. A következő évben elké­szül a regény 'kézirata és keresi megjelentetésének helyét. Köz­ben kapcsolatba kerül Károlyi Mihállyal, Romain Roland-nal. Dicséretben és biztatásban nincs hiány, de időközben Hitler hata­lomra kerül és regénye megje­lentetése másodrangúvá lett. A szerző és felesége a Szovjetunió­ba indulnak,. hogy a megvalósult szocializmus országában jelenjék meg a szocializmust hirdető-aka­ró regény. A regény kiadását tá^ mogaitja Kun Béla is, mikor az már-már a küszöbön áll, a támo­gató eltűnik a szerző és a külvi­lág szeme elől, és a tetemes kéz­irat újból (helyet foglal a bő­röndben. Utáina ismét Párizs kö­vetkezük, majd Jugoszlávia. Az igazi révbejutás a felsza­badulás utánra maradt. 1945-től Zágrábban él, 1950-től a Jugosz­láv Tudományos és Művészeti Akadémia levelező. 1960-tól ren­des tagja. 1961-től az újvidéki egyetem (magyar tanszékének ve­zetőjeként egyetemi tanár anél­kül, hogy egyetemet, vagy taná­ri képesítést szerzett volna. Az Optimisták című regénye 1953- ban jelent meg magyar nyelven. Ezenkívül még számos prózai és tanulmánykötete látott napvilá­got. Bár Sinkó Ervin soha sem vallotta magát drámaírónak, mégis két drámáját láthatta a közönség: Az elítélitek és a Ször­nyű szerencse. Ezek politikai drámák, a jelenben élők a pilla­natra reagálnák, amelyekben sa­ját korát írja meg. Az eddigiekben említés tör­tént sokrétű írói és közéleti mű­ködéséről. Mégis azt kell mon­dani, hogy Sinlkó Ervin életmű­vének középpontja: költészete. A látható életműben háttérben áll ugyan, hiszen a vers igézetében írói pályájának első tíz eszten­deje alakul csupán. Az újvidéki Fórum Könyvkiadó Vándorbotom meg-megtorpan című válogatott versesfcötetben az Éjszakák & hajnalok; a Fájdalmas Isten ver­seskötetekből gyűjti ki a leg­jobbakat. A válogatás sok évti­zeden át született ízelítője Sinkó lírai munkásságának. A Poéma a pártról című költe­ménye világosan érzékelteti és láttatja azt a vörös fonalat, amely végig vonult a nagy író egész életén, s amelyet pártossá­gának nevezünk: „ö, ő, a jövő énekel itt, a csá­kányok zuhognak, a jövő énekel itt minden kalaipácsütésben, s a fekete betűk rengetegéből ezer és tízezer új könyvből a jövő világos szeme néz vissza itt ta­nuló férfi-, nő és gyermeksze­mekbe.” S jelen és jövő mellett e nép­nek nyelvén egyetlen szó, mely egyszerre jelent nehéz harcot és boldog győzelmet. Jelen s jövő neve a mi nyelvünkön: párt. Sinkó Ervin hitt és kételke­dett, önmaga magányos útjá‘ járta, s feloldódott másokban kérdései ma is nyitva állnak válaszai ma sem véglegesek Hagyatéka feldolgozásra vár, to vábbi meglepetéseket ígérő, nag szerző. —r —1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom