Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
MŰVELŐDÉS . IRODALOM . MŰVÉSZET Örök emberi pillanatok Tóth István fotóművész kiállítása . T4th lllv4„ Dé„ Ilborr61. Az otthona Cegléden van, a munkahelye Kecskeméten. Otthon a lakása falairól, művészbarátok, régi ismerősök festményei, szeretettel felkarolt, támogatott naiv művészek képei néznek vissza rá. A munkahelyén, a zöldségtermesztés tudományos műhelyében a precíz, kutató tevékenységet segíti a maga eszközeivel csendesen és szorgalmasan. S ugyanilyen szerényen és szívósan alakítgatja, formálja, építi és szintről szintre emeli magasabbra a maga művészi világát. Ez a sajátos, egyre dúsabb lombozató világ ezernyi indagyökérrel kötődik az élethez, a valósághoz, az arra érdemesnek tartott és művészi típusalkotásra megfelelőnek, elég karakteresnek ítélt, jól megfigyelt, műgonddal megörökített, s a művészt a modellségükkel is megtisztelő emberekhez. Tóth István fotóművészről mindig elmondják, hogy számtalan nemzetközi és hazai díj kitüntetettje. Képeit ismerik Calcuttától Honkongig 'és Párizstól Torontóig, érmeiből, emléktárgyaiból, a kapott oklevelekből külön kiállítást lehetne rendezni. 0 mégis azt az 1973-as ceglédi „gyűjteményest” várta, s Őrült amikor 1974-ben Kecskeméten hatvan képet bemutathatott egy kamarakiállításon. Azóta meghívták már az ország sok városába, volt alkalma Budapesten is az értő közönség elé vinni munkáit, de talán a mostani —. Pillanatok című — kecskeméti gyűjteményes kiállítása mégis többet jelent majd a számára az eddigieknél. „En soha nem akartam színész lenni...” Beszélgetés Szirtes Ádám mai A művész mondanivalója bizonyára itt, ebben az ismerős közegben, méginikább rezonálni íog majd a néző érzelem- és gondolatvilágában. A bemutatott 140 alkotás nemcsak az eddigieket felülmúló gazdagságával nyűgözi le a látogatót, hanem a témák következetes variációjával, célszerű elrendezésével és szuggesz- tív élményanyagával is. Életműviének ismerői bizonnyal most annak örülnek legjobban, hogy az eddig látottak közül is a legteljesebb portrégyűjteményt vonultatta fel a művész. A hetvennégy „modellt” nyolcvanöt fotóval ábrázolja. Élég „szűkszavú” tehát, de elképzelhetjük, hány meg hány felvétel van amögött az egy kiállított kép mögött. Hány ■ türelmes perc, mennyL feszült várakozás, a kontaktusteremtés és feloldódás milyen meg-_ feszített munkája. Hiszen a fotósnak úgy kell dolgoznia, hogy az alanya szinte elfelejtse, hogy más is van a közelében, hogy figyelik minden mozdulatát. S közben meg kell találnia, komponálnia a témához, a környezethez, a karakterhez legjobban illő fényhatást, amely csak szolgálója lehet a mondanivalónak. A sok ‘közül is feledhetétlenül szép a Czóbel Bélát mUnka közben ábrázoló kép, s a Benedek Péter csöndes nyugalmát — aliglátóságát is — kifejező portré, de Déry Tibor szellemiséget sugárzó arca és a növekvő hamuréteggel terhes cigarettát tartó keze is olyasmit árul el egy röpke pillanatban, amit másként megörökíteni aligha lehetne. Sok ismerős — sajnos, nem egy örökre eltávozott ember is — jelenik meg előttünk Tóth István jóvoltából ezen a tárlaton, s most már ezeket az arcokat őrizzük emlékezetünkben tovább. Sokat írtak már — a kiállításra készült füzetben Ordögh Szilveszter szubjektív jegyzete emeli ki — a Nehéz út volt című barázdált arcú öregembert ábrázoló ■képről. Akaratlanul is odafigyelünk arra, amit a többi képen is az emberi szemek elmondanak. Néhol, mint Benedek Péternél, csak egy-egy pont a szemről visz- szatükröződő fény, másutt a csukott szemek is beszélnek. Az örök emberi néz vissza ezekről a képekről: szégyen és bánat, bizakodás1 és’1 dühös1 szenvedély,' ■rej-'i tett szomorúság és csöndes élet- ötökift1 'Mindezt'1 eHeáni;1 ábrázolni, a művészi ihlettel — ezúttal a fotótechnika segítségével — átlé- nyegíteni, ez az, ami ebben a műfajban is folytonos megújulást, elmélyülést kívánó feladat. A gyűjteményes kiállítás azt igazolja, hogy Tóth István a legutóbbi kamarakiállítása után most új oldaláról tudott bemutatkozni a kecskeméti közönségnek. A művészetportréban rejlő nagy lehetőséget használja fel az alkotó ember bemutatására, s a látogatók megértették szándékát. Erről tanúskodnak a szeretettelies gratuláló megjegyzések is a kiállítás emlékkönyvében. A művész számára bizonyára ez a meleg fogadtatás jelenti a legnagyobb eli--mérést. F. Tóth Pál KERESZTURY DEZSŐ: Beszélgetések a küldetésről Ú A. : Élsz? B. : Elek. A. : Félsz? B. : Félek. A. : Csak aki fél lehet igazán bátor. B. : En hős leszek félvén a vacogástól. 2. A. : Barátom így se, úgy se menekülsz! Isten úgyse: visz, veled vagy ellened a végzeted 1 B. : Feneketlen tóba fúljfck? Lelkem csak lángba hullhat? Inkább messze futok. Nem Így a jobb? A. : Annyi eszed sincs, látom, mint gyümölcsöknek a fákon. Azok mint okos vének megérnek. B. : S asztalra, sárba kerülnek; magot vet ezer közül egy; sok magból pár kikel, de hány vesz el? A. : Mégis van folytatódás. Hogy jó legyen, prédikálj Jónás, így kívánja Istened, vagy vízbe vet. B. : S a cet kiköp a parton, hogy kövessem parancsom: szavammal szól az Or! S meg ki javul? Szirtes Ádámot nem kell bemutatni. Neve és színészi személyisége elválaszthatatlan a magyar színjátszástól és a felszabadulás utáni szocialista filmművészettől. Az utóbbi most ünnepli 30. születésnapját. Három évtized telt el azóta, hogy a filmgyártásunkat megújító fordulat bekövetkezett. Olyan filmek jelezték a korszak- váltást, mint a Talpalatnyi föld, amely ennyi év távolából is csillagként világít. Új hőst teremtett, a nincstelen szegónyparasz- tét, és új „sztárt” avatott: Szirtes Ádámot, aki szinte édestest- vére lehetett volna a filmbeli Góz Jóskának. □ □ □ — Én soha nem akartam színész .lenni, eszembe sem jutott. Arra emlékszem, hogy odahaza játszottak, akik már gimnazisták voltak, meg gazdagabb gyerekek, és néztem őket. Hogy a csudába tudják azt a rengeteg szöveget megtanulni, meg hogy tudnak ilyen furcsa figurákat csinálni? Egyáltalán honnét ez a bátorságuk, ez a íelszabaduttságuk? Sokszor elmondta már, hogyan lett mégis színész. Honnét indult, hogy so iso1 és csillagot válasszon magának. így inkább arról .faggatom, hogy mai szemmel miként ítéli meg mindazt, ami vele és a hozzá hasonló sorsúakkal történt 30 évvel korábban? — Az, ami akkor vélünk történt. ma már történelem. Jólesik visszaemlékezni rá, de az igazsághoz tartozik, hogy'Senki, még magunk sem tudtuk: mire jutunk? Írtak üptré rólunk, akkor is. ha nem kellett, így aztán valami nagyon nem egészséges dolog alakult ki körülöttünk. Azt hitték. hogy megváltjuk a világot talán? Divat volt akkor a népi- ség.- Utánoztak bennünket, udvaroltak. Minduntalan azt éreztem, hogy a társaság engem helyezett a centrumba. Nekik mi mentünk úidonság számba, nekünk mindaz. amibe belecsöppentünk. Hogy jobban érzékeltesse a szituációt, elmondja Hamlet monológját ugyanúgy, ahogy annak idején a főiskolán — tájszólásban. Most azon mosoly gunk, ahogy önmagát karikírozza, de a nevetésünket csak nem állja meg szó nélkül. se- Hát ez az! Éppen így mosolyogtak a tanárok akkor is. Csak mi akkor nemn - értettük! >' ho®r; miért? Vagy ott voltak azok a számunkra rettenetes helyzet- gyakorlatok. Azt mondja a tanár, képzeljem azt, hogy kesztyűben, keménykalapban sétálok. A lábamon ugyanaz a bakancs volt, amiben a faluból feljöttem, mintha ólom húzta volna a talpamat. hát hogyan sétáljon így az ember? Ezek kegyetlen dolgok voltak ám. □ 1 □ Az ismeretlen pályának merészen nekivágó Szirtes Ádám valóban ügyesebben forgatta a kapát, mint a sétapálcát, De vajon azt jelentené ez, hogy félreértette a kor hívó szavát, vagy éppen ellenkezőleg, régtől várta, csak nem volt tisztában, mire képes? — Emlékszem, mekkora hatást tett rám mindaz, ami a falunkban történt. Amikor például az első ember megjött a háborúból. A mi falunk hosszú, mint egy létra, s úgy tűnt, hogy felborul, mert mindenki odaszaladt, látni, faggatni az érkezőt. Ez mind dráma volt énnekem, pedig nem is tudtam, hogy színész leszek. Olyannyira, hogy megírtam. Hazajön valaki — ez volt a címe. Karácsony estéjén elő is adituk, sírtak az emberek, minden szakaszát megismételtették. Szóval bennem már akkor is voltak ilyen dolgok, de azt, hogy ki leszek, mi leszek, még magam sem tudtam. Tehát ez volt az alap, amire már lőhetett építkezni? — Igen, de mint mondtam, ez sem volt egyszerű. Engem, mint egy tüskéi úgy faragtak a főiskolán. Azt sem tudtam, hogy mi a violinkulcs? Ezt is meg kellett tanulnom lerajzolni. Aztán sokat lendített rajtam a szerelem. Ügy akartam elmondani A kis bérest, hogy a lányok mind rám nézzenek. Meg akartam mutatni nekik, hogy lám, mennyi minden van bennem. Ilyesfajta épülés is volt, a tanári kar munkája mellett És akkor jött a Talpalatnyi föld... — Ez nagy dolog volt Az történt, hogy kibontakozott egy új művészet és kiderült, hogy ezek a gyerekek-— már mint mi — ott is tudunk mezogni: E^ből -hívtak-. fűmhez, rádióhoz, mindenhová. Szétkapkodtak. Egyszer megnéztem *az egyik filmet rettenetesen gyenge volt, a szerep is igencsak sematikus, nem volt abban belőlem más, csak a szemem, a fülem, meg az orrom. A Gőz Jóska, az teremtett valamit, de ez? Akkor igen elkeseredtem. Hát ebből állna a művészet? És most hogyan tovább? Merre? Elvesztette az önbizalmát ami veszélyes dolog ezen a pályán. — Hasznos is lelhet. Attól függ, hogy milyen az ember. Az én utam szerencse is volt, meg küzdés is volt. Bennem mindig megvolt az akarás, hogy csakazértis többnek lenni, kibontani magamból azt a többletet ami átsegít az ilyen mélypontokon. □ □ □ . Pályája nem mentes a törésektől, csalódásoktól sem. Mégis mindig talpra állt. — Nézze, a színész örök gyerek, örök félelemben, örök újrakezdésben él. Ha nem vállal, fölöttük szakmai apaságot senki, akkor elbizonytalanodnak. Engem a kudarcok, a hántások is építettek, de aki másmilyennek született, az segítség nélkül hogyan kerülne oda, hogy még a keresztet is feltegye a templomra? Mennyit könnyített ebben a Talpalatnyi föld főszerep«? — Talán, ha nékem nem jön ez a film, akkor nem lettem volna Szirtes Ádám, vagy másféleképpen. Az, hogy ilyen gyönyörű dologban részt vehetek, határtalanul boldoggá tett. Repült velem a világ. Akkor nyűt ki az a nagy- nagy kapu, amire minden színész vár. Azóta sok minden megváltozott. Mikor érezte először, hogy a régi módon már nem lehet tovább játszani? — Amikor eljöttem a Nemzetiből. Megújulni és újrateremteni magamat. — A lánya is színésznő, ad ez örömöt? — Sokat vitatkozunk, kegyet^ len kritikusa vagyok a lányomnak..,Más nemzedék az övék, ta-,, Ián szerencsésebb, mint a miénk volt, bár ezt sem mondanám. Megnéztem a vizsgaeLődást a főiskolán. Csehovot játszottak, az egyik fiú, a szerepe szerint szivarra gyűjtött. Ennek az illatát érezni lehetett a nézőtéren, de a darabot nem. Nekem ez nem dráma. Mert, jó, hogy ezek a mostani gyerekek finoman mozognak, jönnék-mennek, nem olyan darabosan, mint annak idején mi, de valahogy hiányolom azt a tüzet, ami bennünk lobogott. Nem vagyok irigy, sem elfogult. Csak néha eltűnődöm, hogy ki fogja játszani a' Pék Máriákat, a Ludas Matyi kát. a Góz Jóskákat — ezután?... Vadas Zsuzsa HÁMOR VILMOS: A bicikli A széliben kaoaj kajtatott. Az öreg felnézett, lányt látott és fiút, a fűben meg két biciklit A llány a kőtöltésne ült lábát lógázta. A fiú is melléült, hanyatt feküdt fejét a lány ölébe fúrta. A lány ég felé fordította arcát. Az öreg is a kőtöltésen ült, lába páros függőón. Kalapjának karimája besatírozta homlokát, mégis gyöngyözött. Tenyerébe törölte, tenyerét meg a nadrágjába. Megcsinálta ezt a mozdulatot még vagy ötször, aztán nehézkesen lecsúszott a kőről. Testét alig bírta él a lába, mégsem ült vissza, mennie kellett tovább, „igy sosem lesz meg!”, és különben is, jólesett a menés megint. Pedig innen-omnan... „hány órája is? Nyolctól éjfélig négy, meg tizenegy az tizenöt”, .tizenöt órája talpon van, járja a várost, hátha. „Költött az a fröccs! Most aztán kereshetem... Tíz percnél nem voltam tovább, bizdsten nem! Még addig se! Beugrottam a sor se volt hosszú, kértem a nagyfiröccsöt, kötszerre ittam ki, persze, hogy nem volt tíz perc! Még nyolc se nagyon... De ki a ros- eebnek kellett az a .csaitragány? A küllők is hiányosak, a nyereg meg fézsódéros...” jl/f egint a kocsmánál. „Talán visszahozta! Csak elugrott vele tegnap este, vonathoz vagy hova, ma meg vissza!” Senki sem hozott vissza semmiféle biciklit a kocsmához. Az öreg a könnyeivel küszködött, gyű- rögette visszafelé, mert mégiscsak hogy néz ki, ilyen világos nappal, egy öreg ember... „Most mivel <megyek éjjéttönködni a majorba?” A koosmamoraj csábítgatta, szippantotta volna magáiba az öreget, de ő inkább a szomszédos kapualjakat járta ki tudja hányadszor. „Hátha tréfáló- dott valaki.” De senki sem tréfálta meg, pedig már nem is bánta volna. Újból kiballagott az állomásra. Nézegette a várakozó bicikliket, a sajátját azonban nem lelte közöttük. „Ez lenne még olyasforma. Fényesebb, igaz, de nem gurulhat ‘úgy, m'ni az enyém.” Hogy hogyan keveredett megint a kőtöltéshez, maga sem tudta. Végignyúlt a fűben, öt perc sem telt bele, elszunyókált. Álmodott is. Azt álmodta, hogy az állomás előtt keresi a biciklijét, meghogy rendőr közelít. „Biztos úr, szabadjon egy percre!” — szólt a szolgálatoshoz. A rendőr tisztelgett, „erőt- egésséget” mondott az öregnek. „Erő is volna, biztos úr, meg egészség is, csak 'biciklim nincs. Ellopták tegnap este, azóta egyfolytában...” A rendőr közbeszólt: „Ja, papa, az fogyóeszköz máma már.” Az öreg nem hagyta annyiban: „De nekem köU a bicikli, azzal járok a majorba.” Erre a rendőr: „Magának fogalma sincs, mennyit ellopnak egy nap. Tudja mit? Szerezzen helyette, aztán lesz!”... 'M'evetésre ébredt. A lány és a fiú szaladt el í ’ mellette. Az öreg fialeeamergett a kőhöz, kalapját maga mellé ültette, elnézett arra, ahol tizenegykor a fiú meg a lány... Csak a két biciklit.lát- ta a fűben. Az álom szavai rágcsálták a fülét: „szerezzen helyette...” Nem sokkal később újból nevetés gurult hozzá. Hátra fordult, a nevetés a Duna felől jött. A parton kergetőzött a fiú és a lány. Az öreg tekintete a bicikliken. Az öreg tekintete a fiún és a lányon. Megint a bicikliken. „Szerezzen helyette!” A Duna felé nézett, majd vissza. „Ha a fiújét viszem el, gyalogolhatnak hazáig. Messze lakhatnak? Hát persze! Ha közel, nem jöttek volna biciklivel. Ha a lányét viszem el, a fiú hazavihetné, de mit kezdek én lánybicilklivel?” Felállt, elindult. Messziről még visszanézett, a bicikliket már nem látta, a fiút se, a lányt se. Csak a nevetésük kísérte a kőtöltés végéig az öreget. A kocsma előtt. „Szerzek is helyette!” Nézelő- dött, ki is választott egyet, de az le volt zárva. „Nekem is azt kellett volna, lezárni! De ki hitte volna, hogy másnak is jó az a...” Lesben állt a szemközti kapu alatt. Várta hagy valaki bemenjen a kocsmába, hacsak egy fröccsre is... Nem kellett sokáig várnia. Egy fiatalember érkezett, járdához illesztette a pedált, a táskáját is a kormányon hagyta. „De mit csináljak a táskájával? Lehet, hogy pénz is van benne, igazolványok, papirok. Nekem csak egy bicikli kell. Felülök rá, fél perc. Elhajtok a sarokig, megint fél perc. A másik utcában ledobom a táskát, és megvan a bicikli. De ha keresi? A táskát is? Lehet benne olyan irat, ami fontos!” Fekete túra érkezett, lezárta a gazdája. Aztán egy női bicikli parkolt,^lezáratlanul. „Női nem kell! De hol marad ilyen sokáig a fiatalember? Szerencséje, hogy figyelem a táskáját, Így nem viheti el senki. Hacsak én... Rá kéne akasztani a nőire! Es ha pont akkor jönne Jd? Mit mondok néki? Hogy ne haragudjon, eltévesztettem... Nem, nem jő! Na, talán az. Nem zárta le, nagyszerű! Menj csak be, ■pajtikám! Ügy, ni! Most állsz sorba. Hányán lehetnek előtte? Bemegyek, megnézem, kijövök, ráülök, mintha az enyém lenne...” Magára hagyta a kapualjat, át az úttesten, be a kocsmába, 'nyakát nyújtogatta. — Niosak, az öreg Jogi! — újongott valaki, bele is karolt és húzta a csapos felé. — Mit iszol, öreg? — Semmit-semmit — dadogta az öreg. — Meg akarsz sérteni? — Hát jó — mondta megadón, s akkor már érezte; hogy fuccs annak a biciklinek. — Egy kis-^ fröccsöt, pirosat! — Velem nem lehet kicsit inni. Egy nagyfröccsös a pirosból — szólt ismerőse a csaposnak. Míg megitta a fröccsöt, nézte a lezáratlan bicikli gazdáját. „Rendes embernek látszik, kár lett volna pont az öviét...” — Mi az, öreg? Nem telik? Hallod? Az öreg odalkapta a fejét. — De. dehogyis nem. Csak a gyomrom... Tényleg fájt a gyomra. Az idegességtől, öt is elmúlt már, hatra kellett mennie a majorba, és bicikli még sehol. Kditta a fröccsöt, elbúcsúzott. „iMásik kocsmát kell keresni!” Újból egy kapu alatt. „Az is lezárta, pedig rozzantabb, mint az enyém. Most már az sem érdekel, ha női.” Férfikerékpár érkezett. Gazdája letámasztotta a fal mellé, s bement. „Ez az! Indulj, öreg! biztatta magát. — Ezt már nem hagyhatod ki! Szerezzen helyette... Szerezzen helyette.. Aki látta az .öreget, meg nem mondta volna, hogy hetvenkilenc éves, úgy tekert A harmadik' utcában lelassított, eligazította magát az ülésen, mert fura volt neki, hogy olyan ferde a nyereg. Hat előtt két perccel ért a majorba. Váltótársa már indulásra készen várta. Pgyedül maradt. „Szegény ember! Már bizto- san keresi. Bemegy a kapuk alá, hátha valaki viccelődött, aztán az állomás is eszébe juthat, talán bejelenti holnap és keresik. Mi lesz, ha nálam találják meg? Le kéne festeni. A lámpát ledobni róla, a nyeregre svejcisapkát húzni... Nem! Visszaviszem reggel. Es ha akkor is ott keresi? És meglátja, hogy én... Rendőrt hív... Mit mondok? Visszaviszem, de nem oda, hanem a másik utcába.” Soha ennyire nem várta a reggelt. Aludni sem tudott, egyfolytában a másikra gondolt. Hatkor felült az egyenes nyergű biciklire, és tekert a kocsma felé. Ahogy elgondolta, (falnak támasztotta a szomszéd utcában, és elsomfordált onnét. Harmadnap nézett arrafelé, a bicikli még mindig ott árválkodott. A lámpáját valaki már letörte róla, a dinamó is hiányzott.
