Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-27 / 254. szám

1978. október 27. • PETŐFI NÉPE • 5 ÉVFORDULÓRA KÉSZÜLŐDNEK Énekkar a történelemben 0 A Kecskeméti Polgári Dalkör, tennállásának negyedszázados évfor­dulóján. Most már bizonyosnak látszik, hogy a fennállásának 90. évfordu­lójára készülő kecskeméti Kodály- kórus megéri a századikat! Né­hány esztendeje sokan tamáskod- va hallgatták az idei ünnepi ren­dezvények terveit: hol leszünk addigra? Féltek, hogy úgy jár­nak, mint a nagy hírű kecskeméti dalárda. Hasztalan hívták, hiába csalogatták a fiatalokat, mind na­gyobb felelősség nyomta a fo­gyatkozó és fáradó öregek vállát. Az alapítás körülményei A lányok, asszonyok mentik meg a nagy hírű férfikórust a jö­vőnek. Idestova három eszten­deje szervezték vegyeskórussá, maid nyolc évtizedes „nőtlenség" után az iparos dalárdát. Hamaro­san megháromszorozódott a pró­bákon részt vevők száma. Szívesen járnak a kisipari szövetkezetek­ből, a nyomdából a lányok, a&z- szonyok, s a fiatalemberek. Az új összetételű énekkar legutóbb Sió­fokon, Kapuváron szerepelt siker­rel és Kecskeméten is bemutat­koztak. A nagy múltú énekkarra szük­sége van a városinak, megyének, a magyar kóruslkultúrának. Két kezünkön megszámolhatjuk a Ko- dálv-tkórusnál hosszabb ideje mű­ködő öntevékeny csoportokat. Mi tartja össze őket ilyen hosz- szú ideje? Minek tulajdonítható, hogy alapításuk után gyorsan be­kapcsolódhattak Kecskemét kultu­rális életébe? Alkalmas pillanatban mondták ki a legyenit! A szőlő- és gyü­mölcstermelés fellendülése, a nö­vekvő export, a nagyarányú épít­kezés meggyorsította a kisipar térhódítását. Mind több beleszó­lást kértek a közügyekbe a szám­ban és tekintélyben gyarapodó mesterek. Felismerte az 1881-ben alapított Kecskeméti Általános Ipartársullat, hogy csak tanult, szakképzett, művelt emberek vív­hatják ki az iparosság 'méltóbb becsülését. Különösein az 1884-ben létrehozott ipar-testület buzgólko- dott a tudományok terjesztéséért. Szívesen vették a rokonszenvező érelmiségieik ez irányú közremű­ködését, kezdeményezéseit. A szervezők érdemei Az a Böszörményi Mihály taní­tó úr keltette életre az Iparos If­júság önképző Egyesületét, aki l£42~ben (!) mintaóvoda-(terveze­tet nyújtott be a városi tanács­hoz, aki Jókai barátságával büsz­kélkedhetett, aki élete kockázta­tásával ötezer forintot hozott ha­difutárként Kossuth táborából1, aki az ország egyik legelső tanító­egyesületét szervezte, ö kajrolta fel Eötvös Nagy Imre javaslatát: alakítsanak iparos dalárdát. A kezdeményező lapszerkesztő is ügybuzgó, bár olykor rossz vállal­kozásokhoz csapódó ember volt, Nemesszeghy István, az első kar­nagy pedig kiváló szakember hí­rében állt. Az egyesület alapszabályait 1888. július 14-én hagyta jóvá a belügyminiszter.. Legfőbb célnak a mesterek közötti összhang erősí­tését, az önáilüló iparosok ízlésének pallérozását tekintették. (Feladata: „A dalművelés, hangversenyek, zeneestélyek, kirándulások szer­vezése, ezáltal a társas élet elő­mozdítása és adandó alkalmakkor jótékony célra leendő közreműkö­dés.”) Kimondták, hogy működő tag csak feddhetetlen jellemű mester lehet. Az akkori társadal­mi körülmények között szinte ter­mészetesnek tartották, hogy el­különítették magukat a segédek­től, az inasoktól. Az Ókollégiumnak abban a ter­mében tartották próbáikat, amely­ben Petőfi szavalt hajdanán. Első szereplésükre a Nádorban került sor. A mai színházzal szemben működő kávéházat évekig Kodály Zoltán nagyapja bérelte. Dalosversenyek, koncertek Fellépéseikről sűrűn olvasha­tunk a helyi sajtóban. Helytálltak a nem mindig jóízű „dalárcsaták­ban”. Szerepeitek a fővárosban, Aradon, Kassán, Temesváron, Egerben. Közreműködtek 1900-ban az első kecskeméti oratórium­előadáson. Jó hangulatban ünnepelték fennállásuk negyedszázados évfor­dulóját. A Magyar Alföld is in­kább a dalosmozgíailomihoz tapadt csinnadrattás külsőségeket bírál­ta. „Mi munkások megértjük a dal jelentőségét, de azért fölös­legesnek tartjuk .azt a sok-sok díszt, díszt, díszt. Dísz volt a köz­gyűlés dísz volt a hangverseny, dísz volt a terem és dísz voltak a megválasztott /tiszteletbeli ta­gok ...” A dalosok hamarosan másféle zászlók alatt vonultak távoli harc­terekre és csaknem négy eszten­dei hallgatás után szomorúan vet­ték számba 1918 őszén az eltűn­teket, rokkantakat, hősi halotta­kat. A kórus fennállásának ötvene­dik évfordulóján azt írták róluk, hogy „a dalkör nemcsak az ipa­rosságnak, de mondhatni Kecske­mét városa egész társadalmának a kedvence lett.” így igaz, mégis sajnálatos, hogy a tagság zenei felkészültsége, beállítottsága, a te­kintélyes Krémén Sámuel kar­nagy ízlése miatt műsorválasztá- su'k joggal kritizálható. Alig-alig vettek tudomást Kodályról, Bar­tókról, az új magyar muzsikáról, a kultúránkba áramló friss szel­lemről. Névváltozások A felszabadulás után megvá­lasztott új vezetőség, Tóth László polgármester, elnök, s Kerekes István nyomdai főgépmester, társ­elnök irányításával megújította a patinás kórus életét. Már 1945. március 15-én felléptek, április 26-án a Magyar Kommunista Párt egyik rendezvényén szerepeltek, részt vettek a május elsejei ün­nepségen. A következő évben megkezdték ia falujárást. Először az i2sáki kommunista pártszerve­zet meghívásának tettók eleget. Közreműködtek Kádár János, Ká­rolyi Mihály, Szakasits Árpád és más neves politikusok részvételé­vel tartott gyűléseken. Kilencve­nen (!) utaztak él Siófokra az el­ső, felszabadulás utáni, sajnos, a régi „dalárcsaták” hibáitól sem mentes, országos dalosversenyre. Az 1947-ben átmenetileg ve­gyeskarrá bővülő, nevét Kecske­méti Polgári és Munkás Dalkörré változtató énekkar több koncer­ten adott számot fejlődéséről. Az átszervezés után sorozatban mu­tatták be Bartók, Kodály, Bárdos műveit. A legnagyobb élő zene­szerző rájuk bízta Petőfi Élet vagy halál! című versére írt mű­vének nyilvános bemutatóját. (Korábban csak a rádióban hang­zott el.) A jelenlétében, 1947. de­cember 16-án elhangzott kon­certről! kedvezően nyilaitkozott Kodály Zoltán, bár kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy a fellépő kórusok egyesítéséből szer­veződhetne igazán jó énekkar. 1949-ben hozzájárult ahhoz, hogy a jövőben Kecskeméti Dol­gozók Kodály Zoltán énekkara né­ven szerepeljenek. (A körülmé­nyek kedvezőtlen alakulására ő sem számíthatott.) A kapkodó, szakszerűtlen, felelőtlen átszerve­zések tönkretették a meglevő kecskeméti kórusokat. Mind ke­vesebben vettek részt a próbá­kon. A Szakmaközi Bizottság, az új gazda sem törődött ügyeikkel. Még próba helyiségük sem volt. Már-már „szétmentünk’’, jegyez­te fel Barllha Mihály, a kórus krónikás főtitkára. Biztató jövő Nagy-nagy erőfeszítéssel sike­rült 1956 tavaszán újra lelket rázni a társaságba. A Kisipari Termelőszövetkezetek Kodály Énekkara ezekben az években so­kat köszönhetett Ádám József ze­neiskolai igazgató ügybuzgalmá- nak. Jól felkészítette az ismét férfikarként működő együttest. Valamennyi meghívásnak eleget tettek. Volt bőven, elismerés is, taps is. Büszkén viselték a Szo­cialista Kultúráért kitüntetést, ké­sőbb aranyfokozattal tértek haza a minősítésekről. Daloltak tanya- közponitofcbán, gyárakban, fellép­tek a Zeneiakadémián, politikai ünnepségeken, szoboravatáson, zárszámadáson, üzemekben. Az ipari szövetkezetek dicsére­tes támogatásával működő ének­kar Zsiga László és Zsigámé Sikari Katalin karnagyok irányításával készül az őszi, téli hangverse­nyekre, a 90. évforduló ünnepsé­geire. Van mire emlékezniük, van mivel büszkélkedniük. Kevés ön­tevékeny együttesben találunk annyi kétkezi dolgozót, olyan jó közösségi széliemet, áldozatkész­séget, mint a nevére egyre mél­tóbb kecskeméti Kodály-kórusban. Heltai Nándor ÚJ KÖNYVEK Molnár Gábort mint híres va­dászt, a brazíliai őserdők kuta­tóját, s az egyik legnevesebb magyar útteírót ismerjük. Azt már kevesen tudják, hogy ő ál­lította össze az első és egyetlen magyar—brazíliai—portugál szó­tárt. Huszonkét éves volt, ami­kor a Magyar Nemzeti Múzeum expedíciójával Brazíliába ment, huszonnégy, amikor egy szeren­csétlen robbanás következtében elvesztette szemevilágát. . Molnár Gábor decemberben lesz hetven éves, s ez alkalomból a Szépiro­dalmi Kiadónál új kötete jelent meg A Bakonytól Amazóniáig címmel. Oly sok és nagyszerű út­leírás és vadásztörténet után most gyermek- és ifjúkorának élményeit, emlékeit adja közre. A gyermekkori barangolások a Bakony vadregényes tájain, gyűj- tőutak a Csinger-völgyben, gom­baszedés erdei patakok, vízmosá­sok környékén, majd később egy jól hordó Winchester puska, il­letve egy jól sikerült lövészver­seny, no meg az elmaradhatat­lan olvasmányok: Stein Aurél, Sven Hédin és Körösi Csorna könyvek az indítékai annak az elhatározásnak, mely végül is az Amazonas őserdeibe vezérelte a mindig új ismeretekre és ka­landra éhes fiatalembert. Pápán szerzett mezőgazdasági képesítést, s ifjúkorában e kedves dunántú­li kisvárosban és környékén, Fe­kete-pusztán tevékenykedett két nagybirtokon a későbbi híres va­dász és író. Az ifjúkor hol ked­ves, hol fájó emlékei jönnek elő a kötet lapjain, majd az első igazi igazi nagy utazás élménye egy svájci kisfaluból, ahova cse­regyerekként került. A természet­leírások és kalandok mellett megismerhetjük a demokratikus érzelmű ifjút is, akit sért Feste­tics gróf lekezelő modora, a cel- lövőverseny körüli csalás is töb­bek között. Az érzékletes stílusú út leíró, vadászkaland- és regény­író Molnár Gábor után az em­lékírót ismerhetjük meg új kö­tetéből. Egy kanál méz, egy régi íz vagy illat is felidézheti a gyer­mekkort, a nagy ígéretek és vál­lalkozások idejét. Egy darabka kis szalag egy szepLős kislány hajából — hányunknak volt zász­laja, féltett kincse. Esküdtünk, hogy megvédj ük azt a zászlót, s a kislányhoz is hűek leszünk, az­tán nem vigyáztunk eléggé sem a zászlóra, sem a kislányra. Ha úgy mélyen belegondolunk, nem mosolygunk ezen, hiszen felnőtt fejjel tudjuk, mily kevésszer vol­tunk bátrak ahhoz, hogy ifjúko­ri ideáljainkhoz hűek legyünk. Nem mosolyog ezen Illés Sán­dor sem, kinek új kötetéből ép­pen az Egy kanál méz című no­vellát emeltem ki. Illés Sándor munkatársa .volt a szabadkai Hidn'ak, majd az Újvidéki Ka­langya című folyóiratnak, a fel- szabadulás után Budapesten új­ságíró. Több regénye, novellás- kötóte, riportkönyve és szociogra­fikus dhietóttségű írása jelent meg. Legújabb kötete A fecskék délre szállnak (Szépirodalmi Ki­adó) három évtized termését, él­ményanyagát és problémakörét fogja össze. Illés régi ismerője a falusi életnek, az alföldi paraszt- világ múltbeli nehéz sorsának, de azoknak a beidegződéseknek is, melyek még a múlt évtizedeiből óhatatlanul plán tolódtak át, s terhük hol visszahúzóan iszonyú- nehéz, hol fenntartó erejű. A magyar nyelv hetének an- kétjain sokszor felteszi a hallga­tóság a kérdést: ezt, vagy azt a régies írásmóddal leírt családne­vet hogyan kell kiejteni. A kér­dés jogos, mert bizony e téren nagy a fonetikai zűrzavar. A legtöbb gondot az „ő" hang régi időkből megmaradt jelölés- módja okozza. Az Eötvöst, az Eördöghöt, az Eörsyt általában helyesen Ötvösnek, Ördögnek, örsynek ejtik, de a Thewrewket nem mindig mondják Töröknek, a Weörest Vörösnek, a Beöthyt Boti nek, a Dessewffyt pedig gyak­rabban ejtik Desevfinek, mint helyesen Dezsőfinek. A Széchenyi, Széchényi név ej­tésével viszont általában nincs baj, majdnem mindenki Szécsé- nyit mond. Ezzel szemben írás­ban nem mindig helyesen válto­gatják a kétféle betűsort: a könyvtáralapító Széchényi Ferenc • A Kecskeméti Ipari Szövetkezetek Kodály Énekkara hatvanöt évvei később, megfiatalodva, létszámban gyarapodva, formaruhában. 111—MM Gondolatok a takarékosságról Pajtások! Bizonyára valamen­nyien tudjátok, hogy a Mi vilá­gunkért akció keretében vala­mennyien részt vállalhattok a közhasznú társadalmi munkáhan, ésszerű takarékosságban, hasz- nosanyag-gyűjtósben. Ez. termé­szetesen — az előző évekhez ha­sonlóan nem kampányfeladat, ha­nem egész esztendőben számon tartott tevékenység! Az ésszerű takarékosság napon­ta figyelemre szoktat benneteket! Az égve felejtett villany, a nyitva hagyott vízcsapok, az udvarokon rozsdásodó vashulladék megany- nyi lehetőséget kínál a takarékos­ságra. A hasznosanyagok, a papír, tex­til, fémhulladék összegyűjtése rendkívül fontos feladat, egyben népgazdasági érdek. Az elmúlt évek során a hasznosanyagot gyűjtő úttörők több alkalommal muzeális értékű tárgyúkat, íráso­kat. könyveket mentettek meg a pusztulástól. Erre most már tu­datosan figyelnetek kell: mutas­sátok meg nevelőiteknek, műve­zetőiteknek, hogy mit adtok át a MÉH-nSk. Az úttörőcsapatok legtöbb he­lyen munkatervben rögzítik az út törő közös ségek értékvédő, ér­tékteremtő munkáját, a létreho­zandó anyagi és szellemi értéket. A terveket !a rajok javaslatai alapján állítják össze, hogy az út­törőtanács jóváhagyása után a csapat vezet őség a terveket ismer­tesse és koordinálja a helyi tár­sadalmi szervekkel. Megyénk több úttörőcsapatánál célul tűzték ki egy nagyobb léte­sítmény, csapatotthon, csapattá­bor. úttörőszoba, sportpáya létesí­tését. Az elképzelés megvalósítá­sához úgy fognák hozzá, hogy fel­mérik anyagi lehetőségeiket, a számba jöhető .erőforrásokat, a patronálok, támogatók számát. Legtöbb esetben évekig is eltart a megvalósítás. De minden eset­ben az ésszerű, pontosan megha­tározott takarékosság is segíti a táborhely kialakítását, a csapat­otthon elkészültét. A cél elérése érdekében legtöbb csapat tagjai munkát — alma- és szőlőszedést, kapálást, sőt, gyógy­növénygyűjtést — vállalnak. A munkáért kapott pénzt, ilyen eset­ben a csapatkasszába fizetik be, gyarapítva ezzel a?, építőanyag vásárláséra költhető összeget. Van olyan úttörőcsapat a me­gyében, ahol pontosan kidolgoz­ták a használt tankönyvek össze­gyűjtésének, felhasználásának módját. Olyan is akad, ahol a pajtások annyi papír összegyűjté­sét vállalták, amennyi a saját testsúlyuk! Sók ötletes, bevált módját gya­korolják a takarékosságnak az út­törők és a kisdobosok a megyé­ben. Örömmel vennénk, ha az el­következő hetekben megírnátok: a csapatnál, a rajnál és az őrs­ben hogyan takarékoskodnak a pajtások? Mire költik a megtaka­rított pénzt? Várjuk erről szóló beszámolóitokat! Tudósítóink jelentik Szurok Margit, a kecskeméti Damjanich János csapattól küldte levelét. Amint írja, nagyszerű ki­rándulást szerveztek az elmúlt napokban Fehértóra. A testvér KíSZ-szervezetók és a csapat ifi­vezetői akadályversenyt és szám­háborút rendeztek a pajtásoknak. Remekül sikerült az akadályver­seny, amelynek jelszava volt: Rajta hát! Ezek a napok, hetek már a KMP megünneplésének jegyében telnek, Jelszavuk: A párttal, a néppel egy az utunk! A békenapi szavalóversenyre is javában ké­szülnek, hogy november 4-én az úttörőházban jeleskedjenek. A pá­lyaválasztási hónap keretében a nyolcadikosok szorgalmasan láto­gatják az ütemeket, hogy a ké­pességüknek leginkább megfelelő pályát kiválaszthassák. * Részletesen ismertették a csapat munkatervét a csapat tagjai előtt — írja Simon Mátyás, nemesnád­udvari tudósítónk. Ezt vtalameny- nyien nagyra értékelték, mert a feladatok és lehetőségek ismere­tében együtt alakíthatják, csi­szolhatják a további tennivalókat. A legutóbbi rajgyűléseken meg­emlékeztek az aradi vértanúkról, méltatták az 1848-as szabadság- harc jelentőségét. Első alkalommal jelentkezett az idén Kaskantyúról Dóczi Andrea csapatkrónikás. Jelentős esemény­ről szól beszámolója! Az idén, a nyolcadikosok a honvédelmi be­mutatóra meghívták a munkásőr­ség képviselőit. Az eseményen, a szülők, vendégek előtt a pajtások kérdéseket tehettek fel’ a meghí­vottaknak. A pajtások elhatároz­ták. Ihogy csapatuk szocialista szerződést köt a kiskőrösi mun­kásőrökkel. , * Kettős öröm érte a soltvadkerti pajtásokat — írja levelében Szecskó Anita tudósító. Az úttörő­tanács első ülésén elhatározták, hogy féllnapos társadalmi munkát vállaltnak a csapat javára. A fel­ajánlást teljesítették: a szövetke­zet szőlőjében csemegeszőlőt szü­reteltek. Jó munkát végeztek, a szakszövetkezet vezetői megdi­csérték őket! A legjobban dolgo­zók juta/lomjegyet kaptak egy mű­soros estre! A másik öröm: Pólyák Ferenc fafaragó szobraiból! kiállítást ren­deznek az udvarbain. A legérde­kesebbnek ígérkezik a művész- szél való személyes találkozás! A pajtások remélik, hogy ottlétekor bemutatja, hogyan faragja ki al­kotásait! * Kecskemétről, az új stóchenyi- városi iskolából Kócsó Emilia kül­dött levelet. Emília raja az el­múlt napokban két kiránduláson vett részt, kerékpártúrát szervez­tek Hetényegyházára. és autó­busszal jártak Szolnok megyében. Megismerték a szomszédos megye néhány nevezetességét, a tisza- kürti arborétumot, a eserkeszőlői fürdőt és Kunszentmártont. r> Selmeci Katalin Rejt vény fej tőknek Az itt látható rejtvényt kisdobosok­nak közöljük. Amint látjátok, egy paj­kos kisfiú a Balaton partján rajzolt, és egyetlen lapra hat állat ábráját ké­szítette el. Ismerjétek fel ezeket az állatokat! Aki ötöt vagy hatot felis­mer, beküldheti szerkesztőségünk cí­mére, levelezőlapon. (Petőfi Népe szerkesztősége, Kecskemét, Széchenyi tér 1/a.) A levelezőlap címoldalára ír­játok rá: Kisdobosrejtvény. A szeren­csés megfejtők között tíz könyvet sor­solunk ki. A beküldési határidő no­vember 1. két é-vel írta nevét, a nagy re­formpolitikus Széchenyi István é-vel és e-vel. A eh általában cs-nek ejtendő: Madách = Ma- dács, Zichy = Zicsi, Forgách = Forgács. Van azonban kivétel is: Kulich Gyula vezetéknevét a csa­ládi hagyománynak megfelelően Kuliknak kell ejteni; a család ebben a formában használja ne­vét. A Zuglóban villamoson, bu­szon utazók hallhatják időnként, hogy a jármű a Házár András utcánál jár. Nos, nyilvánvaló, hogy a kezdő mássalhangzó he­lyes ejtése „cs”, a szóközi z-t pe­dig sz-nek kell ejteni: a név te­hát így hangzik: Császár! Ugyan­is az sz hangot valamikor z-vel jelölték, így maradt meg a Zabó (Szabó), a Zenthe (Szente) család­név régies írásmódja. Előfordul, hogy maga a család is Zabónak, Zeniének mondja már magát. Hasonló dolog a zs betűnek s-sel való leírása: már említettük a Dessewffy-Dezsőfi nevet, s hoz­zátehetjük a Sigmond-Zsigmoni és a Sidó-Zsidó családnevet is. Itt is előfordul, hogy maga a család is s-sel ejti nevét. Az y, az ny és az ly is sok fonetikai bonyodalom forrása. Baj, ha a Bay nevet Bajnak ejtjük. Baji a helyes. Ugyanígy a Háy = Háji, Vay = Vaji. La­dó János, a kiváló nyelvész ha­sonló példákat sorolva megjegy­zi: a Loy név kivétel, azt nem Lojinak, hanem Lojnak kell mon­dani. Hasonló kettősséget mutat az ly hangértéke Is. Az Aprily, Finály, Mály, Reguly, Thököly nevek ejtése Aprili, Fináli, Máli, Reguli, Tököli, ezzel szemben a Kodály, Korbuly, Zugoly ne­vekben az ly j-nek hangzik. Vöres, Veres, Vörös — a régies írású családnevek kiejtéséről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom