Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-21 / 223. szám

1978. szeptember 21. • PETŐFI NEPE 0 3 ŰJ GYÓGYSZERTÁR, TORNATEREM, ÚT, ÓVODA, GLÓBUSZ 1 Szabadszállási változások •***& • Gyógyszertár épül a tanácsháza mellett. WMSK&- . • Ebből a mocsárból nem is olyan sokára szabadidőpark lesz. ÜÜ&» • Szabadszállás első tornacsarnoka — félkész állapotban. Akármelyik irányból is érkez­zék Szabadszállásra a kíváncsis­kodó, biztosan lát valami újat a nagyközségben. A központban például azt, hogy a tanácsháza bő­vül. — Korszerű gyógyszertár van készülőben — jegyzi meg Bedő Ferenc tanácselnök. — Mivel má­sutt nincs felhasználható terület, így a mi székhazunk mellé kerül a létesítmény, öt és fél millió fo­rintba kerül, s 1979 második fél­évének elején lesz az avatás. A költségekből több mint négymil­liót a Gyógyszertári Központ Vál. lalat, míg az új gyógyszerészi la­kásra a megyei tanács adott cél- csoportos keretet. Kihasználjuk persze az építkezést mi is, bizo­nyos bővítésre ugyanis nekünk is szükségünk van. Zsúfoltak az iro. dáink, kicsinek bizonyul a tanács­termünk is, ezért az új szárny­ban két hivatali helyiség, egy vb-, s egy tanácsterem lesz kialakítva. A jelenlegi nagytermünket fel. újíttatjuk, a házasságkötések kor­szerű helyszínévé tesszük. Külö­nösebb gondunk nincs az építke­zéssel. A saját költségvetési üze. műnk a kivitelező, ám a har­mincöt embernek bizony nem kis munkát jelent a beruházás .... Szép környezetben, fákkal öve­zett téren egész kis iskola-komp. lexum magasodik a falu központ­jában. Itt is építés jelei látszanak. — Április negyedikére vagy május elsejére lesz átadható' a nagyközség első tornacsarnoka, amelyet 4,5 millió forintért a he­lyi Lenin Termelőszövetkezet épí. tőbrigádja épít — mondja Bedő Ferenc. — A falak már állnak, s remény van arra, hogy nem csú­szik majd a határidő. Tulajdon­képpen nemcsak a nyolcszáz otta­ni iskolásnak teremt tornalehető, ségetj a csarnok, hanem módot nyújt teremsportokra is. Eddig meglehetősen mostoha- körülmé­nyek között voltak a kisdiákok: mindössze egy, a célra nem is na­gyon alkalmas termecskében gya­korolhatták, illetve, ha jó az idő, akkor az udvaron. Különösebb változás még nem látszik a község határában levő laca-parton, de hamarosan meg­kezdődik itt is a munka. — A mocsaras területet szeret­nénk minél hamarabb, talán még az idén lecsapolni — tájékoztat' a tanácselnök —, majd pedig fel­tölteni. A nem is nagyon távlati tervek szerint eltüntetjük az ot­tani szemétfészket, s pihenőterü. letet alakítunk ki, társadalmi munkában is. Lesz egy kis ta­vacska, sportpálya, egyszóval amolyan apró szabadidő-központ. — A negyedik újság pedig a Közvágóhíd utca korszerűsítése. A járási útfenntartó szervezet dol­gozói már majdnem végeztek a nyolcszáz méter hosszú út aszfal. tozásával. Régi gondunk oldódott meg ezzel. Vannak persze egyéb újdonsá­gok is Szabadszálláson. Az év vé­géig több mint negyven tanyába vezetik be a villanyt. Meglehető­sen drága ez, összesen 1 millió 700 ezer forintba kerül, amiből 400 ezer a községi tanács „része”, míg 600 ezer forintot az ottani lakosok fizetnek — a többi me. gyei támogatás. Közben már gondolkodnak a VI. ötéves terven is. Oj, tíz tan­termes általános iskolára lenne szükség, de egyelőre nem tudnak honnan előteremteni 16—18 mil­lió forintot. Meg kellene oldani a vízhálózat rekonstrukcióját is. Üj kútra, nagyobb glóbuszra van szükség, s cserére szorul a ge. rincvezeték. A hálózat kiépített, éppen csak elegendő víz nincs — adott tehát a feladat. Ezzel egy- időben szeretnék megoldani a szennyvízelvezetés gondját, de úgy látszik, hogy erre csak 1985 után keríthetnek sort. A két éve megnyitott 100 személyes óvodát bővíteni szeretnék két csoporttal, társadalmi munkában. Ennek részben már meg is teremtették a pénzügyi fedezetét: vállalati hozzájárulásokkal. Ha lenne ka­pacitás, a mostani tervidőszakban fel is avatnák a két új csoport, szobát Szabadszálláson. B. J. Turistaként az NDK-ban III. Kutak és fegyverek E kis jegyzet első részében azt ígértem az olvasónak, hogy nem beadeker- szöveget írok, hanem tapasztala­taimról, tűnődéseimről, megfi­gyeléseimről beszélek főleg. Nos, úgy látszik mégis eltérek ettől az ígérettől, hangsúlyozom azonban, hogy csak látszólag. Mert amint a hírnév változatairól szóló sorók is bizonyítják, az elmúlt korok­ban élt emberek, akkor esett tör­téneteik is alkalmasak a jelen­kori tűnődésre. A stolpeni, majd a königsteini várban járva két kút váltotta ki csodálatomat, s indította meg tű­nődésemet. Kezdjük az utóbbival. Köningstein (királykő) félelmetes sziklavár. A földszintről óriási lift emel bennünket a várudvar- ba, s már a felvonóban. hallom: 1942-ben Henry Giraud francia tábornok — máig 'ismeretlen mó­don — megszökött innen, j Ez azonban a vár történetéhez tar­tozó legendák közül a legfrissebb. Belépünk a Kútházba, s némi tolongás után nekem is sikerül lenézni az irdatlan mélységbe. Semmit nem látok, de érzem a feneketlen sötétség fuvallatét és vonzását. Látom, hogy körül a kútban gazdagon virít az üdezöld moha, az örök homályt, a nyir­kos levegőt kedvelő növények kisded tenyészete. Otthoni, gye­rekkori kutak jutnak eszembe mohos favödrökkel, csikorgó lánc­cal, vájára eresztett ökrökkel, egy-egy, csak hírből hallott ön­gyilkossággal, az örökös szülői tiltással: ne menjetek közel a kúthoz, beleránt a béka... Pedig azok az alföldi kutak, amint felldéződnek az emlékezet mohái között, csupán ürgelyuk­nak tűnnek a mostani mellett. Érdekes, bár ismerős borzongás fut át rajtam. A hajdan belém ivódott, s úgy tudtam azóta már az ösztönökből is kirostálódott ku­takkal szembeni viszolygás, ime hűs lehelletével most újra hom­lokon üt itt a königsteini Kútház- ban a mélység fölé hajolva. Át­adom másnak a látvány lehetősé­gét, s magam kifordulok az év­százados fákkal, önfeledt madár­dallal ékes várudvarra. A büfé­nél turisták kávéznak, fagylaltoz- nak, süteményt esznek, hadakoz­va a darazsak ezreivel. Állok az udvaron a darazsak zsongásában. Magamban érzem a kút mélységét, és szinte látom a kötélen függő embereket, hallom a súlyos kalapácsok zuhogását, amint vésik a kutat. Kényszer- munkások, szakemberek, vállal­kozók. Egyszercsak elcsendesül­nek a kalapácsok, a vésők, meg­áll a kivájt követ fölhúzó csiga­sor: sztrájkolnak a kőbányászok, a kútásők, magasabb bért kérnek, mert irgalmatlan nehéz a munka, amit már három éve csinálnak;... Megkapják a magasabb bért, s új­ra ütésre lendülnek a kalapácsok. Nyolc év alatt készült el a 152,5 méter mélységű kút, amely az­után közel négyszáz évig (1967-ig) ontotta a jéghideg, tiszta vizet. A kút ma is tökéletes, de a várban már vízvezeték szolgál A königsteini erődítményben már javában működött a kút, amikor a Stolpen Burgban hoz­záfogtak egy másik építéséhez. A munkát 1698-ban kezdték, s az első ütések után ráébredtek, hogy iszonyatos erőpróba előtt állnak. Itt ugyanis nem homokkőbe, ha­nem gránitba kellett verni a vé­sőt. A vizet 22- év múlva, közel kilencven méter mélységben ér­ték el — feltételezésem szerint már nem azok, akik elkezdték a munkát. Egy azonban biztos: Co­sel grófnő hosszú fogsága idején már ennek a kútnak a vizét fo­gyasztotta. Fölegyenesedve a kútra fekte­tett rácsról, csoporttársaim fény­képezéshez állnak, én pedig a vár mellvértjére támaszkodva bámu­lom a bukolikus tájat, hallom a vésők csattanását, látom amint a kútból kötélen egymást húzzák fel áz emberek, majd újabb, friss erők ereszkednek le. Talán néha elszakadt a kötél, talán kőtömeg omlott a munkásokra, talán aki a fáradtságtól elcsigázva néhány percet pihenni akart, azt a várúr megkorbácsoltatta... Talán! S amíg ilyenformán próbálom be- leérezni magam a kútásók gyil­kos élétébe, lemaradok a csoport­képről Így járok a Zwingernél és a Drezda közepén álló Mária- templom mementóként megha­gyott, borzongató romjainál is. Óvoda és népesedés T lyenkor ősztá- jón újságcik­kek, rádió- és televí­zióriportok hoznak hírt már szinte rend. szeresen az óvodai helyhiányról. Lehetne ismételni az adatokat, tényeket, melyek ar­ról adnak számot: zsúfoltak a megye óvodái is. A városok közül talán csak Kalocsa kivétel, ahol — bár a helykihasználás itt is a száz százalék fölött van — a többihez viszonyítva kedvező a kép, alig néhány gyermek felvéte­lét kellett elutasítani. Leginkább feszítő a helyzet évek óta a .me­gyeszékhelyen, holott köztudottan messze túlszárnyalták a bővítés­ben-a tervezettet. A kérdés az — országosan is így merül fel — vajon reálisak-e, tényleg az igé­nyekhez igazodóak-e a tervek, s megengedhető-e, hogy az óvodák létesítése elmaradjon a valós szükséglettől? Illetve milyen tár­sadalmi, politikai szempontok és követelmények alapján kell elbí­rálni, rangsorolni tervezésben és építésben egyaránt az óvodai he. lyek számának gyarapítását. Az már régen köztudott, hogy az úgynevezett országos normatí-; vák felett régen eljárt az idő, s a helyi tanácsok a tervek készí­tésén túl is ehhez igazodnának, le­küzdhetetlen gondok elé állítanák a népgazdaságot. Az óvodai he­lyek száma ugyanis — s ez is nyilvánvaló — közvetlenül kihat az édesanyák munkába állásának lehetséges időpontjára, előbbre hozhatja vagy hátrább tolhat­ja azt. 0 Manapság azonban már nem. csak a tervezett munkáskéz szem­pontjából mérlegelik az óvodai igényeket, de tudatosulnak a mű­velődéspolitikai elvek is. Az óvoda iskolaelőkészítő szerepe egyre fon­tosabb lesz a nevelési célok meg­valósításában, még ha mindenütt nem is látják ezt ennyire világo­san. Gondoljunk csak az eléggé általánossá vált gyakorlatra, ami. kor azért nem veszik fel a gyer­meket óvodába, mert odahaza „gyesen van” a mamája. Sajnos, a népesedés szempont­jából ritkán vizsgálják a teljes óvodai ellátottság szükségességét. Nem túlzás azt mondani, hogy csak szűk praktikus szempontok kényszerítik ki legtöbb esetben a döntéseket, s nem a távlati előre­tekintés. Nincs még kimondva, hogy az ország népességszáma szempontjából is nélkülözhetetlen a tényleges igényekhez igazodó óvodai ellátottság, s ennek hiánya közvetlen csökkenést okozhat a népesedésben. Jelenleg ott tar­tunk, hogy míg az egyik oldalon jelentős szociális kedvezmények­kel a népesedési helyzet megja. vitását ösztönzi államunk, a má­sik oldalon tudatilag is fékezi ezt a gyermekintézmények szűkös volta, az elhelyezések körüli örö­kös huzavona és annak nehézsége. 0 Ha az összefüggések felisme­rése hiányzik, ennetc oka elsősor­ban az, hogy az ország tényleges népesedési helyzetének és várha­tó hatásainak elemzése még nem „mindennapfTeckéje” a tervezők, nek és döntéshozóknak. Pedig ide­je lenne, hogy azzá váljék. A né­pesedési előrejelzések ugyanis — különböző okok folytán — nem valami biztatóak. Szaknyelven szólva: népünk egészséges repro­dukciójához szükséges gyermek­létszám még mindig elmarad a szükségestől. A népesedési hul­lámgörbe nemcsak a születések számának emelkedésére reagál érzékenyen, de arra is, hogy a szü. lőképes korúak lélekszáma több, vagy kevesebb. A demográfiai előrejelzések szerint ennek alap­ján az elkövetkező években a születések további csökkenése várható. S ez a bizonyos „egész­séges reprodukció” csak úgy ala­kulhat ki, ha a családok jelenté­keny része a három és az annál több gyermeket is vállalja. Nos, valljuk be őszintén, az ilyen kö­rülményeket is mérlegelő szemlé. lettől, s még inkább az ehhez szükséges feltételek megteremté­sétől még eléggé messze vagyunk. 0 A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésének határozata is utal rá, hogy a tervidőszak második felében több szociálpolitikai in­tézkedés várható a népesedési po­litikával összefüggésben. Gazda­sági lehetőségeinkkel összhang, ban például sor kerül majd a há­rom- és többgyermekesek családi pótlékának emelésére. Az orszá­gos átfogó intézkedésekhez iga­zodva azonban szükség van a he­lyi lehetőségek még hatékonyabb kibontakoztatására is. A jelen kő. rülmények között a lakáshoz jut­tatás mellett, s azzal szinte azo­nos rangsorban a gyermekintéz­mények kerültek az első helyre. A fiatal családanyákat az ott­honhoz jutással egyidejűleg, a megfelelő életminőség elérése cél­jából, a mielőbbi munkába állás, ra ösztönzi az is, hogy el ne ma­radjanak a megszervezett tudás hasznosításában. A „gyes” csak átmeneti hasznos lehetőség,_ s úgy egészséges, ha az utána kö­vetkező lépést is akaratától és elhatározásától függően megtehe­ti az, aki vállalja az utódnevelés nagyszerű hivatását. Vagyis műn. kába állhat mielőbb, mert bízhat abban, hogy megfelelő gondozást kap gyermeke a közeli bölcsődé­ben, óvodában. 0 A szocialista társadalom fel­adata ennek a lehetőségnek mi­előbbi megteremtése, hogy a né. pesedési arányok javulásának ez se legyen akadálya. T. P. Az idén több a jó fajtájú, korai érésű vetőmag Az őszi gabonavetéshez a gaz­daságok átvették a vetőmagot, az esetleges pótmegrendeléseket azonban a V etőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat még figye­lembe veszi. Az állami gazdaságok és a tsz-ék magasabb genetikai érté­kű vetőmagolt használnák fél ezekben a napokban, mint ta­valy. A számítások szerint a for­galomba hozott búzafajtáknak keréken kétharmada korai érésű. Az őszi búzák egynegyede már hazai nemesítésű. Az elmúlt években nemesített szegedi, mar- tonvásári és fertődi fajták mind jobban elterjednék a termelői 0 A königsteini kút. Megértő társaim aztán már „nem törődnek” velem, amikor az egyszer végig csodált képtár he­lyett most a fegyvertárba kanya­rodom. Itt, az óriási teremben mindenféle náció nyüzsög. Nagy­papa magyarázza atomkori szüle­tésű unokájának a buzogányok, a kopjak, görbe és egyenes kardok, íjak, pajzsok hajdani rendelteté­sét. Magam elcsodálkozom azon, hogy micsoda leleményre képes az „ellenséget” legyőzni akaró ember, a hazát, az otthont ve­szélyben tudó iparművész, fegy­vergyártó, katona. Mire képes az újabb területeket, újabb népeket léigázni szándékozó támadó? A fegyverek, pajzsok, mellvértek, páncélöltönyök nemcsak célsze­rűek, de az acéllemezek csataje­gyakorlatban, mindenekelőtt azért, mert jól alkalmazkodnak a hazai klimatikus és talajviszonyokhoz. Nagy mennyiségben használnak a termelők szovjet és egyébék kö­zött jugoszláv eredetű búzákat. A tavalyinál mintegy 20—25 százalékkal nagyobb az igény az őszi árpa vetőmagja iránt, az üzemek főként a magyar fajtá­kat keresik. A gazdaságok el­múlt évi vetőmagtermése ugyanis a vártnál rosszabbul sikerült, a nehezen csírázó készleteket szá­mos nagyüzem a vetésnél nem hasznosíthatja, ezért a vetőmag- vállalatoknál rendeltek árut. Ez­zel egyidejűleg rozsvetőmagból is kielégítették az igényeket. (MTI) lenetekkel gazdagon díszítve, arannyal, ezüsttel futtatva, orosz­lánokkal, farkasokkal, kígyókkal, sárkányokkal, bűvösnek vélt jel­mondatokkal telerakva. Ez atest- reszabott páncél-konfekció nem­csak a harcosoknak dukált, de a lovaikat is beöltöztetve mintegy harci járművet kreált belőlük. Kengyelek, sarkantyúk, vörös bár­sonnyal puhított nyergek, drága­kővel rakott kardhüvelyek, ra­finált szerkezetű mordályok, mé­teres pisztolyok, lőportartók, harc­téri, hordozható patika millió fi­ókkal, hevederek, szíjak, kések, és újra páncélok és páncélok. Micsoda pénz, micsoda emberi munka, micsoda pazarlása az anyagnak, a szellemnek, az erő­nek, s micsoda zsákmány a túl­élőknek, a győzőnek? Látom az ezüsttel futtatott páncélban meg­induló lovasokat, hallom félelem­től és „harci kedvtől" fűtött ordí­tásukat, a lovak kétségbeesett nyerítését, a gyalogosok csöröm­pölő vonulását, a dárdák recse­gését, a lóról lezuhanó lovagok tompa, fémes puffanását, az ösz- szeverődő, szikrázó pengéket, s valahonnan a seregek mögül az egész csatazajt aláfestő dobper­gést. Aztán elcsendesül a mező, az élők elvonulnak, a holtak pán­célkoporsóban nyögnek a derese- dŐ fűben. Jönnék a héják, kar­valyok, s hegyes csőrökkel be­ütnek a sisakrostélyon. Később jóllakva, elnehezülve tollászkod­nak a csöndverte mezőn... Kint turisták fényképeznek, a kanyarban csikorog a villamos, könnyű ruhákban járnak az em­berek. Míg társaimat várom, egy fagylalttal hűsítem magam. Gál Sándor (Következik: Fehér asztal mellett) Tanácselnöki értekezlet a Parlamentben-A jövő évi tervezéssel, és a költségvetéssel kapcsolatos taná­csi feladatok előkészítéséről tar­tott tájékoztatót Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese és Kállai Lajos pénzügy­miniszter-helyettes, a fővárosi, a megyei és a megyei városi ta­nácselnökök értekezletén, ame­lyet szerdán tartottak Buda Gá­bornak, a Minisztertanács Taná­csi Hivatala elnökhelyettesének vezetésével a Parlamentben. (MTI) Gazdasági fejlődés szovjet segítséggel Az első mongol—szovjet barát, sági és együttműködési szerződést 32 évvel ezelőtt kötötte meg a két állam. A Szovjetunió testvéri se­gítségének köszönhető többek kö­zött az, hogy az ipar ma már je­lentős szerepet játszik az egykor elmaradott agrárország életében. Az össztársadalmi termelésnek egyharmadát, a nemzeti jövede­lemnek egynegyedét, az export, nak a felét adja az ország ipara. Az elmúlt tíz esztendőben a szov­jet szakemberek segítségével 480 ipari és szolgáltató vállalat kezd­te meg a munkát a Mongol Nép- köztársaságban. Mindez olyan fejlődést jelentett az országnak, amelyről az itt la­kók korábban nem is álmodhat, tak. Jelenleg 24 óra alatt any. nyi villamos energiát termelnek, mint 1935-ben egy egész eszten­dő alatt. Negyvennyolc óra alatt annyi építőanyagot állítanak elő, mint az egész 1940-es évben. Az ipar és a mezőgazdaság fej­lődése jelentős társadalmi válto­zásokat is hozott. Mérnököket, technikusokat, gépészeket képez­tek. A szakemberekre az élet minden területén szükség van. Az ő munkájuk segítségével sikerült az elmúlt néhány évben az egy. kori jurtatelepülések helyén 20 város és 300 község korszerű la­kóházainak a felépítése. Az ország természeti kincseinek a kiaknázásához is sok segítséget kap Mongólia a szocialista orszá­goktól, elsősorban a Szovjetunió­tól. így kerülhet sor olyan nagy­üzemek létesítésére, mint például az ERDENET ércdúsító kombinát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom