Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-06 / 210. szám
I 1978. szeptember 6. © PETŐI i .«kW • » Jr? ÜJ SZERVEZETI KERETEK A KÍGYŐTENYÉSZTÉSTŐL A SZOCIOGRÁFIÁIG A. 75 éves Pedagógusok az újító mozgalomban Egy délelőtt a könyvtárban Lehet, hogy meglepő dolognak tűnik, dé az iskolákban sem ismeretlen a munkát megkönnyítő újítás fogalma. Itt 'most nem pedagógiai reformokra, az oktatás és nevelés központi irányítású korszerűsítésére gondolunk, hanem a hétköznapi élet, a nevelőmunka sok apróbb-nagyobb szervezési, technikai, praktikus helyi, pe. dagógiai ötletére, amelyek egyszerűsíthetik, illetve hatékonyabbá tehetik az ügymenetet, a tanítást, a mindennapos iskolai .gyakorlatot. Bács-Kiskun megyében az elmúlt esztendőkben kissé gazdátlan volt a pedagógiai újítások ügye. Nem fogták össze, nem szervezték meg az egyes kezdeményezések értékelését, elterjesztését és jutalmazását. Ennek következtében mindez inkább csak a fiatalabb, vagy élén- kebb, kezdeményező szellemű tanítók, vagy tanárok magánügye, jobb esetben tantestületi közügye maradt. Ezzel szemben viszont több más megyéből sok hasznos, sőt országos jelentőségűvé vált kezdeményezésről érkeztek hírek. Ügy tűnik, hogy a következő tanévben Bács-Kiskunban is megélénkül majd az iskolai dolgozók újítani vágyó szelleme. A mozgalom „törvényes” gazdája, irá. nyitója és szervezője a Megyei Pedagógus Továbbképző Intézet lesz. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya az érvényes jogszabályok figyelembevételével a közelmúltban szabályozta az okta. tási intézmények: óvodák, általános és középiskolák újításokkal kapcsolatos tevékenységét és ezt a szabályzatot a közeljövőben valamennyi érintett tanintézet megkapja. Az újítómozgalom operatív irányítója tehát a nevelők továbbképzéséért felelős intézmény lett. társadalmi szervező és ellenőrző szerva pedig a, pedagógus s^glj- szervezet megyei bizottsága. '„Az újítás olyait pedagógiai célokat szolgáló eszközjellegű (mű. szaki), illetve oktatási-nevelési, módszertani, továbbá üzemszervezési, valamint az adminisztráció javítására irányuló új, illetve viszonylag új megoldás, amelynek az oktatási intézményekben való alkalmazása — közvetlenül vagy közvetve — hasznos eredménnyel jár...” — határozza meg a sza. bályzat a pedagógiai újítás fogalmát. A „viszonylag új” ötletek alatt már ismert megoldások — igy film, dia, magnószalag, modell, makett és egyéb segédeszköz — alkalmazása értendő. Az újszerű csoportosításban, hatásosabb rendszerben összeállított anyagok, már ismert szemléltetési eszközök új elvek szerinti hasznosítása mind e fogalomkörbe tartozik. • A pedagógiai újítások fogalmába vaiameny- nyi már Ismert szemléltető eszköz újszerű kihasználása Is beletartozik. A szabályzat tágan értelmezi az újítások körét. A munka- és egészségvédelem megjavításától kezdve az irányítás, a vezetés gyakorlatának módosításán át a szemléltető eszközök, tárgyak, különféle berendezések készítéséig, korszerűsítéséig, minden ésszerű ja. vaslat benyújtható a továbbképzési intézethez, elbírálás végett. Itt pedagógusok - és más szakemberekből összeállított szakértői csoportok vizsgálják meg a beérkezett ötleteket, az elgondolások anyagi, vagy szellemi értékét, kivitelezhetőségét és alkalmazhatóságát; másszóval megítélik, hogy mennyit ér a pedagógus társadalomnak az újdonság. Az oktatásügy újítói az anyagi megbecsülés mellett erkölcsi elismerésben is éppen úgy részesük nek, mint az üzemekben dolgozók: bronz, ezüst és arany kitüntetést kaphatnak a legkiválóbbak. Az elfogadott ötletekért kijáró „Tanúsító oklevél” adatait az igazgatók kötelesek a pedagógusok minősítési lapjain is feltüntetni. Minden újdonság annyit ér, amennyire—használják. Ennek az elvnek megfelelően terjesztik, népszerűsítik a pedagógiai újítá- -■sokat a jövőben Bács-Kiskunban is. Kiállításokat szerveznék, évenként megrendezik az „újítási eszközök és új módszerek napját”, bemutatókat, tapasztalatcseréket terveznek és évenként ötletpályázatokat írnak ki az óvodák, ált- talános és középiskolák számára. A kezdeményezés a jobb, tökéletesebb módszerek, eljárások kigondolása és kikísérletezése, ed. dig is hozzátartozott a pedagógusok mindennapi oktató-nevelő munkájához... Az újjászervezett megyei mozgalom minden bizonynyal megélénkíti majd ezt a szel. lemet, és meghozza majd a maga hasznát az értékes helyi kezdeményezések társadalmi értékesítésében, közreadásában. P. M. A „Szolgálatban”: mögött. könyvtárosnő, Csitári Józsefné a kölcsönzőpult Az olvasni szerető, a könyvek közt magát otthonosan érző ember ismeri a különös izgalmat: válogatni, búvárkodni több száz, ezer, esetleg tízezer könyv között. Ott sorjáznak a polcokon kicsi és nagy, vékony és vaskos, új, fényes, vagy százéves, régi, kopott kötetek. Megtapinthatod, végigforgathatod, elolvashatod bármelyiket. Lapjaikon izgalmas, még ismeretlen világok. De nemcsak a könyvek, az emberek is fontosak. Hosszú évekig hordjuk emlékezetünkben a gyerekkönyvtáros arcát, mosolyát; az első kamaszkori rácsodálkozást a felnőtt könyvtáros „tudományára”, az értékrendek kialakulásának időszakában, a művelt, sokoldalúan tájékozott, segítőkész ember alakját. A Katona József Megyei Könyvtár kirakatából már „beköltözött” a nagy világtérkép, s polcra kerültek a népszerű Panoráma útikönyvsorozat kötetei. Az olvasóteremben teljes szépségben pompázik három szál őszirózsa. A kölcsönzőpult előtt sír egy kisfiú. — Mindjárt jön az anyukád. Gyere, addig is játsz- szunk valamit — vigasztalja az elárvult emberkét a fiatal Csitári Józsefné. — Mostanában megszaporodott a „gyerekes” olvasók száma. Elhozzák a csöppséget, s amíg keresgélnek, addig mi foglalkozunk a gyerekkel. Ez valósággal családiassá tesz mindent Nem beszélve arról, hogy így a kicsi megszokja a könyvtárat. A hároméves lányom máris többre értékel egy képeskönyvet, mint egy babát a — Kik és honnan járnak a megye legnagyobb könyvtárába? — Meglehetősen sok a fiatal olvasó; hasonlóképpen a nyugdíjas is. Járnak ide távolieső községekből, például. Lajosmizsérői, Hartáról, de közeli városokból, - Kiskunfélegyházáról, Nagykőrösről' is. j— Leginkább milyen irodalmat kedvelnek, mit kérnek a könyvtárostól? — Az emberek többsége nem tudja, mit akar. A leghatározot- tabbak talán a középiskolások. A nyugdíjasok nagyon kedvelik a múltba néző témákat, gyakran kérnek Jókait, Móriczot. A női olvasók Palotait, Galgóczit, Jókai Annát ök szívesebben olvasnak önmagukról a női íróktól. Egy fiatalasszony egy ideig csak krimit volt hajlandó kölcsönözni. Egy alkalommal a kezébe adtam a Magyarország felfedezése sorozat egyik kötetét. Ma már ott tartunk, hogy a napokban ő ajánlott nekem egy újonnan megjelent szociográfiát Egy idős bácsi meg mindig elfogadja, meg is köszöni udvariasan a könyvajánlataimat, aztán suty- tyomban „visszalopja” azokat a polcra. Érdekesség? A múltkor jött egy fiatalember — asztalos a szakmája — és a kígyótenyésztésről kért szakkönyvet — Kicsit veszélyes hobbi. Beszámolt már a házi kígyótenyésztés sikereiről'? — Nem. Azóta nem volt itt, de remélem, látom még teljes életnagyságban. Szilágyi János nyugdíjas katonatiszt. Húsz éve tagja a könyvtárnak. Az idén ő volt a századik beiratkozott olvasó. Kezében a „7 nap” című jugoszláv hetilap. Erről ezt mondja: — Szeretem olvasgatni a környező országok magyar nyelvű újságjait Ráérek, hetente há- romszor-négyszer is bejövök, — Ilyenkor visz olvasnivalót? — Nem mindig. Otthon elég nagy házikönyvtáram van, javarészt haditechnikai és általános műszaki szakkiadványok, no meg politikai irodalom. — Szépirodalmi müveket is olvas? — Természetesen. Kedvencem Arany János és Garcia Lorca; a tiszta, szép nyelvezetük miatt. Halk lapozgatás. Az olvasóterem nagy ablakain széles sugárban árad be a .napfény. Nagy Györgyi kecskeméti gimnazista előtt az asztal tele vaskos lexikonokkal, szakkönyvekkel. Országos középiskolai tanulmányi versenyre készül. A cél érdekében feláldozta a nyári vakádőt — Mi lesz a dolgozat témája? — „Térbeli orientádó az állatvilágban.”. Végig kell vizsgálni a törzsfejlődés különböző szakaszaiban az állatok mozgását. — Találsz hozzá elegendő szak-» irodalmat? '— Ami csak feliélhető a könyvtárban, megkaptam Az a baj, hogy viszonylag kevés az e témával foglalkozó magyar nyelvű szakirodalom. — Megéri ez a sok munka? — Most leszek negyedikes, orvosnak készülök. A felvételin értékelik a versenyen váló részvételt. Így már nem is olyan nagy az áldozat. Különben is; érdekel a biológia. □ I □ Lassan kiürül a könyvtár. Szétterül a csönd. A polcokon .némán sorjáznak a könyvek, a kicsi és nagy, vékony és vaskos, új, fényes, régi és kopott kötetek: izgalmas, ismeretlen világok. Várják a holnapi „felfedezőket”. Posváncz Etelka • A mindig csöndes olvasóteremben diákok, szakdolgozatra készülők jegyzetelnek szorgalmasan. (Tóth Sándor felvételei) Zenei életünk büszkesége, Kadosa Pál, ma, szeptember 6-án ünnepli 75. születésnap-, iát. Ebből az alkalomból látogattuk meg budapesti otthonában. Zongoráján példaképének, Bartók Bélának berámázott arcképe. Kadosa Pál Léván született, Budapesten érettségizett és 1921—27 között volt a Zeneakadémia növendéke. Zongorára Székely Arnold tanította, zeneszerzésre Kodály Zoltán. — Amit tudtam és tudok, Kodálynak köszönhetem — mondja, kegyelettel emlegetve egykori professzorát —, bár nem tanultam meg mindazt, amit tőle tanulni leheti.. Ám a legtöbb, hogy nem lettem az epigonja. — Bartók Béla? — ö érdemeimen félül beszélt rólam, mint zeneszerzőről. Erről többször is nyilatkozott. Kadosa Pált művészi munkásságáért már számtalan kitüntetéssel jutalmazták. A Zeneművészeti. Főiskola eddigi egyetlen dísz- doktora, a londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tag- • ja, a Német Demokratikus Köztársaság Művészeti Akadémiájának levelező taigja, kétszeres Kos- suth-díjas, kiváló és érdemes művész. Munkaérdemrendes, Szabadság-díjas, Erkel-díjas zeneszerző, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozatának tulajdonosa, elnöke a Fészek Művészás Klubjának, alelnöke a Magyar Zeneművészek Szövetségének (egyéb társadalmi tiszteletbeli állásairól nem is szólunk). Kadosa a Zeneakadémia zongoratanszakának vezetője, aki páratlan pedagógiai érzékkel neveli az új pianista nemzedéket. — Mi a titka a Kadosa-iskolá- nak? — Nincs semmiféle titka. Olyan növendékeim voltak és vannak ma is, akik jól reagálták tanácsaimra. önmagamait egyébként nem tartom különösen jó pedagógusnak, de rossznak sem. Szerencsém van tanítványaimmal. Es ami a fontos, lényeges: nálunk az alsó- és középfokon nagyszerű a képzés. Így hát aki nálam technikát akar tanulni, annak jobb, ha nem is próbálkozik a jelentkezéssel. — Az ön nevéhez fűződik a Modem Magyar Muzsikusok Csoportjának megalakulása kerek fél évszázaddal ezelőtt. »»Xe»»»;.;*; .BÁRÁNY TAMÁS: Villa a Balatonnál — Gyerek? Nem maradt utána? . — Nem, kérem, nem maradt szegényke után... (7.) A vendég a kezét dörzsöli. — Pompás, pompás, hogy mindnyájan így együtt vannak. Ez megkönnyíti a dolgot! 4 A házigazda gyanakvóan kérdi: — Miféle dolgot, ügyvéd úr? A vendég, mintha csak tulajdon irodájában volna, széles, bánáti mozdulattal int a háziaknak: — Parancsoljanak 'talán helyet foglalni... Csak 'kényelmesen, fesztelenül... — Járnékra pillant. — Talán önök is, igen! — tnegnyerően mosolyog. — Nyilván önöket is érdekli a dolog ... 1 — De miféle dolog, ügyvéd úir? [— kérdi a családfő, s most már határozott türelmetlenség fűti hangiját. | A vendég lassú, kimért léptek-, kel az asztedfőhöz lép, az abroszt felhajtja, 'táskáját az asztalra teszi, tempós mozdulattal kinyitja, s egy gépelt papirost tesz maga elé. S most mosolyog csak nyájasan a családapára. — Rátérek, kérem. Hogy úgy npondjam: azért vagyok itt. Belenéz az előtte heverő iratba, s a nagymamához fordul: — özvegy Stolcz Alfonzné, ugyebár? Született...? A nagymama gépiesen feleli: — Született Darabos Júlia. 'A jogi férfiú tündöklő arccal bólint: — Született Darabos Júlia! Pompás, pompás! Minden a legnagyobb rendben! — De Imi .van rendben, az isten szerelmére! — fakad ki a papa. — Hát tessék már mondani. — Az adatok, kedves Ispánki úr. Az adatok! Nos, kedves özvegy Stolcz Alfonzné, önnek ugyebár van egy testvére Bala- tonbogárdon. így van? — Hogyne volna így! Az én drága Aranka nővérem, kérem! Az ügyvéd bólint, s kissé megemelkedik ültében. — És most egy fontos kérdés, amely a későbbiekben döntő lehet: több testvérük nincs? A nagymama fejét rázza. — Nincs kérem. Nincsen. — Nem is volt? — De, ügyvéd úr. Volt egy bátyánk is. Az ügyvéd felszisszen, mint aki ku'kacos szilvába harapott. Az ügyvéd tovább kérdez. — Mikor halt meg a bátyja? — Ezernyolcszázötvennégyiben, kérem. Az ügyvéd elnéző mosollyal javítja ki az évszámot. — Ezerkdlencszázötvennégy- ben!... — Ugyan már! — ránt a vállán sértetten a nagymami. — Hát nem .vagyok teljesen szenilis, aki száz évet csak úgy eltéveszt! Nyolcszá2ötvennégyben, ha mondom! Az ügyvéd leveszi szemüvegét, megtöri!, hirtelen bepárásodott a nagy izgalmában. Óvatosan kezdi. — Egyszóval... ne tessék felizgatni magát, kedves néni kérem ... De mégis, nem tetszene megmagyarázni, hogyan értsem, amit mondani tetszett? — A nyoicszázötveimégyet? — Azt — leheli elhalón az ügyvéd. — Hát kérem, hosszú sora van annak... — Talán tessék részletezni... A nagymama egy cseppet töpreng. — Először, ugye, az, hogy szegény, boldogult édesapám igen fiatalon nősült, még húszéves sem volt egészen... Huszonegy éves korára aztán megszületett a bátyám, aki szegényke, gyönge, betegeskedő kisfiú volt, és még egyéves születése napja előtt meghalt ... Az ügyvéd felsóhajt, a nagymama folytatja. — Ez történt, mondom, nyolc- százötvenné gy ben. Szegény jó öregemet, aki pedig kisdobos is volt negyvennyolcban, úgy megviselte ez a bánat, meg hozzá nemsokára az első felesége halála, hogy negyvenöt évig nem is nősült meg újra... Kilencvennyolcban vette el aztán az édesanyámat, hatvanöt esztendős korában. Híres, szép esküvőjük volt, mesélte mindig anyám; évekig emlegették a Krisztinavárosban. Még a régi bajltársak is mind kivonulták, tessék elképzelni, már akik éltek még akkor közülük, az öreg negyvennyolcas hadastyá- nok, aztán hát volt ám lakodalom, dínomdánom ... No, és esztendőre született Aranka néném, kilencszázban még én. Tavalytöltöttem be éppen a hetvenötöt... — Gratulálok — hajol meg ültében az ügyvéd; arcán a nagy idők tanújának kijáró áhítat borong. S szeretné megcsípni magát: ébren van-e nemcsak »álmodja az egészet... Ilyen fantasztikus testvéri kapcsolatról egész praxisában nem hallott, pedig megért néhány cifra ügyet... A néni még él. korához képest elég fiaital, szemlátomást kitűnően tartja magát — az egyetlen bátyja. meg előbb halt meg, mint Vörösmarty Mihály... Uram-is- tenem! — Értem — bólogat gépiesen. — Több rokon ezek szerint nincs? — Dehogyis nincs! — int türela nagymama. Hát Szívszélmetlenül Aranka! Az ügyvéd feláll, s nagymama elé lép, mélyen meghajol, s kezét nyújtja. — Fogadja őszinte részvétemet, Stolcz néni. A kedves nővére három hete megboldogult... A nagymama rámered. —- Drága Arankám! — sír fél aztán. — Éreztem én! Mennyit gondoltam rác( mostanában! — A szemét törli. — De hát hogyan, ügyvéd úr? Miben? Nem is tudtuk, hogy szegénykém beteg volt... Az ügyvéd sóhajt. — Hirtelen halál hűdés. — És a temetés? — kérdi a nagymama szipogva. — A községi tanács temettette Balatonbogárdon. — De hát legalább értesítették volna!... — zokog fel vádlóan a nagymama. — Nem is tudták, hogy vannak rokonai — menü a hatóságot az ügyvéd. — Ez csak a végrendelet felbontása után derült ki... A család összenéz. Az arcok meglepetést tükröznek, s még inkább elnéző kis mosolyokat igyekeznek titkolni. — Hm — hajol előre a ház ura, s ha arca nem is, hangja enyhe kis gúnyról árulkodik; — Aztán miről végrendelkezett szegény öreglány? A szatyrairól, meg a kötényeiről? Az ügyvéd körülnéz, szinte egyenként vesz szemügyre minden arcot. (Folytatjuk.) — Szelényi Istvánnal Kosa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel együtt dolgoztunk az új magyar muzsika élterjesztésén. Később kiszélesítettük a kört. Ám az első igen feltűnő féllángolás után Csökkent az érdeklődés a modem müvek iránt, és így beolvadtunk az ÍJj Magyar Zene Egyesületbe. Ott volt 1933- ban első önálló szerzői estem is. Friss hangot és új stílust képvi- seltürik, egyben nyíltam vállaltuk Bartók Béla és Kodály Zoltán örökségét, de egyúttal nem akartunk elzárkózni a küüföldi törekvések elől sem. — Miben látja a félszázad előtti és a mai avantgarde zenészek közötti különbséget? — A mostani új hangot megütő magyar szerzőket éppen a külföldi törekvések behatása jellemzi. Ezt korántsem tartom helytelennek, mivel annak idején a ml próbálkozásainknak volt némi provinciális veszedelme. Pozitívan értékelem a fiatal magyar zeneszerzők munkáját, akik egymást támogatva, együtt haladnák kitűzött céljaik félé. De ez még nem garantálhatja az eredményt, ami minden valószínűség szerint nem marad él. Mindenesetre úgy érzem, hogy az új kísérletezések továbbfejlesztik majda zeneművészetet. Szimfóniákból, versenyművekből. zongoradarabokból, kamara- muzsikából, tömegdalokból, színpadi és timzenéből Öl főleg Kadosa eddigi életműve. Ö maga — a volt briliiáns zongorista — már nem játszik a hangszeren, de hamarosan a rég. Kadosa zongoraművész játékában gyönyörködhetnek a zenekedvelők, mert megjelenik egy archív nagylemeze a Hungaroton kiadásában. K. K.
