Petőfi Népe, 1978. augusztus (33. évfolyam, 178-205. szám)
1978-08-02 / 179. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1978. augusztus 2. A fiam lép a helyembe... Kecskemét egyik csendes kis utcájában, modern családi ház szépen gondozott kezecskéjében találom Nagy III. László mozdonyvezetőt, akinek immár „új munkaköre” akadt — augusztus 1-től a nyugdíjasok soraiba lépett. Kissé elcsodálkozik jövetelem célján, abbahagyja a kapálást, s néhány perc múlva a hús, ízlésesen berendezett szobában beszélgetünk. — Annyira friss ez az „állapot" — mondja kissé szomorkásán —, hogy szinte el sem alkarom hinni. Milyen gyorsan elszaladt a harmincöt esztendő! Mert bizony, kereken harmincöt évig ettem a MÁV kenyerét. A sorsom, az életem nem bővelkedett rendkívüli eseményekben, becsülettel dolgoztam gyerekkorom óta, s most szeretném még sokáig élvezni a pihenést, figyelemmel kisérni és segíteni gyermekeim sorsának alakulását, és természetesen idővel majd még az unokákkal is szívesen eljátszanék. — Hogyan kezdődött a vasutasélet? — Hagyományosan — mondja mosolyogva. — Édesapám Békéscsabán, a kisvasúinál volt fűtő, s így talán érthető, hogy már kicsi gyermekkoromban megszilárdult bennem az elhatározás, vasutas leszek. Hozzá kell tennem, hogy akkoriban a MÁV-hoz bekerülni nem volt könnyű. Fűtő lettem én Is a kisvasú tnál és egyre johban mégszerettem a munkám. Minden dicsekvés nélkül mondom — teszi hozzá elgondolkodva —, hogy 1949- ben az első között lettem élmunkás és vehettem részt Galyatetőn jutalomüdülésen. Természetesen szerettem volna édesapámnál „többre vinni” és végtelenül megörültem, amikor 1950Jben mozdonylakatos tanfolyamra küldtek Szegedre. Nem álltam meg a tanulásban, s életem egyik legboldogabb perce volt, amikor mint újdonsült mozdonyvezető, 1953-ban rámbizták az akkori idők egyik legkorszerűbb mozdonyát, egy 327-est. Személy- és tehervonatokát vontattam Szolnokra és más állomásokra, de nemegyszer gyorsvonat kocsijai voltak mögöttem. Itt egy kis kitérőt kell tennem. Kecskeméti születésű vagyok és négyéves voltam, amikor édesapám Békéscsabára került. Huszonhét éven keresztül voltam ugyan néhányszor ebben a városban, de az nem jutott eszembe, hogy ide költözzék. Amikor viszont 1955-ben szolgálati érdekből Kecskemétre helyeztek, nagyon megörültem, s azóta sem bántam meg. Most azután, huszonhárom év elteltével megkezdem a nyugdíjas éveket. — Mi történt a huszonhárom év alatt? — Nagyon sokat dolgoztam. Mikor idekerültem, már két éve tagja voltam a pártnak, s természetesen azonnal bekapcsolódtam a pártmunkába is. Néhány év múlva alapszervezeti szervező titkár lettem, majd 1971-ben engem választottak titkárnak. Na-, gyón örülök annak, hogy min-' • Hát, hogy vagytok fiúk? — beszélget a mozdonylakatosok egy csoportjával a jobbról álló párt' titkár, mellette Túri Antal, a főnökség szb-titkára. dig megértettük egymást a pártszervezeten belül, és a pártonkívüliek is támogatták a munkánkat. Most csak a mozdonyról szálltam le, a párttitkári feladatokat elvégzem az év végéig. Ezt követően szívesen elvállalnám a vasutas nyugdíjasok ügyeinek intézését . — A család? — Az átlagnál kissé később, harmincéves korom után alapítottam családot, mert erre a szolgálat mellett korábban nem sok módom volt. Amikor végre megnősültem, ketten láttunk hozzá a családi fészek létrehozásához. OTP segítségével telket vettünk, majd ugyancsak az OTP támogatásával lassan-lassan felépítettük ezt a kis házat. Két gyermekünk született, nekik már könynyebb volt a sorsuk mint a mienk volt. Laci fiam érettségi után — teszi hozzá nem kis büszkeséggel — a mozdonyvezető pályát választotta, s most, augusztus első napjaiban teszi le Szegeden a vizsgáit. 0 tehát a helyembe lép. Éva lányom szeptemberben kezdi meg a gimnázium negyedik osztályát, s szeretne majd jogi egyetemre kerülni. Azt is elhatározta, hogy mint jogász, a MÁV-nál vállal állást. A beszélgetés közben a házigazda Éva lánya abbahagyta a barack-szüretet, s pár perc múlva erős feketével, saját készítésű „meggy-fröccsél” kínál bennünket. — Ha a fűtőház felé megy, elvihetne — mondja búcsúzás közben a házigazda. — Éppen készültem hozzájuk, el kell néhány dolgot intéznem... Később, a Vontatási Főnökségen Szénási László főnök sajnálkozva mondta. — Kissé sovány vigasz, hogy „elvesztettük” egyik legjobb mozdonyvezetőnket, de a párttitkárunk közöttünk maradt az év végéig. En tiz évvel ezelőtt kerültem ide, azóta rendkívül sokat segített a munkámban. Munkafegyelme, példamutatása mindig kommunistához méltó volt, s bizony, akinek nyíltan, őszintén „megmondta a véleményét”, az nem vette zokon, hanem megfogadta a bírálatot. Mint a Kandó Kálmán szocialista brigád tagja, számos újítást adott be, vagy vett részt a megvalósításban. Két éve megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, egyszer miniszteri kitüntetést kapott, a kiváló dolgozó jelvénynek pedig nyolcszoros tulajdonosa. De bármennyire sajnáljuk, megérdemli a pihenést.,. Opaussky László 0 Nagy III, László nyugdíjas mozdonyvezető és Éva lánya a családi ház kertjében dolgoznak. Szürke festéken kis koromlerakódás Ekker Lajos, az SZMT munkavédelmi felügyelője majdhogynem komor elmélyüléssel meredt a maga előtt széthajtogatott, legújabb baleset-vizsgálati jegyzőkönyvre. Kollégái nem Is állták meg szó nélkül. — Nagyon elkedvetlenített az a vizsgálat... — Hát hogyne... Nem tudunk megszabadulni ettől a rossz tendenciától — intett szemével az ügyiratban foglaltakra célozva. — Országosan, s a megyében is megszaporodott az áramüt éses balesetek száma... — Hozzátehetjük, hogy a halálosaké is. A munkavédelmi felügyelő magyarázóig fordult hozzám. — Sajnos, ez a tegnapi is az volt — a halasi vállalatnál. Elmondása és az írásban is rögzítettek szerint ez történt. A vállalat központi telephelyének keleti részén transzformátorállomást építenek. A szállításve* ztftő utasítást adott a Tátra típusú autódaru kezelőjének, az egyik utánfutós tehergépkocsi vezetőjének, s a darukötözőnek három vasszerkezet — trafóláb — helyszínre szállítására. A három ember, aki hasonló feladatot gyakran végzett közösen, munkához is látott — úgy délután fél három tájban. A rakodást úgy végezték, mint máskor is ebben a félállásban. A darukötöző a földön beakasztotta a darukötelek horgát avaseflembe, a darukezelő a terhet felemelte, a gémet a gépkocsira fordította, amelynek platóján akkor már a teherautó pilótája irányította, hogy pontosan hová engedje a vasszerkezetet, s ő akasztotta ki a szállítóhorgokat is, !gy ment ez háromszor. Fent lévén az elemek, -elindultak a lerakodás színhelyére. Megálltak. Az autódaru-kezelő és a rakodómunkás — darukötöző — a helyszínt alaposan szemrevételezte, és valósággal megtervezte, hova és hogyan tőlasson be az utánfutós tehergépkocsival szaktársuk, s miként állnak majd mellé az autódaruval, Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a tetthely fölött, áttört gerincű vasbetonoszlopokon légvezeték húzódik, amelynek mentén nyárfasor kezdődik éppen a lerakás helyénél. Ez bizonyos mértékig zavarólag hat a daruzásnál a vezeték távolságának megítélésénél. Beálltak, megkezdték a „leterhelést”, az előbbihez hasonló munkamegosztásbán. A gépkocsivezető felment a platóra, a daru akasztóihorgait az elemhez rögzítette, a darukezelő a szerkezetet fölemelte és a földön álló darukötöző irányításával a talajra engedte. A rakodómunkás kiakasztotta a horgokat, majd a daru indult vissza a következő elemért. A platón elvégezték a beakasztást, a daru felemelte az elemet, s a fenti ember azt addig tartotta, mig a lengő terhet a másik végén a lenti rakodó meg nem fogta. Szabadon — tehát, hogy senki ne fogta volna — nem lengett a levegőben levő elem. A második vasszerkezettel fordult a gém, a teljes leereszkedéshez közeledett a teher, az azt iparikesztyűs kezével fogó rakodómunkás még laasúdan mondogatta a darukezelőnek — „Közelebb ... Közelebb". Ebben a pillanatban annyit látott a platón levő gépkocsivezető, hogy a lent álló munkás lába körül kúszó szikrák csaptak elő, mintha a talajból eredtek volna. „Jaj!” — kiáltott fel kétségbeesetten a rakodó, s elengedve a még levegőben levő vaselemet, egy pillanat alatt a darusgépkocsi kereke mellé zuhant. Társai nyomban segítségére siettek, gépkocsit kerítettek, s vitték a kórházba, (A mentőt nem sikerűit olyan gyorsan elérni —> a telefon foglaltsága miatt.) A szerencsétlen munkás életét azonban nem sikerült már megmenteni ... Még néhány vonás a körülményekhez. A munkavédelmi felügyelő, s Illetékesek helyszíni vizsgálata során megállapították, hogy a munkahelyen tapasztalt átmeneti rendetlenség önmagában Is veszélyhelyzetet hordozott. Egyenetlen terep, anyagtárolás — ami részben az dtt végzett munkálatok, alapozást stb. — következménye. — Az esetből Is lehet bizonyos hibákra következtetni. Mégis, a munkavédelmi felügyelet megfigyelései szerint, milyen főbb mulasztásokra, okokra vezethetők vissza a többnyire halállal végződő áramütéses balesetek? Ekker Lajos tömören így foglalta össze. Az okök a munkarvédelem szervezeti hibáinál kezdődnek. Már az utasítást kiadók Is könnyelműsködhetnek. Nem gondolják végig, hogy ahol az emberek dolgozni fognak, milyenek a helyszíni körülmények. Ha például valaki tudja, hogy ott légvezeték, magasfeszültség van a közelben, kikapcsolja az áramot^ amíg daruval dolgoznak. Ha ez nem lehetséges az üzem működése, áramellátása miatt, egyszerűen nem enged oda ilyen gépet, vagy szigorúan meghagyja, milyen távolságban lehetnek, mozoghatnak — onnét. S ő személyesen irányít a helyszínen. Baj van még sokhelyütt a munkavédelmi szemlélettel. Nincs az emberek vérében, hogy a biztonságtechnikai óvórendszabályok értük vannak. Vannak még, akik lebecsülik e szabályokat, sőt esetenként „hátráltató nyűgnek” veszik. Az ilyfen szemlélet megváltoztatásáért a vezetőknek is többet kell tenniök. Ne akkor érezzenek megrendülést, őszinte részvétet se irányítók, se irányítottak, amikor már minden késő. Az életet a legszebb együttérzés sem pótoUja már olyankor, amikor — mint esetünkben'— ilyesféle szavak emlékeztetnek a nemrég még köztünk élt embertársunkra, egy jegyzőkönyvben: „A szerkezeten látható égési nyom: a szürke festéken — kis koromlerakódás”. Tóth István VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Kicserélik a kerékpárgumit Sajtóposta rovatunkban nemrégen tettük szóvá, hogy a Kecskemét, Körösihegy 8. szám alatt lakó Szabó József a 28-as nagyságú kerékpárjához tavaly nyáron vásárolt több külső gumit, melynek egyikét idén februártól használta, de csak május végéig, mert tönkrement. A BIK kecskeméti üzlete —- ahol nyugdíjas olvasónk a külső gumit vette — elismerte a gyári hibát, a reklamációt azonban elutasította azzal, hogy a vásárlástól számított egy év már eltelt. Szabó József panaszára a Bács- Kiskun megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat igazgatója, Gergely Miklós válaszolt. Eszerint a panasz jogosnak tekinthető, ezért — függetlenül a szavatossági idő lejártától — kicserélik olvasónk használhatatlan kerékpárgumiját, Köszönjük a vállalat érdemi intézkedését. Milyen a vadkerti nyár? A Kaposvárott Lakó Farkas Bélától kaptuk az alábbi sorokat: „A soltvadkerti tónál töltöttem nemrégen néhány napot. Kellemesen éreztem magam, tetszett minden, s különösen jó benyomást szereztem az ottani kisvendéglőben, ahol udvariasak a felszolgálók és nagyon Ízletesek a szép edényekben tálalt ételek. Amit kifogásolok, hogy saját jármű híján, enyhén szólva körülményes kijutni a tóhoz, hiszen például a nagyközségi vasútállomásról több mint négy kilométernyit is gyalogolhat az ember, cipelheti csomagjait, mire odaérkezik. Visszafelé ugyanez a helyzet. Vajon miért nincs ott állandó buszjárat az üdülési szezonidején ?” A levélben foglaltakkal kapcsolatban a soltvadkerti Nagyközségi Tanács vezetőitől megtudtuk: A tóhoz érkező, s az -onnan távozó gyalogos vendégek szállítása valóban megoldatlan. Ilyen útirányé autóbusz csak vasárnaponként közlekedik. Alighanem hasznos lenne felmérni az igényeket, s a szükség szerinti rendszerességgel közlekedtetni helyi buszjáratot a vasútállomás, a nagyközségi központ és az üdülőterület között. Térdig az esővízben A csapadékban túlságosan gazdag elmúlt hetek, hónapok során többször^ felkeresték szerkesztőségünket á forgalmas Erzsébet körút menti családi házakban élő kecskemétiek. Valamennyien azt panaszolták, hogy az említett közút megépítése óta valósággal rettegnék az esőtől, mert a magasított közterületről feltartóztathatatlanul hömpölyög a víz az alacsonyabb fekvésű lakóépületek közelébe. Hogy ennek mennyire lehet kellemetlen következménye, függ a házak állagától, s a tulajdonosok, a lakók baj megelőző te-, vékenységétől. Az 57. számú házban lakó Juhász Józsefné például a kiadósabb eső után órákig kénytelen térdig mártózni az udvarán őszszegyűlt vízben, amely tönkretette már a kamráját, garázsát. Mostanában aggódva figyeli, meddig bírják még lakásának vizes falai? Védelmükre semmit nem tud tenni, az áradattól legfeljebb az aprójószágot menthéti meg. A helyszíneken járva, magunk is meggyőződhettünk a panaszok jogosságáról, mert a csapadékvíz elvezetése megoldatlan a környéken. Ennél is szemet szúróbb azonban, hogy rongyok, papfrhalmok, műanyag dobozok, építési törmelék stb., akadályozzák a víz lefolyását, s ugyanilyen hordalék Óktelenlkedik a víznyelő aknákban is. Megítélésünk szerint az Erzsébet körútiak panasza kétféle módon orvosolható: egyrészt a csatorna, illetve vizesakna gyakoribb tisztítására van szükség. Másrészt azonban a környékieknek — és minden arrajárónak — óvakodnia, tartózkodnia kell attól, hogy szeméttárolóként használják a csapadékvíz elvezetésére szolgáló területét, illetve berendezést! □ SZERKESZTŐI ÜZENETEK □ „Egy közösséghez hffl Állampolgár*’ Jelige, Kecskemét: A levelében foglaltak — a kivizsgálás tanúsága szerint — minden alapot nélkülöztek. Bejelentés előtt nemcsak hasznos, de szükséges is az alaposabb tájékozódás — és a megfontoltság. „Farkas János”, Orgovány: Nem értjük, hogy sorait miért „kölcsön vett” néven Irta alá. A kivizsgálás eredménye megnyugtató, a társadalmi tulajdont senki nem károsította meg. A fák kitermelése engedéllyel történt, s a helyi tanács gondoskodik az emiatt megrongálódott kerítés kijavításáról Is. Kovács József, Ballószóg: A munkaköri előírás a lábápoláshoz használatos eszközök rendszeres fertőtlenítésére kötelezi az ilyen szolgáltatást végző dolgozókat. Az ezzel ellentétes gyakorlat megszüntetését a vásárlók könyvébe való bejegyzéssel is elő lehet segíteni. K,. J„ Kiskunhalas: Soraiból arra következtethetünk, hogy problémája a CSÉB-segély folyósításával kapcsolatos. Kérjük, forduljon bizalommal személyesen az Állami Biztosító helyi fiókjának vezetőjéhez. K. J.-né, Klikunfélegyháza: A városi tanács vb termelés- és ellátásiéiügyeleti osztályától megtudtuk, hogy a termelőszóvetkezeti gépkocslrakodók új bérbesorolását a jövő év végéig kell végrehajtani. A mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a munkaügyi miniszter 1B/1877. számú együttes rendelete 12—18 forint közötti személyi órabér megállapítását teszi lehetővé. A ládahiánnyal kapcsolatban: ez ügyben a bíróság dönt. Ha kártérítésre kötelezi a szövetkezet dolgozóit, a közös gazdaság munkaügyi döntőbizottságához fordulhatnak annak megállapításáért, hogy más vállalat részére végzett bérfuvarozás esetén fennáll-e a kártérítési felelősségük, Illetve munkaköri kötelezettségeik közé tartozlk-e az Ilyen feladat ellátása. „Névtelen” jelige, Jakabazálláír Hasonló jelzések nyomán gyakran végez ellenőrzést a pénzügyőrség. Legutóbb például csempészett légfegyver birtoklása miatt, a devizaszabályok megszegéséért is felelösségrevonás történt. „Sértett lakótársak” Jelige, Kecskemét: A rokkantsági nyugállományban levők egészségi állapotát — a társadalombiztosítási törvény értelmében — Időnként felülvizsgálják. Az eredmény alapján módosítható a nyugellátásuk összege. A szóban forgó esetben a felülvizsgálat a közelmúltban megtörtént; az orvosi bizottság több mint 67 százalékos munkaképességcsökkenést állapított meg a nyugdíjasnál, aki tehát továbbra Is jogosult eddigi nyugdijára. Somodl Sándor, Kecskemét: Sérelmét a Volán 8. az. Vállalat vezetői jogosnak találták. Az autóbusz vezetőjét — akinek az idejében való jelzésre ki nem nyitott ajtó miatt szólt, s ezért leszállította önt a kocsiról — a munkaköri szabályzat súlyos megsértése miatt felelősségre vonták. Tóth István, Lakltelekt A vemheskoca kihelyezési akció keretében magángazdaságokba kerüld sertések megsínyllk a környezetváltozást. Ezért takarmányozásukra és tartási körülményeikre, Így a tisztaságra, fokozott gondot kell fordítaniuk a tenyésztőknek. Az állategészségügy dolgozói la megkülönböztetett gonddal gyógykezelik ezeket az állatokat éa szaporulatukat. Összeállította: Veiket Árpád Levélcím: 8001 Kecikemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-llt Kétszer érik a dinnye 0 A tiszafüredi Hámán Kató Mg. Tsz kertészetében dinnyét nemesít dr. Barna Béla, a Kertészeti Egyetem docense. A nemesítés! időt felére csökkenti azzal, hogy a fólia alatt évente két tenyéizszakaizt biztosit a növénynek. A képen: Pelee Zoltán kertészeti Agazatvezető a dinnye érési fokát vizsgálja. (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felv. — KS.) I i.
