Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-09 / 185. szám
I 1978. augusztus 9. t PETŐFI NÉPE • 5 OLVASÓNAPLÓ Gábori Miklós: Alá Tau-Ararát Gábori Miklósnak, az Európaszerte jól ismert régésznek négy művét ismeri a magyar olvasókOzönség. Az útikönyvek sorozatában látott napvilágot a Nap• fényes Mongólia című kötet, amelyet. három régészeti ásatásokról szóló könyv követett. Közülük a Régészeti kalandozások a klaszszikus, nagy nyugat-európai ősember-lelőhelyeket járja körül, a másik kettő is hasonló témakörben mozog. Mostani műve az Alá Tau-Ararát a régészeti irodalomban kevéssé ismert szovjetunióbeli lelőhelyeket mutatja be. A szerző feleségével együtt az összes jelentősebb kutatási területeket megismerte. Müvében rendkívül hasznos tájékoztatást is nyújt az őskori régészet módszereiről a legújabb elméleti megállapításokról és a földtörténet korszakairól, melyekben az ősember megjelent a földi téreken. Megismerhetjük könyvéből a kirgízíai, tadzsikisztáni, grúziai lelőhelyeket, a Szovjetunió említett államaiban folyó kutatások eredményeit és egybeveti a tudós régész a nyugat-európai klasszikus ásatások leleteinek tanulságait azokkal, melyeket a Szovjetunió különböző ásatási területein vagy a múzeumokban és lelőhelyeken talált tárgyak sugallnak. Rendkívül érdekes utazást tett a szerző a Pamir hegyrendszerének ősi útjain, a Fergánai medencében és különösen érdekes, eddig kevéssé ismert kutatási eredményekről számol be a kaukázusi lelőhelyekkel kapcsolatban. Grúzia, Örményország hegyektől szabdalt, műemlékekben gazdag tájain is a különböző kultúrák gazdag leletanyaga rejtőzött a föld alatt. A kutatási eredmények szélesebb körű publikálása minden bizonynyal az emberi őstörténet kutatásának jó néhány elméleti megállapítását korrigálni kell majd. Az említett lelőhelyek tanulságai nem egy, eddig megdönthetetlennek hitt feltételezést bizonyára más megvilágításba helyeznek. Gábori Miklós azonban nem elégszik meg az ősemberkutatás szovjetunióbeli lelőhelyeinek tudományos leírásával, öt a környezet, az adott területeken élő emberek mai élete, közelebbi— távolabbi történelmi tmúltja is érdekli. AZ olvasó a Szovjetunió néhány keleti köztársaságának hétköznapjaival is megismerkedik*,' együtt járja be a jó szeműd s az élet apró jelenségeire is érzékenyen reagáló régész-utazóval a mai Örményország, Kirgizia, Grúzia, Tádzsikisztán tájait, nagyvárosait, apró falvait, melyekben az élet Számunkra néha igen szokatlan körülmények között zajlik. De nemcsak a tájak, a városok színes kavargását mutatja meg a szerző, hanem megismertet az ott élő emberekkel, elsősorban azokkal a tudós kutatókkal, akikkel együtt indul felfedező útra és akik végigkísérik tízezer kilométernyi vándorlásain. Gábori Miklós nemcsak kitűnő tudós, hanem avatott tollú író is. Élvezetes stílusban megírt könyvében számtalan derűs, emberi érdekességet jegyez fel, jó szemmel veszi észre a mai szovjet élet változásainak felgyorsult ütemét és a tudós őszinte elismerésével regisztrálja a szovjet ősemberkutatás nagy jelentőségű eredményeit. Rendkívül ügyesen —, mindig számolva az olvasó általános felkészültségének korlátáival —, adja meg a tárgyalt téma legfontosabb tudományos alapismereteit. Anélkül, hogy vulgarizálna, közérthető, érdekes, izgalmasan változatos módszerekkel beszél a legelvontabb régészeti problémákról is. Emellett érzékenyen reagál a táj érdekességeire, az európai ember számára egyébként nem eléggé ismert szovjet Közép-Kelet egzotikumszámba menő szépségeire, könyve tehát mint útinapló is páratlánüVvóriző, érde'késy A Gondolat Kiadó által publikált: útleírást a szerző —-jórészt színes fényképfelvételei díszítik. Cs. L. Az idegsérült gyermekekért A Varsó melletti, nagyrészt társadalmi erőből felépített Gyermekegészségügyi Központ tudományos tevékenysége nem csupán a lengyel, de a külföldi szakemberek érdeklődését is felkeltette. A központ szakemberei különös figyelmet fordítanak a gyermek idegrendszeri betegségeinek vizsgálatára. Az idegrendszer rendellenességeinek korai felmérése rendkívül fontos a betegségek gyógyításában. A probléma jelentőségét a statisztikai adatok is bizonyítják: az epidemiológiai vizsgálatok 180 ezer lengyel iskolás gyermeknél mutattak ki szellemi elmaradottságot. A gyermekek fejlődési rendellenességének több minit 60 százalékát az idegrendszer betegségei váltották ki. A Gyermekegészségiügyi Központ ideggyógyászati szakrendelője mellett rehabilitációs szakrendelő működik, ahol gyermekek szülei fontos tanácsokat kapnak f>7 idegbeteg gyermekek otthoni foglalatosságát illetően. A központnak 'három, az ideggyógyászatban rendkívül fontos osztálya korunk legmodernebb műszereivel van felszerelve. Ezek az elektroenoefalográfiai, az echoencefalográfiai és az étttektromiográfiai osztályok. Az elektro-encefalográfiaii osztály három Siemens- Elema készülékkel rendelkezik, amelyek közül aiz egyik nem csupán az agy bioelektrikus funkciót regisztrálja, hanem a szív működését és a Vérnyomást is. Az e készülékkel végzett vizsgálatok lehetővé teszik alz epilepszia korai felismerését, s az agyrák, a vérömlenyek és a germyedések megállapítását. . Az echoencefalográfiai osztályon az ultrahangok segítségével az agy belső Struktúrájának vizsgálatát végzik. Az itt alkalmazott „Echo—3” készülék lengyel konstrukció és nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta a hasonló kutatóközpontokban szerte a világon. A harmadik osztály aiz izom idegrendszerének vizsgálatát végzi. A 'közeljövőben egy új részleget hoznak létre, a reoencefalográfiai osztályt, ahol a többi között lehetővé válik a vérkeringés agyi vizsgálata, fájdalommentes módszerrel. E négy osztály komplex ideggyógyászati kutatásokat végez majd. A_gyermek-ideggyógy ászát e korszerű kutató-gyógyító intézetének otsztályái az egész országból fogadják • a -kis pacienseket. (BUDAPRESS — INTERPRESS) \ tüzes nyíltól tettük, hogyan derítették fel a rakéták a VÉNUSZT. MEGKEZDIK A MARS KUTATÁSÁT — A BOLYGÓKÖZI REPÜLÉS ÓRIÁSI NEHÉZSÉGEI A szovjet űrkutatás következő célja a MARS bolygó volt. A 893,ő kg súlyú MARSZ—1 bolygóközi állomást 1962. november 1-én lőtték 'ki. A titokzatos fényű bolygó, melynek a Földtől mért legkisebb távolsága 54 millió kilométer, a maga színes foltjaival, valamint a Schiaparelli által 1877-ben felfedezett szabályos, Mars-csatornáknak nevezett vonalaival a csillagászok állandó érdeklődési körében állt. Az előbbiről szárazföldekre, tengerekre és így szerves életre, az utóbbiakból pedig értelmes lények jelenlétére lehetett következtetni. A MARSZ—1 elé nem kisebb célt tűztek ki, mint, hogy fényképezze le a Mars felületét és rádiójelek útján tudósítson arról, van-e ott élet? Végtelenül távoli célállomása miatt a MARSZ—1-gyel kapcsolatban a legnagyobb problémát a rádióösszeköttetés jelentette. A Komszomolszkaja Pravda egy tudósításában leírja-, hogy a MARSZ —1-gyel. összeköttetésben levő rádióközpont antennája 11 emelet magasságú és 8 darab, egyenként 16 méter átmérőjű tükörből állott. A közepén elhelyezett energiagyűjtő duraluminium felületek a nagy távolság miatt rendkívül gyenge rádiójelzéseket összegyűjtik és felerősítik. Megjegyezzük,, hogy a Vénusz bolygóra- útbaindított űrhajónak másodpercenként 27,3 km sebességgel 'kell startolni a Földről és ekkor útja 4 hónapig -tart. Ugyanilyen sebesség mellett a Marsra 9 hónap alatt lehet eljutni. A Mars megközelítésére von Braun is kidolgozott egy tervet, amely azonban már. űrállomás meglétét tételezi fel. A 10 űrhajóból álló Mars-expedíciót Itt állítanák össze és abban 70 ember venne részt. A terv • A MARSZ-rakéta. szerint az expedíció -költsége 4 milliárd dollár lenne. Sorozatunk megjelenéséig a „VÖRÖS BOLYGÖT” a szovjet MARSZ és az amerikai MARINER és VIKING-sorozatba tartozó űrszondák derítették fel. Ezek megállapították, hogy az ottani rendkívül ritka légkör a földi fogalmak szerinti élethez szükséges anyagokat (pL oxigént vagy nitrogént) tartalmaz ugyan, de az élet felderítésére szolgáló ún. exobiológiai műszerekkel arra a kérdésre, hogy van-e élet a Marson, értékelhető választ nem kaptunk. A következőkben a további bolygók rakétafelderítésének eredményeiről és lehetőségeiről számolunk be. (Folytatása következik.) • A rajzoló elképzelése a VIKING—1 Marsra szállásáról, A rajz feliratai az űrszonda berendezéseit mu tátják, a többi között: a talajmintavevőt, a kamerákat, az időjárás-érzékelőt, a gáz- és talajelemzőt, időjárás-érzékelőt. A jobb oldali képen: a VIKING—1 által készített marsbeli kép. (Telfotó—AP—MTI—KS) PÁLFY GUSZTÁV MŰTERMÉBEN „Beleszerelmesedtem a kisplasztikába” A mozitárlattól a televízióig A kerámiastúdió tőszomszédságában van a Kecskeméten és a megyében egyaránt jól ismert szobrászművész • műterme. Nagy és zár.t -kapu. kemény fal választja el a körülötte mozgalmas világtól, ám ne higgye senki, hogy valamiféle befeléfordulásnak lehet tanúja itt. aki ellátogat az alkotó műhelyébe. Élő. eleven, sokoldalú kapcsolat láncolja Pálfy Gusztávot szűkebb és tágabb 'környezetének tárgyaihoz, történéseihez. Többek között ez derül ki a nála töltött órák alatt. Aki barátságosan ajtót nyit, s aki azután órákon át segít nekünk, műveinek, alkotói világának megismerésében, most harminchat esztendős. if m 9 Pingvinek. 9 Jobbra: Pálfy Gusztáv egyik különös alkotása: A virág. Kissé megkésve —* öt-hat évvel idősebb fejjel, mint társai — végezte a főiskolát. Egyik mestere Somogyi József Kossuthdíjas szobrász volt; neki köszönheti a legtöbbet, ő hatott rá a legerőteljesebben. Művészi pályáját tulajdonképpen itt Kecskeméten, szűkebb hazájában kezdte. Akkor figyelt fel rá a közönség és a „hivatalos” vezetés is, amikor első alkalommal mutatkozott be mozitárlaton — melynek egyik kezdeményezője volt —, egy fővárosi művésztársával közösen. Azóta egy évtized sem telt el, de az ő életében mégis jelentősnek mondható ez az életszakasz. Korszerű, szép, tágas műtermet kapott; társadalmi, s szakmai megbecsülés övezte munkáját; s nevét, alkotásait egyaránt megismerhették helyben is, és a távolabbi helységekben is. Volt kiállítása Budapesten, 'Hódmezővásárhelyen, Vácott, Esztergomban, Debrecenben; szerepelt szobraival a Szovjetunióban, Finnországban. S láthatták nem egyszer már a müveit az érdeklődők a televízió képernyőjén is. Köztéri szobra áll' a megyeszékhelyen kiéül Lakiteleken és Orgoványon. • A szobrász munka közben. Vörösréz virág, nikkel alma Érdemes körülnézni a műteremben. Az egyik helyen könyvek a mennyezetig; arrébb százféle kaktusz; s megint másutt szerszámok, talán két-háromszáz féle is; és szemben ezekkel gépek. Csiszoló, forrasztó, galvánozó, •fúró, reszelő .masinák. A lépcső falán, és a galérián kitömött állatok, madarak, mindenféle csontok, koponyák. „Szeretem az állatokat, a növényeket, általában a természetet. de még pontosabban az életet.” Ezt mondja, amikor látja elgondolkozó, tűnődő szemlélődésünkéit. A szobrok olykor tenyérben elférnek. „Beleszerelmesedtem a kisplasztikába” — mondja ezzel kapcsolatban. Nekem meg erről áz iut eszembe, amit az egyik budapesti kritikus írt le róla: „Arasznvi monumentalitás”. Miért? Talán mert olykor kitapintható témáiban a lét filozófiája lelhető fel. Azt rnondia például a beszélgetés legelején: „Szörnyű, hogy vannak kdousztulóban levő állatfajták!” Aztán meg így sóhajt fel: „Nem győztük le a sárkányt, higgyétek el...!” Miért? — kérdezem. „Mert «ok a rossz még: az embert butaság, gonoszság.” — Sokat töprengsz? — Mindig. És szobrainak az anyagai? Sokán azt' gondolnák: a szobrász követ farag, fát hasít, gipszet formál. Persze ilyen is van. Ám nem ő. Pálfv a vörösrézzel, bronzzal, alumíniummal, vassal nikkellel „bajlódik”. Ezekből formál — sokszor össze-„elegyltve”. „kombinálva” emberi és állati figurákat, különféle jelképeket. Van itt óriásmolekulák egymásba kapaszkodása; gyümölcseit kínáló leány; nikkel ragyogású nagy alma; köréle csavarodó kígyó; félig ember, félig állat kegyetlenül „lemeztelenített” koponyája; vörösréz virág, vassal „reálisabbá” téve; haldokló, csonkított farönk fémből... És a szobrok címei? Mennyire sokat sejtetőek, mennyire „árulkodnak”! Az ilyenek: „Üzenet a rezervátumból”; „A fészek”; „Csuka-dráma”; „Az utolsó sikoly". „Téma? Az mindig van” — A kisplasztikát szereted, .műveled” inkább. Miért? — Nem kell alkalmazkodnom a nagy környezethez. Inkább elmélyülhetek munkáimban. Mindig gondolatokat akarok kifejezni, olyan szobrászi eszközökkel, melyek megadják a törekvés aranyfedezetét. — A természet? • Az alma. (Ezzel a művel a szobrász nagy sikert aratott, legutóbb a debreceni orsságoa tárlaton.) — Testközelben vagyok virággal, röggel, sziklával. A halakkal1, 'madarakkal. — Milyen a jó szobor szerinted? — Amit nem lehet szavakkal soha egészen elmondani. — Kell, jó az absztraktció? — Feltétlenül. De csak amíg a fel ismerhet őség határain belül maradhatunk. — A humánum sugárzik a művekről. Céltudatos törekvés eredménye ez? — Ügy vagyok vele, hogy vagy maga az ember, vagy az emberhez közel eső tárgyaik legyenek jelen a kész munkán. — Mindig van ötlet, gondolat elég, ami szoborrá alakul át a munka során? — Téma? Az mindig van. Csak győzze az ember idővel, erővel. — S mi adja a témát: egy élmény, vagy egy-egy elővülanó gondolat? — Mindkettő. Díszlépés a semmibe Pálfynál — eddigi téma- és formavilágának, fő jellemzőinek megtartásával — jól látható, hamar észrevehető változás, „lecsapódás”, — egyszerűsödés, letisztulás — következett be az elmúlt évek alatt. Jellemzője az általánosításra való törekvés. A lekerekítésibe — ahogyan ő mondta. S minden szobrán az eszmeiség, az alkotó által nem titkolt — sőt hangsúlyozott — filozófiai mondanivaló érződik. Az ember és a tárgyak, az ember és az anyag viszonya izgatja. Néha csúfondáros, groteszk, leleplező tud lenni. Például a Díszlépés a semmibe című művével. A kitárt karú, lendületbe jövő — de fél lábú — férfialakkal megdöbbentően bat a nézőre. Eszünkbe jut, amit ezzel kapcsolatban mondott, hogy a szobor készítőjének miként kell hatnia. — A nézőt meg kell állítani mondta —, valamivel meg kell lepni; esetleg megdöbbenteni, i Varga Mihály
