Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

NÉPE 9 1978. szeptemBer 13. Szőlő, bor, gyümölcs Kiskunhalason A halasi csipke híre mellé las­san felzárkózik a Kiskunhalason termelt boré is. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság jó szószólója a hírnév öregbítésének, hiszen a szőlőtermesztés és feldolgozás egészét átfogja. Hosszú folyamatot tudnak ma­guk mögött a gazdaságban. A mai, egységes, gépi művelésre al­kalmas szőlőültetvények kialakí­tása bizony nem volt, nem lehe­tett elhamarkodott munka. Ma már a nagy teljesítményű gépek akadálytalanul járhatják a ma­gas művelésű, széles sortávú, meglehetős nagyságú szőlőterüle­teket. Valóban jókora a szőlőül­tetvény, több mint 1200 hektáron már teremnek a tőkék, 300 hek­táron az új telepítés erősödik. Megállás a fejlesztésben nincs, 1980-ig a gazdaság évente még 100 hektárral növeli szőlőjének (nagyságát. Az ültetvények mű­veléséhez, a termés 'betakarítá­sához egyre nagyobb mértékben veszik igényibe a technika leg­újabb eszközeit. A permetezést például a helikopter, a szőlő aratását bolgár és francia szőlő­kombájnok végzik. Nem vélet­len, hogy a nemrégen megrende­zett Hírős Napokon a Kiskunha­lasi Állami Gazdaság szölőműve- iő gépsora aranyérmet nyert. Az itteni szakemberek azonban ta­pasztalataikat tovább is adják, hiszen a Halasi Szőlőtermelési Rendszer gesztora a gazdaság. A rendszer tíz partnergazdaságának igényeit szintén szem előtt tart­va alakították ki Kiskunhalason a technológiát és alkalmazzák az ahhoz 'kapcsolódó gépeket. Mint rendszergazda, a partne­rek és saját szőlőtermését is egyöntetűen tárolja, dolgozza fel és értékesíti az állami gazdaság. A feldolgozó- és tárolókapacitás ehhez mérten igen jelentős, mintegy 200 ezer hektoliter. Eb­ben az évben a gazdaság tervei szerint 180 ezer hektoliter bort értékesít. A kiskunhalasi borok kedveltek, keresettek külföldön is. Jelzi ezt, hogy az értékesíten­dő mennyiségiből 100 ezer hekto­liternyit exportra szállítanak. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság borkősavüzemét Kunfehér- tón hozta létre, az állami gaz­daságok és az ÁGKER Kft kö­zös társulásaként. Itt a borfel­dolgozás során megmaradó anya­gokat alakítják át, azaz a szőlő- törkölyt, a borseprőt, a seprőtész­tát és a borkövet. Jelentőségét legjobban a. 120 millió forintos, évente létrehozott termelési ér­ték jelzi. Az üzem a CHINOIN- nak alapanyag gyanánt 4 ezer 500 mázsa borkősavat, a gabo­naforgalmi vállalatnak 80 ezer mázsa takarmánylisztnek valót szállít évenként. Nemcsak a me­zőgazdasági üzemek és a gyógy­szergyártók veszik szívesen a borkősavüzem termékeit. Az Ugyancsak itt gyártott, Bacchus elnevezésű konyakot és a szőlő­vodkát a hazai vásárlók keresik a boltokban. Az állami gazdaság gyümölcsö­se mintegy 330 hektár területet foglal el. A szakemberek nem kis örömmel nyugtázták, hogy a 'kajszibarack nem fagyott el az idén. Ez pedig majdhogynem rit­kaságszámiba megy ebben az év­ben. Terveik szerint a kajsziül­tetvényt 1978-ban 100 hektárral gyarapítják. Az őszibarack szin­te egész idényben hozza ízes 0 A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban szilvát szednek a diákok. gyümölcsét, hiszen a korai, ké­sei fajtákat úgy válogatták az ültetvény tervezésekor, hogy e gyümölcs érése szakaszos legyen. A gazdaság e gyümölcsökön fcí- yül alma, szilva, meggy és nem utolsó sorban dió termesztésével foglalkozik. Ez utóbbit 76 hek­táron termesztik és az idén 6 vagonnyi termést várnak. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság a szőlőültetvénynél valami­vel nagyobb területen, azaz több mint 1900 hektáron nevel cellu­lóznyárt. A Kiskunhalasi Erdő­gazdálkodási Rendszer tagjai­nak, hat állami gazdaságnak, ugyanennyi termelőszövetkezet­nek és egy szakszövetkezetnek nyújtanak gépi és technológiai segítséget a fa termesztéséhez és kitermeléséhez. Tehetik, hiszen rendelkezésükre áll a fakiterme­lés egészét végző gépsor. A ki­termelt, méretre vágott nyárfák­ból évente 15 ezer köbmétert szállítanak él. Ehhez még hoz­záadandó a gyérítésből szárma­zó 4—9 ezer köbméter fa évente. A cellulóznyárt azonban nem­csak kitermelni keld, hanem újí­tani is. A gazdaságiban 10 hek­táron végzik a felújítást és 100 hektárnyit telepítenek évente eb­ből az értékes fafajtából. Gál Eszter • i Szüreti előkészület. (Straszer András felvételei.) 0 Pintye Géza technikus és Makai János szakmunkás az állami gaz­daság tajói borkombinátjában a must szeparálásához készíti elő az olasz gyártmányú berendezéseket. , A karbantartás kálváriája 0 Részletekbe menő, kü­lönféle vizsgálatok egyön­tetűen azt bizonyították, hogy az iparban a gépek, berendezések körülbelül egyharmadán nem végez­nek rendszeres karbantar­tást. javítást. Kizárólag ak­kor foglalkoznak ezekkel az eszközökkel, ha fel­mondják a szolgálatot. Ma­gyarázat sokféle van. Nem futja az időből §3 vagy a karbantartókéból, vagy a termelési terv adtai megsza­bottból —. hiányzik a szükséges alkatrész, rész­egység. .nincs kellő kép­zettségű ember, s így to­vább Ennek ismeretében meglepőnek ítélhetjük azt a tényt, hogy bizonyos szakmák — általános laka­tos, villanyszerelő, műsze­rész stb. — művelőinek többségét a ‘karbantartó szervezet köti le, annak el­lenére, hogy e szakmák ér­tőiből is hiány van. 0 Töprenghetünk tehát, sok vagy kevés az ember, miért nincs idő a gépek egy részének rendszeres karbantartására, amikor más eszközöknél éppen az időpocsákolás tűnik szem­be? A kérdésben .benne a felelet. A létszám azért rémlik 'kisebbnek a szük- ségésnél, mert munkájuk . alacsony hatékonyságú, szervezetlen, gyakran a legkezdetlegesebb' feltéte­lek is hiányoznak a felada­tok megfelelő végrehajtá­sához. Ügyanez magyaráz­za a berendezések egy (ré­szének elhanyagoltságát, más részének csigatempójú — s költséges! — javítga­tását, felújítását. Az álló­eszköz-állomány gyarapo­dása és a karbantartás fej­lődése között egyre "szem­betűnőbb a távolság növe­kedése, I mert a rés tágul, a karbantartás kálváriája mind fájdalmasabb tapasz­talatokkal — veszteségek­kel — egészül .ki, ámde hiába, mert a ' munkahe­lyek egy tekintélyes része ilyen értelemben megra­gadt a tizenöt, húsz eszten­dővel ezelőtti állapotok­nál. A minisztériumi iparban minden száz foglalkozta­tottból 15,3 dolga a javító­karbantartó feladatok ellá­tása. Ágazatonként ugyan eltérő ez az arány — a vegyiparban például 20,6, a kohászatban 28,2 százalék —, de összességében 135 ezer ember munkájáról van szó, hatalmas seregről te­hát, akik sokra lennének képesek. .Akkor, ha a dolo­gi, szervezeti, irányítási feltételek és körülmények e sokra való képességet ma­radéktalanul a felszínre se­gítenék. 0 Folyamatosan növek­szik a tervszerű javítás és karbantartás szerepe, mert gyarapodik az ipar eszköz­állománya . Amíg 1971 és 1975 között az összes ilyen célú népgazdasági kiadás­ból az ipari beruházások 37,2 százalékkal részesed­tek, addig 1976 és 1977-ben ez az arány 40,3 százalék­ra emelkedett. Á népgazda­ság eszközállományának — beleszámítva a nem ter­melő területeket is! — 25,3 százalékát 'birtokolta ta­valy az ipar, azaz a közös vagyon negyedéről van szó! . Ilyesfajta súlyozás alap­ján már megérthetjük, mi­ért növekszik folyamatosan a gondozás iránti igény, s miért kap elsődleges fon­tosságot, hogy ezzel párhu­zamosan ne emelkedjenek a ma megtűrt, olykor kény­szerűen viselt, máskor te­hetetlenségből fakadó vesz­teségek. Érthető az is, hogy —p más tények mellett — a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium területén az ötö­dik ötéves tervben 8,9 milliárd forintot adnak ki az ún. háttéripar fejleszté­sére. Olyan áruk előállítá­sának bővítésére — így ká­belek, .vezetékek, csap­ágyak, elektronikus alkat­részek, kovácsolással ké­szült elemek stb. —, ame­lyek fontos szerepet kap­nak a karbantartásban, felújításban, javításban. Ez azonban, az elkoptatott ha­sonlattal élve, csepp a ten­gerben. 0 Cseppnek bizonyul, s azért, mert e tevékenység egész szervezete, működte­tésének érdekeltségi felté­telei hiányosak. Ismét ki­ragadott, mással szinte tet­szés szerint helyettesíthető példával élve: nincs orJ szagos hálózata az anyag- mozgató gépek javításának, karbantartásának, közöt­tük húszezer elektromos targoncának, melyeket kü- lön-kjülön . babrálgatnak, bütykölgetnek a munkahe­lyeken, elképzelhető idő- és költségtöbblettel. Nem­zetközi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a szakosodott válla­latoknál végeztetett javí­tások, felújítások költsége mindössze fele annak, mint amit a 'saját javításra az üzemeltető kiadni kénysze­rül, s a munka minőségé­ben, is tekintélyes az elté­rés. Ilyen cégeik azonban hazánkban alig vannak — az élelmiszeriparban pél­dául eredményesen műkö­dik, a nehézipari tárca most próbálkozik létreho­zásukkal —, bár mindenki bólint arra, hogy nagyon kellenének. Ennél tovább azonban még nem jutott a dolog. 0 Okok és okozatok szö­vevénye eredményezi tehát, hogy seregnyi ember jó­részt kézzel kínlódik, szét­szórt műhelyekben, a cél­szerű- kisgépeket hallomás­ból ismerve csupán, ugyan­akkor bérezésében az időt ismerik el, s nem a telje­sítményt, azaz, ha többet akarna, akkor sem lenne érdemes igyekeznie. Így az­után a megoldást Is hiba lenne egyetlen valamiben vélni, felfedezni. A kálvá­ria egészét szükséges szem­ügyre venni, s lépésről lé­pésre enyhíteni e kálvária­járás valamennyiünket súj­tó terhein, vállalati és' ágazati körben egyaránt. V. T. Mi kerül az asztalra? Hadilábon állunk a hallal, barátkozunk az üdítő italokkal A csecsemőtől az aggastyánig évente átlagban minden magyar állampolgárra 70 kiló hús jut az el­fogyasztott mennyiségből. Ez poritosan húsz kiló­val több, mlint amennyit 1960-iban megettünk. A prognózisok szerint a nyolcvanas évek végére, de legkésőbb az ezredfordulóra az egy mázsát is el­érjük. Sebestyén Miklós, ia Belkereskedelmi Minisz­térium osztályvezetője az Egészségnevelés című fo­lyóiratban azt írja erről: a mennyiségi adatok alap­ján fogyasztási színvonalunk általában meghaladja gazdasági fejlettségünket. Jelenleg az évenként elfogyasztott húsnak több mint a fele ser.téshúsi, ugyanannyi, mint Ausztriá­ban, Lengyelországban és az NDK-ban. A marha­hús 14—15 százalékkal részesedik étrendünkből; az európai országok átlaga 25—50 százalék között mo­zog. Ugyanakkor a magyar háztartásokban is mind népszerűbb a baromfi. Az utóbbi másfél évtizedben körülbelül 60 százalékkal emelkedett fogyasztása, így — évi átlagban — 15 kilányit eszünk személyen­ként belőle. Ezzel a „teljesítménnyel” a második helyet foglaljuk el Európában. A hallal viszont „ha­dilábon” állunk, jóllehet kétszer annyi pontyot, ke­szeget stb. vásárolunk, mint 1960-ban. Ez ugyanis még mindig csák 2 ‘kiló 80 deka fejenként és éven­ként. Hiába riogatnak bennünket évtizedek óta az egészségügyi szakemberek még mindig túlságosan szeretjük a nehéz, zsíros ételeket. Zsírfogyasztásunk az elmúlt évékben tovább emelkedett és ma • már meghaladja a személyenkénti 30 kilót. Külföldön általában 60—70 százalék a növényi eredetű zsira­dékok aránya, nálunk még a 20 százalékot sem éri el. Pedig 1960 óta ebben is tekintélyes — három­szoros — az emelkedés. Tejből, folyékony tejter­mékből 120 liter jut mindegyikünkre a kívánatos 200 liter helyett. Szokásaink változásának eddigi ütem? alapján azonban a jövő évtized közepére minden bizonnyal elérjük ezt a szintet. A disznóhús és a zsír mellett a cukor is ludas abban, hogy hazánk megközelítőleg minden har­madik lakosa túltéplált. Évente ugyanis személyen­ként 40 kiló cukrot vásárolunk, s ez még akkor is nagyon sóik, ha egy részéből szeszes ital lesz. Bur­gonyafogyasztásunk viszont évről évre csökken. A mai 60—65 'kiló a felszabadulás előttinek alig. a fele. Az elmúlt években nagyjából azonos mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget ettünk meg. Ez ugyan nem kevés, 85 kiló zöldséget és 71 kiló gyümölcsöt je­lent évente, az ideális azonban az előbbiből 130 kiló, az utóbbiból 90 kiló lenne. Élvezzük, túlságosan is az élyezeti szereket. Ma húszszor annyi kávét iszunk, mint 15 évvel ezelőtt. Sör- és dohányfogy ásatásunk a kétszeresére, ége- tettszeszesital-fogyasztásunk pedig a két és fél­szeresére emelkedett. Ugyanakkor az üdítő italok­kal is megbarátkoztunk. Jelenleg kétszer annyit fogyasztunk belőlük, mint másfél évtizeddel ezelőtt, így már 44 literrel részesedünk a felhörpintett kó­lákból, tonikokból, márkákból. D. G. Üljí,t ' Megyeszerte felvásárolják a mákgubót GyőrCi István, Páhi, III. kér. 19. szám alatti lakos elkesere­detten panaszkódik, mert a hat­zsáknyi mákgubóját többször pró­bálta értékesíteni az áfész helyi telepén, de hiába. Az átvevő az­zal utasította el, hogy ilyen áru felvásárlását nem engedélyezték számára. Az ügyben illetékes fogyasztá­si szövetkezetek megyei központ­jától megtudtuk, hogy Bács-Kis­kun megyében az idén is folya­matosan veszik át a termelőktől a mákgubót az áfész-ek. Tudni keli azonban,, hogy- csak olyan árura van szükség, mely megfe­lel a" minőségi .követelményeknek. Célszerű, ha ez utóbbira vonatko­zóan előzetesen informálódnák az éladók, alkiik a gubó kilójáért egy­ségesen nyolc, forintot kapnak. Bár a felvásárlás zökkenőmen­tességé érdekében mindent meg­tesznek az említett szövetkeze­tek, mégis előfordulhatnak táro­lási, illetve szállítási zavaróik, melyek esetenként lassíthatják vagy szüneteltethetik az átvételt. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Beszerezhetetlen a seprű és a petróleumlámpa? Nemrégen tettük szóvá Sajtó­posta rovatunkban, .hogy Kunba- racson és környékén hosszabb ideje hiánycikk a — komfort nélküli lakások tisztán tartásához, megvilágításához nélkülözhetet­len — seprű és petróleumlámpa. Írásunkra levélben válaszolt a területi ellátásért felelős kecske­méti ’ Umiver Szövetkezet elnök- helyettese, Piukovics Miklós. Mint közölte, a 109-es számú községi vegyesbolt vezetője az idén min­Megoldás: a tartalékolás! Kecskeméti olvasóink közül 'többen kérik az illetékeseket, te­gyék lehetővé számúkra, hogy ne azonos hónapban kapják meg a villany- és a gázszámlát. A jogosnak tűnő ügyben be­széltünk az áram-, valamint a gázszolgáltató vállalat illetékesei­vel, akik a következőket válaszol­ták: A megyeszékhelyen több tíz­ezer a fogyasztók száma. A ko­rábban‘Juk-sok munkaórát igény­lő dijitej-j.^mitäst, s a számlázást egy itív.r .nár a gépek végzik, e feldolgozó rendszernek a követ­kezménye tehát az összegek két­havonkénti beszedése. Ilyen szempontból körzetekre van oszt­va Kecskemét. A DÉMÁSZ. és a DÉGÁZ-körzetek azonban nem egyformák, minthogy a két vál­lalathoz tartozó fogyasztói lét­szák ’/isf; különböző. " Ebből adó­dóan fordulnak elő a kifogásolt esetek, miszerint egyeseknél den hónapban kétszer is meg­rendelte a keresett árukat, de hiába. A szövetkezeti központtal szerződéses kapcsolatban álló FŰSZERT és AMFORA nagyke­reskedelmi vállalat egyazon mó­don magyarázna' te helyzeteit: ugyanazon hónapban kell fizetni a kéthavi fogyasztás .utáni vil­lany- és gázdí'jat. BJzzel kapcsolat­ban egyik vállalat? sem tud ten­ni módosító intézkedést, s arra sincs lehetőség,, hogy a rászoru­lók valamiféle fizetési kedvez­ményben részesüljenek. Informátoraink abban látják a megoldást, ha az érdekelt csalá­dok tervszerűen tartalékolják pénzüket az ilyan napokra, ami­kor nagyobb tartozást kell ki­egyenlíteniük. A közéltekhez annyit teszünk hozzá: várható, hogy hamarosan egységesítik a többféle szolgálta­tási díj beszedését, s akkor mód nyílik arra, hogy a lakosság ará­nyosan elosztva viselhesse az ilyen „terheket”. Míg erre sor kerül, csakis a pontos fizetéssel veheti elejét bárki annak, hogy gáz- és villanyszolgáltatás nél­kül maradjon a modern lakása! KÉRDEZZEN — FELELÜNK I A Kiskörösön lakó Tóth Dániel a nyugdíjának folyósítása mellet dolgozik idén május óta. Munka­adója a szerződésben először azt jelölte meg, hogy az év végéig 840 órát tölthet munkaviszony­ban, később azonban mintegy 300 órával csökkentette ,ezt az időt, arra hivatkozván, nem az esztendő elején jelentkezett mun­kára, „Ennyire korlátozott a nyugdíjasok foglalkoztatása"?” — kérdezi olvasónk. A munkaviszonyban, az ipari szövetkezet tagjaként, vagy be­dolgozóként foglalkoztatott öreg­ségi, rokkantsági és baleseti rok­kantsági nyugdíjas minden naptá­ri évben 840 óráit, bizonyos mun­kakörökben pedig 1260 órát dol­gozhat a kereset nagyságától füg­getlenül, nyugdíja korlátozása nélkül. Fontos tudnivaló, hogy a nyugellátásban részesülő az év bármelyik napján munkába áll­hat és korlátozás nélkül töltheti le a reá vonatkozó időt. A soltvadkerti S. J. a mező- gazdasági szövetkezeti tagsági idő alapján kapja nyugdíját, melynek havi összege nem éri el az 1200 forintot. E kevés jövede­lemből él idős feleségével, aki sohasem állott munkaviszony­ban. „O; igényt tarthat-e vala­milyen ellátásra?” — tudakolja levélírónk. A mezőgazdasági szolgálati idő alapján nyugdíjat kapó állampol­gár házastársi pótlékra jogosult, ha a saját ellátásának összege nem haladja meg idén a havi 1790 forintot, s a felesége ez év­ben betölti az 57. életévét, vagy a munkaképességét 67 százalék­ban elvesztette, illetve fannak bármilyen címen származó havi jövedelme kevesebb 940 forintnál. A maximálisan 360 forint havi összegű házastársi pótlékot a nyugdíjasnak kell igényelnie a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól. E kérelemhez csatolni .szükséges a házassági anyátfőriyvii’ jkivönjatot, valamint a ' tanátes . jtítöil' kíállí-' tott együttélési ' nyilatkozatot, mely a házastárs szociális hely­zetére vonatkozó adatokat, infor­mációkat tartalmazza. So.kak tetszését megnyerte a lapunk hasábjain nemrégen foly­tatásokban közölt Eljegyzés című kisregény, melynek szerzőjéről szeretnének többet tudni. A szerző, Molnár Zoltán kima­gaslóan eredményes írói munkás­ságáért kétszer kapott József At- tila-díjat. Riportjai, elbeszélései, regényei révén többi között a ma­gyar partizánok hősi harcaival, a falu szocialista átalakulásának jelentősebb epizódjaival, a régi munkássorssal és az új élért: fá­radhatatlan formálóival ismer­kedhetnek meg az olvasók. Kö­rükben már sikert aratott á Fél­egyházi képek, a Fegyver ropog a Buzsorán, az Egy márciusi nap, az Ulti a halállal és a Sár című műve. Összeállította:. Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. .Telefon: 12-516 A Jawa motor - világklasszis! Reneszánszát éli a motorke­rékpár. Nagy-B ritanniába n ■ ta­valy például 47 százalékkal több motort adtak eQ, mint 1974-ben. A világ számos kiváló verseny­zője ért már el kiemelkedő sike­reket j csehszlovák gyártmányú Jawa motorkerékpáron. A Jawa Művek 1973-ban kezdte meg a 634-es típusú motorkerékpár so­rozatgyártását. Évente 75.000 da­rabot készítenek ebből a motor­ból. Nagy" részét — 1977-ben pél­dául 60 000-t — a Szovjetunió vásárolja meg. A Szovjetunióban — csakúgy, mint a világ más ré­szein is — számos Jawa-klub működik. Nagy a keletjük a versenymotorokjnak . is, amelyek­ből a legtöbbét a Szovjetunióba szállítanak, de Hmégtalálhatáfc ezek a kiválíjvkié^íítményekj a-vi­lág minden táján, így* például az Amerikai Egyesült, Államokban is. tyfe A kereslet.-L ij növekedésével arányban a Jawa1 Művek is azt tervezi, hogy ebben az évben 24 százalékkal növeli termelését. .. (BUDAPRESS — ORBIS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom