Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-02 / 179. szám

1978. augusztus 2. OLASZ FILMRENDEZŐ ÉS A SZOCIALISTA BRIGÁDOK Bugac az Európai emberek sorozatban A Pál utcai fiúk grundja Helvécián Igazi világjáró mindenütt fel­találja, otthonosan érzi magát. Felesleges is talán mondani, hogy Folco Quilici, a magyar nézők ál­tal is jól ismert India, Iszlám és más ,tv-sorozaitok rendezője, gyár­tója, kellemes, hasznos heteket töltött hazánkban. Nincs találóbb szó: jólzűt dolgozott munkatár­saival Európai emberek cimű, nyolcszor ötvenperces filmjén. Aki látta korábbi sorozatait, tudja, hogy szenvedélyesen tiszteli, cso­dálja az ezernyi változatban, alakban megnyilvánuló, gazdagon burjánzó életet. Tapasztalhatta, mennyire dús ezen a tájon a tör­ténelmi vegetáció. A világ ke­vés szögletében fordult meg eny­­nyiféle nép, zökkent ekkoráikat a história, lobogott fel újra és újra az alkotókedv, érintkezett oly sok­féle kultúra. Szívesen gondol erre a forga­tásra, mert kitűnő miagyar mun­katársak segítették. Rockenbauer Pál volt az ügy gazdája, ő gon­doskodott arról, hogy a lehető legjobb körülmények között dol­gozhassanak. Kiváló szakemberek segítettek, a legbeszédesebb helyszíneket választották. Ennek tulajdonítható, hogy a tervezett­nél több felvételt készítettek Ma­gyarországon. fölco Quilici most sem útifil­met csinál, nem az a célja, hogy bemutassa a sorozatban szereplő 22 európai országot. Folyamato­kat tanulmányoz, ökokat keres, azt vizsgálja, hogy azonos törek­vések miként hatottak eltérő föld­rajzi, történelmi körülmények kö­zött, a nagy gondolatok, felfede­zések, áramlatok, a közös élmé­nyek, hatások miként hozták kö­zelebb egymáshoz a népeket, em­berekét. A bevezető az emberek előtti Európát idézi, majd a primitív társadalmak kialakulásáig jut el. A következő folytatás a földmű­velés „kitalálásáról”, fejlődéséről tudósít, ötven percet az európai emberek által más kontinensekre szállított gondolatok, szokások térhódítását, formálódását vizs­gálja. Jártak már Oél-Amerikában, Japánban, hozzánk Spanyolor­szágból jöttek. A Magyar Televí­zió vállalta az Itteni forgatás költ­ségeit, gondoskodott a szükséges feltételekről, szakembereket köl­csönzött. Ennek fejében díjmen­tesen megkapjuk, vetítjük a teljes sorozatot. Ha mostanában bekukkant, valaki a Helvéciái művelődési ház udvarára, az óriási homokdombok, gödrök, árkok, több tucai facölöp és egyéb, még nem tudni mire szolgáló „rejtélyes” tárgy láttán, akár arra is gondolhat, hogy buzgó ifjú régészek, esetleg „hivatásos kincskeresők” ütötték fel tanyá­jukat e mintegy hatszáz négyszögöl területen. Min­denesetre dicséretes és nagyszerű kezdeményezés indult a művelődési ház, a helyi tanács, a Bács- Kiskun megyei Erdőgazdaság, a Petőfi Tsz, a Hel­véciái Állami Gazdaság és a községi KlSZ-alap­­szervezet közös összefogásával, Góró György helvéciai fafara­gó ötlete nyomán olyan játszótér létrehozásán fáradoznak, amely külsejében, s még inkább szelle­mében a Molnár Ferenc regénye nyomán emlékezetessé vált Pál utcai fiúk grundját idézi. Az öt­let gazdája elmondta, hogy a grund hintáit, s a használati esz­közök egy részét a régi népi gyerekjátékokhoz hasonlóan sze­retnék elkészíteni. Arra törek­szenek, hogy a szokványostól el­térőt, újat, izgalmasat adjanak a helvéciai és a környékbeli gye­rekeknek. A földbe mélyesztett, facölö­pökkel körülvett labirintusokban futni, rejtezni, íogócskázni és hadakozni lehet. A „csatázok" harci kedvének növelésére két darab tizenegy méter hosszú és négy méter magas csúszda is szerepel a tervek között, mely titkos alagúton közelíthető meg. Csúzliágyú szivacs és rongygo­lyókkal, kerepelő repülőgép, hat­van méteres drótfutó pályával, többféle hinta, kuglipálya szolgál 0 Géró György -és Szabó László végzik a munkák javát. 0 A grund makettje. majd a gyerekek örömére. A mű­velődési ház általános iskolás fafaragó szakkörének tagjai pe­dig kisajátíthatják a játszótér egy részét, s ezt saját fantáziá­•*Ül 0 Egyelőre csak cölöpök, árkok és homokdombok vannak a szeptem­berben elkészülő grund helyszínén. juk, akaratuk szerint rendezhetik be. Segítségben — úgy tűnik — egyelőre nincs hiány. A szüksé­ges nagy mennyiségű faanyagot az erdőgazdaság adja. A Helvé­ciái Állami Gazdaság gépei az elmúlt napokban csaknem száz­húsz köbméter földet emeltek ki, s a községi KISZ-szervezet tag­jai társadalmi munkában dol­goznak az építkezésen. A munkák javát, a szervező és irányító te­vékenységet Géró György, vala­mint Szabó László, a helyi fa­faragó szakkör vezetői végzik. „Célunk: teret adni a gyere­keknek. Ne az utcán játsszanak, hanem a grundon, egészséges küzdőszellemben. Az itteni sza­bad mozgás és játék újfajta meg­terhelés legyen számukra, az ott­honi fizikai munkával szemben” — nyilatkozta Szemlér Sándor, a grund ügyét lelkesen támogató községi tanácselnök. P. E. Három hetet töltöttek hazánk­ban. Dolgoztak Pécsett, Szekszár­­don, Szombathelyen, Kőszegen, felvételeket készítettek Sopron­ról, a jaki templomról, Velemről. Hudabányán az előember nyo­mait keresték, a Felső-Tisza-vi­­déken, a Hortobágyon a fennma­radt hagyományokat, Galgamá­­csán Dudás Juló adott ízelítőt a magyar népművészetből, egy pesti cigányzenekar a csárdás hangu­latából, egy táncház szórakozó fiatalokat múltait be. Bugaoon találkoztunk velük. Ricordo Grasetti operatőr nagy élvezettel fotografálta a sajátos tájat, a szürke gulyát, a racka­nyájat, a ménest. László Gyula professzor közben a magyarok eredetéről beszélt, a honfoglalók életmódjáról, a letelepedésről, a beilleszkedésről, a későbbi keve­redésről. Nagyon reméljük, hogy a film millió és millió nézőnek ad hite­lesebb képet a pusztáról, oszlatja a betyáros, csikós álromantikát, felvillantja a Nemzeti Park szép­ségeit és a kétkeziek derűs, jó­kedvű vasárnapját.. A véletlen hozta úgy, hogy éppen a forga­táshoz kirándult Buga era a kis­kunfélegyházi Lenin Termelőszö­vetkezett néhány szocialista bri­gádja. Gyorsan összebarátkoztak olaszok, magyarok. Fölco Quilici természetesen több képsort fotog­­rafáltatott, elfogadták az ebéd­­meghívást és — mondanom sem kell — felségesnek találták a bir­kapaprikást. Ha minden jól megy, jövő ősz­szel látunk valamit ebből a bu­gaci vígBágbÓl a képernyőn. Ad­dig is — előlegként — kizárólag a Petőfi Népe olvasóinak bemu­tatjuk saját különtudósitónk fel­vételeit. H. N. 0 Nyári hangulat, így örökítődik meg a szalagon is. 0 A stáb... Jobb szélen Folco Quilici, mellette László Gyula professzor, bal szélen Ricordo Grasetti. KÖNYVEK A SÁTORBAN Kecskeméten, a Szabadság téri park lombjai alá költözött a kötetek egy része a szemben levő és éppen leltározó 'Katona József könyvesbolt pol­cairól. Gyulai Ildikó — aki a Bajai Tanítóképző Főiskola levelezd tagozatos hallgatója s a nyári szünetben áldozatkészen visszatért a városföldi központi általános iskolából korábbi munkájához — naponta száz kiadványt ad el. □ □ □ örülünk annak, hogy a leltár forgalmi holtidé­nyét sikerült áthidalni könyvsátras megoldással. De azt sem hallgathatjuk el, hogy jó lenne hason­ló sátrakat, pavilonokat látni a centrumtól távo­labb eső városrészekben is. Jó, hogy a Katona ne­vét viselő könyvesbolt folyamatosan árusítja kiad­ványait. De a Duna menti folklórfesztivál és a folklorizmussal foglalkozó nemzetközi tanácskozás idején jó lenne a Lesznai-képeskönyv mellett más, a népművészettel kapcsolatba hozható köteteket i látni. Hiába: minden nem megy egyszerre. H. F. PRESS—SOFIAPRESS) 0 Andrljan Nyikolajev, a harmadik szovjet űrhajós az edzések ide­jén, a súlytalanság állapotában. A tankönyvszerző táborvezető Előző számunkban az első em­­ber-vezette szovjet űrhajó-repü­lésekről számoltunk be. az első NO az Őrben — TÖBBSZEMÉLYES ŰRHAJÓ REPÜL A KOZMOSZBA — A VILÁG LEGHIHETETLENEBB BEKOBDJA. Minden eddigi eredményt fe­lülmúlt Valerij Bikovszkij alez­redes az űrben megtett 3 mil­lió 350 ezer kilométerével, majd a csoportos repülésben hozzá csatlakozott Valentylna Tyeresko­­va teljesítménye. 1963. június Iá­tól, illetve 16-tól kezdve 5, Il­letve 3 napot1' töltöttek az űrben. Ez a csoportos repülés párat­lanul fontos' adatokat szolgálta­tott tudományos és műszaki szem­pontból egyaránt. Időtartamra és a berepült kilométerek számát tekintve csúcsteljesítmény volt. Bebizonyosodott továbbá, hogy a női szervezet Is 'kibírja a szo­katlan, űrbéli viszonyokat. 1964. október 12-én egy új, nagy teljesítményű hordozóraké­tával hocsájtották Föld körüli pályára a világ első, háromsze­­mélyes űrhajóját, amellyel meg­alkották az új űrhaj ótipust, a VOSZHOD-ot („Napkelte”). Az űrutazáson már egy tudományos kollektíva vett részt, . Vlagyimir Komarov űrrepülő mérnökkari ezredes, Borisz Jegorov űrhajós­­orvos és Konsztantyln Feoktylsz­­tov tudományos munkatárs. Túl az űrutazás műszaki követelmé­nyein, ennek a kísérletnek már feladata volt tapasztalatokat sze­rezni a repülés alatti munkavég­zésről és az űrhajósok együtt­működési lehetőségéről. öt hónap múlva lélegzetelállí­tó kísérletre került 9or. 1965. március 18-án az előbbi típusú, VOSZHOD—2 űrhajón Pavel Bel­­jajev ezredes és Alekszej Leonov alezredes emelkedett az űrbe. E repülés során került sor először arra, hogy az ember az űrhajóból kilépve, kipróbálja a szabad koz­mikus térségben való tartózko­dást. A kísérlet során Leonov 5 méterre távolodott el az űrhajótól és 10 percig mellette lebegve 5000 kilométeres utat tett meg) Ikonok, oltárok, falfestmények Bulgária középkori műemlékei­nek egyik legnevezetesebbike a Szófia megyei Marica faluban épült Szveti Nikola templom. A XVI. századból származó, kupola nélküli tetővel ellátott kis templom méteres vastagságú terméskő- és vakolt falaiba lőrés formájú ablakok vannak vágva. Az egyszerű építészeti megol­dású templom pompás belseje igazi meglepetésként hat. Az építmény belső kiképzése, művé­szien faragott oltára, falfestmé­nyei, ikonjai, csodálatos kulti­kus tárgyai tehetséges művészek remekbe szabott alkotásai. A nemrég restaurált falfest­mények ma teljes színpompájuk­kal tolmácsolják a középkori művész mondanivalóját. (BUDA­Túl ezen a látványos kísérleten, Beljajev nagyszerű teljesítményt nyújtott azzal Is, hogy kézi kor­mányzással hozta vissza az űr­hajót a Földre. Következő számunkban az ame­rikai űrhajós kísérletekről szá­molunk be. (Folytatása következik) A táj ói Martos Flóra KISZ- építőtábor délelőttönként a csend birodalma. A szépen ápolt park virágai üdülőhelyre emlékeztet­nek. De csak akkor, amikor a diáksereg a földeken teszi a dol­gát — mostanában barackszedés­sel foglalatoskodnak —, mert dél­után azután élet lengi be a fa­lakat, a sétányokat. Hogy a táborvezetőt, dr. Korá­nyi Erzsébetet megtaláltam, ab­ban nagy szerepet játszott, hogy egy rosszul sikeredett lépés kö­vetkezményeként, gipszkötéssel a lábán, pihennie keU. E kényszerű nyugalomra kárhoztatva sem tét­lenkedik azonban, hiszen szinte percenként kopogtatnak az ajta­ján. ki csak hogylété felől érdek­lődik, mások, mint például Fe­rencet Imre, a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaság kerületi igazgató­­helyettese, arról számol be, ho­gyan is kezdődött a hétfői mun­kanap, az osztályozásba újonnan beállított csoport miként tanult bele a murikába. Minden mondatból az világlik ki, hogy a táborvezető betegszo­bává minősült parancsnoki lak­osztálya most is ugyanolyan köz­pont, mint amikor fürgén és fá­radhatatlanul Intézkedik, irányít, ha kell buzdít és dorgál: azaz tá­bort vezet lakója. Hogyan lesz valakiből táborvezető? Erre a kérdésre egyszerű a válasz: — A Józsefvárosban lakom, Budapestnek abban a kerületé­ben, amely szanálásra ítéltetett. Ha reggel fölkelek, busszal 10 perc alaitt érek az iskolába, az­tán délután, este vissza. Ennyit vagyok szabad levegőn. Egy Idő­ben makacs náthával küszködtem, az orvos akkor mondta, többet kellene a friss levegőn időznöm. Mit választ ilyenkor egy peda­gógus? Az életformába nem pasz­­szolt bele a tengerpart, igy az­után, amikor az első osztályom — akkor még az Apáczai Csere János Gimnázium 12 osztályos iskola volt — középiskolás lett, kerestünk egy helyet, ahová fo­gadtak bennünket dolgozni. Meg­szerettem a tábori életet, azután jelentkeztem az V. kerületi .párt­bizottságon, nem kellek-e vala­hová. S azóta minden évben ta­lálkozunk az ország valamelyik építőtáborában. A táborvezetés a külső szemlé­lőnek sem tűnik „sétagaloppnak”. Számtalan teendő, futkosás, fizi­kumot és szellemieket egyaránt igénybe vevő munka ez. Amikor ezt fejtegetem, mosolyogva ma­gyarázza : — Osztályfőnök vagyok, mate­matika tagozatos osztályban taní­tok, s gyakorlatot vezetek egye­temistáknak. E hármas feladat mellett megnyertem a középisko­lás matematikatankönyv pályáza­tát. Vívódva, önmagámmal, az el­ső osztály tankönyvének megírá­sához igénybe vettem a szabad­ságot, de az osztályommal akkor nem tudtam foglalkozni. A má­sodikos .könyv készítésekor nem éltem e kedvezménnyel. Most szerződtem a harmadikos tan­könyv írására. A tankönyvírás is, a tanítás is teljes embert kíván­na. Most is elhoetam a harma­dikos munkafüzetet, hogy elő-elö­­veszem, de hát szinte közelébe se jutottam... A fizikai megerőltetés, ami két­száz gyerek napi gondjainak, ba­jainak, ténykedésének eligazítá­sával adódik, a hajnali fél öttől az éjfélkörülig tartó intenzív élet sok-sok energiát halmoz fel ben­nem. Bnélkül az iskola sem men­ne... Nagy öröm számomra^ hogy az V. kerület jó hírű, s egymással olykor rivalizáló gim­náziumainak tanulói itt összeba­rátkoznak. Én is rengeteg gyere­ket ismerek, nemcsak a mi isko­lánkba járókat. Ma már nevelési felelősök, vagy éppen táborveze­tők az egykori diákjaim. Arcán látszik, pihenne egy ki­csit. A táborvezetőség tagjait ké­rem, rajzoljanak néhány vonást dr. Korányi Erzsébet portréjához: Zacher Gábor — Immár a gim­názium egykori növendéke, most nevelési felelős minőségben — elragadtatottan szól tanáráról. — Most is legszívesebben oda­hozatná ágyához a stúdiót, hogy irányítsa a munkát. Olyan tekin­télye van, amit tudásával, ember­ségével, munkabírásával alapo­zott meg. És milyen kedélyes! összelopkodtuk éjjel a környék táborainak a zászlajait, ez lett volna a kihívás a nagy számhá­borúra. Erzsiké néni is benne volt. Mégsem lett semmi a nagy­szerű tervből, akadtak ugyanis nála korban jóval fiatalabbak, akik csupán rossz tréfának minő­­sítették az akciót.., Sulász Hriszula, a tábortanács elnöke: Erzsiké néniről? Mit mondjak. Négy évig tanított, s én, aki véletlenül kerültem a mate­matika tagozatra, megszerettem ezt a tantárgyat... A mondathoz mellékelt beszé­des mosoly is a tisztelet, meg­becsülés tükre. Dr. Korányi Erzsébet pedagó­gus —, s a hivatását minden fel­adatkörében felsőfokon tölti be. Ahogy érdemes. Nagy Máris

Next

/
Oldalképek
Tartalom