Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-05 / 182. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1978. augusztus 5. Azért némi jó érzéssel töltheti el az embert, hogy változnak a dolgok.... No, nem annyira gyor­san, nem annyira radikálisan és nem mindig olyan ésszerűen, mint ahogyan szeretnénk —, meg ahogy a józan ész is elvár­ná —, de azért változnak. Általános csúsztatás Például: van annak már vagy nyolc esztendeje is, hogy a ma­gyar sajtóban először bukkant tel egy — kizárólag külföldi pél­dákkal illusztrált — beszámoló a rugalmas munkaidőről. Valamit — csak rövid emlékeztetőként — a módszer lényegéről: mások, má­sutt rájöttek arra, hogy seregnyi munkahelyen és munkakörben nem kell kőbe vésett parancsolat­ként tisztelni a hagyományos — például: reggel nyolctól délután négyig, fél ötig tartó — munka­időt. Legfőképpen azért nem, mert ezeken a munkahelyeken gyakran előfordul, hogy bizonyos időszakokban egyszerűen nincs mit csinálni. A munka jellege is olyan, hogy könnyűszerrel átcsoportosítható, átrendezhető. Kitalálták tehát a rugalmas munkaidőt, ami ha­sonlít a ml jól bevált csúsztatá- si módszerünkhöz. Vagyis: ha sok a munka, túlórázunk, ha keve­sebb, vagy éppenséggel semmi, akkor a korábbi túlórákat „le- csúsZtatjuk”. A rugalmas munka­idő nem más, mint az intézmé­nyesített csúsztatás általánossá tétele. Az öitlet bevált, olyannyira, hogy Európában jelenleg vagy 15 millióan dolgoznak rugalmas munkaidőben, persze a módszer lényegéhez tartozó szabályok szi­gorú betartásával. A nap bizo­nyos Időszakában, az úgyneve­zett blakkidőben, mindenkinek a munkahelyén kell tartózkodnia. Ezt megelőzően, illetve ezután, ki-ikj saját maga határozza meg a munkaidejét. Az eredmény pe­dig: nyűgöd taibbá, fegyelmezet­tebbé és szervezettebbé vált a munkavégzés, mert a munkavál­lalók elemi érdeke, hogy a lehető legésszerűbben gazdálkodjanak saját idejükkel. Ráadásul a mini­mumra csökkent az úgynevezett törtnapi hiányzások aránya, lé­vén. hogy a személyes ügyeket egyszerűbben, könnyebben intéz­hetik az emberek. Kedvező tapasztalatok Nyolc évvel ezelőtt azt a bizo­nyos újságcikket néma csend, vagy jobb esetben, a zagyva bu­taságoknak kijáró megvető kéz- legyintés követte. Két évvel ké­sőbb híre jött, hogy az egyik fő­városi 'kereskedelmi vállalat, nagy titokban, és csak próbaképpen bevezette a rugalmas munkaidőt — teljes sikerrel. Nem az alkal­mazottak, a vállalat vezetői mondták: olyan eredményeiket ér­tek el, hogy ha rajtuk múlik, soha nem térnek vissza a merev munkaidőhöz. Szerencsére rajtuk múlott, azon egyszerű ok miatt, mert a munkarend szabályozása vállalati belügy, nem kell hozzá felsőbb engedély. Megpróbálta néhány más vál­lalat is, hírek érkeztek a szocia­lista országokból is... egyszóval napirendre került a rugalmas munkaidő Ugye, s most már nem lehetett egyetlen kézlegyintéssel elintézni. Megjelentek, elhang­zottak az első óvatos nyilatkoza­tok* hogy .. igen, voltaképpen érdekes... tanulmányozzuk... idővel 'talán nálunk is, persze csak ' nagyon korlátozott kör­ben ...” meg ilyesfélék. Aztán az illetékesek elhatározták — úgy másfél éve —, hogy hivatalos kí­sérletet indítanak nem is tudom hány vállalat részvételéve!, ta­pasztalatok szerzése céljából. Hogy e kísérlet végül is milyen eredményre vezetett —, s hogy egyáltalán lezárult-e? — arról nem tudni, de aligha lenne érde­kes. Az a néhány tucat vállalat, Intézmény, ahol már évek óta alkalmazzák a rugalmas munka­időt, tökéletes kísérleti alanyként fogható fel; egyetlen egy sem akadt közülük, ahol visszatértek volna a hagyományos munkaidő- beosztáshoz. A tapasztalatok min­denütt és egyértelműen kedve­zőek. S a rugalmas munkaidő mégsem terjed Magyarországon úgy, ahogy az — a módszer elő­nyeinek ismeretében — elvárha­tó lenne. Pedig, mint tudjuk, nem kell hozzá hivatalos, ha úgy tet­szik központi engedély... Csak­hogy: a kezdeményezések, enge­délyezési herce-hurcák. és tilalmi táblák nélkül is megbuktathatok. Csak kellő közönnyel kell körül­venni az újdonságokat, csak érez­tetni kell a „nem tiltjuk, de nem is támogatjuk..színezetű ál­láspontot, csak fel kell villantani néhány jól csengő — ám lényegét tekintve üres — frázist, s máris a bátortalanság válik a jellemző magatartásmóddá. Nem luxus - eszköz Tévhit, hogy a rugalmas mun­kaidő 'bevezetésének komoly anyagi, műszaki és egyéb feltéte­lei vannak. Egyszerűen elemi szervezési tennivalókat kell elvé­gezni. Tévhit továbbá, hogy csak bizonyos alkalmazotti munkakö­rökben vezethető be (s ily’ mó­don bizonyos társadalmi feszült­ségek forrásává válhat, tehát po­litikailag is megfontolandó l). Gyárak tucatjaiban alkalmazzák fizikai munkaterületeken és most egy hazai vállalat is áttér a fi­zikai munkások körében alkal­mazható változat bevezetésére. És a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy ha egy szervezési módszer szokatlanul új. ráadásul a világ más tájain találták fel. akkor azt nekünk eleve gyanakvással kell fogadni. Mert — hogy el ne feledjem —, a rugalmas munkaidő nem holmi — csák a .kiválasztottak által él­vezhető — luxus, hanem szer­vezési módszer és eszköz. Ami­nek számottevő összegekkel mér­heti közvetlen gazdasági haszna van. Legalább ez ejtsen gondol­kodót^ mindenkit, akinek köze lehet p korszerű munkarend el- terieszté'éhez. V. Cs. BEFEJEZÉS ELŐTT Ä TEHENÉSZETI TELEP ÉPÍTÉSE Beruházások Tasson A tassi közös gazdaságok há­rom éve egyesültek, s azóta egy, a Dózsa Tsz-ben tevékenykednek a szövetkezeti tagok. A gazdasági koncentrálódás számtalan szerve­zeti és termelésszerkezeti változ­tatást is szükségessé tett, elsősor­ban azért, hogy az Így létrejött közösség hatékonyabban és gaz­daságosabban — a helyi és nép- gazdasági igényekhez jobban al­kalmazkodva — tudjon termelni. Az eltelt évek termelésére a szél­ső értékek nem jellemzők, ami azt is jelenti, hogy egyenletes, kapkodástól és túlzásoktól men­tes, ugyanakkor szép Ívű fejlődés tapasztalható a tassi Dózsa Tsz- ben. Az elmúlt év gazdálkodá­sáért. elnyerték a Kiváló Szövet­kezet címet is. A fő- és melléküzemágak ter­melése kiegészíti egymást. A mel­léküzemágakban foglalkoztatott munkaerő még azért is jelentős, mivel az itt .dolgozók a mezőgaz­dasági csúcsmunkák idején a föl­deken tevékenykednek. Egyebek között az állattenyész­tési ágazatok fejlesztéséről hatá­roztak,. szinkronban a növényter­mesztésével, illetve a gyepgaz­dálkodás további alakításával az egyesülés után. Jelenleg a szarvas­marha-ágazat rendbehozása, ezt követően a sertésprogram meg­valósítása, s mindemellett még a juhászat fejlesztése és a halasta­vak bővítése szerepel terveikben. A VI. ötéves terv végéig mintegy 32 millió forint értékű meliorá­ciós munkát is befejeznek, ami­ben táblásítás, úthálózat-bővítés, vízrendezés és öntözőfürt létesí­tése is helyet kap. Legnagyobb föladat most a szövetkezetben a szarvasmarha- telep kialakítása. Ezer tehenet tudnak majd elhelyezni a telepen, amelynek építését egy éve kezd­ték, s az idén ősz végén lesz kész. A nagy munkára jellemző, hogy betonból 15—16 ezer köb­métert használnak, a tereprende­zés során 150 ezer köbméter föl­det mozgatnak meg, s a villamos- berendezések kábelei több mint 1 millió forintba kerülnek. Egyéb­ként ezeket, valamint a vízveze­tékeket, a trágyaelvezető csator­nákat a föld alatt helyezték él. Az AGRÖKQMPLEX rendszerű - telepet tíz hektár földterületen — amely szántóföldi művelésre al ­kalmatlan — építik fel. A tehén istállókon kivül borjú­nevelő, fejő- és tejház, silótároló, valamint a hígtrágya 'kezeléséhez szükséges berendezések épülnek, illetve ezek nagyobb része már készen van. A környezet kialakí­tására is ügyelnek. Például a te­rületen már meglevő fákból csu­pán azokat vágták ki, amelyék zavarták az építkezést, s az épü­letek elkészültével csaknem azo­nos Időben megkezdték a parko­sítást: faültetést, füvesítést. A telepen a hldroglóbusz, vala­mint a tejház technológiai szere­V lii/i"' uviliül Előző számunkban a Holdra­kétákkal való megközelítésének nehézségeit és az ezzel kapcsola­tos korai terveket ismertettük. Most azt vizsgáljuk, napjainkig ebből mi valósult meg. CÉLPONT: A HOLD! — LUN A, RANGER, SURVEYOR — KOZ­MOSZ-SOROZAT ES A HOLD- KUTATÄS. Rendkívül pontos rakétatechni­kai és égimechanikai számításo­kat követel meg a Földünktől 384 ezer kilométer távolságban levő, s csupán 3470 km átmérőjű holdnak a rakétával való elta­lálása. A rakéta-lövedék csak akkor juthat el a Holdra, ha má­sodpercenként. legalább 11 kilo­méter sebességgel indítjuk. Szá­mításba kell azt is venni, hogy az indítás a másodpercenként 30 km sebességgel száguldó Földről az 1 km 'másodperc sebességű Holdra történik, méghozzá olyan lövedékkel kell találni, amelynek a sebessége szükségképpen foko­zatosan csökken! Ezeknek a bonyolult számítási műveleteknek gyakorlati kikísér létezését a szovjet LUNA (LU NYIK) és az amerikai RANGER valamint az ezt követő SURVE YOR-program szolgálta. A Hold ra leszálló, vagy a Hold körété lepített Lunák, Rangerek, Surve yorok, Lunar Orbiterek azonban mind egy célt: az embernek megbízhatóan a Holdra és onnan visszajuttatását szolgálták. Az óriási nehézségekre jellemző, hogy pl. az amerikai Ranger- program keretében — amelynek célja a Hold látható oldalának felkutatása volt és a becsapódó rakéták segítségével onnan tele­víziós közvetítés és filmfelvéte­lek készítése — elindított első 6 darab RANGER-rakéta teljes kudarcot vallott. Csak a RAN­GER—7-nek sikerült 1964. július 28-án eltalálnia a Holdat és be­csapódásáig, 17 percen át tele­víziós állóképeket közvetítenie. A Földön 4308 kép átvétele sikerült. Egyébként ez volt az első tv- közvetítés a Holdról. A szovjet LUNA-sorozat szin­tén a fenti célt szolgálta és ennek keretében jutott élaLUNYIK—2. az első emberkéz által készített eszköz, 1959. szeptember 13-án a Holdra. Erről a két híres sorozatról rö­viden. csak annyit, hogy a RAN- GER-ek 345 kg súlyúak voltak s ebből 170 kg-ot nyomott a tv-be- rendezés. Nagy felbontó képessé­gű csővel elérték azt, hogy a közvetlenül becsapódás előtt ké­szült felvételeken a Hold felszí­nén a deciméter nagyságrendű alakulatok Is megkülönböztethe­tők voltak, míg a Földről a leg­nagyobb távcsövekkel csak kb. 40 méteres részleteket lehet fény­képezni. A LUNA-sorozat közül a LUNA—3 1959. október 6-án megkerülte, a Holdat és az első 0 A szarvas­marha- telep épületei mellett még az állomány betelepítése előtt megkezdték a terület rendezését és parkosí­tását. lésén kívül valamennyi munkát a tassi Dózsa Tsz építőbrigádja végzi. Bizonyára ennek is kö­szönhető a gyors és — az eddigi tapasztalatok szerint — jó minő­ségű munka. Egyszerre 100—150 szakember és segédmunkás dol­gozik az építkezésen, hogy a tervezett 17 hónap alatt átadják, s így 1980-ig a szarvasmarha- programjukat teljesíteni tudják. Az állomány ekkorra a holstein friz és magyar tarka keresztezésű utódjaiból tevődik össze. A szö­vetkezet nem választott túl drá­ga teleptípust, ugyanis egy komp­lex tehénférőhely 60 ezer forint­ba kerül. Figyelmet érdemel az a három silótároló, ahol ezer vagonnyi té­lire való eleséget tudnak elhe­lyezni. Lánctalpas gépek segítsé­gével „tapodtatják” a zöldtakar­mányt: lucernát, borsót, silóku­koricát. Már tavaly is használtak egy tárolót, amelyben kitűnő mi­nőségű téli takarmányt készítettek. A másik — egyébként a megyében csupán itt alkalmazott, technoló­gia — az AGROKOMPLEX típu­sú hígtrágyakezelési módszer, amely az érdeklődés középpont­jába kerülhet és számítani lehet arra, hogy több megyei gazda­ságban is építenek ehhez hasonlót. E korszerű trágyakezelési tech­nológia több előnye közül csupán • A borjúnevelő épület belső szerelési munkál a felvételünk óta már befejeződtek, s megkezdték az állatok betelepítését is. (Straszer András felvételei.) kettőt említünk: viszonylag olcsó, a szervesanyagot — kazalszerűen tárolva esetleg műtrágyával dú­sítva — szórógépekkel könnyen vissza lehet juttatni a talajba. Ez utóbbi haszna és szükségessége ma már vitathatatlan, ha a mű­trágyaárakat vesszük figyelembe, ugyanakkor gondolni kell arra is, hogy az úgynevezett talajélet fenntartása rendkívül fontos és legjobban szerves trágyázással segíthető. Cs. I. A STATISZTIKA TÜKRÉBEN •— ;™“ A munkahelyi étkeztetés n A munkahelyi étkezés szempontjából kedvező, ha az egységek a munkahelyek közelében szétszórtan helyezkednek el, de az * ellátottságot számuk és kapacitásuk együttese mutatja. Ez utóbbinak egyik mutatója az egy lakosra jutó forgalom, amely sze­rint 1977-ben Bács-Kiskun megye 16 százalékkal volt az átlag alatt, míg mindössze hét megye haladta meg a vidéki átlagot. Ezek közül is kiemelkedett Fejér, Komárom és Veszprém megye. Az egységek száma összefüggésben van a saját kezelésű konyhák arányával, ame­lyek általában a mezőgazdasági üzemekben kisebb kapacitással mű­ködnek. Bács-Kiskun megyében 1977 végén 151 munkahelyi konyha állt ‘rendelkezésre, amelyek kö­zül huszonötöt üzeméíelmezési szakvállalatok és fogyasztási szö­vetkezetek működtettek, a töb­bit pedig a különböző népgazda­sági ágakhoz .tartozó vállalatok, szövetkezetek és Intézmények, többnyire saját dolgozóik étkez­tetésére üzemeltetnek. Az előb­biek lényegesen nagyobb kapa­citásúak, például 1977. III. ne­gyedévében az étteremmel is rendelkező munkahelyi konyhák egységlenként naponta átlagosan több, mint 640, az étterem ‘nél­küliek 740 előfizetéses ebédada­got adtak ki, míg a saját kezelé­sű munkahelyi konyhák napi ka­pacitása átlagosan nem érte el a 270 adagot. A megyében talál­ható összes egységek száma 4 százalékkal, a bevételek, illetve a saját kezelésű konyháknál az étkezők befizetései 14 százalék­kal nőttek 1976-hoz képest, míg a III. negyedévben kiadott ösz- szes adag száma közel 3 száza­lékkal volt több, mint egy évvel korábban. a KOZMOsz-sorozat 107. tagja Például a Duna vidéki fényképeket készítette el annak túlsó oldaláról. Rendkívül fontos adatokat szolgáltatott az 1422 kg súlyú, 1963. április 2-án fellőtt LUNA—4, a Holdfelület fizikai és hőmérsékleti viszonyait ille­tően, továbbá tájékoztatta a fi- ziológusokat arról is, hogyan vi­selkedne az élő szervezet az ott uralkodó viszonyok között. E sorok megjelenésekor még mindig folyik a Szovjetunióban 1962. március 16-án bejelentett programnak megfelelően a KOZ­MOSZ szputnyiksorozat. Ezekkel rendkívül sokfajta és köztük a Hold felderítését is célzó kísérle­ték folynak. Egyébként ez év áprilisában már a KOZMOSZ- sorozat ezredik tagját lőtték fel. Következő számunkban az em­bernek a Holdra lépéséről szá- ‘ mólunk be. (Folytatása következik.) A megye területén a nem sa­ját 'kezelésű munkahelyi kony­hák közül a legtöbbet a Duna- vidéki Vendéglátó Vállalat mű­ködtet, a hozzávetőleges napi ka­pacitás 1977. III. negyedévben a 21 konyhán együttesen megha­ladta a 13 ezer adagot, ami majd­nem 20 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A kiskun- halasi és a mélykúti fogyasztási szövetkezetek munkahelyi kony­háin 1977. III. negyedévben na­ponta közel 1300 ebéd került ki­adásra. A saját kezelésű munkahelyi konyhák majdnem háromnegye­dét a mezőgazdaságban üzemel­tetik, ezeknek is közel fele az állami gazdaságok kezelésében van. Az 1977. III. negyedévben kiadott ebédadagoknak 44 száza­lékát az állami gazdaságok konyháiban készítették. Így ott ebben az időszakban száz foglal­koztatottra naponta 87 ebédadag jutott, míg az állami iparban 15, a szövetkezett Iparban 7, a szo­cialista építőiparban pedig csak 6. A népgazdasági ágankénti el­látottság összehasonlításánál meg kell jegyezni, hogy a mun­kahelyi szakvállalatok általában nem saját beruházású egységek­ben üzemelnek, hanem a válla­latok által beruházott épületek­ben kezdik meg tevékenységü­ket. A 'Bács-Kiskun megyei Ál­lami Építőipari Vállalat által 1976-ban létesített mintegy 3 ezer adagos konyhát a Dunavldékl Vendéglátó Vállalat vette keze­lésbe, ezzel az építőipar ellátott­sága már lényegesen más képet fest. Egy ebéd ára Nagy jelentőségűek a saját ke­zelésű munkahelyi konyhák a megye dolgozóinak ellátásában. Míg a szakvállalatok és szövet­kezetek naponta átlagosan mint­egy 15 ezer, a saját kezelésben levők ‘több, mint 33 ezer ebéd- adagot készítenek a területileg jobban szétszórt, kisebb kapaci­tású egységekben. A szakválla­latok és szövetkezetek étterem­mel is rendelkező konyháin 1977. III. negyedévben egy előfizetéses adagra 12,60 forint bevétel jutott, az étterem nélküliekben 13,50 forint. (Ebből viszont nem tud­juk, 'hogy a dolgozók mennyi térítést ‘kaptak, mivel ez az egyes munkahelyeken igen eltérő.) Különböző fórumokon történ­tek már erőfeszítések e kedvezőt­len helyzet rendezésére, amely törekvést a továbbiakban’ Is folytatni kell. A saját kezelésű munkahelyi konyhákon átlagosan 8,80 forintot fizettek az étkezők a vizsgált Időszakban. Mindez népgazdasági áganként eltérő. Bács-Kiskun megye területén valamennyi városban van, de a községeknek még a felében sincs munkahelyi étkeztetés. Még olyan, részben már Iparosodott, kiemelt alsófokú központ nagy­községekben, mint Kerekegyháza, Lajosmizse, Szabadszállás sincs saját kezelésben vagy szakválla­lat kezelésében .levő. . munkahe­lyi konyha. Területileg Kalocsa környékén található a legtöbb „fehér folt”. A népességhez vi­szonyított ellátottság azonban te­rületileg Igen eltérő. A megyében átlagosan egy munkahelyi kony­hára 1977. III. negyedévben 3906 lakos jutott, ezen belül a váro­sokban 3159, a községi lakosok közül — a sok teljesen ellátatlan település miatt — 4653 személy. A településenként előállított napi ebédadagok száma még szélsőségesebb eltérést mutat. A munkahelyi konyhák által előál­lított ebédadagok egyharmada készült a községekben, amelyből a lakosok 5 százalékát sem lehe­tett naponta ellátni, a városok­ban kiadott kétharmadrész ebéd­adagból is csak a városi népes­ség 13—14 százalékának jutott. Legrosszabb Félegyházán A közösségi étkeztetés javítá­sához hozzájárul a kereskedelmi vendéglátás is, az előfizetéses rendszer biztosításával. 1977. III. negyedévben naponta mintegy 15 ezer ebédadagot adtak ki, ami megfelel á munkahelyi étkeztető szakvállalatok és szövetkezetek által előállított adagszámnak. A munkahelyt étkeztető hálózattal gyengén ellátott területeken Igye­keznek a hiányosságot ilyen má­don pótolni. 1976-ról 1977-re a közösségi területeken a kalocsai és a kiskőrösi járásban volt a legnagyobb mérvű a növekedés üteme, bár mind a megyéből való részarányt, mind a népes­séghez viszonyított mennyiséget tekintve még így 'Is e területe­ken a leggyengébb az ellátottság. A vendéglátás összes, ezen belül az ételekből származó bevételé­ből az előfizetéses aránya szintén a kalocsai járásban volt a leg­alacsonyabb. A városok közül a munkahelyi konyhákkal is leg­rosszabbul ellátott Kiskunfélegy­házán a legkedvezőtlenebbek a kereskedelmi vendéglátás előfi­zetéses étkeztetésének mutatói. Kecskeméten sem megoldott a munkahelyi étkeztetés, és azt a kereskedelmi vendéglátás is csak a városok átlagánál kisebb mér­tékben pótolja. A kereskedelmi vendéglátás előfizetéses ebédadagijainak szá­ma 1977. III. negyedévben a köz­ségekben 15 százalékkal több, a városokban 9 százalékkal keve­sebb volt, mint az előző év azo­nos Időszakában. Az összes elő­állított adag 54 százalékát a köz­ségekben fogyasztották el. A köz­ségi lakosoknak mintegy két és fél, a városiaknak 3 százaléka ré­szesült az ellátásban. Dr. Sántha Józsefné a KSH tájékoztatási osztály­vezető-helyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom