Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-17 / 220. szám

1978. szeptember 17. • PETŐFI NEPE • 3 Az életmód Alul: A legöregebb ház. • Fent: Egy új utca. Apostag felől érkeztem Duna- egyiházára, mint az első magyar szociográfus 43 esztendeje. Mára határában megállapíthatok any- nyit, hogy kis falu, homokbucká­kon épült, egy temploma van, a torony ormán csillag, a falut gye­pes legelő övezi, a legelőn pocso­lyák, gyepen és pocsolyákon li­bák. Majdnem szóról-szóra idéztem az előbbi mondatot a Nagy La­jos hajdani sétáját megörökítő, á Magyarország 1935. június hu­szonnyolcadig számában megje­lent riportból. Akkoriban még zöldiféhér volt a határ, ezért ír­ta, hogy sok-sok libát látott. Én mindössze húszat számoltam ösz- sze, pedig alaposan körülnéztem, a jelzőket elhagytam. és napjainkban Más is változott persze ittjárta óta. Eltűnt, felszívódott a min­dent ellepő nyomor, szegénység. A falu felé baktatva azon tűnő­dött a ki tudja miért városi író­ként számon tartott apostagi kö­tődésű író, a talán legszebb, leg­mélyebb falukrónika szerzője, hogy miért nem tud az ország Dunaegyházáról? „A kelleténél is nagyobb szegénység”-gel magya­rázta az újságok hallgatását, kö­zönyét. „Ez a szegénység nagy ugyan, de egészen egyszerű és közönséges, tehát nem különös. Mert ha különös lenne, akkor ta­lán mégis eredne belőle néha va­lami olyan — akár bűntény, akár éhhalál —, aminek a révén Du­naegyháza bekerülne az újságba. A szegénység nagy, de jól meg­szervezett. Mindenkinek van mit ennie. Ügy általában naponta kétszer esznek az egyháziak, mégpedig levest... Ha valakinek nincs levesrevalója, annak ad a többi. Rokoni alapon, de min­denki rokona mindenkinek.” Parkettás tanteremben kérdem új tankönyveikre várakozó gyerekek­től: előfordult-e, hogy csak levest ebédeltek. Néma csend, nem ér­tik a kérdést. Végre felderül egy arc: „amikor halászlét főzünk”. Derül Sáfárik Márta, azt hiszi, rájött a turpisságra, elképzelhe­tetlennek tartja az egytál-ebédet. Azért, sem adom föl. „Megtör­téntre, hogy:, tízórai nélkül .jöt­tetek az iskolába.” Huszárik Ju­dit most a szószóló. „Persze!” „És mit csináltok ilyenkor?” Tájéko­zatlanságom újabb álmélkodás kiváltója. „Mit? Veszünk az isko- láboltban kiflit, zsemlét, tejét.” Az emberek Más a mérce! „Az egyháziak igen szorgalmas emberek, túr­ják a fél holdjukat, eljárnak ős­idők óta távoli nagybirtokokra aratni, csépelni, s szolgálnak a Mefternél, mint hajósok. Keres­nek és — nem költenek. Kisebb családok heti egy pengőből él­nek!” ' A diákok szinte kivétel nélkül saját kerékpárjukon jöttek a7(|an- eszközökért. Jó állapotú masina valamennyi, fele, harmada diva­tos és drága kempingbicikli. „Sa­ját pénzemből vettem” büszkél­kedik Tóth Júlia, „abból, amit' konfirmálásra kaptam.” Ha jól emlékszem Huszárik Judit megy- gyet szedett napi százasért. A harmadiknak a szülei vásárolták, Tóth Júliát a rokonok örvendez­tették meg némi aprópénzzel. I. Ma is vérségi kötelékek fűzik össze a lakosság nagy részét. Tíz címet is mondanak, ha Szabado- sékat, Vácziékat, Huszári'kékat, Miklánékat keresem. A kis Skre- nyó Mária alig győzi az anyuka testvéreinek felsorolását. A falukép •A falu életének minden rez­dülését számon tartó Szabados muelnéhez, a tanácstitkárhoz igyekezve, azért hozzáteszem: a Verával szeretnék beszélni. így emlegetik a Pincesortól a Kossuth Lajos utcáig, a Hársfa utcától a Munkás utcáig, a Rózsa Ferenc utcától a Görbe utcáig. A rokonszenves vb-titkár való­ban kétlábon járó helyismereti lexikon, találóan jellemzi a fa­luképet. ) — A régi település utcái sző­kék, kanyargósak, maradt vá­lyogház élég. Mintha Nagy Lajost idézné: ,Szűkek az utcák, némely siká­tora csak arra jó, hogy rajta ke- resztülfolydogáljon a homok... Udvar alig van — az 1600 hold miatt takarékoskodni kell azzal is, hogy mekkora belterületet’ foglaljon el a község”. — A falu mindössze a Solttól .odacsatolt kis határrésszel gyara­podott, nincs is . önálló termelő­szövetkezete. Dunaújvárosból hoz­zák a pénzt,; abból épült 1957-től legalább négyszáz új lakóépület. A lakások 70 százalékában bent vari a víz. Számoljon, hatszázan dolgoznak a Duna túloldalán, sze­mélyenként . négy-ötezret hoznak havonta, van aki többet. A lő­rinci vattagyár új csarnokában negyvenen jutottak helyben ál­landó munkához, húszán bedol­gozók. Pontosan írja, baj ne le­gyen, ennyire kaptunk telepenge­délyt. Azért Szabadosné se mindent- tudó. Találgatásra kényszerült, amikor Nagy Lajos példáját kö­vetve megkérdeztem, hogy „ki a leggazdagabb”? — A kisiparosok? Jól élnek, de be kell osztani jövedelmüket. A dók tor? Talán X! Egy nyugdíjas nevét mondta. Biztosan nem az, akit annak­idején „96 pengős hatalmas és biztos jövedelme miatt a község arisztokratájának” tartottak. Vég­képp nincs válasz a „ki a leg­szegényebb” kérdésre. Elhagya­tott, rongyos embert nem láttam. Heten kapnak szociális segélyt, többre nincs igény. A községfejlesztés Tűnődik egy pillanatig a titkár­nő, villan a szeme. — Talán a falu. Háromszázezer forint a fejlesztési alap, annyi, mint egy-másik család évi jöve­delme. Sok minden kellene. Tor­naterem az iskolához, orvosi ren­delő, nincs erdőnk, nincs bevéte­li forrásunk. Szép, magas fiatalasszony he­lyesel. Jövevény, Buda környéké­ről hozta ide az ura, de ma már nagyobb lokálpatrióta a többiek­nél. — Hiába építettek' szép ABC-t, ha akadozik a kenyérellátás. Meg az öregeknek is kellene valami helyiség, egyre kevesebb asszony marad otthon, nincs aki törőd­jön velük. Mások csak- jót szeretnének ol­vasni Dunaegyházáról, azért so­rolják, hogy mire jutottak, amióta — így mondják — a maguk gaz­dái. Űj iskola, művelődési ház, bolt, három közpark, óvoda... Bármilyen furcsán hangzik, újab­ban története is van Dunaegyhá- zának. A Tóth-Szöllős Mihály fel- készültségét, munkatársai hozzá­értését, a tanács áldozatkészsé­gét dicsérő színvonalas faluismer­tető szerint egyike a legrégibb Duna menti településeknek. Érde­kes, tanulságos, szívszorító és lel­kesítő a históriája. Igy-úgy ré­szese a nagy szabadságküzdel­meknek. Az itteni környezet is formálta a jakobinus Hajnóczy szüleit,, hatott forradalmár fiuk­A közlekedés A világvége település azóta be­kapcsolódott az országos közleke­dési hálózatba. Nyolc autóbusz- járat indul naponta Dunaújváros­ba, három Budapestre, jó az ösz- szeköttetés Kalocsával, Bajával. .a közlekedés mikéntje is egyik oka lehet annak, hogy Du­naegyháza olyan sikeresen tudott megbújni”, gondolta Nagy Lajos. „Miért van az, hogy öt—tíz év leforgása alatt az ember még Gombát, Forrót, Akasztót és En- cset is hallja, csak éppen Duna- egyházát nem?” Kétnyelvűség Az italozásról eltérő, hiányos információkhoz jutottam, mert a megkérdezettek egymás között szlovákul egyeztették álláspontju­kat. Ezen a pár mondaton kívül csak magyar szót hallottam. Mondják, egyik-másik idősebb ember családi körben szlovákul beszélget. A diákok nyolcvan százaléka tanulja a. nyelvet, tuda­tosítja a hazulról hozottakat az iskolában. A lakosságcsere, a be­vándorlás miatt ■ ma már nem ír- . hatná le Nagy Lajos: „Az egy­szerű beszélgetés magyarul, a ci- vakodás tótul folyik — a kis­gyerekek csak tótul tudnak, is­kolás korukban tanulnak meg magyarul;”. így él ma 1780 ember „az or­szág szívében” négy évtizeddel' azután, hogy Nagy Lajos leírta „gyalogosan rándultam át Duna- egyházára”. Én sem szálltam autóiba, jól tettem. Távozóban így tűnt fel, hogy milyen gyönyörű­en csillog-villog a víztorony ezüst gömbje, magasan a földszintes házak fölött, még a templom tor­nyánál is föntebb. H. N. Balatoni gyorsmérleg az idei rekordforgalomról Soha annyi vendéget nem fo­gadtak a Balaton partján, mint az idei szezonban — erről tanús­kodott az idegenforgalmi és ven­déglátó vállalatok gyorsmérlege. Volt olyan 'hétvége, almikor 600 >—700 ezerre becsülték a tónál ví- kendezők számát. A Siótour a déli parton 320 ezer vendéget szállásolt el a főszezonban. A Balatontourist Nord északi parti kempingjeiben 108 ezer vendég üdült, s itt 21 százalékkal nőtt tavalyhoz 'képest a fizetővendég­látó szolgálat forgalma. A Hungarhotels északi parti területi igazgatóságának szállo­dáiban már júniustól csaknem 100 százalékos volt a kihasznált­ság. A déli parton a Pannónia Vendéglátóipari Vállalatnál á magasabb kategóriájú szállodák forgalma nőtt számszerűen. . A 'MAHART is rekordforgal­mat bonyolított le: hajóival és kompjaival szeptember 10-ig 4 252 000 utast szállított. A kom­pokon á tavalyinál 20 százalékkal több, vagyis 460 ezer jármű — közte 172 ezer külföldi rendszá­mú kocsi — keltvát. Rekordnap ,volt például július 16-án, amikor 30 ezer embert é(s 7200 járművet szállítottak a kompokon. A sze­mélyhaj ó-forgalombán augusztus 9-e volt a legkiemelkedőbb, 42 000 utassal. örvendetes, hogy ma már nem csupán 100 napos a balatoni sze­zon: a szállodákat, a faházaikat szeptemberre előre bérbe vették, és ezekben a napokban félig tel­tek meg a nyitva tartó nagyobb kempingek is, (MTI) A z ország és a megye politi­kai vezetése olyan pozí­cióban van, hogy szinte naponta áttekintheti, keresztmet­szetét adhatja az ország vagy ép­pen Bács-Kiskun társadalmi-poli­tikai és gazdasági életének. Sokkal könnyebb ezt megtenni negyed­vagy féléves összesített statisztikai adatok alapján; valamivel nehezebb menet közben a mérleg megvonása, hiszen ilyenkor csupán bizonyos jelenségekből következő tendenciák észrevételezésé­re kerülhet sor. De mégis sor kerülhet, hiszen a poli­tikai és a gazdasági élet erőteljes mobilitásának folyama­tosan adottak azok -a fórumai, ahol helyi összegezések észrevéte­lezések, eredmények, vagy éppen gondok jelentkeznek. A közelmúltban lezajlott, egy, az egész megyét átfogó tanácsko­záson ismételten azt lehetett meg­állapítani, hogy a párt politikai munkásságának középpontjában a XI. kongresszus és a megyei párt­értekezlet szellemének megfele­lően továbbra is a mindent el­döntő gazdaságpolitikai munkás­ság áll. Ez pozitív jelenség, és a lcg,zükségesebb eszköz ahhoz, hc-gy a célok megvalósulásához közeledjünk. Azonban szinte visz- szatérő és ismétlődő gond az, hogy egy-egy területről szóló be­számoló nem érzékelteti eléggé a valóságosan meglevő gyenge pont­jainkat a megfogalmazásokból nem tűnik ki eléggé jellegzetesen a valódi gond. Mintha jobb szín­ben tűnnénk, mint az országos helyzet. Azaz, adósak vagyunk sok vonatkozásban a mennyiségi mutatók teljesítése mellett a mun-. ka belső minőségével, amelyet — mindent magába foglalóan — ha­tékonyságnak nevezünk. Nem kell sokat gondolkozni, hogy ne­vén nevezzük ezeket: például a raktárkészletek alakulása, a be­ruházások időarányossága, az ex­porttervek teljesítése. Ezzel kap­csolatosan elgondolkodtatóan meg kell jegyezni, hogy a megye leg­nagyobb exportáló vállalatai első féléves tervüket nem teljesítették, ami elsősorban a dollárral fizető területekre vonatkozik. H a bárki azt kérdezné, hogy miként állunk az általános' I terv teljesítésével, akkor a válasz egyértelműen kedvező. Az időjárás nyári és jelenlegi kedve­zőtlen alakulásával együtt azt mondhatjuk, hogy a mezőgazda­ság is azt fogja adni, amit tőle várhatunk. A nyári betakarítás végül is sikert hozott. A gabona átlagtermése tovább növekedett. Azonban az idei betakarítási ál­lomásnál is tehetünk egy-két ész­revételt. Nevezetesen a Duna mel­lékének gazdagabb termést adó ta­lajainak átlagaihoz képest vala­melyest emelkedtek a Homokhát­Áttekintés ság átlagai. A második: csökkent a szélsőség a tesmésátlagok között az azonos termőhelyi adottságok­kal, feltételekkel rendelkező — szomszédos vagy távolabb levő — gazdaságok között, ami azt je­lenti, hogy erősödött a termesz­téstechnológiai fegyelem, és ked­vezően változtak a szubjektív fel­tételek. Még egy következtetés: a . búza termésátlagának növekedé­se az üzemektől azt kívánja, hogy a kenyérgabona vetésterületének nagyobbítására nincs szükség, a kukoricáé viszont megfontolást érdemelne. A megye iparának fej­lődése számokkal iga­zolhatóan erőteljesebb ritmusú az országos átlag­nál.. További kötelezettségeink azonban nálunk is azonosak az országossal. A mennyiségi teljesí­tés nincs összhangban a minőségi igényekkel, a választék növeke­désével, a külső és belső piac ér­deklődésével. Ez befolyásolja töb­béit között elsősorban a Nyugatra irányuló export méreteit is (pl. textilipar). Az év hátralevő részé-' ben fontos szem előtt tartani, hogy az üzemi tervet mindenütt teljesíteni szükséges és nemcsak általában, hanem részleteiben is. Ennek a további munkálkodás­nak igen fontos hányada jut a -mezőgazdaságra, hiszen az igazi betakarítási munka, az egész ter­més raktárba vitele még csak most kezdődik igazán. Az időjárás kedvezőtlensége, a fény és a kellő, az éréshez szükséges hő­mérséklet hiánya — könnyen le­het, hogy bizonyos munkacsúcso­kat egyidejűvé tesz. Az erre való üzemi készülődés, a belső erők, a gépek csoportosítása, a külső segítség' igénybevétele tehát nagy előretekintést és jó szervezést igé­nyel. A párt politikai érdeklődése azonban nem merül ki a gazdasá­gi élet két szférájának áttekin­tésével. Sok mindent szemmel kell tartani helyi, járási, városi, s me­gyei vonatkozásban egyaránt. A közvéleményt az üzem falain kí­vül szinte minden foglalkoztatja. Ilyen az ellátás, a szolgáltatás; milyen mértékben és határidőre épülnek a gyermekintézmények, iskolák, modernizálódik-e a városok közlekedése, mi­ként értékesíthető a bor, miért csappant meg egy sor községi szövetkezeti üz­let forgalma, művelés alá kerülnek-e parlagterüle­tek, lankadatlan-e a háztá­ji kisegítő gazdaságok műn. kaját előrevivő ténykedés, és még sok minden, ami szinte felsorol- hatatlan. A már említettek is azt mutatják, hogy ezek a gpndok a napi munka listáján szerepelnek nemcsak a közbeeső, hanem a központi szerveknél is. Ami az érdeklődés középpont­jában áll, és mindig állni fog, az az életszínvonal alakulása. E te­kintetben az országos számok az előirányzotthoz igazodnak. A la­kosság összes jövedelmén belül évről évre nő a társadalmi jutta­tások aránya: ez 1960-ban még 18, 1970-ben 23, 1977-ben már kö­zel 29 százalék volt. A társadalmi juttatások hatására természete­sen csökkennek az egy főre jutó jövedelem, eltérései a nagy- és kiscsaládok között. S az sem kö­zömbös — ezek országos adatok —, 'hogy az elmúlt évben a lakos­ság részére 50 milliárd — az elő­ző évinél 5 milliárddal több — nyugdíj, családi pótlék, gyermek- gondozási segély, táppénz és egyéb pénzbeli juttatás, segély kerül# kifizetésre. Csaknem 40 milliárd forintot — 4 milliárddal többet, mint az előző évben — termé­szetbeli juttatásként fordítottunk a szociálisa intézményekre: egész-* ségügyi, szociális, oktatási, köz- művelődési, sportcélú és kommu­nális szolgáltatásokra. Emz év elején, az V. ötéves I terv 3. esztendejének kez- * detén jeleztük, hogy min­den tekintetben feszes esztendő vár ránk, hiszen most dől él az ötéves terv valamennyi célkitű­zésének teljesíthetősége. Ez a fe­szesség jottányit sem csökkent, sőt, több vonatkozásban: exportter­vek teljesítése, exportcikkek ér­tékesítése, a termékszerkezet át­alakítása szempontjából minden­képpen felerősödött. Ezeket a gondokat, és a célhoz jutás leg­alkalmasabb eszközeit kell hát számba venni ahhoz, hogy a tér­MÉRET, MINŐSÉG, ÁR, SZÍN A bébi- és gyermekruha-ellátásról Szemet-lelket gyönyörködtetőn öltöztetik a szülők hazánk legfiatalabb állampolgárait. A nagylányos-magyfiús mamák némi irigy­séggel szemlélik a színpompás ruhákba búj­tatott csöppségeket: tíz-tizenöt évvel ezelőtt híre-hamva sem volt a könnyen kezelhető, A Bács-Kiskun megyei Ruhá­zati Kereskedelmi Vállalat idei üzletpolitikáját összefoglaló be­számolójában olvasható: „Arra törekszünk, hogy a termékcsopor­tokon belül a vásárlók megtalál­ják az egymást helyettesítő, de árban különböző, olcsó, közepes és . drágább termékeket”. A kormány népesedéspolitikai határozata megvalósulásának ha­tására a gyermekruházati ellátás a kereskedelem kiemelt felada­tává vált az utóbbi években. E kérdéssel több ízben foglalkozott a megyei pártbizottság, napiren­den tartja a megyei tanács ke­reskedelmi osztálya, és szót kap­tak a közvetlenül érintettek is: a Hazafias Népfront városi és községi nőbizottságai által szer­vezett ankétokon édesanyák szá­zai mondták el véleményüket, kérésüket Kormányzatunk szociálpoliti­kai intézkedésére a Belkereske­delmi Minisztérium 1973-ban egyes gyeiánekruházati cikkek árának és minőségének stabilizá­lását rendelte el. E lista felöleli a legfontosabb, többnyire olcsó, elfogadható minőségű, általáno­san használt gyermekholmikat, melyek körét az idén mintegy harminc áruféleséggel bővítették. A minisztérium utasítása alapján megyémként 4—4 boltöt kellett ki­jelölni az úgynevezett árstopos holmik árusítására. Bács-Kiskun megyében azonban 'nyolc üzletet bíztak meg azzal a feladatkörrel, hogy árusítsa 'a szezonnak meg­felelő teljes választékot, így a megye minden városában talál­ható legalább egy. Érdemes sor­ba venni ezeket az üzleteket: Kecskeméten a Pajtás és az Al­föld, Baján a Gabi áruház és a Gyermek cipőbolt, Kiskunfélegy­házán a Csöpi, Kalocsáit a Pötyi, Kiskunhalason a Gyermek, Kis­kőrösön pedig az áfész-áruház. A megyei népi ellenőrzési bi­zottság vizsgálatai során megál­lapította, hogy a kijelölt cikkek többségéből az ellátás jó, az ár­rögzítés és a javuló ellátás kedve­ző hatást váltott ki a fogyasztók körében. praktikus, tetszetős bébiholmiknak. Ha azon­ban a mostani kismamáik véleményét tudakoljuk a bébi- és gyermekruha-ellátás­ról, gyakorta hallik a panasz: ez is, az is hi­ányzik, s ha kapható, nem a megfelelő mé­retben, színben... Arra a kérdésre azonban, hogy az árrögzítés megoldotta-e a gyermekek ruháztatásának gond­jait, valójában nemlegesen vála­szolhatunk. Igaz, hogy kaphatók az olcsóbb gyermekruházati cik­kek, csakhogy ezek rendben tar­tása olykor több időt vesz igény­be, alapanyaguk elavult, nem eléggé divatosak, s így tovább. De előfordult olyan eset is, ami­kor a korszerűtlenebb, árstopos gyermekcipő drágább volt, mint a tetszetős, kényelmes szabad­áras vetélytársa. Az elmúlt esztendőben me­gyénkben 10,4 százalékkal növe­kedett a gyermekruházati forga­lom. A meglevő hiányosságok el­lenére is úgy értékelhető, hogy javult az ellátás. A választék bő­vüléséhez a háziipari szövetke­zetek, tanácsi vállalatok és a ma­gánkisiparosok árui is hozzájá­rultak. A nyári vásárba például minden eddiginél több gyermek­holmit vontak be a kereskedel­mi vállalatok. Mindez ellentmon­dónak látszik: növekvő forgalom, s számos panasz az ellátás hiá­nyosságaira! Az élteit évek alatt a vásárlók igényei is növekedtek, ami ter- 1 mészetes vélejárója a fejlődésnek. Ezt a tapasztalatot összegzi a Délmagyarországi RÖVIKÖT a következőkben I .. a kereslet a színvonalasabb termékek irányá­ba tolódott el, így ahol a vá­laszték lehetővé tette, a vevő a stopáras cikkek helyett, ezeket az árukat vásárolta.” Magyarán: nincs élég gyeimekholmi, illet­ve, ami van, nem kielégítő minő­ségű, vagy ha akad is szép és jó cikk, az 'nagyon drága. Több és jobb kellene például a szin­tetikus és frottír tipegőkből, ko- csikabátokból, gyermekcipők­ből ... stb., s nem egyszer a mérethiány okoz gondot. Hiába a szerződések, a gyárak sűrűn késnék a megrendelt cikkek szál­lításával, mondja a kereskedelem. A gyártók a kereskedőknek dob­ják vissza a labdát, mondván: nem rendeltek eleget. E gondolatsorból is kitűnik, a gyermek ruházati ellátás ellent­mondásaiból immár ideje levonni a tanulságokat. Egyrészt a szél­sőséges igényekből kellene lefa­ragni, másrészt a bébi- és gyer­mekholmikat gyártó vállalatok, szövetkezetek termékeinek minő­ségét, korszerűségét kellene a követelmények szintjére emelni. Csak az összehangolt, a kínálat­kereslet törvényét messzemenően szem előtt tartó országos intéz­kedés oldhatja fél a gyermekru­házati kereskedelemben jelenleg tapasztalható ellentmondásokat, s szüntetheti meg a mindennapos panaszokat. N. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom