Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

1978. szeptember 15. • PETŐFI NEPE • S Közbiztonság K ülföldi vendégektől kérdezték nemrég a szállásadó ismerő­sök: ml gyakorolta rájuk a legnagyobb hatást ittlétük alatt? A válasz meglepő volt. Számukra az volt a legna­gyobb élmény — mondották —, hogy esténként nyugodtan sétál­hattak a főtéren, nézegethették a kirakatokat, kiülhettek a padokra, sőt még a meglehetősen gyéren kivilágított mellékutcán is biz­tonsággal közlekedhettek gyalogo­san. Különösebb magyarázatot nem fűztek szavaikhoz, a házigaz­dák pedig tapintatból nem fesze­gették a témát tovább, de azóta is gyakran emlegetik, mint vala­mi felfedezést. • S valóban annak számít az ilyesmi. Egyébként csak az úgyne­vezett nagy nyugati országokban járt honfitársaink elbeszéléséből, filmekből, útirajzokból jut el hoz­zánk annak a különös világnak a híre, ahol még napközén is gyakori az utcai rablás, erősza­koskodás, az esti séta felér egy hőstettel, s otthon az emberek öt-ha't zárral, lakattal, retesszel „elbarikádozva” érzik csak biz­tonságban magukat. Ez a szembeállítás természete-' sen csak a legélesebb szélsőségek­re világít rá, kirazolja a kontúro­kat, s felfedi a lényeget. Azt a tényt, hogy ha mi magunk nem is vagyunk mindenben elégedettek, itthoni, hazai közérzetünk egyik alapvető tényezője a szilárd köz- biztonság. S ez — valljuk be — főként olyankor tudatosul ben­nünk, amikor a világ különböző térségeiben eluralkodó terroriz­musról hallunk, olvasunk, melyek maholnap a félelem légkörét ala­kítják ki a stabilitásukra büszke országokban is. S aprónak tűnő esetek kapcsán, amikor külföldre utazó barátainkat kioktatják az ismerősök, hogyan viselkedjenek az utcán, áruházban, ha meg akarják óvni értékeiket. S pél­dákat sorolnak motoros tolvajok­ról, autófosztogatókról, ravasz va­luta- és értéküzérekről. 9 Aztán Időnként megnézzük a televízió „Kék fény” című mű­sorát, s rájövünk, hogy azért még idehaza is van bőven tennivaló, s gazemberek, csirkefogók, tolva­jok, rablók és fosztogatók, az em­beri hiszékenységgel visszaélők nálunk is elég szép számmal akad­nak. Igaz, az esetek nagy több­ségében végül is elnyerik méltó büntetésüket. De a kár, amit okoznak az egyéneknek és az or­szágnak, bizony csak milliókban mérhető. S amikor ez a téma szó­ba kerül, nem hallgathatjuk el azokat a kedvezőtlen tapasztala­tokat sem, amelyeket naponta sze­rezhetünk a közerkölcs kedve­zőtlen jelenségeiről. Egy-egy fel­töri vagy megrongált gépkocsi, közterületeken és másutt levert lámpatest, vandál módon kifosz­tott telefonfülke, bérházi betört kapuablak, járdára öntött szemét épp úgy jelzi ezt, mint az ember­társaink iránti közöny eluralko­dásának sok aggasztó tünete. Nem, nem arról van szó, hogy a városközpontban sétálva az ár­kádok alatt tanyázó lompos kül­sejű egyének talán megvertek volna bennünket, de hát a verés­nél nem sokkal rosszabb érzés, amikor durva és trágár megjegy­zést tesznek az elhaladó lányok­ra, asszonyokra. S ilyenkor vajon ki az a maglányos férfi — Papp Laci nincs a közeliben -—, aki vállalja a bandajellegű társaság­gal való ’ összeütközést? Bizony ilyenkor Óhajtjuk, hogy bár csak egyetlen egyenruhás közeg is len­ne a 'közelben, aki időnként iga­zoltatja az ilyen személyeket, s megkérdi tőlük, van-e bejelentett lakásuk és munkahelyük. • A munkába és onnét haza igyekvő ember számára egyre in­kább a mindennapi „közbizton­ság” legfontosabb tényezője lesz a közlekedésiben való részvétel. S miközben azt mondjuk, és ez így is van, hogy nálunk szilárd a közbiztonság — nem fosztanak ki, nem ölnek meg naponta em­bereket, bízhatunk az igazság­szolgáltatás hatékonyságában stb. — a „közúti rém” naponta szedi áldozatait, s mintha tehetetlenek lennék vele szemben. Ügy is fo­galmazhatunk, hogy erre kellene most a legnagyobb figyelmet for­dítani, hiszen ezek — a látszólag véletlenszerű esetek — szedik ma­napság a legtöbb áldozatot, nem kímélve öreget és fiatalt, nyug­díjast és munkából hazasiető csa­ládanyát. Az elmúlt hetek szomo­rú megyei statisztikája minden eddigi „rekordot” felülmúlt, s ami különösen aggasztó, szaporodnak a kijelölt gyalogátkelőhelyeken is áldozatot követelő esetek. Figyel­meztető jelzés ez: a közúti morál rosszabbodásának jele, amely el­len csak hathatós társadalmi ösz- szefogás veheti fel a harcot. • Látszólag messzire jutottunk kiinduló témánktól, de talán még­sem, hiszen az élet- és vagyon­biztonság nem szűkíthető le né­hány tényezőre. A szocialista tár­sadalom széles frontot nyitott ál­lampolgárainak sokoldalú nevelé­se. kulturáltabb életmódja, tartal­masabb, egészségesebb életvitele érdekében. Ennek a napi közér­zetünkre is kiható közbiztonság is szerves része. A külföldi számá­ra lehet, hogy különleges élmény a rend, a nyugalom, a sétálókkal teli utca képe, a mi számunkra jelkép is: szeretnénk, akarjuk, hogy életünk egyre szebbé, és minden vonatkozásban biztonsá­gossá váljon. T. P. Húsz évvel nőtt az életkor Az elmúlt harminc év alatt Bulgária lakossága több, mint 1,9 millióval szaporodott/ A születé­sek száma ugyan csökkent, de az átlagos életkor húsz évvel meg­növekedett. A demográfiai szerkezet megfe­lelő alakulását különféle szociál­politikai intézkedésekkel segítik Bulgáriában. A fiatal anyák je­lentős előnyöket élveznek a gaz­dasági, társadalmi és kulturális életben. Fiatal házaspárok lakás­igényét hamarabb elégítik ki. Az anyák a terhességi és a hétvégi szabadságon kívül hosszabb fize­tett gyermekápolási szabadságot kaphatnák. A gyermekvédelmi in­tézmények száma évről évre nö­vekszik. A gyermekhalandóság kedvező alakulását bizonyítja, hogy amíg 1939-ben ez 130,5 ezrelék, addig 1975-ben mindössze 23 ezrelék volt (BUDAPRESS—SOFIA­PRESS) Még lehet jelentkezni a dolgozók általános iskoláiba Az elkövetkező hetekben meg­kezdődik az új tanév a dolgozók általános iskoláiban, a jelentke­zések azonban még nem zárultak le. A továbbtanulni szándékozók a dolgozók önálló általános isko­láiban, az általános iskolák mel­lett működő tagozatokon, az üze­mi kihelyezett osztályok szerve­zőinél és a munkahelyi oktatá­si felelősöknél tájékozódhatnak, illetve jelentkezhetnek. Az Oktatási Minisztérium tájé­koztatót állított össze, amelyből az érdeklődők választ kaphatnak kérdéseikre. A tanulás számos formáját kí­nálják az idén is az iskolák. A szervezett, úgynevezett iskola- rendszerű tanulás keretében az alapismereti I. tanfolyam 5 hó­napja után, az 1—2. osztály el­végzéséről kaphatnak' 'bizonyít­ványt a résztvevők. Az alapisme­reti II. tanfolyamra az általános iskola 2., vagy 3. osztályát elvég­zett, az írásban, olvasásban és számolásban még segítségre szo­ruló felnőttek jelentkezhetnek. Ez a tanfolyam is 5 hónapig tart. Az 5—6„ a 7. és 8. osztályt há­romféle formában: esti és levele­ző tagozaton, illetve intenzív ta­nulással lehet elvégezni. A mi­nisztérium tájékoztatója felhívja a továbbtanulni szándékozók fi­gyelmét arra, hogy a tanulás for­máit korábbi végzettségükkel, a tanulásra fordítható idejükkel, és családi, munkahelyi körülmé­nyeikkel összhangban válasszák meg. Az esti tagozaton például a tananyag jelentős része elsajátít­ható a tanítási órán. Akik tehát önállóan nehezen tanulnak, vagy lakásviszonyaik, családi körülmé­nyeik miatt nincs lehetőségük el­mélyült otthoni munkára, az esti tagozatos tanulást válasszák. Egy- egy osztály elvégzésének időtar­tama 10, a mezőgazdaságii terü­leteken 6 hónap. Hetenként két tanítási nap van — a mezőgaz­dasági területeken hetente három —, s egy-egy alkalommal öt ta­nítási óra. A hetedikeseknek és a. nyolcadikosoknak beszámoló és év végi vizsga nincs. A levelező tagozatra elsősorban azok jelentkezzenek, akiknek a körülményei nem engedik meg,' hogy esténként részt vegyenek a közös ' foglalkozásokon, vagy akik képesnek érzik magukat a tan­anyag önálló elsajátítására. Egy- egy osztály elvégzésének időtar­tama' azonos az esti tagozatéval. A levelezőknek az iskolák heten­ként egy konzultációs napot tar­tanak. Az intenzív tanfolyam a leve­lező tagozat különleges formája, ahol sok elmélyült otthoni mun­kára van szükség. Egy-egy osz­tályt 16 hét alatt lehet elvégez­ni, ez idő alatt az iskolák 80—80 tanítási és konzultációs órát tar­tanak a hallgatóknak. A Minden­ki iskolája adásai közvetlenül ezt a tanulási formát segítik. A részt­vevők tanév közben beszámolót, a tanfolyam végén pedig vizsgát tesznek minden tárgyból. Intenzív tanfolyamok szeptemberben, illet­ve februárban indulnak, s ezekre a 20. életévüket betöltött dolgozó­kat várják. Egyéni tanulással is mód van az általános iskolai tanulmányok elvégzésére, illetve befejezésére. Az erre vállalkozóknak csupán a vizsgán kell megjelenniük. A vizsgaidőszakok: január, április, június és szeptember. Vizsgára egy hónappal korábban a legkö­zelebbi dolgozók általános isko­lájában lehet jelentkezni. Az egyéni tanulást segítik a külön­böző közművelődési { intézmé­nyekben szervezett, magánvizsgá­ra előkészítő tanfolyamok. lAz Oktatási Minisztériumban elmondották, hogy minden to­vábbtanuló számára rendelke­zésre állnak a tankönyvek, a fel­adatlapok, az iskolai segédeszkö­zök. (MTI) CLASP-iskola Székesfehérvárott 0 Székesfehérvárott a Velinszk-lakótelepen épfiit fel az ország első CLASP könnyűszerkezetes iskolája. A tizenhat tantermes iskolában vidáman telnek az első tanítási napok. (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS.) Hétfői üzemi »/■ a r _ e *dem zöld- Keresztezés a köbön sógleves, rizses tokány, plusz paradicsomszeletkék — savanyú­ságként. Minden tokányfalalt után jóízűt hörpölök a paradicsomból. Igenis — szippantok, hiszén a piros bogyó lágy húsa szinte szét­mállik az ember nyelvén, mint valami gyorsain olvadó pasztilla. Egyet-egyet cuppantok is min­den paradicsomkarikához. S köz­ben ki nem megy az eszemből: ugyan meddig eszem még paradi­csomot a maga szűz-eredetiségé­ben?. Korántsem véletlen az aggodal­maskodás. Mert ismét meglepő fordulat elé állít bennünket a tu­domány, s mint minden új kez­deményezés, úgy a mostani kísér­let is megtorpanásra késztet. Megszokásokra berendezkedett szervezetünk első reagálása min­den újdonságra legalábbis az ódzkodás, fenntartás, nemegy­szer egyenesen elutasítás. Mostani kérdőjelünket a tomof- félnék nevezett új növény meg­jelenése állította fel. Nem is a kétséget jelzi ez a kérdőjel, ha­nem — hogy úgy mondjam — önmagát sokszorozza. Tudniillik a 'kérdés — további kérdésekét szül. Vajon azt érjük-e el a tomoffel teljes kitenyésztésével, amire első pillanatban magunkfajta laikus gondol? Hogy tehát a paradicsom és burgonya keresztezésével élet­re hívott különleges növény újabb könnyítést hoz majd dolgozó nőink második műszákijának ter­hein? Olyasmire gondolunk, hogy amiképpen máig előrecsomagolt, kiszerelt, mélyhűtött élelmiciik- kekkel mentesítjük asszonyain­kat, lányainkat rengeteg pepecs- munkától, akképp küszöböl ki sok ide-oda kapkodást la tomoffel majdani általános elterjedése. Mert ha egykor például para­dicsomos krumplira éhezik a csa­lád, nem kényszerül arra a nő­dolgozó, hogy külön koptassa a lábát, míg a burgonyát beszerzi, I 'külön szaladgáljon megfelelő paradicsomért. Ha lesz is még mindkettőből a jövő piacán, _asz- szonykáink szeme úgy sikliS át rajtuk, mintha ott se lennenek. Igen, mert a tökéletessé kite­nyészt ett-fej leszett tomoffelt ke­resi, s abból is a legjavát válo­gatja ki. Megveszi, hazaviszi, megmossa, felteszi, álágyúit, be­rántja, vízzel felereszti, kóstol­gatással próbálgatja, mennyi cuk­rot tegyen bele. S mire leveshez ül a família, a lakást betölti a paradicsomoskruimip.il laktatós il­lata Mindez a paradicsom és burgo­nya keresztezésével kitenyésztett egyetlen új növényből, a to- moffel'ből. Mielőtt egy szál nőszemély is belelkesedne, csillapításul — avagy megnyugtatásul — közöl­jük, hogy ama paradicsomi idők­től . még elég messze vagyunk. Abból, hogy egyelőre csupán négy szál tomoffel növekszik a koppen­hágai Karlsborg Alapítvány la­boratóriumaiban, legalábbis er­re lehet következtetni. Meg egye­bek is örömünk — netán ijedtsé­günk — köraiságára utalnák. Az 50—50 centiméter magas szárú tomoffelek most kezdenek fehér és lila virágokat, továbbá kelbim­bóra emlékeztető (gyümölcsöket hajtani. A „feltalálók” előtt is kétséges még, fejlődnék-e föld alatti gumói — krumplijai — az új növénynek, s egyáltalán érde­mes lesz-e tápláléknak termesz­teni. Mert hát az is cseles 'húzá­sa még a tamoffelnefc, hogy — egyelőre kelbimbókat akar ve­lünk megetetni paradicsom gya­nánt. Szóval — egy-két jel arra mu­tat, hogy amíg az ember az élő világ általa keresztezésre, tovább­fejlesztésre kiszemelt alanyaiban nem képes „tudatosság” szintjére emelni szándékát, addig csak el­sieti a dolgot. Vajon nem a to- moffelnél előadódott bökkenőkhöz hasonlók támadnak-e annál la próbálkozásnál is, aminek sikeré­re egy brit genetikus esküszik, öt meg egyenesen egy ellátás- komplexum megteremtése sar­kallja. Amikor a sertés és a bá­rány keresztezésével a szalonna és a gyapjú egyidejű gyors „elő­állítását” reméli elérni, egyúttal a szövetipart is hallatlan mérvű nyersanyagforrás előteremtésével kecsegteti. Állítja, hogy a sertés— bárány keresztezéssel kialakított új állatfaj a báránynál gyorsabb tempóban szolgáltat majd gyap­júi, amellett bizton számíthatunk általa továbbra is sertéshús iránti igényünk kielégítésére. Azt nem mernénk állítani, hogy maradéktalan kielégítésére. Mert amint a tomoffelnél kérdéses még a föld alatti gumószolgáltatás, úgy á gyapjas malac esetében is több minden bizonytalan. Hogy — teszem azt S milyen nyelven fogja megértetni magát egymás­sal, s az emberrel az új állatfaj; béget-e vagy röfög? Másfelől — a nagy és gyors gyapjúhozamú kinemesített jószág nem ad-e bir­kafaggyú illatú szalonnát, húst, — amit ugye sokan nem kedvel­nék? ... Ámbár, ami a gyapjas­coca új nyelvezetét illeti, lehet­séges, hogy az többszólamú lesz. Elképzelni is nehéz 'kellemesebb, romantikusabb hangulatot, midőn az akol-hodályból, etetés évadján felzeng a kórus: „Röf-röf — beee! Beee—röf-röf! Uili—beee!” —th —n. Tágítsuk ki a gyermekek világát Nehogy azt higgyük, hogy csak hazánk nagyvárosaiban kevés a park és a játszótér, így van ez világszerte mindenütt. A játékra, kikapcsolódásra, pihenésre és fel­üdülésre alkalmas szabad térsé­gek ugyanis a testi-lelki egészsé­get szolgálják. A gyermekek szá­mára azonban be is kell rendez­ni, játszóparkokká kell alakítani e szabad térségeket. A játszóesz­közök célja az, hogy az élet kü­lönféle feladatait gyermek-mére1- tekben előállítva fölkészítsenek a későbbi helytállásra. De a játék­tér ne korlátozza az egyéniséget, a képzeletet. Az élet úgyis eléggé uniformizált, már a gyermek éle­te is. Hogyan lehetnének szár­nyaló képzeletűek, megfelelően aktívak a gyermekek, ha a gon­dolkodásukat és a mozgásukat korlátozzák? — teszik fel a kér­dést a kutatók. A kész játékok nem tanítják meg a gyermekeket az igazi já­tékra, a játék szeretetére és örö­0 Egy NSZK-beli „gördülő ját­szótér” egyik szórakoztató, esz­köze. mére; nem tanítják meg az élet­re sem, csupán időtöltésre szok­tatják. Ez pedig eltorzítja az egyé­niség fejlődését és a művelődési igényeket is eltorzítja majd — mondják. Az a gyermek, aki kis­korában egyre csak csúszkál a csúzdán, bujkál a betoncsőben, felnőtt korában sem lesz hajlan­dó azon fáradozni, hogy — mond­juk — megértsen egy verset, egy műalkotást, elgondolkozzék egy szobor láttán. Amennyiben szűk! a játék tere, beszűkül az ember maga is. Méretétől függetlenül is szűknek hat a tér, ha sivár, ha csak egy-két játszóeszköz talál­ható rajta. Ha sort kell állnia a gyereknek a játékszerekhez, in­dulatokat ébreszt benne. Aki bir­tokba vette a játékszert, hatal­maskodó lesz, aki pedig hiába vár rá, az agresszív. Népünnepély négyezer méter magasan Ritmusosan harsognak a tom­pa hangú trombiták az őserdő­ben. Az esős évszak elmúltával így adják hírül, hogy közeleg a hagyományos sing-sing ünnep ideje a négyezer méter magas Mount Hagen hegyen, Pápua Űj-Guineában. „Készüljetek, ké­szüljetek ..És jönnek fiatalok és öregek, nők és harcosok' a nagy ünnepre Pápua Űj-Guinea dzsungeléiból és szélszaggatta he­gyeiből. Először a férfiak által feldíszített kicsinyek táncolnak. A legkisebbek sisakot kapnak, ar­cukat tarka mintákkal ékesítik, végül pedig a paradicsommadár tollát húzzák át az orrukon. Hosz- nyú nyakláncok díszítik disznó­zsírral fényesre dörzsölt felsőtes­tüket. Utána a férfiak kezdenek fa­lándzsával és kőfejszével vívott látszatharcukba. Senki sem sebe­sül meg. A sing-sing ünnepen nem játszhatnak szerepet a tör­zsi ellentétek, melyek gyakoriak még Pápua Üj-Guineában. Az ünnep különös vonzóereje az iszapemberek fellépése. A gurus­ka törzs tagjai fejükre agyag- maszkot helyeznek és egész tes­tükét földdel dörzsölik be, Nyü- lál és hosszú lándzsával táncol­nak, a gonoszt is megszemélye­sítve, akit végül is- mindig elűz­nek. A sing-sing ünnepnek régi ha­gyományai vannak. Eredetileg a vásár napja volt, ami lehetősé­get adott az egyes törzseknek, hogy a vitás kérdéseket békésen megvitassák. A sing-sing-nek ez a funkciója részben ma is érvé­nyesül. A Mount Hagen-i talál­kozó azonban egyre inkább folk­lórfesztivál jelleget ölt. Munkanélküliség a Közös Piac országaiban 1978. júliusában a Közös Piac ijilenc tagországában tovább nö­vekedett a munkanélküliek szá­ma. A tagországok munkaképes lakosságának 5,5 százaléka, ösz- szesen 5,9 millió ember vált ál­lástalanná. 1977. júniusában 5,6, júliusában 5,8 millió ember volt munka nél­kül. A brüsszeli jelentés szerint a júliusi csúcs szezonális okokra vezethető vissza. Az iskolát elhagyó munkát ke­resők növelik a munkanélküliek számát, a vállalatok pedig a nyá­ri időszakban kevesebb dolgozót foglalkoztatnak. —TERRA— A japánokat gyorsevőknek tartják A japánok igen gyorsan esznek, viszont lassúaknak bizonyulnak, amikor' közhivatalokban, kórhá­zakban, bankban, avagy mondjuk a repülőtéri helyfoglalásnál inté­zik ügyeiket és túl sok időt fe­csérelnek el a konferenciákon. Ez az általános vélemény ala­kult ki a japánokról a Japán­ban élő külföldiek körében, mint ahogy azt az egyik japán áragyár megfigyeléseken alapuló jelentése közzétette. Az óragyár találomra 350 Ja­pánban élő külföldit kérdezett meg arról, hogy miként véleked­nek a japánok időfelhasználásá­ról és mi a véleményük a japá­nok időérzékéröi. A felmérés eredménye azt mu­tatta, hogy a Japánban élő kül­földiek szerint a japánok nem fordítanak elegendő időt az ét­kezésre, nem élvezik eléggé az ételeket. A külföldiek általában legalább 30 percet fordítanak reggelizésre, szemben a japánokkal, akik reg­gelijüket 10 percnél rövidebb idő alatt fogyasztják el, mondja a je­lentés. Fény • derült arra is, hogy a külföldiek átlagosan 51,9 per­cet fordítanak a vacsora elköl­tésére ,míg a japánok ennél jó­val kevesebbet. A külföldiek továbbá úgy vé­lekednek, hogy a szabadság leg­alább 15 nap folyamatos munka­helyi távollétet jelent, míg japán felfogás szerint szabadságnak te­kinthető a munka háromnapos szüneteltetése is. A megkérdezett külföldiek 74 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a japánok pontos emberek, míg 46 százaléka azt mondotta, hogy honfitársadnál a japánok szigo­rúbban értelmezik az időt. Igen csekély volt azon külföl­diek száma, akik arról panasz­kodtak, hogy a japánok nem tesznek különbséget hivatalos és magán idő között. Arra a kérdésre, hogy hol ér­te a legtöbb Bosszúság a külföl­dieket, a megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy a közhivata­lokban (30,4%), a bankokban (30,4%) és a repülőtéri jegy keze­lésnél, ill. a buszmegállókban (22,5%). x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom