Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-19 / 221. szám

1978. szeptember 19. • PKTÜfct WE • 5 BEFEJEZÉS ELŐTT A TISZAKÉCSKEI DIÁKOTTHON Már számolják a napokat! Százharmincán laknak a tiszakécskei diákotthon­ban, majd háromszor annyi 'fekvőhely szerepel az intézet leltárában. Téved, aki pazarlásra gondol! . Egy bérelt magánházban, gondosan cspmagolva tetszetős, kényelmes, kárpitozott hálóalkalmatossá­gok zsúfolódnak, ott várják az új épület elkészül­tét. A régiben most használatos rokkant vaságyak ekkor válnak feleslegessé, ekkor csökkenthetik a leltári tételeket. 'Búcsút mondanak a már 'bizony ütött-kopott berendezés nagy részének. Október végétől mások lesznek az igényék; az új körülmények új kíván­ságokat keltenek. Ami jó volt a majd negyvensze­mélyes háilóhelyiségben, aligha felel meg a modern mégy-öt ágyas szobákban, amit kényszerből eltűr­ték a szűkös tanulószobákban, elviselhetetlen lenne új helyükön. . Szeptemberben még szekrények tetején, üres sar­kokban tárolják az értékes bábfigurákat, két hó­nap múlva már célszerűen formált raktárban óv­ják a híres öntevékeny csoport felszerelését. Mon­dani sem keil talán, hogy végre saját próbaterem­hez is jutnak. A könyveket sem kell két sorban a polcokra préselni: kényelmesen elfér majd minden az olvasószobaként is használható új könyvtárban. Ki tudja, a, konyhaszemélyzet örül majd jobban a tágasabb helynek, vagy a diákok a klubszobáknak? Összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerülnek, a rég kinőtt hajléktól mégis nehéz az el­válás. Különösen a hosszabb ideje itt működő ne- ,velőknek, gimnazistáknak. Emlékek erdeje köti őket a kiszolgált épülethez. Dr. Tóth Géza, a kollégiumi nevelés országosan elismert szakembere a kezdeti gondokra emlékezik. — Kis lépcső vezet a hálóhelyiségekhez. Sfrva áll előtte egy tízéves kislány. Félt a lépcsőktől, so­hase látott ilyet! Egy másik hozzá se nyúlt az étel­hez, kiderült, hogy nem tud mit kezdeni az evőesz­közzel. Régen volt, tíz-tizenöt éve, most már a tanyai gyerekek is mások. Persze nem mindenben változ­tak előnyükre. Sok derék család beköltözött és az elárvult tanyákat megszállók közül — hogyan is mondjam — nem mindegyik rajong a munkáért. Megszűnt a kezdeti bizalmatlanság! A kollégis­taként érettségizett 28 diákból húszán tanulnak egyetemen, főiskolán, az arány lényegesen jobb az országos átlagnál’. A felsőbb oktatásban részesülők közül tizennyolcán haboztak. A legutóbbi pesti sze­repléskor odament hozzájuk egy leendő mérnök. — Nézze Géza ibácsi, bizony nagyjából élfelej­tettem amit a gimnáziumban tanultam, de a cso­portban szerzett élmények frissen élnek bennem. Ilyen pillanatokért él a pedagógus, a népművelő, Mert ebben a diákotthonban egyet jelent a két kö­zös nevezőjű hivatás! 'Diákok, nevelők hónapok óta készülődnek az új honfoglalásra. Az1 igazgató kékfestő függönyöket , ügyeskedik a könyvtárszobába,'a nagyobb gyerekek térítőkét, keresztszemes függönyöket készítenek. A napokban beszélik meg a Képző- és Iparművé­szeti Gimnázium tanáraival, növendékeivel, hogy milyen dísztárgyakra lenne szükségük. Vállalták, hogy küldenek a környezethez illő textíliákat, csi­nálnak mozaikokat, segítenek a berendezésben. Most már a módosított határidő betartását vár­ják. Látszatra csak félkész az épület, de már a burkolok, villanyszerelők dolgoznak, hamarosan felvonulnak a festők és jöhetnek az alsósok (hu- szonegynéhányan), a felsősök, a gimnazisták és most először a szakmunkástanulók. Eddig a hely­hiány miatt az általános iskolát befejező kollégis­ták közül csak a helyi gimnáziumba jelentkezettek maradhattak az intézetben. Most a 35 hálószobá­ban, a közös helyiségekben ők is otthonra lelnek. Már számolják a napokat! Heltai Nándor A Sarló jegyében • Kéménden tábortüzet raktak a fiatalok, s a többi között Dinnyés József polbeat énekes műsorát hallgatták meg. ötven év telt el azóta, hogy a Sajó völgyében fekvő Gombaszögön, 53 csehszlovákiai magyar di­ák megfogalmazta egy új értelmiségi nemzedék tár­sadalmi és művelődési programját. A kis, sarlós zászlók alatt gyülekező fia­talokéit, ettől kezdve ne­vezték el „sarlósaknak”. A mozgalmat jelképező sarló, valamint röpiratuk címe: a Vetés — is érzé­kelteti, hogy a sarlósokéit elsősorban a parasztság ér­dekelte. A mozgalom lel­kes ihletője, Balogh Edgár vezetésével néprajzi és szociográfiai falukutatáso­kéit szerveztek, megelőzve a hasonló, magyarországi törekvéseket. A falvakban, kint a terepen döbbentek rá, hogy mennyi feladat vár rájuk a történelmi helyzet reális felmérésé­ben, a haladás ügyét szol-' gáló akciók kezdeménye­zésében. A továbbfejlődés útjait keresve és körüket egyre szélesebbre tágítva jutottak el a forradalmi munkásmozgalom, a marxi —lenini ideológia és a kommunista pártosság cél­jainak élfogadásáig. 'Felvették a kapcsolatot a Duna-medence haladó írói­val — Móricz Zsigmonddal, Kassák Lajossal, Balázs Bélával, József Attilával, Julius Fucikkal, Jan Poni- csonhal, részt vetitek Barta Lajos és Fábry Zoltán fo­lyóiratai — Új szó; Az Üt — szerkesztésében. A Sar­ló-mozgalom jelentőségét bizonyítja, hogy a faluku­tatástól, regősjárástól, a ki­sebbségi jogvédelemből és etikai szocializmusból el tudott jutni a nemzetközi osztályforradalom megfele­lő szakaszába. Bekapcsoló­dott a munkásmozgalomba, vállalta a tudományos szocializmus tanait. A Sarló nem szigetelő- dött el a 'haladó cseh és szlovák mozgalmaktól. A kapcsolatokat Nagyidai Er­nő jogász építette a cseh és a szlovák diákokkal. Ma is rendületlen buzgalom­mal munkálkodik a baráti kapcsolatok ápolásán és szélesítésén. — A Sarló történeti ér­téke éppen abban mutat­kozik meg — vallja —,' hogy a magyar nyelvterü­leten elsőnek tudta a fia­tal értelmiséget a 'leghala­dóbb útra terelni, s fejlő­dése folytán később a pártba vezetni. Akkoriban alig húszévesek voltunk, s ennek a generációnak a legtöbbje máig is megáll­ta a helyét. Ahhoz, hogy megértsük a Sarló jelentőségét, fel kell idézni azt a kort, amikor a nemzetiségek kö­zött úgyszólván csak a gyű­lölet uralkodott — Apáink hihetetlennek tartották, hogy Magyaror­szág kétharmad része vég­legesen a szomszéd orszá­gokhoz kerüljön. Horthy Magyarországa pedig egész fennállása idején a vissza­csatolás reményében csi- títgatta az éhes proliszája­kat Es ekkor jelenik meg a Sarló, amely reálisan látja, hogy új hazában'kell élni, barátságban a többi nemzetiséggel. Elsők vol­tunk a kisebbség híd-sze- repének és a szomszéd né­pek barátságának hirdeté­sében. Ez a mára termé­szetes szemlélet akkor óriá­si vihart keltett nemcsak a csehszlovákiai magyar el­lenzéki pártokban, hanem még a pesti parlamentben is. A Sarló majd tízeszten­dős működésére azonban felfigyeltek a haladó gon­dolkodású magyarok, a cseh és szlovák fiatalok, művészek is. A gombaszö­gi zászlóbontásból így nő­hetett ki az egyik leg-., élőrevivőbb magyar szelle­mi megmozdulás. A régi sarlósok legjobbjai már korán előttünk felismerték, hogy a nemzetiségi kultú­ra és valóságszemlélet csak a 'nemzetköziség eszménye alapján alkothatja meg vi­lágképét és programját. A Sarló máig ható öröksége, hogy „felismerte és érvé­nyesen fogalmazta meg a csehszlovákiai magyar nemzetiségi lét alapvoná­sait és távlatait” — írta ünnepi köszöntőjében Du- ba Gyula, a Bratislavában megjelenő Irodalmi Szemle főszerkesztője. Ezt az örökséget ml is nagyra becsüljük és gon­dozzuk. A Kossuth - Kiadó közeljövőben megjelenő kiadványában, a Sarló ti­zenkét vezetőjétől olvas­hatunk visszaemlékező, elemző írásokat a mozga­lom megalakulásáról és ki­bontakozásáról. Szeptem­ber 21-én délután, Sarló­emlékkiállítás nyílik a deb­receni Déry Múzeumban. A tárlat megnyitását kö­vetően emlékestet is ren­deznek a múzeum díszter­mében, a mozgalomban részt vevő írók — Jócsik Lajos, Dobossy László és Sándor László — közremű­ködésével. Maga a Sarló-mozgalom pedig az utóbbi években — ha más formában is — újjáéledt. Honismereti ke­rékpártúrákat szerveztek, amelynek résztvevői: szlo­Nyelvjárásainkról Erről a tárgykörről már több­ször volt szó rovatunkban. Rész­letesen nem tárgyaltuk, csak az éppen időszerű kérdéseket ismer­tettük. Sokan cikkeztek róla, mert hiszen az volt a nagy kér­dés, hogy mi lesz a nyelvjárások sorsa a műveltség emelkedése és a tömeginformációs eszközök (újságok, könyvek, rádió, televí­zió) elterjedése folytán. A má­sik fontos dolog az volt, hogy meg kell becsülnünk a nép nyel­vét, hiszen az nem elrontott ma­gyar nyelv, hanem az irodalmi' nyelv és a 'köznyelv mellett a harmadik nagyon fontos nyelv- változat. Amint még beszélünk majd róla, nem a magyar nyelv egyik megtűrt változata, hiszen állandó kapcsolatban van nyel­vünk életével, fejlődésével. A nyelvjárások nemcsak gazdagítot­ták irodalmi és fcöznyelvünket, hanem olyan nyelvi elemeket, szavakat, ragozási formákat is megőriztek, amelyek már kihul­lottak, kiavultak nyelvünkből. A nyelvjárásokkal való foglal­kozás most azért is időszerű, mert majd 30 éves gyűjtőmun­ka után 1969 és 1978 között je­lent meg A magyar nyelvjárások atlasza 6 kötetben vagy inkább részben, amely a magyar nyelv­járások sajátságait foglalja ösz­sze. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte az utolsó órában, amikora nyelvjárások rendszere már bom­lófélben van. Ruffy Péter, a Ma­gyar Nemzetiben közölt ismerte­tésében Az utolsó kötet címmel jogosan írhatta a nagy vállalko­zásról: „Ilyen nagy nyelvtudomá­nyi vállalkozásunk még nem volt, s a vállalkozás beteljesülé­se valamennyiünket a büszkeség öntudatával tölthet el.” A nyelvjárások ismertetésében természetesen csak a nagyközön­séget érdeklő adatokra térhetünk ki, a nyelvjárások aprólékosan feldolgozott rendszere csak a szakembereket érdekelheti. A kutatás és az eredmények rend­szerbe foglalásának módjaira majd mi is kitérünk. A nyelvjárásokról szólva elő­ször is azt állapíthatjuk meg, hogy egy nyelvjárást mindenki ismer. Azt, amelyiket a szülő­földjén hallott, vagy annak a te­rületnek a-nyelvjárását, ahol hosszabb ideig élt. Így a Bács megyeiek az ö-ző 'beszédet isme­rik. Jómagam a dunántúlit Ah­hoz kapcsol győri születésem, és habár négyéves koromban elke­rültem onnan, sőt pontosabban ide kerültem, szüleim és dunán­túli rokonaim révén nem felej­tettem él az ottani beszédet sem. De természetesen jól ismerem az ö-ző nyelv sajátságait is. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy úgy általában mindenki tud a nyelvjárásokról. Így fölismerik a palóc nyelvjárást, amelynek egyik .tipikus jellegzetessége az a és á hangok sajátos hangszíne. Ha pl. kiejtjük az apám szót, a köz­nyelvben az a—á abban különbö­zik egymástól, hogy az a ajak- kerekítéses hang, az á pedig nem. A palóc vidéken éppen for­dítva ejtik. De ráismerünk a du­nántúli beszédre is, amelyet sok egyéb között a - nyílt és zárt e hang nagyon határozott megkü­lönböztetése jellemzi. A köznyel­vi ember szó első e-jének nyílt­ságát az a-na tett két .ponttal je­löljük: ämber (az e a zárt e hang jele). De itt mondják az é-t i-nek: gip, szip (gép, szép he­lyett). Igaz, hogy az i-zést a bé­kési (vagyis a bikisi) ember is ismeri: szegíny, tányír, szip, ílek (szegény tányér, szép, élek). Ezt csak azért említettem, hogy lás­suk, mennyire nem lehet egy nyelvi jelenséget elhamarkodot­tan valamelyik csoportba osztani. Az ö-ző nyelv feltérképezve egé­szen Pest alá felnyúlik, sőt át­megy a Dunántúl délkeleti részé­re is. Ezért nem lehet ezt a tér­képezési módszert alkalmazni. Helyesebb, ha a gócát jelöljük meg. De ne feledkezzünk meg a göcseji, szalavóniai, sárközi, jász, kalotaszegi és csángó nyelvjárási' csoportokról sem. A mai felosztás szerint nyelv­járásokról beszélünk (pl. déli, nyugati, tiszai). Szélein találjuk a peremnyelvjárásokat (göcseji, őrségi, ormánsági). Nyelvjárás­szigeteknek a magyar nyelvű kör­nyezetben levőket nevezzük (pL a Tolna és Baranya megyei csán­gók). Az idegen nyelvi környezet­be beékelt nyelvjárásokat nyelv­szigeteknek nevezzük (pl. a fel­sőőri, a vágai). ‘Ezekben találjuk a legnagyobb eltéréseket, rész­ben , mert elszakadtak a nagy nyelvi közösségtől másrészt; mert a környező idegen nyelv hatása is nagyon érvényesül. Most ezt az említett kettőt jel­lemezzük. Felsőőr ma az osztrák Burgenlandhoz .tartozó - terület (Felsőőr, Alsóőr, Orisziget). Rá még a vallási megoszlás is jel­lemző (a felsorolás sorrendjé­ben: református, katolikus, evan­gélikus). Ennek a nyelvjárásszi­getnek a legfőbb jellemzője az, hogy hangrendszeréből a leg­utóbbi időkig hiányzott a gy én a ty hang, 'helyettük dzs-t és c-s-t találunk. Pl. nedzsven, addzson, udzs, dzsálog, bordzsm (negyven, adjon, úgy, gyalog; bárgyú); kucsa (vagyis kutya). A -nál/nél rag egyalakú: örzsiná, kertná. Hasonlóképpen a -hoz/ hez/höz is: hászho, tüszh (házhoz, tűzhöz). A névelő pedig a közei­re mutató 'névmásból lett: ez ember, e tinou (az ember, a ti­nó). A vágai nyelvsziget Szlovákiá­ban, a Vág folyó mellett találha­tó. Itt a birtokot birtokjellefl, vagy birtokos névmással fejezik ki. Pl.: enyim ló, tied ló, szom­szédé ló. A névelőt ritkán hasz­nálják: Ha fúj szél, zörög ajtó. OUan szőrös, mim majom. Az igekötő általában nem kerülhet az ige után. Pl.: Ki megmondta (mondta meg) ? Azt is kisőfab mekkapta (kapta meg). E saját­ságok kialakulásában a szlovák nyelv hatása is közrejátszhatott. Ennyit érdeklődéskeltésnek! Célunk csak az volt, hogy fidhív­juk a figyelmet erre az eléggé el­hanyagolt és nem kellőképpen ér­tékelt nyelvi változatra, a nép nyelvére. Aki igazi nyelvműve­lőnek tartja magát, annak ezt is ismernie kell. Kiss István KÉPTÁR — 2000 ÉVES ALAPZATON Városrendezés régészekkel Beszélgetés dr. Szentléleky Tihamérral, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével • A közelmúltban került felszínre az Iseum melletti rémai kori ba­zaltkő borítású út, melynek közelében egy épület falmaradványaira találtak. A kép hátterében az épülő városháza. (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) Szombathely római elődjét, Co- lonia Claudia Savariát időszámí­tásunk 43. évében alapították. Magyarország területén ez volt az első városi település. Jól véd­hető falakkal vették körül, a ha­talmas bazaltkövekkel borított utcák szabályos, derékszögű rendszerben épülitek. A város dé­li részén húzódó széles út men­tén keleti istenségek szentélyei helyezkedtek el. Az elmúlt húsz éviben napvilágra került az Isis- szentély, mely szinte meghatáro­zója, magja lett a mai város kul- túrközpontjánlak. Szombathely nagyra értékeli, tiszteli ősi emlé­keit, a mai városkép kereteiben őrzi a római kultúrát. Vas megye székhelyének fej­lesztési, városrendezési tervébe beleszólási joguk van a régé­szeknek. Az ő érdemük, hogy a 455. esztendőben földrengés kö­vetkeztében elpusztult Savaria maradványaiból egyre több fel­becsülhetetlen értékű lelet kerül felszínre. Az új városrészek te­lepítése világszerte nehéz, dön­tésre késztető kérdéseket vet fel, ha a föld alatt értékes egykori történeti emlékek húzódnak. A kultúrák egymásra hatásáról, a múlt jelenbe való átmentéséről beszélgettünk dr. Szentléleky Ti­hamér régésszel; a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével, akit Savarla-kutatóként ismer az ország. Jelenleg Szombathely to­vább épülő kultúiközpontjának területén Cservényi Vajk régész- szél újabb római leletek feltárá­sán dolgozik. — Szombathelyen a városren­dezési tervék készítésekor már húsz év óta figyelembe veszik, hogy az ókori Savaria központja fölé építkeznek. Szinte minden újabb 'beruházásnál feltételezhe­tő a római kori emlékek jelen­léte, ezért az építőipar felvonu­lását megelőzően ásatásokat foly­tatunk. (Az országban nem min­denütt sikerül ilyen megnyugtató módon megtoldani az ősi leletek megmentését.) Az elmúlt évtize­dekben az Iseum feltárása és a Romkert berendezése hatással volt Szombathely kultúrközpont- jának kialakítására. Itt kapott helyet a zeneiskola, az egykori zsinagógából létrehozott Bartók Béla koncertterem. Az így kiala­kult térfalat az Isis-szálló épü­lete zárja le a 'belváros felé. A centrum déli részén elegáns tér- beáMiitással emelkedik a most készülő városháza, mely stílusá­ban alkalmazkodik az Iseummal szembeni épületegyütteshez. — A romterület déli szakasza viszont még nyitott... , — Már nem sokáig. Tavaly or­szágos pályázatot 'hirdetett a városi tanács a szombathelyi képtár tervének elkészítésére. A kiírásnak alapfeltétele volt —a középület esztétikai megjelenése mellett — a kettős funkció: a bemutató termet magába fogla­ló épület hagyja érvényesülni az alatta feltárásra kerülő ősi ro­mokat Több mint ötven pálya­mű érkezett, a zsűri tagjaként mondhatom, remekeltek az épí­tészek. A legjobbak közül végül is a Vas megyei Tervező Iroda munkatársai nyerték az első di­jat: Mátis Lajos és Sólyom Mik­lós építészek. A kétszintes kép­tárat lábakra állították: nyolc nagy teherbírású pilon tartja majd a 2800 négyzetméter alap- területű épületet, melybe az Iseumra néző nyitott folyosóról lehet bejutni. A képtárban állan­dó kiállítás nyűik majd Derfko- vits Gyula és Dési Huber István festményeiből. .De maradjunk a régészeti té­mánál ... Már korábban ismert volt, hogy a képtár 'kijelölt he­lyén római emlékek vannak a felszín alatt. Ugyancsak ismertük az Isis-szentély előtti kilenc mé­ter széles bazaltkő útszakaszt és egy keskenyebb utat, mely kelet­ről nyugatra fut. Ez utóbbinak feltárását tovább folytatva, újabb leletekre találtunk. Ettől az út­tól dél felé egy pillérekkel ha­tárolt nagy épület falmaradványai kerültek most elő. Ha tisztában vagyunk is az Ókori város szer­kezetével, utcairendszerével, saj­nos sohasem lehetünk bizonyo­sak abban, hogy csaknem két­ezer év után mi maradt még meg az egykori emlékekből Már­pedig a föléjük emelt épület el­helyezkedésében éppen ezek a meghatározók. — Az Iseum élött húzódó nagy római utat a keleti szentélyek útjának nevezték él. Az egyik oldalon az Isis-szentély került elő, a másikon a Jupiter Doli- cheanusz kultusz körébe tartozó oltárok és áldozati tálak. Most a nyugati, tehát az Iseum oldalán folytatva a kutatásokat, mire számítanak? — Könnyen edképzelhető, hogy egy római kori középület foglal­ja el a teret, de az is meglehet, hogy a keskenyebb bazaltkő bo­rítású út után esetleg lakóházak következnek. Júliusig kiderül, hogy a képtár telepítését meny­nyiben befolyásolják az előkerü­lő emlékek. A feltáráshoz nagy társadalmi segítséget kapunk: szocialista brigádok, üzemi kol­lektívák, diákok, főiskolások vesznek részt az ásatásokban. A 700 ezer forint költségű feltárás­nak felét társadalmi munkában végzik. 'Már készül a beruházási program, hamarosan rajzaszta­lon lesz a kiviteli terv, s 1979- ben kezdődhet az építkezés. Ter­mészetesen az értékes régészeti terület teljes feltárására csak a képtár elkészülte után kerülhet sor. Az építkezés nem veszélyez­teti a romokat, mert a nagy tá­volságra áOlhltoltt pilonok nem bolygatják meg. A lábakon álló épület alatt jól érvényesülnek majd az ősi romok. A Savariai napok rendezvényei­nek idején Szombathelyre látoga­tók eddig is meggyőződhettek ar­ról, hogy a város művészeti éle­tének élő színhelye az Iseum. Az ókor hangulatát árasztó romok között operabemu tatákat, színi­élőadásokat, hangversenyeket tartanak. Féltő gonddal vigyáz­nak történelmi örökségükre, mely hatással van a város mai kultú­rájára is. H. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom