Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-27 / 174. szám

1978. Július 87. • PETŐFI NfiPE • 5 Könyvtár a katonáknak • Pozsgay Imre kulturális miniszter megnyitó beszédét mondja. Néphadseregünk egyik megyénk­ben állomásozó alakulatánál a közelmúltban adták át a felújí­tott és kibővített könyvárat. A meghívott vendégek között ott volt Pozsgay Imre kulturális mi­niszter, Öomb08 Gábor vezérőr­nagy, Katanlcs Sándor, a megyei pártbizottság titkára és Búza De­zső, a járási pártbizottság első titkára. Az Ünnepélyes könyv- táriivatás Pozsgay Imre megnyitó beszédével kezdődött, majd Deli József alezredes mondott köszö­netét a Kulturális Minisztérium­nak és a Magyar Néphadsereg illetékes parancsnoksága támoga­tásáért. A csapatkönyvtárban je­lenleg tízezer kötet könyv sora­kozik a polcokon, a könyvállo­mány fele szépirodalmi, de a szakirodalom sem megvetendő, A Budapesti Műszaki Egyetem vil- lomosmérnökl kara, a szegedi és a szombathelyi tanárképző főis­kolák biztosították azokat a mű­veket, amelyék a szakmai felké­szülést segítik.. Az elhangzott beszédeket kö­vetően az új könyvtárat birtokuk­ba vették a katonaídaitalok, majd az alakulat irodalmi színpada rö­vid műsort adott. Ennél az egy­ségnél szervezetten folyik a köz­művelődés, s a KISZ-ben vég­zett kulturális munka sem ered­ménytelen. Az idén a mozgalmi évben két jelentős élismerést könyvelhettek el a fiatalok. A könyvtáravatás napján került át­adásra a Magyar Néphadsereg Kiváló Ifjúsági Klubja cím, me­lyet Gombos Gábor vezérőrnagy nyújtott át a Mező Imre és a Ságvári Endre nevét viselő if­júsági klubok vezetőinek, B. T. Szabadságunk történelmének EgyJÓ biz kezdetei A felszabadulás óta legalább egy nemzedék nőtt fel hazánk­ban, amelynek a sorsdöntő idő­szak — majd két évtized — már történelem, elsajátítandó tan­anyag. Az idősebb nemzedékek­nek személyes élményei, kiala­kult véleménye van negyvenöt utáni fejlődésünkről. A dolog természete folytán azonban véle­kedéseik egyik része szubjektív benyomásokból, hallomásokból tevődik össze; esetleg a megszé­pítő messzeség, az „akkor vol­tunk fiatalok”, a hőskor tevé­kenység- és feladatözöne akadá­lyozza kissé a rálátást. Egy szó, mint száz, régóta tudjuk, érez­zük, hogy nagy az igény a 40-es, 50-es évek korszerű marxista történeti feldolgozására. Népsze­rű formában, közérthetően, in­formálva és eligazítva. A könyvhétre megjelent, való­ban hézagpótló kötet szerzői és szerkesztői természetesen .nem teljesen járatlan útra kényszerűi- ' tek. A kutatás intenzíven folyt és folyik a. tudományos intéze­tekben, egyetemi tanszékeken és oktatási igazgatóságokon. Külö­nösen az >1944—48 és az 1956—62 közötti periódusokra találhattak kellő publikált ismeretanyagot. A kötet írói felhasználták a hazai levéltárak anyagának hozzáférhe­tő részét és — különösen ami a sikerült ás eligazító külpolitikai fejezeteket illeti — a szovjet és amerikai kiadványok erre vonat­kozó részeit is. * Utaltam rá: jól átgondolt poli­tikai érdekünk is közelmúltunk történeti és tudományos ismere­te, a helyes arányok betartása. Ezt a célt szolgálhatta az a lát­szólag külsődleges és formális tény, hogy a szerzők, a szerkesz­tők, de még a lektorok között is fele-fele arányban találunk tudósokat és politikusokat, vagy másként fogalmazva: oktatókat és pártmunkásokat. (A két szer­kesztő: Balogh Sándor egyetemi tanár és Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője.) Összehangolt munkájuk biztosí­totta ezt az ajándék- és megle­petésszámba menő kötetet. Ez eredményezte az őszinte, nem szépítő és nem lakkozó kiad­ványt, amelynek mértéktartó, szellemében és nem szavakbán pártos történetírói módszere a hitelesség bizonyságát adja az olvasónak. Az első figyelemre méltó ér­dekességre már az indításnál rá­bukkanunk: a szerzők alapos vizsgálatokra támaszkodó meg­állapítása szerint nem Battonya, hanem Üjnagylak volt az első (véglegesen) felszabadult ma­gyarországi helység. Ez a be­idegződést szüntető indítás meg­adja azt az alaphangot, amely a kötetet végig jellemzi. Történeti igazságra törekszik akkor is, ha kisebb vagy nagyobb kérdések­ben esetleg illúziókat is rombol. Ebből a szempontból is világo­san állást foglal: ,„.. az Ideigle­nes Nemzetgyűlés és az Ideigle­nes Nemzeti Kormány megalaku­lása (1944. december 21—22.) egyben a népi demokratikus Ma­gyarország születésépek a napja is volt, nemzeti történelmünk valóságos sorsfordulója, korszak- határa,” Ekkor teremtődtek meg a fasiszta szövetséggel és a há­borúval való következetes, anti­fasiszta, demokratikus és népi szakítás és a további fejlődés fel­tételei. Ezt a demokratikus és népi szakítást a múlttal a kalandre­gények izgalmával tudják meg­jeleníteni a kötet írói, amikor a hatalomért folytatott majd négy­éves 'küzdelmet ábrázolják. A szí­vós és következetes harc a ha­talomért, a lehetőségek megraga­dása és az egyértelműségek vál­lalása egyébként napjainkban is tanulságokkal szolgálhat. • Az 1948—56-ig terjedő időszak eredményeit és a súlyos torzulá­sokat is őszintén bemutatva és magyarázva értékeli-'a 1 tanul­mány. Az időszak alapvető prob­lémáját a szerzők a szövetségi politika jelentőségének tragikus alábecsülésében ' látják: „A Ma­gyar Dolgozók Pártja, miközben megnyerte a csatát a nyílt reak­ció utolsó maradványaival szem­ben, továbbá „rákényszerítette” az egyházakat az együttműködés­re, fokozatosan elvesztette harci . szövetségeseit és lojális útitár­sait. 'Elveszítette, mert önmagán kívül nem is tartott igényt sem­milyen más érő közreműködésére a politikai küzdőtéren”. Ez a politika nemcsak a volt koalí­ciós partnereket zárta karantén­ba, és nemcsak a főszövetséges, a parasztság érdekelt sértette, amikor a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezését tulajdonképpen „antikapitalista” küzdelemnek és nem a fejlett nagyüzemi mező- gazdaság megteremtése objektív szükségletekből fakadó követel­ményének tekintette. Ez a poli­tika egyben egy sajátos munkás- kérdést is teremtett: a termelés­ben maradt munkásokat kívül- rekesztette a politika-alakítás sáncain és a bürokrácia alá ren­delte őket. Ugyanakkor a mun­kásság életszínvonalában túlzott hadigazdálkodás! orientációjával — bár ezt a hidegháború sokban magyarázta — visszaesést, egyes esetekben a régi rendszerben el­értnél alacsonyabb színvonalat eredményezett. Így állhatott elő az a helyzet, hogy „ténylegesen eme sajátos munkáskérdés vált az ország legfontosabb társadal­mi problémájává, anélkül, hogy az agrárkérdés megoldása mint feladat lekerült volna a napi­rendről”. S ez az antidemokratikus és szubjektív politika volt egyik fő okozója az ellenforradalomnak is, a tragikus 1956-os zavaroknak kint az utcán és bent a fejek­ben. Az 1956 után újjáalakuló párt­nak, az MSZMP-nek tehát nem csekély örökséget — dicsőségest és súlyosat egyaránt — kellett átvennie. Következetes, politikai­lag egyértelmű és helyes irány­vonalával 1962-re azonban nem­csak konszolidálta az országot, begyógyította a sebeket, hanem irányításával a szocializmus alapjait is sikerült leraknunk, Az MSZMP politikája abban az Idő­ben és ma is azt bizonyítja, hogy akkor töretlen fejlődésünk, akkor haladunk előre, ha a párt és a munkásosztály, a párt és az egész dolgozó nép között megvan a bizalom. D. M. Papp János- né szakácsnő napi munkája mellett jó eredménnyel szakmunkás-bi­zonyítványt szerzett nem­régiben. Mun­katársai meleg kézszorltások- kal gratulál­tak neki a szá­mára emléke­zetes esemény­kor. S ő ennél nagyobb ün­neplésre, figye­lemre nem is vágyik. Zavartan vá- laszolgat kér­déseimre. Az eredmény ter­mészetes szá­mára, de hogy az egész megye tudja, az sze­rinte igazán fö- löáleges. S az- . után mégis be- leegyezőleg bólint fehér kendős fejével. — Egy fiam és egy lányom van. Amikor a férjem és a gye­rekek elmentek hazulról, akkor fogtam mindig a tanuláshoz. A munkahelyemen ugyanis délutá- nos műszakba járok. Addig „kí­noztam" a könyvelt, még csak elé­gedett nem lettem a tudásom­mal. Még a lányom tankönyveit is átböngésznem. Egy iskolába jártunk vele. Neki még ikét éve van hátra. —• ö is szakács? — Nem. 0 cukrász lesz. De azért, ha kell, tudok segíteni neki. — Mi a jó eredmény titka? — A szorgalmas tanulás, a becsületesen végzett munka. V. J. \ tii/us nyílt ól Sorozatunkban a rakéta törté­netét kutatva most már elérkez­tünk arra a pontra, amikor az ember rakétáival az eget ostro­molja. Mielőtt az űrhajózás kez­deteire rátérnénk, szükséges, hogy néhány nehézséget felsorol­junk, melyekkel az űrhajók ter­vezőinek meg kell birkózniok. SZABADULÁS A FOLD BÖR­TÖNÉBŐL — ÓRIÁSI t)ZEM- ANY AG-FOGY ÁSZT AS. Az űrhajó mozgásának csupán két „ellenfelét” kívánjuk most vizsgálat alá venni: 1. A Föld vonzóerejét, 2. Az üzemanyag súlyát. Földünk tömege a rajta levő és a világűrben körülötte kerln­A RENESZÁNSZ KORI MŰHELYEK MINTÁJÁRA Művésztelep Hajóson A művészettörténet ismerői jóf tudják, hogy a festészet aranykorában, a reneszánsz Itáliában a fiatal művészek nem úgy sajátí­tották el mesterségüket, mint manapság... Nem iskolákba, vagy képzőművész körökbe jártak, hanem egy-egy mesterhez álltak be tanulni... Kezdték festékporítással, színek kikeverésével, apróbb szolgálatokkal. S mi­közben magúik is kaptak kisebb részfelada­tokat egy-egy táblaképen, vagy fali freskón, sorra ellesték a mesterek, vagy a segédek munkafogásait. Lassú és fáradságos módszer volt ez, s az sem kétséges, hogy a korszerű rajzoktatás gyorsabb és hatékonyabb. De ez utóbbiból viszont hiányzik a mester és a tanítvány bensőséges viszonya. A tanítvány ugyanis abban különbözik a tanulótól, hogy maga is látja, tudja, milyen szakmai-kifejezési mű­gondokkal küszködik munka közben a tanár. Ismeri tehát az alkotás, a valóság művészi ábrázolásának műhelygondjait is, mester és tanítvány között tehát félig-meddig szakmai és baráti viszony is kialakul. • „Szakmai” beszélgetés a két generáció képviseld! között. Ez a gondolat járhatott a te­jében azoknak, akik 'Hajóson, a nevelőotthonnak használt barokk kastély épületében a nyári vaká­ció idejére sajátos célkitűzésű képzőművész tábort szerveztek. A Bajai Tanítóképző Főiskola, a községi művelődési ház és egy harmadik társult „szerv”: a me­cénás szerepét elvállaló Hosszú­hegyi Állami Gazdaság közös kezdeményezésére főiskolai hall­gatókat és megyénkben élő fes­tőművészeket toboroztak össze kéthetes alkotói egy (ittlétre. A fiatal diákok — másod- és harmadéves szakkollégisták — számára a hajósi két hét tanul­ságos önkéntes továbbképzést kí­nált: rajzoltak és festettek. Kinn a szabadban és benn az osztály- termekből kialakított műtermek­ben. A vendégművészek is a ne­vezetes pincesor, a változatos tá­jak, a természet látványainak megörökítésén dolgoztak. Ki-ki a maga módján, stílusában. Együtt- közösen... Beszélgetve, gondola­tokat cserélve, vitatkozva... A júliusban megrendezett alko­tótábor talán legnépszerűbb, ven­dége Tóth Menyhért volt, akinek markáns művészi, s emberi egyé­nisége nagy hatást gyakorolt a társakra. De Menyus bácsi mel­lett Schnur József, Szalontai ‘György, Horváth Attila, Kiss Ist­ván, vagy a vezető pedagógus szerepét ellátó Weinträger Adolf és a többiek is sokat hasznosí­tottak a fiatalokkal való beszél­getésekből. A hallgatók kérde­zősködtek, vagy vitatkoztak; nyílt és pezsgő szellemük fel­élénkítette az együttlét óráit. Mindez kölcsönös, közös ha­szonnal járt. Es azt sem kell hosszasan részletezni: mit is je­lentett a művészi kifejezési esz­közöket még alig-alig ismerő diákok számára, hogy követhet­ték egy-egy kép megszületését, bizonyos mértékig részt vehettek az alkotás folyamatában; megis­merkedhettek gondjaival és örömeivel. • Műtermi „csendélet” a hajósi nevelőotthon egyik osztály- termében. • Itt az alkotó­telepen készült ez a Tóth Menyhért kép. mmm A művésztelep létrehozását az idén — talán az elkövetkező években is — a Hosszúhegyi Ál­lami Gazdaság' komoly anyagi támogatása tette lehetővé. Lelkes szervezője a hajósi művelődési ház. programadója pedig a Ba­jai Tanítóképző Főiskola volt. E dicséretes együttműködésük jó példáját adta az alkalmilag ter­vezett, de nyitott, nem öncélú művészi közösségek létrehozásá­nak. A művésztelepet egy kollektív munkabemutató zárja, amelynek legsikerültebb képeit majd szep­temberben közös kiállításon mu­tatják be Hajóson, a művelődési ház nagytermében. P. M. gő tárgyakra hatalmas vonzóerőt gyakorol. Hogy ezt legyőzhessük, rakétánknak 7906 méter másod­percenként! sebességet kell adni. Ekkor a rakéta többé nem esik vissza, úgy Is mondhatnánk, hogy „állandóan a Föld körül, körbe-eslk”. Ezt nevezzük kör­sebességnek, vagy az első kozmi­kus sebességnek. Ha a sebességet növeljük, másodpercenkénti 11,2 km-íg, a rakéta egyre távolabb kering majd a Földtől, és pályája ellip­szissé válik. A másodpercenkén­ti 7,9—11,2 km-es sebességig tart a második kozmikus sebesség zónája. A 11,2 'km-es másodper­cenkénti sebességnél az űrhajó elhagyja a Föld vonzási kőrét, ez a harmadik kozmikus sebes­ség, vagy „szökési sebesség”, amikor tehát a rakéta „elszökik a Földtől” és pályája . parabola alakúvá válik, a Nap bolygójává lesz. Megjegyezzük, hogy ezt a sebességet elsőnek 1959. január 2-án az egyik szovjet mestersé­ges 'bolygó érte el. Ezzel az óriási sebességgel azonban még mindig csak a Naprendszerben lennénk. Az űr­hajóra itt is ' óriási vonzerők hatnak és ha űrhajónk a Nap­rendszert is el akarja hagyni, má­sodpercenként 42 km-es sebes­ségre van szüksége. Ez a köve­telmény az eddigi hajtóművein­ket és a most használt, kémiai üzemanyagaink lehetőségeit tel­jesen felülmúlja. Oj rakéta típu­sokra és a Föld körül keringő • Azzal az üzemanyaggal, ame­lyet egy űrhajó 1 másodperc alatt elfogyaszt, egy gépkocsi hatssor kerülhetné meg a Fűidet. űrállomásokra van tehát szüksé­günk, amelyekről később szó­lunk. Hogy a jelenlegi rakétatechni­ka mellett egy űrhajónak meny­nyi üzemanyagra van szüksége, arra a következőkben nyújtunk tájékoztatást: egy 33 tonna hasz­nos súlyú űrhajó indulási súlyá­nak 6400 tonnának kell lennie. Es ebből 5583 tonna kizárólag az üzemanyagra esik. Élből má­sodpercenként 56 tonnát fogyaszt el az űrhajó. Összehasonlításkép­pen megemlítjük, hogy az egy másodperc alatt elégetett üzem­anyag energiájával egy gépkocsi a Földet hatszor megkerülhetné. Ezek a számok egyelőre csak el­• Kozmikus sebességek esetén as űrhajók pályaalakja. L — első kozmikus sebességnél: körpálya. 8. — második kozmikus sebes­ségnél: ellipszis. 3. — harmadik kozmikus sebességnél: parabola. 4. — ennél nagyobb sebesség ese­tén: hiperbola. méletiek, de az Aggregat—4-es rakéta (a V—2) üzemanyagfo­gyasztását már ismerjük. Ez a kereken 13 tonna indulási súlyú rakéta 9 tonna üzemanyagot vitt magával, melyet hajtóműve 70 másodperc alatt használt feL Másodpercenként tehát 128 kg súlyú — űrméretre egy fürd6- kádnyi — hajtóanyagot fogyasz­tott el. . (Folytatása következik) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom