Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-26 / 200. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. augusztus 26. Alumíniumból készülő termékek ■ Társadalmi munkában: szociális gondozó ' *Ä Kecskeméti Fémipari Szövetkezet minden termékének alapanyaga az alumínium. Ebből készítik az egyre keresettebb kiskonténereket, amelyek a kereskedelmi dolgozók munkáját teszik könnyebbé. Háztartási létrák, húsostálcák, fél iaalagüt-vázak, nagyüzemi sertéstelepeiken használatos taposórácsok és még számos más termék készül a csillogó, fehér könnyűfémből. A szövetkezet szorgalmas dolgozói a féléves tervüket sikeresen teljesitve az év végéig '219 millió forintos ^ároOTétélt" teljesítenek, s munkájuk során 2500 tonna alumíniumot használnak feL A Kecskeméten készülő alumíniumtermékek külföldi megrendelőik körében Is egyre keresettebbek. Az idén például a szocialista államokba mintegy 17,5 millió forint' értékű árut küldenek, a tőkés megrendelők igényeinek kielégítése pedig 4,5 millió forinttal növeli a bevételt. • Az év végéig 8 ezer 400 nyitott és 6 ezer zárt kiskonténert gyártanak, elsősorban a hazai igények kielégítésére. Képünkön: Csontos János, a lakatosbrigád vezetője és Znbor Sándor lakatos a zárt konténereket szereli. • As Öntődében CsUlag Sándor egy műszakban 90—100 taposórácsot önt. Ebből a termékből — a nagyüzemi sertésprogramot segítve — 60 ezret adnák fit a megrendelőnek. • Az idén 40 ezer háztartási létra hagyja el a szövetkezetét és a szakemberek már készítik egy új termék, a kétágú aluminium ipari létra mintapéldányait. A tervek szerint a jövő évben kezdik meg a sorozatgyártást. Felvételünkön: Balogh Antal és Boros József lakatosok egy ipari létra összeállításán dolgoznak. • A szövetkezet kooperációs segítséget nyújt a Székesfehérvári Könnyűfémműnek is. Afrikai megrendelésre rövid határidőre 65 ionná húzott csövet készítenek, három méretben. Képünkön: Horváth Antal-” né és Nagy Mihályné csőhúzógépen dolgozva járulnak hozzá á vállalás teljesítéséhez. (Opauszky László felvételei) * . A ÉrtijjObÓRi sok-szó esik manapság a magúkra- iharárit <4dos emberek segítésének mikéntjéről, hisz legtöbbjük önhibáján kívül szorult az élet peremére. Megkeresésük, felkutatásuk azonban csak akkor nyer valójában értelmet, ha a számba vételüket cselekedetek követik. Ha például Kiskunfélegyháza és a hozzá tartozó külterület kétszáz körüli támogatásra szoruló magányos öregjét tekintjük, azonnal kitűnik, többségük nem is anyagi támogatást kér, hanem házi gondozást, rendszeres étkeztetésit, szociális otthoni elhelyezést, valamint segítséget a ház körüli munkákhoz. A hivatásos szociális gondozók munkába állítása nem Hozhat teljes megoldást, bár számuk megyénk városaiban, községeiben is gyarapodik. Ismerve azonban azokat a gondokat, amellyel az egészségügy küszködik, számos szakképzett ember hiányzik, kevés a védőnő, ápolónő'... Lehetséges megoldásnak kívánkozik a társadalmi szociális gondozás. Mit takar ez a megnevezés? Ha Kovács Agostonnét bemutatjuk az olvasóknak, kitűnik, csak a név az új, amit. takar az egyike a legszebb asszonyt szerepköröknek, a segítőkészség, az emberség megnyilvánulása. A Batthyány utcai iskola tőszomszédságában az udvari traktus árnyas kertjében barátságos kis otthonban él Manyika családjával. Nagylánya a 16 éves Marika a délelőtti szendergést nyöszörgésre váltó kéthetes kistestvérét veszi gondozásba, míg öcsi, a középső, a kertben játszik. A szoba dupla ágyának egyikében Manyika férjének 12 éve ágyhoz kötött beteg édesanyja fekszik. A népes család mindennapját sem lehet könnyű megszervezni, még úgy sem, hogy sokat segít az apósa is. A derűs, a szülés után még dundi asszonyka Bicskéről került Félegyházára. Onnan hozta magával fogékonyságát a szeretet re. Édesanyja özvegyen nevelte fel négy testvérével együtt. — Életemben sok szeretetet kaptam, s úgy érzem, hogy ezt nekem vissza kell adni. Számomra természetes, hogy segítsek másoknak. Arra gondolok, hogy édesanyámnak is kart nyújt valaki... Minden gyerekben él a segitőkészség — magyarázza, s Öcsi példáját hozza fél, aki a télen az új prémestoabátbaírf •’áilt «neki az olajoehordót szállító bácsi rakományát j folni. «-H. BARTA LAJOS: Z. szerkesztő emlékezetes esetei 3. Vezető óvónő (szikár, szemüveges, irodájában, íróasztalánál, a fotelben ülő Z. Szerkesztőhöz): Hogy panasz van rám, hogy én nem köszöntem az óvónőnék, akinél járt? Kérem, nincs nekem vele semmi bajom. Hát a múltkor kapott jutalmait. Másnak is kell adni. Mert akkor a másik, az új elmegy és ittmaradok óvónő nélkül. (Töpreng.) Lehet, lehet, hogy elmentünk egymás mellett, lehet, hogy köszönt és nem vettem észre, mert el voltam gondolkodva, de ebben nincs szándékosság Nem csoda, ha megtörtént, (Tuir azt sem tudom, hogy mit csinálok. Kérem, egy hónap nyári szünet volt az óvodában és megígérte a kisipari szövetkezét, hogy ezalatt az egy hónap alatt kifesti az óvodát, de már eltelt hat hét is, és még csak az emelet van készen, nyolcvan gyereket kell egy szobába bezsúfolni, a földszintet most kezdték ... és úgy kérem, hogy négy festő volt, most meg már csak egy ember van itt, és az is csak piszmog... nem tudok én néki borravalót adni, hogy gyorsabban ugye... nem tudok én neki borravalót adni, mindennap sört hozni, énnekem erre, sörre nincs óvodai keretem, és hát így, így nem is csoda, hogy már nem Is tudom, hogy mit csinálok, hogy mi... V. P. szobafestő (ötvenöt éves, meszes ruhában a földszinti óvodai szobában, papírral letakart klsszékek, játékok között, létra mellett a Z. Szerkesztő előtt egy kaparókanállal hadonászik): Itt, hagyom az egészeit! Szarom az egészbe. Nekem mehetnek panasszal újsághoz, még a miniszterhez is. Majd kész lesz a festés, ha kész lesz, és kész. Mindig a melóst kell piszkálni?! Z. Szerkesztő: Nyugodjon meg. Csak nyugodtan. V. P. festő: Nyugodtan? Hogyan nyugodtan?! Most megint megírja majd a melósról, hogy nem dolgozik. Hát írja meg! Eggyel többször vagy kevesebbszer, már mindegy. (Kis szünet.) Egyszer azt írja meg, hogy egy igazgató nem dolgozik, vagy egy miniszter... Hát idefigyeljen, az én öcsém igazgató. Arról írja meg. Z. Szerkesztő: Mit? V. P. festő: Mit?... Kérem, amikor harminc éve segédmunkás voltam, én is eLmeh ettem volna iskolára urazni, küldtek, jó fejem volt, mehettem .volna, nem mentem, tót mondtam az öcsémnek, nézd öcsém, én dolgozom tovább, jól keresek, megélünk egy pénzből ketten is, menj, tanulj tovább, én eltartalak, biztosítom neked a jovődet. Biztoártottam. Güriztem. Az én kenyeremet ette, és most meg tessék, megtagadott. Pedig én mindent 'megtettem érte. Én. Az én véremből lett, ami lett.... Amit szerzett az... az az én diplomám. Z. Szerkesztő: Ml baja van vele? V. P. festő: Mi?... Tegnap, vasárnap délután, kimentem a Dózsa-meccsre a barátaimmal. Egyszer csak, ahogy megyünk, látom, hogy a bejáratnál megáll egy aiitó. Ni, mondom, az öcsém. Az öcsém-, mondom a társaimnak! És integetek is, szervusz öcsém, szervusz, ö meg csak oda se néz, becsapja az autó ajtaját, és megy, még nem is köszön, megy azzal a nővél, akivel volt, nem Is köszönt, csak ment, szégyellte, hogy én a bátyja vagyok, és nem is nézett rám. És akkor mondták a társaim, mit marháskodsz, hogy az a te öcséd, még nem Is köszönt. De, de, mondtam én bizisten, az öcsém. De erre ők, képzelődsz komám, és nevettek, hogy még csak nem is köszönt vissza az öcsém. (Hirtelen felnéz.) Hát ember ez? Hát az? Z Szerkesztő (hogy a festőt valamelyest megnyugtassa, cigarettát vesz elő — két dobozzal, Munkást és amerikai Kentet és a festő elé nyújtja.) Tessék. Gyújtson rá. Munkást, vagy Kenteet? (Oldásnak szánva): Én felváltva szívom. V. P. festő (zaklatottan): Köszönöm. Munkást Én csak ezt szívom. (Rágyújt, fújja a füstöt.) Vannak most ezek a mindenféle szagospácolt flánccigik. Mézzel meg csokoládéval, vagy mivel, az kell a flancosoknak. (Hirtelen ismét beremeg.) A flancosok!... (Csend.) Az öcsém egyszer régen elhívott: egy társaságba, mondta, hogy mondjam azt hegy építészmérnök vagyok, mert ugye ott azt kell. Mondtam, nem mondom, festő vágyók, szobafestő. Akkor addig-addig beszélt, hogy így kell, hogy így meg úgy, hogy belementem. Akkor elmentem. Akkor ott mindenféléről szó esett, ki, mit csinál. Tőlem is megkérdezték, hát ön, mit csinál? ön! Én meg hirtelenében azt mondtam, hogy szobafestő vagyok, hirtelenében el is felejtettem, hogy nekem hazudnom kell. És akkor az öcsém kivezetett. Megfogott ott az emberek előtt, és kivezetett, azt mondta, hogy részeg vagyok, már éleget ittam, haza kéll mennem, és kitett az utcára, és többet nem is állt szóba velem. Az öcsém!... Hát ember ez? Ember aiz ilyen? És most a mécsesén is ottmaradtam szégyenemben a társaim élőit. Csak álltam ott. Ök meg nevettek. (Szippant a cigarettából.) Hát ezt írja meg. (Z. Szerkesztő egy röhögő autóban, külvárosi utcán a sofőr mellett. szájában tűz nélküli cigaretta. A sofőr belöki az elektromos cigarettaayúftő gombját a műszerfalnál, majd kirántja és odatartja Z. Szerkesztő elé. Z Szerkesztő rágyújt. Robog a kocsi.) V. R. avárlgazgató (tágas igazgatói szobájában, támlás, kárpitozott foraószékben, hátradől. Z. Szerkesztőt nézi. majd felnéz a vlafonra.) Hát. kérem, én mint evárleazaató köteles vagyok magának nyilatkozni, mint hivatalos személv De mint magánember nem. Igaz? 7. Szerkesztő: Igaz. V. R. ayárigazgató: Hát. kérem, panaszkodni. «írni azt tud. ahhoz ért. már megbolondul az etnhw v<Srpm (Szembenéz ? Szerkesztővel.) Az öcsém rannszai... jó... mondja, csak mondja a magáét, csak mondja, már nem is felelek rá, nem érek én rá erre, van nekem elég bajom. Kérem, kétezer ember van a kezem alatt. Kétezer. Egészen eddig az évig egy másik gyárban voltam igazgató. Júniusban behívattak a minisztériumba és megbíztak ennek a gyárnak a vezetésével. Ebben a gyárban szinte állandó a tervlemaradás, a zűrzavar, átnéztem a gyár tervteljesítési mutatóit és mondhatom, nem egy örömlátvány. De megbízták, át kellett vennem. Olyan vállalat ez, ahol már szóbeszéd, hogy a tervlemaradás csak úgy szüntethető meg, ha megszüntetik a gyárat is... (Csend.) Hát kérem. És Ilyen körülmények között... Kétezer ember... és mindegyiknek ... (Hirtelen): Hát mi vagyok én, gyárigazgattó, vagy szoptatós dada?! Most is feljelentett az egyik munkásom, egy műszerész. Feljelentett, hogy nem engedem énekelni a kislányát. (Z. 'Szerkesztő értetlen, csodálkozó arccal ül.) V. R. gyárigazgató: Ne csodálkozzon, hogy ez egy gyár, és hogy hogy kerül Ide az éneklés. Hát kérem, most van ugye ez a népművelési határozat, program. Bejön a szakszervezetis, meg a kultúrfelelős, hogy hát a kultúrházban műsort kellene rendezni, irodalmit, meg egy-■két mást, zeneszámot is, éneket, és adjanak egy kis pénzt korrepetitorra, mert úgy gondolják, hogy nem hívnak művészekéit. hanem a gyári dolgozók lépjenek fel, meg a gyerekeik, és hát. 'hogy színvonalas legyen a műsor, felfogadnának egy korrepetitort, aki biztosítaná a színvonalat. Na, jó. megegyeztünk Amikor összeállt a műsor, mondtam, meg akarom nézni, mert nem engedem, ‘hogy itt mindenféle tingli-ltangll legyen. Itt nívó kell! Na megnéztem. És akkor azt mondtam, minden rendben van. egész «szép dolgokat hoztak össze. (Shakespeare, meg ilyeneket, csak ecvet nem engedhetek, annak a műszerésznek a lánya nem énekelhet. mert hamis, mert rettenetes. Akkor a műszerész nagy cirkuszt csinált, hogv én nem engedem. hogy a munkásgyerekek tehetségé kiteljesedjen, és feljelentett, hogv akadályozom a művelődési törvény végrehajtását, és üldözöm, mert cigány, és biztos * négereket is üldözném, ha az USA-ban élnék. Hát, kérem. (Folytatás.) . jjjK Anyu, nem te mondtad, ftÓgy minden - idős embernek segíteni kell? — válaszolta, amikor pirongatni kezdtem. Ez a barátságos szeretet tette a fiatalasszonyt ismertté a környéken. Mindenkihez volt és van kedves szava. Megbecsült elnöke — immár tíz éve — az iskola szülői munkaközösségének, részt vesz a III. kerületi népfrontbizottság elnökségének munkájában, s öt utca vöröskeresztes titkára. Amikor arról faggattam, hogyan is kezdődött munkálkodása, első ápoltjáról szólt, akit nyolc hónapon keresztül naponta sétáltatott. Dezső bácsi következett, akihez naponta az ebédet juttatták el, majd Mária néni, akivel akkor ismerkedett meg, amikor egy kiadós záporban esernyővel segítette ki. Az ismeretség azzal folytatódott, hogy tizenhárom gyerekkel felkeresték otthonában, s a függönymosástól kezdve minden házi munkát elvégeztek. Vagy Ring bácsi, akinek a kedvéért megtanult borotválni (pedig hogy félt először!), s aki még utolsó szavában is őt hívta. Sorakoznak a nevek az emlékek és egy könny tűnik fel Manyika arcán. — Milyen segítséget kap munkájához? — kérdem, hogy szerteoszlassuk a fájó gondolatokat. — Bármit kérek, segítenek. A tisztikXúbból például ebédét adnak, hogy a gyerekeknek ne kelljen kerülőutat tenni az iskolából jövet, Indulhassanak aiz ételhordóval. Az úttörőcsapattal is megbízható kapcsolatot alakítottunk ki, mindig akad jelentkező amikor elmondom a gyerekeknek, mit kell tenni. Megyek velük, hiszen csak akkor tudnak valójában segíteni, ha felnőtt irányítja munkájukat. Így teljes bizalommal fogadnak minkét. Büszkén mondja, Hogy az őszre harmadikos gimnazista Marika is sok társadalmi munkát végest Ügy Játszik, családi hagyomány ez Kováoséknái. A látogatás után néhány szót váltottunk a város vöröskereszten titkárával, Tarjányi Dezsőn ével, aki az elismerés, a megbecsülés szavaival szól munkatársáról. — Ha még több Manydkánk lenne, megkönnyebbülhetne sok idős ember élete... Erről a nagyszerű asszonyról a gondolatban csupa nagy szavak ötlenek fel. De milyen természetesen árad lényéből a szeretet, olyan keresetlen egyszerűséggel teszi mindennapos dolgait. Ügy vélem, ennél bővebb magyarázat nem szükséges a társadalmi szociális gondozás meghatározásához. Nagy Mária Áram, áram, merre vagy? A sápadt lámpavilágtól a fényözőnig SSPSHI '• 1 WÖÄ- SMafiml I NMSgHMHH S Mennyi sápadt fényű lámpa pásztázta be egykor a kecskeméti utcákat, tereket! A sötétséget úgy-ahogy eloszlatni a városi villanytelep segítette két turbinájával. Ezek felváltva, ezerötszáz vagy két és fél ezer lóerővel „nyomták” az áramot a felszabadulás utáni években a kisigényű város hálózatába. A kisigényű város napjainkra nagyigényű lett Energiaétvágya is jócskán megnőtt Ma már 200 ezer kilowattóra áramot hasznosítunk naponta, tízszer többet, mint a 40-es évek végén. S ez a többi között közel 20 ezer lakásban tartja ébren a tévét, rádiót, a világítóeszközöket és még sok egyebet Ám az áram rázós dolog. És nem csupán fizikai értelemben, egyébként is. Elfolyna, elszökne, ha nem vigyáznának rá. Olykor bfiaWny; "foltozni" 'kell -eztra- nagy’u energiazsákot, mármint az ellá-"* tó hálózatot Ember legyen aztán a talpán, aki a feszültséget — száz és száz megbontó ok miatt — késedelem nélkül képes Visszaállítani! Nos, ilyen ember Pervein Sándor művezető és vele együtt még 23, fizikai állományú dolgozó a DÁV kecskeméti kirendeltségének 15 települést magában foglaló területén. Ha valahol elakad az áram útja, Kerekegyházán, BaUőszögön, Ménteleken épp úgy tőlük várják az orvoslást, mintha a megyeszékhely valamely részéből, vagy a tőserdei üdülőtelepről jeleznek áramszünetet De a megpatkolt biztosítékok, az előzetes tanács nélkül a hálózathoz kapcsolt házi kukoricamorzsoló gépekből származó „biztosítékgondok” is az övék. Ha nagyfeszültségű vezetéket ér szakadás, azonnal riasztanak. Akár éjjel van, akár nappal, cselekedni kell. A határidő: azonnal. Minden éjjel, felváltva, két emberük tartózkodik készenlétben a kirendeltségen, s rajtuk kívül még másik kettő nem mozdulhat el otthonról. Rajtra készen kell lenniük, ha cseng a telefon, ha jelez az urh adóvevő, vagy ha az ügyeleti gépkocsi dudál az ablak alatt... Az információk ilyenkor rövidek és tömörek: — Kábel-leszakadás Méntelek határában. — A villám szétcsapott egy porcelán szigetelőt. — Autóval „kinyomtak” egy villanyoszlopot. — Megsérült egy transzformátor. — Elszakadt egy magasfeszültségű vezeték. Feltételezhető helye... Az ügyeletes műszaki vezető térképébe mélyedve latolgatja, számitgatja, hogyan tudnának a lehető leggyorsabban rajtaütni a sötét ponton. Próbakapcsoiás a főállomásról Figyelni, meddig megy ki az áram, a hasznos feszültség, ahonnét még van viszszajelervtés. Szűkül a -kör. Gál László és Gál Dezső (apa és fia), Kiss Karcsi bácsi, a huszonötödik éve itt dolgozó üzemviteli lakatos, Varga József kocsivezető, a fiatal szakmunkásnak számító Lompos Vince ekkor már úton vannak. Míg elődeiknek vaflamikor fényszóróval, karlengetéssel mutatták a feltételezett Irányt, ma a tenyerébe fogható kis urh adó-vevő készülék igazítja el őket a terepen. De a leszakadt vezetéket megtalálni így sem mindig könnyű dolog Az áram útja néni olyan simán vezet, mint a közút, vagy a vas* út Szántóföldek, erdők kanyargós útvesztőin, gidres-gödröa buktatóin kell kéreaztülvergődniök, míg végre rálátnék a lehanyatlott vezetékre, illetve a sérült tartóoszlopra. Gumicsizma, viharkabát a ruhatárukból sosem hiányozhat... Csontos Sándor, az üzemviteli szocialista brigád és egyben a közvilágítási csoport brigádvezetője, már a huszadik téllel edzettebben várja a következőt, a huszonegyediket. — Ősszel és télen több a hiba, sokat vagyunk odakint, de a nyár is feladja a leckét szélsőséges időjárásával —-tájékoz- : tat munkájukról. — Zivatar " után például több az égőcsere. A felforrósodott < lém pateefcekre*» zúduló hideg eső után gyakrabban kell kihúznunk 1Q>—13 méteres létránkat, hogy a világítást helyreállítsuk. Egy-egy hagyományos izzó élettartama átlagosan ezer óra. De csak akkor, ha a hőmérsékletben nincs nagy ingadozás és egyes, felelőtlen elemek feltűnően durván, olykor kövekkel nem siettetik kimúlását. — Kövekkel?! — Igen. Elmondom, mit szoktak csinálni a kecskeméti víz*' torony melletti kis aluljáróban. Sörösüveggel, tégladarabokkal kiverik a lámpákat. Volt úgy hogy egyetlen éjszaka az ott elhelyezett 42 lámpa közül 20-at kiütöttek. Hát ez nem egy tisztességes játék! Két gyanúsított ugyan már rendőrkézre került, de hát a kár az kár marad. Érdemes utánaszámolni, mibe kerül ez nekünk! Hetvenegy forint egy lámpa. Nyolc forint bein egy égő. Ha hozzávesszük a munkadíjat, mindjárt egy százasra kerekedik a taksa darabonként. Azt hiszem, nem lehetünk’ elégedettek vele, hogy a rendőri intézkedés óta „már csak” 8—10 lámpát zúznak szét Ez még mindig sok. Azzal, hogy egy-egy félrepattanó labda, szándéktalan mozdulat miatt itt-ott eltörik néhány égő, eleve számolnak az áramszolgáltatók, de a tudatos, megmegismétlődő károkozás felett képtelenek napirendre térni. Jogos tehát a közvilágítók kérése, hogy fejlődő megyeszékhelyünkön, ahol ma már 943 ezer watt fényerőt sugároznak a korszerű« szabadban felállított lámpatestek, nagyobb gondossággal óvjunk minden világítóeszközt h A közvilágítás őrei egyébként is mindlent megtesznek, hogy a villamos áram életünket szebbé« - tartalmasabbá tegye. A városi tanács kikötötte, hogy nyolc naponként ellenőrizzenek és szükség szerint javítsanak meg minden utcai lámpát. A DÁV kollektívája ezt hat nap alatt végzi eL A lakosok bejelentése alapján, 24 órán bélül minden „sötét címre” kimennek, hogy a hibát elhárítsák és estére szóljon a rádió, kivilágosodjon a képernyő, melegedjen a vasaló. Éjszakánként pedig, a külterületi hálózatra és az üzemek áramellátására felügyelve, ketten mindig bent „alszanak” a DÄV kirendeltségén. De vajon, csakugyan alszanak? Kohl Antal tt \
