Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-05 / 235. szám

4ft 1978. október 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Ok nélkül, egy évben kétszer nemigen számoltat be pártalapszervezetet az irányító pártszerv. Mi tet­te mégis szükségessé, hogy a Kecel nagyközségi párt-végrehajtóbizottság ülésének napirendjén nem­régiben másodszor szerepelt a Fővárosi Faipari és Kiállítás Kivitelező Vállalat helyi üzemegysége? Segíteni csak a bajok ismeretében lehet... Benyó István, a nagyközségi pártbizottság titkára a követke­zőkkel indokolta: Termelési fel­adatainak teljesítése, túlteljesíté­se. munkafegyelme alapján a fa­ipari üzemet évek óta példaadó gazdasági egységként, pártszerve­zetét pedig az egyik legjobb 'kom­munista közösségként tartják szá­mon. Az idei gazdasági vonat­kozású beszámoltatásakor azon­ban az üzem munkájában vissza­esésre utaló tünetek kerültek fel­színre. Ezért, hogy szükség sze­rint segíthessen, vélte hasznosnak a testület az alapszervezet belső életének, s főleg a termelést szer­vező, irányító munkájának átte­kintését. Az üzemi pártalapszervezet ve­zetőségének az erről szóló írásos beszámolója túl azon, hogy rög­zítette az alapszervezet sók te­kintetben figyelemre méltó moz­galmi adatait, szervezeti műkö­désének mikéntjét, a lényeget jobbára általános megfogalma­zásban burkolta. Ilyenformán: .......A pártszervezet kiemelt f eladatként kezeli és részt vesz az üzemegység gazdasági életé­ben, Vezetőségi üléseken, tag­gyűléseken a központtól megka­pott tervszámokat megismerik, és részt vesznék azok teljesítésében. Vezetőségi üléseken a gazdasági eredményék megvitatásra kerül­nek és félévenként a taggyűlés elé terjesztjük. Az alapszervezet kommunistái így előre megisme­rik a tervfelad atókat és a végre­hajtás eredményeit. Az ezt kö­vető termelési tanácskozásokon a párttagok előtájékozottsággal bír­nak és így a tanácskozás akti­vitása nő, a célfeladatokra való mozgósításban részt vesznek. A párttagok személyes helytállása gazdasági területen legjobban a szocialista versenymozgalomban tükröződik. A nyolc szocialista brigádban tizenkilenc párttag dolgozik, tehát a taglétszám 80 százaléka...” A továbbiakban még egy be­szédes konkrétum bukkant elő: „Több évi jelentős erőfeszítés eredményeként az általános mű­veltség gyarapodása mellett, a szakmai továbbképzésben is ha­ladás történt. Például 1977-ben 35. 1978-ban 23 dolgozó tett szak­munkásvizsgát. Köztük jelentős a párttagok száma. Az idén 15 fes­tő és kárpitos szakmunkás ré­szére tapétás tanfolyamot szer­veztünk ...” Az irányító pártszerv elé ke­rült írásos jelentés tartalmából tehát arra lehetett következtetni, hogy a kiemelt feladatok elvég­zésére összpontosuló erőfeszítés-, sei bár, de rendjén mennek a dolgok az üzemegységben. Gondot legfeljebb a további feladatokat megjelölő határozatok egyike sej­tetett. Ami azonban kimaradt az alap- szervezeti pártvezetőség írásos jelentéséből, előjött a testületi ülésen elhangzott élső és a to­vábbi kérdésekre. Palásti Károly alapszervezeti titkár szóbeli ki­egészítésében szakajtóra való problémával ismertette meg a pá r t-v égr eh a j tób i zo ttságo t. Elmondta például, hogy az üzemegység 1977. évi jelentős ter­melési és anyagtákarékossági vál­lalásainak sikeres teljesítésével szemben félő, hogy az idén a jó­val szerényebb törekvéseket sem tudják teljesíteni. Az alapvető feltétel, a munkával való ellátott­ság hiányzik hozzá. Nem utolsó­sorban ez magyarázza, hogy az első félévi tervét is csak 89 szá­zalékra teljesítette az üzemegy­ség. Emiatt kedvezőtlen a mun­kahelyi légkör, s az elégedetlen­séget tovább fökozza, hogy a ke­celi üzem dolgozói a budapesti központba kényszerülnek feljárni munkába. Méghozzá anélkül, hogy ennek indokoltságát a válla­lat vezetői megmagyarázták vol­na. Az ilyen célú termelési ta­nácskozásra eddig — a több idő­pont megjelölése ellenére —, nem került sor. A testületi ülésen sorra-rendre előjöttek az anyavállalat és üzemegysége között feszítő egyéb fogyatékosságok is. Az például, hogy bár forma szerint létezik üzemi négyszög a keceli telepen, ülései rendszertelenek. Jogköre ugyanis nincs, csak végrehajtási kötelezettsége. Javaslata lehet, a döntés azonban már nem aszta­la. És az, hogy a fővárosi válla­latnál órabért, a keceli egységben pedig teljesítmény alapján fizet­nek. Aki órabérben dolgozik, több lazaságot megengedhet ma­gának; ezt látják a Budapestre feljárók, e tapasztalatok nyomán alakult ki a rossz hangulat, lazult meg a munkafegyelem a keceli üzemben. Vagy: a központi vál­lalat túlteljesítette tervét, Kecel- rőL pedig a lemaradás ellenére, felrendelik a szákmunkásokat... Szó, ami szó, a nagyközségi párt-végrehajtóbizottság sejtése alaposnak, s a pártalapszervezet termelést szervező, irányító mun­kájáról való beszámoltatása na­gyon is szükségesnek bizonyult. Egyértelműen kiviláglott ugyanis, hogy hiányzik az összhang, nincs meg a kellő kapcsolat a vállalati központ és a keceli üzemegység között. S ez a párt- és a gazda­sági vezetésre egyaránt vonatko­zik. A testületi ülés vita-összefog- lalójában a nagyközségi pártbi­zottság titkára okkal hangoztat­ta: az üzemi alapszervezet be­számolójának ezúttal a párt belső életével kellett volna foglalkoz­nia. S hogy mégis a gazdasági problémák kerültek előtérbe, a , két terület elválaszthatatlanságá- ra figyelmeztet. Arra, hogy a gaz­dasági gondok előbb-utóbb politi­kai problémákká válhatnak. A vállalati központ és üzem­egysége közötti kedvezőtlen hely­zet megváltoztatása érdekében, döntésének megfelelően, megteszi a közreműködő lépéseket a nagy­községi párt-végréhajtóbizottság. Határozatában, természetesed, megjelölte a helyi üzem politi­kai és gazdasági vezetőinek, egy­szersmind a, pártalapszervezet közösségének legfontosabb fel­adatait is. * A fentiekben közreadott példa legfontosabb tanulsága alighanem az, hogy amikor az irányító párt­szerv beszámoltat, az eredmé­nyek, a gyakorlatban bevált mód­szerek szerény összegezése mel­lett, mindenekelőtt a politikai munka során jelentkező gondok­ra, nehézségekre kíváncsi. Mert segíteni csak a bajok ismeretében lehet. S az iméntiből következik a másik tanulság: a lényeg tag­lalására szorítkozó számadással sok papírmunka takarítható meg. Perny Irén Megszigorítják a takarmányok nyilvántartási fegyelmét Túlságosan sok abraktakar­mányt használnák fel a gazdasá­gok egy kilogrammnyi hús előál­lítására, számos telepen nagy a pazarlás, máshol a műszaki fel­szerelés elavultsága okozza a túl- etetést —; ezt állapította meg a MÉM idén tavasszal végzett vizs­gálata, amelynek nyomán azóta egész sor intézkedést tettek a hiz­lalás gazdaságosságának fokozá­sára. Az intézkedések első ered­ményeit, s a tapasztalatokat most ismét elemezték. A vizsgálat nyomán újabb in­tézkedések várhatók, tekintettel 1. Víz alatti Mount Everest Manapság szinte állandósul a tengerekkel kapcsolatos konfe­renciák sorozata. Ezeknek a ta­nácskozásoknak a hosszútávú hasznát csak a jövő mutatja meg, egyfajta szerepet azonban máris kétségtelenül betöltenek. Világ­szerte újabb és újabb milliókkal értetik meg, mennyi új problé­mát vet fel, mennyi új lehetősé­get és veszélyt jelent ma az a közeg, amelyről eddig, legalább is ilyen értelemben, viszonylag ke­vés szó esett: a tenger. E konferenciák háttéranyaga­ként a világsajtó, a rádió- és te­levízióállomások nemzetközi há­lózata példátlan mennyiségű in­formációt közöl a világóceánról, a történelmi és technikai fejlődés tengeri vonatkozásairól. Országút és csatatér Ha az óceánok kiapadnának, mintegy 360 millió négyzetkilo­méterrel gyarapodnék a száraz­föld. (A Szovjetunió területe 22,5 millió négyzetkilométer!) Maga­sabb hegyek bukkanának elő, mint a Mount Everest, szilajabb vulkánok, mint az Etna, és mé­lyebb szakadékok, mint a Grand Canyon. A víz nélküli óceán látomása persze képtelenség. Az azonban nem véletlen, hogy mind több publikáció foglalkozik a tenger­rel úgy, hogy annak „lényegét”, a vizet, éppen hogy érinti. Az ember, mind szükségleteit,, mind technikai felkészültségét tekintve, most érkezett el addig, hogy fel akarja kutatni az óceánt, mint arra, hogy néhány területen egyáltalán nem, vagy csák rész­ben sikerült előbbre lépni. A ta­karmányok nyilvántartási fegyel­mét az üzemekben a jövőben megszigorítják, s ebbe a munká­ba bevonják majd a területi tsz- sZövetségek revizori csoportjait Találtak olyan baromfinevelő te­lepet, ahol kezdetleges felszere­léseket alkalmaznak; bebizonyo­sodott, hogy ezekben az üzemek­ben a legnagyobb szakmai hoz­záértéssel sem lehet szavatolni a gazdaságos hizlalást, ezért fon­tolóra veszik, nem lenne-e érde­egészet, a maga Mount Everest­jeivel, Ernáival és Grand Ca­nyonjaival egyetemben — egészen a ma is felderítetlen titkok töme­gét rejtő tengerfenékig. Kezdet­ben a tenger mindenekelőtt, sőt, szinte kizárólag, halat jelentett _az ember számára. Mintegy 3300 esztendeje, a föníciaiak óta lett a nagy víz népeket, országokat, kul­túrákat és civilizációkat összekö­tő országút — és ezzel szinte egy- időben csatatér is. A föníciaiak után görögök, rómaiak, poliné­ziaiak, kínaiak, portugálok, spa­nyolok, franciák, oroszok, ango­lok tágították mai szemmel lélek- vesztőnyi hajóikon az ismert vi­lág határait. Horizontálisan, tehát vízszinte­sen, ma már az ismert világnak, beleértve a földfelület kétharma­dát borító óceánt is, gyakorlati­lag nincsenek határai. Vertiká­lisan, függőlegesen azonban, kü­lönösen a tengerek viszonylatá­ban, csak most tartunk a kezdet kezdetén. Az első nagy tengerjogi konferencia, a caracasi, nem véletlenül ült össze (149 ország ötezer delegátusa ment el Vene­zuelába!) 1974-ben. Az ember a hetvenes évek elején ért meg ar­ra, hogy a világóceán Orpheusa- ként lemerüljön az "igazi alvilág­ba, az örök homály birodalmaEa. A Grotius-alapelv Már az első lépések is valósá­gos kincsesbányát sejtetnek oda­lent. A hatalmas olaj- és ásvány­tartalékok fényében végleg illu­zórikussá vált az úgynevezett Grotius-féle alapelv, amelyet már korábban kikezdett a múló idő. Hugo Grotius holland jogász 1609-ben vetette papírra, azt a mondatot, ami azelőtt is, azóta is a tulajdonképpeni tengerjog alap­mes ezeket a baromfitelepeket fel­számolni, s helyettük új, modern létesítményeket építeni. A minisztérium intézkedett: a cukorgyári melaszt a takarmá­nyozásban az eddiginél jobban hasznosítsák. Tudományos kuta­tók rövidesen kidolgozzák majd a melasz értékesítésének, felhasz­nálásának különféle lehetőségeit. Megvizsgálják továbbá a műsza­ki és technikai lehetőségeket a nagy energiatartalmú zsírok és növényolaj ipari anyagok takar­mányozási felhasználására. (MTI) ja: „az óceán mindenkié, mert olyan végtelen, hogy nem sajátít­hatja ki senki”. Ugyanez a Grotius, a méretek és arányok szellemes érzékelteté­séül azt is mondta, hogy „inkább a szárazföldet nevezhetnénk a világóceán tartozékának, mint fordítva”. Ma már így ez sem igaz. Nem a méretek és arányok változtak, hanem a szárazföld la­kója, az ember terjesztette ki te­vékenysége határait. A lemerülés megkezdődött. .. Az Azori-szigeteknél nemzetkö­zi tudóscsapat vallatja négy—öt­ezer méter mélységben a tengert. Köztük van a különlegesen fel­szerelt kutatóhajó, az Alvin le­génysége, amely akkor vált vi­lágszerte ismertté, amikor a spa­nyol partok közelében „elkalló­dott” az amerikai légierő egy hidrogénbombája és azt felkutat­ta. A hajó feladata most az, hogy az Atlanti-óceán középső részé­nek vulkánikusán is aktív mély­tengeri vonulatait tanulmányozza. El Nino rejtélye Jóval délebbre 38 kutatóhajó és 13 repülőgép működött sokáig egy nagyszabású ENSZ-akció ke­retében. A tudósok azt kutatták, hogyan befolyásolják a tropikus tengerek a világ időjárását. NORDPAX-nak (Nort Pacific Experiment, Észak-Csendes-óce- áni Kísérlet) nevezik azt a prog­ramot, amelynek keretében szov­jet és amerikai tudósok tettek máris rendkívül fontos oceanog­ráfiai felfedezéseket. Megállapí­tották például, hogyan függ <fsz- sze az El Nino-nak nevezett, Dél- Amerika partjain időnként sú­lyos következményekkel végig­söprő melegvizű áramlat azzal az ellenáramlattal, amely a Fülöp- szigetektől Közép-Amerikáig érezteti hatását. H. E. (Következik: 2. Kincsek a mély­ben.) Új színház épül Győrött • Győr kulturális és egyben építészeti újdonsága a november­re elkészülő új színházépület. A korszerű berendezésekkel felsze­relt modern épület színházterme hétszáz néző befogadására alkal­mas. A képen: a színház hom­lokzata. (MTI-fotó: Ruzsonyi Gábor felvétele — KS) Paradicsomszezon • Hatvan környékén — az or­szág legnagyobb paradicsomtermő körzetében — a kedvezőtlen idő­járás miatt kissé megkésve kez­dődhetett meg a paradicsom be­takarítása. Jelenleg több gazda­ságban géppel szedik a paradi­csomot, amit a Hatvani Konzerv­gyár üzemeiben dolgoznak fel. A képen: paradicsomosztályozás a Hatvani Konzervgyár egyik lé­üzemében. (MTI-fotó: Manek Attila felvétele — KS) T itokzatos tengerek Nehéz harc és boldog győzelem Nyolcvan éve született Sinkó Ervin H a élne, ma volna 80 esztendős Sinkó Ervin, a jugoszlá­viai magyar irodalom legkiemelkedőbb alakja. Apa- tinban, egy vegyes lakosságú, magyar-sváb faluban született. Később gimnazistaként Szabadkára került, ahol nyomban részt vesz a szociáldemokrata mozgalomban. A gimnazista az iskolásk'önyvek helyett Marxot, Engelst, Kautskyt, Prou- dhont, Szabó Ervint olvassa, kölcsönzi, ismerteti a munká­sokkal. „A cselédlányok szakszervezetének megalakításával kezdtem ... A cselédlányok nagyobb része idővel visszamegy falujába és gondoskodni kell róla, hogy a batyujában kis szocializmust is vigyen haza ...” Az első világháború idején ha­diérettségit tesz, bevonul, a frontra ikerül és ezidőben meg­jelenik első verseskönyve: az Éjszakák és hajnalok címmel. A front összeomlik, a háború véget ért. Sinkó maga mögött hagyja Bácskát, Budapestre Indul, kézi­táskájában versek és naplójegy­zetek, fejében olvasmányélmé­nyei és az odaadó akarat, hogy a küszöbön álló forradalom' te­vékeny eleme legyen. „A forra­dalom az Budapest volt, s ott­honról félig-meddig szökve, üres zsebekkel, tele szívvel:, mindjárt a háború után ott voltam Buda­pesten. Ott az első nap egy, az orosz forradalom óta aktiv anti- mil itarista társaság közepette ta­láltam magam. Az én nágy és boldog csodálkozásomra kiderült, hogy ennek a társaságnak tagjai 1914 óta a kétségbeesésnek, a bűntudatnak, és a tehetetlenség­nek ugyanazokkal az ördögeivel viaskodtak, mint én.” Az őszirózsás forradalom, és a Tanácsköztársaság nagy jelentősé­gű történelmi időszakában Révay Józseffel és Hevesi Gyulával ala­pító tagja a KMP hivatalos köz­lönyévé lett Intennacionáiénak. Húszéves korában az újpesti pártszervezet titkára, a budapes­ti központi munkástanács tagja. 1919. május 1-én délután Kecs­kemétre kerül, ahol a tiszai frontáttörés hírére a- vezetők többsége él hagyta helyét, önte­vékenyen újraszervezi a hatalom szerveit, és irányítása alá veszi a város ügyeinek intézését. Ezt a már dokumentált tényt élő szóban először e sorok1 szerzőjé­nek mondotta el 1965 májusá­ban, jelezve, hogy ez az első al­kalom, hogy erről bárki is Kecs­kemét városából érdeklődött volna. Kölcsönösen örültünk a töhb órás találkozás lehetőségének, amelynek színhelye Újvidék volt, és ahol éppen azért tartózkodott, mert az egyetemen előadásait tartotta. A beszélgetés láthatóan fárasztotta, éppen ezért aziránt érdeklődtem, hogy van-e a bir­tokában leírt feljegyzés az 1919-» es eseményekre, a Kecskeméten történtékre vonatkozóan. Mon­dotta, hogy van, hiszen a húszas évek elején feleségének tollba mondta ennék a nagy történeti sorsfordulónak históriáját, ám a kézirat Zágrábban lelhető fel. ígéretet tett, hogy még abban az évben Kecskeméten keresztüli­jőve megkeres, a feljegyzést magával hozza és rendelkezé­semre bocsátja. Sajnos, nem ta­lálkozhattunk (Mongóliában vol­tam), így a kézirat tartalma szá­munkra mindmáig ismeretlen. Kecskeméti szerepléséhez még annyit, hogy kinevezték kor­mányzótanácsi megbízottá, majd annak eleget téve június végén Budapesten más beosztást kapott. A megyeszékhelyen tartózkodásá­nak egy már akkor és azóta is vitatott vonása az, hogy bár elő­ször szélt iáégből szélsőségbe esett, végül is egyaránt igyeke­zett küzdeni a „balos” túlzásók és a liberális engedékenységgel szemben. Kecskeméten nem en­gedi kivégeztetni a szentkirályi ellenforradalmór felkelőket, és később Budapesten a nevezetes júniusi ludovikás láziadás után a belügyi népbiztosság politikai osztálya vezetőjének, Korvin Ot­tónak engedélyével statáriátis bíróság helyett ,,világnézeti ne­veléssel”, amolyan szeminárium­sorozattal igyekszik jobb belátás­ra késztetni az elfogott fiatalko­rú ludoviikásokat. Eszmei világá­ban továbbra is fellelhető bizo­nyos szélsőség, de gyakorlati te­vékenysége a diktatúra bukásáig töretlen, a végső szolnoki vissza­vonulásikor személyes példával, revolverrel a kezében igyekszik meggátolni a hátrálást. A Tanácsköztársaság leverése után Si-nikó Bécsbe menekül, majd a húszas évek közepén Ju­goszláviába települ át. 1931-ben lát hozzá alapvető müvének, az Optimisták című nagy regényé­nek megírásához, amely hazánk­ban is a legismertebb művének számít. A következő évben elké­szül a regény ’kézirata és keresi megjelentetésének helyét. Köz­ben kapcsolatba kerül Károlyi Mihállyal, Romain Roland-nal. Dicséretben és biztatásban nincs hiány, de időközben Hitler hata­lomra kerül és regénye megje­lentetése másodrangúvá lett. A szerző és felesége a Szovjetunió­ba indulnak,. hogy a megvalósult szocializmus országában jelenjék meg a szocializmust hirdető-aka­ró regény. A regény kiadását táj mogatja Kun Béla is, mikor az már-máf a küszöbön áll, a támo­gató eltűnik a szerző és a külvi­lág szeme elől, és a tetemes kéz­irat újból ’helyet foglal a bő­röndben. Utána ismét Párizs kö­vetkezik, majd Jugoszlávia. Az igazi révbejutás a felsza­badulás utánra maradt. 1945-től Zágrábban él, 1950-től a Jugosz­láv Tudományos és Művészeti Akadémia levelező. 1960-tól ren­des tagja. 1961-től az újvidéki egyetem magyar tanszékének ve­zetőjeként egyetemi tanár anél­kül, hogy egyetemet, vagy taná­ri képesítést szerzett volna. Az Optimisták című regénye 1953- ban jelent meg magyar nyelven. Ezenkívül még számos prózai és tanulmánykötete látott napvilá­got. Bár Sinkó Ervin soha sem vallotta miagát drámaírónak, mégis két drámáját láthatta a közönség: Az elítéltek és a Ször­nyű szerencse. Ezek politikai drámák, a jelenben élők a pilla­natra reagálnak, amelyekben sa­ját korát írja meg. Az eddigiekben említés tör­tént sokrétű írói és közéleti mű­ködéséről. Mégis azt kell mon­dani. hogy Sinlkó Ervin életmű­vének középpontja: költészete. A látható életműiben 'háttérben áll ugyan, hiszen a vers igézetében írói pályájának első tíz eszten­deje alakul csupán. Az újvidéki Fórum Könyvkiadó Vándorbotom meg-megtorp>an című válogatott versesikötetben az Éjszakák ék hajnalok: a Fájdalmas Isten ver­seskötetekből gyűjti ki a leg­jobbakat. A válogatás sok évti­zeden át született ízelítője Sinkó lírai munkásságának. A Poéma a pártról című költe­ménye világosan érzékelteti és láttatja azit a vörös fonalat, amely végig vonult a nagy író egész életén, s amelyet pártossá­gának nevezünk: „ö, ő, a jövő énekel itt, a csá­kányok zuhognak, a jövő énekel itt minden kalapácsütésben, s a fekete betűk rengetegéből ezer és tízezer új könyvből a jövő világos szeme néz vissza itt ta­nuló férfi-, nő és gyermeksze­mekbe.” S jelen és jövő mellett e nép­nek nyelvén egyetlen szó, mely egyszerre jelent nehéz harcot és boldog győzelmet. Jelen s jövő neve a mi nyelvünkön: párt. Sinikó Ervin hitt és kételke­dett, önmaga magányos útját járta, s feloldódott másokban, kérdései ma is nyitva állnak, válaszai ma sem véglegesek. Hagyatéka feldolgozásra vár, to­vábbi meglepetéseket ígérő, nagy szerző. —r —l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom