Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

1978. szeptember 5. • PETŐFI NEPE • 5 HOL ÉLT KÖTÖNY VEZÉR NÉPE?... í Lászlófalván - a kunok nyomában Hogyan is szól a rege? A tatároktól elszenvedett hadi vereséget' követően Kötöny vezér népével együtt bebocsáttatást kért Magyarország területére. IV. Béla szívesen látta a kun törzseket; azt remélte, hogy seregüknek jó hasz­nát veszi majd a mongolok elleni védekezésben. A. magyarság és a sebtiben megkeresztelkedett ku­nok között azonban súrlódások támadtak; Elterjedt az a híresz­telés is, hogy a kunok tulajdon­képpen a tatárok „előretolt had- oszlopát” képezik, és csak az al­kalomra várnak, hogy kirabolják az ország népét. A szerencsétlen muhi ütközet után a felbőszült magyarok megölték Kötöny ki­rályt és házanépét, mire a kunok bosszúi esküdve fegyvert ragad­tak és végigdúlva az országot, elvonultak.. A tatárjárás után Béla király visszahívta őket, s hét törzsüket letelepítette a Duna—Tisza, a Körös és a Maros vidékére, ahol utódaik mindmáig élnek. Sokáig megőrzött szabadságjogaikat kü­lön törvények szentesítették. • A középkori alapokra épült re­formátus templom, amely Szent­királypuszta közepén állott. ■" ; • - • ja. 3 ' '' ' . K ■ • Munkában a régészek. Hol a nép ?... F-álóczi Horváth András, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum munkatár­sa mondja: — A kunok históriája érdekes, napjainkig kevéssé tisztázott' fe­jezetét alkotja a középkori ma­gyar történelemnél«. Arról van szó ugyanis, hogy a tizenharma­dik században jelentős tömegű, több (mint fél százezer, pogány módra élő s gondolkodó ember telepedett le Magyarországon, az Alföld középső részén. Előző ha­zájukban, Dél-Oroszországban, a Fekete-tengertől északra, gazdag régészeti anyag „mesél” a kunok kultúrájáról, szokásairól. Hazánk­ban viszont eddig csupán elenyé­sző számban találtak kun emlé­keket. Néhány szórvány sír ta­núskodik ugyan jelenlétükről, de köznépi temetőt eddig még nem sikerült feltárni. Ez azért is ért­hetetlen, mert. . okleveles forrá­sokból pontosan ki lehet deríteni • m fisaid. t Pálóczl Horváth András mu­zeológus, a régészek munkaeszkö­zével. a 13—14. századi kun települése­det. Sírok viszont még sem kísé­rik ezeket. Ily módon tehát jó­részt tisztázatlan folyamat a kun­ság és a rokon jászság beilleszke­dése, a magyarságba való beolva­dása. • Az eddig feltárt, alig féltucat bizonyíthatóan kun sír közül há­rom Bács-Kiskun megyei; Kis- kunmajsa, Csólyospálos, és Lász- lófalva határában találták meg őket. A magyar viselettől eltérő öltözékek, a szablya, a kengyel, a maguk kovácsolta zabla és nyíl­hegyek bizonyítják kun voltukat. A leletek rangosabb emberek, nemzetségfők sírjaira utalnak. Logikusnak látszik tehát a kö­vetkeztetés: a környéken kell fel­kutatni az egyszerű emberek tö­meges temetőit. Szentkirálypuszta volt — Lászlóiéivá régi neve Szent­királypuszta volt — magyarázza Pü'loczi Horváth András muzeo­lógusi a helyszínen, a falu hatá­rában'. . . ' —' E(£y' 1354-bén kelt oklevélben említik először. Azt is 2‘iídj'űk,” fa település a tatár1 'árás alatt elpusztult. A magyar lakosság helyébe kunokat telepí­tettek ide, akik bizonyíthatóan ebben a határban laktak a 13— 14. században. Alátámasztja ezt • Ferdinand korabeli pénzérme. még az innen öt kilométerre ta­lált ezüstöves szablyás, rangos kun sír is. A jelenlegi ásatások célja az, hogy az egykori szent­királypusztai temető feltárásával a korabeli magyar szokásoktól el­térő . jelenségekre bukkanjunk. Ezáltal lehetne megragadni a ku­nok nomád népének letelepedé­sét. másszóval rábukkanni az ed­dig még rejtőzködő régészeti anyagra. A község melletti dombocskán álló középkori alapokra épült templom volt az egykori Szentki- ralvpus/.ta falván ak közepe. A környéken talált csenéptörmolé- kek alapján úgy tűnik, hogy a falucska házai 7—800 méter hosz- szan. kétszáz mértet- szélességben szétszórtan álltak. A régészek 1971 óta rendszeresen ásnak itt. Főutca, árkok, temetők — Az ásatás elég bonyolult helyzetképet tükröz, mert több korszakban is laktak a környé­ken. Rábukkantunk két honfog­laláskor! temetőre, ettől nem ft A/, asszonyok egykori ékszerei; fülbevalók. leteket, a másik alatt pedig szarmata csontvázat is találtunk. — Milyen volt az egykori falu­kép? — Az előkerült leletek ellent­mondásosak. néhány érdekesség­ről azonban beszámolhatok. Sike­rült a település hosszú, döngölt talajú főutcáját feltárnunk. Rá­bukkantunk a házakat bekerítő átokra és egy kútra is. Az épü­letek a tipikus alföldi paraszthá­zakra emlékeztetnek: a bejárattal szemközt konyha, jobbra-balra pedig egy-egy szoba volt.. ■ És mi a helyzet a kunokkal? — Erre a kérdésre nehéz vá­laszolni az embertani vizsgálatok eredményeinek ismerete nélkül. Az eddigi leletek nem sokban tér­nek el a szokásostól. A Zsig- ntond-korabeli templom melletti temetőből érdekes mellékletek kerültek elő: többek között egy párta maradványai és pénzér­mék, amelyeket használhattak ép­pen a kunok is. De amit valójá­ban keresünk: kifejezetten po­gány, vagy pogány temetési szo­kásokat is tükröző sírrikat még nem. találtunk A Honismeret legújabb száma A Hazafias Népfront kiadásá- sábam megjelenő Honismeret cí­mű folyóirat legújabb száma írja: „... egyre nagyobb szerepet tölt be az egész társadalomban az üzgm. Az üzem ä termelésnek, a társadalmilag szükséges munká­nak, tehát a legfontosabb társa­dalmi tevékenységnek színtere, tg> re hatékonyabb tényezője a szocialista társadalom kollektiviz­musának, társadalmunk e nagy értékű erkölcsi, politikai jellem­zőjének, továbbá a sokoldalú személyiség kialakításának. Ezzel az üzem a társadalom legfonto­sabb közösségformáló 'tényezője, a .közösségi élet főbb színtere is. Egyre nagyobb a szerepe a tu­datformálásban, a hazához, a szo­cialista társadalmi rendszerhez való kötődésben, a szocialista nemzetköziség erősítésében, és sok más területen: az életmód­váltásban, a nemzedéki folyama­tosságban. a szocialista demok­rácia kibontakoztatásában.” Nem véletlen tehát, hogy a honismereti mozgatom egyik leg­dinamikusabban fejlődő ágazata az utóbbi években éppen az .V Kossuth Könyvkiadó újdon­ságai közül széles körű érdeklő­désre tarthat számot az ismert nyelvtudós. Deme László könyve, címé: Közéletiség. beszédmód, ny,-ivi műveltség. Most került a könyvesboltokba az ungvári Kár­páti Kiadóval közösen, a ma­gyar—szovjet közös könyvkiadás keretében megjelentetett Zárt aj­tók mögött című történelmi re­gény. Szarva Dangulov rendkí­vül érdekes munkája. Regénycik­lusa a második világháború, szov­jet diplomácia jának történetét dolgozza fel, a szépirodalom esz- közeivel; ebben a kötetében a mötödik front megnyitása előtti sorsdöntő tárgyalásokat eleveníti meg. Találkozhatunk Barginnal, aki a tárgyalóasztalnál harcol azért, hogy ne csak a szovjet nép hozzon emberfeletti áldozatokat a fasizmus elleni küzdelemben. A szituáció külön érdekessége, hogy Bargin fia katonaként küzd a fronton, testvére pedig egy egész hadsereg élén szabadítja fel egymásután a szovjet váro­sukat. Újabb kiadájsban jelent meg a világszerte- ^híert -hepszé^ rú sei-fi író, Alekszandr Beljajev’ rf a utászt ikus-ikisxegényeinekköte-. te. A levegökereskedö. a Dowell professzor feie és A- utolsó at- Inntiszi című fantasztikus kisre­gényekkel. /i Szépirodalmi Könyvkiadónál látott napvilágot Kolozsvári Papp László Monológok a határon című elbeszéléskötete. A szerzőt a Kor­társ című folyóirat mutatta be az olvasóknak, s azóta rendszeresen publikál folyóiratokban, napila­pokban. Mostani első kötete el­beszéléseinek legjavát és Rene­szánsz est című lírai szépségű kis­regényét tartalmazza. Első szemé­lyes elbeszélései komolyan vett és játékosan eltúlzott, következe­tesen végiggondolt és képzelt sze­repek. a megújuló ,.én-modell” váitozatai. A Szépirodalmi Kis­könyvtár sorozatban jelent meg Barta Lajos novelláinak kötete, az öten a hóban. Az Olcsó Könyv­üzemtörténéti kutatás — ez a fo­lyóirat új számából is kiderül, amelynek művelői első ízben tartottak országos konferenciát Veszprémben. A folyóirat teljes terjedelmük­ben közli a konferencián elhang­zott előadásokat, köztük dr. Kar­sai Elek tanulmányát, amelynek címe: A gyűjtőmunka és a króni­kaírás segítése az ipari és mező- gazdasági üzemekben, vállalatok­nál, intézményeknél. De nemcsk.a mai, hanem a rég­múlt idők ipari tevékenységéről is sok érdekes dolgot tudhat meg az olvasó, ha elolvassa Kékes Ist­ván Magyar gyékényesek című dolgozatát. S Tálasi István egy ré­gi ruhadarabnak — a szűrnek — móltjáról és jelenéről közölt elemző írást. A Bács-Kiskun megyei kutató­kat dr. Bárth János, a kalocsai múzeum igazgatója képviseli a Honismeret legújabb számában, aki egy nemrégiben megjelent, Vajdaságról szóló néprajzi tanul­mánykötetről írt recenziót. K. J. tar új kötete John Steinbeck Egy marék arany című regénye. Bernáth Aurél naplója az Egy festő feljegyzései. A Szépirodal­om i .Zsebkönyvtár sorozatban je­lent meg Tabi László Ilyenek vagytok-,: című kötete, melynek anyagát a népszerű humorista három évtized terméséből válo­gatta össze. Megjelent Kiss Anna Világok című verseskötete; Rideg Sándor elbeszéléseinek egy válo­gatása Az érchangú kakas cím­mel, s újabb kiadásban Moldova György riportkönyve, az Akit a mozdony füstje megcsapott __ A Gondolat Könyvkiadó két új­donsággal jelentkezett. A hajlott kora ellenére is szellemileg friss Dénes Zsófia riportját, elbeszé­léseit tartalmazza az El ne lopd a léniát. A másik kötet a régé­szeti kérdések iránt érdeklődők­nek szerez örömet és meglepetést. Vagyim Masszon Egy kőkori te­lepülés Közép-Ázsiában: Dzsej- tun című, munkája gazdag kép­anyaggal illusztrálva a tefmelő gazdálkodás kezdeteit világítja meg. (KS) ŰJ KÖNYVEK (6.) Nem a leány. Jani nyúl a ke­nyér után, cseppet megsimogatja egy gerezd fokhagymával és fél­hangon dünnyögi: — Mégiscsak jobb lett volna valahová lemenni a sarcokkal... Az apja — csa'k úgy féloldal­ról — révág a szemével. — Prémium van kilátásban? — Miért volna? — Akkor mit rázod a rongyot? Örülj, hogy van, aki eléd teszi ezt az ételt, itt, ingyen... Kis csend. A nagymama egy süllyedő hajó kapitányának ve­szendő pillantásával nézi a ven­déget. — Vegyél miég, kislányom. Nem valami fényes lakoma, tudom, de nálunk most ilyen olcsó nap van... Ha Jani előre mondja, hogy feljössz, hát valami rendes vacsorát csinálok... De most bi­zony csak ilyen szegényesen ... A veje ránéz. — Mi az, hogy szegényesen, nagymami? Beosztással élüniklÉs az okos beosztás még nem sze­génység! Hívja meg egyszer Mag­dikét olyankor is, amikor valami ünnepség van. A mama örömmel int. — Csakugyan, kislányom, gye­re el egyszer olyankor is! Van ám itt eszem-iszom olyankor! Ká- rolv-nap, Ilona-nap, János-nap, Katalin-nap. Júlia-nap... Meg a születésnapok!... — Zavartan el­hallgat, mert Jani olyan pillan­tást vet rá, hogy legszívesebben a nyelvét harapná le. A pillan­tással a következőket közli: Hagyd abba, jó? Ki kért meg rá, hogy vendégeket toborozz a ne­vemben? Családi ünnepségre csa­ládtagokat illik hívni, és attól ez a csaj elég messzi van! Bízd rám. hogy mikor és kit hívok meg. igen?! Magdi nem látja a szemtávirat- váltást, boldogan bólogat. A meg­hívást nyilván mélyen emlékeze­tébe vési, és rendkívül örvende­tes előjelnek tartja. Megvidámo- dott kedvét csupán a ház «urá­nak dörmögése hűti le egy kissé. — Csakhogy az élet nem min­dig papsajt, ezt jó idejében meg­tanulni! Az ember addig nyújtóz­zék, ameddig a takarója ér! A hónap huszonkilenc napján sze­rényen élünk, az igaz — akkor sem szegényesen! — de a har­mincadik napon jön ám a bőség! — Irtó érdekes felfogás! — bó­logat helyeslőn Magdi; végre az ember sosem tudhatja, mikor lesz valamelyik öreg szivar — az apósa... Jó velük "jóban lenni. — Az! — biccent elégedetten a családfő. — És ami a legizgal­masabb: sosem tudni előre, mi­kor jön az ünnep... — Hogyhogy? — mereszt nagy szemet Magdi. — Hát 1 nap­tár Az apósjelölt int. — Ez az! Minden névnap több- • szőr is előfordul... Mindenki azt választja, amelyiket akarja.. Sőt! A születésnapokat is akkor üljük, mikor akarjuk! A lányom­nak például szeptember elsejére esnék — de már az első álta­lános óta az a kívánsága, hogy ne akkor tartsuk a születése napját, amikor az iskola kezdő­dik ... — Az örömünnep és a gyász ünnepe'nem fér meg egy napon! — nevet Kati. — Csuda egy család vagytok! — mosolyog a vendég. — Hát így élünk. Magdika —- bólogat az. öreg. — így azután ez a szürke élet mindig teli van ré­szi n+ feszült várakozással, részint boldog meglepetéssel!.. — De dühítővel is. ha az ember például esv nagy ünnepi traktára számít, aztán anyu augusztusban bemondja, hogy az Ilona-napot majd októberben tartja!... És a trakta helyett jön a zsíros ke­nyér ... Az apja odafordul hozzá. — Gondolj arra, fiam, hogy amikor összekerültünk anyáddal, tíz éven át mindig csak zsíros kenyeret vacsoráztunk... Ünne­pi trakták nélkül! Igaz. nagyma­mi? — Mint ahogy itt ülünk, édes Karcsikám! — És mégis élünk! — A ház ura megint a vendégnek mondja: — így van ez, kedvesem. A gye­rekeimet világéletemben arra ne­veltem. hogy ki a kicsit nem be­csüli, az a nagyot nem érdemli... — Elégedetten sóhajt, mint aki maga fedezte fel ezt a bölcs mon­dást. s lassan eltolja magától a tányért. — De ember is lett mind a kettőből! 8. Jani az apját nézi, aztán Mag­dira pillant, s már bánja, hogy felhozta ide a leányt. Szép kis véleménye lesz a családjáról, a begyöpösödött fejű faterról és a két spórolás öreglányról. Érde­kes ez: az ember, ha köztük él, valahogy tudomásul veszi a csa­ladját; csak akkor kezd viszo- lyogni. ha idegen szem foncsorán látja visszatükröződni őket... Például maga is mindig tudta, hogy az öreg kükaeos kispolgár, a nagymama agyi erei meszesed­nek. a muter egy káráló tyúk- anyó — de hogy ennyire?! Elkedvetlenedve Int Magdinak, hogy szedelőzködjék; indulás. Bárhol jobb lesz. mint itt, ebben a kispolgári ketrecben 1 Be­ülnek egy presszóba vagy egy mo­ziba: ha a lánynak nincs kedve rá, akár sétálnak egyet a Liget felé — csak innét. Innét el! De mielőtt még Magdi megkezdhet­né a búcsúzás körülményes had­műveletét, Kati órájára néz és hirtelen feláll. — Köszönöm a vacsorát, nagy­mami. Mennem kell. Szevasz, Magdi. Gyere máskor is! A mama meglepve nézi. — Hová mégy? Ilyenkor?! Csak Jani látja, hogy húga ar­cán a zavar röpke kis felhője libben keresztül. — Holnap matelkdolgozat — magyarázza aztán buzgón. — Fel­ugróm Erzsikéhez, átvesszük a nehezebb példákat... Az apja bosszúsan int. — Nem szeretem, ha este el- mászká lsz! — Igen — toldja meg a ma­lma. — Apa nem szereti, ha este elmászkálsz, tudod! Miért nem Erzsi jön ide hozzád? — Mert az 6 szülei sem szere­tik. ha este elmászkál! — mond­ja Kati, egy gúnyos kis fintor kíséretében. — Óriásiak tudtok, lenni 1 De mert a távolbalátó te­lefon még nincs bevezetve, hogy a példákat lássuk is, valamelyik­nek csak el kell mennie a má­sikhoz! És különben is: telefonon, a három perces beszélgetések mellett!? A gatyátok is rámenne, édes szüleim! Na, sziasztok! És elviharzik j.. Jani drama­turgiai érzéke azt súgja. hogy most néhány perc szünetet illik tartani, amíg ők is Indulhatnak. Krákog, s fejét töri, mivel is lehetne ezt a néhány percet ki­tölteni. De mielőtt még bármi is eszébe ötlenék, odakint megszólal a csengő. — Na! — pattan fel a mama —I mit hagyott 'tthon megint ez a hebrencs? Biztosan a számtan­füzetét! — És kimegy, ajtót nyit­ni. Egy vadidegen férfival jön vissza; arca maga a - merő bi­zonytalanság. — Apa, téged keresnek. — Kezüket csókolom, jó estét kívánok — óvakodik beljebb a vendég, s lépdel a házi ura felé. — Ispánkiék hoz van szerencsém? Amaz feláll. — Mi vagyunk, kérem. Jó es­tét Mivel ^szolgálhatok? A vendég kezét nyújtja. — Doktor Hermányd, a hatvan­hatodik ügyvédi munkaközösség­től. Jó estét kívánok. — Jó estét kívánok — dünnyögi az öreg a meglepetéstől, hogy egy ügyvéd keresi, elfelejti, hogy egyszer már köszönt. — Ispánki úr? — Ispánki. ’Az ügyvéd körülnéz, a márnán állapodik meg a pillantása. » — Akkor, ugyebár, a hölgy Is­pánki né? A mama — akár egy kihallga­táson — rémülten bólint. Az ügy­véd megint körülnéz, majd ha­tározottan a nagymamára mutat — És ez a hölgy, akkor nyil­ván özvegy Ispánki... — egy iiatba pillant, fejet réz —, el­nézést, özvegy' Stolcz Alfonzné? — Én vagyok! — mondja élén­ken a nagymami; mindig felélén­kül, ha viharzó események köz­pontjában érzi magát — s most igazán ott! Egy vadidegen ügy­véd este. a lakásukon! S hozzá név szerint ismeri őket! Fantasz­tikus. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom