Petőfi Népe, 1978. július (33. évfolyam, 152-177. szám)

1978-07-23 / 171. szám

1918. Július 83. • PETŐFI NÉPE • 8 Ifjú gépi fejők megyei versenye 0 0 Bácsalmási szövetkezeti dolgozó lett az első . A LEGNAGYOBB ÖRÖh--------1 MEGTISZTELTETÉS A Felsőszentiváni Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet szakosított tehenészetében e hét végén tar­tották meg az állatni és szövet­kezeti gazdaságokban dolgozó if­jú gépi fejők megyei versenyét; A KISZ megyei bizottsága, a megyei Állattenyésztési Felügye­lőség, az Állami Gazdaságok Or­szágos Központjának megyei fő­osztálya, a Kiskunsági, a Bács­kai, és .Duna melléki Területi Szövetség által meghirdetett, kö­zösen kidolgozott feltételek sze­rint megrendezett versenyen el­méleti és szakmai tudásból vizs­gáztak a fiatalok. A vetélkedő előkészítésében, a résztvevők vizsgáztatásában közreműködött a Kaposvári Tejtermelési Rend­szer, valamint a húshasznú szarvasmarha-tenyésztési közös vállalkozás, a Taurina is. A felsőszentiváni versenyen részt vett 22 fiatal közül a saj­tárral dolgozó gépi fejők cso­portjában Mészáros István, a bácsalmási Petőfi Tsz tagja lett az első. A fejőházas rendszerű tehenészetben dolgozó gépi fejők között első díjat nem osztottak ki. A két második díjon Ba­­donszky József, a kecskeméti Tö­rekvés, valamint Császár József, a felsőszentiváni mezőgazdasági tsz tehenésze osztozott. A két területi szövetség kü- Löndíját kapta Anka Mária, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz és Szabó Mihályné, a katymári Egyetértés Tsz fejőnője, Bállá József, a kisszállás! Bácska Tsz, valamint Vidéki Ferenc, a Jász­­szentlászlói Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet tehenésze. A [megyei verseny színhelyén, a Felsőszentiváni Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben a. vetél­kedő alkalmával tejtermék-be­mutatót rendezett a Csongrád megyei Tejipari Vállalat bács­­bokodi vaj üzeme. Koprivonacz Katalin. • Dakó Miklós. f Zombori Istvánná. • Bagi Márton. 9 Varga László. $ ___ 1 Németh Ferenc. VIT-kttldöttek útra készen Kiskunhalas új kincse, a kőolaj Kiskunhalas új kincse a kőolaj címmel szép kiállítású, képes fü­zetet jelentetett meg a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat. A gaz­dagon illusztrált kiadványban rö­vid ismertetőt olvashatunk Kis­kunhalasról, a halasi olajmező fel­tárásának történetéről, a kőolaj - és földgázipari létesítményekről, illetve termékekről. Száll a dal, Betölti a tágas aulát és kiárad a gödöllői Agrártudományi Egyetem néptelen parkjába. A vakációzó diákok helyét a héten a VIT-re induló fiatalok foglalták el. Előadásokat hallgattak Kubáról, csoportos játékokat, mozgal­mi és népdalokat tanultak. Megyénk hat küldöttjére nem volt nehéz rátalálni. Az első sorban ülnek és dalolnak, ahogy csak a torkukon kifér. Szinte felesleges megkérdez­nem, hogy mát éreznek? Rájuk van Írva. Boldogok. Erre az út­iKeresetlen riportok Reggel még eső lógat­ta lábát a sötét szürke­ségből, tíz órakor pedig a né­hány kergetőző felhőtől elte­kintve, nyári kék ég, csupa verőfény minden. Varázsla­tosan szép a táj, a szőlőt-gyü­­mölcsöt nevelői-érlelő határ, a tanyák, a lapályban hetykén lépegető gólyamadár... S Avagy: a községszépítés hétköznapjai amit a szem felfog, egyetlen érzésbe olvad, amely szinte óhatatlanul kibuggyan az em­berből: — Szépséges országi Bár­merre járunk is, nem győz­zük elégszer felfedezni... — Ez azt Ezért mondom én, hogy a legszebb külföldi uta­zásban is a hazatérés a leg­csodálatosabb! — szólal meg hasonló érzelmektől fűtötten kollégám. Kisvártatva. Akasztó község szépségét dicsérjük. A sok virágot, a szép új házakat, s a szinte frissen mosdatott régieket. Milyen más, mint akárcsak öt évvel ezelőtti A környezetből a lakók életszerete­­te árad. Az utcákon kevés az ember. Csak elvétve egy-egy járókelő. Gyerek, vagy koros ember. A munkabírók alighanem a határban találnak dolgot. A Csengődi úton feketekendős néni szorgoskodik. Illendőn köszöntjük, mire ő szemhunyorítva: — Nem szeretem, ha gazos, kijöttem hát, hogy egy kicsit rendbe tegyem az utcát. A lányom oda van kapálni. A férje, vagyis az én vejem, Pesten dolgozik. Úgy ám, már nagyon régen, még tán gye­rekkora óta. És mindig egyhelybe’, a hídépítőknél! Nagyon derék ember, Szepesik Jánosnak hívják. Én még özvegy Bús Ignácné vagyok és hetvenhat éves. De a szegény nászom már közel járt a százhoz. Bi­zony, ő volt Akasztón a legöregebb ember. Most két hete, hogy eltemettük... — Ezek szerint Bús néni a házpásztor? — Olyanformán, mert a Laci gyerek, az unokám, Kiskőrösre jár el munkába. így hát teszek-veszek, jobban telik az idő, és csak más az, ha rend van a ház körül... ra egyikük sem számított. Az el­ső öröm akkor érte őket, amikor megtudták, hogy a KISZ-tagság is rájuk szavazott. Bizalmuk, sze­­retetük nemcsak a VIT-re, ha­nem életre szóló útra való. — Nem tudtam elhinni, hogy én is Mjutok — mondja Kopri­­vanacz Kati, a bajai hűtőház dolgozója. — Még most Is úgy érzem, hagy álmodom. Dakó Miklós, a kecskeméti 623-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója, Égerben érte­sült az alapszervezet döntéséről. — Országos történelemverse­­nyen vettünk részt, és h armadák lettem. Azt hittem, ennél na­gyobb öröm nem is érhet. Akkor jött a távirat, hogy engem vá­lasztottak küldöttnek. — Két napig bőgtem a megha­tottságtól — meséli mosolyogva Zombori Istvánná, a tiszakécskei VEGYÉPSZÉR Vállalat képvise­lője —, álmodni sem mertem, hogy rám gondolnak. Otthon is nagy volt a meglepetés. Anyuék egy kicsit megijedtek, soha nem utaztam még ilyen messzire. Bagi Márton, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kertésze csak dadogott, mikor megköszönte tár­sai bizalmát A kis csapatból ő az egyetlen, aki Jugoszlávián kí­vül bejárta a környező országo­kat — az utazás a szenvedélye —, de erre a lehetőségre gondolni sem mert. Csakúgy, mint Varga László, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának KlSZ-tit­­kára. A választás mégsem véletlenül esett rájuk. Kati 15 éves kora óta elkötelezettje az Ifjúsági moz­galomnak. Kultúrfelel ős, az ifjú­sági szocialista brigád vezetője és kertészeti szakközépiskolába is jár. A történelemszerető Dakó Miklós már kisdobosként kitűnt sokoldalúságával Elfoglaltsága változatlanul széles körű: az is­kola KlSZ-tifkáira, KlSZ-bizott­­sági tag, ifjúsági brigádvezető és szakszervezeti bizalmi. Egyik megbízatását sem érzi terhesnek. Szerinte a feladatok kapcsolód­nak egymáshoz, ez a jó bennük. Valamennyiükről elmondható, hogy példát mutatnak a munká­ban, kimagasló eredményeket ér­tek el a mozgalmi élet megszer­vezésében, becsülettel, szorga­lommal érdemelték ki helyüket a világ ifjúságának nagy talál­kozóján. □ □ . □ , ■ Nem mennek készületlenül. Mindent elolvastak, ami Kubáról könyvben, folyóiratban, újságban megjelent. Kati arra1 kívánói, hogyan élnek a kubaiak? Miklós szeretné összehasonlítani a mi társadalmunk fejlődését a szo­cializmus építésének kubai példá­jával. Mi a közös bennük és mi a különböző? Zombori Istvánné­­ból kibújik a szenvedélyes hor­gász. Elméletileg máris felkészült egy cápavadászat megtekintésére. — A cápákért valahogy nem lelkesedem — közli mosolyogva Bagi Márton —, halat se ennék, ha nekem kellene kifognom El­olvastam Horvát János útiköny­vét, nagyon tetszett Szinte úgy tűnik, hogy máris többet tudok Kubáiéi, mint amit majd meglá­tok. Nem felfedezni szeretném Kubát, ezt mások már megtet­ték. Miből rakhatja össze az em­ber azt a képet, amelyet legin­kább a sajátjának* érezhet? Ar­cokból, színekből, ellesett pillana­tokból, dalokból, beszélgetések mondataiból. Legnagyobb bánatuk, hogy a kubai fiatalokkal nem tudnak majd szót váltani. Közös erőfe­szítéssel is egyetlen spanyol nyelvkönyvet sikerült felhajtani, ez is kereskedelmi utazóknak való. Ha nincs szótár, beszélje­nek a képek — Varga Laci fil­met és fotóikat készít majd. So­kat, hogy jusson belőle minden­kinek. Mert még ed sem utaztak, és máris rengeteg helyre hívják őket. Beszámolóikat tartaná az él­ményeikről. — Három megye, Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok csoportját ve­zetem —, tájékoztat végezetül Németh Ferenc, a KISZ megyei bizottságának első tálkára. — A gödöllői tapasztalatok alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy ax alapszervezetek jól választottak. Delegációnk minden egyes tagja alaposain, lelkiismeretesen készül az útra, és nagy megtiszteltetés­nek érzik, hogy kijuthatnak. Ma­gara ia így vagyok. A többiekkel együtt nekem is ez az első világ­­ifiúsági találkozóm. Vélünk tart még Czégai Valéria, orozággyűléM képviselő, mint az előkészítő bi­zottság tagja, a kulturális cso­portban pedig Pólyák Ferenc fa­faragó. — Nagy felelősség három me­gye fiataljait vezetni, összefogni. — Izgulok is, remélem, meg lesznek vélem elégedve. Ráadá­sul most szóltak, hogy a magyar klubban fórumot rendeznek, ahol társadalmunk helyzetéről érdek­lődhetnek a különböző országok képviselői. A válaszadók közé engem is beválasztottak. Utazás élőit még erre is fél kell készül­nöm. Sebesen közeledik az indulás várva várt pillanata. A hat bol­dog fiatal máris úgy érzi, mint­ha gépük a felhők között jár­na... Vadas Zsuzsa A Kodály-szeminárium hangversenyeiről Röviddel később. Csengőd hét­köznapjainak meghitt hangula­tát élvezzük, a helybeliek rend­­szeretetét, igényességét méltat­juk. E,» pillanatban a templom­mal szemközti utcában járdaépí­tésre figyelünk fel. Hasznos mun­kát kívánva, megszólítjuk őket, s egy-kettőre kiderül: a betont szakavatottan keverő-adagolók egyike a világoskéMnges férfi nem más, mint Szakáll István, a helybeli plébános. Csepedi István kőműves kisiparost bízta meg a járdaépítéssel, mellette segédke­zik. — Hetvenéves vagyok, előbb­­utóbb nyugalomba vonul az em­ber, s akkor beköltözöm a há­­zamba. Ha járda van, csak nem ~ viszi be a sarat az ember, meg . hát úgy a rendes... Minthogy a községi tanács ere­jéből egyelőre csak az utca egyik ’^-oldalán futotta járdára, feltehe­tő, hogy a plébános úr példája I t követőkre talál a túloldalon. * Ugyanaznap kora délután Pá­­hin a kiadósán széles és hosszú Kossuth utcában Tóthpál János tanácstag és a 81 éves szomszéd­ja, idős Kondász István, tárgyal­nak az utóbbi portája előtt. Hogy miről? Délben megérkezett a be­tonlapok első szállítmánya a tár­sadalmi munkával megépítendő járdához. Az érdekeltek nem kis örömére. — Nemigen volt olyan tanács­ülés az utóbbi pár évben, hogy a járdát ne szorgalmaztam volna. Mert nagyon hiányzik. Nemcsak az én választókerületemben. A szemközti oldal tanácstagja, a va­lamennyiünk által nagyrabecsült orvosunk, dr. Reznák Károly, azt hiszem egy kicsit zokon is vet­te, hogy a mi oldalunk mellett szólt a döntés. Persze, hogy örü­lünk, de bárcsak futná a tanács pénzéből mindenhová, ahol hi­ányzik! — Aztán milyen széles lesz a járdánk? — kérdi útját félbesza­kítva, a kerékpáron érkezett újabb érdekelt, Szász László. — Eddig e! — húz vonalkát ci­pője orrával Kondász Pista bá­csi, hozzátéve: — Én már lelép­tem, mert énnékem lábam a co­lostokom. .. S miközben Tőthpál János is mutatja, hogy csaknem a Ms meggyfákig ér majd a járdabur­kolat, Pista bácsi kalapját szemé­be süllyesztve, tettrekészen érdek­lődik: — Mikor kezdjük? — Majd, ha Itt lesz az összes hozzávaló. Ahogyan a nagy do­logidő engedi, a tsz Igyekszik idefuvarozni az anyagot... Ferny Irén (Strasier András felvételei.) A hagyományoknak megfelelő­en a VI. Nemzetközi Kodály Szeminárium keretében megkez­dődött Kecskemét város nyári hangversenysorozata is. A tanfo­lyam ünnepélyes megnyitó hang­versenyén szintén a több éves hagyomány szerint — a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói adtak nagysikerű kon­certet. Műsorukon magyar szer­zők művei szerepeltek, ezáltal is reprezentálva vendégeink előtt a magyar zenekultúra maradandó értékeit. Szókolay Gergely előadásában a műsor első részében két ké­sői (Liszt-művet hallhattunk (Szürke felhők, Csárdás Obstiné). A sajnos viszonylag ritkán hall­ható, zenetörténetünk kincseit je­lentő művek értőn s gondosan megformált előadása a hangver­seny méltó nyitányának bizo­nyult. Ezután részleteket hal­lottunk "Bartók Nyolc magyar népdal és Kodály Énekszó című sorozatából Kukely Júlia és Dé­nes István előadásában. Kukely Júlia éretten zengő, kulturált énekhangja mind a népdalfel­dolgozások, mind a Kodály Ber­zsenyi versére irt Tavasz című dalának előadásánál jól érvé­nyesült. Ígéretes hanganyagának még árnyaltabb kifejezésmóddal való társulása a továbbiakban is a fejlődés reményével kecsegtet. A koncert második részében Bartők-műveket hallottunk. A zongorára irt szonátát Szokolay Gergely, a gordonkára és zon­gorára irt I. Rapszódiát Szűcs Ferenc és Kassai Isván adta elő. Játékukat, értő, felelősségteljes előadásmód, biztos technikai fel­készültség jellemezte, fellépésük tovább gazdagította a nyitókon­cert programját. Július 20-án a Kodály-inté­­zet udvarán rendezték meg a Camerata Hungarica Együttes hangversenyéi A Czidra László vezetésével működő kamaraegyüt­tes műsorán európai — köztük hazai — reneszánsz udvart mu­zsika szerepelt. A kellemes kör-9 A Camerata Hungarica Együttes előadás közben. nyezetben, korabeli hangszere­ken megszólaltatott dalok és tán­cok emlékezetes perceket szerez­tek a hálás közönségnek. Külö­nösen a gazdag hangszín-variá­­clókat felvonultató blockflőte együttesek, valamint a lantda­rabok jelentettek maradandó él­ményt Az est közreműködője Laczó András volt. Kellemes tenor­hangja elsősorban a piano ré­szeknél érvényesüli leginkább a Cacoini-dalok előadásánál. Él­ményt adó volt a kontra-tenor hangszín, bár dinamikai és ér­zelmi gazdagságban még nem érte el a természetes tenornál már meglevő differenciáltságát. Két igazi zenei élményt je­lentő és nagy közönségsikert ara­tott koncerttel kezdődött tehát a szeminárium hangversenyeinek sorozata,, melyeket több hasonló magas színvonalú előadás követ majd. Horváth Ágnes • Szűcs Ferenc és Kasén! István Bartók-műveket ad elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom