Petőfi Népe, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-18 / 246. szám

Tut IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: eleinte változóan! később erősen felhős Idő. Főként nyugaton több helyen eső, zá­poreső. Mérsékelt, majd mefélénkOlő keleti, délkeleti szél. Keleten helyenként kőd. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: *—í, legmaga­sabb nappali hőmérséklet: 12—11 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIII. évf. 246. szám Ára: 90fillér 1978. október 18. szerda Orosz nyelv­is irodalomtanárok konferenciája Tegnap a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házában megkezdődött az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szö­vetségének (MAPRJAL) konfe­renciája. Tizennégy ország (köz­tük hazánk) iskolán kívüli orosz nyelvoktatással foglalkozó peda­gógusai adják közre a tanácsko­záson eredményeiket a kiscsopor­tos és a technikai eszközökre leg­inkább építő oktatási formában. Magyarországon az elmúlt_esz- tendőben csaknem ötezer felnőtt tanult oroszul, s eddig 1200-an kapcsolódtak be az intenzív kép­zésbe. Az idén új vállalkozás lesz a három-, illetve a négyhó­napos intenzív orosz nyelvokta­tás. A konferencia résztvevőinek helyeslésével találkozott az a vé­lemény, hogy az iskolán kívüli nyelvoktatás valamennyi válfajá­ban intenzívebbé lehetne tenni az elsajátítás módszereit. Hangsú­lyozták, hogy a nyelvtan, megha­tározó szerepe mellett gondot kell fordítani a beszédkészség fejlesz­tésére is. (MTI) VITA A FELNŐTTOKTATÁSRÓL Érdekeltté kell tenni a vállalatokat a dolgozók tanulásának támogatásában A növekvő ütemű ipari és me­zőgazdasági termelés és a tech­nikai színvonal emelkedése egy­re nagyobb igényt támaszt a jól képzett szakemberek iránt. Bács- Kiskunban évente három és fél­ezer nappali tagozatos tanuló kap bizonyítványt, felnőttként pedig átilagpsan kilencszázian sze­reznek szakmunkás végzettséget. A vállalatok reális igénye azon­ban meghaladja az ötezer főt. Évente tehát hatszázzal több szakmunkásra lenne szükség a megyében, mint amennyi ren­delkezésre áll. Többek között ez az ellentmondás is indokolja azt, hogy a megyei tanács oktatási bizottsága tegnap délelőtt a fel­nőttoktatást és a szakmunkás­képzés helyzetének megvitatását tűzte napirendre. Dr. Major Imrének, a megyei tanács elnökhelyettesének veze­tésével ülésező bizottság a mű­velődésügyi. illetve munkaügyi osztályok által szerkesztett jelen­tést vitatta meg. A felnőttok­tatás helyzetével foglalkozó be­számoló megállapítja, hogy 1972 óta az oktatásban részt vevők száma dinamikusan emelkedik. A fejlődésre kedvező hatást gya­koroltak az oktatáspolitikai ha­tározatok szellemében végrehaj­tott formai és tantervi korszerű­sítések. Míg öt évvel ezelőtt ezerszáz felnőtt végezte el az általános iskolát, addig számuk az elmúlt tanévben már megkö­zelítette a három és fél ezret, örvendetes tény, hogy az utób­bi négy évben összesen tizen­háromé zer-hatszázhetven dolgozó kapta meg a nyolc osztály el­végzését tanúsító bizonyítványt. Három évvel ezelőtt a megyei tanács végrehajtó bizottsága ha­tározatot hozott arról, hogy 1990-ig el kell érni azt, hogy a 16 éven felüli lakosság hetvenöt százaléka általános iskolás vég­zettségű legyen. E célkitűzés nem kicsi, miért ez az arány 1975- ben még csupán 50 százalékos volt. Ezért számos intézkedésre van szükség. Többek között ér­dekeltté kell tenni a vállalatokat a dolgozók tanulásának támoga­tósában és meg kell oldani a kisközségekben és a mezőgazda- sági üzemiekben dolgozók esti Iskolai osztályainak megszervezé­sét. A beszámoló foglalkozott a középfokú felnőttoktatással is. A megyében- tizenegy gimnázium és tíz különböző típusú szakkö­zépiskolai tagozat működik. A helyi üzemi, vállalati szakember­hiány pótlására kihelyezett szak­középiskolai osztályokat is szer­veztek ruha-, cipő-, nyomdaipa­ri, illetve fa- és textilipari szak­mákban. Tíz iskolában működik a szakmunkások két-, illetve há­roméves szakközépiskolája, s az érettségizettek számára lehe­tőség van kiegészítő szakközép­iskolai végzettség megszerzésére is. Az említett középiskolai osz­tályokban az elmúlt évben hét és fél ezren tanultak. Javul az Oktató-nevelő munka hatékonysága is, s a korábbi évek negyven-ötven százalékos lemorzsolódásával szemben a be­iratkozottaknak már csak 25— 30 százaléka hagyja abba a ta­nulást. Kilencven százalék fölé emelkedett a sikerrel érettségi­zettek aránya. A felnőtt szakmunkásképzés helyzetét elemző jelentés szer­kesztői ugyanakkor rámutattak arra, hogy a megyei vállalatok kevéssé szorgalmazzák a szak­munkásképző osztályokba való beiskolázást; képzési terveiket alig harminc-negyven százalékra teljesítik. Ennek egyik oka: az üzemék azért sem érdekeltek a képzésben, mert a segéd-, illetve betanított munkások helyére nem tudnák újakat felvenni. Az egyé­ni érdektelenséget pedig jellem­zi az a felmérés, amelynek során tizertkilencezer megkérdezett dol­gozó közül csupán nyolcszázan nyilatkozták úgy, hogy kedvet éreznek a továbbtanulásra. Az oktatási bizottság ülésén már hagyományos az a gyakorlat, hogy az általános kérdéseket egy-egy konkrét üzem példájá­val teszik érzékletessé. Ez alka­lommal a Fémmunkás Vállalat Kiskunhalasi Gyára és a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Válla­lat képviselői adíták átfogó tá­jékoztatást az üzemi felnőttokta­tás és felnőtt szakmunkásképzés helyzetéről, gondjairól és fejlő­déséről. ^ A bizottság tagjai részletesen megvitatták az írásos és a ki­egészítő szóbeli beszámolókat és több hasznos javaslattal egészí­tették ki azokat. Az elhangzott észrevételeket a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé kerülő jelentés összeállítói majd figye­lembe veszik. P. M. • A BRG kecskeméti gyárában a termelés fejlesztésének kulcskér­dése a dolgozók szakmai tudásának emelése. (Tóth Sándor felvétele) Növelik termelésüket a községi üzemek Szűkebb hazánk iparosodása során a községekben a középméretű- eknél kisebb üzemek is keletkeztek. A munkaerő-kereslet növekedésé­vel párhuzamosan az tapasztalható, hogy a vállalatok ezek fejleszté­sére több gondot fordítanak, mint korábban. Ez érthető is, hiszen a kis ipari üzemek többségének külső kapacitással nem helyettesít­hető termelése fontos a munkaadó gyár, vállalat eredményes tevé­kenysége szempontjából. Tiszaal páron nyolc évvel ez­előtt hozták ^ létre azt a vasipa­ri termékeiket gyártó telepet, amely jelenleg az Építési és Sze­relőipari Vállalatnak — a ha­sonló kecskemétivel együtt — az ipari hátterét alkotja. Mimt Kiss József telepvezető tájékoztatott, hatvanén dolgoznak az üzemben. Negyven lakatos és hegesztő szakmunkás készíti az építőipari vállalatnak szükséges nyílászáró szerkezeteket, portálakat és más épületlakatos gyártmányokat. A többiek betanított munkások. Az alpári ÉPSZEE-telep a vállalat kiskőrösi és kalocsai építésveze­tőségeit szolgálja ki. Tavaly 21 millió forint értékű lakatosterméket állított elő a kollektíva. Ebben az évben vár­hatóan öt százalékkal növelik a termelést. A termelékenység gyorsabb ütemű emeftkedését je­lenleg eszközök és termelőterü­let hiánya gátolja. Az utóbbi problémát egy 1100 négyzetméter alapterületű csarnok építésével szüntetik meg. A kisüzem közössége jól ösz- szekovácsolódott. Tagjai három szocialista brigádot alkotnak, s az Ady, a Kossuth és a Ságvári egyaránt aranyjelvényes kis kö­zösség. A bérszínvonal az idén eHérrd a 40 500 forintot. Ugyancsak .nyolcesztendős múlt­ra tekint vissza a Halasi Házi­ipari Szövetkezet tázlári üzeme, amelynek dolgozói fonalkereszt­onsózást végeznek. A géppark nem nagy, mindössze három M— 150 típusú szovjet keresztorsózó masinából áll, amelyek egyik- egyik oldalukon ötven orsót for­gatnak. Juhász Imre műszakvezető szerint kitartó láb, jó szem és ügyes kéz kell ehhez a munká­hoz. A kis üzembe nyers csé­vélt fonalat szállítanak a Kelen­földi Textilgyáriból, amelynek bérmunkában dolgoznak. A csá­vákról lepkirgetett textilipari alapanyagot megtisztítja a ké­rész torsóz ógóp a Csornáktól, a lányok és asszonyok p>ediig ösz- saeteötlk a szálakat, hogy a ke­resztorsóra mér további felhasz­nálásra alkalmas fonál kerüljön. A három gépen tizenkét dolgo­zó agy műszakban átlag 20 ezer kilogramm kérész torsiózott fona­lat állít elő. A textilipari üzem­ben három műszakban termel­nek a falusi munkások. Az idei feladataiknak előreláthatóan ele­get tudnak tenni. (Folytatás a 2. oldalon.) Kertészeti szaporítóanyag-termelés és vetőmagellátás Bács-Kiskunban A megye mezőgazdasági üzemei az V. ötéves tervidőszak kezdetén kidolgozták a szőlő- és gyümölcstelepítési tervei­ket. Az elmúlt két esztendőben létesültek már új ültetvé­nyek, azonban a munkák nagyobb része még hátra van. Az idén 1500 hektáron szándékoznak szőlőt telepíteni. A tavasz- szal 500 hektáron létesítettek új ültetvényt, a többi terüle­tet pedig folyamatosan előkészítették. A terv végrehajtására még­sem nyílik lehetőségük a mező- gazdasági üzemeknek, ugyanis ez ideig csupán 700 hektárra van szaporítóanyag. A gyümölcsültet­vények létesítésénél még kedve­zőtlenebb a helyzet, amit ugyan­csak a szaporítóanyag hiánya okoz. Ezer hektár új gyümölcs- területet akartak az idén létre­hozni a mezőgazdasági üzemek, azonban tavasszal csak száz hek­táron tudták elültetni a facseme­téket, s az ősszel a szaporító­anyag nem elegendő a mór elő­készített területek beültetéséhez. A faj- és fajtaválaszték sem ki­elégítő, főként őszi- és kajsziba­rack-, meggy- és cseresznyefa­csemeték hiányoznak. A megyében levő szőlő- és fa­iskolák nem tudják maradékta­lanul teljesíteni az üzemek meg­rendeléseit, az ellátásért felelős országos vállalat pedig képtelen az igények kielégítésére. A Kecs- kemét-szikrai Állami Gazdaság borbási faiskolájában az idén 800 ezer gyümölcsfaoltványt állí­tottak elő, amelynek 70 százalé­kát a nagyüzemek megrendelései szerint szállítják, a többit pedig az országban létesített harminc­két lerakatban a háztáji, vala­miint kisker.ttulajdonosoknak ér­tékesítenek. Bács-Kiskun megyé­ben november 1-től tizennégy lerakatban kezdődik el a gyü- mölcsíaoLtvány-árusítás. Elegendő az alma- és a körtecsemete, azon­ban csonthéjasokból a faiskola sem képes teljesíteni a megnöve­kedett igényéket. A megyében kilenc termelőszö­vetkezetben, három állami gazda­ságban és két célgazdaságban mintegy 10 ezer hektáron szapx>- rítják a kalászosok vetőmagját, mint erről a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya tájékoztatott. A hibrid- kukorica vetőmag előállítása 5500 hektáron történt ebbén az eszten­dőben,. A megye mezőgazdasági üzemei körültekintően végzik az úgynevezett vetőmag-felújítást, • A Hosszúhegy! Állami Gazda- ság szőlőoltványt előállító üzemé­ben oltáshoz válogatják és met­szik le a szőlővesszőket. igyekeznek minden második, il­letve harmadik évben első-, vagy másodfokú magot vetni. A me­zőgazdaságii osztály az illetékes szervekkel együtt tervet készített az elkövetkezendő esztendőben esedékes vetőmag-fel újításokra is. Tavaly jó minőségű, első- és má­sodfokú ka lászosgabona- magot vetettek a termőterület 72 száza­lékán a megye szövetkezetei, s egyebek között ennek is köszön­hető, az idei kiemelkedő búza- termelési átlag, amely három má­zsával haladta meg aiz országo­sat. Ezen az őszön 50 vagon őszi árpa, 45 vagon rozs, 5 vagon tri- ticale és 570 vagon búza minősí­tett, fémzárolt vetőmagját szán­dékoztak elvetni a szövetkezetek, azonban ennél lényegesen több, összesen 1142 vagon fémzárolt őszi gabona-vetőmagot vettek át, közötte 914 vagon búzát is. Fi­gyelemre méltó, hogy a most földbe kerülő búzavetőmag mint­egy 75 százaléka első-, illetve má­sodfokú. A jó minőségű vető­maggal is hozzá szeretnének já­rulni a megye szövetkezetei a következő esztendő még jobb gabonaterméséhez. Burgonya-vetőgumót 210 hek­táron termesztettek a megyében. A felszedett sza px>rí tóanyag ele­gendő lesz a megye nagyüzemei­nek a tavaszi ültetésekhez Meg­oldatlan azonban a háztáji bur­gonyáié rmesztés szaporítóanyag- ellátása, amelyhez az is hozzájá­rul, hogy a ház körüli gazdaságok kevésbé igénylik a jó minőségű vetőgumót Egyre inkább szüksé­ges, hogy a háztáji gazdaságok is olyan burgonyafajitát termessze­nek, amelyek nemcsak nagy- hozamúak, hanem a téli eltart­hatóságuk is megfelelő. Ehhez vi­szont szükséges a minősített, fer­tőzésmentes vetőgumó is. Cs. 1. • Fás dugványozással történő alanycsemete-előállítási technológiát valósítottak meg a borbási faiskolában. Ezzel a módszerrel gyorsab­ban tudják gyökereztetni az alanycsemetéket, s így a keresett gyü­mölcsfafajokat hamarább elsziaporítják. Az idén ősszel 100 ezer fás­dugványt készítettek a faiskolában. (Pásztor Zoltán felvételei) Gazdag tartalék „Nem okos ember az, aki szalmazsákba rejti a pénzét, és soha nem nyúl hozzá, semmire fel nem használja." Furcsa volt a példázat, amelyet a mi­nap hallottam egyik vidéki nagyvárosunk tanácsi területen dolgozó képviselőjétől. A ja­vakorabeli férfi — úgy gondo­lom, közelebb a hatvanadik évéhez, mint az ötvenhez — az idős korú nemzedéket ér­tette a szalmazsákba rejtett pénz fogalmán. A számadatok, amelyeket összegyűjtögettem, képet akar­ván nyerni a nyugdíjasok fog­lalkoztatásáról, illetve tovább- dolgozásáról, ennek a különös hasonlatnak igazságáról tanús­kodtak. Milyen kép rajzolódik elénk? Jelenleg a nyugdíjas korú lakosság száma mintegy 1,7 millió az országban, tehát — hozzávetőleges számításokkal — minden hatodik állampolgár ebbe a korosztályba tartozik. A demográfiai előrejelzések — figyelembe véve az átlagos életkor további növekedését mindkét nemnél — jó előre figyelmeztetnek, hogy az ez­redfordulóra már a kétmilliót is eléri táboruk. Továbbgondozásukról, illetve a nyugdíjba vonulásuk elha­lasztásáról már sokkal szeré­nyebbek az adatok. A tsz- nyugdíjasokkal együtt sem éri el az 500 ezret azoknak az idős, de jó erőben levő férfiak­nak, nőknek a száma, akik ilyen vagy olyan, nyugdíj mel­letti kötött elfoglaltsággal ren­delkeznek. illetve „rádolgoz­nak” az éveikre. Hogy megint csak számokkal érveljünk: a teljes, nyugdíjas korú generá­ciónak mindössze harmada-ne­gyede tevékenykedik tovább. Hiba lenne megfeledkezni arról, hogy élnek hazánkban idősek tíz- és tízezerszám, akiknek az egészsége, fizikai, vagy szellemi állapota olyany- nyira elkopott, elroncsolódott a munkában töltött esztendők során, hogy ma már valóban kíméletre, pihenésre, sőt — so­kan — kifejezetten a társada­lom megkülönböztetett gondos­kodó ellátására szorulnak. Ugyancsak téves érvelés lenne, ha nem vennénk figyelembe, hány és hány nagymama, nagyapa segít például az uno­kák nevelésében, pótolhatatlan segítséget nyújtva fiatal vagy középkorú hozzátartozóiknak. Nem is erről lenne szó. Inkább arról —, s itt elkél a nyílt szó, az egyértelmű állásfoglalás —, hogy hivatalok, intézmények, üzemek és vállalatok személy­zeti politikájában esztendők óta nem szerepel megfelelő súllyal és fontossággal a nyug- díj felé közeledő korosztályok kellő „áttekintése"; azoknak a munka- és szellemi tartalé­koknak megfelelő „bekalkulá- lása” az adott intézmény to­vábbi életébe, amelyekkel bíz­vást számolhatnának. Vagy — akik, immár nyugdíjasként, szívesen segítenének ma is a munkában. Sok-sok biztató, figyelmezte­tő érvelés hangzik el az ága­zati szakszervezetekben, a pártbizottságokon, nemkülön­ben esetenként a tárcáknál, az államigazgatás apparátusában is a munkára képes, fontos munkát végző, de nyugdíjhoz közeledő férfiak, nők sorsá­nak, további terveinek szá­montartása mellett. Es nagyon is okkal. Aki a munkaerőhely­zet változásait, mozgásait, an­nak anyagi hatásait is figyeli, jól tudja, hogy munkaerőben szűkös esztendőket élünk. Szinte sehol sem közömbös — legalábbis nem szabad, hogy közömbös legyen —, vajon maradásra késztethető-e egy- egy nagy tudású szakmunkás- művezető vagy olyan szellemi pályán dolgozó, akinek több évtizedes tapasztalata évek múltán is nehezen pótolható. De más szempontból is szük­séges számot vetni a munka­erőnek ezzel a tartalékával. Esztendők óta súlyos gondok­kal küszködik a szolgáltatás, szakmai utánpótlása gyér. A nyugdíjasok között pedig, fel­derítetlenül bár, de gazdag tartalékok rejlenek. Körülnézve a bedolgozói rendszerben —, amely elsősorban a vidéki ipartelepítésekkel és a tanácsi ipar fejlődésével párhuzamo­san sokat javult — megint csak szembeötlenek a nyugdí• jas korúak körében található munkaerő-tartalékaink. A helyi szervező munkán sok múlik. A nyugdíjasok túlnyo­mó többsége — ezt látni kell, — jobbára nem keresgél ma­gának alkalmat, többnyire túl szerény és érzékeny is ehhez. Meg kell keresni ajánlatokkal, jószerivel házhoz is kell sok­szor vinni azt a munkalehető­séget, amely az idős férfi, nő alkatának, szakképzettségének, egészségi állapotának megfelel. Tudjuk, hogy bőidben vagyunk ilyen munkáknak, s birkózunk a szorgalmas kezek hiányával. „Névre szóló” kéréssel kell megkeresni őket. így van csak ereje a hívó szónak, valahogy így lehetne enyhíteni munka­erőgondjainkon. Együtt azok­kal, akik megtanultak dolgoz­ni, s pihenő éveikből szívesen megajánlanának még néhá­nyat. —I —t »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom