Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-22 / 250. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1978. október 22. N ehézszer kezet-gy ár tás Dunavecsén • Daruhíd a győri házgyárnak. Hossza 14 és fél mé­ter. • Vizsgáztatják a teherfelvonót. Pedig látványosságban mostaná­ban sincs hiány a telepen. A nehéz acélszerkezetek gyár­tása csaknem valamennyi fontos, országosan ismert beruházáshoz köti őket. Otthonosnak kell len­niük szerelésben is. A nagyvál­lalat ugyanis elsősorban azzal foglalkozik. Nemcsak saját ter­mékeiket, hanem mindenfajta gépet és komplex ipari létesít­ményt munkába állít Dolgoznak emberei a Metrónál éppúgy, mint a Bélapátfalvi Mészműnél. A dunavecseiek nem egészen het- ventagú gárdájából is sokak alkalmazása szól változó munka­helyre. A felvonósok mégis gyökeret vertek a községben. A nagyvál­lalat a telep fejlesztéséhez, terü­letének rendezéséhez fogott hoz­zá, a kis kollektíva pedig a (te­lepülés fejlesztésébe kapcsolódott be. A szerkezetgyártók nehéz munkáját a több tonnás acél­lemezek mozgatására, továbbítá­sára szolgáló görgős asztalok könnyítik. Az Igazi „fejlődést” azonban a ma még szabad ég alatti munkaterületek fölé kerülő szán jelenti majd. Építéséit sze­retnék mielőbb elkezdeni Alkal­mas — negyven méter hosszú — gyártócsarnok emelése is szere­pel a vállalati tervekben. A kényelmes, otthonos mun­kásszállás viszont már készül. Egy régi épületet alakítanak át, ahol néhány hónap múlva húsz, távolabbi vidékre való dolgozó lakhat majd. Rájuk, s általában a mostoha munkakörülményekre való tekintettel ügyelnek olyan szigorúan a dunavecsei telep vezetői a szociális ellátásra. Oj létesítményekkel ugyan nem büszkélkedhetnek, de a portáju­kat rendben tartják. Zs. A. Nevükhöz méltóan inkább tonnában, mint forintban jel­lemzik munkájukat a nehézszer­kezet-gyártók, akik a Gép- és Felvonószerelő Vállalat dunave­csei telepén dolgoznak. Jelenlegi legfontosabb feladatuk például majd’ háromszáz tonnás. Daru- hidakat és darupályákat készí- lenek a győri házgyár rekonst­rukciós bővítéséhez. A megren­delés „tárcán belüli”, az üzem ugyanis az építőipari ágazatba tartozik. Termékei nagyrészt építőiparban használatos teher­felvonók. Ezek gyártása azonban szinte kiegészítő feladatnak tű­nik az acélszerkezeteké mellett. A telep nyolcéves történeté­nek legnagyobb produktuma hu­szonhét tonnát nyomott. Külön­leges járművet igénylő elszállí­tását azóta is féltve őrzött fény­képekről szokták feleleveníteni. 0 Acéllemezek darabolása. (Straszer András felvételei.) Sopron, a faiparimérnök képzés otthona Sopron város nevét számos jelzővel em­legetik: müemlékváros, üdülőváros, a hűség városa. Az utóbbi két évtizedben Sopron, az iskolaváros jelzővel gazdagodott: itt ké­pezik a mérnököket, hazánk egyik leggyor­sabban fejlődő iparága, a faipar számára. A fejlődő magyar faipar Faiparunk a felszabadulás után egyike volt azok­nak az iparágaknak, amelyeket szinte a semmiből kellett felépíteni. Néhány 'korszerűtlen, magánkéz­ben levő fatelep, századeleji gőzfűrész, famegmun­káló gép stb.: ezek jelentették a faipart. A modern fatermékek: bútorok, ajtók, ablakok, épületszerkezetek stb. készítéséhez a korszerű alap­anyagok gyártását kellett először megvalósítani. Fűrészüzemeink korszerűsítése mellett, új termé­kek előállítását kezdtük meg, a farostlemezekét és forgácslapokét. A korunkat mindinkább jellemző nyersanyag- hiány Világszerte az újratermelhető nyersanyagok­ra irányítja a szakemberek figyelmét. Ezek közül az egyik legfontosabb a fa. Értékét igazán felis­merve nálunk is új dm pulzusokat kapott a fel­dolgozóipar fejlesztése. Az európai színvonalú bú­tor-, forgácslap-, farostlemez-gyárak mellett ha­zánkban épült meg a világ legnagyobb cement­kötésű forgácslapgyára. Felsőfokú szakembert épzés Elmondhatjuk: faiparunk ma dinamikusan fej­lődik. A fejlődés záloga: a megfelelő számú, jól képzett szakembergárda. Ezeket a szakembereket az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karán, két szakon képezik. A tanulmányi idő a mérnöki szakon öt, az üzemmérnöki szakon há­rom év. A hallgatók a legmagasabb fokú műszaki alapképzésben részesülnek, hogy azután a jól be­rendezett laboratóriumokban, az egyetem új, ezer négyzetméter alapterületű tanműhelyében és a fa­ipari üzemekben a termelési ismereteket is meg­szerezhessék. A bútor-, ajtó- és ablakgyártási, a fűrész- és lemezipari gyakorlatok mellett többek között a belsőépítészetben és a ■ hajóépítésben is jártasságot szereznek. A tanulmányokhoz sajátos hangulatú hátteret ad a város és festői környezete. A Selmecbányáról ide költözött egyetemen az elődök hagyományait szeretettel ápolják. A KISZ saját klubházában egyetemi színpad és szakkörök működnek. Az or­szág egyik legmodernebb egyetemi könyvtárát is itt avatták nemrégen. Az egyetem sportkörében 11 szakosztály dolgozik, működésüket a sportcsarnok és a sportpályák segítik. Egy faipari mérnök — négy állás A végzett faipari mérnökök és üzemmérnökök a legkülönbözőbb munkaterületeken helyezkedhetnek el. Bútor-, épületasztalos-ipari, forgácslap-, farost­lemez-, gyufa-, parketta-, .sportszergyárak várják az új szakembereket. Az üzemi gyakorlat megszer­zése után közülük kerülnek kd a kutatómérnökök és' a szakma közép- és felsőszintű oktatásában részt vevő pedagógusok is. A pályázati rendszer bevezetése óta a vállalatok­nál pályázat útján lehet elhelyezkedni. Egy végzett szakember négy állás között válogathat, tehát négyszer annyi szakemberre van szükségük a vál­lalatoknak, mimt ahány végez. Ez érthető, hiszen a faiparban ma az üzemi munka mellett szinte mindenhol jelentős műszaki fejlesztés folyik. Ép­pen ezért a végzett mérnökök pályafutását is fi­gyelemmel kíséri az egyetem, szakmai tudásuk állandó gyarapítására mérnöktovábbképző és szak­mérnöki tanfolyamokat szervez. Évente több százezer vendég fordul meg Sopron­ban Sokan talán nem is tudják, hogy a fejlődő magyar faipar irányító szakemberei e szép mű- emlékváros egyetemén készülnek fel választott hi­vatásukra. Gépesített hagymaszedés A kalászosokat be­takarító * kombájnok már jól ismertek általánosan használ­ták a mezőgazdaság­ban, nélkülük szinte elképzelhetetlen len­ne az aratás. Az utób­bi időben a nagy tenméshozamű • ha­szonnövény, a ku­korica gépesített begyűjtése is meg­oldódott már. Napjainkban ott tar­tunk, hogy a legtöbb mezőgazdasági ter- melvénynél megol­datták a gépi sze­dést, az automatizált betakarítást, ha né­melyik még tökélete­sítésre szorul is. A legtöbb gondot a ter­mésüket a földben kinevelő nö­vények — például a burgonya, a hagyma, a répafélék — be­gyűjtésének a gépesítése okozta. Kezdetben úgy igyekeztek meg­könnyíteni ezt a nehéz munkát, hogy rostélyos felületű, kiemelő ekétesttel mintegy kiszántották a földiből a termést. Ehhez képest haladást jelenítettek a forgóvillás gépiek, amelyek a haladás irá­nyára merőleges viillaszerkezetük- kel már könnyedén kiemelték a föld alól a termést. Azonban a felszedés, az összegyűjtés műve­letét itt még emberi erővel kel­lett végezni. A gépesített hagymaszedés még a burgonyabetakarításnál is ké­nyesebb feladat, mivel a hagyma- fejek nem szívesen tűrik az ütő- déseket. Az viszont előny, hogy a hagyma kevésbé mélyen fek­szik a talajban, mint a burgonya. Kezdőbben a hagyma betakarítá­sára is azokat a burgonyaikomibáj- noka't használták, amelyek csu­pán a földfelszínre forgatják a termést. ;A képünkön látható hagy.ma- szedő gép holland konstruktőrei tovább léptek, amikor elkészítet­ték ezt az új, nagy teljesítményű szerkezetet. A hagymát acél tüs­kéből álló vibrációs lazítóvas emeli ki a földből, s rögtön le is rázza a rátapadt földet. Ez­után a hagyma gumival borított szitarendszerű szállítószalagra majd rázószitára kerül A szita alatt vágóélekikel ellátott gyors fordulata propeller vágja le a lelógó hagymlaszárakat. A rázó­szitáról hidraulikusan állítható helyzetű szállítószalag adja át a gép mellett haladó teherautóra a hagymát. A hagymaszedő gép 35 lóerős traktorhoz kapcsolható. A szedési szélessége 1,3—2,1 mé­ter, a gép napi teljesítménye 3— 4 hektár. A legifjabb elnök Az elnök fáradt. ^Ám ezt csak a szeme alatt húzódó sötét árok, meg a hangját tompító enyhe re­kedtség akarja velem elhitetni. A bajuszos, megnyerő modorú fiatal férfi nem érez erőfogyatkozást, bár egy értekezletes, hosszú nap áll mögötte. Lelkesen, mély hit­tel beszél a munkájáról és a két­száz embernél nem sokkal keve­sebbet számláló közösségről, amely elnökévé választotta. Bari István a Kiskunmajsai Cipőipari Szövetkezet elsőszámú vezetője. Az idén töltötte huszonnyolca­dik évét, ő Bács-Kiskunban a legfiatalabb ipari szövetkezeti elnök. Bari István Majsa szülötte, ott járt általános iskolába, és eltép- hetetlen szálak fűzik a nagyköz­séghez. A középiskolai tanulmá­nyait Félegyházán, a Petőfi Gim­náziumban végezte. — Gimnazista koromban azt terveztem, hogy orvos leszek — emlékezik vissza, nosztalgia nél­kül. — Az érettségi után jelent­keztem is orvostudományi egye­temre, de nem vettek fői. Az el­képzeléseimet nem könnyen adom fel, elhatároztam hát, hogy a kö­vetkező évben újra szerencsét próbálok. Azonban a második fölvételi vizsgára nem tudtam el­menni. Balesetem volt, eltört a lábam, éppen a kritikus időszak­ban. A cipőiparba csak úgy „bele­csöppent” Bari István, nem mindjárt a középiskola után. Elő­ször a MEZŐGÉP Vállalat kis­kunmajsai gyáregységében he­lyezkedett el. Segédmunkát vál­lalt, hogy megismerje a munkás­életet, s talán azért is, mert ez­által nőttek volna a fölvételi esé­lyei. 'Később a gyáregység munka­ügyi osztályára helyezték, ahol normásként dolgozott. Munkája kifogástalanabb ellátása érdeké­be^ beiratkozott a közgazdasági technikumba, Kecskemétre. Az azóta már megszüntetett iskola­típus szövetkezeti szakát végez­te el. A termelőüzemi munka távol esett a fiatalember által áhított orvosi pályától, de ő minden kü­lönösebb lelki megrázkódtatás nélkül tudomásul vette az élet megfellebbezhetetlen döntését. Igyekezett jól beilleszkedni, pon­tosan, megbízhatóan dolgozni. A cipőipari szövetkezetbe hét évvel ezelőtt normatechnológus­nak hívta az akkori elnök, He­gyes Ferenc, aki egyben elődje is 'volt. Ehhez a feladathoz szüksé­gesnek érezte a gépésztechnikusi végzettséget, s meg is szerezte, le­velező hallgatóként. — Több mint húsz éve már, hogy egyfolytában tanulok — mondja az elnök. — Az iskolába- járás az utóbbi nyolc évben nem könnyű, mert azóta házas ember, apa vagyok. A fiam hat és fél éves. a lányom nyolc és fél hó­napos. A későbbiekben felsőfokú üzem- és gyártásszervezési tanul­mányokat folytatott, az OKISZ szervezésében. Jelenleg a marxis­ta—leninista esti egyetem jegy­zeteit forgatja. A pártnak 1971 óta tagja. Az elnöki tisztség felé vezető úton a normatechnológusi beosz­tás után az áruforgalmi osztály irányítása következett. Két esz­tendővel ezelőtt e mellé a mun­ka mellé megkapta a műszaki- vezető-helyettesi feladatokat is. Ez év február 23-án, a huszon­¥ nyolcadik születésnapján válasz­totta meg a tagság a nyugdíjba vonult Hegyes Ferenc elnök he­lyére. — Fölemelő érzés volt, hogy százhetvenkét szövetkezeti tag közül százhatvannyolcan rám szavaztak — hallom a fiatal el­nököt, és próbálom a helyébe képzelni magam, A párt- és a szövetkezeti szervek ajánlásának, valamint a tagság akaratának összhangja nagy megtiszteltetés, a felelősség, amit magára vállalt, szintén nem kicsi. Megértem, hogy a választás napját álmatlan éjszakák sora előzte meg. — Elnökségének első évében hogyan alakult eddig a szövetke­zet tervteljesítése? — kérdezem Bari Istvánt. — A szövetkezet eddigi’legma­gasabb tervét teljesítjük az idén. ami 40 millió 600 ezer forint. És ezt a tervet már november végé­re megvalósítjuk. Az első félév­ben a tavalyi 6.5 százalékos nye­reséggel szemben 8 százalékot ér­tünk el. Most tudtam meg, hogy a harmadik negyedben 12 szá­zalékra emelkedett a termelés nyereséghányada. Ezzel már el­értük az éves nyereségelőirány­zatunkat. A nagyszerű eredmé­nyek a tagság jó hangulatának, összefogásának köszönhetők. Az elnök elmondja, hogy az idei sikereket javarészt a termék- szerkezet megváltoztatásával ér­ték el. A női csizmákat, cipőket és szandálokat gyártó szövetke­zet az eddigi középszerű lábbelik helyett nagyobb használati érté­kű, s a divat és a minőség szem­pontjából egyaránt magas igé­nyeket kielégítő, saját tervezésű termékek készítését kezdte meg. Természetesen láthatom is a láb­beliremekeket, a legdivatosabb csizmákat és cipőket. Ilyen tű­sarkú, gyönyörű bőrből gyártott csizmákat kisiparosoknál lehet rendelni a fővárosban, borsos áron, vagy külföldi utazásról le­het hozni, egyelőre. Az áruházak­ban elkapkodják a kevés tőkés importot. — Az új termékekkel, a nép­gazdaság érdekeivel összhangban, tőkés importárukat akarunk ki­szorítani a hazai kereskedelem­ből — magyarázza az elnök. — A mi termékeink 20—30 száza­lékkal olcsóbbak, mint a hasonló importcikkek. Az év utolsó két hónapjában már tízezer pár di­vatcsizmát szállítunk a belkeres­kedelemnek. Megtudom Bari Istvántól, hogy az idén korszerűsítették az üzem- és munkaszervezést. Büsz­kén újságolja, az új termékekre visszakérve, hogy a nyáron Pé­csett, az első magyar bőr- és ci­pőipari kiállításon a csizmacsa­ládjuk aranyérmet, a szandáljaik pedig a.termékdíj ezüst fokozatát nyerték el. A kiállított áruk ma­gas színvonalát különdíjjal jutal­mazták a rendezők. Soha eny- nyi díjat nem nyert még a szö­vetkezet. Sikeres a fiatal, elnök premierje. A. Tóth Sándor \ 9 A fiatal elnök bemutat néhányat az új termékek közfii. 9 (Opauszky László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom