Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-04 / 181. szám

1978. augusztus 4. • PETŐFI NÉPE • S A TESTVÉRMEGYÉT KÉPVISELTÉK A FOLKLÓRFESZTIVÁLON Énekesek és táncosok Igazán nem volt egyszerű do­log találkozni a krimi testvérme­gyénket képviselő művészeti együttes tagjaival az elmúlt Du­na menti folklórfesztlvál forgata­gában. Kecskemétre egymás után érkeztek a hírek: fogadás és fel­lépés' a környező népek látványos seregszemléjének fővárosában, Kalocsán; vendégszereplés Szek­­szárdon, bemutatkozás a bajai víziszínpad gálaestjén, a Sugovl­­ca-parti közönség előtt... Az ér­deklődésnek eleget téve egyik helyről a másikra cikáztak a fe­kete-tengeri félszigetről érkezett kedves vendégek. □ □ □ Kalocsán, az utolsó este a Vá­roskert zsúfolt nézőtere előtt ki­­gyúltak a szabadtéri színpadot fényözönnel elárasztó reflektorok. Az eddigi sejttető derengésből hirtelen világossá váltak az uk­rán, doni kozák, a lengyel hegy­vidéki, bolgár, törők, no meg a kalocsai, hajósi, öregcsertői nép­viseletbe öltözött táncosok, éne­kesek, szólisták. A díjazottak ka­réjából ki-ki léptek a részt vevő együttesek tagjai. Anna Malec, a krími népművészeti csoport kó­rusának régi tagja és férje, Nyi­­kola) Vlagyimirovics Malec, a Szlaivnoje Szovhoz igazgatóhe­lyettese és díszes emléklapot, ajándéktárgyat vett át a színpa­di megjelenítés és stilizálás elis­meréseként. Röpke beszélgetésbe kezdünk a díszletek mögött föllépésre készü­lő, gimnasztikával bemelegítő táncosok között. Megtudom, hogy a krími ének- és tánckar a déli félsziget északra eső részéből, a razdolnyenszki járásból érkezett. Onnan, ahova már eljutott az Észak-Krími csatorna áldást hozó és megtermékenyítő öntözővize. A Szlavnoje nevű szovhoz mű­vészetpártolásának köszönhetik a létüket. Részben a turnéikat is, hiszen a hatalmas kiterjedésű Szovjetunió területén sem éppen olcsó dolog utazni, még akkor sem, ha kedvezőek az árak. Ami­kor például az Ukrán Köztársa­ság székhelyén, Kijeviben tévé­felvételen vettek részt, ez három é9 fél ezer rubeljébe került a gazdaságnak, a népművészeti ru­hákat nem is számítva. De' ttó, hogy hazai és külföldi" vendégszereplésekre hívják őket, rajtolt, csakis az együttesen, a csoport tagjainak tehetségén és szorgalmán múlik. Ez derült ki egy órával később Baján, ahol a víziszínpad gálaestjén mutatkoz­tak be. A körülbelül nyolcezres közönség újfent tapasztalhatta, hogy nem mindig érdemes korán hazatérni és lefeküdni. Fjodor Ivanovlcs Sztidnyik zsűri értékelése. S a legfontosabb tanulság: tovább gyarapítani ott­hon az eredeti táncok, dalok gyűjtését, folytatni a feldolgozá­sokat F. I. Sztidnyik táncoktató, ko­reográfus és nevelő egy személy­ben, mint az eddigiekből is kide­rült. Leningrádban végezte a mű­vészeti főiskolát, majd a Krímben igazi otthonra és közösségre ta­lált. Mik a tervei? —.Miután újabb és újabb fia­talokkal gyarapszik az együtte­sünk, állandó feladatot jelent a technikai fölkészítés. Emellett, és erre építve vállalkozunk a friss gyűjtésű és feldolgozású népművészeti szokások, táncok ébrentartására, bemutatására. Haláss Ferenc a Krímből mosolyogva és türelmesen. — Azóta a Szovjetunió sok feszti­válján jártunk, köztársasági szin­tű gálaesteken szerepeltünk, el­nyertük a Népművészet mestere címet, és bemutatkoztunk Bul­gáriában, s az NDK-ban is. Na­gyon örülünk, hogy most a ma­gyarországi testvérmegyében ad­hatunk ízelítőt az ukrán folklór­ból. Több mint ötvenen érkez­tünk ide az egyébként kilencven tagú együttesből. Elsőnek egy népdalt szólaltatott meg a kórus, Nyikola) Roman­­csuk vezetésével. A dal egysze­rű és szép, mint a folklór gyöngyszemei mindenütt a vilá­gon: fiatal lány szépftkezik, vad­rózsára szeretne hasonlítani. S ez már a folytatás? Kárpát­ukrajnai vidám esküvői menet koreográfiája . elevenedik meg a Sugovica nyugodt vize fölé emelt színpad deszkáin. A lányok és asszonyok viseletét virágkoszorú egészíti ki, a férfiakon piros csiz­ma, feszes és buggyos bő nad­rág, mellény. Köralakú mozgá­sok, páros‘táncok idézik a virág­zó tavaszi nyírfaágakkal ékes ün­nepség hangulatát. • A Malec­­házaspár a díjjal. • Jelenet a krímiek ukrán esküvői Miután elült a taps, a szerep­lők könnyedén, az egyhetes tur­né fáradtságának jelei nélkül vo­nulnak el: köztük traktoristák és kertészek, a szovhoz iskolájában tanító pedagógusok, az állami gazdaság kórházában dolgozó ápolónők. A cimbalom mögül fia­tal szakácsnő emelkedik fel. — Nincs gondunk az utánpót­lással sem — folytatja Fjodor Ivonouics, hóna alatt elmaradha­tatlan hangszerével, a csörgődob­bal. — A gazdaság művészeti is­kolájában hétéves kortól több csoportot tanítok a mozgáskultú­rát fejlesztő balettra és népltánc­­ra. — Tanultak-e valami lényege­set Itt a Duna menti népek fol­klórfesztiválján? — Igen, Hasznos volt a tánc­művészeti vezető a kérdések per­gőtüzében áll: mikor és hová ké­ri a reflektorfényt, milyen alak­zatot alkotnak a táncosok, hol helyezkedik el a harmonikásból, cimbalmosból, hegedűsből és do­bosból álló zenekar. Többen pe­dig arra kérjük, hogy szóljon az eddigi történetükről: — Tizenhárom évben foglalha­tó össze a múltunk — mondja • Az együttes művészeti vezetője: F. I, Sztidnyik. (Tóth Sándor felvételei.) yUMf TT wwM8SMSS5ra8B3sg8SKSss8«ra Ksívffl* • Az amerikai GEMIIfl típusú űrhajó. Ez a sorozat 1967. november 11-én lezárult. Előző számainkban előbb az amerikai, majd a szovjet űrkuta­tás kezdeti eredményeit ismer­tettük. Most a Holdrajutás prob­lémáit vizsgáljuk. HOLDKULTUSZ — MIT KELL SZÁMÍTÁSBA VENNI? EGY KORAI TERV A HOLDEXPE­­DICIÚRA — BARÁTSÁGTA­LAN FOGADTATÁS. Az embert évezredek óta ér­dekelte a hozzánk legközelebb eső égitest, hiszen szabad szem­mel is megfigyelhette fényválto­zásait, felületén levő foltokból a felszín hegyeire, síkságaira kö­vetkeztethetett. Részesítették is­teni tiszteletben is, a mitológiai képzelet a Napot és a Holdat testvéreknek tekintette, mégpedig a görög-római a Holdat (görögül Selene, latinul Luna) női isten­ségnek 'tekintette. Később a tu­domány kiderítette a Hold köz­vetlen hatását is a Földre: moz­gása a tengerek' hatalmas inga­dozását, a dagályt és az ár­apályt idézi elő. Arlsztarkhosz 1. e. 280 táján már megmérte tá­volságát, ami régen izgatta a tu­dósok képzeletét, Franciaország­ban Joseph Jerome de Lande 1754-ben meglepően pontos ered­ményre jutott: 384 ezer kilomé­terben állapította meg a Hold távolságát. • WERNHER VON BRAUN tér. ve a Hold felületére leszálló és onnan visszatérő holdrakétá-v ra. Felül látható az utas kabin a napelemmel és radarantennák­kal. Középen a hajtóanyag­­tartályok, alul a rakétahajtómű. A holdrakéta rugós támaszlába­kon állana. Témánk szempontjából a Hold azért fontos, mert űrhajóval ezt az égitestet lehetett először elér­ni, Korábban két terv született a Hold megközelítésére: 1. Az űrhajó 60—100 km-es tá­volságban kering majd körülötte és közben filmet és televíziós felvételeket készítenek. 2. Az űrhajó kiköt a Holdon és onnan visszatér. Számításba kell venni, hogy a légtér nélküli Hold felületére az űrhajó 10 ezer kilométer órán­kénti sebességgel érkezik. A le­szállást a cikksorozatunkban már említett Iránypörgettyű és féke­ző hajtómű bekapcsolása segíti elő. Egyébként minden, a Hold­ra feljuttatandó 1000 kg-ból 600. kg hajtóanyag kell ahhoz, hogy oda 400 kg hasznos teher felke­rüljön. Ha nem gondolunk a Földre visszatérésre, egy ember nélküli 4 tonnányi súlyú robot­gépnek a Holdra leszállásához — csupán a fékezés végrehajtására — 6 tonna hajtóanyagra van szüksége. Igen érdekes és egymástól me­rőben különböző tervek szület­tek. Jurij Hlebcevics szovjet tu­dós ember nélküli űrhajóra gon­dolt, amelyet hernyótalpas jár­művel látnának él. Ez a Földről irányítható jármű a Holdon 300 km körzetben mozog. Az ábrán­kon 'közölt amerikai Hold-rakéta összeszerelése egy már 'meglevő űrállomáson történne meg, s innen indulna a 3 űrhajóból álló expedíció (2 utas- és 1 ‘teherszál­lító) 50 emberrel. A Földről 360 felszállással indulnának az űrha­jók az űrállomásra. Ebből 347 felszállás csak ahhoz lenne szükséges, hogy az űrállomásra 11 ezer 700 tonnányi hajtóanya­got szállítsanak fel. Tlyen elő­készületek után kezdődne meg az űrállomáson a Hold-űrhajó ösz­­szeállítása. Egy űrhajó hossza 50, kerülete pedig 33 méter, súlya ke­reken 4000 tonna lenne. A 30 különálló hajtóműüteg az alján helyezkedne el, a legalul levő tá­masztó lábak az űrhajó zökke­nőmentes leszállásához kellenek. A 'napelemmel és radarantenná­val felszerelt utasfülke felül fog­lal helyet. Az űrhajó összes töb­bi részét a hidrazin-hidrát és sa­létromsavból álló üzemanyag foglalja el. Annák Idején úgy számították, hogy maga az út 5 napig tartana a Holdra és 6 he­ti tartózkodás után, szintén 5 nap alatt térnének vissza a Föld­re az űrhajósok. Bár napjainkban a Hold-utazás még gyermekcipőkben jár, de annyi bizonyos, hogy eszközei és végrehajtásának eddigi formái eltértek a fenti tervektől. Anélkül, hogy részletekbe bo­csátkoznánk az egyáltalán nem vendégszerető Holdon való tar­tózkodást illetően, 'röviden csak annyit említünk meg, hogy a Holdat nem veszi körül levegő­burok és ezért az ott-tartózkodás alatt oxigénről kell gondoskodni. Nem véd továbbá levegő a koz­mikus sugárzás ellen sem és ezért vastag falakkal való véde­kezésre szorul a Holdra látogató ember. A Holdon 14 napig süt a nap és 14 nap éjszaka van, ez a gyakorlatban plusz 140-től a —160 °C-dg tartó hőmérsékleti Ingadozást jelent! Mérhetetlen ne­hézségekkel kell tehát szembe­nézni, sőt a tudománynak a je­lenlegi ún. kémiai rakétáknál sokkal jobb hatásfokú rakéta tí­pusok megteremtésén kell fára­doznia. Következő számunkban röviden összefoglaljuk a Hold-kutatás ed­digi eredményeit. (Folytatása következik.) Csereüdülők Pontosan öt esztendővel ez­előtt a kecske­méti úttörőve­zetők kapcso­latba kerültek az NDK-beli wölíisi iskola csa­patának vezetőivel. Akkor a mén­teleki úttörők kérték a csere­üdülést, és azóta valamennyien jártak Thüringiábah, most a kapcsolat megerősödvén, a kecs­kemétiek átvették a stafétabotot. A tanévzárást követően, júli­usban indultak az idén húsz kecskeméti úttörőcsapat képvise­letében Barta Károly úttörőelnök kíséretében a pajtások Wölfisbe. Gondosan előkészített program várta őket —, no meg nagyszerű hely az iskola kollégiumában. Két hét alatt bejárták Erfurt me­gye minden nevezetes helyét, le­hetőleg gyalogszerrel, csomagok nélkül, hogy a szép tájban is gyönyörködhessenek. A pajtásoknak legjobban a hí­res wartburgi vár tetszett. Az immár nyolcszáz éve épült ha­tárőr-erődítményt az elmúlt szá­zadban évtizedekig tartó munká­val rekonstruálták —, most Európa egyik legszebb lovagvá­raként tarthatjuk ^számon! El­időztek a várban, ami teljes egé­szében múzeum. Látták a hajda­ni dalosversenyek helyét, az erő­sített tornyokat, a lovag- és dísz­termet —, megannyi épen meg­őrzött múltat. Gothá-nál a történelmi neve­zetességeken, a XVI. században létesített vaskohókon kívül a thüringiai erdők látványa nyű­gözte le az alföldi pajtásokat. Jutott idejük az arnstadti ba­bamúzeum megtekintésére. A fi­úk is őszinte csodálattal szemlél­ték az ötszáz évvel ezelőtt alapí­tott múzeum sok ezer babáját, korhű szobaberendezését, egyéb tárgyait Erfurtban, a megyeszék­helyen egy egész napot töltöttek el azon a virágkiállításon, amit esztendőkkel ezelőtti döntés alap­ján immár állandóan nyitvatar­­tónak nyilvánítottak. A kéthetes túra idején a va­sárnapot a pajtások a wölfisi út. törők családjánál töltötték. Azok­nál, akik az idén hozzánk jöttek. Thüringiával, az erdőrengeteg­­gel legtöbben a kecskeméti út­törők közül most találkoztak első alkalommal. A gondosan megőr­­' zött épületek, várak mellett ez volt rájuk a legnagyobb hatással. Búcsúzóul vendéglátóik a Wöl­fis közelében levő lovasiskolába vitték őket. Itt nagyon vigyáztak rájuk, szelíd lovon, rövid kantá­ron próbálkozhattak. Azután megkérték az iskolavezetőt azok, akik már idehaza is ültek lóhá­ton, hadd menjenek egy kicsit kantár nélkül... elvégre ők ma­gyar úttörők... Pontosan húszán érkeztek Wöl­­fisből Kecskemétre az elmúlt hé­ten. A német úttörőket minden érdekelte, ami hazánkkal kapcso­latos. Tolmácsuk — Bárány An­­zelm egyetemi hallgató — alig győzött kérdészáporukra válaszol­ni. Érkezésük után mésfél napot töltöttek Budapesten, főleg mű­emlékekkel ismerkedve. Este ha­jókiránduláson vettek részt —, egészen Visegrádig utaztak! Három napig Kecskeméten tar­tózkodtak, ellátogattak Buga era. a Tőserdőbe is. Valamennyiük­nek nagy élményt jelentett, hogy két találkozón vehettek részt. (Az NDK-ban a tízosztályos oktatás következményeként 16 éves ko­rukig lehetnek úttörők a fiata­­talok.) A Baromfifeldolgozó Vállalat és a Fémmunkás KISZ-klubjában látták vendégül őket. Forróhan­gulatú, nagyszerű, találkozónak minősítették mindkettőt. Ezután indultak Káptalaníü­­redre, hogy a kecskemétiek vál­tótáborában a mén teleki pajtá­sokkal töltsenek tíz napot. Az addig szeszélyes időjárás ezekben a napokban fordult melegre, le­hetett fürdeni, úszni a Balaton­ban.! Két alkalommal kirándul­tak: Keszthelyre és Tapolcára. A többi időt csaknem szószerint a Balatonban töltötték, nem tudván betelni a 23 fokosra melegedett „selymes” vízzel. A Ferihegyi repülőtéren sokan integettek a levegőbe emelkedő gép után; kívánták, jöjjenek jö­vőre is a barátokká fogadott wölfisi úttörők hazánkba! Hosszú beszámolót küldött az Úttörőéletnek Csillebércről Sap­ka Éva, aki mint a KISZ KB Vö­rös Zászlaját elnyert úttörőcsa­pat kitüntetett úttörője vett részt a jubiláló úttörőváros ünnepség­­sorozatán. íme a levél. „Születésnapot ünnepelt Csille­bérc az idén, a harmincadikat. Páhiról tízen érkeztünk az ese­ményre. azok akik több úttörő­­kitüntetés tulajdonosai. Megismerkedtünk Csillebérc történetével, környékével, sőt a jövőjével kapcsolatos elképzelé­seket is ismertették velünk. Ren­deztünk szolidaritási vásárt, az apró tárgyakért kapott pénzt fel­ajánlottuk azoknak az országok­nak, ahol még éheznek a gyere­kek. Műsort mutattunk be egy nagyszabású kavalkád keretében, és felidéztük az eddigi VIT-ek eseményeit. Valamennyien részt vettünk a budapesti múzeumlá­togatási programon. Jártunk a Nemzeti Múzeumban, a Szépmű­vészeti Múzeumban és a Hősök terén. Az utolsó napokban került sor a tizenhárom kilométeres aka­dályversenyre, amelynek végcél­ja a Farkasrét volt. A jubileumi megemlékezés be­fejezéseként a nagytáborban ke­rült sor a zászlóíevonásra. Azal­­táborok kiválóan dolgozó úttö­rőit a táborvezetőség nyilvános dicséretben részesítette. A Kis­kunhalasról, a Szűts József út­törőcsapattól érkezett Francziska Imrét ekkor dicsérték meg a tá­bor ezerkétszáz úttörője előtt.” Az Úttörőélet Is köszönti Im­rét, hiszen a csillebérci jubile­umi tábor kiváló úttörői között ilyen kitüntetést elérni igazán nagyszerű eredmény! Pajtások! Többen fordultak az Úttörőélethez azzal a kéréssel, hogy szovjet úttörőkkel szeretné­nek levelezni. Valamennyiüknek küldtünk címet — azokét, akik írtak nekünk, mert magyar paj­tásokkal — őrsökkel, rajokkal — akarnak kapcsolatba kerülni. Akinek címre van szüksége ír­jon (Petőfi Népe Szerkesztősége 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Úttörőélet), és postafordultá­val megkapja azt! Selmeci Katalin • Vendégeink a wölfisi úttörök. • Pattog a labda a német—magyar barátságos röplabdamérkősésen. (Barta Károly felvételei.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom