Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-13 / 162. szám

1978. Július 13. • PETŐFI NÉPE jg| B | a magyar tudomány arcképcsarnokából * Bemutatjuk Keresztesi Béla akadémikust Ha egy tudós az erdőkkel, a természettel foglalkozik, az em­ber természetesnek vélné, hogy a nap és a szél barnára színezi az arcát. Amikor Keresztesi Bé­la akadémikussal, az Erdészeti Tudományos Intézet (ÉRTI) fő­igazgatójával beszélgetve ezt megemlítem, elneveti magát: a szín rendben van, a következte­tés téves. Vezetői munkája job­bára az intézet falai közé kény­szeríti, napbarnította színét a Gugger-hegy-nyeregben levő szolgálati lakás kertjében kapta, ahol hétvégeken, no meg ami­kor teheti, reggelente és délutá­nonként kertészkedik. A professzor élettörténetét me­séli. Kiskunfélegyházán 1922-ben született, kilencgyerekes család­ban. Amint mondja: nagyszillel, szülei földművesek, szabók, susz­terok voltak, az erdő iránt ér­zett vonzalma tehát nem csalá­di örökség. Talán éppen azért vonzódott gyerekkora óta az er­dőhöz, mert nemigen láthatott igazi erdőt. No meg á véletlen Is közrejátszott: a kislányt, aki körül akkor udvarolgatott, Sop­ronba küldték tanulni. így ke­rült ő is a Műegyetem, soproni Erdőmérnöki Karára. 1944-ben a hatóságok a soproni egyetemet Németországba készültek kitele­píteni. ö hazautazott Kiskunfél­egyházára. Itt az ifjúkommunis­ták tömörülését szervezte, később pedig a MADISZ Dél-Pest me­gyei titkára, 1945 tavaszán fel­vették a kommunista pártba. Szakmai munkáját a Miskolci Erdőigazgatóságon kezdte, ahol az erdőrendezőségen dolgozott, majd az erdők állami tulajdon­ba vételével kapcsolatos ügyeket intézte. 1949-ben a Földművelés­ügyi Minisztériumba helyezték, Veres Péternek, az Alföld-fásítás országos felügyelőjének a titká­ra lett. „Péter bácsi? híres zöld ZISZ gépkocsiján beutazták az országot, az erdőtájakat, ahol fásításokat, erdősávokat tervez­tek. Később örült a lehetőségnek: Leningrádba mehet az első as­piránscsoporttal kandidátusi dlsz­­szertációt készíteni. Témaként a korszerű erdőművelés, erdőfel­újítás és nevelés tanulmányozá­sát kapta. Ezúttal nem a vélet­len, hanem a nagyhírű tudós, a legnagyobb orosz erdőművelő Tkacsenko professzor szólt köz­be, aki aspiránsvezetője .volt: „BéláJ 'mágiikMál1 van a legtöbb akácerdő Európában, foglalkoz­zon ezzél a fafajjal”. így azután 1953-ban „Az akác erdőművelési tulajdonságai és erdőgazdasági jelentősége az Al­földön” címmel védte meg ér­tekezését. Az akáckutatás azóta is a „kedvence" maradt. Nem véletlenül: ez az Eszak-Ameriká­­ból alig 300 éve hozzánk került fafaj (a komárom-herkályl erőd álcázó-védő fásításánál ül­tették először) ma is a legelter­jedtebb fa erdeinkben, az erdő­terület 22 százalékát borítja. A paraszti kisgazdaságok kedvelt árnyékot adó, védősávot alkotó, a gazdaságot fával ellátó fafaja volt. A termelőszövetkezetek megalakulása után azonban a viszonylag gyenge minőségű akácerdők fájával a faipar nem tudott mit kezdeni. Ezért vizs­gálta és vizsgálja ma és, hogyan lehet jobb minőségű fát termelő akácerdőket létesíteni. Az ötvenes években a Földmű­velésügyi Minisztérium Erdésze-, ti Főigazgatóságának vezetőhe­lyettese volt. Az ott dolgozó csaknem száz erdőmérnökkel — akiknek többsége nagy termelési gyakorlattal rendelkező, kiváló szakember volt — átfogó fejlesz­tési tervet dolgoztak ki, amely alapjában véve egészen a het­venes évekig megszabta az er­dőgazdálkodás vitelét. Jórészt en­nek köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben 45 százalékkal na­gyobbodott az ország erdőterüle­te, 90 százalékkál nőtt az erdők élőfakészlete, az évente kiter­melhető fatömeg pedig 125 szá­zalékkal növekedett. Közben 19@0-ban megvédte a tudbrfíárijrók dőktora' címért' írott értekezését is: „A fatermelés nö­velésének: néhány kérdése 'S ma­gyar erdőgazdaságban" címmel. Az aspirantúra idején megkez­dett, majd a minisztériumi szol­gálat idején továbbfejlesztett kí­sérletek eredményei alkották a magvát. . 1973-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Székfoglalójának a cí­me: „Erdőgazdaságunk fejleszté­sének néhány kérdése" volt. Eb­ben számot adott az akáckutatás terén elért eredményeiről, is­mertette az erdőgazdaság fejlesz­tése érdekében általa kidolgozott erdőművelési rendszert, valamint az általa javasolt jóléti erdőgaz­dálkodás kérdéseit. Hosszabb ideig tagja volt a MEDOSZ központi vezetőségének, alelnöke az Országos Erdészeti Egyesületnek és 25 éve szerkesz­ti „Az erdő” című lapot. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Er­dészeti Bizottságának az elnöke. Munkáját nemzetközileg is elis­merik, a FAO Nemzetközi Nyár­­íabizottsága Végrehajtó Bizott­ságának tagja, tagja az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) Tanácsának, valamint „Az ökoszisztémák és a táj védelme” KGST Koordiná­ciós Központ Tanácsának. Az Erdészeti Tudományos In­tézetet 1961 óta vezeti. Három államilag elismert akácfajtája van, részt vett több elismert nyárfajta nemesítésében, foglal­kozik a jóléti erdőgazdálkodás, a több célú erdőhasznosítás kérdé­seinek a kutatásával. A Kertésze­ti Egyetemen a tájépítészeti ka­ron előadója az „Erdészeti táj­gondozás” .című tárgynak.. Be­szélgetésünk idejéri az Országos Méhészeti Központból keresik, az ott tárgyaló“' japári üzletember kér 10 csemetét a nemesített „rózsaszín AC” akácból, botani­kuskertjébe szeretné kiültetni a nemcsak a jól mézelő, de szép rózsaszín virágú akácokat. Sz. J. I. Lapunk előző számában CIOL­KOVSZKIJ munkásságát ismer­tettük. CIOLKOVSZKIJ MÉG MEG­ÉRHETTE AZ ELISMERÉST — HERMANN GANSWIXDTET KI­NEVETIK. CIOLKOVSZKIJ, az „űrhajózás atyja” mintegy 60 értekezésben fektette le elveit, melyekkel be­bizonyította, hogy az űrkutatás egyetlen eszköze csakis a rakéta lehet. 0 volt az első, aki a mai közép-hordtávolságú rakétáinkat szerkezetileg elképzelte és létre­hozataluk útját kijelölte. Nem­csak kutató volt, hanem gondo­latait széles körben népszerűsí­teni is tudta. Néhány müve cí­mét idézzük: „A Földön kívül”, „A rakétamotor”, „Nehézkedés nélkül”, „Az űrhajózás célja”. Tehetsége csak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom után bontakozott ki, s munkásságát a szovjet állam még életében el­ismerte. Nem sokkal halála előtt, 1935. szeptember 13-án írta le e sorokat: t,A rakétarepülést és a bolygó­közi forgalmat tárgyaló vala­mennyi munkámat a bolsevik pártnak és a kormánynak, a ha­ladás és az emberi kultúra ve­zetőinek ajánlom fel. Meg va­gyok győződve róla, hogy ők ezt a munkát eredménnyel feje­zik majd be." Működését évek múltán a nyu­gati világban is nagyra értékel­ték, amit a többi között HEINZ HARTMANN könyvének alábbi sorai is mutatnak: „Ez az ember, aki rakétaáll­ványt, vagy folyékony üzemanya­gú rakétát üzemben vagy felszáll­­lás közben sohasem láthatott, tö­kéletesen le tudta rajzolni a fo­­lyadékhütéses égéskamrát, a két­fajta folyékony üzemanyaggal működő rakétát, úgy, hogy a rakétatechnika új kutatógenerá­ciójának csak érte kellett nyúl­nia." („Álmodók, kutatók konst­ruktőrök” Düsseldorf, 1958. né­metül.) Rosszabb sors jutott CIOL­KOVSZKIJ kortársának, HER­MANN GANSWINDTNEK. A vi­lágűr első német kutatóját, a Kelet-Poroszországból származó GANSWINDTET, már gimnáziumi tanulmányai alatt foglalkoztatta a léggömbök kormányzásának gondolata. Ezldőből származó egyéb vázlatai közül világosan kivehető, hogy ő a rakéták ere­jét már a repülésre kívánta fel­használni. Szülei, nem törődve fiuk ilyen irányú érdeklődésével, jogi pályára adták. 35 éves ko­rában GANSWINDT nyilvános­ságra hozta az első rakétameg­hajtású űrhajó tervét. Az égés­• GANSWINDT űrhajójának vázlata. Felül a rakétahajtómű, mely puskaporral üzemelt volna. Alul az utasfttlke, mely a forgó­mozgással fellépő centrifugális erővel pótolja a hiányzó nehéz­ségi erőt. • HERMANN GANSWINDT. kamrában lőportölteteket gyúj­tanának meg sorozatosan és az űrhajó Newton törvénye szerint a gázok kiáramlásával ellentétes Irányban fog repülni. Ez az űr­hajó csak terv maradt. GANS­WINDT számos elvét azonban később a gyakorlatban megvaló­sították, így például a súlyta­lanság kiküszöbölésének egyik módszerét, a kiáramló gázokkal az utasfülke fűtésének megoldá­sát, valamint az ő „töltőállo­másai” adták a mai mesterséges holdak és az űrállomások ötle­tét. « . Elképzeléseit életében nem ér­tették meg. Nem hitték, hogy a kozmikus távolságok viszonylag rövid idő alatt áthidalhatók. Egy évvel később halt meg, mint CI­OLKOVSZKIJ; akkor már Hit­ler volt uralmon Németország­ban. A német „tudományos vi­lág” gúnnyal és szkeptikusan fo­gadta elképzeléseit. A feltaláló 78 éves korában anélkül halt meg, hogy nagyszerű ideál érté­két még életében elismerték volna... Az óceánon túl DR. ROBERT HUTCHINS GODDARD szintén kísérletezik. Munkásságáról la­punk következő számában adunk képet. (Folytatása következik.) TÖRÖK, ROMÁN, LENGYEL, OSZTRÁK, OROSZ TÁNCOSOK Vendégeink lesznek a folklórfesztiválon Minden jóban van valami rossz is. Nagyszerű — például — hogy a Duna menti folklórfeszti­válra tíz országból érkeznek kitűnő ha­gyományőrző csopor­tok. Valóságosan is kezet nyújthatnak egymásnak a Fekete­erdőtől a Fekete-ten­gerig nyújtózó nagy folyam mellől ide­utazó táncosok, éne­kesek, tudósok. Mód nyílik az összehason­lításra, az öröm, a bánat, a szeretet, a gyász időtlen és or­szághatárokat nem Ismerő sajátos gesztu­sainak azonosítására. Bizony, a bőség nem mindig kellemes zavarával küszköd­nek ilyenkor az ér­deklődők. Töpreng­hetnek, mire, kikre figyeljenek, melyik csoportól mit várhatnak. Az em­ber jószerint magához sem tér az egyik ámulatból, amikor más­fajta gyönyörűség vonja magára a tekintetét. Talán nem mossák el a friss benyomások olyan gyorsan a korábbiakat, ha féllg­­meddig ismerősként szerepelnek. Ezért is mutatunk be néhány külföldi együttest. A Folklórt Támogató és Okta­tó Központ (török rövidítése: FOTEM) Marmara együttese elő­ször látogat hazánkba, noha sok­felé jártak már a világban. Mi­nősítésükre, méltatásukra elég annak a ténynek a közlése, hogy az angliai Llongellenban — az ama­tőr csoportok Wimbledonjában — három esztendeje táncsoportjuk nyerte el a nagydíjat, kórusuk az előkelő ötödik helyen végzett a népdal-kategóriában. Meghívták őket az Egyesült Államokba, Svédországba. A főként egyete­mistákat tömörítő csoport tagjai azt vallják, hogy minden nép a maga értékelnék, hagyományai­nak terjesztésével, ápolásával, se­gítheti a népek megértését, gaz­dagíthatja az egyetemes kultú­rát. A Duna menti folklórfeszti­válon az anatóliai aratási szoká­sokat elevenítik föl. Eltáncolják a nagy terménybetakarítás törté­netét, az aratást megelőző és követő ünnepségeket. Műsorukat először 26-án, szerdán este a Me­gyei Művelődési Központban ad­­; ják elő. Fellépnek Kalocsán és Baján. Koboz, pánsíp, cimbalom, he­gedű hangjaira tisztelegnek ősi hiedelmeket idézve a Nap, az élet forrása előtt a romániai Corabia városából érkező táncosok. A Hórák-ban évszázados mozdula­tok öröklődnék, az énekek, a kur­­ja ntások, a felugrások, testfordu­lások apáról fiúra, anyáról lány­ra hagyományozódnak. A Duna­­rea együttes Dunai táj című mű­sora az oltján nép életörömét har­sogó vidámságát, hevességét, ha­tározottságát igyekszik kifejezni. A Briüt főként fiatalok járják, míg a Szirbák dallamára öregnek, ifjúnak mozdul a lába. Ünneplő öltözékük külön tanulmányt ér­demelné. Gyakran szerepelnék hazájukban, külföldi útjaik kö­zül a Bulgáriában és Jugoszlá­viában elért sikerekre a leg­büszkébbek. Klimek Bachleda kiváló tátrai hegymászó hajdan életét áldozta egy veszélybe került turista meg­mentéséért. Bátor, kemény fér­fiak, edzett nők alkotják a róla elnevezett népi együttest. Nevük messzeföldön ismerős: a mostani tizenhatodik külföldi szereplésük. A Poldhalon egyesület keretében működő Zakopane környéki cso­port negyedszázad alatt kétezer­szer adott műsort. A Szovjetunió távoli tájain őket tapsolók lát­ványa, a kanadai szereplés si­kere jelentett-e számukra töb­bet, vagy a honfitársaik arcára varázsolt mosoly, jókedv? Há­romszor szerezték meg a Zakopa­néban rendezett Nemzetközi hegyvidéki folklórfesztivál fődí­ját. A gorál pásztorkultúra kin­cseit hozzák el a Dunához, régi meséket adnak elő muzsikában, tánccal. A Muntaller Pernegg népképvi­seleti egyesület csoportja kimond, hatatlan lelkesedéssel' készül a Duna menti folklórfesNiváira. A néhány esztendeje szerveződött csoport reméli, hogy a májusfa­­állítás hagyománya itt sem ide­gen, jól szórakoznak a nézők a hamisítatlan steierbálon. A Doni Kozákok Dal- és Nép­táncegyüttesét a férfias erő, a virtusos bátorság és az érzelmes ellágyulás, nosztalgia váltakozása jellemzi. Műsoruk mint az ősi folyam: hol magával sodródó, vad, félelmetes, hol szitakötőket táncoltató, virágokat libegtető, napsugarat tükröztető. Az azovl művelődési központ irányításá­val működő csoportot a doni éne­kes, táncos, hagyományok leghi­telesebb tolmácsolói között tart­ják számon. Ez a megállapítás mindennél többet mond a népi kultúrát oly becsben tartó or-Wí y A doni tájak üzenetét hozzák. Anatóliai tánc a Marmara (FOTEM) együttes előadásában. I A Dunarea Népi Együttes egyik száma. I Steyer menyasszonyi tánc. • Hegyek, gorálok, fokosok: a Klimek Bachleda Ének- és Táncegyüt­tes mfiiorábóL szágbanl Ä doni kozák táncosok,' énekesek többsége ma szakmun-. kás, de kitartásban, ügyességben felveszi a versenyt a hajdanvol­taidul. Tanúsítják majd, akik Kak>= csán vagy Baján vörösre tapad­ják tenyerüket, műsorukat latváj hallva. *i Heltal Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom