Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

1978. szeptember 8. 9 PETŐFI NÉPE 0.5 Népviseletben megkérdezik: honnét jött? A Flórián, mint tudjuk üzlet- központ Óbudán, ahol minden kapható és mindig akad valami érdekes látnivaló. Nemrég Greksa Borit bámulhatták a vásárlók egy teljes héten át. A gyerekeiket úgy kellett elrángatni mellőle, de a felnőttek is ottfelejtették magu­kat, mert a pingálást el lehetne nézni órákig. — A pingálás a legnagyobb propaganda, élő reklám — lelke­sedik Bácskai Péter, a Flórián üzletvezetője. — Az embereknek már az is élmény, hogy látják, hogyan születnek a kalocsai vi­rágmotívumok. Aki 100 forinton felül vásárol, azt megajándékoz­zuk egy festett kártyával. Ennek nagyon örülnek. Vásárló lénne is,' csak nincs áru. Az ajándékosztályon majdnem üresek a polcok. Egy hatalmas kalocsai terítő hasztalan vár ve­vőre —, az ára is tekintélyes. Az olcsóbb, vagy közepes áron meg­szerezhető térítők perceken belül elkelnek, utánpótlás nincs. Vagy nem győzi a szövetkezet a mun­kát, vagy nem tart ja kifizetődőnek az apró és kevesebb haszonnal kecsegtető kézimunkák készítését, tény. Rogy nyaranta az ajándék­nak való kalocsai hímzés — hiánycikk. Ami érthető is, hiszen sok a külföldi. Egy svéd lány olyan főkötőt szeretne, amilyet Bori. visel. A szőke német anyu­ka hímzett köténykét vásárolna a kislányának. Vadászöltözékes osztrák úr hímzett díszzsebkendőt keres. Az eladó egyfolytában csak rázza a fejét. Kézi festés es kis díszkorsókra, tányérokra is lenne érdeklődés. , — Próbálkoztunk vele — közli Greksa Bori —, de csak a fes­tésig jutottunk el. Valakinek ki­keltene kísérletezni az égetését. Mi ugyanis egymás tetejére pin- gáljuk a színeiket, és mindegyik más hőfokot kíván. Amit elbír a piros, nem tűri a sárga. Érdemes lenne ezzel komolyan foglalkoz­ni, mert biztosan van rá megol­dás, bár sokan ellenzik. Arra hi­vatkoznak, hogy a kerámiafestés­nek nincs hagyománya Kalocsán. A pingálásnak se volt, amíg va­laki el nem kezdte. Most viszont népszerűbb mint Valaha. Virágfestő asszonyaink .itassan telepingálják az egész vi­lágot.,, — —Hát elég mozgalmas az. éle­tünk. Februárban két hetet töl-' főttem Münchenben, ahol a világ minden tájáról összesereglettek az idegenforgalmi szakemberek, tájékozódás céljából. A magyar bemutatónak rendkívül nagy si­kere volt.. Nyilván nem.'számítot­tak ekkora érdeklődésre, ezért nem vittek elegendő prospektust. Kalocsáról is többen kértek és nagyon, szomorú volt számomra, hogy éppen a mi városunkról nem tudtak adni tájékoztatót. En­nek ellenére, az idei nyári szezon alakulásában, az egyébként jól si­került müncheni kiállítás is köz­rejátszott. Sokfelé hívják. Svájcban egy hónapot töltött, a nyári szabadsá­ga azzal telt, hogy balatoni nya­ralók étkezőfülkéit pingálta. Újabban ez a divat.' Emlékei kö­zött. legszebb helyen, a finnor­szági utazást őrzi. — Jártunk a sarkkörön, az va­lami csodálatos volt. Rénszarva­sok, fehér éjszakák és egy iskola, ahol a gyerekek magyarul tanul­tak beszélni. Jobban ismerték a magyar történetimet, mint sokan a mieink közül. Sokszor, elgon­dolkodom, hogy »— tisztelet a ki­vételnek —, de sokan semmibe veszik a magunk értékeit. Az előbb idejött valaki és megkér­dezte : honnét jöttem? Melyik tá­járól az országnak? Eszembe ju­tott, amit Varga József mondott múlljkor a tévében: mindenki utazik, járjuk a világot,- de sok embertől, ha megkérdeznék, ho­gyan néz ki Kalocsa, nem tudna válaszolni. Mintha csak végszóra érkezne, kíváncsi fiatalasszony érdeklődik: — Tessék mondani, mindenki pingál Kalocsán? Mit lehet erre mondani? Any- nyira nem mindenki, hogy Grek­sa Bori egyetlen tanítványa is budapesti: Jancsó Ildikó, elsős gimnazista. — Három éve egy ismerősöm hozta le Kalocsára, hogy a gye­rek szépen rázol, nézzem meg, mit tudok vele kezdeni? Az első órában láttam, hogy érdemes fog­lalkozni vele. Ettől kezdve min­den szünidejét lent tölti nálam, most már ott tart, hogy a Nép­művészet ifjú Mestere címet is Egymás mellé teszi a saját festésű lapot és Ildikó művét. A stílus ugyanaz, számomra mind­kettő tökéletes, ám a szakértő mester szeme az árnyalatnyi hi­bákat is észreveszi. — Ez a sárga, meg ez a piros nagyon közel van egymáshoz, er­re máskor vigyázz. Azonos tónu­sú színeket nem lehet egyberak­ni, mindig tegyél közéjük valami elütő árnyalatot. A piros és ró­zsaszín közé hidegebb színeket: lilát és kéket. Ez is szabály. Meg az is, hogy ritmusa legyen a cso­kornak, hajoljanak a szárak, ahogy Király Ilus néni mondta „Futamatja legyen a virágnak.” Ildikó nekilát a festésnek, Boriit is szólítja a kötelesség. Vidáman búcsúzik: „Viszontlátásra nem­sokára, a Skálában!” Vadas Zsuzsa fogadták a ‘munkáját. Az új színházi évad tervei Beszélgetés Beke Sándor főrendezővel A színház nyári szünetre be­zárt kapui ismét megnyíltak Kecskeméten. Igaz, hogy még nem a főbejárat ajtószárnyai, ahol a közönség érkezik az elő­adásokra, hanem csak a művész­bejáróé. De ott a forgalom már ugyanolyan nagy, mint év közben szokott. Ez nem is csoda, hiszen a társulat tagjai egyszerre há­rom produkció előkészületén dolgoznak. A szeptember 29-i évadnyitó előadás „dirigense” Beke Sándor, a- .színház új főrendezője, akit „saját” darabjának, Sütő András Káin és Ábel című drámájának próbái mellett az évad egészé­nek előkészületei is foglalkoztat­nak. Beszélgetésünk első kérdé­se ezért az új műsortervre irá­nyult: milyen elvek alapján vá­lasztották ki a színház 1978/79- es évadjának .bemutatóit? — A legfontosabb elvünk az igényesség volt, amely a Kato­na József Színház sok régebbi produkcióját is jellemezte. Igé­nyesség a darabok kiválasztásá­ban és a megvalósításban egy­aránt. Olyan művekből állítottuk össze tehát a műsortervünket, amelyek remélhetően a közönség megértésére, tetszésére és szere- tetére találnak. — Milyen színházi műfajok jellemzik majd az új évadot? — A szokásoknak, hagyomá­nyoknak megfelelően drámákat, vígjátékokat és zenés darabokat játszunk. Sütő András: Káin ?s Abel, Dosztojevszkij: A félke­gyelmű, és Cocteau: Rettenetes szülők című drámái állnak a műsorterv „fő vonulatában”. A viszonylag könnyebb műfajokat képviselik: Eörsi István: Az ör­dög (Play Molnár) és Verne— Csepreghy: Sztrogoff Mihály uta­zása. Zenés változatban játsszuk el Labiche—Michel: Olasz szal­makalap, Goldoni: Két úr szol­gája című bohózatokat, illetve Wassermann: La Mancha lovag­ját. A program műsortervi ará­nyainak meghatározásakor az az elv vezetett bennünket, hogy az évad ne tűnjön túl komornak, de kerüljük el az olcsó szóra­kozást, a könnyű siker felkínál- kozását is... — A színház változatlanul re­pertoár játékrendben dolgozik? — Igen, bár tudjuk, hogy ta­valy sok jogos kritika érte a szervezést*.1 elsősorban1 azérü-megt- a nézők nem kaptak" időben “és elegendő tájékoztatást, s olykor hosszan várakoztak is, míg bér­letük sorra került. Ezért a kö­vetkezőkben legkésőbb három hónap leforgása alatt minden bér­lő megnézheti ■ a maga előadá­sát, a darabok heti-kétheti vál­tásban „forognak” és jelentősen javítunk a propagandán is. A Kulturális Minisztériumtól kapott anyagi támogatást felhasználva hirdető és tájékoztató táblákat helyezünk el a város központ­ján. — Változik-e a Kelemen Lász­ló stúdiószínpad szerepe a szín­ház tevékenységében? — Igen, növekszik a jelentő­sége. Az új évadban négy bemu­tatót tartunk a stúdiószínpadon, főként azzal a céllal, hogy az ed­digieknél jobban elfogadtassuk, megszerettessük az „intim szín- ház”-at a kecskeméti közönség körében. Ezt a célt szolgálta a terem teljeá belső felújítása, az új székek, a megemelt nézőtér, s az átalakított társalgó. A mű­sorterv egyelőre még nem szín­házi kísérletekre irányul, hanem igényes és népszerű, mindenki által élvezhető darabokat tartal­maz. A százhúsz nézőt befogadni képes kisszínházat iskolai—üzemi szervezésben, és nem előzetes bérletezéssel kívánjuk estéről es­tére megtölteni. — Ha már a fiatalság is szó- bakerült, mi lesz az iskolaszín­ház kezdeményezésének további sorsa? — Folytatni kívánjuk, bár a szervezeti forma kérdésében már nem döntöttünk. Az ifjúság meg­nyerése a társulat fontos célki­tűzéseinek egyike, ezt szolgálja a műsorterv több darabja, a nagyszínházban és a stúdiószín­padon is. Páskándi Géza Apá­czai életéből készült Tornyot vá­lasztok című drámája, vagy Osiecka ö meg 0 című játéka éppen úgy, mint Dosztojevszkij, Sütő András vagy Cocteau da­rabjai. Az a célunk, hogy az ezekhez kötődő elemzések, mű­helybeszélgetések, vagy a nyitott próbák rendezvényei ne csupán egyéni kezdeményezések legye­nek, hanem szervesen kötődjenek a színházi műhely programjához. Vegyen részt benne tehát több színész' és rendező, talán mind­egyik ... — A színház másik nagy fel­adata a tájolás... — Ügy van; a kecskeméti tár­sulatot terheli az országban a legnagyobb számú vidéki előadás kötelezettsége. Ugyanakkor talán Bács-Kiskun megyében vannak a legmostohábban felszerelt, el­látott művelődési házak is.. A felvetődő gondok legnagyobbika; hogyan lehet a művészi igények feladása nélkül vidékre szállíta­ni a színházi produkciókat. El­vünk az; nem viszünk minden­áron minden darabot oda, aho­vá kérik, hanem csak azokat, amelyeket az adott művelődési ház színpadán színvonalasan elő is lehet adni. Tehát arra ügye­lünk, hogy csak azokat a pro­dukciókat kössük le, amelyekben sem a látvány gazdagsága sem a művészi gondolat nem szenved Qiajd hiányt a vidéki előadás kö­rülményei között. Szorgalmaz­zuk, hogy aki csak teheti, az „jöjjön'' T5é”^ a* TfedSVSefn é £T” "szí rf- házba. 'ugyanakkor'"azt is, hogy ahol jók a feltételek, oda pedig mi utazzunk éT ' Ä '^színház ép-' pen ezen elv jegyében „vidéki premier”-t is szervez. L. Zorin: Varsói melódia című lírai drá­máját szeptember 16-án Bácsal­máson mutatjuk be először. — Az újjászervezett társulat tehát már teljes erőbedobással dolgozik... — Már augusztus közepe óta. Sok új tehetséges művészt szer­ződtettünk, akik minden bizony­nyal hamar beilleszkednek majd a társulat régebbi tagjai közé. Mindegyikükről elmondhatom, hogy képességeik legjavát kíván­ják nyújtani. Ezért is remélem, hogy a közönség mielőbb meg­szereti és éppen úgy kecskemé­tieknek vallja majd- őket, mint azokat, akik már évek óta a vá­roshoz, a Katona József Szín­házhoz kötődnek. P. M. Köszöntő kisdobosoknak, úttörőknek Pajtások! Sok százan végezte­tek a nyáron különböző tanfo­lyamot. Ezt a lehetőséget termé­szetesen jó úttörőmunkátokkal érdemeltétek ki. De ne feledjé­tek: most már kötelességeitek vannak társaitokkal szemben. Se­gíteni, ha szükséges, együtt ta­nulni azzal, akinek a versek megtanulása, az évszámok meg­jegyzésé — vagy akár a betűk alakítása gondot okoz. Az úttörőmozgalom a felada­tokat nem az iskola mellett, ha­nem az iskolában, a tanuláshoz •> kapcsolódóan hajtja végre. Ez mindig legyen a szemetek előtt. Kérjük tudósítóinkat, jelent­kezzenek. Várjuk továbbra is mindazok leveleit, akik szívesen tudósítanak bennünket — a töb­bi csapatot — a • náluk folyó munkáról. A jelentkezőknek vá- laszos borítékot küldünk, hogy bélyegvásárlásra se legyen gond­juk. Egyben i felhívjuk a szovjet pajtásokkal kapcsolatot keresők figyelmét, hogy újabb címeket kaptunk, kérésre küldünk belőle. Kapuzárás Balatonfenyvesen- -a it * - iPW 0 Foglalkozás utáni megbeszélés a földszinti nappaliban. (Balta Károly felvétele) Az -elmúlt napokban került sor Balatonfenyvesen az utolsó tá­borra: tizenkét napos művészeti szaktáboron vehettek részt het­venen. Irodalmi és Kazinczy- versenyek győztesei, képzőművé­szeti vetélkedők győztesei, és ze­nei versenyeklegjobbjai jutottak el erre azeseményre. A tábor vezetése három cso­portot alakított ki az úttörők­nek, az irodalmi, a képzőművé­szek, valamint a zenészek cso­portját. A cél is hármas volt: a há­rom művészeti ág összekapcsoló-' dásának megismerése, a népmű­vészet ápolása és ízlésnevelés. Így a napi csoportos foglalko­zást félórás közös éneklés előz­te meg —, népdalokat, mozgalmi dalokat énekeltek. Ezután a cso­portok — vezetőikkel a közös munkához fogtak. Az ifjú irodal­márok könyvtárhasználati isme­reteiket bővítették, nyelvi fejtö­rőket, vitákat ' tartottak, alapom san felkészültek a keszthelyi ki­rándulásra is. Feldolgozták a hajdani Helikon-ünnepségek ese­ményeit, a résztvevők munkás­ságát. zőmüvészek napi foglalkozása. Sikerült néhány igazán jó al­kotást is létrehozniuk. (Ezek a fenyvesi táborban maradnak, a szobákat díszítik a továbbiakban.) Tucatnyi rajzfilmmel ismerked­tek meg, azok készítéséről, tech­nikai megoldásairól hallgattak előadást. A zenei csoport tagjai közül legtöbben hangszerükkel jöttek a táborba. így a játékos zenetör­ténetet, a zeneszerzők műveinek bemutatását nyomban illusztrál­hatták rövidebb-hosszabb muzsi­kával. A táborzárás előtti napon meglátogatta a pajtásokat Kisné Csányi Anikó megyei úttörőel­nök. Beszélgetett a jelenlevők­kel, majd dicséretben részesítet­te a kiválóan dolgozókat: Mercz Pétert, Nagy Zsuzsát és Sztanik Erikát. * A művészeti szaktábort — a tervek szerint jövőre is megszer­vezik. A vezetők elképzelése sze­rint a természettudományokkal foglalkozó úttörőket is meghívják erre. Ott lehetnek majd a csil­lagászatban és a fizikában ki­magaslóan szereplő vörösnyak- kendös versenyzők. Selmeci Katalin ^ (10.) A/. asszony legbűbájosabb mosolyával felel, f'f *— Ne röhöghessen, Szatymazi- kám! Zsebkendőt, félforintjával! I — Üristen! — csapja össze ke- . zét, s nézi az eget kanosaiul az elnök. — Maga teljesen tönkre akar tenni bennünket, drága asz- szonyom! ' Ispánkiné csak fejét ingatja, konokul. , ■— Ne istenkedjen nekem, Szatymazikám! ledolgoztam én már a magamét papucsban kilenc év alatt, emlékezzék csak! Az elnök hümmög. j í — Hát, szó, ami sző... j -r Aztán ha szép, gusztusos Zsebkendőket ad, egyszer magát lé meghívom a bogárdi panzióm­ba háiom napra! / Szatymazi áll, tűnődik. A leg­jobb bedolgozó! A legprecízebb. Ez még egy határidőt el nem ké­sett ... A munkája, mint a gyöngy! Hatalmasait sóhajt. — Kétezer zsebkendőt a nagy­ságos asszonynak, Kakucsinél — Ja! — Int a bedolgozó —, és magát Is meghívom egyszer egy víkendre, Kakucsl nénit Az öregasszony bólogat, legyint, aztán indul a raktár felé. Az ajtóból visszafordul. — És a papucsokkal mi lesz, Szatymazi elvtársi — Hallja! — néz értetlenül a főnök. — Hát nem örökölt min­denki villát a Balatonnál. 11. — De októberig ám! — ragyog a nagymami. — Májustól októ­berig: egy fél év, egyfolytában! Az lesz ám az élet, galambocs- kám! A, konferencia tán negyedórá­ja kezdődött; .a nagymami akkor találkozott a zöldségesnél Vicsá­nyi nénivel (harmadik emelet há­rom) és Löherer Zsófikéval (el­ső emelet kettő). Élújsiágolta ne­kik a nagy hirt a drága Aran­káról ás az ő kis házáról, amit — higgyétek el, mindig ilyen szi­ve volt, mindig! — a leányáékra hagyott. S mert a Szív utcában sem mindennapos éppen a ház- öröklés, az újság még a vártnál is nagyobb izgalmat keltett; a témát alaposan meg kellett vi­tatni. Ispánlüék konyhája erre még­is alkalmasabbnak tetszett, mint a zöldségesbolt, így aztán ide tértek be a vásárlás után, hiszen most még a nagymami lánya sem zavarta őket Vicsányi néni (a harmadik emelet háromból) lehunyt szem­mel ingatja fejét, mint aki me­sét hallgat. — Csuda, egy valódi csuda ez, Juiikám! Hát látod: mégis csak tesz csodát néha a jó Isten! — De meg is érdemeltétek! — sóhajt Löherer Zsófika (az első emelet kettőből), ö a ház leg­régibb lakója: kiilencszáznégy óta lakik itt egyfolytában; akkor lát­ta meg a napvilágot Hozzá ké­pest a nagymama ötven eszten­dővel ezelőtti beköltözésével szinte betolakodónak számít, nem szólván Vicsányi nénimről, áld mindössze harminc éve él itt; akkor jött fel a fia után Máté­szalkáról. A fia azóta saját há­zat húzott fel Kispesten, s oda költözött a családdal, Zsófika is eltemette a szüleit már vagy húsz éve; így aztán mind a ket­tő magányos. A nagymami egy pohár aludt­tejet kamalazgat, és ábrándozik; — Lemegyek május elején, egyedül leszek, hiszen a család dolgozik és enyém lesz ott az egész kis birodalom! — Csinálunk egy gyönyörű vi­rágoskertet.! — sóhajt Vicsányi néni elragadtatva. — Konyhaker­tet is persze, ha jaj, olcsón fogunk ott élni, lányok, kijövünk a nyug­díjból, ne féljetek! . A nagymama riadt pillantást vet rá, de nincs szíve szólni, ak­kora a boldog révület a másik kettő arcán. — Reggel öntözgetünk, elszóra­kozgatunk a kertben — mereng Zsófika is. — Aztán megfőzzük az ebédet, aztán elkávézgatunk estig... Egy kicsit még délután is hajolunk a kerttel... Mekko­ra is a kert, édes Juliskám? — Háromszáz négyszögöl, ara­nyom. — Na! — biccent Zsófika. — Mindenikünkre épp száz esik... Semmi az, higgyétek el, ha az ember már elmúlt is hetven! Egy kis kerti munka, kapálgatás, ön- tözgetés még jót is tesz, higgyé­tek el, megmondja bármelyik or­vos! ... Persze, nem azt mondom, hogy szőlő vagy őszibarack, vagy ilyesmi, azt permetezni kell, meg vödönszám a vizet, ugye... De egy kis zöldség, paprika, paradi­csom, petrezselyem, sárgarépa, ilyesmi... — Aztán sötétedés után meg hallgatjuk a rádiót, pletykálga- tunk és este jön a televízió... — sóhajt Vicsányi néni. — Isten­kém, de szép lesz! — A postás huszonhatodikén jön a nyugdíjjal — mereng el Zsófika. — Negyedikén meg hoz­za a lakbért az albérlőinktől... Mi meg csak élünk, éldegélünk, mint az osztrák nyugdíjasok Grazban,., — Jő. jő! — sóhajt a nagyma­mi. — És a fiatalok? Vicsányi néni legyint. — Nem Is fogjuk látni őket, ne félj! Hát én látom a fiamékat? Pedig Kispest közelebb van innét, mint Bogárdtól Budapest. Mondd, hogy néha-néha leszaladnak, egy- egy hétvégén... De a szabadsá­gát mind másutt tölti, lányo­déi valamelyik gyógyfürdőn, a reumájuk miatt, a gyerekek meg... — Sóhajt. — Külföldön, mindig külföldön, mint az én unokáim is... Lengyelország, Prága, Bulgária, Olaszország, most meg legújabban ez a Spanyol... Ugyan, Juiikám, tőlük ne félj, látni se fogjuk őket! * Zsófika tapsol. — Bizony, lányok! Miénk lesz az egész, gyönyörű kis biroda­lom! Egyedül a miénk! Kati ül a belső ülésen; Geor­ges a külsőn. Hátát mutatja a többi vendégnek; széles vállát, kemény szálú, fekete haját, amely teljesen fedi a tarkóját. Szája ott van egész közel Kati szájához — de most nem csókolóznaik. Most beszélgetnék. Katii kínlódik; már harmadszor futott neki a mondatnak, de min­dig kifulladt. — Un petit maison — magya­rázza, de a fiú kijavítja. — Une petite maison! Oud. Est quelle sorté de maison? Vagyis, hogy kis ház, Igen, de miféle kis ház? — Nous ávons... örököltünk... Izé... ma tante est mórt... —- Oh! — mondja Georges részvevőn, mert értette, hogy a négynéni meghalt. — Est eile a nous envoyé une maison! — Domment?* — néz rá értetle­nül a fiú, rejtély néki, Hogyan is küldhetett a halott nagynéni Ka­tiiknak egy házat. De azután kapcsol, végre is megszokta, hogy ha magyarokkal beszél franciául, nem árt egy kis képzelőerő. — Oui! Je oomprends. Un hérltage! Elle a testé une maison.., vagy­is érti, hogy örökségről van szók a nagyszerű halott nem küldött; hanem hagyományozott a család­ra egy házat. — Testált, persze! — int dühö­sen Kaiti, ezt aztán igazán tud­hatta volna! De így van ez: rend­szerint azok a szavak nem jut­nak az ember eszébe ilyenkor, amelyek a magyarból is felbuk­hatnának! — Et ou est eile, cette petite maison? — kérdi a fiú, azaz, hol — Au bord du lac Balaton! — Oh! — mosolyog Georges —, e'est admirable! Kati gyorsan szájon csókolja, s még jobban hozzábújik. — Et tu peux faire un voyage toujours, minden nyáron tout l’été, nem, ez annyi, mint egész nyáron, szóval en tous le' anées, ha jól mondom, tu peux passer tes va- cances éhez nous, avec moi... nálunk nyaralhatsz minden nyá­ron, gyönyörű, istenem, milyen őrjítő szemed van... Est-ce que tu compris? A fiú miagához húzza és moso­lyog, mosolyog, mosolyog, meg kell őrülni azokért a kis ráncokért itt; I szeme alatt! — Oh, ohérle, c’est magnifique! Kati nagyot sóhajt. — Nagyszerű, nagyszerű!... Ide figyelj, gyönyörűm, jó lesz, ha mielőbb megtanulsz magyarul, mert nékem ez a francia egy kl- ' csit drága... Mit gondolsz, med­dig megy, hogy a matek külön­órákra kisírt pénzen Utókban francia nyelvórákat veszek? Nya­kamon az érettségi. Zsorzsikáml Épp tegnap vágták a fejemhez! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom