Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)
1978-07-27 / 174. szám
1978. Július 87. • PETŐFI NfiPE • 5 Könyvtár a katonáknak • Pozsgay Imre kulturális miniszter megnyitó beszédét mondja. Néphadseregünk egyik megyénkben állomásozó alakulatánál a közelmúltban adták át a felújított és kibővített könyvárat. A meghívott vendégek között ott volt Pozsgay Imre kulturális miniszter, Öomb08 Gábor vezérőrnagy, Katanlcs Sándor, a megyei pártbizottság titkára és Búza Dezső, a járási pártbizottság első titkára. Az Ünnepélyes könyvtáriivatás Pozsgay Imre megnyitó beszédével kezdődött, majd Deli József alezredes mondott köszönetét a Kulturális Minisztériumnak és a Magyar Néphadsereg illetékes parancsnoksága támogatásáért. A csapatkönyvtárban jelenleg tízezer kötet könyv sorakozik a polcokon, a könyvállomány fele szépirodalmi, de a szakirodalom sem megvetendő, A Budapesti Műszaki Egyetem villomosmérnökl kara, a szegedi és a szombathelyi tanárképző főiskolák biztosították azokat a műveket, amelyék a szakmai felkészülést segítik.. Az elhangzott beszédeket követően az új könyvtárat birtokukba vették a katonaídaitalok, majd az alakulat irodalmi színpada rövid műsort adott. Ennél az egységnél szervezetten folyik a közművelődés, s a KISZ-ben végzett kulturális munka sem eredménytelen. Az idén a mozgalmi évben két jelentős élismerést könyvelhettek el a fiatalok. A könyvtáravatás napján került átadásra a Magyar Néphadsereg Kiváló Ifjúsági Klubja cím, melyet Gombos Gábor vezérőrnagy nyújtott át a Mező Imre és a Ságvári Endre nevét viselő ifjúsági klubok vezetőinek, B. T. Szabadságunk történelmének EgyJÓ biz kezdetei A felszabadulás óta legalább egy nemzedék nőtt fel hazánkban, amelynek a sorsdöntő időszak — majd két évtized — már történelem, elsajátítandó tananyag. Az idősebb nemzedékeknek személyes élményei, kialakult véleménye van negyvenöt utáni fejlődésünkről. A dolog természete folytán azonban vélekedéseik egyik része szubjektív benyomásokból, hallomásokból tevődik össze; esetleg a megszépítő messzeség, az „akkor voltunk fiatalok”, a hőskor tevékenység- és feladatözöne akadályozza kissé a rálátást. Egy szó, mint száz, régóta tudjuk, érezzük, hogy nagy az igény a 40-es, 50-es évek korszerű marxista történeti feldolgozására. Népszerű formában, közérthetően, informálva és eligazítva. A könyvhétre megjelent, valóban hézagpótló kötet szerzői és szerkesztői természetesen .nem teljesen járatlan útra kényszerűi- ' tek. A kutatás intenzíven folyt és folyik a. tudományos intézetekben, egyetemi tanszékeken és oktatási igazgatóságokon. Különösen az >1944—48 és az 1956—62 közötti periódusokra találhattak kellő publikált ismeretanyagot. A kötet írói felhasználták a hazai levéltárak anyagának hozzáférhető részét és — különösen ami a sikerült ás eligazító külpolitikai fejezeteket illeti — a szovjet és amerikai kiadványok erre vonatkozó részeit is. * Utaltam rá: jól átgondolt politikai érdekünk is közelmúltunk történeti és tudományos ismerete, a helyes arányok betartása. Ezt a célt szolgálhatta az a látszólag külsődleges és formális tény, hogy a szerzők, a szerkesztők, de még a lektorok között is fele-fele arányban találunk tudósokat és politikusokat, vagy másként fogalmazva: oktatókat és pártmunkásokat. (A két szerkesztő: Balogh Sándor egyetemi tanár és Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője.) Összehangolt munkájuk biztosította ezt az ajándék- és meglepetésszámba menő kötetet. Ez eredményezte az őszinte, nem szépítő és nem lakkozó kiadványt, amelynek mértéktartó, szellemében és nem szavakbán pártos történetírói módszere a hitelesség bizonyságát adja az olvasónak. Az első figyelemre méltó érdekességre már az indításnál rábukkanunk: a szerzők alapos vizsgálatokra támaszkodó megállapítása szerint nem Battonya, hanem Üjnagylak volt az első (véglegesen) felszabadult magyarországi helység. Ez a beidegződést szüntető indítás megadja azt az alaphangot, amely a kötetet végig jellemzi. Történeti igazságra törekszik akkor is, ha kisebb vagy nagyobb kérdésekben esetleg illúziókat is rombol. Ebből a szempontból is világosan állást foglal: ,„.. az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása (1944. december 21—22.) egyben a népi demokratikus Magyarország születésépek a napja is volt, nemzeti történelmünk valóságos sorsfordulója, korszakhatára,” Ekkor teremtődtek meg a fasiszta szövetséggel és a háborúval való következetes, antifasiszta, demokratikus és népi szakítás és a további fejlődés feltételei. Ezt a demokratikus és népi szakítást a múlttal a kalandregények izgalmával tudják megjeleníteni a kötet írói, amikor a hatalomért folytatott majd négyéves 'küzdelmet ábrázolják. A szívós és következetes harc a hatalomért, a lehetőségek megragadása és az egyértelműségek vállalása egyébként napjainkban is tanulságokkal szolgálhat. • Az 1948—56-ig terjedő időszak eredményeit és a súlyos torzulásokat is őszintén bemutatva és magyarázva értékeli-'a 1 tanulmány. Az időszak alapvető problémáját a szerzők a szövetségi politika jelentőségének tragikus alábecsülésében ' látják: „A Magyar Dolgozók Pártja, miközben megnyerte a csatát a nyílt reakció utolsó maradványaival szemben, továbbá „rákényszerítette” az egyházakat az együttműködésre, fokozatosan elvesztette harci . szövetségeseit és lojális útitársait. 'Elveszítette, mert önmagán kívül nem is tartott igényt semmilyen más érő közreműködésére a politikai küzdőtéren”. Ez a politika nemcsak a volt koalíciós partnereket zárta karanténba, és nemcsak a főszövetséges, a parasztság érdekelt sértette, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezését tulajdonképpen „antikapitalista” küzdelemnek és nem a fejlett nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése objektív szükségletekből fakadó követelményének tekintette. Ez a politika egyben egy sajátos munkáskérdést is teremtett: a termelésben maradt munkásokat kívülrekesztette a politika-alakítás sáncain és a bürokrácia alá rendelte őket. Ugyanakkor a munkásság életszínvonalában túlzott hadigazdálkodás! orientációjával — bár ezt a hidegháború sokban magyarázta — visszaesést, egyes esetekben a régi rendszerben elértnél alacsonyabb színvonalat eredményezett. Így állhatott elő az a helyzet, hogy „ténylegesen eme sajátos munkáskérdés vált az ország legfontosabb társadalmi problémájává, anélkül, hogy az agrárkérdés megoldása mint feladat lekerült volna a napirendről”. S ez az antidemokratikus és szubjektív politika volt egyik fő okozója az ellenforradalomnak is, a tragikus 1956-os zavaroknak kint az utcán és bent a fejekben. Az 1956 után újjáalakuló pártnak, az MSZMP-nek tehát nem csekély örökséget — dicsőségest és súlyosat egyaránt — kellett átvennie. Következetes, politikailag egyértelmű és helyes irányvonalával 1962-re azonban nemcsak konszolidálta az országot, begyógyította a sebeket, hanem irányításával a szocializmus alapjait is sikerült leraknunk, Az MSZMP politikája abban az Időben és ma is azt bizonyítja, hogy akkor töretlen fejlődésünk, akkor haladunk előre, ha a párt és a munkásosztály, a párt és az egész dolgozó nép között megvan a bizalom. D. M. Papp Jánosné szakácsnő napi munkája mellett jó eredménnyel szakmunkás-bizonyítványt szerzett nemrégiben. Munkatársai meleg kézszorltásokkal gratuláltak neki a számára emlékezetes eseménykor. S ő ennél nagyobb ünneplésre, figyelemre nem is vágyik. Zavartan válaszolgat kérdéseimre. Az eredmény természetes számára, de hogy az egész megye tudja, az szerinte igazán fölöáleges. S az- . után mégis beleegyezőleg bólint fehér kendős fejével. — Egy fiam és egy lányom van. Amikor a férjem és a gyerekek elmentek hazulról, akkor fogtam mindig a tanuláshoz. A munkahelyemen ugyanis délutános műszakba járok. Addig „kínoztam" a könyvelt, még csak elégedett nem lettem a tudásommal. Még a lányom tankönyveit is átböngésznem. Egy iskolába jártunk vele. Neki még ikét éve van hátra. —• ö is szakács? — Nem. 0 cukrász lesz. De azért, ha kell, tudok segíteni neki. — Mi a jó eredmény titka? — A szorgalmas tanulás, a becsületesen végzett munka. V. J. \ tii/us nyílt ól Sorozatunkban a rakéta történetét kutatva most már elérkeztünk arra a pontra, amikor az ember rakétáival az eget ostromolja. Mielőtt az űrhajózás kezdeteire rátérnénk, szükséges, hogy néhány nehézséget felsoroljunk, melyekkel az űrhajók tervezőinek meg kell birkózniok. SZABADULÁS A FOLD BÖRTÖNÉBŐL — ÓRIÁSI t)ZEMANY AG-FOGY ÁSZT AS. Az űrhajó mozgásának csupán két „ellenfelét” kívánjuk most vizsgálat alá venni: 1. A Föld vonzóerejét, 2. Az üzemanyag súlyát. Földünk tömege a rajta levő és a világűrben körülötte kerln-A RENESZÁNSZ KORI MŰHELYEK MINTÁJÁRA Művésztelep Hajóson A művészettörténet ismerői jóf tudják, hogy a festészet aranykorában, a reneszánsz Itáliában a fiatal művészek nem úgy sajátították el mesterségüket, mint manapság... Nem iskolákba, vagy képzőművész körökbe jártak, hanem egy-egy mesterhez álltak be tanulni... Kezdték festékporítással, színek kikeverésével, apróbb szolgálatokkal. S miközben magúik is kaptak kisebb részfeladatokat egy-egy táblaképen, vagy fali freskón, sorra ellesték a mesterek, vagy a segédek munkafogásait. Lassú és fáradságos módszer volt ez, s az sem kétséges, hogy a korszerű rajzoktatás gyorsabb és hatékonyabb. De ez utóbbiból viszont hiányzik a mester és a tanítvány bensőséges viszonya. A tanítvány ugyanis abban különbözik a tanulótól, hogy maga is látja, tudja, milyen szakmai-kifejezési műgondokkal küszködik munka közben a tanár. Ismeri tehát az alkotás, a valóság művészi ábrázolásának műhelygondjait is, mester és tanítvány között tehát félig-meddig szakmai és baráti viszony is kialakul. • „Szakmai” beszélgetés a két generáció képviseld! között. Ez a gondolat járhatott a tejében azoknak, akik 'Hajóson, a nevelőotthonnak használt barokk kastély épületében a nyári vakáció idejére sajátos célkitűzésű képzőművész tábort szerveztek. A Bajai Tanítóképző Főiskola, a községi művelődési ház és egy harmadik társult „szerv”: a mecénás szerepét elvállaló Hosszúhegyi Állami Gazdaság közös kezdeményezésére főiskolai hallgatókat és megyénkben élő festőművészeket toboroztak össze kéthetes alkotói egy (ittlétre. A fiatal diákok — másod- és harmadéves szakkollégisták — számára a hajósi két hét tanulságos önkéntes továbbképzést kínált: rajzoltak és festettek. Kinn a szabadban és benn az osztálytermekből kialakított műtermekben. A vendégművészek is a nevezetes pincesor, a változatos tájak, a természet látványainak megörökítésén dolgoztak. Ki-ki a maga módján, stílusában. Együttközösen... Beszélgetve, gondolatokat cserélve, vitatkozva... A júliusban megrendezett alkotótábor talán legnépszerűbb, vendége Tóth Menyhért volt, akinek markáns művészi, s emberi egyénisége nagy hatást gyakorolt a társakra. De Menyus bácsi mellett Schnur József, Szalontai ‘György, Horváth Attila, Kiss István, vagy a vezető pedagógus szerepét ellátó Weinträger Adolf és a többiek is sokat hasznosítottak a fiatalokkal való beszélgetésekből. A hallgatók kérdezősködtek, vagy vitatkoztak; nyílt és pezsgő szellemük felélénkítette az együttlét óráit. Mindez kölcsönös, közös haszonnal járt. Es azt sem kell hosszasan részletezni: mit is jelentett a művészi kifejezési eszközöket még alig-alig ismerő diákok számára, hogy követhették egy-egy kép megszületését, bizonyos mértékig részt vehettek az alkotás folyamatában; megismerkedhettek gondjaival és örömeivel. • Műtermi „csendélet” a hajósi nevelőotthon egyik osztálytermében. • Itt az alkotótelepen készült ez a Tóth Menyhért kép. mmm A művésztelep létrehozását az idén — talán az elkövetkező években is — a Hosszúhegyi Állami Gazdaság' komoly anyagi támogatása tette lehetővé. Lelkes szervezője a hajósi művelődési ház. programadója pedig a Bajai Tanítóképző Főiskola volt. E dicséretes együttműködésük jó példáját adta az alkalmilag tervezett, de nyitott, nem öncélú művészi közösségek létrehozásának. A művésztelepet egy kollektív munkabemutató zárja, amelynek legsikerültebb képeit majd szeptemberben közös kiállításon mutatják be Hajóson, a művelődési ház nagytermében. P. M. gő tárgyakra hatalmas vonzóerőt gyakorol. Hogy ezt legyőzhessük, rakétánknak 7906 méter másodpercenként! sebességet kell adni. Ekkor a rakéta többé nem esik vissza, úgy Is mondhatnánk, hogy „állandóan a Föld körül, körbe-eslk”. Ezt nevezzük körsebességnek, vagy az első kozmikus sebességnek. Ha a sebességet növeljük, másodpercenkénti 11,2 km-íg, a rakéta egyre távolabb kering majd a Földtől, és pályája ellipszissé válik. A másodpercenkénti 7,9—11,2 km-es sebességig tart a második kozmikus sebesség zónája. A 11,2 'km-es másodpercenkénti sebességnél az űrhajó elhagyja a Föld vonzási kőrét, ez a harmadik kozmikus sebesség, vagy „szökési sebesség”, amikor tehát a rakéta „elszökik a Földtől” és pályája . parabola alakúvá válik, a Nap bolygójává lesz. Megjegyezzük, hogy ezt a sebességet elsőnek 1959. január 2-án az egyik szovjet mesterséges 'bolygó érte el. Ezzel az óriási sebességgel azonban még mindig csak a Naprendszerben lennénk. Az űrhajóra itt is ' óriási vonzerők hatnak és ha űrhajónk a Naprendszert is el akarja hagyni, másodpercenként 42 km-es sebességre van szüksége. Ez a követelmény az eddigi hajtóműveinket és a most használt, kémiai üzemanyagaink lehetőségeit teljesen felülmúlja. Oj rakéta típusokra és a Föld körül keringő • Azzal az üzemanyaggal, amelyet egy űrhajó 1 másodperc alatt elfogyaszt, egy gépkocsi hatssor kerülhetné meg a Fűidet. űrállomásokra van tehát szükségünk, amelyekről később szólunk. Hogy a jelenlegi rakétatechnika mellett egy űrhajónak menynyi üzemanyagra van szüksége, arra a következőkben nyújtunk tájékoztatást: egy 33 tonna hasznos súlyú űrhajó indulási súlyának 6400 tonnának kell lennie. Es ebből 5583 tonna kizárólag az üzemanyagra esik. Élből másodpercenként 56 tonnát fogyaszt el az űrhajó. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy az egy másodperc alatt elégetett üzemanyag energiájával egy gépkocsi a Földet hatszor megkerülhetné. Ezek a számok egyelőre csak el• Kozmikus sebességek esetén as űrhajók pályaalakja. L — első kozmikus sebességnél: körpálya. 8. — második kozmikus sebességnél: ellipszis. 3. — harmadik kozmikus sebességnél: parabola. 4. — ennél nagyobb sebesség esetén: hiperbola. méletiek, de az Aggregat—4-es rakéta (a V—2) üzemanyagfogyasztását már ismerjük. Ez a kereken 13 tonna indulási súlyú rakéta 9 tonna üzemanyagot vitt magával, melyet hajtóműve 70 másodperc alatt használt feL Másodpercenként tehát 128 kg súlyú — űrméretre egy fürd6- kádnyi — hajtóanyagot fogyasztott el. . (Folytatása következik) I
