Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-18 / 246. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. október 18. FELAVATTÁK AZ M-3-AS AUTÓPÁLYA ELSŐ SZAKASZÁT Nagy teljesítmény, férfimunka volt Még ,el sem készült és már híre futott: aki szépet akar látni, töltse a hétvégét az autópályán. Szombatonként, vasárnaponként kirándulók lepték el, kerékpáros fiatalok, hátizsákos turisták vették birtokukba. Gyönyörködtek a festői tájban, az érdesített aszfaltszőnyeggel burkolt autópálya vonalvezetésében. Az M—3-as sztráda első, Budapesttől Gödöllőig ívelő, 23,5 kilométer hosszú szakasza hétfőtől az autósok előtt is nyitva áll. A legnehezebb feladattal az első szakaszon kellett megbirkózniuk az építőknek. — A 30-as kilométerszelvénynél kezdődött az építés — emlékezik vissza Lőrincz Sándor építésvezető, a kezdetre. — Ez volt a legnehezebb pont, itt van az ország legnagyobb bevágása. Ezen az. 500 méteres szakaszon 700 köbméter földet mozgattunk meg, a Duna—Tisza vízválasztó vonalát vágtuk ketté. Gyönyörű táj, de bennünket megizaasztott. Meredek hegyoldalak közé kellett bevinnünk az utat. Gyalog is négy ói'ába telt, amíg végigjártam a 3 kilométeres távot. Hatalmas erőfeszítésbe, rengeteg munkába került a kivitelezés, de megérte. Szokatlanul nagy meny• Lenn: ez lett belőle. nyiségű földmunkát végeztünk, a táj tagoltsága is sok gondot okozott, a csúszós, agyagos talajjal is sűrűn meggyűlt a bajunk. Főleg az utolsó négy hónap volt rendkívül erős: dolgozóink éjjelnappal, keményen állták a sarat, sokszor még hétvégén sem mehettek haza a családjukhoz. Mesélik, hogy a pálya kibontakozásával arányosan nőtt a lelkesedés. Magukat az építőket is hatalmába kerítette a kezük nyomán, szemük láttára kialakuló útvonal szépsége. Ahogy lépésről lépésre közelebb értek a célhoz, egyre nagyobb büszkeséggel nézték a fenyvesek, hullámvonalú dombok közé simuló pályatestet. — Nem volt könnyű lerakni az alapjait — folytatja a visszaemlékezést Katona Elek, gépcsoportvezető. — A babati szakasz különösen betyáros volt. Az iszapos talaj az Istennek se akart megállni. Megszenvedtek a gépek és velük mi Is. A harckocsira emlékeztető, hatalmas Pull-ok — földnyesők — már messze járnak. A következő szakasz földmunkáit egyengetik, már Gyöngyös a Íját ostromolják. Óriási erő buzog bennük: 210 lóerő. Egyetlen merítésre 9—12 köbméter földet kanalaznak ki. Régen 18 talicskás hordott el egyetlen köbméter földet, és ehhez tegyük hozzá, mennyivel las• így kezdődött. sabban haladt a fuvarozás Is gyalog, mint gépesítve. — összekovácsolódtunk a nagy munkában — mondja Bíró Lajos, karbantartó szerelő. — A mi brigádunk azon, volt, hogy géphiba miatt ne kelljen állni, A nagy Marini aszfaltkeverő telep napi egymillió forint értéket termel. Egyetlen óra kiesés százezer forintos kárt jelentett volna, Ha előadódott valami, nem számított, hogy lejárt a munkaidőnk, szereltünk. Sokszor az éjszaka is ráment, mire kicseréltünk egy ékszíjat. rendbehoztuk a kuplungot. Ezeknek a berendezéseknek a javításuk is meglehetősen bonyolult. De megoldottuk. Most ott áll előttük a nagy mű. Örömmel, meghatottan nézik. Nagy teljesítmény, férfimunka volt az elkészítése. Az elismerés sem maradt el. Katona Elek kor- mányid tüntetést kapott, a Munka Érdemrend bronz fokozatával jutalmazták helytállását. Lőrincz Sándor és Bíró Lajos kiváló munkáért kitüntetésiben részesült. Sikerükben, elismerésükben mindazok osztoznak, akik az M—3-as autópálya első és legnehezebb szakaszát megépítették. Vadas Zsuzsa • Katona Elek földnyesői már a következő szakasz terepét készítik elő. Korszerű kisgazdaság - üzemszerű termeléssel Agrár- és szövetkezetpolitikánk elsőrendű törekvése változatlanul az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti nagyüzemek továbbfejlesztése, korszerűsítése. Köztudomású az is, hogy ezzel összhangban mindent meg kell tenni a háztáji és kisegítő gazdaságok termelési lehetőségeinek minél teljesebb hasznosításáért. Azért tehát, hogy a tsz-tagok, az állami gazdaságok dolgozói, a munkások és más foglalkozásúak, s a nyugdíjasok minél több eladható árut termeljenek azon felül, amit maguk elfogyasztanak. Vitathatatlan, hogy főként tavaly és az idén olyan helyen is tért hódított ez a törekvés, ahol korábban kisebb-nagyobb mértékben gátolták érvényesülését. Kedvező központi intézkedések sora szüntette meg azokat az akadályokat, amelyek évtizedünk első felében zavarokat és károkat okoztak. Szerencsére most ' már adatok, tények sokaságát lehetne felsorolni a helyzet lényeges javulásának bizonyítására. Éppen a további fejlődés érdekében indokolt azonban néhány olyan tennivalóról és megoldásról szólni, amely nem várathat magára sokáig. Jó feltételeket teremtve Ha azt akarjuk, hogy a kisgazdaságok hosszú távon is jól betöltsék nélkülözhetetlen szerepüket, akkor számukra is meg kell teremteni az ésszerű, a modern, a szervezett termelés és biztonságos értékesítés jó feltételeit. Céltudatosabban, átgondoltabban és gyorsabban, mint ahogy eddig tettük. Mert igaz ugyan, hogy sok tsz, mind több állami gazdaság messzemenően támogatja már a mezőgazdasági kistermelést, és elismerésre méltó érdemeket szereztek ébben az ÁFÉSZ-ek és szakcsoportjaik. Méltatlan dolog volna az is, ha elhallgatnánk, hogy az érdekelt ellátó és kereskedelmi vállalatok is sokat tettek a maguk területén. Mégis: többre van szükség. Mindenekelőtt arra, hogy a régimódi ház körüli termelést, gazdálkodást gyorsabb ütemben váltsa fel a minden szempontból korszerű. Hogy kevesebb fizikai munkával, megfelelő gépek, berendezések segítségével lehessen termelni a kisüzemekben is. Ez az egyik döntő feltétele annak, hogy a gyakran emlegetett nemzedékváltással ne járjon együtt a ház körüli gazdálkodás hanyatlása. Ne csökkenjen a kistermelők által produkált, jól értékesíthető áru mennyisége. Ráadásul nem ilyen-olyan, hanem minél egyöntetűbb, és a növekvő minőségi követelményeknek megfelelő árura van szükség a háztáji és kisegítő gazdaságokból is. Ehhez persze a már említett tényezőkön kívül elengedhétetlen az is, hogy a számára legalkalmasabb, legjobb fajitákkal dolgozhasson a kistermelő, akár zöldséggel, gyümölccsel, akár kisállatokkal, vagy baromfival, sertéssel foglalkozik. S lépjünk eLő- re, amennyit kell, azon az úton, amely a teljes körű és biztonságos növény- és állategészségügy meghonosításához vezet a szóban forgó termelőhelyeken is. Ez egyébként korántsem kizárólag a kistermelők érdeke, hanem a mezőgazdasági nagyüzemeké is, hiszen a fertőzés veszélye az ő ültetvényeiket, állattenyésztő telepeiket is fenyegeti, ha a kisgazdaságok nem felelnek meg aszi-, goni egészségügyi követeimé-" nyéknek. A nyulak száma nőjjön Az a nagy igyekezet, amely mostanában csaknem mindenütt megnyilvánul a kistermelés segítésére, olykor átfedésekhez, súrlódásokhoz is vezet. Kézenfekvő, hogy az ilyesmit el kell kerülni. Nincs értelme például annak, hogy ahol az ÁFÉSZ keretében működő szakcsoport kimagasló eredményeket ért el — tegyük fel — a nyúltenyésztésben, ott alakítsanak ugyanilyen szakcsoportot a tsz-en belül, s az amott levő régi tagok egy részét vigyék át emide. Ez a példa egyébként nem feltevés, hanem megtörtént esetet idéz. S nem csupán azért érdemel figyelmet, mert ez az eljárás korábbi ÁFÉSZ-beruiházásokat, -támogatásokat szív át a tsz- hez. Helytelen azért is, mert ezen a módon nem a nyúltenyésztők és a nyulak száma nő, hanem csak a szakcsoportoké. Az sem jó, ha ugyanannak az ügynek több gazdája van. Második éve már, hogy — hasznos központi sugalmazásra — minden megyében, járásban és községben összehangolják a kistermeléssel összefüggő tennivalókat, s kinek-kinek meghatározzák a szerepét. Vannak feladatok, amelyeket a tsz képes a legjobban ellátni, másokat pedig az ÁfÉSZ, illetőleg az állami gazdaság, vagy valamelyik érintett vállalat. Ez a jó megoldás, de csak akkor, ha egyikük sem a cégtáblát tekinti fontosnak — hogy tudniillik kinek a neve fémjelzi a közös tevékenységet —, hanem a célt, a lényeget tartja szem előtt. Kétségtelen, hogy a kistermelés sokoldalú segítésének, támogatásának, szervezésének stb., vannak el nem hanyagolható anyagi vonatkozásai, tekintélyes költségei is. Ezeknek az illő megosztása sem pkozhat elháríthatatlan gondot, ha minden illetékes szövetkezet, vállalat és tanács szándékait és tetteit a helyes cél vezérli. A jövőre is tekintve Évek óta hangoztatjuk és — bár még nem mindenütt — érvényesítik is azt az elvet, hogy tsz- ben a háztáji a közös gazdaság szerves tartozéka. Ennek megfelelően szervezték meg számos termelőszövetkezetben az úgynevezett háztáji üzemágat, s alkalmaznak egy vagy több „háztáji” mezőgazdászt. Ahol jól működik ez a szervezet, ott nagyszerű eredményeket ér el. Végeredményben úgy gazdálkodik a tsz, hogy termékeinek egy részét nem nagyüzemi létesítményekben, hanem a tagok ház körüli lehetőségeinek hasznosításával állítja elő. A mi mezőgazdaságunk szerkezetében és a tsz-ek, az ország anyagi erőforrásait figyelembe véve, olyan adottság és szükségszerűség ez, ami egyenesen meghatározza a további fejlődés útját. Vétek volna ezt a tényt lebecsülni, vagy elhanyagolni. Sőt, azt is könnyű előrelátni, hogy a jövőben is lesznek termelési ágazatok, amelyeknek hozama és gazdaságossága csakis a háztájival még szorosabb együttműködés révén javítható. Ha nemcsak a mára, hanem a jövőre is tekintünk, akkor azt is látjuk, hogy mivel így van, még parancsolóbb kötelesség a háztáji gazdaságok korszerűsítése, s bennük az üzemszerű termelés megvalósítása. Nemkülönben azoké a kisüzemeké, amelyekben nem tsz-tagok állítanák elő különféle termékeket, áruitat. Az utóbbiakkal való törődés természetesen nem ugyanazokat a módszereket jelenti, amelyek a háztájiban alkalmazhatók, hiszen a kisegítő gazdaság nem úgy kötődik a termelőszövetkezeti közöshöz, mint a háztáji. Nem szorul azonban bizonyításra, hogy bizonyos vonások különbözősége ellenére, a kisgazdaság mindkét válfajában minél előbb el kell érni a korszerűséget és az üzemszerű termelést. Ehhez viszont megint csak a már említett együttműködésre van szükség a tsz, az állami gazdaság, az ÁFÉSZ és az érdekelt vállalatok között. Aki (bármilyen mezőgazdasági terméket vagy élelmiszert vásárol a piacon, az üzletben, az jó, tetszetős, egyöntetű és a konyhai felhasználásra mindinkább előkészített árut szeretne venni, nem vegyesei Ennek az igénynek a kielégítése is csak akkor lehetséges, ha olyan fajtákat, berendezéseket, módszereket, növény- és á 11 ategés zségügy i rendszabályokat alkalmaznak a kisüzemi termelésben is, amelyek mindezt lehetővé teszik. Minden tájnak megvannak azok a mezőgazdasági termékei, amelyeket sikeresen lehet és kell a kisüzemekben — vagy azokban is — előállítani. Ezeknek a termékeknek az összetétele különféle hatások révén szűkülhet, vagy bővülhet. Hogy hol, milyen zöldségnek, gyümölcsnek, állattenyésztési ágazatnak van jövője, miféle célokra helyes összpontosítani, annak az eldöntése helyi ismereteket, hozzáértést és előrelátást kíván. Biztos, hogy ha az érdekeltek közösen mérlegelik a feltételeket és a lehetőségeket, s egymással összehangoltan teszik, amit tenniük kell, akkor nem tévesztenek utat, és képesek közös erővel meggyorsítani a kisgazdaságok' korszerűsítését, termelésének üzemszerű fejlesztését. G. P. IMMHlkH CIKKEINK NYOMÁN: Válaszoltak az illetékesek Legelőször az' egyik júliusi Sajtóposta rovatunkban tettük szóvá: a MÉH túlságosan alacsony árat fizet a lakosság által összegyűjtött papírért és vasért. Néhány héttel később pedig az olvasói hozzászólások alapján írtuk meg: a mostani árrendszer kevésbé ösztönzi a gyűjtőket, a következmény pedig, hogy sok a tünkremenésre ítélt ilyen anyag a közterületeken, a lakásokban, meg a házak udvarain. Majd ismételten kifogásoltuk, hogy nincs minden átvevőhelyen kifüggesztve az árjegyzék. Sorainkra a MÉH Nyersanyag- hasznosító Tröszt főosztálya válaszolt. A Haiden Károly főosztályvezető és Deutsch György osztályvezető által aláirt levélből ezeket tudjuk meg: A tröszt vállalatai megkülönböztetett figyelmet fordítanak a lakossági gyűjtésből eredő hasz* noshulladékok mennyiségének növelésére, hiszen ezek az importot pótló úgynevezett másod- nyersanyagok nélkülözhetetlenek a különféle hazai ipari felhasználók számára. És hogy a szervezett törekvés eredményes, bizonyítja: fémből és vasból körülbelül 1. illetve 2. papírból pedig kereken 8 ezer tonnával vettek át többet a gyűjtőktől tavaly, mint a megelőző esztendőben. Hasonlóképpen biztató az idei első félévi gyűjtés is. Ami pedig az árakat illeti, azok, kétfélék: a vas- és fémhulladékok átvételi ára rögzített — ezt az Országos Anyag- és Árhivatal határozta meg —. míg a papír- és textilhulladékok a szabad áras kategóriába tartoznak. A két utóbbi anyag árát legutóbb 1973-ban, illetve 1975- ben módosította a tröszt, mely nem foglalkozik újabb intézkedéssel, mint ahogy az árhivatalnak sincs szándékában növelni a hatáskörébe utalt árakat. A főosztály véleménye: a jelenlegi árak — melyek a begyűjtési és f el d o 1 gozás i m urak a főt yam a tok gépesítésének. korszerűsítésének ráfordítási költségei, a hulladékokat átvevő ipar termékeinek önköltségei, valamint az árképzési és közgazdasági szabályozórendszer egyéb előírásainak figyelembevételével lették megálla-„ pítva — alkalmasaik arra. hogy a tervezett, illetve szükséges, mennyiségű hasznoshulladékot minden esztendőben összegyűjtse a lakosság. Végezetül közölték informátoraink. felhívták a Közép-magyarországi MÉH Vállalat vezetőinek figyelmét, hogy szigorúbban hajtsák végre a tröszti rendelkezéseket, vagyis gondoskodjanak az árjegyzékek — minden átvevőhelyükön és telepükön történő — kifüggesztéséről, A szerk. megjegyzése: A tröszt érdemi intézkedését köszönjük. Az árakkal kapcsolatos állásfoglalása helyességét azonban vitathatónak tartjuk. Mi változatlanul egyetértünk olvasóinkkal, akik szerint a papír-, vas- és fémgyűjtés nem éppen könnyű munkájával, valamint a hulladékoknak az átvevőhelyekre, telepekre történő szállítása magas költségeivel nincs arányban a most érvényes árrendszer. Ezen valamelyest szükséges változtatni, ha azt akarjuk, hogy a népgazdaság számára fontos hulladékok egyetlen mázsája, kilója se menjen veszendőbe, hogy azokat kedvvel — és ne a ráfizetéstől rettegve — gyűjtsék össze a fiatalok, vagy éppen a szabad idejüket ilyen célból szívesen feláldozó nyugdíjasok akkor is, amikor e munkára nem sarkallja őket a bőséges .iutalomosz- tással meghirdetett kampány, a szűkös Időre korlátozódó gyűjtési akció! * E hónapban megjelent egyik rovatunkban adtuk közre olvasóink ama tapasztalatait, hogy több helyütt a megyében nem kielégítő a tüzelőeilátás, pedig az illetékesek korábbi nyilatkozata szerint „megyeszerte nagy meny- nylségű tüzelő van felhalmozva a telephelyeken". Konkrétumként említettük meg Baját és Tiszaal- párt, ahol nagyon szegélyes, illetve elégtelen a szénellátás, Kev-kimére vonatkozóan pedig a keresett NDK-brikett hiányát' tettük szóvá. Végezetül — mintegy reménykeltésként — utaltunk a már említett nyilatkozat egyik kitételére, miszerint bármilyen áruhiány csak szervezési, szállítási zavarokból eredhet és annak felszámolására azonnali intézkedés történik. Cikiiü.tíCre az Alföldi Tüzelő-' szer- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalat levélben reagált, melyet Barvich Ivánná osztály- vezető és dr. Ács Lászióné előadó írt alá. Közlésük nyomán a következők derültek ki: Való igaz, hogy a minőségi árukból, vagyis a tatai, dorogi, pécsi, komlói szenekből nem elégíthető ki az igény. Bőséges viszont az ellátás a borsodi, nógrádi és a várpalotai szénbányákból származó barnaszenekből, brikettekből. Ezek mennyisége — melyek a vállalati telepeken találhatók meg —. megfelel a Belkereskedelmi M misztérium, előírásainak. Ami pedig a barnaszenek gyakori porosodását illeti, annak az időjárás az oka. E por egyébként a tárolt szén-', lerakat legjobb szigetelője, védőrétege, melyet rostálással távolítanak el az áru értékesítése előtt. A sokak által kedvelt két külföldi szénből, a lengyel lángborsóból és az NDK-brikettből __ igen szűkös az ellátás. Sőt. ebből az idén már egyáltalán nem várható szállítás. A kazánnal rendelkezőknek ezért ajánlatos megvásárolniuk a minőségben és kalóriaértékben értékesnek tartott óbudai dió Il-es kokszot. Az ebbéli folyamatos ellátás azonban a vasúti szállítástól függ. ■ ■ ■ KÉRDEZZEN —FELELÜNK ■ ■ ■ A méntelek! Szabó Julianna tanyán lakik, melyhez fél holdnyl mezőgazdaságilag művelt föld tartozik, A mezsgyekarókat azonban nemrégen eltávolította a környékbeli szakszövetkezet, de utólag sem Indokolta eljárását. „Birtokomat Illetően számlt- hatok-c Jogvédelemre?” — kérdezi olvasónk. Államunk tiszteletben tartja és óvja az alkotmány által elismert valamennyi tulajdonformát, tehát a személyi és a magántulajdont Is. Ebből következik, hogy a földtulajdonost szintén megilletik azok a jogok, melyek alapján a birtokát használhatja, művelheti. Akit — mint például önt — e tevékenységében meggátolnak, zavarnak, természetesen jogosult a birtok- és tulajdonvédelemre. Esetével kapcsolatosan Javasoljuk, forduljon panasszal a kecskeméti Városi Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához, mely felelősségre vonhatja a birtoksértő gazdaságot, s egyidejűleg intézkedhet az eredeti blrtokállapot helyreállítása érdekében ! Faragó Imréné kecskeméti lakos az Idén februárban került öregségi nyugállományba. Ezt követően kapta kézhez vállalatától a múlt évi eredményes termelőmunka után járó nyereségrészesedést, valamint a hosz- szú törzsgárdatagságáért kiérdemelt Jutalmat. Minthogy az összegekből levonták a nyugdíjjárulékot, ezért kérdezi, eme Jövedelme utólagos beszámításával módosítható-e a nyugellátásának összege? A társadalombiztosítási törvény nem teszi lehetővé, hogy a már megállapított nyugdíjakat módosítsák a nyugállományba kerülés után kapott olyan Jövedelmek figyelembevételével, melyek még a nyugdíjazás előtti munkával, szolgálati idővel kapcsolatosak. Ami pedig a levont nyugdijjá- rulékokat Illeti, azok a társadalombiztosítási ellátások fedezetéül szol- gálnak. A Jánoshalmán lakó egyik olvasónk három évig dolgozott termelőszövetkezetben tagként, majd megbetegedett, s munkaképtelenné vált. Jelenleg Járadékban részesül, e kevés ösz- szeg azonban csak, szűkös megélhetést biztosít számára. Kérdezi: valamilyen elmen növelhető-e a járadé- ka? A hatályos kormányrendelet értelmében Idén Januártól kezdődően naptári évenként 70 íorint a nyugdíjak és egyéb ellátások évi 2 százalékos emelésének legkisebb összege. Az ön járadéka is ennyivel módosulhat csupán, s erre legközelebb 1979. Januárjában kerül sor. Persze részesülhet más Juttatásban, pontosabban rendszeres szociális segélyben Is, ha azt Indokolja anyagi helyzete — s a nyugellátásának havi összege nem éri el a 940 forintos értékhatárt —, valamint nincs eltartásra képes hozzátartozója. Kérelmét a lakóhelye szerint iletékes nagyközségi tanács vb szakigazgatási szervéhez nyújtsa be! összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 „Dinamósok” hagyománya yi moszkvai Dinamó Gyár munkásai között nemzedékről nemzedékre őrzött forradalmi emlék, hogy 1921. november 7-én, Vlagyimir Iljics Lenin felkereste a gyárat. Nehéz idők jártak akkor, Lenin mégis talált időt arra, hogy találkozzon a gyár munkásaival. A beszélgetés során minden után érdeklődött: hányán dolgoznak a gyárban, mit termelnek, miként élnek a munkások, elégséges-e o tüzelő? Az eszmecsere végén Lenin megkérdezte: képes-e ez a gyár a falu villamosítására? Majd nagygyűlést rendeztek az októberi forradalom 4. évfordulójának tiszteletére. Lenin szólt többek közt a munkás—paraszt szövetségről, az ipar megerősítéséről, a kooperációról, az ország villamosításának nagy feladatáról. Ez a találkozás — és a Lenin által kitűzött feladat — megmaradt, tovább él a gyári kollektíva emlékezetében. Napjainkban is a lenini elvek szerint végzik munkájukat. A tizedik ötéves terv első évét kiválóan teljesítették, és ezzel megfelelő alapot teremtettek a további jó munkához.
