Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-05 / 209. szám
1978. szeptember 5. • PETŐFI NEPE • 3 Növekszik a magyar-szovjet belkereskedelmi együttműködés Az állami kereskedelemben idén előirányzott 7,3 millió rubel értékű szovjet áru 83 százalékára, a 6,9 millió rubel értékű magyar fogyasztási cikkeknek pedig a 74 százalékára jött létre szállítási megállapodás — könyvelték el eredményként a magyar—szovjet belkereskedelmi munkacsoport közelmúltban tartott évközi ülésén. A megbeszélésen intézkedtek a még hiányzó tételek pótlásáról, sőt a forgalom további fejlesztéséről is. A tárgyalások eredményeként, túlteljesítve az előirányzatot, az idei választékcsere ' — exportban és importban egyaránt — eléri a 7,8 millió rubeles forgalmat. Egyeztetve az 1979. évi együttműködés lehetőségeit, árulistáit, jövőre együttesen 16 millió rubel értékű árucseréi tartottak reálisnak. Jó tíz esztendeje egyre jobban segíti a belföldi áruellátást a magyar-szovjet belkereskedelmi választékcsere, amelynek értéke 1970 óta mintegy másfélszeresére növekedett. A forgalom — főleg az utóbbi években — a szövetkezeti kereskedelem közvetlen kapcsolatainak erősödésével fejlődött nagyobb mértékben: a szövetkezeti szektor ma már-a választékcsere 55—60 százalékát bonyolítja le. A kölcsönös cserében a forgalom 12 százalékát az élelmiszerek, 4 százalékát a ruházati cikkek teszik ki. Választékcserében szerzünk be az év végéig egyebek között 1,4 millió rubel értékű Junoszty televízió készüléket. 300 tonna zománcedényt, 140 ezer asztali evőeszközkészletet, 150 000 rubel értékű mezőgazdasági szer árut, 175 000 karórát, 37 000 kerékpárt. 4 millió szárazelemet. A külkereskedelmi forgalomban is egyre több fogyasztási cikket szerzünk be a Szovjetunióból. Á tavalyi 107,3 millió rubellel szemben erre az évre 113,7 millió rubel értékű importot irányoztak elő. (MTI) A bauxitbányászok köszöntése A bauxitbányászokat köszöntötte vasárnap Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes Tapolcán, a Batsányi János Művelődési Központban megtartott bányásznapi ünnepségen. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat 2600 dolgozójának képviseletében mintegy négyszázan vettek részt az ünnepségen, sokan vették át a „Kiváló Bányász”, á „Bányász Szolgálati Érdemérem” és a „Kiváló Munkáért" kitüntetést. A bauxitbányászok között ezenkívül 21 millió forint hűség- jutalmat osztottak szét. A Magyarországon élő nemzetiségiek demokratikus szövetségei novemberben kongresszusokat tartanak. E jelentős események előkészítő időszaka szombaton kezdődött Bács-Kiskun megyében. Elsőként Bácsalmáson, Baján és Katymáron került sor küldöttválasztó gyűlésre, amelyen a német és délszláv nemzetiségű lakosok képviselői összegezték az 1973-ban megtartott legutóbbi kongresszusuk óta elért eredményeket. A hét végén megtartott bácsalmási és bajai gyűlésekről az alábbiakban számolunk be olvasóinknak. Az alkotmányos jogaikkal élve Bácsalmásról Régaisz Istvánt, Katymárról Mundweil Pétert, Madarasról Kőhegyi Jakabot, Bácsbokodról Márity Terézt, Kunbajáról Krix Jánost választották meg. T. L. űszeleji napsütésben, szombaton reggel nagy volt a forgalom Bácsalmás központjában, a művelődési ház előtt. A kisebb-na- gyobb csoportokban gyülekező helybeliek beszélgetését a környékbeli községekből érkező ismerősök üdvözlése szakító fia félbe. Tíz órakor Mándity István, a helyi népfronfcbizottság titkára a művelődési ház előcsarnokába invitálta a várakozókat, s kultúrműsorral vette kezdetét a német és délszláv nemzetiségi lakosok ünnepi gyűlése. A művelődésii ház úttörő-fúvószenekara után a helybeli délszláv, népi tánccsoport adott műsort. Ezután mindenki elfoglalta helyé! a nagyteremben. A katymári, bácsbokodi, bács- borsódi, madarasi, kunbajai német nemzetiségű hallgatók nagy tapssal fogadták Piry Katalin úttörő német nyelvű szavalatát, Bende Berta úttörő pedig a Bun- jevka című délszláv vers elszá-' válásáért kapott hasonló elismerést a máiételiki. csikériai, tompái, kelebiai délszláv nemzetiségű résztvevőktől. A hamarosan sorra kerülő .nemzetiségi kongresszusok előkészületeként Bácsalmáson a német és délszláv ajkú lakosság képviselőinek együttesen megtartott gyűlésén Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára mondott, beszédet. Mint azt egyebeik között hangsúlyozta, maradéktalanul érvényesülnek alkotmányunk alapelvei, amelyek minden nemzetiséginek biztosítják az egyenjogúságot. — A nemzetiségi nyelvoktatás fejlesztése érdekében hozott intézkedések eredménye, hogy egykét. kisebb iskolától eltekintve a nemzetiségi nyelveket az órarendekbe iktatva oktatják — jegyezte meg egyebek között a megyei népfrontbizottság titkára. — Megyénkben a nemzetiségi lakosság egyre jobb feltételek között hon-] takoztathatja ki kulturális életét. Hat nemzetiségi klub működik, az amatőr művészeti együttesek száma tizenkilenc, és kilenc népi táncegyüttes, öt zenekar. négy énekkar, négy honismereti szakkör, s ugyancsak eny- nyi díszítőművész-szakkör alakult. E csoportok kimagasló eredményeket értek el a hagyomány- őrzésben. A nemzetiségi lakosság jelentős része aktívan részt vesz a közéletben. A bajai járás nemzetiségi községeinek négyszáznegyvenkét tanácstagja közül száz- nyolcvanhatan nemzetiségi lakosok. A program további részében Röckl József, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének alelnöke, őt követően Rá- dity Velimir, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége titkárságának tagja kért szói. Mindketten hangsúlyozták. hogy e gyűlések jó lehetőséget adnak a nemzetiségi politika áttekintésére, az eredmények értékelésére és a további feladatok meghatározására. Részletesen beszéltek a német és délszláv ajkú állampolgárok felelősségteljes munkájáról, áz 1973-ban megtartott nemzetiségi kongresszus határozatainak eredményes végrehajtásáról, az anyanyelv ápolásáról, az iskolai oktatás fejlődéséről, a hagyományőrzés jó eszközeiről. módszereiről. Felszólalásában ehhez, vagyis az iskolai oktatás jelentőségéhez kapcsolódott Müller Márton madarasi pedagógus is. A gyűlés résztvevői ezt követően küldötteket választottak a nemzetiségi kongresszusokra. A délszláv kongresszuson Bácsalmásról Prikidánoi'ics Adóm. Markulin Márk, Albert Antalné. Máíételkéről Piukovics J. Pálné. Csikériáról Vízin Katalin, Vízin Gergely, Tompáról Ispánorits Márton vesz részt. A német nemzetiségi kongresszusra küldöttnek • Farkas József mondott beszédet a bácsalmási gyűlésen. I A német és délszláv ajkú hallgatóság. (Tóth Sándor felvételei) Teljes egyetértésben nítás az iskolákban, és napjainkban egyre többen kapcsolódnak be az intézményes nemzetiségi nyelvoktatásba. Megelégedéssel szólott a már eddig is sok ered. ményt felmutatott testvérvárosi kapcsolatról, amelynek keretében Baja és Zombor lakosai sokoldalúan és egyre jobban megismerik egymást. A délszláv lakosok nemzetiségi gyűlésén a beszámoló elhangzása után felszólalt dr. Kincses Ferenc, Baja város tanácselnöke. — A városnak és környékének dolgos-szorgalmas népe — mondotta —, már eddig is több esetben példát mutatott a nemzetiségi politika megvalósításában. Nem egy hasznos kezdeményezés indult ki innen az elmúlt esztendőkben. A továbbiakban hangsú. lyozta, hogy a sajátos színezetű dalok, táncok, népi viseletek és szokások ápolásáról nem mondhatunk le ezentúl sem, sőt e törekvést 'erősíteni kell. A tanácselnök felszólalását, mint megelőzően a beszámolót is, kitörő taps fogadta. A gyűlés résztvevőinek arcán elégedettség tükröződött, mint ahogyan akkor is, amikor később nagy tetszés közepette, lezajlott a kulturális műsor, többek között a helybeli tamburazenekar szép produkciója is. Közben sor került a küldöttek megválasztására. Teljes egyetértésben döntöttek a jelenlevők arról, hogy a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének novemberben sorra kerülő kongresszusán kik képviseljék majd megyénk délszláv lakosságát. Erre a megtisztelő és bizalmat kifejező feladatra az alábbiakat találták érdemesnek: Ákos Antalné tanár, dr. Fekete Bertalan főiskolai docens. Jarmaczki István részlegvezető, Csillics Sándor művészeti előadó, Raics János kirendeltségvezető, Gergi János hajóvezető és Ostrogonácz József tanár. V. M. Lassan alkonyodni kezdett, amikor a Baja egyik hangulatos városrészében levő Alsóvárosi Népfrontkor — népszerű nevén a „Csitaonica” — előadói terme kezdett megtelni. Eljöttek a nem. zetiségi küldöttválasztó gyűlésre azok a helybeli nem magyar anyanyelvű lakosok — munkások, termelőszövetkezeti parasztok és értelmiségiek —, akiknek az a megtisztelő feladat jutott, hogy döntsenek arról, kik képvi. seljék néhány hét múlva megyénk és a város délszláv lakosságát a közelgő nemzetiségi kongresszuson. Feladata volt a fórum közönségének, hogy mérlegre tegye, megvitassa nemzetiségi politikánk gyakorlati megvalósításának eredményeit, további feladatait.. Petz István, az alsóvárosi kerületi pártszervezet titkára köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Kárpáti Antal, a népfront városi bizottságának elnöke tartott beszámolót. Kiemelte annak a fontosságát, hogy nemzetiségi lakosaink közös ténykedésükkel hidat alkotnak az egyes népek és országok között. — örvendetes — mondotta —, hogy Baján és környékén 1959 óta folyik rend. szeresen, szerb—horvát nyelvű táti A bajai gyűlés elnöke, Petz István üdvözli a vendégeket. 8— A HAVASOK FELÉ U tazások Romániában 7» 3. „Nem bántam meg A romániai IBUSZ-utazás második napján a hétemeletes, impozáns kolozsvári Belvedere-szállóban ébresztett a reggel. A városnéző „buszséta” előtt a panorámában gyönyörködik mindenki a magasból. Távoli főhajtás a Szamos túlpartján levő Házson- gárdi temetőnek, ahol többek között Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Jósika Miklós, Dsida Jenő nypgszik. Kolozsvárott megnéztük azokat a történelmi emlékhelyeket és a mai fejlődést külsőségeiben is érzékeltető létesítményeket, amelyeket a turisták jó esetben sosem mulasztanak el fölkeresni. Jártunk Mátyás király szülőházánál és monumentális hatású szobránál, láttunk régi templomi freskókat, román és magyar: színházakat, ‘egyetemeket, ritkaságokat őrző könyvtárakat. 0 Kálmán Lajosné a botanikus kert pálmaházában magyaráz. 0 Mátyás király kolozsvári szobránál. Emlékezetessé vált számomra egy nagyon egyszerű mozzanat, ami természetesen elválaszthatatlan azoktól a benyomásoktól, amelyeket éppen Kolozsvárott szereztünk. A világ 40 országával cserekapcsolatban álló botanikuskertben járt a csoport, amikor a római és japán park, a mélyzöld fenyőfák és a pálmaház megtekintése után Horváth Mihály kissé dörmögő hangjain azt mondta a teapavilon teraszán: — Most már nem bántam meg, hogy eljöttem. Egyáltalán nem. — Hogyhogy? Csak nem kényszecítették a csaknem háromezer forintos útra? — Azt nem. Tavasszal odajött a főnök — dr. Kalmár Sándor főagronómus — és hozzáfogott, hogy rábeszéljen. Ideje lenne egyszer már menni, Mihály — mondogatta. Én nem megyek sehova. Hagyjon nekem nyugtot. De csak nem hagyott. Újra jött: — Mihály, lehet utazni. Hát, végül is főikerekedtünk. Hajnalban jött értünk a téesz mikrobusza és bevitt Kecskemétre, egészen az indulási helyig. Most már tényleg nem bánom. Horváth Mihály, a dunaszent- benedeki Üj Hajnal Tsz erdő- munkásból lett állatgondozója negyvenhat évesen ezzel az IBUSZ-úttai jár először külföldön. Nem jött egyedül, és nem is csak a felesége volt vele otthonról. Három másik házaspárt szintén hozzásegített a téesz vezetősége jó munkájuk jutalmaként, hogy eljuthassanak Kolozsvárra, majd a Máramarosii- havasokhoz és még sokfelé a Román Szocialista Köztársaságban. Alig fejeződött be a tájékoztatás a 20 ezer diák iskolavárosáról, a .kisugárzó' szellemi központra valló intézményekről, vagy az ipari létesítményeken belül a 123-£éle terméket készítő bőrgyárról, máris kórusban hangzott: legalább még egyszer el kell ' ide jönni, ismerkedni a temérdek látnivalóval. Most csak az ízlelgetésre jutott idő. Irány a Tordai-havasok lábánál húzódó bányászati és üdülőközpont, az ideális kirándulóhelyként ismert, a környező falvakkal együtt 22 ezer lakost számláló Borsa városa. Hol álltunk meg legközelebb? Szamoe- újhelyen, a regényekben, filmeken feltámasztott Rózsa Sándor sírjánál. A legendás betyárt az újhelyi börtönből vitték ki a szomszédos, temetőárkon túli parcellába. Ki tudja, minek-ki- nek köszönhetően: a sírdomb földjéből virágok hajtanak ki, nemrég öntözték meg őket — Hiába, van még betyárbecsület a világon — állapították meg többen, I ha ez megnyugvást okoz, úgy megnyugvással ültünk ,visz- sza helyünkre, az autóbuszba. Az esőcsíkozta ablaküvegeken át föltűnik a Lapos és a Rád na i- havasok oldala. Arrafelé süt a nap, a rétek mintha zománcos ,fényben csillognának. A Szalva- patak köves medre mentén haladunk tovább, északra fazsindelyes, .virágos házak és új lakóépületek mellett. Az autóbusz lelassít: mellszobor és emlékmúzeum jelzi, hogy itt született a román kültő és műfordító: George Cosbuc. Nép- költészeti ihletettségre hivatkozva úgy szokták emlegetni, mint az ..európai népiesség utolsó nagy képviselőjét”. Kékre meszelt román templom, kék színű román házak maradnak mögöttünk. Az ablakokon horgolt és hímzett, mintás függönyök. Jobbra feltűnik az a nagyvilágba vezető vasútvonal, amelyet a romániai ifjúkommunisták építettek a negyvenes évek második felében. A sínpár szédítoen mély viaduktokat ível át. Balra már a bércek nyúlnak fölfelé, egyre hűvösebb a levegő. A szomszédom megjegyzi, hogy érezni a „havasok lehelletét”. Turistajelzésekre figyelek fel, amelyek a mi részbeni célpontunk, a Nagy Pietros felé vezetnék. Most az egyik utas, dr. Bognár Imre nyugalmazott tanulmányi felügyelő lép a mikrofonhoz. Kiegészíti a szakmai kalauzolást a Rádnai-havasokra és a laposra vonatkozó geológiai tudnivalókkal. Kálmán Lajosné gyermek- irodalmi érdekességgel folytatja: innen, a Máramar ősi -havasokból indult fordulatos utazásra Sebők Zsigmond mesehőse: Dörmögő Dömötör. Ismét vízválasztó területhez érünk. A kiálló köveken fehér habzásban sodródó Szalvta egészen elkeskenyedik. Néhány perc, és máris az Iza-falyó völgyébe Románia legészakibb vidékére érkezünk. Távolról a havasok sötétednek, a csúcsok szinte felhőnek tűnnek. A hegyoldalt zöld sávok csíkozzák, a 'lankák mintha puha, zöld bársonnyal lennének terítve. A busz rátapad az útra. Kapaszkodik, húz a motor. Hiába, mély lélegzeteket kell venni. Mégis összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam a bőrülésen, mintha, mondjuk, kerékpártúrára adva a fejem, a pedálokat taposnám errefelé. Valaki az út szélén kalapot emel Bakos Ferencnek, a gépkocsivezetőnek. Piára néni, az idegenvezetőnk elemében van. Moisei ben ugyanis szinte népviseleti felvonulásba csöppenünk. Pedig híre-hamva sincs semmiféle folklórfe&ztivál- nak. Egyszerű vasárnap délután. — Bocskor! Tessék nézni: bocs- koros a kislegény. Juj nekem! — kiált fel már-már ujjongva, és magával ragad engem is. Holott nekem az a véleményem, hogy a technikai fejlődés előbb-utóbb mindenütt elsöpri a régmúltat idéző és talán megszépítő viseleteket. Csak egyes elemei menthetők át értelmesen a mai és eljövendő mindennapjainkba. A könyvtár és a mozi épülete előtt fényképezünk. Az egyik helybelitől kérdezem, hogy hányán élnek a községben. Egyedül ő beszél magyarul, erősen töri a nyelvünket és keresi a szavakat. így hát nem tudom, hogy túl precíz akar-e lenni, vagy nyelvi humorral fűszerezi a mondandóját. — Körülbelül ezerkiléncszáz- ötvennyolcan élnek a faluban — mondja. Előttünk a Nagy Pietros „pipál” több mint kétezer méter magasban. Olyan, mintha felhőket eregetne, vagy mintha dermedt páragomolyagot lélegezne ki az óriás tömegek végtelen Lassúságával A busz gyorsan kapaszkodik, Borsa város főútjám annyi az ember, mintha senki se maradt volna otthon. Még tizenöt perc, és előttünk áll a Cas- cada vízesésről elnevezett szállodai, amely három napra az otthonunk lesz. Halász Ferenc (Folytatjuk)
