Petőfi Népe, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

1978. szeptember 15. • PETŐFI NEPE • 5 ÉRDEKES TANULMÁNY A JÁSZOKRÓL Kiskunfélegyháza táján állt Parti scum? | IJlyé6 Gyulától érkező levél ritka öröm, kétszeresen az, ha él ismerő. Barátságból sem udva- riaskodiik élő klasszikusunk, csak érdemet dicsér. Rusvay Kálmán Rászolgált a gratulációra. A köl­tőnek is elküldött, A jászok ere­dete és nyelve című dolgozata' figyelemre méltó munka. I A megyében jól ismert nyu­galmazott főállatorvos fiatalkori családtörténeti kutatásai során vette észre, hogy az alán nyelvű, indoeurópai nép történetében mi­lyen sok a homály, a tisztázat­lan kérdés. Fél évszázada elha­tározta, hogy alaposabban foglal­kozik a jászokkal, közülük valónak fértván önmagát is. Elfoglaltsá­ga, hivatása, sorsa az ezerkilenc- százhatvanas évekig megakadá­lyozta szívbéli terve megvalósítá­sában. Gyűjtögette az adatokat, töprengett, de alaposabban csak 64 évesen vehette szemügyre fennmaradt emlékeiket, mélyed- hetett el a rájuk vonatkozó szak- irodalomban. Származásuk < Véleménye szerint „a jászok ősei, az alánok az i. e. VII. szá­zadban a Kaukázustól északra éltek. Fél évezred múltán a hu- nok . nyugatra szorították egyik törzsüket, akiket a történetírók szarmata-jazigoknak neveznek, nyomukban népük egy másik törzsével, a roxolánokkal (vilá­gos alánokkal). Lassan kétezer éve, hogy közvetlen kapcsolatba kerültek a római birodalommal, egy részük Pannóniában telepe­dett be, többé-kevésbé beillesz­kedtek a római közigazgatásba, hadi szervezetbe. Kapcsolatban maradtak a Rusvay szóhasznála- tával korai jászoknak nevezett .^rokonokkal”, ennek is tulajdo­nítható, hogy a világbirodalom • Jász szavak egy régi jegyzéken. nem nézte rossz szemmel, ami­kor húsz táján benyomultak a Duna—Tisza közére, sőt később gazdasági kapcsolatot, hadi sző-' vétségét létesítettek velük. A tanulmányíró is egyetért az­zal a nézettel, hogy a viszonylag kis terület miatt itt csak félno­mád életmódot folytathattak, nyolc, már Ptolemaios által is említett várost is kialakítottak, kettőt a mostani Bács-iKiskun, területén. Az egyik — szerinte — KunszentmiikJós, a másik Kis-, kunfélegyháza környékén lehe­tett. Az előbbi (Pessium, Pesian) jelentése Szurkos vagy Szúpokfe- kete, az utóbbi a híres, Katona József által is idézett Partiscüm. A bozótos vidék városának ne­ve iron (őszét, jász) nyelven kristályos, kvarcos homokot je­lent. Mindez bizonyítja, hogy a korai jászok általában tájjellegű nevet adtak településeiknek. írásuk A jászok a második, a Pannó­niáikat is számítva harmadik hulláma a XIII. században érke­zett hazánkba. A korai jász nép teljesen elenyészett, utolérte a itöredéknépek végzete. Nyelvük­ből is alig-alig maradt ránk va­lami. A Kada Elek által 1909-ben Ladányibene határában feltárt híres feliratos edény e kevésszá­mú dokumentum közé tartozik. A kétszavas írás és a két jegyből álló bekancolás megfejtésén mind­máig vitatkoznak a tudósok. Rus­vay Kálmán misis uasis-nak ol­vasta a feliratot, ami azt jelenti, hogy elmúlsz, ragyogsz. A szerző elemezte az Országos Levéltár­ban található úgynevezett „jász szójegyzéket” is, ötöt sikerült le­fordítania. Közülük négy azono­sítható a Kaukázus északi terüle­ti ißvn9Y.l9fi P ehér falú, n : jöipfedeles házikó, két apró, hunyorgó,->f[ a$gk- kalT Afféle szegényes, de tisztes paraszti porta a végtelen homo­kon. Föléje kivénihedt eperfa ma­gasodik, úgy mondják, hogy még a betyárvilágban ültették. Ez a romantikus, festői környezet a századdal csaknem egy idős Má­kos János népzenész életének csak külső kerete; belső tartal­mát a többnyire könnyed, vidám nótázás, a mókás zenélés, muzsi­kálás adja meg. A matkópusztai idős- „nótafa” pontban háromnegyed százada, hogy „szerelmét-kedvesét”, ébenfa klarinétját, vagy amint kurtán becézi, a „dé”-t egy szürkületig tartó vigasságban megkedvelte. — Mögesik, hogy néha egész nap fújom. Van amikor csak úgy, simán, van amikor dúdolok is hozzá. Ezt a nótázó, muzsikáló HetvenGtévüfújja... Ili: .. % :j 1 Űj könyvek A Móra Könyvkiadó Kozmosz szerkesztőségének gondozásában látott napvilágot Székely Júlia; Bartók tanár úr című kötete. A volt Bartók-tanítvány írónő első­sorban tanitványi élményeit örö­kíti meg, beleszőve mindazt, süni az emberre, a tudósra, az előadó- művészre, a zeneszerzőre, a nép­zenét kutató és kincseit felfedező, zenéjében magas rendű módon beolvasztó zsenire vonatkozik. A Kossuth Könyvkiadó megje­lentette a Magyar internaciona­listák Szibériában és a Távol- Keleten 1917—1922 című kötetet. Ez azokat az előadásokat tartal­mazza, amelyek a magyar—szov­jet történész vegye&bizottság ál­tal Irkutszkban, Habarovszkban és Novoszibirszkben két éve meg­rendezett tudományos tanácsko­záson hangzottak el. Magyar internacionalisták Szibériában ésaTavol-Keleten 1917-1922 KEDVES KISDOBOSOK, ÜTTÖRÖK! A vidám, gondtalan, táborozással, pihenéssel, játékkal töltött va­káció véget ért. Elkezdődött az 1978—79-es úttörőóv, amely még az eddigieknél is több izgalmas vetélkedést, komoly munkát, izgalmas feladatot, tartalmas úttörőtettek lehetőségét tartogatja' számotokra. Az új úttörőév valamennyi eseményét „A MI VILÁGUNKÉRT” mozgalom foglalja keretbe. Az elkövetkező hónapok során megren­dezésre kerülő akciók, szemlék, vetélkedők célja, hogy felkeltse ér­deklődéseteket, tettrekészségeteket szőkébb és tágabb világotok iránt, felhívjon benneteket annak szebbé, tartalmasabbá tételére. A moz­galom feladatainak végrehajtása során igyekezzetek minél többet megtudni iskolátok, csapatotok, lakhelyetek, hazátok, és a világ dol­gairól, az emberek életéről. Érdekeljen benneteket minden, ami ér­tetek és veletek együtt történik. Legyetek tevékeny részesei kör­nyezetetek mindennapi életének! Törekedjetek arra, hogy jó tanu­lással, hasznos munkával, kiemelkedő úttörőcselekedetekkel tegyé­tek széppé, értékessé szüléitek, tanítóitok, tanáraitok és önmagatok számára ezt az úttörőévet, közvetlen világotokat! Úttörőköszöntéssel: Előre! Sorsuk A hely szűke miatt csak na­gyon vázlatosan ismertethettem a fejtegetéseket, az izgalmas nyo­mozást. Elképzelhető, hogy egyik­másik következtetését megcáfol­ják a további kutatások, de vitat­hatatlan, hogy Rusvay Kálmán tanulmánya a jász ügy fontos ál­lomása. Üj adatokat, új szempon­tokat hozott, félreértéseket oszla­tott. Érdeklődés mutatkozott irán­ta szovjet kutatók körében is. Ter­vezik orosz nyelvű kiadását. Az Ordzsonikidzében működő őszét intézet is kapcsolatot keresett Rusvayval.-Érthető Illyés Gyula lelkesedé­se; „alapos, rengeteg előtanul­mányról valló tanulmány. Vilá­gos, megbízható — a sok déli­bábos hiedelmek után... Mennyi' higgadtság és emelkedettség, no­ha mégis — egy nép eltűnését siratta!ja meg az olvasóval.” Heltai Nándor KOSSUTH A legújabb kutatási eredmé­nyeikre támaszkodó anyagból megismerhetjük, milyen szerepet vállaltak az első világháborús ha­difoglyokból lett magyar inter­nacionalisták: kommunisták, vö­rösgárdisták. vöröskatonák, par­tizánok az Októberi Forradalom győzelméért, vívmányainak meg­szilárdításáért vívott harcokban Szibériában, s a szovjet Távol- . Keleten. •*11 J & ßtiM1 hajlamot még a szüleimtül örökő- tem. Bódogút apám ódalba bökte a teli kancsót: — Asszony, ügyé nóta van ebbe a borba? — Az bizon, válaszóta az én kicsi anyám, oszt mán kezte is... Hát itt kezdődött! Azután foly­tatódott tovább, amikor legény­korában vasárnaponként körülül­ték a tanyát, nótáztak, ci teráztak, tarnburáztak, csak úgy kedvtel­ésből. A háborús években azután kenyérkereset lett belőle; lako­dalmakba. bálákba hívták, a „puccosabb” helyeken még ke­resztelőre is. — Vót úgy. hogy éggy lagziba száz pengőt is kerestem amikor a látásiul vakulásig tartó nap­szám nyócvan krajcárt tött ki. A feleségöm nagyon nem szerette, hogy zenélök, valahogy mindig A Magyar Üttörök Szövetsége Bács- Kiskun megyei Tanácsa köszöntője sok ezer kisdoboshoz, úttörőhöz szól — valamennyiötökhöz! „A Ml VILÁ­GUNKÉRT” — országos mozgalom időszakait, programjait — a választás lehetőségét — itt ismertetjük előtte­tek: A mozgalomba való jelentkezés — hagyományosan — a fegyveres erők napján, a csapatzászló ünnepén tör­ténhet. Ez a legtöbb csapatnál aka­dályversennyel, játékkal, egyenruha- és zászlószemlével, a katonák köszön­tésével történik. Az. hogy a pákozdi csata 130. évfordulóját ebben az esz­tendőben ünnepeljük, számtalan lehe­tőségre. különböző Ifjúsági, honvédel­mi szervezettel való közös ünneplésre is serkenthet benneteket. A mozgalom első. az őszi időszaká­ban kerül sor a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalakulásának hatvanadik évfordulójára. Nagyszerű lehetőséget kínál ez azoknak a tettek­nek a felkutatására amit a kommu­nisták tettek értetek, gyermekekért. Bizonyára sok őrs. raj, és csapat rendez találkozót hajdani párttagok­kal, veteránokkal. Nagyszerű évfordulóról emlékezhet­tek meg a mozgalom második, téli szakaszában: a KIMSZ megalakulásá­nak évfordulójáról! A hajdani ifjú- kommunistákkal. és a csapatot patro­náló KISZ-alapszervezetekkel, ifjúve­zetőkkel érdemes ezen az évfordulón, december 30-án, közösen ünnepelni! Az előrejelzések szerint több csapat­nál ennek a megemlékezésnek a kap­csán avatják az új ifjúvezetőket, je­lentőséget adva annak a gondolatnak, hogy a KISZ-tagok és az úttörők te­vékenysége szorosan összefügg. A fe­nyőünnepet az idén a béke jegyében érdemes megrendezni, más népek út­törőinek dalait, táncait bemutatni. A téli szünet idején kerüljön sor a ta­nulmányi eredmények értékelésére is. hiszen a tanulás legfőbb feladatotok. Évforduló teszi emlékezetessé a moz­galom harmadik, tavaszi fordulóját: a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak hatvanadik évfordulójának ünne­pe. Hasonló nagyszabású megemléke­zést tartottak a húsz esztendővel ez­előtt tevékenykedő úttörők. Érdemes felkutatni őket. esetleg az akkor ké­szült tablókat, albumakat tS' megtalál-' játok! Ha a csapat „fiatal” és erre nincs mód. keressétek meg a lakóhe­lyeteken élő veteránokat, hívjátok meg őket ünnepségetekre. — vagy menjetek, el a helyi pártszervezet meg­emlékezésére és mutassátok be a tisz­teletükre készült műsorotokat! Feltét­lenül nézzetek utána könyvtárakban, múzeumokban vagy máshol: hogyan éltek a Tanácsköztársaság idején a gyermekek? (Ne' mulasszátok el az ösz- szehasonlítást sem ...) Ebben az időszakban kerül sor a csapatparlamentekre is. .Számvetésetek tükrözze, hogyan éltek, tanultok ti most Magyarországon. A nyári időszakban gondosan vá­lasszátok ki a csapat-, a váltó-, a vándortábor helyét. Gondoljatok arra. hogy a hétvégi házzal rendelkező tár­saitok szüleitől Is kérhettek helyet né­hány napra sátraitoknak. Es ne feled­kezzetek meg a szabadi 1) hétvégek nyújtotta lehetőségekről! ismerjétek meg lakóhelyetek környékét, szépsé­geit! Alapvető szempont, hogy a vállalt feladatot maradéktalanul teljesítsétek! Akik ezt megteszik, megkaphatják a kisdobosok Illetve az úttörők próba­jelvényét 1 a legkiválóbbak pedig a Kiváló Kisdobosmunkáért — illetva Kiváló Úttörőmunkáért kitüntetésben részesülnek. Felsorolni is sok az ajánlott szemlé­ket, játékokat, különféle tevékenysé­geket. Az egyre kedveltebb Tudományos­technikai üttörőszemle kapcsán a kiál­lításokon kívül találkozók, üzemláto­gatások, klubdélutánok, szellemi olim­piák is szervezhetők, a művészet ba­rátja címmel ajánlott portyák kínálata gazdag, éljetek vele! Bármilyen jellegű gyűjtőmunkátok tervezett és rendszeres legyen. Nem szóltunk a gárdákról, a kultu­rális szemlékről az úttörőházak gazdac programkínálatáról. Figyeljétek min­den pénteken az Úttörőéletet, mert visszatérünk rá. Selmecl Katalin t — Vót olyan is, hogy nem búj- káltam. Éccör az orgoványi piá­• A kecskeméti úttörőház képzőművész-szakkörén készült batik cí­me: Szüret. Kovács Ildikó, hetedikes pajtás munkája. BÁRÁNY TAMÁS: ■Balatonnál (lü.) Ä vő dühösen int. — Mi akkor se csináljuk! —: Ugyan, Karcsikám, hol van­nak már azok az idők! — legyint I nagymama. — Ma így divat. Te mindig, mindenben ilyen végle­tes vagy! — Ilyen vagyok — dünnyögi Ispánki. — Ha meg mindig ilyen voltam, hát igazán megszokhatta volna! — ötvennyolcban is hogy kö­nyörögtem neked, hogy váltsuk §Kj megint az ipart a zöldség és gyümölcsre... Emlékszel? Én a pultnál, Ilonkával felváltva, la csúcsidőben ketten, de meg in­tézted volna a beszerzést... Tu­dod, hol tartanánk ma? I — Tudom — bótlint a vő. Ma­tti Rákoskeresztúron, Ilonka a Hárshegyen, én egy tolószék- oen... Ugyan, hagyjon már, drá­ga nagymami! Nem látja, mennyi bajunk van? A dlszpenzáció, az esküvő, a tanúk... — Van egy oltárt tippem, tisz­telt őseim! — kiáltja Jani. — Legyünk ml a tanúk Katival! Ilyen még úgysem volt a Szív utcában. — Ne hülyéskedj már! — mondja szégyenlősen az apja. — Miért kell mindig mindenből vic­cet csinálni? Kis csend. — Az egész házat meghívjuk, gyerekek! — sóhajt ábrándosán a nagymama. — Ha már nem • lehet templomban, legalább pa­rádés esküvő legyen... Minimum a Ságvári téren! — Szemét le­hunyja, arca elréved. — És ta­núnak meghívjuk a postaügyi mi­nisztert! ... — Fektessétek le a nagymamit! — bök rá a veje. — Láza van! — Miért? — sikolt sértetten a néni. — Demokrácia van, nem? Egy dolgozó miért ne hívhatná meg tanúnak a dolgozók minisz­terét? — Mert a postának százezer alkalmazottja van nagymami! Ossza el háromszázhatvanöttel: ez napi háromszáz esküvő! A nagymama rámered. — Ugyan, Karcsikám! Hát nem nősül minden postás minden év­ben! És te különben is törzsgár- datag vagy, ez neked jár! Mire akkor az a pleesni?! — Ugyan, anyukám — szólal meg halkan a lánya. — Szépen, csöndben, visszavonultan... Raj­tam senki se röhögjön! A nagymami fejét csóválja. — Rettenetesek vagytok, hall­játok! Az ember végre férjhez adja az egy szem leányát — és azt is titokban?! Délelőtt tizenegy. A két tanú már itt van, a nagymami fogadta, s ültette le őket az első szobá­ban. Barackpálinkát és diólikőrt tesz le elébük és elnézést kér, hogy magukra hagyja őket, de még dolga van: az utolsó simí­tásokat végzi a leánya esküvői öltözékén. A két vendég — talpig feketében mind a kettő — meg­értőn bólint. — És Karcsi barátom? — kérdi az egyik tanú, bizonyos Onderka Ferenc (a jövendő méhész), akit a nyájas olvasó ismer már. a kocsmából). — ö. ő is öltözködik még. Elné­zést kér. — Csak nyugodtan, drága asz- szonyom — mondja a másik ta­nú, Szatymazi Péter, szövetkezeti elnök. Órájára pillant. — Van még jó negyedóránk... — Akkor osak tessenek fo­gyasztani — szíveskedik a nagy­mami. a süteményes tálat még kö­zelebb tolja a vendégekhez és siet ki, Ilonkához. A két tanú magára marad. — Töltheték? — kérdi udva­riasan Szatymazi. — Meg tetszik engedni? A jövendő méhész mosolyog. — Éppen kérni akartam... — Tessék, parancsoljon. A ba­rackból? Onderka nevet. — Nem is a likőrből! Koccintanak, isznak. — Szép időnk van — barátsá- goskodik Szatymazi. — Az! Itt a nyári — mosolyog Onderka. — Bár ez még csalóka —mond­ja Szatymazi. s megint tölt. — Egészségére! — Isten-isten! — Onderka só­hajt. s gondterhes arccal teszi vissza a poharat. — Csak aztán ne jöjjön valami fagy megint... — Csak nem jön! — rázza fe­jét derűlátón az elnök. — Tavaly nagy kárt tett a sző­lőben — borong a méhész. — Különösen a Balatonnál... Tokaj jobban . megúszta... Szatymazi tűnődik. — A szőlővel tetszik foglalkoz­ni? — kérdi egy idő múltán. — Csak bor formájában — kuncog Onderka. összenevetnek. — Mit tetszik szólni ehhez az örökséghez? — halkít hangján az elnök. — Megfogták az isten lábát.! — bólint Onderka. — Olyan méhé­szetet . csinálok nekik odalent, hogy a világ csak bámul! 20. A nagymama végzett a lánya öltöztetésével, s most elégedetten szemléli művét. IHarmindiatnál nem mutat többet Ilonka; s olyan helyes, olyan kis aranyos ebben a fehér kosztümjében, a pici ka­lapban, azzal a cseppnyi tüllfá- ty óllal! — Na — mondja elégedetten —, néz majd a vőlegény! • Lánya a faliórára pillant — Mi van vele? Szólni kell neki, hogy siessen.! Kati perdül be most Jani kis szobájából; ő ott öltözködött. A vadonatúj ruhája van rajta, amit az érettségi bahkettra kapott — Na? — kérdi, s megperdül a tükör előtt. — Melyikünk a meny­asszony? Az előszobaajtó kivágódik, és Jani bukik be rajta. — Itt vannak a taxik! — Karcsikám! — kiáltja a ma­ma. — Itt vannak a taxik! Csend. Odabentről semmi vá­lasz. — Jancsikám, szólj be apád­nak! Semmi kedvem sincs elkés­ni! Nagymami, te meg nézz be a vendégekhez! Készülhetnek! A nagymama indul az első szo­bába, Jani meg, a fürdőszobán át a belső szobába. Apja az ágy szélén ül, még ingujjban, de már sötét nadrágban. Nyakkendője a kezében, de nem köti még, ül és mered maga elé. — Apa! — kiáltja Jani idege­sen. — Siess! Itt vannak a taxik! Most anyja is benyomul mögöt­te a szobába, de földbe gyökere­zik a lába. — Te még csak így vagy, Kar­csikám? —• így... — sóhajt az ember. — Itt vannak már a taxik, kis­fiam! Ispánki ránéz. — Tudom. — Pénzért nyúl a zsebébe, s két százforintost nyújt oda a fiának. — Janikám, küldd el őket. Ez még Janinak is sok. Lehull apja mellé az ágyra. — Mit csináljak? Fizesd ki és küldd el a taxikat! — tagolja az öreg. Nem, mégsem zavarodott meg — mondja magában Jani. —Tisz­tán és világosan beszél! — Az istenért, mi történt?! — zuhan melléjük harmadiknak a mama. — Karcsikám, mi van ve­led? A férje feléje fordul, a szeme árkos, arca beesett. — Harmadik éjszaka nem al­szom ... — motyogja összetörtén. — Tépelődtem, mitévő legyék... — Nagyot sóhajt. — vetkőzzetek le, gyerekek. Nem lesz esküvő! Inlcább vesszen az örökség! — De hát miért? — kérdi két­ségbeesve az asszony. — Miért? Ispánki lehajtja a fejét. — Mert a bigámiát büntetik, szívem. — És? — És én nős ember vagyok... Az ajtó kivágódik, s már itt áll a nagymama. — Mi vagy te? — sikolt vész­jóslón. — Nős ember?! Ispánki feláll, az ajtóhoz lép, biccent a tanúknak, s ismét be­csukja az ajtót — Kati menjen be hozzájuk — mondja rekedten. — Ti meg hallgassatok ide! — Leül, kes­keny, szűk fekete cipőjét levesd, a papucsába bűjük. — Mindig re­méltem, hogy nem kell erről be­szélnem L.. — kezdi halkan. — De most, ez az átkozott örök­ség... Felesége lesújtva nézi. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom