Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)

1978-08-30 / 204. szám

1978. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE • 5 „Kell a jó könyv” olvasópályázat A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság titkárságának felhívására irodalmi vetél­kedőt rendeznek a Haza­fias Népfront és az MSZBT tagcsoportok közreműködé­sével. A vetélkedőn részt vehetnek három-három személyes csapatokban mindazok, akik a „Kell a jó könyv" olvasómozgalom ajánlott szovjet-orosz iro­dalmi alkotásait elolvas­ták. Pályázhatnak még a szovjet irodalom kedvelői — ugyancsak háromfős csapatokban — az alábbi művek megismerése után: Bondarev: A part, Bogo­molov: Negyvennégy augusztusában, Csujkov: Az évszázad ütközete, Suk­­' sin: A harmadik kakas­szóig és Okudzsava: Mer­­szi, avagy Sipov kalandjai. A szeptember 15-e és ) 20-a között sorra kerülő el­ső fordulón a megyei ve­télkedő résztvevőinek játé­kos formában (szellemi to­tó, idézetek felismerése, szereplők megnevezése) kell számot adniuk a fel­sorolt öt mű ismeretéről. Az első forduló győztesei részt vehetnek az októbe­ri területi vetélkedőn, majd az első helyezést elért csa­pat az országos elődöntőn. A döntőbe jutott négy csa­pat versenyét november­ben a televízió is közvetí­ti. Az eredményes ver­senyzőket értékes könyv­­utalványokkal, kiskönyv­tárral jutalmazzák. Az or­szágos döntő első két csa­patának első dija szovjet­unióbeli társas utazás. A helyi közművelődési könyvtárak szeptember 5- ig várják a „Kell a jó könyv" olvasópályázatra az orosz-szovjet irodalom iránt érdeklődő, játszani szerető olvasók jelentkezé­sét. EREDMÉNYEK, GONDOK, TERVEK Közművelődés az ipari szövetkezetekben Három esztendővel ezelőtt bocsátotta ki az OKISZ a köz­­művelődési munka megjavítása céljából az ajánlásait, amely­nek egyik mondata így hangzik: „Olyan közművelődési moz­galmi szemléletre van szükség, melyben a művelődési igény életszükségletté válik”. Az Ipari Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Szövetségének elnöksége ebből a szempontból is vizs­gálta legutóbbi ülésén az eddigi eredményeket és a további teendőket. A tanácskozásra készült részletes jelentés alapján igyekszünk képet adni az alábbiakban a szövetkezetek, a szö­vetkezeti dolgozók kulturális tevékenységéről. A törvény végrehajtásáért A megyei elnökség tavaly nyá­ron határozatot hozott — fél év. vei a közművelődési törvény megszületése után — a művelőr dési munka javítása céljából. Ennek alapján Bács-Kjgkun va­lamennyi ipari szövetkezetébe felhívást küldtek (ki, melyben többek ’ között* ismertették az alapvető célkitűzések megvalósí­tásával kapcsolatos szabályokat, előírásokat.- Javasolták azt is, hogy minden szövetkezetben tűz­ze napirendre a vezetőség a tör­vény végrehajtásából eredő fel­adatok megvitatását. Valamint azt is, hogy minden munkahe­lyen készítsenek alapos közmű­velődési tervet. A felhívásnak meglett az ered­ményei a negyvenhét szövetke­zetnek csaknem mindegyike — legalábbis részben — eleget tett á felhívásnak. A munkahelyek­nek itöbb mint a felénél jól itük­­rözik az azóta elkészült írásos beszámolók, összefoglalók a tör­vényben lleszögezett feladatok végrehajtását. Különösen szá­mottevő eredményt tudott fel­mutatni a szövetkezetek Baján, Császártöltésen, Mélykúton, Du­­napatajon, Vaskúton, Lajosmi­­zsén és Kiskőrösön; s közéjük le­het sorolni a Kecskeméti Házi­ipari Szövetkezetei is ilyen szempontból. A szövetkezeti kulturális élet irányítói, a művelődési munka tervezői és a teryek megvalósí­tói egyik fő feladatuknak tartják a .beszámoló szerint az igények felkeltését. Ilyen szempontból is a törvény szellemében járnak el, amely kimondja, hogy „a műve­ÁRUSÍTJÁK A GIMNÁZIUMI TANKÖNYVEKET # A kijelölt könyvesboltokban augusztus 21-én megkezdődött a gim­náziumi tankönyvek árusítása. (MTI Fotó—Pólya Zoltán felvétele— KS) lődési igények állandó fejleszté­sében és kielégítésében, az álta­lános tájékozódási lehetőségek megteremtésében” nagy szerepük van a különböző szerveknek. E célból is törekszenek a szövetke­zetek vezetői, a munkahelyek kulturális életének tervezői és irányítói állandó és rendszeres kapcsolatot tartani a tanácsi és pá rtvezetőkke]. A tanuláson a hangsúly J; Eigy tavalyi felmérés szerint a szövetkezetekben a fizikai dol­gozóknak mintegy húsz százalé­ka nem végezte még el az álta­lános iskola nyolc osztályát. Ez azt jelenti, hogy több mint két­ezer felnőtt embernek sürgősen lenne mit pótolnia saját boldo­gulása céljából is. S ami még •inkább elgondolkoztató: közülük is minden nyolcadik harminc éven aluli. A szövetkezetek ve­zetői jól tudják, hogy a szak­mai ismeretek befogadása szem­pontjából milyen nagy szerepe lehet az általános iskolában ta­nultaknak, a megszerzett kor­szerű ismereteknek. Éppen, ezért helyeznek 'nagyobb hangsúlyt a tanulásra. Az előző tanév során erőfeszítéseik nyomán a külön­féle képzési formákban kétezer­nél több dolgozó gyarapította is­mereteit. A levelező hallgatókkal, esti iskolába járókkal, valamint a politikai és szakmai oktatás­ban, , továbbképzésben résztve­vőkkel együtt ennyien igyekez­tek nagyobb tudásra szert 'tenni szervezett keretek között, Intéz­ményes felnőttoktatásunk egé­szét gazdagítva. Ugyanezt célozza az a törek­vésük is, hogy a munkahelyeken növeljék az olvasási kedvet. A szövetkezetekben kihelyezett könyvtárakat hoznak létre. Együttműködnek a megyei könyvtárral és az SZMT köz­ponti könyvtárával e célból. Tgr- . veik között szerepel, hogy ' a munkahelyi könyvtárakat . foko,-. zatosan szakmai kézikönyyEárák­­ká alakítják át. Mivel az elnök­ségi ülésre készült jelentés sze­rint ezeknek a könyvtáraknak a látogatottsága nem kielégítő, kü- . lönféle módon megpróbálják népszerűsíteni a könyveket. Ide sorolható az is, hogy súlyt he­lyeznek a bizományosok mun­kájának javítására. A Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetke­zetben és a Bajai Vas- és Fém­ipari Szövetkezetben például évi több tízezer forintos értékben vásárolnak olvasnivalót a dolgo­zók. A TIT-szervezetekkel és a nép­­frontbizottságokkal több helyen sikerült eddig gyümölcsöző együttműködést kialakítani. Jó néhány szövetkezet írt alá már szerződést az együttműködésre, a művelődési tevékenység javítá­sára. Ennek köszönhető jórészt, hogy míg 1976-ban megyénk ipa­ri szövetkezeteiben egy év alatt háromszáztizenegy ismeretter­jesztő előadás hangzott el, ad­dig a következő esztendőben már ez a szám négyszáz fölé emel­kedett. A fentebb említett eredmé­nyek elérésében nem kevés sze­repük volt — és lesz a jövőben is — a szocialista brigádoknak. A csaknem hatezer brigádtag kö­zül sokan vállalnak szei'epet a munkahelyi művelődés gazdagí­tásában; és természetesen saját önművelésüket sem hanyagolják el. Vállalásaik összeállításakor általában szem előtt tartják a kulturális és a spotimunkában való aktív részvételt. Művészeti csoportok, klubok „A művészeti alkotások megis­­mgrtetése, a befogadó képesség kialakítása és fejlesztése terén döntő szerepet játszanak az ön­tevékeny művészeti együttesek” olvashatjuk a már. említett je­lentésben. Nyilván ez. a felisme­rés, ez a követelménynek is fel­fogható megállapítás .magyaráz­za, hogy az ipari szövetkezetek kilenc művészeti együttese szá­mos szép sikert könyvelhetett el magának az élmúlt esztendők­ben. Többségük az országos mi­nősítési rendszer bevezetése óta arany- illetve ezüstkoezorús mi­nősítést szerzett, nem kevés fá­radsággal járó, közös munkával. Szocialista kultúráért megtisz­telő kitüntetésben részesült a halasi Erkel Ferenc Vegyeskar és az Ipari Szövetkezetek Kecs­keméti Kodály Kórusa. Ez utób­binál az elmúlt időszakban siker rült lényegesen bővíteni a lét­számot, így jelenleg ismét het­vennél több ember élvezi közö­sen a dal, az éneklés örömét a próbák és a szereplések idején. A két említett együttes mel­lett több tánccsoport és egy iro­dalmi színpad is működik a szö­vetkezeti hálózatban.' Ám, amit jogosan kifogásolnak a jelentés készítői az, hogy a rendszeresen szereplők között aránylag kevés a fiatalok száma. Ezen a nem éppen kedvező arányon az elkö­vetkező időszakban igyekeznek majd javítani. Szerencsére több olyan tapasztalat van az utóbbi időben, amely arra mutat, hogy a legszebb, törekvések nem ma­radnak hatástalanok. Az orszá­gos szövetkezeti dalostalálkozón és a néptáncosok országos kecs­keméti fesztiválján például ak­kora volt az érdeklődés, hogy arra a jövő szempontjából iga­zán alapozhatnak majd. Az utóbbi években megszapo­rodott a klubok száma is; ma már elmondhatják, hogy össze­sen tizenegy ifjúsági és felnőtt klub ad jó lehetőséget a szóra­kozásra, a tartalmas művelődés­re. 'Esel kapcsolatban viszont meg kell jegyeznünk, hogy míg a 'berendezések, az anyagi alapok tekintetében nem lehet nagyobb kifogás, addig a tartalmi mun­ka vonatkozásában a tervezés és az irányítás olykor erősen kifo­gásolható. Az viszont jó dolog, hogy a szövetkezetek vezetői a klubok szakszerű irányítása ér­dekében több fiatalt * tanfolyam­ra küldtek. Varga Mihály TUDOMÁNY ARCKÉPf»Á^MÍÍ Bemutatjuk Major Máté akadémikust Hetvennégy éves. Talán a legismertebb, nagy tekinté­lyű építészünk —, jóllehet kevés épület tervezése fűző­dik nevéhez, de elméleti munkássága annál gazda­gabb. Két éve nyugdíjas, de ma is minden délelőtt bejár a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézetbe (melynek korábban vezetője volt). „Harmadikos gimnazista vol­tam Baján, amikor az egyik sze­reteti, kitűnő tanárunk dolgoza­tot íratott arról: ki, mi szeretne lenni? Én azt válaszoltam: gé­pészmérnök. Ö erre azt mondta: szép a gépészet, de szebb azépí-, tészet... Hát, azóta csak ez ér­dekelt ..." — kezdi beszélgeté­sünket az alacsony, nyugodt, vá­lasztékosán fogalmazó tudós. Könyvekkel zsúfolt egyetemi dol­gozószobájában ülünk, amit nyugdíjasként is megtartott, s ahová nemcsak ő jár be, hanem sűrűn bekopogtatnak hozzá ta­nárok, s hallgatók egyaránt. 1927-ben kapta kézhez építé­szeti diplomáját az akkori Jó­zsef nádor Műegyetemen. 1936- ig kisebb tervezőirodákban, kü­lönböző helyeken — ahogy ő fo­galmazta: vergődött, a munka­­nélküliség nehéz éveiben. 1936- tól 1945-ig az OTI Műszaki Osz­tályán dolgozott; 1946-tól 1949-ig pedig az építésügy különböző vezető posztjain. 1949-től lett a Műszaki Egyetem tanára. Ugyan­ez évtől az MTA levelező, 1960- ban pedig rendes tagjává válasz­tották. 1955—1964 között a Ma­gyar Építőművészek Szövetségé­nek elnöke volt. Első szakcikke 1938-ban jelent meg. Ezt több száz írása követte és jó néhány, jelentős könyv is. .Ezek az írá­sok az építészet történetével, va­lamint az építészet és a művé­szet aktuális kérdéseivel foglal­koznak. Eddigi tevékenységéért — töb­bek között — a Kossuth-díj II. fokozatával, Ybl-díjjal, a Mun­ka Érdemrend arany fokozatá­val, a Szocialista Hazáért Ér­deméremmel tüntették ki. „1948-ig szerettem volna gya­korló, tervező építész lenni, öt nagyobb objektumom épült a felszabadulás előtt, három a fel­­szabadulás után; a legutolsó 1948-ban, a tatabányai lakóhá­zak. De ahogy bekerültem az egyetemre, le kellett hogy te­gyek ilyen irányú elképzeléseim­ről. A terveket, a nagyobb meg­bízásokat köztudomásúan a 'ter­vezőirodák kapják meg. Az egye­temen oktatás folyik. Engem ez kárpótolt, meg az írás.” — Nincs még egy építészünk, aki ennyit publikált volna. Je­lenleg min dolgozik? — A háromkötetes Építészet­­történetemet írom újra. Ez az ókortól napjainkig ível; 1954—60 között jelent meg először. Német kiadása külföldön is elterjedt! Igen nagy munkát jelent most az átdolgozása. Aztán írom és szer­kesztem a Viták az építészetről' tanulmánygyűjteményt, ebben 1945-től napjainkig szerepelnek írások, nemcsak az enyémek. Dolgozom még a Mindennapi építészetelmélet című tanulmá­nyon is. Ezzel van most egyéb­ként a legtöbb problémám. Sze­retném aztán megírni szülőváro­som, Baja építészettörténetét a XX. százaidban. — Én mindig egyedül dolgozom. Nem tudok mással dolgozni, legfeljebb egy kicsi segítséget tudok elfogadni. Elég 'könnyen írok, 'bár függ a hangulatomtól Is. — Professzor úr, sok-sok írása közül, melyikre a legbüszkébb? Meglepő szerénységgel, elő­ször elutasítja ezt a kérdést. Ar­ról meditál, hogy olykor való­sággal kisebbségi érzése van: nem produkálhatta azt, amit szeretett volna... Aztán ezt mondja: — Életrajzom első kötetére va­gyak a legbüszkébb. Az „Egy gyerekkor és egy kis­város emléke” 1973-ban jelent meg, s nagyon gyorsan elfogyott —y. —a. A jugoszláv főváros kettős jubileuma A jugoszláv főváros két jelen­tős évfordulójáról emlékeznek meg ebben az évben. A Belgrád nevet, a város, amely a Száva és a Duna torkolatánál fekszik, 11 évszázaddal ezelőtt kapta. A vá­ros alapításának történetéről me­sél a Nemzeti Múzeumnak az évfordulóhoz időzített új tárlata. Belgrád lakói nem feledkeznek meg a település újkori történel­méről sem. Ünnepélyes keretek között emlékeznek meg~ az idén Üj-Belgrád alapításának 30. év­fordulójáról. Ennek a városrész­nek az alapjait a Száva bal part­ján a háború után, 1948-ban rak­ták le. Abban az időben mocsár és homok foglalta el az űj vá­rosrész helyét, ma pedig több mint 50 000 összkomfortos lakát nyújt otthont majdnem 180 000 lakosnak. Üj-Belgrád a fiatalok városa. Itt helyezkedik el a 7000 sze­mélyes korszerű diákváros is. (BUDAPRESS—TAN JUG) BÁRÁNY TAMAS: K . ‘Hogyha a filmgyár, például va­lamely külső felvétel céljára, jel­legzetesen kispolgári helyszínt keresne, aligha találna jobbat Is­­pánkiék Rózsa utcai lakásánál. Feltéve persze, hogy a készülő mozgókép a messzi-messzi múlt­ban, a század húszas évelnek de­rekán játszódik. A lakás nagyjából olyan most is, mint volt kilencszázhuszonhat­­ban, amikor a nagymama felesé­gül ment azóta régen elhalt fér­jéhez, és odaköltözött a boldog emlékezetű férfiú azóta még ré­gebben elhalt szüleinek kétszo­bás lakásába, a háromemeletes terézvárosi ház középső emele­tén, a cselédfeljárótól még innét, a hatos számú ajtó alá. A két szoba egybenyílik; pa­­rádésabb alkalmakkor ki is nyit­ják a köztes' ajtót, és valahány lámpa csak van a lakásban, min­det felgyújtják — s a pazar fény (összesen vagy - ezernégyszáz . »Bárány Tamás regénye könyv alak­ban a Kozmosz szerkesztőség kiadvá­nyaként a Móra Ferenc Könyvkiadónál fog megjelehnl. watt) a fényűző élet csalóka ál­mát hinti szét néhány órára a máskor félhomályban borongó, na­pot alig látó, szürkés falak közt. Aztán a vendégek elmennek, az ünnep — születésnap, névnap, há­zassági évforduló — elmúlik, az ajtót újra becsukják, s a lakás éli tovább egyhangú életét. A belső szoba a mindenkori idősebb nemzedéké. Huszonhat­ban az öreg Stolcz. Henrik aszta­losmesteré és feleségéé volt; a külső a fiuké Stolcz Alfonz fű­szeressegédé. 0 hozta ide a nagy­mamát huszonhat őszén. Az öreg Henrik papa külön küszöböt fab­rikált ez alkalomból az előszoba és a külső szoba közé, hogy a fiának legyen min átemelnie az ifjú menyecskét. A bejárati ajtó küszöbét ugyan alkalmatlannak ítélte e célra, mondván: amaz az egész lakás küszöbe, s a lakás egyelőre még az övé; a fiatalok­nak csupán az egyik szoba szol­gál ideiglenes szállásul, s az is csak egy-két esztendőre, amíg a maguk fészkét megteremtik. Igen ám, de a saját fészek ma­kacsul késett. Alfonz nagypapa nem keresett éppen rosszul, a Belváros egyik jónevű csemege kereskedésében volt vezető segéd — csakhogy önállósodni szeretett volna, saját üzletet nyitni, ha nem is a Belvárosban persze; és minden megtakarított pengőjét arra tette félre. Az önállóság volt a rögeszméje; már asztalosnak is azért nem szegődött az apja mű­helyébe, hogy mielőbb függetle­níthesse magát az öregtől. Így aztán a külön lakás — amit leg­később az első gyermek érkezté­­nek idejére terveztek — az egy­re távolibb jövőbe úszott, hisz a pénz is csak lassúdan gyűlt; a gyermekáldás meg egyre késett. Mire pedig a kislányuk, Ilonka végre megszületett harmincban, a két nagyszülő — esztendős kü­lönbséggel — eltávozott az ár­nyékvilágból, így azután Alfonz nagypapának nem kellett új la­kás után néznie. Nagymamával átköltöztek a belső szobába; ad­digi szűkös heverőjüket felcserél­vén Henrik papáék két dúsan fa­ragott, sötétre pácolt hitvesi ágyá­ra, amelyek ugyan vadonatújak voltak; alig három esztendeje, harmincéves házassági évforduló­jukra készítette őket nagy titok­ban Henrik papa, a műhelyében, de mert az új divattól világéleté­ben idegenkedett, ifjúkora, vagy­is a századforduló ízlése szerint szabta remekbe kecsesnek alig mondható formájukat. Nagymama — az akkor még fiatalasszony nagymama — fln­­torgott ugyan, s holmi modern bútort emlegetett, egy-egy külön rekamiét a falak mellé, beépített világítótestekkel, föléjük köny­vespolcot, ám Alfonz nagypapa hallani sem akart a szentségtörő újításról Az újmódi bútorban egyrészt Henrik dédpapa emlé­kének meggyalázását látta vol­na, másrészt másra kellett a pénz: épp akkoriban adta el az öreg elárvult asztalosműhelyét, s nyitotta meg végre saját vegyes­kereskedését a Szív utcában. Ha nagymama a későbbiekben néha morgott az ósdi bútor miatt, mindig megvolt a válasz: hja, fiaim, honnét vegyem a pénzt az újhoz? Nem hallottál a gazda­sági válságról? Vagy: az új üzlet rengeteg beruházást igényel... Vagy: nem veszed észre, hogy a kislányod növekszik; maholnap iskolába adjuk és az sem két krajcár... Vagy: az üzlet sem megy úgy, amint vártam; hja, édes fiam, nem olyanok az idők! S később, már a háború alatt: pont most, fiacskám? Egy fűsze­res épp ilyenkor vegyen új bú­tort, az élelmiszerjegyes világ­ban? Térj észhez, Julikám, s szállj le végre a fellegekből!” •Nagypapa, szegény, az ostrom alatt meghalt, egy eltévedt akna végzett vele a ház udvarán; sha nagymamának addig nem aká­­ródzott is leszállnia a fellegek­ből, aztán bizony rákényszerült Mert nehéz évek jöttek. A fű­szerüzletet ugyan nem sok kár érte az ostrom alatt ám a nagy­mamának hamarosan rá kellett ébrednie, hogy egymagában, fér­fikéz híján, nem 'boldogul az ir­tózatos feladattal: hajnalban kel­ni, egy kézikocsival ki, a nagy­­vásártelepre, ott összevásárolni, ami zöldség, gyümölcs csiak vásá­rolható, a targoncát haza tolni a Duna-partról a Szív utcáig, és hétkor már ott állni a pult mel­lett, frissen takarított üzletben, és mosolyogni, mosolyogni a ve­vőre, egészen este nyolcig... Egy bivalynak is sok lett volna, nem egy törékeny kis asszonynak, aki éppen a nehéz évei elébe lépett: most töltötte be a negyvenötö­diket ... S hozzá az árak is majd meg­őrjítették. Eddig csupán az ott­honi háztartásukat vezette, ki­számolt pénzből — most beleta­nulhatott a kereskedelmi ügyvi­telbe, s hozzá épp akkor, amikor az ország az infláció poklában vergődött! Amit ma egymillió pengőért vett, másnap kétmillió­ért mérte; de mitévő is lett lé­gyen, ha az este megszámolt napi bevételből másnap hajnalban — feleannyi árura sem futotta? S még csak a lánya segítségére sem számíthatott. Ilonka tizen, ötödik évét taposta, iskolába járt, a messzi Ranolder utcába, s a tanulás minden idejét lekötötte. S ha nem kötötte volna is — mi­féle segítség egy tizenöt éves frus­ka ilyen terhek mellett? Esztendőre a nagymama úgy döntött: nem kínlódik tovább. Az üzletet néhány héttel a jó forint bevezetése után eladta, aztán kö­rülnézett, hogy állást keressen. 2. ... A szerző, mire idáig ért, há­lával gondol arra, hogy mégsem film készül e történetből, csu­pán regény. Mert ilyenformán mindazt elmondhatta, amit el­mondott, anélkül, hogy a közön­ség hangos pisszegések közt fel­állt, s székeit csattogtatva, tünte­tőén elhagyta volna a nézőte­ret ... Szinte biztos, hogy így tett volna, s ha így: jogosan tette volna, hiszen az unalom a film­vásznon bizony büntetendő cse­lekmény. Ám ha jogos lett volna is e tüntető kivonulás; nem lett volna okos: a közönség megfosz­totta volna magát attól, ami ez­után következik. Mert a java csak ezután következik. Jaj, s pótlólag még valami a lakás dolgához! Ha csakugyan filmet forgatnának benne, a ren­dezőnek egy momentumra ügyel­nie kellene, hogy a húszas évek hangulatát hitelesen adhassa visz­­sza. A belső szoba falán egy képet ki kellene cseréltetnie, éppen Henrik dédpapa ágya fölött. A húszas éveken ugyanis a dédmama ágya fölött a Szűz­anya arcmása fügött, a másik ágy fölött pedig Jézus Krisztus képe. Nos, ez utóbbi most vala­hol a padláson senyved, immár hosszú esztendők óta. ötvenben ugyanis, amikor Ilonka férjhez ment, s a fiatal házasok a csalá­di hagyomány szerint beköltöz­tek a belső szobába, az újdonsült férj a szentképet leakasztotta fe­je fölül, helyébe egyetlen hozo­mányát, Marx Károly aranyrá­­más arcmását függesztvén. E régi képet kellene hát meg­keresni a padláson, a cserét visz­­szacsinAlni — s máris kezdődhet­nék a filmforgatás. Egyéb dolga nem is volna a díszletmesternek, hiszen más változás nem esett itt az utolsó ötven esztendőben. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom