Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-14 / 217. szám

1978. szeptember 11. 0 PETŐFI NEPE £ 2 Áz élelmezési szolgálat egy napja Testvéri kapcsolat Nem kisebb dologra vállalkozott a Magyar Néphadsereg Hadtápfőnökségének élelmezési szolgálata, mint bemutatni, hogyan látják el katonáinkat a laktanyákban és tábori körül­mények között. A bemutatót az egyik, megyében állomásozó katonai alakulatunknál tartották, ahol megjelent Oláh István altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, mi­niszterhelyettes, a tábornoki kar több tagja. Stadler János vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg hadtápfőnö­ke, miniszterhelyettes tájékozta­tójában elmondta, hogy sorkato­náink napi élelmezési normája 25 forint, s az elmúlt három év során mintegy 18 százalékkal emelkedett. Mondani sem kell, hogy a katonák ellátása vissza­hat teljesítményükre, közérzetük­re, munkabírásukra. Ezért is tar­tották fontosnak ismertetni azok­kal, akik erre' hivatottak, milyen módon, milyen körülmények kö­zött kerül katonáink asztalára az élelem. Ma már a laktanyákba is konténerrel szállítják a raktárak­ból a főzőhelyekre az élelmisze­reiket, és modern gépek, eszkö­zök, elektromos tűzhelyek, gyors- siütők segítik a szakácsok, az élel­mezési szolgálat munkáját. A ka­tonák általában négyszer étkez­nek naponta. Reggelit, tízórait, ebédet, vacsorát kapnak, s azok, akik nehezebb fizikai munkát vé­geznek, úgynevezett étkezési pót­lékot is vételezhetnek. Az alakulat konyháján ragyo­gó tisztaság, és szorgos munka fogadta a látogatókat. Az aznapi menüt feljegyeztük. A katonák reggelire fél liter teát, 8 deka olasz szalámit, egy főtt tojást kaptak, tízóraira búrkiflit. Mi­előtt az ebéd fogásainak felsoro­lására térnénk, elmondjuk, hogy ma már néphadseregünk alaku­latainál mindenütt kulturált ét­teremben, önkiszolgáló rendszer­ben ebédelhetnek a harcosok. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az alegységekhez eljuttatott ét­lapról tíz napra előre kiválaszt­hatják a katonák az a, vagy b menüt.) Ezen a napon az a me­nüben zöldséglevest májgombóc­cal, rántott sertésszeletet burgo­nyával, káposztasalátával, a b menüben zöldséglevest májgom­bóccal, lecsós rizst kolbásszal, almával ehettek. A katonák a nemrégiben rendszeresített mű­anyag tálcán elhelyezett fémtá- nyérokban kapják a zsetonnal, vagy jeggyel kiválasztott enni­valót. Néphadseregünknél, mint ennél az alakulatnál is, bevezették a büférendszerű vacsoráztatást. A laktanya étkezdéjének egyik ki­sebb helyiségében hűtőpultokat állítottak be, ahol a katonák kü­lönböző hidegkonyhai készítmé­nyekből — babsaláta, tejbegríz, kaszinótojás, majonézes borsó, hi­degsült, főtt, mustáros virsli — vagy egy főtt ételből választhat­nak. Ezek az előre elkészített adagok azon túl, hogy rendkívül ízletesek, étvágygerjesztőek, lehe­tővé teszik a változatos és gyors étkeztetést. Talán még annyit a konyháról; hogy a nagy étkezdék takarítását már gépesítették, fel­mosógép és habszívó könnyíti a konyha dolgozóinak munkáját 0 Munkában a galuskaszaggató gép, mellette So­hajda István honvéd. 0 Sül a friss cipó a tábori pékségben. A látogatás következő állomása a katonai vegyesbolt volt. (Olva­sóink/ közül az idősebbek még emlékeznek a kantin szóra, s az amögött rejlő füstös borkimérés­re.) A katonai vegyesbolt egy társalgó része, ahol a katonák dohányárut, üdítő italt, kávét, édesipari termékeket, húsárut, befőttet, írószert, s egyenruházati cikkeket vásárolhatnak. Itt mű­ködik az eszpresszó is, s ha a katonának van szabad ideje,' kultúrált körülmények között be­szélgethet, szórakozhat. A katonák élelmezése nehe­zebbnek tűnik a gyakorlatokon,- hiszen a csapatoktól sókszor el^ marad a hadtáp. A Magyar Nép­hadsereg vezetői gondoltak erre is. A katonáknak — kisebb egy­ségeknek, vagy személyenként — csomagokat készíttetnek, amelyek konzervből, kekszből, kenyérből, kávéízű tápszerből, mogyorós tápszerből, cukrozott teaporból állnak. S amint a hadtáp utoléri ja csapatokat, a gázolajjal műkö­dő tábori konj'ha, az étkezősátrak és -helyek a körülményekhez ké­pest kulturáltabbá teszik az ét­kezést. Alkalmunk volt megis­merni a bemutató keretén belül azokat a hús- és tejipari készít­ményeket, amelyek nap mint nap ott vannak' katonáink asztalán. S konzerveket is, köztük a tartósí­tott és konzervkenyeret, amely egy év után is tökéletesen élvez­hető. Népünk életszínvonalának emel­kedésével egyidejűleg a Magyar Néphadseregben is egyre inkább törekednek arra, hogy a szolgá­latot teljesítő katonák és tisztek bármilyen körülmények között kulturált módon, kalóriában és táperőben, vitaminokban és fe­hérjékben dús, jó ízű ételt fo­gyasszanak. Gémes Gábor 0 Büférendszerű vacsoráztatás. (Tóth Sándor felvételei.) Ebédelnek a katonák. Nem készült még felmérés ar­ról, hogy mennyit tudnak Bács- Kiskun fiataljai a testvéri Krím- területről, mint ahogy arról, sem ad képet statisztika, hogy például a szimferopoli ifjak mit tudnak kecskeméti kortársaikról. De ada­tok nélkül is állítható, hogy fon­tos és lényeges ismeretek birto­kában vannak a két testvérmegye fiataljai, sőt, sokan személyes is­meretséget, barátságot is kötöttek. Biztonsággal jelenthető ez ki, hi­szen Bács-Kiskun megye és a Krími Terület között gyümölcsö­ző, nemsokára kétévtizedes kap­csolat számtalan lehetőséget te­remtett nemcsak az ismerkedésre, hanem az együttműködésre is. A barátság elmélyítésében -— termé­szetesen — a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a Komszo- mol Krím Területi Bizottsága ját­szotta a legnagyobb szerepet. Kezdetben, ahogyan az már ilyen esetekben szokásos, levélba­rátságok születtek. Ezt delegációk cseréje követte, amelynek ered­ményeként mind többen szemé­lyesen is láthatták a szocialista építés eredményeit. A két irányí­tó bizottság megbeszélésein az if­júsági nevelő munka részterüle­teit elemezték a további, kölcsö­nös együttműködés érdekében. Ma már rendszeresen érkeznek csoportok Kecskemétre Szimfero- polból. á a szovjet város fiataljai számára nemcsak a Tudomány és Technika Háza, a Kodály Intézet, a Megyei Művelődési Központ is­merős, hanem egy sereg megye- székhelyi üzem is. A szimferopoli televíziógyár 'képviselői jártak már a BRG kecskeméti magnó­gyárában nemcsak tapasztalatcse­re céljából... Otthon, mint az később, levelekből kiderült, nem­csak a szakmáról számoltak be. de a magnógyárban dolgozó fia­talokról is. Felejthetetlen élményekkel gaz­dagodtak a barátságvonatok uta­sai, és tavaly a II. Szovjet— Magyar Ifjúsági Barátság Feszti­vál Krím Területen járt résztve­vői. Lovas László, a magnógyári KISZ-bizoftság titkára így emlé­kezett: —t Megfogalmazhatatlan, hogy mennyire örültünk a szimferopoli vasútállomás magyar nyelvű üd­vözletének. Virággal köszöntöttek, kedvesen fogadtak bennünket. — Mikor érezte úgy, hogy ez valóban testvérmegyei kapcsolat? — A találkozáskor — felelte. — Abból, hogy szinte mindent tud­tam az életünkről. Abból, hogy örültek annak, hogy éppen Bács megyei szövetkezet, a hartai Er­dei Ferenc Tsz hívta versenyre a magyar gazdaságok szocialista brigádjait. Tudták, hogy mi ho­gyan készülünk a hatvanadik év­fordulóra. A fogadtatások hangu­lata sémmi kétséget sem hagyott afelől, hogy ez igazi testvérme­gyei kapcsolat. Az I. Magyar Szovjet Barátság Fesztivál programját is nagy. lel­kesedéssel készítették elő a Bács- Kiskun megyei ifjúkommunisták. A hagyományos szelidi-tavi ifjú­sági találkozót s magyar—szov­jet barátság jegyében tartották meg. Sokan emélkeznek még ar­ra. hogy éppen akkor építették meg a Barátság emlékdombot, amely méltón jelképezi a testvéri érzéseket. A legifjabbak, áz úttörők, illet­ve a pionírok is sokat tudnak egymás életéről. Hosszú évekre tekint már vissza a kecskeméti Szalvay Mihály úttörőház orosz nyelvű levelezőklubja. Gyakran visz és hoz a posta kedve« aján­dékokat, amelyek a gyűjtemé­nyekbe, a múzeumokba, az úttö­rőélet emlékei közé kerülnek. 1973 óta az úttörők személyesen is megismerkedhetnek egymással: a legkiválóbb pajtások csoportjai nyaranként ellátogattak hazánk­ba, illetve a Krímbe. A kapcsolat napról napra szo­rosabbá fonódik Bács-Kiskun és a Krími Terület között, időről időre mind több fiatal ismeri meg egymás életét. Joggal írhatta Né­meth Ferenc, a KISZ Bács-Kis­kun megyei Bizottságának első titkára néhány éve: . „ ... Büsz­kék’ vagyunk a kölcsönös és egy­re mélyülő barátságunkra.” B. J. Milliárd okát érő mozgalom A gyártásfolyamatok és a munkaszervezés tökéletesítése milliárdos megtakarítást eredmé­nyez a lengyel népgazdaság szá­mára. Csupán az elmúlt évben bevezetett újítások 12 milliárd zloty megtakarítást hoztak Becslések szerint Lengyelor­szágban 450 ezer aktív újítót tartanak számon. Az újítók a példák ezrein bizonyítják, hogy lehet olcsóbban és jobban ter­melni, ésszerűbben hasznosítani a rendelkezésre álló anyagot és energiát. A gazdaságos szemlélet kialakításában nagy szerepe van az üzemi műszaki és újítóklu­boknak, ahol erőteljesen meg­nyilvánul a kezdeményező kész­ség- s Az újítási mozgalom a szak­emberek szerint még eredmé­nyesebb lehetne, ha az újításokat elbíráló bizottságok még körülte­kintőbben dolgoznának. Előfor­dul például, hogy néhány érté­kes újítási gyakorlat bevezetése csupán azért késik, mert a bí­ráló néha részesedni kíván az újítási díjból. Ugyancsak problémát okoz az is, hogy mostohán bánnak a fia­talok újítási törekvéseivel. Pedig éppen a fiatalok között tapasz­talható a leglázasabb újítási kedv. Tavaly a lengyel fiatalok több mint 74 ezer újítási javas­latot nyújtottak be. (BUDA- PRESS — INTERPRESS) ŐSZI CSÚCSFORGALOM Répaszállítás közúton, vasúton Egy hét alatt több mint 55 ezer tonna répát fuvarozott a cukor­gyárakba a vasút, amely meg­kezdte a répa átszállítását az Al­földről Petőházára és Sárvárra is, ahol a szedés csak a hónap végén, de a feldolgozás már szep­tember 15-én kezdődik. A meg­állapodás szerint a két üzembe 75 000 tonna répát visznek, fo­lyamatosan, naponta 5 irányvo­nattal Hajdúszobszló, Szentes és Hódmezővásárhely térségéből. A közlekedés őszi csúcsforgal­mának egyik legnagyobb felada­ta a cukorrépa-fuvarozás. A vas­út és a Volán a Cukoripari Tröszttel összehangolt, pontos ütemtervet készített az 1978—79. évi féldolgozási idény zavartalan lebonyolítására, az üzemek fo­lyamatos anyagellátására. A jel­zések szerint a várható 4,2—4,3 millió tonna termésből 3,2—3,3 millió tonna elfuvarozása vár a vasútra, vagy közösen a Volánra és a vasútra. A cukorgyárak na­pi 31 ezer tonnás feldolgozásához 23 000 tonna répát szállítanak, míg a többi közúton jut az üze­mekbe. A répa érésének 10—12 napos késése megmutatkozik a forgalomban. A MÁV-tól egyelő­re naponta 250—300 kocsit kér­nek a répaszállításra — igaz, hét­főn. amikor az „átíuvarozás” meg­kezdődött, már 435 kocsit raktak meg — teljes üzemben azonban már 900—1100 vagont kell bizto­sítania a vasútnak. A nagy őszi munka elején tart a közúti .közlekedés is, hiszen tíz Volán-vállalatnak egyelőre csak 50—60 kocsija dolgozik a földe­ken, viszi a répát a gyártelepek­re, | .illetve a vasútállomásokra. Egy Ihét alatt 6500 tonna répa jutott ily módon közúton rendel­tetési ‘helyére. A Volán Tröszt 2,2—2,3 millió tonna cukorrépa szállítására szerződött az üzemek­kel. Ebben a munkában a békés­csabai Volánra hárul a legna­gyobb feladat, több mint 400 ezer tonna répát kell elszállítania, a szolnoki Volán 350 ezer, a székes- fehérvári csaknem 200 ezer, a győri több mint 140 ezer tonna répa elszállításáról gondoskodik. Megállapodtak a cukoriparral ab­ban is, hogy — a tavalyi 300 ezer­rel szemben — több mint 400 ezer tonna répát közvetlenül a be­takarító gépektől a földekről fu­varoznak el. A termelők, az üze­mek és a Volán vállalatok jó együttműködéssel mindenütt meg­szervezték a gépek és a jármű­vek folyamatos foglalkoztatását, amelyre különösen nagy szükség lesz a feldolgozási csúcsban, ami­kor naponta 500—600 Volán-te­herautót foglalkozhat majd a ré- paszállítás. Sorscsapás r\aktilusék borzasztó ^ nehéz helyzetbe ke­rültek. Csak tessék elkép­zelni. Nem elég, hogy van gyönyörű lakásuk a város- központban, ligetre néző ablakkal, erkéllyel. Az sem, hogy már a harmadik, /.klasszis” már­kájú autójukat nyövik. De még a kertvárosban pár éve vásárolt hobby-gyümölcsös sem elég a csa­ládi boldogsághoz. Sőt — ez a dúsan termő földdarab okozza most a keserű bökkenőt. Tudni kell, hogy papa, mama, meg a két fiúgyerek — egyikük most katonáskodik — tavasztól őszig legalább olyan szorgalom­mal ás, kapál,, acatol, gallyaz, metsz, permetez a hobbyn, mint egy szakszövetkezeti család. Meg is van a látszatja. Részint a ki­váló termésben, mert olyan prí­ma eperrel, cseresznyével, őszi­barackkal, körtével térnek haza betakarításkor — nem beszélve az első osztályú zöldségfélékről —, hogy legtöbbször már fel se kell cipelniük a láda terheiket laká­sukba. Maguk a házbeliek stabil fővásárlók, és már a lépcsőház­ban megkötik a boltot Daktilusék terményeire. Részint — az a mind többjegyű forintszámokkal ékeskedő takarékbetétkönyv igye­kezetük mutatója, amelyet Dakti- lusné mindig Mona Lisa-mosoly- lyal emel ki táskájából — hiva­talban, otthon az ajtó előtti kulcs­keresésnél. De arra rettentően vigyáz, ki né nyíljon véletlenül, s meg ne lássa valaki, mennyi pénzük kamatozik már az OTP- ben. Hogyne, még majd kölcsön­kérésre ingerelné valamelyik szomszédot! Még csak nem is azt a kettőt, amelyiknek még autója sincs, hanem a többi négy va­lamelyikét. A wartburgos Ká- csorék amúgy is egyre félreért- hetetlenebbül célozgatnak rá, mi­lyen aranybánya lenne az őhob- byföldjük is, ha beinvesztálná­nak erőteljesebb gyümölcsfa-te­lepítésre. Csak lenne, aki kölcsö­nözne meglevő alaptőkéjükhöz. No de igaza is van Daktilusné- nak, amikor úgy védelmezi a család takarékbetétjét, mint kot- lős a csibéjét. Máskülönben mi­korra gyűlne össze arra az eme­letes lakra való, amit oda ter­veznek építeni a gyümölcsös kö­zepére. Természetesén a nagyfiú nevére, aki leszerelése után pár évre biztosan megnősül. Milyen jó lesz! Odaköltözhet majd a fa­mília, s a mostani lakás meg né­hány év múlva „megérik” arra, hogy a kisebbik gyerek számára megszerezzék. Hiszen akkorára 5 is megnő, és addig úgy se teszik ki őket jelenlegi városközponti helyükről Mert még ha vevő akadna is arra az állami lakrész­re, kérvényekkel, fellebbezések­kel, jogi csűrös-csavarással el le­hetne húzni az ügyet évekig. Amibe beleilnna a legmohóbb ve­vő is. De amit egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni: min­den garast élére kell rakni, hogy a családi villára minél hamarabb együtt legyen a tőke. Aminek a gyarapítását még az eddiginél is gyorsabbá lehet tenni. Csak élel­mes legyen az ember. — Jaj, aranyos Klárikám... Meghoztam azt a kis krumplit, amit vasárnap kölcsönkértem... Jaj, kivagyok, mint a tergenyős szamár! Szólt Dakttlusné, és zöttyenta legközelebbi székre. Eközben a szomszédasszony kezébe nyomta a kis nejlonzacskó burgonyát. KrLzsóné — Klárika — nagy ó-ó- zással markolászta a stanicli csa- varintott csücskét, és mivel a színtelen műanyag átlátszó, ön­kéntelenül is megállapította: in­kább kevesébh, mint több a krumpli, mint amennyit kölcsön­adott De ez inkább mulattatta. Mint Daktilusné szemforgatása is, amint nagy kalimpálással vete- gette át egyik lábát a másikon, amitől szétlibbenő pongyolája feltárta az alatta levő szívós-iz­mos combokat — Hát mondd, Klárikám, nem vagyok én egy óriása marha? Egy műszak a munkahelyen, s gon­dolhatod, ahány beosztottam, mind csak az én idegeimen ját­szik. Utána meg ez a nyavalyás hobby! — Mondogatjuk is a férjem­mel: csuda szívós nő ez a Maca! Talán te gürcölsz legtöbbet a családban... Hogy bírod? — S képzeld, én, a hatökör, el­vállaltam egy ismerős kertjében a hagymát is! Ma késő alko­nyaiig azt kapáltam... De leg­alább négy nap kellene még, hogy a magunkén is, meg azon a nagydarab hagymaföldön is el­végezzem, amit kell. S akkor ez a pech! — Eltört a kapa? — Mosoly­gott ártatlanul Klárika. Maca sokkal nagyobb transz­ban volt, hogy sem meglátta, ki­hallotta volna szomszédja sze­méből, hangjából az iróniát. Be- lecsápolt pongyolája ölébe, ami­től az ismét szétnyílt. Szinte rik- kantva-kacarászva mesélte el, hogy megjárta. — Tudod, tavasz óta mindig rájön a fájás a válamra. Ennek mindegy, ha hűvös, ha meleg van, eszébe jut — és olyankor úgy megkínoz, hogy feljajdulok. Na mondom, ez éppen kapóra jön, A baj megvan, mit veszítek vele, ha élmegyék az orvoshoz. Most ugyan jó ideje békén hagy, nem hasogat. Na — bemegyek, panaszkod ok neki. Közben for- tonfúrt azon járt az eszem, hogy ha megnyomkodja a vállam, mi­kor sziszegjék; milyen helyen szokott fájni. Tapogat, marko- lász; jobb vállam, bal vállam, la­pockám, nyakcsigolyám. Sehogy se sikerült sziszegni tőle. Mikor akartam, már eleresztette, ha meg> ismét fogott, fértem, hogy elkések a sziszegésséL Éreztető, hogy már izzad a homlokom. Mi lesz?! — Végre, egyik, nem is olyan erős, szorításnál akaratlanul is fel- szisszentem, olyan rosszul esett „Aha, aha, sejtem már, hol a bi­bi” — mormogott a doktor. Én meg kerestem magamban a meg­felelő nyafogó hangot, amivel majd „lebeszélem”, ne írjon ki hosszú időre, csak három-négy napra, mert rengeteg a dolgom a hivatalban és miélőbb vissza aka­rók jutni... S erre mit tesz az a süket orvos! Ad egy papírt, irány vele az SZTK. Ott meg az­zal kezdik: vetkőzzek le. Hogy? Kombinéra, bugyira? Arra bi­zony, röntgenezés lesz. Es most nézd ezt a receptet... Maca asszony most már saját­magán is kaján kárörömmel kun­cogva nyújtotta a további felvi­lágosítást a papír mellé. — ötvennyolc forint árú gyógyszert kellett vennem, közte tizenkét injekciót. Mind ide fog­ják döfködni a s... be — mondta ki magyarán, mert mióta betét­könyve van, a trágár beszédet is modern stílusnak tartja. — Most mondd meg, mit csináljak, Klá­rikám?... Hogy fogom ezek után megkapálni a hagymaföldet? Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom