Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-16 / 219. szám
4 9 PETŐFI NEPE 9 1918. szeptember 16. A növekvő terméseredmények jól tükrözik a nagyüze- mi mezőgazdasági technológiák színvonalát. Fontos részét képezik ennek a rendszeres gyomirtások, s általában a gyomnövények elleni különböző védekezési módok. A közvetlenül termelési célt nem szolgáló területek — dűlőutak, táblaszélek, árokpartok — rendbentartása azonban több esetben elmarad a követelményektől, s kedvezőtlen hatású a termelésre. Rendelet is előírja, hogy valamennyi földdel rendelkező, kezelő, bérlő, illetve használó mechanikai vagy vegyszeres kezeléssel irtsa a gyomot, nemcsak a művelt, hanem az egyéb — már említett — területeken is. Környezetvédelem és gyomirtás A megyét járva sok szép példával találkozhatunk, amelyek azt mutatják, hogy a rendelkezést betartják. Az 5-ös számú főút Bács- Kiskvh megyei szakasza mentén például egyszeri vegyszeres kezelés után már csak az egyszikű fűfélék alkotják az útmenti, árokparti növényzetet, amelyet lekaszálnak és jó minőségű széna készíthető belőle. Vegyszeres kezelés nélkül csak kaszálásokkal is hasonlóan rendben tarthatók a mezőgazdaságilag nem művelhető területek.. A magasra növő, dudvás szárú gazitenger zölden sem, de elszáradva még kevésbé esztétikus látvány, ugyanakkor az itt millió- számra beérett magvak gyommentes területek újra gyomoso- dását is lehetővé teszik. Emellett még jó búvóhelyei e gazos foltok a növénybetegségeknek, állati kártevőknek, sőt a szúnyogoknak és legyeknek Is. A gyomok Irtása tehát több okból szükséges, a hobbikertektől kezdve minden mezőgazdasági üzem, vállalat, vagy tanács kezelésében levő földterületen. A gyommentesítéssel nem cél a teljes növényállomány kiirtása, csak a gyomok pusztítása. Tehát a természet, környezet és egészségvédelmi követelményeket és Igényeket Is figyelembe kell venni. Az esztétikus pázsitszerű terü• Az 51-es út mentén, Tass határában, a felvételen látható gazos-gyomos területek vannak. letek kialakítása a legfontosabb, amely több év munkáját igényli, de az eredmények kárpótolják a fáradozást. 9 Rendszeresen kaszálják az 5-ös főútvonal melletti árokpartokat. OTTAWA—KECSKEMÉT Módszerek a szakemberképzésben A huszadik század utolsó negyedére eddig soha nem tapasztalt miértékbwi felgyorsult a fejlődés az élet minden területén. A tudományos-technikai forradalom naponta produkál újabb és újabb technológiákat, műszaki cikkeket, termelőberendezéseket. Amiről tegnap még csak beszéltünk, ma már valóság. A műszaki tudományos ismeretek bővülése, változása világszerte gondokat okoz a szakemberképzésben. Sehol sem engedhető meg, hogy az oktatás — elsősorban a felsőoktatás — elmaradjon a tudományos-technikai forradalom legújabb eredményeitől. Fontos követelmény, hogy az egyetemeken, főiskolákon képzett szakemberek az üzemekhez, vállalatokhoz kerülve képesek legyenek gyorsan bekapcsolódni a termelésbe. Mérnöki esettanulmányok Hazánkban a II. országos automatizálási oktatási konferencia foglalkozott legutóbb a felsőszintű oktatásnak ilyen jellegű gondjaival. A megoldás útját külföldön is keresik. Dr. Szabó Antal KKI- ösztöndíjjal a kanadai oktatási rendszert tanulmányozta, s cikket írt tapasztalatairól az Automatizálás című folyóiratba. A lapnak, ugyanez a száma közli dr. Molnár Benedeknek, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola főigazgató, jónak hasonló témájú cikkét is. A két módszer összevetése annál is Inkább érdekes, mert más-más módon közelítik meg a probléma megoldását. Minit dr. Szabó Antal írja. az ottawai Carleton Egyetem Gépész és Repülőmérnöki Tanszékén mérnöki esettanulmányokat iktatnak be az elméleti tananyagba. A módszer elismert művelője egyébként Kardos Géza magyar származású professzor, akinek munkásságát Észak-Amerikaszerte elismerik. A mérnöki eset- tanulmány lényege: olyan valóságos, életből merített —* a mérnöki tevékenység során előforduló — komplex műszaki megoldás tanulságos leírása, amelyből a hallgatók, s az oktatók is élettapasztalatot szerezhetnek. Egy-egy esettanulmány tartalmazza mindazokat a problémákat, amelyek egy adott mérnöki feladat megoldása közben előfordulnak, s természetesen azt is, hogyan oldja meg azokat az illető szakember, A hallgató látja azokat a másodlagos tényezőket is, amelyek a megoldásnál nem hagyhatók figyelmen kívül. Nem feltétlenül fontos, hogy az eset- tanulmány pozitív kivitelezésről szóljon. Igen tanulságos lehet egy eredménytelenül végződött kutatási téma kiértékelésének ismertetése, a kudarc okainak elemzése. Az esettanulmányok azért is nagyon hasznosak, mert a hallgatót megismertetik a valóságos világ problémáival, s közelebb hozzák a gyakorlatot az elméletihez. Jól alkalmazhatják azok az oktatók, akik előadásaikat gyakorlati példákkal kívánják illusztrálni. Egy- egy esetből jellegzetes műszaki problémák jelölhetők ki, amelyeket a hallgatóknak kell megoldani. A tanulmányok megvitatha- tók, sőt az azt készítő mérnök felkérhető konzultációra. Üzemi megbízatások Automatizálási üzemmérnök- képzés a gyakorlat talaján címmel jelent meg dr. Molnár Benedek cikke. A főigazgató arról ír, hogy a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola hallgatói az itt alkalmazott új módszer szerint már az első félévtől érzik, hogy azok a feladatok, amelyeket megoldanak, valós gyakorlati problémák. A témák ugyanis gyáraktól vállalt konkrét fejlesztési munkák részei. A hallgató diplomamunkája is egy valós ipari feladat fontos része, amelyet nem az utolsó esztendőben, hanem már tanulmányai első évében megismer. A továbbiakban ehhez kapcsolja a sokrétű elméleti anyagot. A nyári termelési gyakorlatok ideje alatt is tényleges feladat megoldásán dolgozik. Természetesen az elméleti kérdések nem kerülnek egy pillanatra sem háttérbe. A hallgató éppen a gyakorlat által érzi az elméleti tananyag hasznosságát. Ugyanakkor jelentősen lerövidül az az Idő is, amíg a végzett üzemmérnök elhelyezkedve a vállalati műszaki kollektíva, teljes értékű tagjává válik. Cikke végén dr. Molnár Benedek utal arra, hogy az új módszer az oktatót is — aki maga aktívan részt vesz a kutatómunkában — arra készteti, hogy tevékenységében a legújabb műszaki-tudományos eredményeket alkalmazza, Ez egyébként nem jelent különösebb gondot, mert a tanárok korábban is részt vettek különböző ipari megbízások alapján kutató-fejlesztő munkában, országos célprogramok kidolgozásában. A GAMF főigazgatója ugyanezt a gondolatsort egy újabb cikkében folytatja, amely az Ipar- politikai Tájékoztató című kiadványban jelent meg, A korszerű felsőoktatás az iparfejlesztés szerves része címmel. Ebben hangsúlyozza: Abban a korban élünk, amikor meg kell gyorsítani á legújabb tudományos eredmények mielőbbi termelőerővé válását. Ez úgy érhető el elsősorban, ha azok az oktatási anyagba gyorsan beépülnek. Melyik módszer a jobb ? Következtetését így összegzi: Az oktatásnak a tematikák és módszerek kialakításával közelebb kell az üzemekhez, a termeléshez kerülnie. A termelési hatékonyság növelésének egyik legjelentősebb tartaléka az új műszaki vívmányok, gyártási eljárások bevezetésében a korszerű üzemi és munkaszervezési módszerek meghonosításában rejlik. A GAMF ilyen vonatkozásban Is felkészült tevékenységének fejlesztésére, Illetve arra, hogy az üzemek, vállalatok rendelkezésére álljon. Vajon melyik eredményre ve- zetőbb módszer, a korszerű szakemberképzésben, a kanadai, vagy a kecskeméti? Kétségtelenül az utóbbi konkrétabbnak, célravezetőbbnek tűnik, hiszen az üzemekkel való közvetlen kapcsolatokra épül, A két módszer azonban nem mond ellent egymásnak, Inkább kiegészíti egymást, — mint azt az Automatizálás című folyóirat szerkesztője megállapítja. —« A fontos, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a szakember- képzésben. Nagy Ottó Jogvédelem a tsz-ekben Szerencsére túl vagyunk már azon az időszakon, amikor sokan csak az agronómu- sokra gondoltak, ha termelőszövetkezeti szakemberekről volt szó. Ma már mindenki tudja, hogy a felsőfokú végzettségű mezőgazdászok, állat- tenyésztők, kertészek mellett nélkülözhetetlen szerepük van a termelőszövetkezetekben a főkönyvelőknek, a gépészmérnököknek, a növényvédelemre szakosodott mérnököknek és egyre inkább a jogászoknak is. Ami azonban a jogászokat illeti, az ő feladatkörük megítélése még számos .tsz-ben téves, fogyatékos. Nem kevesen vannak, akik azt gondolják, hogy a jogtanácsos szerepe a termelőszövetkezetben mindenekelőtt vagy kizárólag a jogi képviselet ellátása peres ügyekben. Természetes, hogy főként a gazdasági kapcsolatokból olykor jogviták, perek is keletkeznek. Hiba volna azonban, ha bárhol is. csupán annak alapján minősítenék a tsz-jogtanácsos munkáját, hogy hányszor vett részt vitás esetek tisztázásában, bírósági tárgyaláson, s mennyi pert nyert meg a szövetkezetnek. A jogtanásos munkája inkább akkor érdemel elismerést, ha a tsz 'hibájából egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán kerül sor vitára, perre. A jogtanácsos legfontosabb feladata ugyanis az, hogy eredményes tevékenységével segítsen olyan gazdálkodást és közösségi életet, szellemet kialakítani, amely mindenben megfelel a törvényeknek és a tsz-ekre vonatkozó egyéb jogszabályoknak, s a velük összhangban levő alapszabályinak. A helyesen értelmezett jogvédelem lényege tudniillik mindenekelőtt az, hogy rend, fegyelem és demokrácia legyen a termelőszövetkezetben. Kétségtelen, hogy ennek a megteremtése nemcsak a jogtanácsos kötelessége. Abban viszont kimagasló szerepe van, hogy a választott vezetőség, a különféle bizottságok és a szakmai vezetők akaratlanul se kövessenek el törvénysértést, szabálytalanságot. Sem az elnöktől, sem a többi vezetőtől nem lehet elvárni, hogy naprakészen ismerje azt a rengeteg — és nem mindig könnyen megérthető — rendeletet, utasítást, amely közvetlenül vagy közvetve, -érinti a termelőszövetkezetet.“* Neki, a jogtanácsosnak kötelessége felhívni a többi vezető figyelmét — a tsz-eknek címzett jogszabályokon kívül — arra is, hogy a szövetkezet életére, gazdálkodására kiható rendeletek, utasítások miképpen szabályozzák a tsz-ekkel kapcsolatban levő intézmények, vállalatok működését. Minthogy ez a követelmény vitathatatlan, az volna a természetes, hogy minden feznek legyen jól képzett, s hivatása magaslatán álló jogtanácsosa. Sajnos, nincs. Szakemberhiány és más okok miatt jelenleg csak a termelőszövetkezetek mintegy felében van főfoglalkozású jogtanácsos. A többiek nagy részében másodállású vagy több tsz közös megbízása alapján dolgozó jogász látja el az említett feladatokat, 250 termelőszövetkezetben pedig egyáltalán nincs jogi szakember. Ezzel a hely- zettel nem lehet megbékülni. Ezért tette helyesen a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, hogy kezdeményezte jogi szolgáltató szervezet, jogi iroda létrehozását a területi szövetségek mellett. A jogi ......w. f i roda rendeltetése az, hogy nyújtson segítséget azoknak a %'Tszövetkezeteknek, amelyekben %;? még nincs önálló jogtanácsos, Feladata az is, hogy speciális r[ felkészültséget igénylő ügyekben — megbízás alapján — a {szövetségihez tartozó 'bármelyik tsz-nek adjon támogatást. Igen lényeges, hogy a jogi iroda a területi szövetség elnö- kének elvi irányításával, a |L; megbízó szövetkezetek igényeinek megfelelően dolgozzék és nem tartozik a szövetség ügyintéző szervezetébe. A fő cél természetesen változatlanul az, hogy minden tsz-nek legyen főállású, saját jogtanácsosa. Addig is azonban, amíg ezt nem tudják megvalósítani a szövétkezetek, értékes szolgálatot tehetnek. nekik a jogi irodák. mmmmmmmmmmmmnmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmnamtmmmmKmsmsmmmmanmnmm BÁRÁNY TAMÁS: viaHBlM I aBalatonnál (17.) — Hát ezért egyeztél bele mindig olyan könnyen, olyan elsőre, amikor a házasságra nemet mondtam!... Én édes istenem! Ispánki haltgat, maga a beismerés ez a hallgatás. — És mikor nősültél, Kar csikóm? — szólal meg bátortalanul a nagymama. A veje sóhajt. — EzeridiLencszáznegyvenötben. A mama arca felderül. — Hiszen akkor engem még nem is ismertél, Karcsikám! A férfi a keze után nyúl. — Persze hogy nem, szívem! A leventékkel elhajtottak nyugatra, tudod... Erről sokszor meséltem ... De arról nem, hogy a háború utolsó hetében egy kis taúyára Vetődtem, Bajorország-« ban... Képzeljétek: egész nap éhes voltam, csont és bőr... És volt ott egy kislány, olyan kis helyes, olyan keseszín, szőke-forma ... Én egy szót sem beszélek németül, de gondoltam, csak jól járhatok, ha a háziak lányát elveszem, mégis inkább adnak majd enni... — És? — kérdi Kati. — Megkérted? — A parancsnokunk beszélt a háziakkal. Megkértem, és ő kötélnek állt. Díszbe vágta magát — különben tanító volt civilben, a katonai rangja meg főhadnagy —, és elmerni a háziakhoz, hogy a nevemben megkérje a kisasszony kezét... Egy hét múlva már meg is esküdtünk. — Aztán? — szól most Jani. — Könnyebb lett a sorsod? Az apja ránéz, a tekintete lángol. — Megette a fene! A háziak ünnepi ruhában végigsírták az esküvőt, mint örömszülők, és csak a szertartás után derült ki, már otthon, a vacsoránál, hogy a kislány nem az övék... — Oltári! — rikkant Kati. — Hát ki volt? Az apja legyint. — Valami menekült ő is... Csak szolgált ott náluk, akár jómagam ... — És ki volt a kislány? A férfi eliréved. — Valahaimét Lengyelországból. Lemberg környékéről került oda szegényke, a nagy háborús forgatagban... — És a szülei? — Azt hiszed, tudom? Vagy hogy ő tudta? A szülei eltűntek, de hogy hová, ki tudta azt abban a nagy kavarodásban, fejetlen tipródásban!... — Németek voltak? — Hát mit gondolsz: tudom én? Felőlem lehettek ottani németek is, lengyelek is, ukránok... Vagy lettek? Litvánok? Hát ki tudná azt most már? Csend van. — És mi lett véle? — kérdi az asszony nyomottan. — Hazahoztad? — Akartam volna. De nem jött. Amikor elindultam hazafelé, mondtam, jöjjön velem. De csak a fejéi rázta. Azért összecsomagolt velem együtt és amikor elindultam, elindult ő is, hogy megkeresse az övéit... Akkor láttam utoljára, negyvenöt szeptemberében, a német—cseh határon. — Sírt szegénykém, majd a szívem hasadt meg... De azt mondta, a a szülei fontosabbak... Kati nevet. — Hány éves volt? Az apja a földet nézi. — Tizenhat — feleli halkan. Megint csönd van. A nagymama töri meg. — Nagy dolog! — Int fölényesen. — Akkor most szépen elválsz tőle! A veje ránéz. — De drága nagymama! Nem mondaná meg, hogy hol keressem? 21. Ispánki délután felugrott az ügyvédhez, s beszámolt a dolgok legújabb fordulatáról. Hermányi doktor fejét csóválta, hümmögött, beleforgatott a jogi könyveibe, s végül oda nyilatkozott, hogy különösebb vész azért így sincs, a. végintézkedés egyértelműen rendelkezik, nem lesz hát akadálya az örökség átvételének. Egy veszély van: hogy a valóságos Is- pánkiné esetleg megtámadja a végrendeletet — ám ennek valószínűsége körülbelül egy a száz- milliárdhoz... Az az Ispánkiné — ha ugyan él még valahol — mái^ azt is régen elfelejtette, hogy volt valaha egy ilyen nevű férje ... Ebben aztán némiképp megnyugodva, az örökös vidám lélekkel tért haza, annál Is inkább, hisz az estére esedékes esküvői lakomára a nagymama alaposan bevásárolt —, s akár volt esküvő, akár nem: a kosztot meg kell enni, hiszen megromlik. A hűtő- szekrény sem bír meg annyi mindent! Amikor az ügyvédtől hazaér, már az egész család otthon van. Kivételesen Jani is, és a szomszédos üzletbejáró is üres volt, amikor elment mellette... így aztán jókedvűen ül le az asztalfőre, ahol már egy pohárka kitöltött pálinka várja, étvágygerjesztőnek. A kredencen négy üveg pezsgő mosolyog, oldaluk párás még, most vették ki a frizsiderből őket... Az asztalon ünnepi libasült, a kredencen torta... Felhajtja a kisüstit és rákacsint Janira. — Na, fiú! Még most sincs kedved a nősüléshez? — És az asztalra mutat, aztán a kredenc- re — Megmelegszik a pezsgő, míg a vacsora végére érünk! Tölts, kisfiam! A dugó durran, a poharak megtelnek. A ház ura feláll, poharát magasba emeli. — Szegény, drága Aranka néni emlékére! Mindnyájan isznak, nagymama a szemét törölgeti. Jani megint tölt, aztán ő emeli fel poharát. — És a házunkra! — Éljen, éljen! Aztán hozzálátnak a vacsorához.- Libacombja mellől az öreg megint a fiára sandít. . — Szegények vagyunk, de jól élünk! Alkalomadtán majd elmondhatod a kislányoknak... Ennek a Mártának például, aki a napokban itt piritóskenyerezett nálunk... — Az Magda volt — vigyorog Jani. — És a Márta? Az 'kicsoda? — Az kérte meg a kezem... Hisz emlékeztek! Az apja biccent. — Akkor annak mondd el! Csönd, csak a kések meg a villák csörögnek. — Jaj. gyerekek, jut eszembe — néz hirtelen körül az öreg. — Kinek mennyi pénze van dugesz- ben? — Nekem semmi! — kiáltja Jani. — Miért? — Nekem sincs — rázza fejét a facéron maradt menyasszony. — Nekem van valamicském, Karcsikám. Miért kérdezed? — Mert ehhez az átíráshoz, valami pénz is kell majd... Meg az ügyvédnek is, természetesen! — Körülnéz. — Na, gyerekek, ez komoly dolog! Janíkám! Menynyid van? Jani az abroszt nézi. — Mondom, hogy semennyi...Az öreg rádörrep. — Akarsz nyaralni? — De mennyire! — Akkor ide a dohányt! Jani feláll, kelletlenül kimegy, s egy kis könyvecskével jön visz- sza. Szó nélkül leteszi az apja elé. — Mennyi? — kérdi az öreg. — ötezer. Autónyeremény- betét. Apja ránéz, s nevetve csóválja fejét. — Nem is mondtad! — Meglepetést akartam. Szó nélkül ideállni a ház elé a kocsival, ha kihúzzák... És aztán egyenként felmosni benneteket, ha elájultatok... — Fejével a könyvre bök. — Mikor kapom Vissza? — Micsodát? — bámul az apja. — Hát a stekszet! — Miért kapnád vissza!? A kocsi megért volna ötezret — a villa nem? Számolj, fiacskám! — Az más! — mondja Jani dühösen. — A kocsi az enyém lett volna! Az öreg biccent. — Egyszer ez is a tiéd lesz! — az asszonyhoz fordul. — És te, Ilonkám? A mama lassan feláll, átmegy a másik szobába, aztán durcáe arccal Jedob az asztalra egy postai takarékkönyvet. — Én nálatok tartom! — szól szemrehányón. A férfi belenéz, majd int. (Folytatjuk.) v
