Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-09 / 159. szám

I'm. július ». • PETŐFI NÉPE • 3 Mozdonyvezetők A vonaton utazók legtöbbjét nem érdekli, hogy ki a mozdony­­vezető, A kalauzzal kapcsolatba kerül az utas, de azt már nem tudja, hogy ki viszi, ki irányítja a hosszú, sokszor emberek ezreit szállító szerelvényt. Pedig min­den vonaton ő a legfontosabb, aki irányítja a gőz-, olaj-, vagy áramhajtotta vasparipát. Éberen figyeli a pályát, a különböző jel­zéseket, gépe minden rezzené­sét ... A MÁV kecskeméti vontatási főnökségének fűtőházában keres­tem fel a napokban kettőt a mozdonyok irányítói közül. Egyi­­' kük már több mint három évti­zede eszi a MÁV kenyerét, a má­sik alig néhány éve, de egyre na­gyobb kedvvel végzi munkáját. Farkas Gábort, a Kandó Kál­mán szocialista brigád vezetőjét indulás előtt sikerült néhány per­ces beszélgetésre bírni. Kissé szokványos kérdése­met azonnal visszaadta. — Hogyan lettem mozdonyvezető? Annak idején, 1947-bert, tizenhat éves koromban, a világ legter­♦ mészetesebb dolga volt, hogy a mozdonyvezető apá­nak a fia is a MÁV-nál keres elfoglaltságot. Édes-, apám ugyanis nyugdíjba vonulása előtt 35 évig jár­ta az ország vasútvonalait. Az orgoványi kisvasút építésénél kaptam először munkát, a mérnök mel­lett dolgoztam. Később felvettek mozdonyszerelő lakatos tanulónak, s három év alatt tanultam ki ezt a szakmát. Ezt követték a katonaévek, majd 1957- ■ ben sikerült régi vágyam elérni: mozdonyvezető­tanfolyamra kerültem. Hát, igy lettem a vasparipák irányítója. Huszonegy éve járom az országot, s ha jól számolok, megtettem már. több mint 1 millió kilométert. — Mindig ilyen gőzössel? — Ma már motoros mozdonnyal járok, 1970-ben ugyanis megszereztem a diesel-mozdonyvezetői ké­pesítést is. — A brigád? — A mi munkakörünkben nagyon nehéz kollek­­tív életet élni, hiszen különböző időkben teljesítünk szolgálatot. Ennek ellenére az 1969-ben alakult kol­lektívánk már háromszor megkapta az ezüst foko­zatot. Vállalásainkat külön-külön teljesítjük, de közös eredményein kis vannak. Fülöpszálláson pél­dául a váltótársammal, Nagy III. Lászlóval, a fő­nökség pártszervezetének titkárával megoldottuk a gőzmozdonyok víznyerési lehetőségét. A mi beren­dezésünk használatbavétele óta nem kell a moz­donyoknak negyven kilométerre elmenni vízért. Itt a kecskeméti állomás előtti parkban a mi bri­gádunk készítette a torna-, illetve játékszereket. — Szabad idejében mit csinál a mozdonyvezető? • Az utolsó ellenőrzést végzi Fekete II. János. (Opauszky László felvételei.) • Farkas Gábor indulás előtt. — Jórészt pihen és készül a következő szolgálat­ra. Nagyon szeretek olvasni s a gyerekekkel, a jö­vőre végzős Erzsi lányommal és hetedikes Gábor fiammal már szép könyvtárat rendeztünk be. A tv jóvoltából a világ már házhoz jön, szóval, a vi­szonylag kevés szabad időm otthon töltöm. — A MÁV-nál töltött három évtizednek melyik a legkedvesebb emléke? — Az a két hét, amit 1973-ban hetvenkét tár-' sammal a Szovjetunióban töltöttem jó munkám ju- • talmául. Felejthetetlen volt látni Moszkvát, Lenin* grádot és megismerkedni a szovjet emberekkel. Farkas Gábort szólítja a kötelesség, pár perc múlva már messze jár. Később tudtam meg, hogy azt elfelejtette mondani, hogy már kétszer kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt, tavaly pedig a Közlekedés kiváló dolgozója kitüntetéssel ismerték el felelősségteljes, szorgalmas munkáját... Az újságírónak szerencséje van, mert a másik mozdonyvezetőnek is van még néhány perce indu­lásig. — Fekete 11. János vagyok — mutatkozik be a hatalmas zöld dieselmozdonyról lelépő fiatalember. — Kiskunfélegyházán a Vegyipari Gépgyárban, il­letve a 608-as Szakmunkásképző Intézetben szerez­tem lakatos szakmunkásbizonyítványt 1970-ben. A MÁV szegedi javítóműhelyében kezdtem a pályafu­tásomat, de később elhatároztam, hogy jegyvizs­gáló, azaz kalauz leszek. El is végeztem a tanfolya­mot, majd mint vonatkísérő közelebbről megismer­kedtem a mozdonyvezetők munkájával. Életem je­lentős állomásának számít 1973, ebben az évben bíztak rám először diesel-mozdonyt. — Nem bánta meg? Egyre jobban‘szeretem a szakmám — vála­szolja mély meggyőződéssel. — A mozdonyvezetői vizsga* . megszerzése utáni évben leérettségiztem, megnősültem... Így azután ez az év is emlékeze­tes. Feleségem is vasutas, Kecskemét-alsón teljesít szolgálatot. — Tervei, vágyai? — Ezekből azután akad jócskán — mondja mo­solyogva. — Szeretném, végre lakást kapnánk, s két kisgyermekünkkel nem lennénk kénytelenek apósoméknál lakni. A másik nagy vágyam, — hogy csak kettőt említsek a sokból — szeretnék én is bekerülni az ősszel induló villamos mozdonyvezető­tanfolyam hallgatói közé .. A kecskeméti MÁV vontatási főnökségen pénte­ken délután emlékeztek meg az idei vasutasnapról. Az ünnepségen Farkas Gábor 1500, Fekete II. János pedig 1000 forint jutalmat kapott. O. L. Megyei eredményekről, feladatokról a Parlamentben Valamennyiünket érintő, jelentős belpolitikai ese­ményre került sor a héten: csütörtökön és pénteken tar­totta a nyári ülésszakát az országgyűlés. Mint ismere­tes, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, beszámolt a kormány munkájáról és ismertette a további felada­tokat. Részletesen szólt a 0 Klazsik Györgyné. • Selyem Zsigmond.' 0 Mándics Mihály. kormányzati munka főbb vo­násairól, s hangsúlyozta, hogy tovább fejlődött a ta­nácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási el­járás egyszerűsítése. Nagyobb az összhang a központi és a helyi államigazgatási szervek együttműködésében. Mindez természetesen a lakosság érdekeit szolgálja. Mint például az a helyes gyakorlat, miszerint a városok szoros kapcsolatot alakítanak ki a környező községekkel. Az országgyűlés egyik szüneté­ben dr. Klazsik Györgynével ép­pen erről, vagyis a városkörnyé­ki községek előnyeiről beszélget­tünk. Mint mondta, Kiskunfél­egyházához négy község tarto­zik : Petőfiszállás, Pálmonostora, Gátér és Kunszállás. A négy te­lepülésnek mintegy tízezer lako­sa van, közvetlenül tehát ennyi embert érint a város sokirányú segítése. S hogy. ez a kapcsolat nem csupán formális, bizonyíték egyebek között az a tény is, hogy a környező községekből többez­ren Kiskunfélegyházán dolgoz­nak. Egyre több nő vállal mun­kát a város üzemeiben. — Nos, ez a jelenség a taná­csi munkát is érinti — magya­rázta dr. Klazsik Györgyné. — Szükségszerűen jelentkezik a községekben a bölcsődei, óvodai igény, vagy például a kereske­delmi, vendéglátóipari ellátás. Ez utóbbiakkal kapcsolatban elmond­hatom, hogy Gátéren a közel­múltban adták át a rendelteté­sének az ABC-áruházat, a pető­­fiszállásiak is hamarosan kor­szerű üzletben vásárolhatnak. E néhány példával azt akarom ér­zékeltetni, hogy a város nem mostohaként bánik a környező községekkel. Ellenkezőleg... — Tudom például, hogy a vá­roskörnyéki községek kialakítása­kor több ellenvélemény is volt. Nem egy emberrel találkoztam, aki például az orvosi ellátás meg. oldatlanságát kifogásolta. A gya­korlat bizonyította, az egészség­­ügyi alapellátást a községekben mindenki megkapja, mindenütt van körzeti orvos. Emellett úgy­nevezett mozgó szakorvosi szolgá. lat járja a községeket. Kunszállá­son nemrégen kisegítő gyógyszer­­tár nyílt. De nemcsak a városkörnyéki községekben, hanem például Jászszentlászlóval, Bugaccal, sőt Tiszaalpárral is jó kapcsolata van Félegyházának. A városi népfrontbizottság is bevonta munkájába a községek lakóit. Csakis a jó munkakapcsolattal fejlődhetnek dinamikusan a vá­rost övező községek. A várös, község kapcsolatának elemzése után Selyem Zsigmond, a várossá válás útját, vagyis Kunszentmiklós elmúlt két és fél év alatt elért eredményeit össze­gezte. — Megragadta a figyelmet Lá­zár György expozéjában elhang­zott megállapítás, hogy növelni szükséges a beruházási folyamat tervszerűségét, nagyobb gondot fordítva az erőforrások felhaszná­lására. Való igaz, sokhelyütt el­húzódnak a beruházások, hosszú időt vesz igénybe a tervkészítés, rendszerint a jóváhagyás sem ér­kezik meg kellő időben, aztán meg az is problémát jelent, hogy nincs kivitelező. Azért jegyzem meg mindezt, mert például a kunszentmiklósi VÁV-nál jelen­leg mintegy 170 millió forintos beruházásra került sor. Tehát vi­gyázni kell, az előbb említett hi­bák nehogy előforduljanak. — Említettem a VÁV-ot, de szólhattam volna a dinamikusan fejlődő TEMAFORG-ról, vagy az akkumulátorgyárról — folytatta. Már a felsorolás is bizonyítja, Kunszentmiklóson jelentős sze­repe van az iparnak. Ez persze a városiasodásnak csak egyik ré­sze. De meg kell említenem a gombamód növekvő új lakóépü­leteket, az óvodát, a különböző szolgáltatásokat, s nem utolsósor­ban a hamarosan átadásra kerülő új, kétezer adagos konyhát, ami az üzemek és egyáltalán az egész lakosság étkeztetését megoldja. A napokban megkezdődött a szenny­vízcsatorna kialakítása. A két ki­lométeres csatornát a nagyközség szennyvíztelepéhez vezetik. — Nem utolsósorban említem a mezőgazdaság eredményeit, ám most inkább a feladatokról né­hány gondolatot: a több mint 13 ezer hektáron nagyon sok a le­dőlt gabona. Ez a kombájnokat igénybe veszi.' Az aratók kérése: az alkatrészellátást úgy szervez­zék meg, hogy az ne akadályoz­za a betakarítást. A mezőgazda­­sági dolgozók nevében ígérhetem, hogy mindent megteszünk az eredményes betakarítás érdeké­ben. A parlamenti folyosón való ta­lálkozásunkkor Mándics Mihály szintén a miniszterelnöki expozé égy gondolatát idézte: — Lázár György úgy fogalma­zott: örvendetes tény, hogy a tár­sadalom mind szélesebb rétegei­ben erősödik, növekszik a ma­gasabb műveltség iránti igény. — Ez a választókörzetemben is így van. Az országgyűlés kulturális bizottságában való felszólalásom­ra készülve, anyaggyűjtés céljá­ból nemrég Vaskúton, Csátalján, Katymáron, Madarason, Gátéren jártam. Jóleső érzéssel tapasztal­tam, hogy a legtöbb közös gaz­daságban már nem csupán kirán­dulásra, vagy egy közös vacsorára költik a kulturális alapban levő pénzt, hanem más, célszerű dol­gokra is. Könyvtárat alakítanak ki, s egyre több helyütt aktívan részt vesznek például a községi krónika elkészítésében, vagy a helytörténeti kutatómunkában. Több olyan mezőgazdasági dolgo­zóval beszélgettem, aki azelőtt csak lakásdísznek vásárolt köny­vet. Most ezek az emberek olvas­nak. Fiatalok, idősebbek is, részt vesznek a községi klubok prog­ramjain, a helyi népfrontbizott­ságok rendezvényein, s tevékeny részesei a közéletnek. — Ez utóbbival kapcsolatban hadd idézzem Boza József felszó­lalását, illetve azt a tényt, hogy nálunk Bács-Kiskun megyében az elmúlt két évben a . társadalmi munka értéke meghaladta a 784 millió forintot. Ezek a helyi kez­deményezések társadalmunkhoz hozzátartozók most is, a jövőben is és mindenképpen támogatást, figyelmet érdemelnek. A városkörnyéki községek hely­zetének, az ezzel kapcsolatos ál­lamigazgatási munkának az ér­tékelése, a városiasodás útján eddig megtett út összegzése, a szellemi gyarapodás, az általános kulturális színvonal emelkedé­sének magyarázata tulajdonkép­pen szoros összefüggésben van mindazzal, ami Lázár György expozéjában, s az ezt követő fel­szólalásokban elhangzott. Az or­szággyűlés szüneteiben Bács-Kis­kun megye néhány képviselője felvillantotta az államigazgatási munka, a termelés, a művelődés néhány jellegzetes vonását, ami a teljesség igénye nélkül is jól tük­rözi az elmúlt két és fél év alatt elért eredményeinket. Tárnái László Bienvenidos a Cuba! utólag vissza- 10. Fogjál nekem cocodrilót tekintve, végképp nem tudom eldönteni, hogy mi tetszett a legjobban? Minden. A kék és a zöld minden árnyalatá­ban játszó tenger, a csodálatos színekben és formákban tobzódó növényzet, még a csöpp kunyhók is, a bohiók, amelyek békésen és magányosan bújnak elő a tájból, mint a mi tanyáink. Villany nincs bennük, más kényelemről nem is beszélve. A tegnapi Kubát jelké­pezik. A levegős, színes, új lakó­negyedek pedig a mait. Tetszett az emberek nyugalma, életöröme, ragaszkodásuk az új társadalmi rendihez, amelynek építése áldozatokat is kíván tő­lük. Tetszett a dalaikból áradó szenvedély, a spanyol és az af­rikai folklór forró egyesülése ze­nében, díszítőművészetben, tánc­ban. A Tropicana káprázatos re­­vüje. A reflektorok színes fé­nyében eszeveszetten pörgő, a páimafák között barka tollazatú madarakként röpködő táncosok, karneváli hangulatot rögtönző parádéja. Legjobban mégis, a gyerekek tetszettek. Valamint az, ahogyan törődnek velük. Jártunk isten­háta mögötti helyeken, ahol a múltból örökölt házak változat­lanul siralmasan festettek, de az iskola vadonatúj, volt. Napfényes, tágas, korszerűen ’ felszerelt. A gyerekek egységes formaruhát vi­selnek, piros, vagy kék szoknyát, nadrágot, fehér blúzzal, kék, vagy vörös nyakkendővel. Tisz­ták. kedvesek, jólneveltek. • Nagyon tetszhet az a cocodriló, ha még a fagyiról is elfeledkezik ez a kislány.,. • A kis kopasz Juanitó, aki nagy bunyósnak készül. Mindent megkapnak, amire szükségük van, de nincsenek el­kényeztetve. Kicsi koruktól kö­zösségben nevelődnek, együtt ta­nulnak, dolgoznak, sportolnak és játszanak. Irigylésre méltó, ahogy a tanulást összekapcsolják a ter­mészet megismerésével, a mun­kára neveléssel, a rendszeres testedzéssel. Igaz, nekik köny­­nyebb a helyzetük. AZ éghajlat lehetővé teszi, hogy többet tar­tózkodjanak a szabadban, mint a négy fal között. Az építkezések is szellősek, bőven jut hely ját­szótereknek, sportpályáknak. Városon, falun egyaránt meg­szokott látvány, hogy a kisdiákok csapatostól kivonulnak a park­ba. vagy Valamelyik sétányon hallgatják (pisszenés nélkül, a tanító nénik és bácsik magyará­zatát. Ellátásúikról az állam gon­doskodik, s miután az iskolák zöme napközis rendszerű, ez nagy könnyítés a dolgozó szülőkön. A havannai gyerekek kedvenc tartózkodási helye áz állatkert. Igazi ősvadon, ahol az állatok javarésze sem szűk ketrecekben szomorkodik. Mókusok és maj­mok ugrálnak az ágakon, porce­­lánfinomságú flamingók nézege­tik magukat a mesterséges tó tükrében, egy egész parkot mond­hat magáénak az elefánt és ha­talmas dombot uralnak az orosz­lánok. Csak az olyan közveszélyes hüllőket dugják rács mögé, mint amilyen a krokodil. — Cocodriló. — tapsikol örö­mében egy kis fekete lány. A többiek is kórusban üvöltik: — coco, — cocodriló..! Nézem a ketrecen a feliratot, valóban jól hallottam. A kroko­dil, spanyolul: cocodriló. A gye­rekek megvesznek érte és a maj­mokért is. Egy kis kopasz fiú • Ök. Kuba legdrágább kincsei. A jövő nemzedéke. engem bámul. Hegyezi a füleit, szeretné érteni, milyen nyelven beszélek? — Hogy hívnak kisöreg? — Juami tónak.. — Hány éves vagy? — Nyolc múltam, kilenc leszek. — Tanulni szeretsz-e? Elkeseredetten rázza a kopasz fejét. — Hát akkor mit szeretsz? Felragyog a képe: — Bunyózni... A fordítás, Maria Péres tanító néni érdeme, aki jól beszélt oro­szul. Azt is elárulta, hogy Juani­tó nem verekedős kisfiú, csak erősen érdekli a boxolás, nincs kizárva, hogy egyszer még híres bajnok lesz belőle: — Nálunk nincs lehetetlen —, ■mondja komolyan a szép Maria. — Figyeljük, mihez van érzékük a gyerekeknek, és ha valóban tehetségesek, úgy irányítjuk őket, hogy a helyükre kerüljenek. Szü­leim, a forradalom előtt nem tudtak írni,- olvasni. Annyira megszerették azt a lányit, aki megtanította őket a betűvetésre, hogy tőlem is azt kívánták: tani-, tó legyek. Azt mondták, hogy ennél szebb hivaítás nincs a Föl­dön. És igazuk volt. VÉGE. Vadas Zsuzsa A képeket Radó Gyula készí­tette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom