Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-28 / 175. szám

I ... „MINDENKI TETSZÉS SZERINT VÁLASZTHAT” Látogatás az olvasótáborban ötven kiskunhalast úttörő otthona lett az elmúlt napokban a kun­­fehértói olvasótábor. A Megyei Művelődési Központ és a kiskunhalasi Városi Tanács művelődésügyi osztálya kezdeményezésére immár har­madik alkalommal indított művészeti olvasótábor minden évben hasz­nos tapasztalatokkal, s nagy sikerrel zárul. A kedves, hangulatos erdő szomszédságában most fiatal írók, költők és népművelők foglal­koznak a gyerekekkel. E két hét alatt ki-ki kedve és érdeklődése ' 1 szerint járhatja be az irodalom, i vészét különböző területeit. Az méltó. Faházak, panelbódék, zöld tu­­solók, virágágyás, fiatal akácok között vezet az út a fafaragók , .hadiszállására”. — Fenyőfa kellene, Pista bá­csi! — hallom a kérő szót a kö­zeibe érve. A lányok üveget fon­nak be színes' műanyag zsinórok­kal, a fiúk férfiasán küszködnek a kemény bükkfatáblákkal: ba­latoni sétahajó, farkas-barkas, Já­nos vitéz készül ékfaragással, — Bizony kemény a bükkfa a gyakorlatlan gyermekkezeknek, de egyelőre nem tudtam mást szerezni. Hárs, vagy nyárfa kelle­ne igazság szerint — mondja Ko­vács István kiskunhalasi fafara­gó, a csoport vezetője. — Mit terveznek, mivel foglal­koznak 1 az elkövetkező napok­ban? — Megpróbáljuk a domborítást és továbbra is gyakoroljuk az ék­faragást. Ezenkívül szeretném megtanítani a gyerekeket régi né­pi játékokra, amelyek már fele­désbe merülték. Ilyen a csülkö­­zés vagy blllckézés. Ezeket én még játszottam gyermekkorom­ban ... Időközben elkészült az első „műalkotás", s körülötte máris parázs vita kerekedik. Lunger Pál táborvezetővel az­zal a titkos reménnyel járjuk a környéket, hogy a „természet lágy ölén" majd csak rátalálunk valamelyik irodalmi csoportra. Növendékfenyők, kedves akáco­sok, nyárfák között vezet az utunk. A foglalkozások színhe­lyét, a „rejtekhelyeket” ugyanis a felnőtt vezetővel egyetértésben a gyerekek választják. — Szabadság, kötetlenség, a formalitások mellőzése: ez jel­lemzi az itteni tábor életét — mondja Lunger Pál. — Mindenki tetszés szerint választhat: melyik csoportban kíván tevékenykedni, . képzőművészet, a zene, a népmű­­ötlet, a kezdeményezés követésre s ha jónak látja, időközben meg. is változtathatja eredeti elképze­lését. — Mi a nyári olvasótábor cél­ja? — Megismertetni és megsze­rettetni a gyerekekkel az irodal­mi művek, s a művészetek szép­ségét, értékeit. Aki pedig már rendelkezik ilyen alapokkal, még jobban elmélyítheti tudását. Sze­retnénk a két hét alatt olyan él­ményeket adni a gyerekeknek, amelyek a későbbiekben is len­dítő erőként hatnak. — Nem állíthatjuk, hogy a me­gyében elszaporodtak volna az ilyen olvasótáborok. Ml erről a véleménye? — Többféle szempontot kell fi­gyelembe venni. Először is olyan csoportvezetőkre lenne szükség, akik azonkívül, hogy egy adott terület kiváló szakemberei —, írók, művészek —, egyben jó pe­dagógusok is. Jól ismerik a gye­rekeket, hatni tudnak rájuk, át tudják adni a művészet iránti lel­kesedésüket. Nem is olyan könnyű ez. Mert például az is külön gond a tíz-tlzennégy éveseknél, hogy érzelmi-értelmi érettségük egyénenként különböző. Az él­mény szintje, mondhatni szinte minden gyermeknél más és más. Az útitörőcsapat-vezetőknék pe­dig fokozottan kell ügyelniük ar­ra, hogy lehetőleg az Iskolai ma­gyar, ének-zene és rajz szakos ta. nárok segítségével válogassák, ja­vasolják olvasótáborba a gyere­keket. Az alapvető művészeti, irodalmi érdeklődés és tájéko­zottság ugyanis a hatékony mun­kához elengedhetetlen. Karcsú fenyőfák alkotta kis szögletben szinte megrekken a jú­liusi hőség. Pólóra, kisnadrágra vetkőzve tanácskoznak a gyere­kek. Témájuk a film és regény kapcsolata. Posváncz Etelka Ke%%?e?eVe?e?e%S%!é?e?e?e%S?K!ge?eKe?e%?»!e;e!e!e?eteIé!e!o!>!*;»!é!«>X*X*!s!«!*!*ls!*!*!*X*!*I*X»2ltX*X*X*XvX»X*Ivy x.x.x.x.x.x.x.x.x-x.x.x.x-x-x.x-x-x.x.x-x.xí-x-x-x-x-x-i-h-x^xoxssvXvíKy.w.x Folytatjuk Hitler rakétalovag­ja, Werhner von Braun immár amerikai szereplésének történe­tét. MEGLEPŐ HASONLATOSSÁG — AKINEK BONN IS ELISME­RI Érdemeit. Mint mér említettük, BRAUNT és rakétakutató csoportját 1945. április végén az amerikai légierő mintegy „kilopta” Európából. Jó fogás volt. Az amerikai űrkutatás Hitler volt szakémberelből élt. Ez a német kutatócsoport a huntsvlllel kísérleti állomáson az Európából zsákmányolt V—2-es rakétafegyver százait kapta meg, most már kísérleti célokra. Ezek­ből fejlesztették ki aztán az ol­vasóink által újságokból már jól­ismert „Redstone”, a „Honest John", a „Wac Corporal", két­lépcsős és az 1958. február 1-én fellőtt „Explorer" műholdat szál­lító, négylépcsős „Jupiter C" ne­vű rakétákat. Valóban szép teljesítmény: az amerikai rakétakutatás a néme­tek kezében! Megérte, hogy 1955- ben VON BRAUN amerikai ál­lampolgárságot kapjon. A fényképünkön bemutatott „Bumper" rakéta, melynek 1949. február 24-én a White Sand-1 ra­­kétakísérletl telepről történt fel­lövése az első amerikai rakétasi­kert jelentette, teljesen a V—2-t formázza. Ugyanis a V—2 fejré­szébe csupán beépítették a „WAC . Corporal" nevű rakétát (szintén Braunék gyártmányai). A WAC Corporallal már előbb 70 km ma­gasságot értek el. Az Ily módon kétlépcsőssé tett „Bumper" raké­ta viszont 410 km-re emelkedett fel és másodpercenként 2,7 km sebességet ért el. BRAUNRÓL Amerikában film Is készült „A csillagok után nyú­lok” címmel. Ebből azonban több filmkocka kimaradt: például az, amikor 1933-ben mint SS-Sturm­­bannführer magáraöltl a halálfe­jes uniformist, vafey amikor 1939-ben Hitlert fogadja Peene­­mündében. Amerikai sikerei mellett 1963-ban a berlini egye­tem dlszdoktorává választották és az imperialisták érdekében vég­zett fáradozásaiért — amerikai állampolgár létére — megkapta a „Szövetségi Köztársaság Nagy­keresztjét”. Később VON BRAUN, KEN­NEDY elnök közvetlen megbízá­sára egy olyan űrhajó tervén dol­gozott, melynek az volt a fel­adata, hogy 1970-lg legyen képes embert a Holdra vinni és onnan vissza Is hozni. Emellett ez a volt SS tervezte a Szovjetuniót körül­vevő amerikai támaszpontokon le­vő, a cikkünkben felsorolt bal­lisztikus rakétákat is. Lapunk következő számában a szovjet rakétakutatás további út­járól és eredményeiről számolunk be. (Folytatása következik.) | VENDÉGÜNK VOLT 1978. július 28. t így élnek a Szelidi-tó partján az úttörők Czine Mihály A József Attila-díjas tudós gyakran tart előadást, vezet vi­tát, ismertet új könyveket. Járja az országot, de mindenhová ő sem mehet el, az ő ideje is vé­ges. Innen származó meghívást azonban csak halaszthatatlan el­foglaltság miatt, utasít el. Mikor, hogyan kezdődött ez a vonzalom? A népzenei találkozókon? Kecs­keméten különösen kedvelt, a kortárs irodalomból Czine Mi­hályhoz közel álló költők, írók estjein vállalt közreműködésével? Mind tartalmasabbá vált ez a kapcsolat, mind több ismerős, ba­rát várta látogatását, mind töb­beket ragadott magával rokon­szenves egyénisége, mind többen vették körül szereplései után. Ezért húzódott ez a régóta terve­zett beszélgetés: nem volt szívem kiszakítani egy interjú kedvéért a barátok, tisztelők, tanítványok köréből. Legutóbb Kiskunfélegyházán társasága hozzájárulásával, bizta­tására állt kötélnek. Volt tanára, Diószegi Balázs kiállításának a megnyitására utazott Móra Fe­renc szülővárosába, szakította meg nyári szabadságát. Ragasz­kodó természet, hálás azoknak, akik útnak indították. A festő­művész-rajztanár is közéjük tar­tozik, pedig mi tagadás a cingár, hódsági parasztfiúba nem sok kézügyesség szorult. „Csupán macskát tudtam rajzolni, néha azt is nyúlnak nézték.” — Diószegitől hallottam először Dosztojevszkijről, nagy hatással volt rám személyisége, kisugárzó embersége. Sokait köszönhetek a pedagógusoknak. Ha hodászl ele­mi iskolai tanítóm nem járt vol­na minden vasárnap apámhoz, most is otthon volnék, A nyíregy­házi képzőben Sárái Béla magyar­tanár hívta fel a figyelmemet a Szegedi Fiatalok Művészeti Kol­légiumára. Baditz Károly ébresz­­gette bennem a matematika irán­ti vonzalmat. Az egyetemen Ki­rály István adott a legtöbbet. Alig néhány évvel Idősebb, de nélküle aligha mozdultam volna ilyen Irányba. — Miért tulajdonít ilyen fon­tosságot a kultúraközvetítőknek, a jeles személyiségeknek? — Gondolom, hogy személyte­lenül nem létezik kultúra, mű­velődés. Szoktuk mondani, hogy a könyvek neveltek valameny­­nyiünket. Így igaz, de valakinek kezünkbe kellett tenni a könyvet. A képek maguk Is beszélnek, de valaki elindított bennünket az értelmezés egyik síkján. Az egy személyben tanító, tanár, professzor dr. Czine Mi­hály kandidátus, a legjobb terep­­fölverők egyike kiket ajánl a Petőfi Népe olvasóinak? — Ügy vélem, hogy kicsit ke­vés az Utóbbi időben a kiemel­kedően nagy regény, bár vannak, akik ezt vitatják. Apály ez, vagy erőgyűjtés újabb nagy művekre? Majd eldől. Persze ez a megálla­pítás is árnyalást kíván, mert a szomszédos országok magyar pró­zája most mutat a legtöbbet. Bi­zonyításként elegendő ha Sütő % András; Anyám könnyű álmot ígér. Szilágyi István: Kő hull apadó kútba, Dobos László: Egy­­szál ingben, Gion Nándor: Virá­gos katona című művére hivat­kozom. A hazaiak közül Balázs József nevét említem, öt kitűnő könyvvel jelentkezett. Érdemes volna erősebben figyelni Hajnó­­czl Péter novelláira, szerencsésen találkozik írásaiban a stilárls modernség és a gondolati újsze­rűség. A lírában nemcsak az utóbbi évek, hanem az utóbbi év­tized kimagasló teljesítménye Nagy László életműve. Érthetet­lenül árnyékban hagyja a tekin­tet Csoóri Sándor legelső sorba tartozó írásait. — Sokan szeretnék tudni, hogy folytatja-e Móricz Zslgmond munkásságának monografikus igényű feldolgozását. A pályakez­dő írót bemutató könyv után várjuk az új köteteket. — Nem mellékes, hogy mikor jelenik meg egy mű, most, vagy később, de fontosabb, hogy va­lamelyest Időtálló legyen. Fog­lalkoztat ez a modern író. Azért hangsúlyozom a modernséget, mert itthon van egy közhangulat, amely szívesen csökkent érdemet a paraszti témaválasztás miatt, akkor is ha íróról, ha festőről, ha költőről, ha kritikusról van szó. Thomas Mann egy Móricz-könyv olvasása után írta le, hogy Mó­ricz a XX. század ama kevés nagy művésze közül való, aki a poézist is meg tudja őrizni. Ki­csit bővebben kifejtve: Olyan kritikai realista, aki az életnek nemcsak árnyékos oldalát, de a derűsebbet is felmutatta. Az Árvácska pedig a neorea­lizmus első megfogalmazása. Amit a második világháború után, fő­leg az olasz művészet kapcsán mint korszerű világirodalmat szoktak emlegetni, azaz a nyers­nek, a naturalistának és a szinte romantikusan szépnek emelke­dett együttese, azt ő már régen megcsinálta. Fazekas István múzeumlgazga­­tó közben ismeretlen Darvas Jó­­zsej-levelet említ. Az irodalom­­történész, a közművelő, az érté­kek tisztelője és felmutatója rög­tön vált. Sürgeti közzétételüket, tanácsokat ad megjelentetésük­höz. Vége az interjúnak, csupa ér­deklődés, csupa segitőkészség. A tudomány, a köz foglalkoztatja. H. N. Esztendők óta járnak a me­gyénkben úttörőcsapatok tagjai a Szeiidi-tóra táborozni. A Duna­­pataj közeiében levő sekély, se­lyemvizű tó közelében a kalocsai és a kalocsai járás úttörői — ez ideig — két váltótábort, a ha­jósiak egy állandó faházas tábort építettek fel. Az idén, első alkalommal más­képpen alakult a táborrend. A járási tábor soron következő la­kói, a szakmának helyet cserél­tek a Heves megyei besenyőtede­­ki úttörőkkel, a kalocsaiak a sal­gótarjániakkal. Ilyenformán csak a hajósiak maradtak a helyükön, — lehet, hogy jövőre ők is a cse­retábort választják? * Kilencvenen érkeztek Mester Lajos tanár vezetésével — fel­nőtt- és ifi vezetőkkel — néhány nappal ezelőtt Besenyőtelekről a járásiak táborába. Nagyszerűen érzik magukat! Tíznaposra ter­vezték ittlétüket, — közben ko­moly úszásoktatáson vehetnek részt! Tervezik, hogy benéznek Patajra, elmennek a Nagy Lajos emlékházba, egy napra szóló ki­rándulást szerveztek Kalocsára — de egy kicsit még várnak az in­dulással, hiszen most nagyszerű az idő, melegen süt a Nap, és na­gyon élvezik a fürdést! Szabó Éva két testvérével, Icá­val és Katival, Magyar Margit Elvirával, Vratarics Enikő egye­dül érkezett. — Ne menjünk sehova, —kér­tek, — olyan jó itt lubickolni. Este volt VIT-vetélkedőnk és lesz itt a parton ügyességi vetélke­dőnk is... Gyorsan elmondják még, hogy bőségesen kapnak enni, minden nagyon finom, amióta Itt vannak egy csepp eső sem hullott! • Gyakorlott csere-táborozók a salgótarjáni Zrínyi Ilona úttörő­­csapat tagjai, az elmúlt években ebben a formában voltak Vácon, Békéscsabán, — most a Duna kö­zelébe kívánkoztak. Sikerült! A Nap már jól sütött, amikor Steib Pál csapatvezetővel az élen ötvennégyen indullak a tóhoz. Készülnek ők is Kalocsára, — csak egy borongós napot várnak, addig fürödnek! Ott jártunkkor a víz 23 Celsius-fokos volt, — há­rom tarjani fiú kivételével vala­mennyien a vízben voltaik. Adámszky Zoltán, Kiss István Zsolt és Drajkó Ferenc egy parti csónakban kuporgott, hidegnek minősítették a vizet. Petrik Erika ifivezető biztatni jött őket: gyer­tek, mert ilyen bársonyosan lan­gyos eddig még nem volt!... * Hét faház az erdőben gondosan körbekerítve — ez a hajósiak otthona. A szabályosan lezárt tá­borra egy kisdobos vigyázott: Török Pál, harmadikos. Minden kérdésünkre pontosan felélt, el­magyarázta azt is, hogy társai éppen ebédelni indultak a dél­előtti rajzverseny után. A Lugas vendéglő szőlővel be­futtatott szellős ebédlőjében jó étvággyal kanalazták a hajósiak a gulyáslevest. Nevelőik, Kapitány József és felesége harmincháro­­muknak készített minden dél­előttre a gyerekek kívánságait is figyelembe véve mozgalmi prog­ramot. A legkülönfélébb vetélke­dők jelentik ezt a foglalkozást Rajz, labdajáték, fejtörők, — és készülés a következő mozgalmi évre. A délután a szabadfoglal­kozásoké! Fürödnek, csónakáz­nak, horgásznak — már sokan tudnak úszni is, lubickolni pedig mindenki szeret. Közben megérkezik a második fogás, a palacsinta. Nem sokáig illatozik előttük a forró sült tész­ta, — egyhamar elfogy! Rigó Jós­ka, Aranyosi Laci, Hideg Péter is F.gyüd Jóska még arról is beszá­mol, hogy augusztus végéig itt lesznek, a Szelidi-tó partján. Megkeresik az Itt táborozó ven­dég úttörőket egy közös tábortűz, vagy egy Ismerkedési est jó esti program lenne valamennyiüknek! Selmeci Katalin • ízlik a palacsinta a hajósiaknak. (Kiima Győző felvétele) TESTVÉRLAPUNK INTERJÚJA A Krím vendége: J. Lebegyev filmszínész Emlékezetes alkotás —, nálunk is vetítették —, a Blokád. Ez a világháborús filmeposz Leningrad emberfeletti védelméről szól, té­mája egy város hősiessége, a férfiasság, kitartás. Egészen más hangvételű az „Ötlet, az van” című, gyermekeknek szánt, moso­­lyogtató, komikus mese. A ren­dezője is más, másik stúdióban készült. A két alkotást mégis ösz­­ezekapcsolja a vezető szerepeket játszó, ragyogó tehetségű színész: Jevgenyi) Lebegyev. Az „Ötlet, az van” című fil­met Jaltában forgatták. Munka után Jevgenylj Alekszejevics gyakran sétált a tengerparton. Itt találkozott vele V, Druzsbinszki), aki Interjút kért testvérlapunk, a Krímszkaja Pravda számára, s azt is megfigyelte, hogy a szí­nész szorgalmasan gyűjti az apró köveket. (Szabad Idejében fafa­ragással foglalkozik, s a tengeri kövecskékből és színes üvegdara­­bokból mozaiklapokat állít össze.) — A faragás és a mozaikkészi­­tis is valahogy stgit gondolkodni — jegyezte meg, majd ravaezkás mosollyal hozzátette: — 5 ez, tud­niillik, elengedhetetlen a mi szak­mánkban. Lebegyev azok a kivételes mű­­vészegyenlségek közé tartozik, akik mindig magukat, legbensőbb lényegükét adják. 0 az, félrels­­merheftetlenül, miközben külön­böző, sőt ellentétes jellemű fi­gurákat személyesít meg: a mol­dáviai öreget „Az ősz utolsó hó­napja” című filmben, Marmela­­dovot a „Bűn és bűnhődés”-ben, vagy „A tűzön nincs átkelés” ez­redesét. Ilyenek a televíziós ala­kításai is: a kegyetlen Parfén Rogozsln, az akkurátusán rövidre nyírt szakállal is hangsúlyozott Monahov, a szürkére vált arcú Arturo Ui... Meghökkentően sok és sokféle szerep. Megannyi al­kalom a keserűség, komolyság, nevetségesség, naivitás, excentri­­kusság és emelkedettség érzékel­tetésére. Könyvet is irt. Ilyen sorok ol­vashatók benne: „Vannak nagy, történelmi korok, és van a rövid emberi élet. A műalkotásnak a korszakot kell tükröznie, de én, a színész, az emberi életet tükrö­söm vissza.” Jevgenylj Lebegyev estéről estére fellép Gorkij da­rabjaiban, a Barbárokban, a Kis­polgárokban, a Nyaralókban, szá­­zadszor, sőt ezredik alkalommal a lentngrádi Drámai Nagy Színház nézői előtt. Az egyik kritika sze­rint: „Nincs még egy színész, aki olyan hosszan és örömteli boldog­ságban él együtt a hőseivel, mint Lebegyev". — Jevgenylj Alekszejevics! Többen azt írták a Kispolgárok Besszemenov-alakításáról, hogy sikerült lelepleznie és fölmutat­nia a kispolgárság szociális-társa­dalmi veszélyességét. Ml a véle­ménye erről? — Arra törekedtem, hogy egy­aránt beférkőzzem Besszemenov gondolkodásába és testi valójába, megértsem értelmi és lelki fo­lyamatait. Ezt a szerepemet ér­zem a legfőbbnek. Hiszen Gor­kij klasszikus drámája azért is klasszikus, mert minden korszak­nak mond valami fontosat és se­gít abban, hogy kialakulhassanak az új ember tulajdonságai. A kis­­polgáriság sokféle, állandóan har­colni kell ellene. Ebben a küz­delemben a művésznek a nézők szivéhez kell apellálnia. Azért, hogy a művésztől a közönségig, embertől emberig sikerüljön át­adni és erősíteni a végtelenül be­csületes életfelfogást. Mert erköl­csi készletünkkel, minden csele­kedetünkkel felelősek vagyunk a máért és a holnapért. Ami Besz­­szenovot illeti, számára a tárgyak jelentik a hatalmat, uralkodnak felette. Már régen megtehette yolna, hogy kicseréli a rekedt hangon, nyögve ütő órát, beola­jozza az ajtót, pótolja a régi szé­keket. De vajon a király változ­tatja a trónját? A filiszterség rozsdája áthatotta a testét és a véréti — Valamikor, Jevgenylj Alek­szejevics, itt filmezett Vaszlllj Suksin „Furcsa emberek" című alkotásában. Suksin megemlítette egv cikkében, hogy az ön játék­stílusa nagyon közel áll hozzá. — Vaszilij Makarovíccsal dol­gozni mindig nagyon nehéz, de fantasztikusan érdekes volt. Vir­tuóz és pontos szerepei nem egy­szerűen szakmai ügyességet köve­teltek. En is örültem, hogy a kér­kedő és álmodozó Bronyka Púp­kor, aki egyszer csaknem magát Hitlert „ejtette foglyul", Súksin­­nak is tetszett. Ezt követően az interjút készí­tő újságíró és a színművész a világhírű rendezőről, Georgij Alekszandrovlcs Tovsztonogovról beszélgetett, akivel Lebegyev már csaknem harminc éve együtt dol­gozik. — MHyen követelményeket tá­maszt Tovsztonogov a színészek­kel szemben? — Alapvető: szakmai nyelvün­kön a művész hangszerismereté­vel szólaljunk meg, ami az igaz­ság érzékeltetését jelenti. Másod­szor. Eles gondolkodási képessé­get, |intellektust követel. Har­madszor. A színész állandóan a rendező alkotótársa legyen, ne pedig akaratának a mechanikus végrehajtója. — Sokat hallani Tovsztonogov darabjairól, stílusáról, felfogásá­ról, rendezői módszeréről. Ho­gyan jellemezné röviden a Lenln­­dijas művész munkásságát? — Mindig olyan játékra törek­szik, hogy ne tűnjék túl ismerős­­nep például annak a kimondá­sa: Szolgálni öröm, szolgamódra viselkedni émelyegtető. A színész­nek ezt egy felismerés keserű eredményeként kell kiejtenie, mintha abban a pillanatban ju­tott volna az eszébe. És még va­lami; Georgij Alekszandrovics szereti hangoztatni, hogy a kiasz­­szikus mű olyan, amely bár a múltról szól, de mintha ma Írták volna. Pontosan Így, a kortáriunk szemével állítja színpadra. » A jaltai „Művész” alkotóházban kialakult hagyományok szerint találkozókat szerveznek azokkal a színház- és fllmművóezekkel, akik itt pihennek. A feladat nem könnyű: nemcsak a nézőknek be­szélnek magukról és szakmai munkájukról, hanem a jelen levő kollégáknak Is. Jevgenylj Lebe­gyev portréjához tartozik, hogy a találkozás vele könnyed és ér­dekes volt. Kijött a színpadra, elmosolyodott és ünnepélyes sza­vak nélkül, szerényen és csönde­sen valami csehovl, emelkedett finomsággal fordult mindenkihez, hogy az életútjától és szerepeiről szóljon. Fordította: Halász Ferenc v • Werhner von Braun, a volt SS-k&tona, aki az US A-ban a világ iegagresz­szfvebb hadseregének rakétáit tervezte. A kétlépcsős „Bumper".

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom