Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

1978. augusztus 29. • PETŐFI NfiPE • 3 A kertészeti, élelmiszeripari, gép- és műszerkiállítás díjazottjai Megérdemelt sikert arattak Kecskeméten a Hírős Napok kertészeti, élelmiszeripari gép- és műszerkiállításán Bács-Kiskun, vala­mint a szomszédos megyék mezőgazdasági üzemei, vállalatai. Szombaton délelőtt Kecs­keméten a Megyei Művelődési Központban osztották ki számukra a 80 arany-, a 80 ezüst-, a *90 bronzérmet, a 90 elismerő oklevelet és a 47 különdíjat. Lapunk augusztus 27-i, va­sárnapi számában megjelent az aranyérmes kiállítók névsora. Az ott felsoroltakon kívül aranyérmet kapott még a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés, valamint a Fajszi Fű­­szerpaprika Termelési Rendszer. Termékeikért, a kertészeti ki­állításon való részvétéléért ezüst­érmet kapott a kiskunhalasi, a kecskemét-szikrai, a városföldi, az Izsáki, a Kalocsai Állami Gazda­ság, az Állampusztai Célgazda­ság, a Bajai Mezőgazdasági Kom­binát, a Kiskőrösi, a Hosszúhegy! Állami Gazdaság, az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérlet! In­tézet, a vaskúti Bácska, a csávo­­lyi Egyesülés, a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság, a kecs­keméti Törekvés 'és a Kossuth Tsz, a tiszakécskei Béke és Sza­badság Tsz, a jakabszállási Nép­front Szakszövetkezet, a Lajos­mizsei Kossuth, a szabadszállási Lenin, a tiszaalpári Búzakalász, a tiszakécskei Tiszagyöngye' Tsz, a kiskőrösi Kossuth, a keceli Szőlő­­fürt Szakszövetkezet, a kiskun­félegyházi Lenin Tsz, a János­halmi Termelőszövetkezetek Kö­zös Vállalata, a mélykúti Lenin, a dánszentmi'klósi Micsurin, a budapesti Sasad Tsz, a hódmező­vásárhelyi Csomikert, a szombat­­helyi Kertész Tsz, a Mezőgaz­dasági Ügyvltelszervezési Iroda, a budapesti Radelkisz Szövetkezet, a Kecskeméti MEZŐGÉP, a Kecskeméti AGROKER Vállalat, a solti DUNATEJ Társulás, a Magyar Hűtőipar bajai gyára, a Bács-Kiskun megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat, a Kalo­csai Paprika- és Konzervipari Vállalat, a Kecskeméti Baromfi­­feldolgozó Vállalat, a Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat, a Kecskeméti Konzervgyár, az UNIVER ÁFÉSZ, a Kiskunhala­si ÁFÉSZ, a Soltvadkerti ÁFÉSZ, a Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzeme, a Ka­locsai Sütőipari Vállalat, az Észak Bács-Kiskun megyei Mé­hész Szövetkezet, a bajai Új Élet Halászati Tsz, a Bács-Kiskun me­gyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a kecskeméti Gyenes­­kertészet, Bellák József és Varga Ferenc tiszakécskei, Szabó Ödön­né hajósi, Bíró István kecskeméti, Kurucsai József pálmonostori, Jobbágy Józsefné lajosmizsei ház­táji termelő. Bronzérmet kapott a Kecske­mét—szikrai Állami Gazdaság, az Állampusztai Célgazdaság, a Hel­véciái Állami Gazdaság, a vas­kúti Bácska, a sükösdi Május 1, a dávodi Augusztus 20, a nagy­­baracskai Haladás, a garai Vörös Csillag, á kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság a kecskeméti Kossuth, a tiszakécskei Béke és Szabadság, a tiszakécskei Üj Élet Termelőszövetkezet, az izsáki Sár- . fehér, a szabadszállási Aranyho­mok, a lajosmizsei Kossuth, a szabadszállási Lenin, a tiszaalpá­ri Búzakalász, a lakiteleki Szikra, a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz, a Soltvadkerti Szőlőskert és a Jóreménység Szakszövetkezet, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag, a kiskunhalasi Vörös Szikra, a bo­­rotai Borota Tsz, a kisszállás! Bácska Termelőszövetkezet, a budapesti Sasad Tsz, a budapes­ti Főkert Vállalat, a hódmezővá­sárhelyi Csomikert, a Gamma Műszeripari Művek, a Kecskemé­ti AGROKER, a Bács-Kiskun me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Középmagyarországi Pincegazdaság a 'Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalat, a Kecs­kemét és Vidéke Sütőipari Vál­lalat, a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat, a Kecske­méti UNIVER ÁFÉSZ, a kiskun­félegyházi és a kiskunhalasi ÁFÉSZ, a Solt vadkerti ÁFÉSZ, a Középmagyaror&zági Tejipari Vál­lalat és a Kiskunfélegyházi Ter­melőszövetkezetek Közös Tejüze­me, a Kalocsa és Vidéke Sütő­ipari Vállalat, az Észak-Bács- Kiskun megyei Méhész Szövetke­zet, a szakmán Petőfi Tsz, a ba­jai Oj Élet Halászati Szövetke­zet, Tóth János ballőszögi, Tóbiás József kiskunhalasi, Bodó István tiszakécskei, Bosa József iadány­­benei, Fellner Sándor pálmonos­tori, Kiss László lajosmizsei, Fo­dor Bálint tiszakécskei háztáji termelő. Elismerő oklevélben részesült a kiskunhalasi, a Keoskemét-szik­­rai, a Városföldi Állami Gazda­ság, a csávolyi Egyesülés, az ér­­sekcsanádi Búzakalász, a dávodi Augusztus 20, a hartai Erdei Fe­renc, az apostagi Dunamenti, a kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz, a kecskeméti Törek­vés, a tiszakécskei Béke és Sza­# Sok ezren tekintet­ték meg Kecskeméten a Kertészeti Főiskolai Karon a Hírős Napok virágkerté­szeti kiállí­tását. Több szövetkezet, vállalat és kiskertészet részesült arany-, ezüst- bronz­éremben, elismerő oklevélben. • Az Eszak-Bács-Kiskun megyei Méhész Szövetkezet több díjat szerzett kiállított termékeivel. badság, a • tiszakécskei Oj Élet Tsz, a jakabszállási Népfront Sza'kszövetkezet, az izsáki Sárfe­hér Tsz, a lakiteleki Szikra, a la­josmizsei Kossuth, a tiszakécskei Tiszagyöngye, a császártöltési Kossuth Termelőszövetkezet, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag, a kiskunhalasi Vörös Szákra, a kis­kunhalasi Vörös Október Tsz, a kiskunma jsai Jonathan Szakszó­­vetkezet, a borotai Borota Tsz, a kélebiai Rákóczi Csillaga, a já­noshalmi Jókai Termelőszövetke­zet, a balotasz állási Aranyhomok Közös Vállalat, a budapesti Sa­sad Tsz, a budapesti Főkert Vál­lalat, az Országos Számítógép­technikai Vállalat, az' Irodagép­­technikai Vállalat, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, a Kecskeméti Konzervgyár, a Kecs­kemét és Vidéke Sütőipari Vál­lalat, a Bács-Kiskun megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vál­lalat, a kiskunfélegyházi és a kis­kunhalasi ÁFÉSZ, a Középma-Szakszövetkezet, a soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet, a Bács-Kiskun megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat, a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag Tsz, a Jánoshalmi Termelőszövetkeze­tek Közös Vállalata, a kiskunha­lasi Vörös Szikra, és a Vörös Ok­tóber Tsz, a sükösdi Május 1, a mélykúti Lenin, a hartai Erdei Ferenc, a szabadszáliási Lenin Tsz, a kiskunma jsai Jonathan Szakszövetkezet. Különdíjban részesült a hosz­­szűhegyi, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz, az Állami Gazdasá­gok Bács-Kiskun megyei Főosztá­lya, a Mezőgazdasági Ügyvitel­­szervezési Iroda, a Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat, a kecskeméti MEZŐGÉP, a Bács- Kiskun megyei AGROKER, a Kecskeméti Konzervgyár, a Kecs­kemét és Vidéke Sütőipari Válla­lat, a Bács-Kiskun megyei Ven­déglátó Vállalat, a Magyar Va­dászok .Országos Szövetségének Bács-Kiskun megyei Intéző Bi­zottsága, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság, a Kiskunsági Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság a Kiskunsági Nemzeti Park, a Ma­gyar Vadkereskedelmi Szövetke­zeti Vállalat és a kiskunhalasi Vörös Október Tsz csárdája. K. A. Knézy Jenő nyugat-ber­lini közvetítései során sűrűn emlegette a világszínvona­lat. A világbajnoki köve­telményekkel szembesítette a. teljesítményeket, ezért szólt fumigálva egyik-másik ifjú úszó új magyar rekordjáról, a ví­zilabdázókról. Teljesítményük így is fölülmúl­ta a riporterét. Szót sem ejtenék róla, hiszen nehéz az összehason­lítás, mindenkinek lehetnek gyen­gébb napjai, könnyebb, hálásabb feladat győzelmek .bejelentése. Azt sem feledem, hogy az utóbbi évek balsikereiért közvetve a korábbi eredményeket túllihegő, feltupirozó, a netáni csalódásokat a körülményekkel; a balszerencsé­vel magyarázgató, így a szakmai közvéleményt és a szurkolókat elandalító, félrevezető riporterek is okolhatók. Az- úszó- és vízilabda-világbaj­nokságról közvetítő riporter most átesett ama sokat emlegetett ló túlsó oldalára. Türelmetlen, oly­kor ledorongoló hangnemben szólt a versenyzőkről. Mindent jobban tudott, mint a szakembe­rek és elfogadhatatlanul minősí­tette egyik-másik pólóst. Jó, el­maradtak a várakozástól, játszot­tak már jobban is, de mégiscsak veretlenül végeztek, mégiscsak ezüstéremmel térnek haza, még­iscsak küzdöttek becsülettel. Szin­te elmarasztalta őket, ha „csu­pán” a kapufára hajították a labdát. Ha közbe-közbe az ellen­fél is odatalált, akkor a „mi sze­rencsénket” emlegette, ha kapu­sunk kiütött egy nehéz labdát, akkor gyengének minősült a do­bás, ha a másik csapat ügyes játékosa elcsípte egy átadásun­kat, akkor a magyart pírongatta. Elfeledkezett arról, hogy mind­ez végül is játék. Bármilyen nagy a tét, nincs mód „ítélkezés­re”. S ha már itt tartunk, nem az Egyesült Államok, vagy Auszt­rália, vagy az NSZK nyert aranyérmet, hanem ezen országok versenyzői. Óriási a különbség. A hangnem Ellenpéldaként Dávid Sándorra hivatkozom. Tudom! hogy az utó­lagos kommentálásnál kevesebb a hibalehetőség, tudom, régebben hangképzési fogyatékosságai kel­lemetlen perceket hoztak önma­ga és a nézők számára. Most jobban tetszett, most szívesen hallgattam, most egyetértettem is­mereteket is bőven tartalmazó, a versenyt, a fogathajtást megked­­veltető, könnyed, olykor szelle­mes közvetítését. Szavai többszörözték a látvány hatását. A rendező és az opera­tőr segítségével néha .többet mu­tatott, mint amit a stadionban ülők láthattak. Rokonszenves tár­gyilagossággal beszélt az ellenfe­lekről: jó népszerűsítője volt egy — sikereink ellenére — kevéssé ismert sportágnak. Arról nem ő tehetett, hogy a televízió sportosztálya aligha di­csérhető a fogathajtó világbaj­nokságról adott tudósításokért Pénteken még csak értettük, hogy miért sugározták oly késői időpontban az összefoglalót. Időt vett igénybe, amíg a hosszú ver­senyről készített felvételeket ,.ösz­­szevágták”, kiválogatták a leg­fontosabb, legérdekesebb képso­rokat. A szombati terepversenyre azonban küldhették volna néhány közvetítő kocsit mindjárt élén­­kebb, izgalmasabb lett volna a közvetítés. Az egyidejűség hazai világversenynél elengedhetetlen követelmény. Majd legköze­lebb . 2. Ha már így történt: szívesen látnánk később fő műsoridőben egy szép, tartalmas összefoglalást A felmérések szerint éjszaka csak kevesen ülnek a képernyő elé, így tulajdonképpen új műsorként hatna ez a beszámoló. H. N. Hárommillió üdülő A szakszervezeti tagok és csa­ládtagjaik számára több mint hárommillió szakszervezeti uta­zás és vállalati beutaló áll ren­delkezésre az NDK-ban. Ebből 1,5 millió üdülési utalványt a szakszervezet ad ki, a három- és többgyermekes családok részére pedig 78 000 üdülési lehetőséget biztosit A szakszervezetek 360 üdülőt tartanak fenn az ország­ban, összesen 845 000 férőhellyel a fizetővendég-hálózatban és a szállodákban. (BUDAPRESS— PANORAMA) A jó halié - aranyat ér Szurkolók és bámészkodók széles gyűrűje vette körül szombaton délelőtt a halfőzé­si bajnokság résztvevőit. A Vasútkertben megrendezett, TÍZ BOGRÁCS TÍZFÉLE ÍZ V. országos ponty-halléfőző versenyen tízen indultak. Megyénként hárman képviselték: Farkas József — ismertebb nevén Sobri Jóska — Nagyba­­racskáról, Szabó József Bajáról és Bereczki Mihály Tisza­­alpárról. Az igen szoros mezőnyben szegedi, mohácsi, gyo­mai és budakalászi halfőző mesterek küzdöttek még a baj­noki cím elnyeréséért. 0 Egy arany- és két ezüstérmet szerzett konzervipari és mezőgaz­daságigép-kiállításával, ezenkívül a gépkiállítás különdíjat kapta a Kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat. gyaronszági Tejipari Vállalat kecs­keméti üzeme, a soltvadkerti ÁFÉSZ, a Kalocsai Sütőipari Vál­lalat, a bajai Új Élet Halászati Tsz, a kecskeméti Gyenes-kerté­­szet, Oláh László ballőszögi, Sza­bó Vince ladánybenei, Farkas Lajosaié és Szili István kiskun­halasi, Bíró István kecskeméti háztáji termelő. A kertészeti, élelmiszeripari, gép- és műszerkiállításon ered­ményes szerepléséért különdíjat kapott a vaskúti Bácska, a bajai Augusztus 20 Tsz, a Magyar Hű­tőipar bajai gyára, a Kalocsa kör. nyéki Agráripari Egyesülés, a fajszi Kék Duna Tsz, a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Válla­lat, az izsáki Sárfehér Tsz, a ja­kabszállási Népfront Szakszövet­kezet, a Kecskeméti Baromfifel­dolgozó, Vállalat, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság és a Törekvés Tsz. Különdíjat kapott még a keceli Szőlőfürt Szakszö­vetkezet, a kiskőrösi Kossuth Á versenyzők, mintha párbajt vívtak volna az éles késekkel. Villámgyors mozdulatokkal bon­tották, tisztították, filézték az él­ve átvett pontyokat. A közönség élvezettel figyelte a fejleménye­ket és találgatták: ki lesz a győz­tes? — Ez sok mindenen múlik — tájékoztatott Szemző Ferenc, a bajnokságot rendező bajai Oj Élet Halászati Szövetkezet elnök­helyettese. — A zsűri pontozza a megjelenést, a halpucolási tech­nológiát, á fözést-ízesítést, vala­mint a tálalást Még az is ront­hat az esélyeken, ha valaki ren­detlenül hagyja az asztalát. A bográcsok alatt ropogva ég­nek a hasábok. Előkerülnek a ha­zulról hozott fűszerek, sokan még a tüzelőfát is otthon válogatták össze. Mindenkinek megvan a saját módszere, receptje. A hin­tára felszerelt bográcsok körül szegediek szorgoskodnak. Azasz­­szonyok előbb külön megfőzik a fejet, utána jön a lé, a gyomai­ak sajátkészítésű keveréket ve­gyítenek a felforralt vízhez. Az Ízesítés különböző, egyénenként és tájak szerint változik. , Van azonban alapszabálya is a halfőzésnek: nyílt tűzön, bog­rácsban készül az igazi. A bog­rács formája sem közömbös. A hagyományos alul öblös és fel­felé keskenyedik, hogy a hal lent maradjon az alján és ne törjön össze. — Az is számít — mondja dr. Woynarovich. Elek, a biológiai tudományok professzora, neves halkutatd, egyúttal a zsűri elnö­ke —, hogy egészben marad-e a hal, vagy szétfő? A legkisebb részletet is pontozzuk, attól kezdve, hogyan bontja fel a ha­lat valaki és hogyan kezdi, el főzni? Eddig alig mutatkozott el­térés a versenyzők között, ebből is látszik, hogy valamennyien magas színvonalon értik a mes­terségüket. Végül az íz lesz az, ami eldönti, hogy a tíz jó közül kik lesznek a legjobbak. Nem volt könnyű dolga a zsű­rinek. Dr. Tóth Jánosnak, a bio-. lógiai tudományok kandidátusá­nak, Pék Gyulának, az Állami Gazdaságok Országos Központja halászati ágazatvezetöjének, dr. Szalóky László nyugalmazott megyei rendőrfőkapitánynak, Ma­gány Imrének, a Kiskunsági Me­zőgazdasági Szövetkezetek, terü­leti szövetségi titkárának. Akár a r • Második lett a mohácsi Nagy Ti bőmé (Fényképezte: Radó Gyu­la) • Sobri Jóska fősfitt és győzött. borkóstolók, ők is cseppenként íz­lelték meg a készre főzött reme­keket. Külön egy-egy kanál le­vet, külön egy-egy darabka ha­lat — A jó halié egyenletes, sima — magyarázzák szakszerűen — nincs penne paprikaiszap, ami le­ülepedik az aljára. Nem túl édes, nem is túl csípős. Hosszas szakértői tanácskozás; egyeztetés után megszületett a nehéz, de igazságos döntés. A zsűri Sobri Jóskának, vagyis Far­kas Józsefnek ítélte a pálmát, az elsőnek kijáró aranyérem mellé, a megyei tanács nagydíját. Hal­főző bajnokunknak ez már a ki­lencedik aranyérme. Szorosan utána következett a mohácsi Nagy Tiboraé, a bajai Szabó Jó­zsef, a budakalászi Schäfer Já­nos és a tiszaalpári Beraczki Mi­hály. Valaxnennyiüket arany­éremmel jutalmazták. Ezt követően a szíwel-lélekkel és hatalmas szakértelemmel meg­főzött „versenyműveket” kimér­ték a szurkolásban megéhezett vendégeknek. Pillanatok alatt ki­ürültek a bográcsok. És senki sem kérte a panaszkönyvet. Vadas Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom